Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

V Csehszlovák irodalmi est Délután baráti találkozóra hívta meg Szeged város ta­nácsa, a Magyar írók Szö­vetsége és a Hazafias Nép­front városi bizottsága a ha­zánkba látogatott csehszlo­vák íróküldüttség Szegeden debütáló csoportját, majd este a Tisza Szálló koncert­termében mutatkoztak be csehszlovák barátaink. Ez a közvetlen találkozás szom­szédaink kulturális életével a líra, a próza és a zene út­ján történt. Legnagyobb si­kert a lírikusok aratták: a kétszeres Állami-díjas szlo­vák költő, Jan Kostra: Az ember tragédiájának fordítá­sa óta már nálunk ls ismert Ctibor Stitniczky; a cseh lí­rikus nemzedék legfiatalabb­jainak küldötte, Josef Hám­lik és az esten csak nagy­szerű, versével jelentkező Wolker nyomán kibontakoz­ni láttuk a szláv tempera­mentum érdekes reflexióit a mindennapi élet eseményei iránt. Nem volt ennyire egyér­telmű a prózaírók bemutat­kozása. Karel Ptacnik Hu­szonnegyedik korosztályának részlete nem volt olyan ér­dekes a hallgatóságnak, mint Karel Michal Mindennapi kísértetek című nagydíjas elbeszéléskötetének felolva­sott novellája. Michal ügye­sen használja ki az egyéb­ként is divatos kísértettéma humorlehetöségeit a karikí­rozásra — ha néha érezzük is rajta, hogy olykor még fogja J. Hasek kezét. A mű­sort dr. Kedvessy György egyetemi tanár köszöntöje, Sziklay László bevezetője, Garai Gábor és Stitniczky kölcsönös üdvözlése vezette be, s hangulatát emelték a zenei betétszámok, Várnagy Lajos hegedűművész és Hor­váth Anna operaénekes köz­reműködésével. A művek In­terpretétorai Kovács János, Mentes• József, Demjén Gyöngyvér színművészek, va­lamint Agai Katalin és Gyürki István voltak. Mérlegen: a külkereskedelem Többet eladni, mint ven­ni — olyan külkereskedelmi alapelv ez, amelynek elő­nyelt aligha kell részleteseb­ben bizonyítani. Indokként elég arra a gazdaságföldrajzi tényre utalnunk, hogy ha­zánk az európai kontinens különösen sűrűn lakott or­szága (négyzetkilométeren­ként több ember ól nálunk, mint például Franciaország­ban), egyszersmind termé­szeti kincseink rendkívül korlátozottak. Ha már eu­rópai egybevetést említet­tünk, jegyezzük meg azt is, hogy nálunk az egy lakosra jutó energiahordózó-készlet a kontinens átlagának mind­össze a tizenharmada! Te­hát anyagot, félkésztermé­ket kell behozni és minél több korszerűen feldolgozott cikket kivinni. Ez az üzlet viszont nyilvánvalóan akkor előnyös, ha több értéket adunk el, mint amennyit vá­sárolunk. Eltinyös változás Azért bocsátottuk előre mindezt, hogy jelentőségük­höz mérten értékelhessük az év első felének kedvező kül­kereskedelmi változásait. Né­hány óv után ezúttal kivi­telünk némileg meghaladta a behozatalt. (Zárójelek kö­zött: utoljára 1961-ben ala­kult így a behozatal és a szerű továbbítását, az ex­kivitel mérlege, azóta évről port mennyiségét hangsú­ávre többet hoztunk be az ,„,„„Wli, exportált értéknél. 1964-ben lyoztuk> pedlg korántsem 17,5 milliárd devizaforint mellékes a „milyen" kerdo­volt az Import és 15,8 mii- szó: a minőség. Az év el­liárd az export értéke.) múlt időszakában volt né­A változás — amely egye- hány kedvezőtlen külkeres­lőre az előnyös Irányzat el- kedelmi epizód: akadtak vál­so lépesének tekinthető —, la]atok ameiVeknek exoort­végeredményben a Központi álatok, amelyeknek export­Bizottság decemberi határo- ra szánt, jelentősebb szallít­zatának immár gyakorlati mányait nem vették át a eredménye, kézzelfogható si- címzettek, mert kifogásolták kere. Különösen kedvez, hogy exportunk nemcsak a kivitelt haladta meg, de az ipari termelés emelkedésé­nek átlagánál is magasabb volt: a teljes kivitel 6,7 szá­zalékkal volt több a múlt év azonos időszakának szín­vonalánál, miközben az Ipari termelés emelkedési üteme mintegy 5,5—6 százalékos. Az utolsó napok a minőséget A rohammunka illan Kétségtelen, hogy a „meny­nyi" és a „milyen" kérdések­re egyaránt hátrányos vá­laszt „fogalmazhatnak" az előttünk álló és — sokéves tapasztalatok szerint — kri­tikus hetek: az év befejező _ . .... . , hónapjai. Nem szabad bele­Dehat nem a multbanező , , . _ . . vizsgálódás fontos ezekben nyugodnunk, hogy a régi láz a hetekben, hónapokban, ha- — az év végi hajrá szapora nem sokkal inkább az előt- érverése ismét kórt és — tünk . á?,10 és kétségkívül kárt okozzon! Igaz: a külke. rendkivuli erőfesziteseket , , . , feltételező teendők áttekin- reskedelem es az ipar kap­tése,. mérlegelése. A tervév csolata, még nem teljesen még hátralevő időszakának zavartalan, és mint ismere­külkereskedelmi „erővona- t szakemberek most lait" csak akkor ertelmez- ' .... „ hetjük súlyukhoz illő ko- dolgoznak e rendszer tokéle­molysdggal, ha az esztendő tesftésén. De ez nem indo­Mesterségem címere: a. ő. Az autószerelő szakközépiskola diákjairól A volán urai a sofőrök. Teljhatalmuk van a kocsi fölött, gyakorolják is mind­addig, míg valami komo­lyabb hiba nem Jelentkezik a szerkezetben. Az elvesz­tett hatalmat ilyenkor az olajos ruhás szerelök, a gépkocsi sebészel adják visz­sza a „pilótáknak". Érde­kes, vonzó szakma ez, s jö­vője van. ahogy mondani szokták. Érthető, hogy a fia­talok évről évre nagy szám­ban jelentkeznek a Radnóti Miklós Gimnáziumhoz tar­tozó autószerelő szakközép­iskolába. Cél: az „elit háló" Az iskola alagsorában műhelyek, szertárak. Gya­korlati napokon reszelés, fű­részelés, kalapálás hallat­szik innen, a holnap szere­lői hajolnak munkadarabja­ik fölé. Ma csendes dél­előtt van, az I/S osztály tanulói R omhányi István műszaki tanárra figyelnek. Az ország legkülönbözőbb részeiről verbuválódott ez a kis társaság. Nevelőjük elégedett velük, jó felké­szültséget, ügyességet, igye­kezetet árultak el az első benyomások. Néhány gyerekkel az egyik szertárban beszélgetünk. An­nak a bizonyos szerelgető, barkácsoló típusnak a kép­viselői ők, akik korán kez­denek „konyítani" a tech­nikához. Így aztán nemcsak, nogy nem teljesen ismeret­lenek számukra a motor al­katrészei, melyek szép rend­ben sorakoznak a polcokon, hanem már motoros „fegy­vertényekkel" is dicseked­het némelyikük. Az egyik kismotort, a másik Danuvi­át is vezetett már, persze szülői felügyelettel. Csete Zoli már a Zetorral ls meg­próbálkozott, édesapjától „leste el" a vezetést, aki a Mezőhegyesi Állami Gazda­ság traktorosa. Hanem ez csak a múlt, amely őt és társait, Jan­csovics Ferencet, Papp Lász­lót és a két makói jó bará­tot, Haluszka Ádámot és Varró Pált már évekkel ez­előtt elkötelezte a szerke­zeteknek, motoroknak. Most teljesen lekötik őket az új feladatok. Nem könnyű ám szakközépiskolásnak lenni. A szakma elsajátítása nem gyerekjáték, az anyag- és gyártásismeret, műszaki rajz nemcsak új, hanem ne­héz is. A közismereti tár­gyakat is jól kell tudni, kü­lönösen, ha valakinek olyan ambíciói vannak, mint Var­ró Palinak. A szőke kis­legény ugyanis — aki „ci­vilben" az Ady Endre fiú­kollégium lakója — tartani szeretné az általános iskolá­ból hozott 4,7-es tanulmányi eredményt. Ennyibe kerül ugyanis a belépő a kollégi­um úgynevezett „elit hálójá­ba", ahol a legjobb diákok több szabadságot, kellemes előjogoltat élveznek. önállóan dolgoznak A szakközépiskola eddig mér két évfolyamot indí­tott útnak. Gyakorlattá vált, hogy utolsó évükben a ne­gyedikesek már önálló fel­adatokat ls kapnak a 10-es AKÖV műszaki telepén. Szakirányításukat képzett technikus végzi, ö ismeri legjobban a fiúk munka­készségét. s mint az üzem képviselője, a szakvizsgá­kon is elmondja vélemé­nyét, tapasztalatait. A műszaki telep bizony nem a legjobb körülmé­nyeket szolgáltatja a fiúk munkájához. Most, míg szép idő van, fel sem veszik, hogy kicsik a szerelőszínek, s maga a telep ls szétszór­tan, szinte „mindenütt van", ahol a javításra váró gép­kocsikat el tudják helyez­ni. Egyelőre így végzik dol­gukat a negyedikesek. A bajszosodó Görcs Tibor ola­josan, verejtékesen egye­nesedik fel. — Skoda sebvéltót csiná­lunk — mondja. Elég jól megy már a szerelés, álta­lánosságban sikerült elsajá­títani az alapismereteket. De itt mindig találkozik valami újjal az ember, e egy-egy „idegenebb" kocsitípus min­dig új tanulnivalót is je­lent Azonnali belépéssel kályhás és kőműves szakmunkásokai, valamint építőipari segédmunkásokat vesz fel a Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Jelentkezni lehet: Hódmezővásárhely, Tanácsköztársaság tér 59. Szeged, Tolbuhim sgt. 73. Szentes, Arany J. u. II. Makó, Liget u. 17. 118 533 Az „S" betűjelzés úgy lát­szik serény kezűt is jelent. Bödó Csaba az emelőt mű­ködteti, Kovács János ada­golócsövet cserél, de a töb­biek, Holló István, Nagy­váradi László, Szentesi Ist­ván is szorgalmasan tevé­kenykednek a motorok kö­rül. A szabad ég alatt vannak. S ha jön a tél, akkor is ott kell majd dolgozniok a diákoknak, egészen addig, míg el nem készül az AKÖV új műszaki telepe. A fékpad néha bizony belesüpped majd a hóba, pufajka, for­ró tea kellene olyankor a fiúknak. Másodikos koruk­ban kaptak ls, tavaly azon­ban mindez elmaradt. Jó lenne, ha a vállalat meg­vizsgálná és orvosolná ezt a panaszt, hiszen újra tél elé nézünk. Szaktudás és műveltség Dr. Bánfalvi József, a Radnóti gimnázium igazga­tója szerint a szakközépisko­la betölti és jól tölti be hi­vatását. A tavaly érettségi­zettek szakmai átlaga 4,2 volt. Ez az igen szép telje­sítmény azt is bizonyítja, hogy a diákok el tudják ér­ni a követelmények szintjét. Kár, hogy a végzettek kö­zül sokan nem maradnak meg a szerelőszerszámok- i nál. A felsőfokú techniku- j mok hívogatják őket, s lgy az AKÖV tavaly sem ka­pott elegendő szakembert az iskolától. A szakközépiskolák fel­ügyelője, Hegedűs Béla is úgy látja, hogy az oktatás­nak ez a rendszere bevált. A gyerekek szakmai érdek­lődését nem győzik kielégí­teni, ezért szerveznek töb­bek között kirándulásokat is, például minden évben meglátogatják a Budapesti Ipari Vásárt. A helyes tendenciák meg­tartása mellett azonban vál­toztatásra szorulnak az ok­tatás egyes módszerel. Szük­ségesnek látszik a tananyag célszerűbb csoportosítása, egy-egy elvontabb tantárgy, mint például a munkaegész­ségtan speclallzálása ts. A kérdéses tananyagokkal kap­csolatban folynak a felmé­rések, s bizonyára ezek is hozzájárulnak majd a szak­középiskola további fejlődé­séhez. ahhoz, hogy szakértő és művelt autószerelők ke­rüljenek az iskolapadból a műhelyekbe. Simái Mihály első hat hónapjának árny­oldalaira is gondolunk. Fi­gyelmet érdemelnek elsősor­ban a sokéves gond idén is jelentkező szimptómái: a kolhat semmiféle népgazda­sági kárt. Márpedig a ro­hammunkával, nem kifogás­talan minőségben teljesített lüktető hullámzás, az ütem- export — ebbe a fogalom­telen szállítás. Egyetlen jel- k(jrbe sorolható! lemző szám: a félév utolsó tíz napjában kapta meg a külkereskedelem a teljes hathónapi termékmennyisé­gének több mint a 15 száza­lékát, s az arány sajnos né­mileg kedvezőtlenebb a ta­valyi azonos időszakénál. A külkereskedelmi vállalatokat olykor szinte megoldhatat­lan feladatok elé állítja az utolsó napokra torlódó hul­lám. Hasonló tünetek vár­hatók az év második felé­ben, talán még az előző idő­szakénál is hatványozottab­ban! A népgazdasági terv már eleve számol bizonyos esztendőn belüli arányokkal és az év második felére a teljes 1965-re szóló export­mennyiség nagyobbik felét irányozta elő; ehhez járul­nak az első félévből hozott adósságok, elmaradások is, amelyeket most kell behozni. Rendkívüli érdek Rendkívüli népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az általános helyzetképen belül, a kritikusabb ponto­kon különösképpen növeljék export-erőfeszítéseiket az il­letékes vállalati és minisz­tériumi szakemberek. Az 1965-ös esztendő külke­reskedelmi teendőiről szólva eddig jobbára az áruk terv­Tábori András Uj módszerek határaink védelmére Az elmúlt napokban a nyugati sajtóban sok talál­gatás látott napvilágot a magyar határvédelmi be­rendezésekről. A Magyar Távirati Iroda munkatársa ezzel kapcsolat­ban kérdést Intézett Szilé­gyi Béla külügyminiszter-he­lyetteshez, aki a következő felvilágosítást adta: — A Magyar Népköztár­saságot az imperialistáknak a népköztársaságellenes, hi­degháborús politikája, soro­zatos beavatkozási kísérletei késztették arra, hogy olyan műszaki berendezésekkel — beleértve az aknazárat is — védje az ország határát, amelyek elriasztják azokat, akik a nyitott kapukat meg­kerülve ellenséges szándék­kal akarták átlépni a ma­gyar határt. Az imperialis­ták magából a műszaki zár­ból is hidegháborús kér­dést csináltak, jóllehet sok­szor megmondtuk, hogy ez a védelmi berendezés kizá­rólag magyar belügy. Il­letékes hatóságaink közöl­ték, hogy határaink védel­mére új technikát alkal­maznak. Az új technika ls megfelelő ellenőrzést bizto­sít (MTI) A szegedi kőtár Entz Gáza tanulmánya Nyolc évtizedes szunnya- tanításokkal. Szeged kövei dás, majdnem tízéves huza- bizonyítják, hogy városunk vona után 1963-ban a vár- a dunántúli városokkal maradvány kertjében elké- egyenrangú múlttal dicse­szült a kőtár. Ismét két kedhet. Nem véletlen a kö­évnek kellett eltelnie, hogy vekből rekonstruált szegedi kezünkbe vehessük kalau- román kori építészet szer­zát, ismertetőjét. Az ízléses, ves kapcsolata Péccsel és sikerült mtrsZtrficlókkal gaz- Gyulafehérváriról, a gótiká­dogított füzet a kitűnő mű- nak a Mátyás korabeli Bu­türténésznek, a kőtár rende- dával és Visegráddal. A rö­zőjének, Entz Gézának ér- naszansz ajtó- éa ablakkeret tékes tanulmányát tartal- pedig e stílus itteni korai mazza a lapidárium műve- megjelenésének meglepetés­lődéstörténeti tanulságairól, ként ható bizonyítéka: a rö­A várból 1876-ban és 1878- neszansz építészet legkoráb­ban kikerült kőanyag a ren- ban az Alföldön városunk­dezés során „megszólalt", és ban vert gyökeret. Szeged középkori múltjáról Entz Géza érdemes sze­vallott A román, gótikus, gedi kutatók, főként, CSs. röneszansz és barokk tőre- Sebestyén Károly enedmé­dékek városunk korai gaz- nyetből kiindulva, ezeket dasági-tánsadalmi-szellemi nem egyszer helyesbítve fejlettségének bizonyságai, mutatja ki a román kori tö­A marosi sószállltás a XI. redékek XII. századi részé­századi fejlődés gazdasági ről, hogy a nagy méretű, alapja, ezen virágzik ki a észak-olaszországi kapcsola­XIII. századra alföldi vi- tű felsővárosi Szent György szonylatban páratlan élénk- templom alkotóelemei vol­ségű polgárváros, hadászati tak. A XIII. sz. kövei az és egyházi központ, eleven alsóvárosi templom elődjé­szellemi élettel. Európai je- nek, a Szent Péter temp­lentőségű tanulság ez: szem- lomnak, a gótika emlékei a ben az alföldi mezővárosi várbeli Erzsébet templom­elmaradottságról szóló régi Bűbe szerelmese Új film A börtön beszélőjében fia- Claudta Cardinale élete leg­tal, szomorú, sápadt lány jobb alakítását nyújtja. Mint várakozik. Aztán nyílik az a rendező nyilatkozatából ajtó, s megjelenik Bűbe, az megtudtuk, ez az első eset, elfogott partizán, aki politi- hogy Cardinale maga beszél kai gyilkosságba keveredett, a filmen; eddig ugyanis ha­Mara, a lány megdöbbenve zájában is szinkronizálták. látja, mennyir : megváltozott A kissé vadóc, darabos, de vőlegénye: keserű, csalódott rendkívül csinos lány figu­férfi, akinek minden szava ráját megdöbbentő hiteles­mélységes kiábrándulásról séggel állítja elénk. Sokáig vall. Mit tegyen? S a lány emlékezetes marad a búcsú már tudja is a választ: ha jelenete, amelyben Cardi­vőlegényét elítélik, mellette nalé alakítása o maga póz­maiad. mentes egyszerűségében is Így kezdődik a Bűbe sze- a fájdalom legmagasabb fo­relmese című új olasz film, kát tükrözi, amelyet Carlo Cassola re- A férfi főszereplő a gö­gényéből Luigi Comencini rög származású George rendezett. Cselekménye köz- Charkiris. Játéka elsősorban vetlen a második világhá- mértéktartásával válik drá­ború után játszódik, Tosca- maivá. nában. A környezet pompás A film rendezője ezzel a hátteréül szolgál a volt par- filmjével kiemelkedett az tizánok és a fasizmus szelle- átlagos olasz filmalkotók métől még átitatott kormány közül. Előző munkái, a Ke­közötti harchoz, az esemé- nyér, szerelem, fantázia, e nyeket átszövő szerelmi tör- Mindenki haza című filmek ténethez. A film főhőse egy kedves, szórakoztató vígjá­mindennapi fiatal lány, aki tékok, vagy szatírák voltak, a hűséget, 14 nehéz év vára- Ebben a művében a társa­kozását választja a pillanat- dalmi mondanivaló jóval nyi boldogság helyett. erőteljesebb, ennélfogva in­A lány szerepét játszó tenzívebb a film hatása is. nak maradványai. Éppen ennek a helyén áll a XVIII. századi eredetű vármarad­vány: „E történelmi hely­ről — írja — hirdeti a kőtár, hogy az Alföld vá­rosai kö2ött, a középkori Szeged építészeti szempont­ból is első, ahol a köz­ponti hatalom támogatásá­val az akkori ország leg­magasabb színvonalához kapcsolódó művészet és mű­veltség virágzott." A füzet ezután a kiállí­tott 80 műtárgy jegyzékét adja részletes leírással, mé­retekkel, szakirodalommal. (Kár, hogy Móra „Szeged kövei" című tárcája kima­radt.) Ez a kőanyagnak har­mada. Jóllehet a vár körül raktározott kétharmad ki­sebb értékű, gondoskodni kellene esztétikusabb elhe­lyezéséről. Talán a szebbjét a kihasználatlan tetőn le­hetne látványossá tenni. Egyúttal megvalósítani a ré­gi tervet: a vár alaprajzát mozaikból kirakni. Ha már annyit költött államunk a tető kiképzésére, illő lenne hasznosítani. A kőtár alapítója Kováts István, az áldozatos kőmű­vesmester pedig megérde­melné, hogy a lapidárium a nevét viselje, és emlékét márványtábla őrizze itt Könyves László I'éntek, 1965. szeptember 24. OEL-MAGYARORSZiQ 5 4

Next

/
Thumbnails
Contents