Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

Űj hűtőház A Székesfehérvári Hűtőház építését egy évvel ezelőtt kezdték el tereprend® réssel. A tulajdonképpeni építkezés az alapozással 1965. januárjában kezdődött. A 800 vagon® hűtőház a tervek szerint 1967 augusztusára készül el. A hütőtermeket a jövő júniusban kell átadniok szerelésre. Képünkön: Részlet a hűtőház építéséről. Országszerte befejeződött a len aratása A KENDER 15 SZAZALEKA VAN MEG TALPON A Szegcdi Rostkikészitő Vállalat mezőgazdasági osztályának jelentése szerint, országszerte befejeződött az utóbbi évtized legnehezebb lenaratása. A gépeket és az embereket egyaránt próbára tette a fáradtságos betakarítás. A tizenkilencezer holdnyi vetésből háromezer holdat tettek tönkre a bel- és árvizek, a többi területen a növény annyira kuszált volt, hogy bár elegendő gép állt rendelkezésre, mégis az öszszes termésnek csaknem felét kézzel kellett kinyűni. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek javára írandó, hogy mindenütt jól előkészített talajba vetettek, s ennek eredménye mutatk® zik meg most. Az elemi csapások ellenére magasak a hozamok. Holdanként huszonnény mázsa az átlag, de a sok csapadék miatt kedvezőtlenebb a színeződés, gyengébb a minőség a sz® kásosnál. A kender aratása sem zavartalan. A dunántúli föld® ken jelentős területek estek kl a termelésből a nyáron. Most pedig gyakori esőzések hátráltatják a betakarítási munkákat, mégis a harminchárom és fél ezer holdnyi összterületnek nyolcvanöt százalékán már levágták a rostnövényt. A gazdaságok valósággal versenyt * futnak az Idővel. Nem csupán gyors aratásra törekszenek, hanem a mielőbbi szállításra is. Nem tanácsos hosszabb ideig a rendben tartani, a nedves, sáros földeken hagyni a növényt, ezért általában kúpokba rakva szárítják a kendert. A termés mennyisége jó. magasabb a vártnál. Országos viszonylatban holdanként huszonnyolc mázsát terveztek, s az átlaghozam, becslések szerint eléri a harminc mázsát. Az ipari növény begyűjtésére ütemtervet készítettek. Elektronikus berendezést is igénybe vettek annak megállapítására, hogy a sok b® gyűjtő helyről melyik gyártelepre, milyen útvonalon a legcélszerűbb, a leggazdaságosabb a szállítás. Azonban a szeszélyes időjárás miatt sokszor kénytelenek eltérni az eredeti elgondolásoktól. tv vegeig 75 ezer „Lehel" A Hűtőgépgyár sajtótájékoztatót tartott. Elmondották, hogy az év végéig mintegy 75 000 „Lehel" kerül a belkereskedelembe és körülbelül 25 000 exportra. A hazai ellátásra az idén nagyobbrészt 70 literes hűtőszekrényt szállítottak, s a több mint 40 000 „kislehel" egész nyáron kapható volt. A tapasztalatok szerint azonban azon® készpénzfizetési feltételekkel Inkább a nagyobb típust keresik a vásárlók. Ennek megfelelően jövőre a kereskedelemben 100 000 hűtőszekrényt, köztük már 80—85 000 százhúsz literest kért. A kis űrtartalmú hűtőgépek főileg olcsó áruk miatt kelendőek. Az üzem azonban a hűtőgépek „kisebbítésével" lényeges árváltozást nem tud elérni, ezért a jelenlegieknél kisebb űrtartalmú típust nem terveznek. Annál is inkább nem, mert a tapasztalatok szerint a jövő az egész éléskamrát helyettesítő nagy hűtőgépeké. (MTI) Szeged egészségügye Már minimális érdeklődés is elégséges annak megállapításához, hogy Szeged egészségügyi helyzete nem kedvezőtlenebb az ország® átlagnál. Ha azonban köz® lebbről, mintegy nagyítóval vizsgáljuk az egész komplexumot, a sima felületen jól kiütköznek a szépséghibák is. Szó sincs arról, hogy generális bajok lennének, sőt bizonyosan évekig tarthatnánk egy igen tekintélyes szintet, minden különösebb Intézkedés nélkül. Csakhogy az ilyen „ha nem látom, akkor nincs' politika, könnyen megbosszulná magát, amenynyiben a felgyülemlett problémák idő után már csak egymás rovására lennének megoldhatók. A meglepetések elkerülése és a lakosság érdekében foglalkozott az egészségüggyel legutóbb a vár®i párt-végrehajtóbizottság is. Zsúfoltság a rendelőintézetben Az úgynevezett alapellátást 33 körzeti és 6 főfoglalkozású üzemi orv® végzi Szegeden. A betegek magasabb színvonalú gyógyítása céljából némely orv®i körzetben már szakrendelés is működik. Mivel azonban a vár® lakossága évről évre roham®an növekszik, a szakorv®i ellátás egyre jobban elmarad az igényektől. Az egyetlen, ma már korszerűtlennek mondható SZTK-rendelóintézetben rendkívül nagy a zsúfoltság, a betegek néha egész napot is kénytelenek várakozni, amíg rájuk kerül a sor. A helyzet enyhítése végett a betegek egy részét a klinikák ambulanciáira irányították, de ez sem hozott tartós megoldást. A blzt®itás kiterjesztésével a szegedi járásból ls mind tömegesebben veszik igénybe a szakrendelést, illetve csak vennék, mert helyhiány miatt nem tudnak több rendelést b® állitanl. Ezért a város vezetősége megtette a kezdeti lépéseket egy új rendelőintézet építéséhez. Közvetlenül érdekelt a lakosság a gyógyszerellátásban is. A vár® 15 közületi gyógyszertára ezideig zavartalanul látta el feladatát, annak ellenére, hogy a gyógyszerfogyasztás rendkívüli mértékben növekszik. Inká1 b a területi elhelyezés egyenlőtlenségében van a hiba. Mivel a 15 patikából 11 a belvár®ban működik, ajövőben nagyobb gondot fordítanak a periférikus részek igényeinek kielégítésére. Természetesen a tényleges igények kielégítésén van a hangsúly, a felesleges gyógyszerhalmozás ellen ugyanakkor kívánat® lenne valamilyen intézkedés vagy nevelőmunka. Az orvosok ls segíthetnek abban, hogy szigorúan csak azt a fajtát írják fel, amelyre a betegnek valóban szüksége van. Az ő Igyekezetüknek természetesen párosulnia kell a betegek belátásával, illetve annak felismerésével, hogy a szükségen felüli gyűjtés esetleg más betegek elöl vonja el a nélkülözhetetlen orvosságot. Segifenok a klinikák Is Az orvostudományi egyetem 1250, a kórház 680 betegággyal rendelkezik. Ez látszólag kielégítő, azonban figyelembe kell venni, hogy egyrészt a klinikai ágyak jelentős részben tudomány® és oktatási célokat ls szolgálnak, másrészt az itt fekvő betegeknek mintegy 60 százaléka nem a vár® területéről való, harmadrészt a kórházban nem működik minden szakágazatnak megfelelő osztály. Mindezek következtében komoly gondot jelent például az ideg- és elmebetegek, a reumások és orthopád betegek elhelyezése. Az orvostudományi egyetem igen nagy segítséget nyújt az egészségügyi ellátásban azzal, hogy a klinikák magukra vállalják a különleges, vagy Igen súly® esetek gyógykezelését. E tekintetben ország® missziót töltenek be. Legfőbb érték az ember — szoktuk mondogatni, de nemcsak mondogatni: cselekszünk is azért, hogy ennek a jelmondatnak mindig k® moly tartalma legyen. Előre nézünk, soha nem tévesztve szem elől, hogy ami ma megfelelő, korszerű, az