Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

ÍSÍST Ne a felhőkre lövöldözzünk! Izgalmas vita az ideológiai irányelvekről a dorozsmai MEGKEZDŐDÖTT A TELI ALMA FELVÁSÁRLÁSA Gazdag burgonyatermést takarítanak be most a tsz­ek és a háztáji gazdaságok. A MÉK felvásárlási osztályá­nak tájékoztatása szerint hosszú évek óta az idén elő­ször nem lesz szükség4 arra, hogy más megyéből hozott burgonyát kelljen árusítani az üzletekben és a piacokon. A MÉK 652 vagon szükség­lettel számol a városi lakos­ságnak, s ez biztosan meg is lesz. mert a termelő gazda­ságok ezt az árumennyiséget szerződésben is biztosították. Az utóbbi napokig az üzle­tek bőséges ellátása mellett 130 vagon minőségi burgo­nyát már télire is tároltak. örvendetes az is, ho® az üzletekből és a piacokról mindinkább kiszorulnak a fe­hér és sárgahúsú burgonyák. Helyettük elsősorban rózsa és gülbaba fajtákból bizto­sítják a szükségeletet. Megkezdődött a me®ében — a szegedi járás községei­ben is — a télialma felvá­sárlása és a tárolás előkészü­letei. Öszi és téli almafajták­ból 470 vagon szerepel a MÉK felvásárlási tervében. A tavalyi árakhoz képest je­lentősen emelni kellett a mi­nőségi almáért járó felvásár­lási árakat, mert a különbö­ző almabetegségek rontották a termést. Például az „ÁA"-s piros alma átvételi ára a ta­valyi 5 forint 10 fillér helyett most 6 forint kilónként A szimpla A-s alma ára pedig 3 forint 80-ról 4 forint 10-re növekedett Átlagosan 40—50 fillérrel veszik most típuson­ként magasabb áron az al­mát, mint tavaly. Ez a keres­kedelmi szakemberek sze­rint lehetővé teszi, ho® a fo®asztás igényeinek megfe­lelő télialma szükségleteket kellő időben biztosítsuk. Sajátos életanyag, a köz­ség szellemi és erkölcsi ar­culatának mélyre ható elem­zése nélkül csak fél munkát végez az a községi pártbi­zottság, va® alapszervezet, amely a Központi Bizottság ideológiai irányelveit csu­pán „akadémiai" szinten vi­tatja meg. Hiszen az irány­elvek éppen a kommunisták önvizsgálatához, tevékenysé­gük szigorú szemű mérlege­léséhez nyújtanak vezérfo­nalat. A kiskundorozsmai pártbizottság beszámolóján érződött ez a törekvés. Csakho® a sok probléma között kissé elvesztek. A gazdasági, kulturális fejlő­dést szemléltető számadatok után, a „kényes kérdéseket" — amint Simon Lajos, a já­rási pártbizottság titkára megje®ezte — csak ú® „szőrmentén" érintették. Kis­sé általános, felszínen mara­dó kijelentésekben utalt Du­dás Béla, a községi pártbi­zottság titkára az ideológiai munka nehézségeire a köz­ségben. Igaz, a beszámoló szólt a jövedelemhajszolás­ról a tsz-ben, az érdemtelen premizálásról, a cinikus kö­zömbösségről. De kissé bá­tortalanul, amolyan „vannak, akik", illetve „egyesek" stí­lusban. Végül is nem lehe­tett biztosan tudni: a do­rozsmai József Attila Tsz­ben léteznek-e ezek a jelen­ségek, vagy sem? Bizonyító, megggyőző érveket nem so­rakoztattak. Csak a pénz.„ Tény, ho® Dorozsma egy­kori kubikos népe ma kul­turáltan, emberi módon él. Minden háznál rádió szól, 700 tévét tartanak nyilván. Több mint 1200 újságelőfi­pártbisoltságon zető van. 1964-ben összesen 60 lakóház, va®is kétszer annyi épült, mint 1962-ben. A helyi boltok kiskereske­delmi forgalma nő, minte® 20 millió forint van a taka­rékban. Mindezek a fejlő­dést bizonyító tények. Az anyagi jólét azonban szült „ördögöt" is a fejekben: a pénz utáni hajszát, az ön­zést. Csak azt végezni, ami­ből pénzt látunk —• ez a munkaerkölcs kapott lábra. Kétségtelen, Kiskundorozs­mán is hódít e felfogás, ám a községi pártbizottság be­számolója kissé megfogha­tatlanul szólt mindezekről. Nem „sebészkéssel" nyúlt az eltávolítandó emberi ®en­geségekhez. Pedig a Köz­ponti Bizottság idegológiai irányelveinek megvitatása nem általános megállapítá­sok ismételgetését jelenti. Mindennapi gyakorlatunk­ban már magatartóssá lé­nyegült. Kommunisták har­cos magatartásává. S ehhez az első lépés éppen a nyílt, őszinte, elvszerű, ®ökerekig ható bírálat. A párt elítéli a harácsolást, a közömbös­séget, a tsz-demokrácia el­fojtását stb. — hallottuk a beszámolóból. De azt már kevésbé észleltük, ho® a je­lenlevő párttagok, a dorozs­mai kommunisták kiket, mi­ért marasztalnak el. A „ne­ve nincs" emberek bírálata olyan, mintha felhőkre lö­völdöznénk. Jöbb gondol a tudatra! Többen említették, ho® a fiatalok, akik nem részesül­tek az úri társadalom pan­nóniai „örömeiből", nem ér­tékelik eléggé szocialista társadalmunk vívmányait. Gyakran felnőttek is hajbó­Szeged és Ogyessza egyetemeinek tudományos együttműködése A. Y. Bogatszkij professzor nyilatkozata szegedi látogatásáról A két város, Szeged és Ogyessza testvéri kapcsola­ta újabb állomásaként együttműködés jött létre a József Attila Tudományegye­tem és a Munka Vörös Zász­ló Érdemrenddel kitüntetett I. I. Mesnyikovról elneve­zett Ogyesszai Állami Egye­tem között is. A két egye­tem valamennyi intézetének munkakapcsolatán már dol­goznak. Szegeden és 0®esz­szában elsőként a szerves­kémiai intézet munkaprog­ramját dolgozták ki. Több mint e® hétig itt tartózko­dott Szegeden A. V. Bogatsz­kij tanszékvezető egyetemi tanár, az ogyesszai egyetem kémiai fakultásának dékán­ja. Első ízben járt nálunk, s nagy fi®elemmel tanulmá­nyozta a természettudományi kar több intézetének munká­ját Természetesen legtöbbet időzött a hozzá legközelebb álló kémiai intézetben. A kölcsönös munkaprogramról szólva kijelentette: —j Mindkét intézetre néz­ve megkerestük azokat a le­hetőségeket, amelyek alapot adnak tudományos együtt­működésünkhöz. Vannak vizsgálatok, amelyeket a Szegedről küldött anyagok­kal kapcsolatban Ogyesszá­ban végzünk majd el, és for­dítva. A-szerveskémián belül különösen a sztereokémiái problémák terén vannak le­hetőségek, érintkezési felü­letek a kapcsolatok elmélyí­tésére. A vizsgálatok kölcsö­ÍIszó hajóállomás vízre bocsátása Tápén Különleges vízi építményt bocsátottak vízre szombaton délelőtt a MAHART tápéi hajójavító telepén: e® egész hajóállomás csobbant a Ti­sza vizébe a kis „hajógyár" sójafáiról. Az új típusú hajóállomás épületeit két párhuzamosan elhelyezett zárt henger tart­ja. A 25 méter hosszú, más­fél méter átmérőjű csövek belsejét több rekeszre osz­tották, s így esetleges sérü­lésnél nem fenyegeti az épít­ményt elsüllyedés veszélye. A na® csőpontonon két csoportban foglalnak helyet a különféle rendeltetésű épü­letek: az e®ikben vannak a hivatali helyiségek, pl. az állomásfőnöki iroda, vala­mint a raktár, a másikban pedig a korszerű személy­zeti lakás. Az összkomfortos kis lakosztályt „szárazföldi" lakás tulajdonosa is megiri­gyelhetné, hiszen előszobá­val, konyhával, csempés für­dőszobával, a szobát színes műlemezes, beépített búto­rokkal látták el. A több mint egymillió fo­rint értékű hajóállomást rövidesen átúsztatják a Du­nára, az egyik személyhajó­kikötőhöz. Az üzem dolgozói a ha­táridő előtt készítették el az újfajta vízi alkalmatosságot, s hasonló jó eredményeket érnek el a hajó®ártásban is. Ebben az évben összesen né® önjáró uszályt bocsá­tanak vízre. Az egyre kor­szerűbb technikai, technoló­giai feltételek mellett, a va­lóban hajógyári módszerek­kel jelenleg már minden ha­jót egymillió forinttal ol­csóbban állítanak elő, mint öt évvel ezelőtt. nös feldolgozásában, a meg­oldásokban minden bizony­nyal tudományosan is űj eredmények születnek majd az e®üttműködés során. Együttműködésünket termé­szetesen kiegészítik a kölcsö­nös tanulmányi utak, a tu­dományos dolgozatok cseréi, azok publikálása. — Közelről megismerked­tem — folytatta — több e®etemi intézettel. Az ok­tató- és tudományos mun­kára jól felszereltek. S amit legelőször kellett volna hangsúlyoznom: az intézetek­ben dolgozók mindegyike tehetséggel, nagy odaadás­sal munkálkodik új eredmé­nyek létrehozásában. Megismerkedett a szovjet professzor az egyetemi hall­gatók életével is. — Találkoztam az egyete­mi ifjúság képviselőivel, ne­gyed- és ötödéves hallga­tókkal is. Az előadásomat követő vitában igen nagy szenvedéllyel képviselték leendő szakmájukat, hivatá­sukat. S ebből nem nehéz megállapítani ,hogy oktatá­suk, nevelésük jó kezekben van. A V. Bogatszkij profesz­szor elmondotta, hogy nem­csak az egyetem, hanem a város, Szeged is megnyerte tetszését. Amikor megtekin­tette Újszegeden a füvész­kertet, hosszan időzött az Ogyessza lakónegyedben is. Szorgalmasan fényképezte az új és készülő házakat. — Szeged új városnegye­de nagyon emlékeztet en­gem Ogyesszában a Szegedi sugárút 5—6 emeletes házai­ra. E sugárút szomszédságá­ban lakom, s utam sűrűn ar­ra vezet. Nevét most már kedves élményeim alapján tudom mihez kötni: a Tisza­parti városhoz, annak egye­teméhez, ahol sok új barát és munkatárs fogadott sze­retettel. S ezt a szeretetet magammal viszem, mint jö­vendő munkánk, együttmű­ködésünk legbiztosabb alap­ját, amelyre bátran .építhe­tünk. kolnak a Nyugat előtt. Mi­ért? Egy idős, szikár, mun­kában elkopott ember, Sza­lai József í® summázta okát: „A magamformájú idő­sebb emberek jobban féltik ezt a társadalmat, mint a fiatalok. Mi átszenvedtük a múltat... A dorozsmai tü­dőszűrés alkalmával az egyik fehér köpenyes fiatal nő még azt is sértésnek vette, hogy elvtársnőnek szólítot­tam. Figyelmeztetett: nem va®ok elvtársnő!" Józsi bá­csi szavaiban az idős kom­munista ember szerénységét, új életünk őszinte féltését éreztem. Sós Vincénéből ne­héz sorsuk régi emléke sza­kadt fel, midőn hazai vív­mányaink becsmérlői és a nyugati életforma dicsőítői ellen szólt. Többet kell fog­lalkozni az emberekkel a népfrontmozgalmon belül. A községi pártbizottság tagjai, a népfront járási és községi vezetői ®akrabban hallgas­sák meg a dolgozók problé­máit, véleményét — java­solta. Nyílt beszéddel Szemtől szembe harcol­junk az eszmék tisztaságá­ért — így fogalmazta meg Olasz Imre, a községi tanács vb elnöke a kommunisták feladatát az ideológiai irány­elvek érvényesítésében. Bi­zonyára ú® értette: a kö­zösségi életünk, cselekedete­ink, emberi magatartásunk erkölcsi tisztaságáért. Ez ®akorlatilag azt jelenti: a megfelelő fórumokon, ®űlé­seken a kommunistáknak nyíltan meg kell mondaniok véleményüket egymásról és munkájukról. Nem oly ruti­nos, sima nyelven, mint a fiatalabb nemzedékhez tar­tozó tsz-párttitkár, Domon­kos Ferenc tette. A gazda­sági munkák számszerű fel­sorolása, a tsz-tagok tanu­lási kedvének bizonygatásán túl csupán azt a bírálatot védte ki: miszerint a tsz-ve­zetők fizetése aránytalanul magas lenne... E® műle­I siklónak dicséretére válik, j ha ilyen kiválóan kikerüli az „akadályokat". De nem egy párttitkárnak! Hiszen a legtöbb bíráló megjegyzés, a tsz-demokrácia megsértése, az indokolatlan premizálások és a többi ú®nevezett ké­nyes kérdés éppen a tsz-t érintette. Ki lenne illetéke­sebb ezekről őszintén be­szélni, mint a gazdaság párt­titkára? Problémamentes hozzászólását azzal koronáz­ta: A szocialista tudat a tsz­ben megfelelő! A járási pártbizottság küldötte, Si­mon Lajos túlzottnak minő­sítette az ilyen „derűlátást". A problémák elkenése tel­jesen idegen az ideológiai irányelvek szellemétől. A kommunisták községi meg­beszélésein nem megtévesztő „varázsfuvolában" akarunk ®önyörködni, hanem a va­lóság őszinte, nyílt, bátor elemzését várjuk. Az irány­elvek szellemének minden­napi életünkben, munkánk­ban, magatartásunkban kell megfogannia. Csak í® lé­nyegül alkotó erővé. A számok nyelvet értve Balogh Ödön A z irodai munka mérete és aránya világszerte ®orsan növekszik. Az E®e­sült Államokban 1963-ban 10,2 millió irodai alkalma­zott több mint 175 milliárd bizonylatot dolgozott fel. A szovjet népgazdaság irányí­tásának szolgálatában 10 milliós adminisztratív had­sereg áll. Az alkalmazottak száma általában ®rorsabban növekszik mindenütt, mint a termelő munkásoké. Az USA-ban például 1900-ban harminc ®ári munkásra ju­tott e® irodai alkalmazott, 1935-ben tízre, ás 1950-ben már csak 2,5-re. Az alkalmazottai létszám növekedése önmagában nem negatív jelenség. A fejlődés természetes velejárója, hogy növekszik a szellemi mun­ka aránya. Minél több em­ber gondolkodik alkotó mó­don, annál nagyobb a mun­ka hatékonysága. A belső termelési kapcsolatok foko­zódó bonyolultságának és fejlődésének velejárója, hogy az ésszerű vezetői döntések­hez mind több adatra, in­formációra van szükség. A művezető és a technológus, az igazgató ós a miniszter csak megfelelő adatok bir­tokában intézkedhet helye­sen. Egész kollektíva, teljes gazdasági egység tevékeny­sége válhat veszteségessé a liiányos információ alapján született döntés következté­ben. Az irodai munka tehát társadalmilag általában in­dokolt és szükséges, adott esetekben persze megtörté­nik. ho® felesleges, s értel­metlen munkát végeznek az íróasztaloknál. A hivatali, ügyviteli munka nem a tényleges társadalmi és termelési szükségletek sze­rint fejlődik, hanem öncé­lú belső logikával, a „Par­kinson-törvény" alapján. Na­gyon is indokolt tehát vizs­gálni, elemezni az ügyvite­li munka szervezetét, cél­| ját, ésszerűségét Az admi­j nisztráció célt téveszt, ha a j műszakiak munkaidejük te­kintélyes részében ügyvitel­lel, adminisztrációval kény­telenek foglalkozni, érdemi teendőik rovására. És akkor is, ha a bizonylat, a statisz­tika, a kimutatás, a jelen­tés nem a vállalatnál, sem az irányító szervnél nem kerül hasznosításra. Az ad­minisztráció bürokratikus­sá válik, ha nem ismerik a számok nyelvét IV em könnyű a számok, statisztikák, a kimuta­tások nyelvezete. Az utókal­kulációs, a selejtanalitikai, a veszteségidő-tanulmányok nem öncélúak. Megérteni, olvasni sem könnyű ezeket, hát még ezekből a megfele­lő közgazdasági következte­téseket levonva, műszaki­szervezési intézkedéseket fo­ganatosítani! A közgazdasá­gi műveltséget nem véletle­nül kérik ma számon a .nű­| szaki ós gazdasági vezeték­itől. A konkrét elemző, ér­tékelő készség, s a közgaz­! daságilag sokoldalúan meg­alapozott döntések és intéz­kedések nélkül égető fel­adataink, a termelékenység növelése, a takarékosság csak jelszavak maradnak a műhelyekben. Napi nyolc mázsa zsiiíy Őszi halászat a holtágban A Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjai — Laczik Antal tizenhárom fős brigádja — Röszke határában a tiszai holtagban megkezdték az őszi lehalászást. Napon­ta nyolc mazsa süllőt, pontyot, törpe harcsát, kárászt emel­nek szarazra. Ha itt végeznek, átcsónakáznak a telepített vizekre, ahová tavasszal harmincöt dekás súlyú ivadékokat helyeztek ki. Ezek most már jó egykilós átlagsúlyúakra fejlődtek. A rokusi Buvár-tó állományát etetik is "a Sze­gedi Konzervgyárból kikerülő paradicsommaggal. Három­négy mázsa magot szórnak naponta a vízbe, s az „ebéd" idején sok száz számra sereglenek össze a halak. Az idei szezon lényegesen jobb a tavalyinál, a folyók magas nyári vízállása kedvezett a vízi embereknek Bőven került a varsákba nagy harcsa, s angolnából is szokottnál jóval tobb jutott a hálókba. Ezenkívül különleges zsák­mányra is szert tettek: a Tiszában csillagos tokot fogtak amely a vizák, kecsegék s egyéb porcos halak családjába tartozik. Valószínűleg a Fekete-tengerből kalandozott a csillagos tok a szegedi halászok területére. Mivel kivesző­félben levő fajta, Budapestre szállították a fővárosi állat­kert akváriumi anyagának gyarapítására. A munkához, a helyes döntésekhez szükséges ada­tokat gyakran meg sem kapják az illetékesek. Sok művezető nem kapja meg például a visszatérő gyárt­mányok utókalkulációját, az anyagbeszerző nem ismeri a raktári készleteket, stb. Az igazgatót viszont elárasztják a jelentések, s a töméntelen adattengerrel nem *ud mit kezdeni. A vezetés külön­böző szintjén más és más jellegű és mélységű infor­máció szükséges. A könyve­lők, a kalkulátorom, a sta­tisztikusok, a műszaki ügy­viteli dolgozók pillanatnyi­lag nem képesek megfelelő módon, megfelelő adatokkal kiszolgálni a vezetőket Amikor azt vizsgáljuk, hogy egy-e® vezetői döntés, s a tervezés folyamata, mi­ért nem elég megalapozott és tudományos, kiderül, ke­vés a rendelkezésre álló és megbízható adat Az érem másik oldala viszont ho® a meglevő adatokkal sem gazdálkodunk jót Előfor­dul — bár ez a ritkább —, ho® a nyilvántartás és az adatfeldolgozás reflektor­fénye nem azokat az össze­függéseket pásztázza, ame­lyek a vezetés számára sz adott időben érdekesek és szükségesek. Az „elfekvő" statisztikák és kimutatások ®akoribb oka, ho® az ada­tok „ömlesztettek", hiány­zik a megfelelő összesítés, csoportosítás, feldolgozás és elemzés. A z adminisztrációs adat­feldolgozó tevékeny­ség utolsó, befejező fázisa a kiértékelés, igen sok helyen elmarad, va® formális. (A gyártásban is hányszor a végső kikészítő és szerelés' pontosító műveletekre nei. fordítunk időt és energiát!) A manuális tevékenység, a bizonylatok feldolgozása, majd a kapott végeredmé­nyek számszaki ellenőrzése nemcsak a rutinmunkára al­kalmazott beosztottak, ha­nem az érdemi, elemző gondolkodásra hivatott számviteli, kalkulációs és e®éb vezetők idejét is fel­emészti. I® a megfelelő ér­tékelések és következteté­sek, a szükséges csoportosí­tások és szembeállítások nélkül kerülnek tovább az anyagok, a jelentések, a be­számolók, ®akran célt té­vesztve. Az irodai munka másik általános fogyatékossága: az adatszolgáltatás lassúsága. Mire e®-e® gazdasági te­vékenység többé-kevésbé hű fényképei elkészülnek, már nem nyújtanak hatékony segítséget a vezetésnek, amely gyakran ezt megelő­zően kénytelen fontos kér­désekben dönteni. A mérleg­beszámolók az esztendőt kö­vető harmadik-ne®edik hó­napban afféle levéltári anyagul szolgálnak néhány felügyeleti hatóságnál. JAfindez különös élesség­gel irányítja a fi®el­met az adminisztratív mun­ka racionalizálására, tudo­mányos szervezésére és gé­pesítésére. Enélkül aligha oldhatjuk meg növekvő fel­adatainkat. Az alkalmazot­ti munkának nincsenek olyan reális normái, tudo­mányos kritériumai, mint a '| termelő tevékenységnek. A | munka hatékonysága sem mérhető hasonló mércével. Ezért is csábít a körülmé­nyesség, az ésszerűtlen szer­vezet, amely maga a bürok­• rácia táptalaja. Az ésszerű­! ség és célszerűség viszont a bürokrácia leghatásosabb ®ó®szere. Nem árt, ha minden bizonylattal bánó és adatokat feldolgozó alkalma­zott gondolkodik munkája értelmén, összefüggésein. A vezetők pedig, ha az adat­feldolgozás kérdéseiben ü®­menetében intézkednek, minden esetben konkréten válaszoljanak a következő kérdésekre: mit, miért, ho­®'an, kinek, mikorra. Ha e kérdésekre meggyőzőek a válaszok, ésszerű, célra törő az ügyvitel, az adminisztrá­ciós munka eléri célját, se­gíti a vezetést és kevesebb lesz a célt tévesztő, felesle­ges, papír, ügyintézés. KOVÁCS JÓZSEF Vasárnap, 1965. szept. 26. DÉL-MAGYARORSZÁG $

Next

/
Thumbnails
Contents