Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-28 / 228. szám

Közéletünk hírei MAGYAR-ROMÁN SZAKSZERVEZETI MEGBESZÉLÉSEK Brutyó János, a Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak elnöke és Gáspár Sán­dor, a Szaktanács főtitkára befejezte látogatását a Ro­mán Szocialista Köztársa­ságban. Látogatása alkalmá­val a magyar szakszervezeti küldöttség eszmecserét foly­tatott a Román Szakszerve­zetek Központi Tanácsának vezetőivel a két ország szak­szervezeteit érdeklő prob­lémákról. A megbeszélések baráti, elvtársi légkörben folytak le. PÁRTKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT AZ NDK-BA A Német Szocialista Egy­ségpárt meghívására hétfőn Szili Géza elvtársnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága osztály­vezető-helyettesének vezeté­sével pártküldöttség utazott a Német Demokratikus Köz­társaságba. BÍRÖ JÖZSEF RÓMÁBAN Az olasz kormány meghí­vására Bíró József külke­reskedelmi miniszter hétfőn Rómába utazott. Látogatása során találkozni fog olasz államférfiakkal és megbe­szélést folytat a két ország gazdasági kapcsolatairól. CSEHSZLOVÁK SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN A magyar szakszervezetek kulturális, agitációs és pro­paganda munkájának tanul­mányozására háromtagú csehszlovák szakszervezeti küldöttség érkezett hazánk­ba. Tíznapos programjuk so­rán üzemeket és különböző művelődési intézményeket látogatnak meg. Jobb alkatrészellátást ígér az AVTOKER A vállalat osztályvezetői nyilatkoznak a Dél-Magyarországnak Napról napra gyarapszik Magyarországon a magán­gépkocsipark. Még meg sem szoktuk a nyolcadik 10 ez­res széria CL jelzését, máris megjelentek az utcákon a CM-es rendszámtáblák. Las­san 90 ezer magánautó szá­guld az országutakon. Csong­rád megyébe is jut belőlük bőven. Több az autó, több a gond az alkatrész-ellátással. Megérzik ezt a tulajdono­sok, s azok a szakemberek is, akik az alkatrészek be­szerzésével, elosztásával fog­lalkoznak. Gyakori, hogy hi­ányzik egyik-másik nélkü­lözhetetlen szerkezet. 0 Hogyan próbálják javítani az ellátást, csökkenteni az idő­szakos hiánycikkek számát? — erről kértünk tájékozta­tást az AUTOKER új al­katrész osztályának vezető­jétől, Kővári Imrétől és Kar­dos János hálózati osztály­vezetőtől. — Nemcsak Csongrád me­gyében és Szegeden, hanem az egész országban nagy gondot jelent a folyamatos alkatrészellátás. Sajnos, hi­ába küldjük el időben meg­rendelésünket, külföldről késve, rendszertelenül szál­lítanak — mondotta Kővári Imre. — Hogy ebben milyen szerepe van a magyar kül­kereskedelemnek, nem tud­juk, de tény, hogy raktára­inkból sokszor hónapokig hi­ányzik egy-egy gyakran ke­resett alkatrész. 0 Milyen intézkedé­seket tettek, hogy enyhítsék a problé­mát? — Két irányban is mun­kálkodunk az alkatrészgon­dok megszüntetéséért. Jelen­leg már a mi szakembere­ink is részt vesznek a kül­kereskedelmi tárgyalásokon. Ez elősegíti, hogy kevesebb legyen a szállítási időben az elcsúszás. Az 1966-os igé­nyünket már az idén május­ban bejelentettük. így pró­báljuk az import-alkatrésze­ket biztosítani. A magyar szállítókkal is igyekszünk megállapodni, hogy folya­matosan küldjék az árut. Jö­vőre remélhetőleg, ha nem is teljes, de nagy lesz a ja­vulás az alkatrész-ellátás­ban. 0 A másik feladat? — Körülnézünk saját por­tánkon is. Most készítjük el — gyakorlati tapasztalatok, statisztikai felmérések alap­ján — a különböző típusú kocsik alkatrészeinek vá­lasztékrendjét. Eddig az egyes üzleteink saját tapasz­talataik alapján kértek árut. Nem rendeltek viszont azt, ami volt központi rak­tárainkban, s az autósoknak szükségük lett volna rá. A Trabant, a Moszkvics, a Skoda és a Wartburg válasz­tékrendje már elkészült. Ta­vasztól ezek alapján rendel­nek árut az üzletek, s ami­ből van a központi raktár­ban, kötelező igényelniük. 0 Később még na­gyobb választékra lesz szükség. Mit tesznek azért, hogy felkészülten fogad­ják a tovább nö­vekvő igényeket? — Kérdőíveket bocsátot­tunk ki, amelyeken arra ké­rünk választ a kocsitulajdo­nosokból, milyen évjáratú, milyen márkájú autójuk van, s ahhoz milyen alkat­részekre van leggyakrabban szükségük. A közlekedés­rendészettel is jó a kapcso­latunk, s az elosztás érdeké­ben mindig tájékoztatnak, milyen márkájú kocsik fut­Sem a gyárban, SEM II FULUN Országos gond a bejárók gondja. A jelentékeny em­bercsoport valójában nem tartozik semmiféle nagyobb közösséghez. Korán reggel indulnak otthonról, és este érnek haza. Ha a család nem sorolná el a legfrissebb híre­ket, hét számra nem tudnák, mi történik a faluban. Hová vezet az ilyen életmód? A falu érzelmi, politikai és kul­turális közösségéből való kí­vülálláshoz. Fáradtan érnek haza, sebtében elvégzik a házkörüli teendőket és ágy­ba esnek. A társadalmi élet, a gyűlések, a viták hangjai csak foszlányokban jutnak el hozzájuk. Nem csoda, ha némelyikük hosszabb-rövi­debb idő után közömbössé rs válik környezete gondjai iránt. Igen sok helyen az üzemi közösség sem tud, vagy nem is igen próbálkozik valamit kezdeni velük. Hiszen ren­dezvényeken, összejövetele­ken nem vehetnek részt, mert — munka után indul a vonat. Maradnak a munka közben tartott esetleges röp­gyűlések, értekezletek. Ez kevés ahhoz, hogy társaik­hoz emberi közelségbe ke­rüljenek. Agyonütött idő Legtöbbször mit jelent a holtidő, a vonatozás? Nem mindig szívderítő látvány egy munkásvonat. Van, aki fáradtan alszik a sarokban, a másik ül, és néz maga elé. Legdivatosabb szórakozás a kártya, sokszor nem is fil­léres alapon. Vagy a politi­zálás, amiben rendszerint nincsen köszönet. A politiká­hoz tanulás, tájékozódás, rendszeres vitákban csiszolt elme szükséges. S éppen ez az, amihez a bejárók nehe­zen jutnak. így azután a vi­tázok rendszerint néhány nagyhangú bűvkörébe kerül­nek, akik megpakolják őket használhatatlan, félrevezető útravalóval. Mit lehetne tenni ez ellen? Mi volna a legjobb megol­dás? A tökéletes megoldást a helyi ipar fejlődése és a jól gazdálkodó tsz-ek vonzó ha­tása jelentheti. Addig is azonban tenni kell valamit, ne maradjanak ezek az em­berek magukra. Ne lebegje­nek ég és föld között, mint Mohammed koporsója. A mi társadalmunk nem ismerhet olyan embert, aki valójában semmiféle nagyobb közösség­hez nem tartozik. Se üzemé­hez, se falujához. Törődni velük... Az üzemek többségében próbálják a gondot megol­dani Legalábbis annyira, hogy a bejárók olvassanak vagy tanuljanak. Egy-két óra alatt sokat magára szedhet az ember, még akkor is, ha csak újságot olvas. A napi eseményekről mindenesetre jól tájékozódhat. Van üzem, ahol havonta egyszer közös kirándulást szerveznék, együtt a bejárókkal. Város­nézés, múzeum, kiállítások. Máskor a városiak rándul­nak vidékre, s közösen jár­ják a tájat, ismerkednek a falu életévei. S nyilván he­lyes mederbe lehetne terel­ni a vonatbeli beszélgetése­ket is. ha egy-egy üzem ve­zető embere, párttitkára né­ha maga is felszállna a vo­natra, amelyen övéi zötyög­nek, jól szót tudna érteni az emberekkel. Bensőbb kapcsolatban És a falu vezetői is többet tehetnének azért, hogy a be­járók ne hulljanak ki a kö­zösségből. A szabadszomba­tok, a szombat délutánok, a vasárnapok — mindmegany­nyi jó alkalom arra, hogy tegyenek egymásért valamit. Jó dolog ez, ha nem is ke­rül rá minden szombaton és vasárnap, a sor. Jó a személyes kapcsolat, mert így nem asik ki az élet sodrából a bejá­ró munkás, hiszen közvetle­nül érintik a gondok, és kö­telességének érzi, hogy fog­lalkozzék velük. Bevált recept, tökéletesnek mondható séma nincs a gond megoldására. A sémák rend­szerint nem is tökéletesek. Minden üzemi és falusi veze­tő maga lelje meg a legjobb módot. Az a fontos, hogy a bejáró benső kapcsolatban legyen a nagyobb közösség­gel, hogy meleg érzelmi szá­lak fűzzék a nagyobb csa­ládhoz is. K. Gy. nak egy-egy körzetben. Az új gépkocsikat — például a Skoda MB. 1000-est — ad­dig nem veszi át a MER­CUR, míg megfelelő meny­nyiségű tartalékalkatrészt nem küld a gyártó cég. Sze­retnénk azt bevezetni, hogy úticsomagokat kapjon min­den új kocsi ugyanúgy, ahogy a mi teherkocsijaink indulnak külföldre. 