Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

* MNMrt\l VILÁG PROLEtARJMf^msÜLIETEKi Víi-Mmmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 55. évfolyam, 210. szám Ara: 50 fillér Indiai csapatok átlépték az államhatárt Az érdeklődés skálájáról Gyorslista az Első Békekölcsön sorsolásáról Kedd, 1965. szeptember 7. I Vasárnapi sporteredmények Péler János Koreába utazott Pak Szon Csol-nak, a KNDK külügyminiszterének meghívására Péter János külügyminiszter vasárnap délután baráti látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Mód Pé­ter, a külügyminiszter elsó helyettese, valamint a Kül­ügyminisztérium több veze­tő beosztású munkatársa. Ott volt Szon Csan Rjom, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe és G. A. Gyenyiszov. a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Zavartalan a homokbányászat HIÁNYCIKK VOLT A MAROSI HOMOK — KETTŐS MŰSZAKBAN DOLGOZNAK A KOTRÓK — MEGTORPANÁSOK A SZALLITASBAN Fent a Maroson, az 5-ös kilométernél horgonyoz, il­letve dcágozik a Folyamsza­bályozó és Kavicskotró Vál­lalat kotrógépe. A kedvező vízállás a teljes apparátust ennyire engedte fel, vi­szont lehet, hogy pár nap, vagy egy hét múlva már a Tisza—Maros torkolathoz kénytelen levonulni a kotró­gép. A kilátások a folyama­tos munkára egyelőre jók. Ezt tanúsítják a Tisza-par­ton, az úgynevezett FOKA­telepen felhalmozott hatal­mas homokhegyek is, ame­lyek nem akarnak fogyni, noha szinte éjjel-nappal fo­lyik itt a fuvarozás. Szőke Mihály kirendelt­ségvezető elmondotta, hogy a marosi homok kitermelé­sét két műszakban végzik. A korábbi években nem volt ilyen sürgős a munká­juk, elég volt az egy műszak is a folyamatos szállításhoz. A gyorsított munkát az tet­te szükségessé, hogy a ha­talmas elevátor még tavaly decemberben eltört, s össze­törte az alatta levő hajótes­tet is. A munka részben egyik napról a másikra le­állt A kényszerű pihenés augusztus 24-ig tartott. Ek­kor állították munkába az új elevátort, amely jóval na­gyobb kapacitású az előző­nél. Másfél műszak alatt 950—1000 köbméter homokot rak ki, gyakorlatilag szinte az egész napi termelést, sőt ennél többet. A Maroson dolgozó kotróhajóról a kira­kodó telepig négy uszály járja a vizet ingajáratban. A kotrásnál és a kirakodás­nál általában 30—35 ember dolgozik. Az idősebb vízen­járó emberek mellé osztják a fiatalabbakat, hogy a ne­héz, sok veszélyt rejtő mes­terséget megtanulják. A marosi homok nélkül az építőipar szinte nem is tud meglenni. Az épületek felhúzásánál még tudják nélkülözni, a belső vakolás­nál azonban nem. Volt is addig fennakadás, amíg a kotrás szünetelt. Innen a FÓKA-telepről látják el ma­rosi homokkal a szegedi építkezéseket, sőt Csongrád megye minden építkezéséhez innen szállítanak. Zombori Pál telepvezető arról tájé­koztatott, hogy szállításaik­kal szinte behálózzák az egész országot. Szállítanak marosi homokot a Dunán­túlra, a Nyírségbe, Buda­pestre és szinte a nagyváro­sok mindegyikébe. A 10-es AKÖV bocsátja teherkocsijait a Folyamsza­bályozó és Kavicskotró Vál­lalat rendelkezésére. Papíron a kocsikkal soha sincs sem­mi baj, a gyakorlatban an­nál inkább. Rendszerint nem kapnak a sürgős szál­lításokhoz annyi kocsit, amennyire szükségük lenne. Hétfőn például 322 köbmé­ter homokot kellett volna a FÖKA-telepról elszállíta­ni, s ezenkívül megrakni hat vagont. Az AKÖV 8 tonnás kocsijainak reggel 6 órakor kellene megkezde­ni a szállítást. Hétfőn reggel egyetlen kocsi sem volt pon­tos. A négy kocsi közül egy ment fél 7-re, a másik 7-re, a harmadik és negyedik 7 óra után. Egy kocsi mind­össze egyetlen fuvart csi­nált, s aztán nem is fordult többet. Kérdés: ilyen rap­szodikus szállítással, hogyan lehet eleget tenni a vállalás­nak? Hiába dolgoznak a ho­mokkitermelő vállalat mun­kásai a Maroson és a Ti­szán heti 65 órát, ha az építőipar kénytelen a szál­lítások miatt várni a ho­mokra. Az év végéig pedig mint­egy 65—70 ezer köbméter homokot kell partra rakni, hogy akkor se legyen meg­torpanás, amikor a vízállás nem kedvez a homokbányá­szatnak. A hétfői megtorpanáson végül rövid időn belül tu­dott segíteni a 10-es AKÖV, hogy a szállításban ne le­gyen fennakadás. Reméljük, hogy hasonló problémákat máskor is ilyen gyorsan old meg a homokkitermelő vál­lalatnak. Csak a kocsik reg­geli érkezését kell még pon­tosabbá tenni, hogy az egész napi szállítás teljes értékű legyen. L. F. Ismét összeült a Biztonsági Tanács • New York (MTI) Csaknem kétórás késéssel, magyar idő szerint hétfőn este nyolc óra negyven perc­kor Goldberg elnökletével összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa az indiai—pakisztáni fegyveres konfliktust. Goldberg rövid beszédben bejelentette, hogy a tagok többsége nem hiva­talos tanácskozások céljára halasztást kér. Ezután az ülést felfüggesztették. LAPZARTAKOR JELENTETTÉK: Hétfőn este 23.18 órakor ismét összeült a Biztonsági Tanács. Goldberg amerikai fődelegátus, a Biztonsági Ta­nács e havi elnöke meghív­ta India és Pakisztán kép­viselőjét, hogy szavazati jog nélkül vegyenek részt a vi­tában. Elsőnek Amjad Ali pa­kisztáni küldött emelkedett szólásra. Az ülés lapzártakor tartott (A veszélyes konfliktusról tudósítás a 2. oldalon.) Uj honfoglalók ünnepe a pusztaszer-majori millenniumi emlékműnél Olyan volt ez az ünnep, mint egy szép, beteljesült álom. Erre az alkalomra a hetek óta húzódó esőfront is megszakadt. Ragyogott a nap, üdék, fiatalosak voltak az emberek, az erdők és a millenniumi emlékmű kör­nyékén végtelenbe nyúló ku­koricások. Ezres tömegek A szegedi járási és a sö­vényházi Hazafias Népfront bizottságok hívására sándor­íalvi, szatymazi, kisteleki, baksi, dóci szövetkezeti gaz­dák, szegedi, szentesi, hód­mezővásárhelyi üzemi mun­kások, értelmiségiek ezres tcmegei érkeztek vasárnap délelőtt a magyar honalapí­tó Árpád fejedelem puszta­szer-majori emlékművéhez. Az ünnepi gyűlés elnökségé­ben megyei közéletünk szá­mos vezetője foglalt helyet­Az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságát Siklós Já­nos, a pártbizottság titkára képviselte. Megjelent Török László, a megyei tanács vb elnöke, Török József, a sze­gedi járási pártbizottság első titkára, Kurucz Márton, Szél János országgyűlési képvise­lők, Farkas István, a járási tanács vb elnöke, a környe­ző községek tanácsainak, a tsz-ek, a népfront bizottsá­gok képviselői. Az ünnepi nagygyűlést Kálapis István, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára nyitot­ta meg. Itt kezdődőit... — Sok beszédes bizonyí­tékunk van — mondotta ez­után ünnepi beszédében dr. Orbán László, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának tagja, a KB agitációs és propaganda osz­tályának vezetője — mi, az új honfoglaló magyarok, élni tudtunk szabadságunkkal. Ahol állt és beszélt, szinte ott lebegtek még az egykori díszmagyaros álmagyarok kócsagtollainak árnyai, hi­szen ők is ünnepelni jártak ide. Csakhogy ők a haza bi­torlásának „jogát" dicsőítet­ték itt. S jelképesen szólva, 1945-ben itt is veszítették el örökre e „jogot". Itt kezdő­dött meg az országban első­ként a földosztás. — S azóta nemcsak az élet, az ország térképe is megváltozott — mondotta Orbán László. — Kétmillió ember tanul ha­zánkban, új szocialista váro­sok, gyáróriások nőttek ki földünkből, felkiáltván: Nem parlag már a „nagy magyar parlag". A szó teljes értelmében is édes lett az élet. Gyermekeink tízszer annyi cukrot, csokoládét fo­gyasztanak most, mint haj­dan szüleik. A boldog öröm fátyolos könnyei homályosították el az anyák szemét, amikor ar­ról esett szó, hogy a mai fia­talok 8—10 centiméterrel ma­gasabbra nőnek, izmosabbak, mint szüleik, életük is hosz­szabb. Húsz év alatt átlag 10 évvel növekedett az em­beri életkor. Móricz Zsig­mond unokái nem éhesek már. Csak a fakuló írás őr­zi, hogy a nemzeti ének ref­rénjét így énekelték hajdan: „Éhes a magyar", pedig „Éljent" kellett voln? mon­daniok. Gyorsabban előre! Mindezt és mostani éle­tünk más jellemvonásait a munka társadalma tette le­hetővé. Szóba került további országépítő munkánk sok gondja és problémája. Mint­ha csak igazi országgyűlésen lettünk volna, úgy beszéltek ezekről: — Vannak, akik mind a két kezüket tartják, ott, ahol a javakat és a jogot osztják — mondotta Orbán László. — Mélyen a zsebükbe rejtik azonban öklüket az ilyenek, amikor tenni kell azért, hogy gyorsabban haladjunk előre. Ezek számára máris természetesnek, mindennapi­nak tűnnek nagy vívmánya­ink. Előszeretettel hasonlít­gatják össze életszínvonalun­kat a nyugati életformával, melyben évszázados rabló­múlttal rendelkezik a kapi­talizmus. Ezek az emberek vastag szürkehályogot visel­nek a szemükön, ezért nem látják hát, hogy az utóbbi húsz év alatt jó 50—60 tőkés országot hagytunk az élet valamennyi területén ma­gunk mögött Sok vonatko­zásban álljuk már a ver­senyt az Amerikai Egyesült Államokkal is. Nálunk nem kell újra meg újra progra­mot hirdetni a nyomor el­len, mint ahogy az Egyesült Államokban minden elnök ezzel kezdi. A Központi Bizottság osz­tályvezetője mély átéléssel tárta fel az igazi okát an­nak, miért ölték halomra legutóbb Los Angeles nége­reit Meghatódottan hallgat­ták az emberek. Hiszen azon a földön, amelyen álltunk, ugyancsak dördültek csend­orsortüzek. Mert itt az ezer­éves hazát szimbolizáló em­lékmű árnyékában arató­sztrájkot kezdtek, amikor le­szakadt testükről a ruha, hi­ába termett gazdagon a föld, mégis kicsi volt a kenyér. Dr. Orbán László elvtárs (jobbról) szövetkezett gazdák társas ágában Ki ne értette volna, hogy ki­csi még a kenyere és mezí­telen a teste a hősiesen har­coló dél-vietnami népnek is? Hogy szent internacionalista kötelességünk segíteni élet­halál harcukat. S többet nyújthatunk harcoló testvé­reinknek is, ha a mostani második ötéves tervünk ér­dekében valamennyien job­ban "dolgozunk egy kicsit, mint eddig. Végrehajtjuk pártunk múlt év decemberi határozatát. Egész napos ünnep E nagy kérdésekről a fel­nőtt szocialista nép komoly­ságával tárgyaltak az embe­rek. Azután megkezdődött az ünnepi műsor. Az ÉDOSZ közel 100 tagú Szeged művé­szeti együttese nagyon szép műsorral kedveskedett Elis­merés ezért dr. Waldmann Józsefnek, Mezey Károlynak és Szécsi Józsefnek, az együt­tes vezetőinek és tagjainak, akik segítettek még emléke­zetesebbé tenni ezt a szép napot. A környező falvak összes vendéglátói heteken át ké­szülődtek vasárnapra. Mégis az óriási közönségnek a fele sem tudott asztalhoz ülni. Viszont tágas, nagy asztalt kínált az árnyas fák alatti tiszta pázsit. Mindenfelé bog­rácsokban főtt az ízes, aro­más birkapaprikás. A járás legjobb húsfőzői versenyez­tek egymással. S kl tudta volna megszámolni, hány ze­nekar húzta, fújta a nótát. Csépi József Arcukon a történelem ... Nagy figyelemmel, sűrű helyes léssel hallgatják az emberek Orbán László elvtárs beszéd ét (Somogyiné felv.l Sokezres ünnepi sereg szoros gyűrűjében ropják a táncot a Szeged-együttes fiataljai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents