Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

Közéletünk hírei KIJELÖLTÉK A MAGYAR ENSZ-KÜLDÖTTSÉGET Az Elnöki Tanács jóváhagyta az ENSZ közgyűlésének 20. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség öszszetételét. A küldöttség vezetője Péter János külügyminiszter, tagjai: Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Csatordai Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaiság állandó ENSZk ép viselője, dr. Beck János, a Magyaa- Népköztársaság kubai nagykövete, dr. Uslor Endre és Lörincz Tamás, a Külügyminisztérium főosztály vezetői ELUTAZOTT CORNELIU MANESCU Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere, aki Péter János külügyminiszter meghívására szeptember 15— 18 között baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban, szombaton elutazott Budapestről. További van kutatásokra szükség Nyilatkozat a II. Országos Etikai Konferencia vitáiról szocialista ernormáit, elveit, inkább azhogy a szocialista Mint már jelentettük, há- mus viszonyai között. Nem att elsősorban nem azzal váromnapos vita után befeje- állítható, hogy a vitában lik szocialista emberré, hogy ződött a II. Országos Etikai teljesen egységes álláspon- megtanulja a Konferencia. A napirenden tok alakultak ki, vagy hogy köles szereplő kérdések — olvasó- a jelentős kérdéseket bárki hanem inkát a konferencián elhang- is a végleges megoldás igé- által, zott több előadás részletei- nyével akarta volna lezárni, társadalom különböző kövenek közlésével erről tájékoz- Erről szó sym volt. Hiszen telményeit megvalósító szertattuk. — a szocialista er- akár az egyik, akár a másik vezett kollektívákban él. köles fontos elvi problémá- kérdésben rendkívül nagy Ezeknek kialakulása az összit érintették. A konferencia erőfeszítéseket igénylő, tár- társadalmi, gazdasági, politibefejeztével megkértük dr. sadalmi valóságunkat konk- kai és ideológiai folyamatok Kalocsai Dezső tanszékveze- rétan kutató és elemző mun- fejlődésének van alávetve, tő docenst, a filozófiai tudo- ka szükséges még! Ezért a Ezt a problémát az úgynevemányok kandidátusát, hogy konferencián nagyon gyak- zett „kiskollektívák" és az foglalja össze a vitában fel- ran a kérdések általánosabb, egész társadalmi fejlődés vivetődött kérdéseket. Segítség más tudományoktól — A vita központjában — mondotta Kalocsai Dezső — az egyéni és a közérdek harmóniája alakulásának kérelvi oldalai kerültek előtér- szonyának kérdése kapcsán be. A vita megállapította azt számos hozzászóló színvonais, hogy a vitatott kérdések las fejtegetésekben érintetmegoldását a közgazdaságtan, a pszichológia, a pedate. — A szocialista ember ergógia és természetesen a tőr- kölcsisége alakulásának öszténelmi materializmus más tönző formái között az elterületein folyó, de az eti- mondottak mellett több hozkai problémakört érintő ku- zászólásban felmerültek még dései álltak. A felszólalások tatások nagyban elősegíthee problémakörön belül ele- tik. mezték az egyéni érdek és a közérdek fogalmát, valamint az érdekösszeütközések alakulását épülő szocializA kollektívák szerepe A cserépkályhahadművelet Ugye fezrevették tavaszszaJ a cserépkályha-hadművelefcet? Nem tudom hány ágyú össztüze dördült el, viszont 8—9 ezerre tehető a városban a cserépkályhák száma. Ha egy lakásra kettőt veszünk, vagy ha úgy számítjuk, ho® csak a használók felének küldött felszólítást az Ingatlankezelő Vállalat a kályhák rendbehozása végett — akkor körülbelül 4 ezer ágyú indult az ostromra. Az „ellenség" ugyan nem kapitulált, de a lőpor füstje azóta már elszállt Bízvást mondhatjuk, most éppen fegyverszünet van. Olcsóbb, mint az űj Miért is volt szükség erre a hadműveletre? A kérdés Kószó Józsefnek, az IKV igazgatójának szól. — E® szakemberekből álló kollektíva kidolgozta Budapesten a cserékkályhák élettartamának normatíváit Ezek szerint ha egy-két évenként felülvizsgálják (kikormozzák) és öt-hat évenként karbantartják (átrakják) őket, akkor 25—30 esztendeig is eltarthatnak. Szegeden 1959 óta csaknem kétszeresére nőtt a cserépkályhák száma, mert bár drágábbak mint a közönséges vaskályha, igen gazdaságos velük a tüzelés. Az ellenőrzést azért tűztük ki célul, — Tömegesen jöttek hozzánk az emberek azzal is, hogy vizsgáljuk meg kályhájukat és adjunk rá igazolást, hogy nincs szükség még az átrakásra — emlékezik vissza a Cserépkályakészítő és Javító Ktsz elnöke, Szekeres Imre. — De nem bírtuk az iramot, anynyi volt a jelentkező. — Gserépkály hás részlegünket az ország több vidékén is kénytelenek vagyunk foglalkoztatni — mondja Sípos Mihály, a Csongrád Me®ei Építőipari Vállalat igazgatója —, mert nem tudunk nekik elegendő munkát biztosítani Szegeden. Ha szólnak, mi is szívesen dolgozunk a lakosság részére. Van megoldás A munkamegosztás lehetőségének körvonalai tehát kezdenek kibontakozni. Ilyenkor, „fe®vernyu®ás" idején érdemes foglalkozni a konfliktus megoldásának módjával is. A felszólítóágyúk döreje helyett valami más, ésszerűbb, emberségesebb és célravezetőbb megoldás kellene! Mi volna akkor, ha az IKV képviselője a szövetkezet szakemberével együtt járná végig az arra érdemes lakásokat, s a helyszínen állapítanák meg, ho® milyen állapotban vannak a ho® megakadályozzuk a cserépkályhák? _ Amelyik kályhák gyors elhasználódását A felülvizsgálat vagy még a karbantartás is olcsóbb, mint e® új kályha építése. Ez világos. Tehát személyesen ellenőrizték a kályhák állapotát? — Részben igen, de mivel dolgozóink létszáma korlátozott, sok helyre csak írásos felszólítást küldtünk ki. Sajnos, becsúszott az a hiba, ho® bár a házkezeloségek októberben kapták meg a feladatot, csupán márciusban kezdtek hozzá teljesítéséhez. Űket ki ellenOrzi? A hadművelet tehát í® jött létre. A felszólítás hatása azonban e®általán nem szolgálta a célt, stílszerű hasonlattal: nagyobb volt a füstje, mint a lángja. E®részt felháborodást váltott ki a lakosság körében, másrészt megnövelte azok esélyeit, akik munkaidő után, este, néha azonban munkaidő alatt, nappal is fusiznak. Mért valljuk be őszintén: lakást festetni va® kályhát rakatni jobbára kontárokkal szoktunk. S ami a legmeglepőbb: a kontár sem olcsóbb már, mint a szakember. őket e®előre igen nehéz ellenőrizni! rossz, annak javítására va® átrakására nyomban felvenné a rendelést a ktsz, s még az időpontban is megegyezhetnének a felek. Azokat a munkákat pedig, melyeket nem képes elvégezni a szövetkezet, mert nem bírja erővel, átadná az állami építővállalatnak. Lehetséges ez? A szövetkezet elnöke szerint kifizetődő lenne, az építővállalat igazgatója szerint nincs semmi akadálya. Ha ehhez még hozzávesszük amit az IKV igazgatója mondott, ho® u®anis a bérlemények ellenőrzésekor ezentúl nemcsak leltárt csinál a házkezelőség, hanem megnézi a berendezések állapotát is, akkor nyilvánvalóan nem maradhat más hátra: le kell hármuk képviselőjének ülni, ho® megállapodjanak az e®üttmúködésben! A fe®ernyu®ás ily módon békére vezetne, hiszen nem a lakosság ellen, hanem a lakosság érdekeinek szem előtt tartásával szerveznék a munkát. Mert ha nem is így kezdődött a dolog, be kell látni, hogy még a jámbor cserépkályhákkal kapcsolatban sincs haszna va® értelme holmi hadműveletnek. F. K. a közvélemény és a lelkiismeret kérdései is, amelyek a szocialista erkölcsiség fejlődésének szintén fontos té— Társadalmunk konkrétabb elemzése és az említett Hasznos munkaértekezlet tudományterületeken folyó _ A konferencia alapvető kutatómunka elősegítheti an- jellegét tekintve munkaértenak tisztultabb felismerését, kezlet