0 Egyre több nyugati gyártmányú autó fut Magyarorszá­gon. Ezeknek ho­gyan segítenek? — Azoknak a kocsiknak, melyeket az állam vásárol meg, s itt értékesíti — te­hát a Pegeaunak, Fiat 1500­asnak, Fiat 1000-esnek és 600-asnak — biztosítottuk a központi alkatrészellátást. Mivel még nincs annyi ko­csi, hogy valamennyi bol­tunkban szükséges lenne pótalkatrészeket tartani, a levelezőlapos rendelési mód­szerrel juthatnak hozzá a vásárlók. Bármelyik üzle­tünkben átadják a rendelést, a központi elosztóból küld­jük a kért árut. Most foly­nak a tárgyalások a Volks­wagen és az Opel központi alkatrész-ellátásáról. Remél­hetőleg jövőre ezt is meg tudjuk már valósítani. 0 Szegeden és a me­gyében nincs meg­felelő alkatrészbolt. A raktárhelyiség is kicsi. Lesz-e meg­oldás? — Ez is oka, hogy jelen­leg még az országosnál is rosszabb a megye gépkocsi­alkatrész-ellátása. Most, hogy átadják az új autó­buszpályaudvant, a 10-es AKÖV Takaréktár utcai he­lyiségei felszabadulnak. Itt szeretnénk megnyitni a ma­gánautósokat ellátó modern, önkiszolgáló rendszerű autó­alkatrész-szalcmt. A régi he­lyiségünkben az állami ko­csik alkatrészeit tárolnánk. — Jövőre még zökkenők­kel tarkított lesz az alkat­részellátás. De a szakszerű rendelés, előkészítés, gondo­sabb szervezés eredménye­ként csökken az időszakos hiánycikkek listája, s az idő­szak is rövidebb lesz, amed­dig nem lehet kapni egy-egy alkatrészt K. A. Magyar—kubai tudományos együttműködés Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tudósklub­jában aláírták a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Kubai Köztársaság Tudomá­nyos Akadémiája közötti tu­dományos együttműködés 1966—67. évi munkatervét. A munkatervet magyar részről Erdei Ferenc, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnöke, kubai részről Jósé Lopez Sanchez, a Kubai Köztársaság Tudományos Akadémiája nemzeti bizott­ságának alelnöke írta alá. Az aláírás után Rusznyák István fogadást adott a ku­bai vendégek tiszteletére. Hatezer helyett 23 ezer tonna hal Országos halászati tanácskozás kezdődött A dolgozó nép szolgálatában Holnap lesz fegyveres erőink napja. Az ünnepen a dolgozó nép őszinte szeretettel és megbecsüléssel köszönti a Néphadsereg, a Belügyminisztérium, a Munkásőrség ala­kulatait: a katonákat, a határőröket, a rendőröket, a kar­hatalmistákat és a munkásőröket. Korszerű technikával felszerelt fegyveres erőink becsülettel őrködnek szocia­lista vívmányainkra, a nép békés, alkotó munkájára. Nép­hadseregünket testvéri szövetség fűzi a Varsói Szerződét országainak hadseregéhez és velük együttműködve kész megtorolni bármely agressziót. A Magyar Agrártudományi Egyesület és az Országps Halászati Felügyelőség közös rendezésében hétfőn kétna­pos országos halászati ta­nácskozás kezdődött a Tech­nika Házában. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter nyitotta meg a tanácskozást. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar halászat, illetve hal­tenyésztés jó úton halad a belterjes irányú fejlődésben, s az ország haltermése az 1934—38-as évek átlagát kép­viselő 6000 tonnáról 1964-ig 23 000 tonnára nőtt. Ennek ellenére haltermelésünk még mindig nem elég a gyors ütemben növekvő fogyasztá­si igények kielégítésére. Meg kell szüntetni a halfogyasz­tás idényszerúségét, s növel­ni az egy főre jutó fogyasz­tást. A haltenyésztés, illetve a halászat továbbfejlesztése érdekeben szüntessék meg mindenütt a veszélyes víz­szennyeződéseket, tegyék ha­tékonyabbá a halászati ku­tatást, gazdaságosabbá a be­ruházásokat. Ribiánszky Miklós, az Or­szágos Halászati Felügyelő­ség igazgatója a magyar ha­lászat helyzete és feladatai címmel tartott bevezető elő­adást. Elmondotta többek között: jelenleg az úgyneve­zett termő tóterület több mint kétszerese a felszaba­dulás előttinek. De nőttek a területegységre jutó hoza­mok is: a tógazdasági hal­hústermelés a felszabadulás előttinek 4,5-szeresére emel­kedett. Ugyanezen időszak­ban a Balaton haltermelése is fejlődött. A statisztikai adatok szerint a magyar ten­ger évi átlagos haltermelése jelenleg 50 százalékkal ma­gasabb a háború előttinél. Az országos halászati ta­nácskozás kedden szakelő­adáso't?Kal folytatja munká­ját. (MTI) A szegcdi helyőrség klubjában Tóth Lajos és Farkat Gábor honvedek levelet írnak szüleiknek A rendőrség URH-kocsija ellenőrzésen Szeged ntcáin A szegedi Gera Sándor munkásőr zászlóalj tagjai kőzöl ketten a járőr gyakorlaton Kedd, 1965. szeptember 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents