Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Ladányi Mihály daloU etyy, musical fái 1. Kocsma-dal Jól megy nekünk, jól megy nekünk: naponta új holdat lövünk fel az égre, ez oltári kasa! Ha majd éjfél körül bezár ez a sarki italbazár s négykézlábon hazatart a banda, ezt danoljuk: jól megy nekünk, van műholdunk, holdkráterünk is a föld is fenemód forog .,. Éljen Newton, a nagy okos, meg minden más csodálatos tudományos dologi A tudomány mindent megold, nincs messzi már nekünk a hold, csak a kocsma van oltári messze ha négykézláb mászunk haza, illvmináltan, éjszaka, a tócsákban is műholdra lesve ezt danoljuk: jól megy nekünk, van műholdunk, holdkráterünk, és a föld is fenemód forog. Éljen Newton, a nagy okos, meg minden más csodálatos tudományos dologi 9 2. Motozó-dal Ha egy szocialista gyárból hazaindul a dolgozó: még nem mehet, mert várja a szocialista motozó. De ki motozza azt, ki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót? A lógóst ki motozza meg, ki körmét rágja délelőtt, is meg se szólhatod, hiszen nem lop ő mást, csak az időt Nos, ki motozza azt, aki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót? Ki motozza az aktamolyt, az árdrágító seftelöt és a növekvő árakat az elit-kirakat mögött? Nos, ki motozza azt, aki zsebünkbe nyúl bele, szaki, ki motozza meg a motozót? 3. Dal a politikai bűnözésről Mikor a krapekok egy tisztes férfiút szájukra vesznek, nem nézik, milyen ember ő, nyakában bicskát hord-e, vagy keresztet — A krapekok tisztes dohányt keresnek és szamárlétrán mennek föl a mennyig, de akit ott fenn majd szájukra vesznek az nem áll meg a szennyig. De van egy szó, mitől a krapekok 1« rögtön hasra esnek, s nem nézik, milyen ember ó, nyakában bicskát hord-e, vagy keresztet. Mert kinek van ma társadalmi rangja, ki az, akt mindenkor nagymenő? Ne törd a fejed, apafej, ez ö, a politikai bűnöző. Mert mindig így esett s mig világ a világ, hogy lenne másképp: a szerelemhez nem elég a kedv, a bűnözéshez nem elég a szándék, kell, hogy legyen mögötte egy kis eszme, a felforgatás csak ekkor nagy üzlet. Uram, ha sithez lenne néha kedve, hát ne feledje eztet! ^ Stefánia télen • ur L_ J A köveknél volt szebb! Zsóka kicsit előredőlt, az állát a tenyerébe támasztotta és nagy, tiszta szemeivel Gyurkára nézett. Az arca szinte átszellemült az emlékezéstől, és egy finom mosoly hullámzott a szája körül. — Ugye a köveknél? Nézték egymást, de mind a ketten a nagy, barna kövekre meg a szürke tóra gondoltak. Az eszpresszóban, ahol ültek, szerencsére nem sok vendég volt. Zsóka ismerte ez a helyet, ő mondta, hogy ide jöjjenek. Még Akaratytyán elhatározta, ha Gyurka feljön, itt találkoznak majd. — Emlékszel, alkonyatkor hogy csillogott a víz? Egyszer azt mondtad olyan, mintha csupa új forintossal szórták volna tele! Gyurka most újra látta a csillogást. — Szép volt — mondta. — Nagyon szép! Zsóka hátra hajtotta a fejét — És amikor kifestettél? Az volt a legszebb! Szétdörzsölted azt a puha, barna követ, aztán először a nyakam ... Gyurka lassan bólogatott. — Nyakláncot festettem rá, egy hosszú, hosszú nyakláncot... — Aztán egy váll-lapot, mintha tábornok lennék. — Először csak őrmester voltál, azután neveztelek ki tábornoknak! Zsóka lehajtotta a fejét és újra csillogni kezdett előtte minden. — Aztán, mintha a festéket akarnád lemosni, simogatni kezdtél. Gyurka mosolygott. ^sóka összekulcsolta a kezét. — Később arra jött csónakon az a hosszú hajú lány a ieg- Akácz László: (füj ar Pintér József festménye a Szegedi Nyári Tárlat anyagából hogy felvegyenek az egyetemre és akkor együtt lehetünk megint! — Folyton csak szorítottad a kezem és aztán megint énekeltél! — Nem! Nem énekeltem! Arról beszéltünk, hogy lesz majd Pesten! Te dolgozol, én meg egyetemre járok és — Énekeltél! Akkor volt a legszebb a hangod! Ügy meg az a magas fiú, akiket tem, hogy csak érettségi d * mtndent elmondunk mindig együtt láttunk. A utan fogott velem kezet. lánynak ki volt ázva a haja, — Dúdoltál — mondta esymdsnaK. de az a kék szalag akkor is Zsóka — és átkaroltad a ott volt benne! Tudod, az a vállam! Közben álltunk a kék szalag... parton és néztük a csilla- s^llt, olyan szépen, en meg Gyurka bólogatott. gokat. Olyan fényes volt csak hallgattamés - Én azt mondtam, hogy minden ... - Npm! Ne™! (Beszflge4" mindig olyan szépen men- - Te, akkor nem is lát- tunk! Csupa fontos dolognek, mert a fiú úgy őrzi a tuk a csillagokat! Csak a r°l es nagyon megértettük lányt. • felhők jöttek gyorsan egy- egymást! Aztán.. - Én meg azt, hogy biz- mai után. A szomszéd asztalnál nagy tosan jól megértik egymást. — Aztán a karodba emel- csörömpöléssel leesett egy Olyan komolyan beszélgettek tél és vittél a csónak felé! pohár es mind a ketten felmindig. Közben úgy villogott az in- kapták a fejüket. Az oda— Aztán behunytam a sze- ged, ahogy rásütött a hold. siető pincér lábai alatt megmem. Közben arra kértelek, — Csak a csónakba segí- csikordultak az üvegszilanhogy majd te is úgy őrizz tettelek bel És hidd el, csak kok. engem, és ha lehet, mindig egy szürke trikó volt raj- Aztán hallgattak egy egyszerre lépjünk... tam! ideig. Én meg azt mondtam, — Nem! Fehér inged volt! Zsóka szólalt meg először. hogy mi is sokat beszélge- Meg most is látom, ahogy — És a csokor, amit bútünk majd. Aztán megígér- világít! csúzáskor adtál? Az is... az tem, hogy megtanítalak arra, Gyurka előrehajolt és is olyan szép volt!... hogyan kell egy képet nézni, most már úgy figyelt a lány- — A csokor — mondta elKis csend ült közéjük. A ra' , . , gondolkozva Gyurka. Aztán, pincér halk mozdulattal el- ,Zsoka valahova messzire mintha csak ugy maganak vitte előlük az üres csészé- nézett mondaná, hozzátette. — Két ket. Gyurka a lány szavain — Igen, fehér volt és so- szál szegfű volt! Két szál gondolkozott, Zsóka a sem- kat csónakáztunk, közben piros szegfű! mibe nézett, és a széles, kék mindig énekeltél szép, is- f> szalagot látta. meretlen dalokat! ^ ltek még egy ideig, — Este megint találkoz- — De beszélgettünk is! és csendesen nézték, hotunk velük — mondta aztán Ott mondtam el, hogy te 6.van siklik le a hamutartoGyurka. — Arra sétáltak, vagv az első lány, aki nem ro! a nap. ahol mi ültünk, a nagy fa azzal kezdte, hogy hol dol- Aztán Zsóka az órájára alatt, a padon. gozom és amikor ott kint, nézett. Minden Bámexbu miért-dolgozónak bérlete van a kislőcel strandra. (Szép, hosszúkás, narancsszínű. ropogós kar* tonlap, két szimmetrikusan elhelyezett pecséttel, celofóntokban. Érvényes egy személyre, másra át nem ruházható.) Jó dolog egy ilyen bérlet. Mert tegyük fel, egy meleg nyári napon az embernek, tegyük fel. pancsolni szottyan kedve, akkor nem kell sorbaállnj a kislőcei strandon, nem kell tülekedni a pénztárablak elótt Szó sincs róla. A bérlettulajdonos csak felmutatja a bérletét, esetleg kurtán annyit mond: béri... A kapuk, mintegy varázsütésre kinyílnak előtte, s máris besétálhat a strandra — mini a teve a tű fokán a mennyországba — irigy sorbanállók sárga pillantásai között. Tíz éve a tulajdonomban van a bérlet. de eddig még egyszer sem voltam a kislőcei strandon. FJŐször ls azért nem voltam, mert nem bírom •> napot, hamar megfájdul tőle a fejem; másodszor azért, mert nem tudom. hol van az a Kislőce. A kollégáim sem tudják. Ha megkérdeztem őket. rendszerint azt felelték: mi a csudának akarsz te éppen Kislőcén strandolni? Igaz. ml a csudának is akarok én éppen Kislőcén strandolni? Egyszer kíváncsiságból megnéztem a helyamely nem tudom, hol van. amikor közölték velem: új bérletemet átvehetem a titkárságon. Nagyon megörültem a hírnek, és repeső szívvel vettem át a bérletet, amely ezúttal okkersárga színű volt. és négy pecsét díszelgett rajta. Annak is örülségnévtárt. Kislaca, Kislüce. Kislücü, Kislecö benne vodt, de Kislőcét nem találtam. Néhány évvel ezelőtt megindult nálunk a takarékossági mozgalom. A takarékossági mozgalom első és utolsó lépése az volt, hogy mindenkitől bevonták a kislőcei strandbérla. tet. Kiderült, hogy a bérlet megszüntetése jelentós megtakarítást eredményez. A megtakarított összegből háromezer év alatt égy fiaztatót lehet építeni. Már el ls felejtettem. hogy nekem valaha is bérletem volt a kislőcei strandon, tem, hogy ismét jól megy népgazdaságunknak, és nem kell spórolnunk fiaztatóra. Két évvel ezelőtt, egy napon, öles plakátokat raktak ki a szobákba és a folyosókon. A plakátok lángbetűkkel hirdettek: „TAKARÉKOSKODJ!" Másnap az igazgató értekezletet hívott össze, amelyen bejelentette: vállalatunk, a Bámexbumfért is részt kíván venni a takarékossági mozgalomban. Előadása végén javaslatot kért tőlünk. Lipták főosztályvezető azonnal felállt, és javaslatot tett: mondjunk le a kislőcei strandbérletekről. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az igazgató könynyes szemmel rebegett köszönetet, és elmondotta, hogy a megtakarított összegből, hatezer év múlva, egy ringlispilt lehet vásárolni, aztán, mielőtt felszólalhattam volna, az ünnepélyes értekezlet véget ért. Néhány hónappal később visszakaptam kislőcei strandbérletemet. Ezúttal smaragdzöld színű volt, csipkézett szélekkel, hat pecséttel, angol, albán és finn szöveggel, celofántasakban. Ismét mehettem strandra, amikor csak akartam, kivéve karácsony első napját éq Szilveszter éjszakáját. Ezeket a megszorításokat takarékossági okokból rendelték el. Zokszó nélkül belenyugodtam. sőt még azt is felajánlottam, hogy egyszer s mindenkorra lemondok a kislőcei strandbérletről. Ma megint sokat beszéltek nálunk a takarékosságról. Holnap beviszem a kislőcei strandbérletemet. Mikes György Í7. Ott álldogáltak egy ide- a folyosón meg akartalak — ötre vár anyám — lg a fa túlsó oldalán, és a|vi- csókolni, nem mondtad, mondta, és a táskájáért zet nézték. hogy nem illik ilyen ha- nyúlt — Igen, de emlékezz csak, mar! Odakint az ajtó előtt kebeszéigettek is. A fiú az — De te is ott mondtad, zetfogtak. egyetemről mesélt a lánynak, hogy éppen olyan a han- — Majd ... írok — mond— Észre se vettük, mikor gom, amilyennek elképzel- ta lassan Gyurka, mentek el. Mintha csak úgy tem, meg milyen szép, hogy — Jó — mondta Zsóka —, elúsztak volna... még fürdőruhában is össze- majd írok én is. Szervusz! — Én észrevettem. Épp ak- szorított térddel ülök le ... — Szervusz! kor kötött ki Kenesén a hajó. — És ott ígértem meg ne- Soha többé nem látták Zsóka sóhajtott, Gyurka az ked, mégis tanulni fogok, egymást, asztal üveglapját figyelte. — Aztán csak a szemed néztem. Ügy megnőtt a sötétben, és olyan nagyon komoly voltál... — Közben a találkozásokról beszélgettünk, hogy miért találta meg egymást az a lány meg az a fiú, és vajon mit mondtak először egymásnak. — Aztán megsimogattál. Olyan erős volt a tenyered, és én akkor arra gondoltam, miiven jó volna benne elaludni ... — De mondtál valamit a mi találkozásunkról is. Azt. milyen szép volt. hogy mindjárt kérdezés nélkül tegeztük egymást. — Lehet, de én már csak a simogatásra emlékszem ... Üjra hallgattak. Az ablakon át besütött a Nap, és mind a ketten a csillogó hamutartót nézték. — Aztán közelebb húztál magodhoz és megcsókoltad előbb a tenyerem, aztán a homlokom, aztán az arcom, aztán a szám . . . Gyurka fölpillantott és lassan megrázta a fejét. — Nem! A tenyered után mindiárt a szád! Zsóka visszanézett, de mintha nem is hallotta volna, tovább beszélt. — Aztán újra megfogtad a kezem és a víz felé vezettél. közben az Álmodozást kezdted dúdolni. Gyurka megcsóválta a fejét. — Csak fütyörésztem! De azelőtt az apámról beszélLl Bécs Ernő JAPÁN LITÁNIA — Szél vágta le, éles borotva, száll odafent. Mit is mondhat hervadt-kezű asszony a sósizü szélben? — Szél vágta le, éles borotva; leng odafent. Kinek mondjon imát az asszony? A vonító szélnek, a hempergő orkánnak, a szürke fellegeknek? Mit kérdezzen az árva, hervadt-kezű asszony? — Hol keresse fiát, aki eltűnt; milyen útra térjen, hogy elérje? — Levágta őt az orkán, s porba rajzolta a fákat, az alvó gyermeket is, a szél és a fény, a hamu és a füst. Fény lefejezte, tűz méhe felitta, s most leng odafent, száll magasan, messze — Halat árul az asszony a szélben. a kikötő mellett, a csatornák szelébe' Arany hold kel — nem nyugtatja, •ap ágyában fázik. Néha szól a kőnek, a hajladozó fáne a menekülő habnak. — A kikötő mellett, hol a hadihajók bálnateste ring. 4 DtL-MAGYARORSZAG Vasárnap, 1965. augusztus 1.