volt. Lehetővé tette e®ebek közt azt is, hogy több fiatal kutató először be eredméa szemponterkölcsi tulajdonságai foko- ból különös .jelentőségű volt zatosan és egyre na®obb egy pécsi kollektíva beszámértékben kifejlődnek, és mólója, amely konkrét szoamelyeknek alapján egyre ciológiai eszközökkel törtöbben fognak kommunista tént vizsgálat anyagát tarmódon élni és dolgozni. Ez- talmazta. A vizsgálatot a Pótlás és alkotás E' hogy melyek azok az áttételek közvetítési formák és, ellentmondások, amelyeken számolhasson keresztül a szocialista ember nyeiről. Ebből zel kapcsolatban a konferencia vitájában különös jelentőséget kapott a szocialista kollektíva szerepe. A Baranya me®ei ifjúság körében végezték. — A konferencia 120—140 résztvevője között na® szocialista kollektíva a leg- számú érdeklődő oktató is fontosabb eszközök egyik* VQ] akik az etika oktatásá_ az UJ típusú ember nevele- r . seben. Hiszen az e®én so- ban kívánják hasznosítani a hasem elszigetelten él. Eimi- konferencián elhangzottakat. Ujabb kedvezményes ruházati vásár 30—40 százalékos engedmények Szombaton a Belkereskedelmi Minisztériumban rendezett sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a kereskedelem idei na®arányú, egyszeri készletrendezési akciója befejezéshez közeledik. Az akció utolsó akkordjaként a ruházati kereskedelem szeptember 20—október 3. között rendezi meg az idei hatodik, s egyben utolsó kedvezményes vásárát. A kiárusításon mintegy 250 millió forint értékű őszi-téli jellegű ruházati cikket hoznak forgalomba 30—40 százalékos engedménnyel. A vásár cikkeinek nagy részét különböző szövetek, valamint női, férfi és ®ermek konfekcióáruk teszik ki. Egyebek között több mint 150 000 méter pamut ruhaanyag, csaknem 50 000 méter kártolt férfi és női ruhaszövet, 50 000 méter különböző kabátszövet kapható hétfőtől olcsóbban. Ezenkívül előnyös áron kínálja a vásár a férfi és a női télikabátokat, öltönyöket, zakókat, nadrágokat, flanellruhákat. A ®ermekruházati cikkek választéka is gazdag: mintegyi 50 000 gyermek szövetkabát, 35 000 lányka szövetruha, 25 000 fiúöltöny, 40 000 fiúzakó és -nadrág várja a vevőket. Kisebb mennyiségben hoznak forgalomba kedvezménnyel kötöttárukat, alsó konfekció- és divatárucikkeket, férfi, női és ®ermek bundacipőket. A sajtótájékoztatón elmondották azt is, hogy az idei eddigi ruházati vásárokon mintegy 900 millió forintot takarított meg a lakosság, lényegében igen keresett cikkek vásárlásával. (MTI) 1 vonult az évszázad árvize, leküzdöttük a tavaszi állatbetegség járványt, az elszaporodó mezei kártevőket. Anélkül, hogy részleteiben felidéznénk a forró nyári napok atmoszféráját; a napokét, amelyek nemcsak hőmérővel, de a kötelességtudás, a helytállás mércéjével mérve is oly magas hőfokúak voltak, csupán a közvéleményt akkoriban méltán foglalkoztató aggodalmakra emlékeztetünk: hogyan heverjük ki a súlyos természeti csapásokat, miként ellensúlyozzuk a népgazdaságot ért károkat? Ma már tény, hogy a károk jelentősek voltak, a népgazdaság fejlődését, az esztendő tervében körvonalazott feladatok megoldását alapjaiban nem érintik! A szocialista gazdálkodás olyan előnyének voltunk tanúi és cselekvő részesei ebben az időszakban, amely í® foglalható öszsze: közösek munkánk ®ümölcsei, és a károkat is ®orsabban, hatékonyabban enyhíthetjük együttesen. Mindemellett ma sem teljesen indokolt múlt időben beszélni a természeti károkról. Ha az áradat hullámai elvonultak is, következményei korántsem tűntek el. A nemzeti vagyont és a személyi tulajdont ért károkat most és ezután kell folyamatosan ellensúlyoznunk. Nyilvánvaló, hogy például az anyagi-műszaki eszközöket koncentráltan harcbavető árvédelem költségeit más területekről kellett az akkor legfontosabbra átirányítani. Nem jelentéktelen összegek ezek; negyvenezer tonna kő, né®millió homokzsák, 36 ezer acéllemez védelmezte a partokat, nem szólva a 350 földmunkagépről, 1200 dömperről, helikopterekről, vízalatti televíziós berendezésekről, összesen mintegy 450 millió forintba került a i védekezés; az ár és a belvizek, a száj- és körömfájás teljes kártétele pedig, mint ismeretes, hozzávetőleg 3 milliárd forint. Ilyen őszszeget nem lehet az állami költségvetés „mellényzsebéből" kifizetni. Jellemzi a kár méreteit, hogy 1964-ben hozzávetőleg ennyit fordíthattunk összesen lakásépítésre, llletve: több ez a hárommilliárd, mint amennyit e® év alatt teljes gépiparunk beruházásaira költhettünk. Igaz, a társadalom összefogása, segítőkészsége is enyhíti a kárt szenvedett családok gondjait, de az össze®űjtött mintegy 150 millió forint természetesen a helyreállítási költségek kis részét fedezi. Elsősorban azokban az iparágakban hárulnak most, az év második felében az átlagost meghaladó feladatok a dolgozókra, ahol az árvíz termelési elmaradást okozott, a kárt pótolni is kell. A kohó- és gépiparban például az év első felében 800 ezer munkaóra-csökkenést okozott az árvíz, s a vállalatok álló- és forgóalapjaiban keletkezett kár mintegy 35 millió forint. A hajóiparban, ahol e® időre a termelést is be kellett szüntetnie, 150 millió forintra tehető az elmaradás. Az építőipar nagymennyiségű gépi berendezést és munkaerőt irányított át a védekezéshez, s több mint száz munkahelyen kényszerült átmeneti szünetre, ötven építkezésen pedig csak mérsékelt erővel dolgozhattak az építők — viszont nagy népgazdasági érdek, hogy az átadásra tervezett üzemek, lakások mégis időre elkészüljenek. Jelentős a szállítási elmaradás, hiszen a tervben előirányzottak helyett hetekig a védekezéshez szükséges anyagokat, gépeket továbbították, s több vegyipari üzem is szüneteltette átmenetileg a munkát. Túlzott e®szerűsítés lenne, ha csak a természeti károk ellensúlyozásaként fognánk fel a második félév egyébként is jelentős feladatait Nagy erőfeszítéseket követel például, hogy a költségek tervszerű mérséklésén belül nem csökkentek kielégítő mértékben az anyagköltségek, hogy a gépipar egész esztendei export-kötelezettségének csak kisebb hányadát teljesítette az első félévben és ezért a nagyobb rész az év hátralévő hónapjaira Jut, ho® kedvezőtlen tünetek tapasztalhatók a vállalati készletek alakulásában stb. Ez a néhány példa is jelzi: na® hiba lenne a károk pótlását egyszerűen az elmaradt termék-mennyiség gépies „behozásának" mindössze tervtúlteljesítési kötelezettségnek tekinteni. Csupán arról van szó, hogy a mai, folyamatos gazdálkodási feladatok közepette se felejtkezzünk el a nyári napokról, az együttérző, segítőkész közhangulatról. Közös érdek, ho® — a munkát ösztönző értelemben — emlékezzünk erre, hiszen a népgazdasági „pénztár" váratlan és tetemes kiadásainak ellensúlyozása hatékony, eredményes gazdálkodással, életkörülményeink tervszerű javításának is feltétele! T. A. Bővítik a könnyűfémmüvet USSSTírSíff^ ben kezdték el a széles-szalag hengermű bővítésének első üteme szerinti építkezést Ez a nagy építkezés körülbelül 1500 munkást foglalkoztat. A munkások «lszállásolására egy 10 emeletes — 350 személyes —, egy négyemeletes — 150 személyes — munkásszállót és három lakóházat építenek. Az építkezés befejezése után az ideiglenesen munkásszállásként használt lakóházakat átadják eredeti rendeltetésüknek. Az építkezésnél a tereprendezés, a földmunka körülbelül 80 százaléka elkészült. Az úthálózat 70 százaléka kész. Megkezdték az igazgatósági épület alapozását is. Képünkön: vasbeton előregyártó telep az építkezésen Vasárnap, 1965. szept. 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 3