holnap már elavulhat, s elégtelen-lesz a betegségek gyógyításához, Illetve megelőzéséhez. A város Illeték® vezetői tudják, hogy magasabb szintre kell emelni minél előbb a közétkeztetést, az élelmiszerek higiénikus szállítását, az ivóvízellátást, a mentőszolgálatot és az orvosi ügyeletet. Igen jó eredményként könyvelhető el, hogy Szegeden évenként egyszer mindenki megjelenik tbc-s szűrővizsgálaton. Hasonlóképpen meg kell azonban szervezni a rákszűrővizsgálatot ls, hiszen a súlyos kórral 6zemben szintén a megelőzés a legjobb védekezés. A kórházi ágyak jobb kihasználását hivatott elősegíteni egy ágynyilvántartóés betegbeutaló-rendszer kidolgozása. Józanító szoba billent Kórházi ágyhiány miatt az alkoholisták kényszereivonókezelését sem lehetett még teljesen megoldani. Egy új ideg®ztély építését sürgeti ez a felismerés ls, mert ott egy bizonyos ágylétszámot alkoholelvonó-kezelésre lehetne beállítani. Az osztály az alkoholistákat távozásuk után is figyelemmel tudná kísérni gondozás formájában, és a társadalmi szervek s® gítségével sikeresebben léphetne fel az alkoholizmus ellen. Áll'tólag ezen a* osz tályon kívánják berendezn az úgynevezett kijózanít részleget is, 8—10 ágy beá. lításával, amely igen tet mes költséget igényel. E persze távolabbi megold. A város vezetőségének eyv régebbi határozata értelrreben azonban — szerény keretek között - máris működnie kellene egy kljózani'ó helyiségnek. Igaz, Szegeden nem többet, mint 4—5 részeget kell naponta elszállítani, mégis meg kell sürgősen csinálni, annál Is inkább. mert a duhajkodók a kórházban vagy a klinikán zavarják a betegek nyugalmát Szükségtelen a kijózanító szobára több millió forintot költeni. A célnak átmeneti megoldásként még akár egy szuterénlakáa is megfejelne. pénzszerzési képesség vált a legtöbbre értékelt képességgé a kapitalizmus viszonyai között A szocializmus viszonyai között még — gyakran nem egyszerűen illúzióként — h®szabb ideig fennmaradhat ez a képzet, hiszen a szocializmus fenntartja a ránkmaradt munkamegoszlást, a munkatermék áruformáját és a pénzformát is. De a munka szerinti elosztásban a pénz közvetítésével történő értékmérést már közvetlenül a munkához köti. Itt van a probléma gyökere. A szocializmusban ugyanis — a szocialista jelleg erősödésének arányában — nem a pénz önmaga funkcionál társadalmi értékmérőként, hanem a társadalmilag hasznos munka mennyisége és minősége. De a munka szerinti elosztás elvén nyugvó anyagi ösztönzésnek közvetlen pénzformában megnyilvánuló jelentkezése az egyén elől eltakarja azt a tényt, hogy neki ls — akárcsak a társadalomnak — egyedül a munkája értékteremtő és így pénzteremtő ls. A pénz önmagában nem jelent értéket. A pénz puszta mérőeszközként funkcionál. AmoriHi ír azonban az egyéni munka társait lücUUi Sdalmi értékét pénz formájában fejezik ki és ameddig a létszükségleti cikkeket és általában a fogyasztási javakat csak pénzért lehet megkapni, addig a munka közvetlenül társadalmi és egyéni értékjellege leszűkül és háttérbe szorul. Az áru- és pénzviszonyok miatt gyakran úgy tűnik az egyén számára, hogy elsődlegesen nem a munka font®, hanem a pénz a döntő. Márpedig a pénz és a rajta vásárolható termékek értéke nem fejezi ki teljesen, hanem inkább eltakarja a munka közvetlenül emberi lényegét. A pénz, az áru stb., tehát „csak" eszköz az emberkiteljesitő folyamatban, egy átmeneti szakasz, a szocializmus viszonyainak fejlesztésében. De csak annyiban eszköz, amennyiben a munka értékének egyik kifejezéseként funkcionál. Ha a pénz és a pénzszerzés válik az egyén legfőbb céljává, akkor ez az egyénnek a társadalmi érdekkel szemben álló magánérdekét szolgálja, hiszen a termelő munkát, mint legfőbb társadalmi célt háttérbe szorítja és ez által lehetetlenné teszi, hogy az ember felismerje a munkának minden emberi, anyagi és szellemi értékét elsődlegesen teremtő és közvetítő társadalmi lényegét. Ha a fejlődő szocialista viszonyok között a pénzt, az árut, a munkamegosztást, az államot stb. a szocializmus erősítésének átmeneti eszközeiként alkalmazzuk, az ember eltorzítása, az ember demoralizálása, egyszóval az ember elidegenedése helyett teljessége kibontakozásának lényeges eszközei. Ezek a formák a régi társadalomból mintegy átvezetnek az újba, amenynyiben helyes alkalmazásukkal segítenek az új megvalósításában. A

marrnlriác további lehetősége részben az LuCgUlUao egyes szubjektumokon ls múlik. Az egyének, csoportok ugyanis, különösen az új társadalom fejlődésének kezdeti időszakában, még régebbi fogalmaik, beidegződéseik, szokásaik alapján vizsgálják és „használják" az új viszonyokat is, a régi, más körülmények között mér megszokott formákat (pénz- és áruviszonyokat, állami, hatalmi viszonyokat stb.) az új körülmények között is régebben bevált funkciójukban akarják felhasználni, érvényesíteni. A probléma megoldását az a tény is, hogy az egyéni és társadalmi érdek nemcsak hogy nem esik teljesen egybe — teljes egybeesés nem is lehetséges —, hanem egységük csupán a jelzett, a múltból örökölt áttételeken, formákon keresztül valósul meg. Következésképpen — különösen ha az ideológiai nevelés és a szocialista közvélemény hatását figyelmen kívül hagyják — fokozottabban nyílik bizonyos „mozgásterület" az egyén szubjektívnak bizonyuló céljai elérésére is. A társadalmi és egyéni érdek közötti konfliktus lehetőségeinek szűkítése érdekében is nagy szükség van az állami szervek, a vezetők munkájának tökéletesítésére, csakúgy, mint a szocialista demokratizmus növelésére. A demokratikus tendenciák növekedése a társadalom minden területén segíti felszámolni az emberekben azt a múltból hozott beidegződést is, hogy nincs közük másokhoz és különösen nincs közük a társadalmi ügyekhez. A demokratizmus kibontakozása nemcsak a passzív várakozás felszámolását tételezi fel, hanem szükségessé teszi a tudományos világnézet elsajátítását is. Hiszen a demokratizmus megköveteli az előítéletek nélküli, gyors, utasításokra nem váró, felelősségteljes döntést a kisebb-nagyobb jelentőségű társadalmi ügyekben. Mindez feltételezi az eligazodó képességet, a célok és eszközök helyes megválasztásét. Ezek viszont tudatosan megalapozott világnézetet kívánnak. A demokratikus centralizmus elvén nyugvó szervezés hatalmi-függőségi viszonyokat is létrehoz. De létrehozza a vezetők függőségét is a néptől. Ha azonban a hatalommal felruházott szervek és vezetők nem a demokratikus centralizmus elvének figyelembevételével szervezik, irányítják munkájukat, ha a vezetői tevékenység hagyományos, tehát a néptől független hatalmi oldala jut elsődlegesen kifejezésre, létrejön a közérdek kisebb-nagyobb arányú megsértésének lehetősége. Ilyenkor a hatalmi tényezők nem a szocializmus érdekében élnek hatalmukkal, hanem közérdekként misztifikált magánérdeküktől ösztönözve visszaélnek a nép hatalmával. Ez tovább éltetheti és erősítheti az önzést, a törtetést, a karrierista vágyakat, a kétszínűséget stb. Éppen ezért a közérdeknek a demokratikus centralizmus elve alapján történő érvényesítésé a szocialista erkölcsirég érvényre juttatásának is nagyon fontos eszköze. A ifpmnbratikne tendenciák érvényre jut« UCUlUal dilAUa tatása mindenekelőtt a párt vezetésével folytatott gazdasági, politikai, ideológiai harc kérdése. E harc szükségessé teheti az adminisztratív jellegű erőszakos eszközök alkalmazását, csakúgy mint a meggyőzés, az ideológiai nevelés fegyverének felhasználását. A politikai harc során felhasznált legkülönbözőbb eszközök erkölcsösek lehetnek akkor, ha azok történelmileg szükségszerű eszközök. A szektás és a revizionista politika következtében az elviséget nélkülöző, történelmileg nem megalapozott eszközök bizalmatlanságot, szubjektív indítékokkal telített légkört eredményeztek. Ez feltámasztotta és növelte az emberekben az önzést, a törtetést, a karrierista vágyakat és célokat. A nem következetesen elvi politika módszerei és eszközei sajátosan kispolgári érdekeket és erkölcsöket hívtak életre és erősítettek. Ezeket a helytelen, elviséget nélkülöző, történelmileg nem szükségszerű módszereket és eszközöket a párt és állami szervek lényegében megszüntették. Az elvtelen politikai gyakorlat erkölcstelenséget szülő következményei is megszűntek ezzel. Nem helyeselhető tehát bizonyos értelmiségi köröknek és irodalmi alkotásoknak azt sugallmazó álláspontja, mintha a politikai harc és hatalom, valamint az erkölcsiség áltaban egymással szembenálló tényező lenne. Nem általában a politikai és hatalmi harc sároz be erkölcsileg, hanem a reakciós, illetve a marxista elviséget nem következetesen alkalmazó politikai és hatalmi harc hoz létre erkölcsileg sem indokolható módszereket. A honorárium „hagyománya" Még néhány szót a Szeg® den dolgozó orvosok politikai-erkölcsi problémáiról. A pártszervezetek befolyása igen jelentős az intézményekben, az orvosok politikai nevelésében azonban még vannak fogyatékraságok. Az egészrégügyi dolgozók úgyszólván kivétel nélkül részt vesznek pártoktatásban, de az eredmény nem egyértelmű. Valahogy úgy jellemezhető a helyzet, hogy az orvosok általában elf® gadják a párt politikáját, azonban annak megvalósulásáért egy részük nem tevékenykedik különösebben. A fiatal orvosok — a régiektől átvett hagyományok alapján — munkájuk díjazását elvárják a betegektől, és sajnos, a betegek ma is gyakran lelki kényszernek érzik, hogy megajándékozzák az orvost. És mit tesz az orvosetikai bizottság? Leginkább csak bejelentésekkel foglalkozik, az általános etikai helyzet vizsgálatát mellőzi, vagyis rendszerint figyelmen kívül hagyja az olyan normákat. amelyeket a szocialista erkölcs megkövetel. Enélkül pedig nem töltheti be hivatását. A vár® vezetőrégének javaslatára egy, különféle szervek képviselőiből álló bizottság kidolgozza majd Szeged egészségügyi politikája továbbfejlesztésének alapjait. Ez a bizottság részletesen megvizsgálja a problémákat, megjelöli a tennivalókat, illetve javaslatokat tesz a fogyatékosságok kiküszöbölésére. F. N. I. Csütörtök. 1965. szeptember 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 475