Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

Nasszer és a szovjet vezetők megbeszélései ÚJABB ERŐPRÓBA ELŐTT MEGYÉNK MEZŐGAZDASÁGA Uíus vzakmák, öccg, tnesUcck 55. évfolyam, 203. szám Ara: 60 fillér 1965. augusztus 29, A nyilvánosság erejével F ontos ügyeinkben-dolgainkban gyakran idézzük a közvéleményt, hivatkozunk a jellemző állásfoglalásra, s a hangulatra, amely életünk jelenségeit kíséri. Hely® és jó ez a hivatkozás, mert magába foglalja rendszerünk demokratizmusát, tükrözi, hogy a vezetés számol nemcsak egyetértéssel, de a vitákkal, a bírálattal is, amelyet a tervezett vagy készülő intézkedés kivált. De a közhangulat megfigyelése, elemzése messzebbmenő következtetésekre is lehetőséget ad, figyelmeztet: mi a kívánság, mit kellene tenni, mit várnak az emberek. S ha a döntés jó, nyomban mérhető is a közvélemény hangulatába mozgásba lendülő cselekvőkészségben. A tömeges állásfoglalás közvetlenül is hat az emberek tevékenységére, magatartására, képes megváltoztatni tulajdonságokat, hibás jellemvonásokat. Mire is gondolunk? Gyakran hallani panaszokat gyárakból, nemkülönben szövetkezetekből, gazdaságokból selejtre, különféle, kisebb-nagyobb hanyagságokra, fegyelmezetlenségekre. Ezekre a panaszokra általánosan az jellemző, hogy többnyire személytelenek: selejtet gyártottak valakik, elkésnek valakik, gondatlanul bánnak anyaggal, szerszámmal — valakik. Volt idő, amikor nem maradt rejtve az ilyen hibát vétő. Helyes és jó, hogy a durva, önérzetet sértő, felnőtt emberekhez m®szemenően nem illő módszerrel szakítottunk. A dolognak azonban két oldala van. Jő, hogy nincs szégyentábla, de rossz, hogy nincs helyette más. Amikor kis hibákat sértés követett — ma komolyabb mulasztás, hanyagság elkövetője is a közvélemény előtt névtelen marad, személytelen, általában „valaki". S ilyen módon — természet® — elmarad a segítség is, amelyet gazdaságipolitikai vezetőknek ott helyben a közvélemény adhat Félreértés ne essék: senki nem gondol arra, hogy valamiféle pellengérre kerüljenek a véletlen hibák elkövetői. Ha valamiben, ebben különösen éles határt lehet és kell vonni azok között, akiknek munkájában, magatartásában jellemzőek a visszatetsző vonások, akiknél rendszerként tér vissza a hanyagság, a felület®ség, a fegyelmezetlenség. S ez utóbbiak ®etében, komolyan és egy közösséghez tartozó emberekhez méltóan már cselekedni kelL Bizonyos, hogy ha a felelőtlenség, a mulasztás nyilvánosságra kerül, annak jelentős a hatása. Serkent és ösztönöz, sokakat visszatart a könnyelműségtől, a figyelmetlenségtől. Az sem kétséges, hogy a hibázónak kellemetlen; senki sem szereti, ha utána fordulnak a gyárudvaron, ha nevét mulasztásokkal összefüggésben emlegeti a műhely, a gazdaság népe. Ám az, hogy végső fokon a közösségnek és az egyénnek, még magának a vétőnek is jó egy ilyesfajta módszer, elvitathatatlan. Senki sem szereti, ha negatív példaként emlegetik, ha selejtgyártóként beszélnek róla, ha neve mellé valami kellemetlen jelzőt is illeszt a közvélemény. S mert felettébb bosszantó ez, éppen a közhangulat hatására megindulhat egy olyan folyamat, amelynek eredménye sok rossz tulajdonság elhagyása és sok jó kibontakozása lehet. Ne feledjük: a közvélemény valósággal a nevelés „nehéztüzérsége", felemel és nevetségessé, lehetetlenné t®z, kit-kit érdéme szerint. Nin® olyan munkahely, ahol lemondhatnánk róla. Már csak azért sem, mert ha hiányzik, ha nem hat, szinte szélmalomharc a legjobb törekvés is, ha az általános hangulat nem támogatja az előre mutató, a jó célt szolgáló helyes döntéseket, könynyen megtörténhet, hogy mindez groteszkké válik, a vezető elszigetelődik beosztottaitól. De ha a közvélemény tájékozott, ha ismeri a legjobbakat, eredményeikkel együtt, s nem kevésbé a mulasztókat meg a hibáikat, feltétlenül uralkodóvá válik az a légkör, amelyben csak becsületesen lehet és illik dolgozni, s ahol szégyen a mulasztás, a fegyelmezetlenség. S .ez már nem elvont dolog, ez már forintokkal mérhető. S aki nyer rajta, csak a közösség és benne az egyén. Veszteni nem lehet. Csak akkor, ha a közösség közömbös saját ügyei-dolgai iránt, ha nem él a nyilvános dicséretelmarasztalás eszközével. De miért ne élne vele? L. L. 1 Gemini-5 itia száll le saz Atlanti-óceánra A Gemini—5 amerikai űr hajó földi ellenőrző központjában egy napig folytak a számítgatások: vajon elég l®z-e az űrhajó erősen le®ökkent mennyiségű üzemanyaga ahhoz, hogy végre leh®en hajtani a nyolcnapos űrhajózási programot. A végeredmény kedvezőnek bizonyult, Cooper és Conrad űrhajósok megkapták az engedélyt az utolsó 24 órára is. A Gemini—5 vasárnap délután magyar idő szerint 15.28 órakor száll le az Atlanti-óceán vizére a Bermuda-szigetcsoporttól délnyugatra, mintegy 1100 kilométernyire. Ha minden tervszerűen megy, a két amerikai űrhajós ötmillió kilométernyi utat és több mint 192 órát hagy maga mögött a világűrben. (MTI) I * (Somogyiné felv.) Al nfnlen mélerpli Kövező- és pályamunkások dolgoznak a Felső Tiszailiuibu muci cn parton a 2-es villamos végállomásánál. A munka utolsó szakaszához érkezeit. A régi, elavult talpfákat modern. f®zített vasbeon-aljazattal cserélik fel, s erősebb síneket helyeznek a réglek helyére. Tavaly a Maros utcáig készült el a villamosvonal felújítása, idén pedig az utolsó, hátralevő 1 kilométert varázsolják újjá Megkezdődön a homokkiícrmeiés Teljes üzemben van a Kavicskotró cs Homokkiternielő Vállalat valamennyi gcpc. Több hónapi szünet után újra megkezdték a folyami homok bányászását a kotrógépek. Néhány napon belül l®z megfelelő mennyiségű Kamatoztassuk minél jobban hazánk föfdpzvagyonát Befejeződött a gázipari konferencia Háromnapos tanácskozás után szombaton befejeződött az Energiagazdálkodási Tudomány® Egyraület rendezésében a nemzetközi jellegű debreceni gázipari konferencia. Hazánkban .első alkalommal tárgyaltak szakemberek a gáznak, mint háztartási ós kommunális hőenergiának fejlesztéséről. Eddig az ipari felhasználás nemcsak a készletek gazda- tülációs tornyait, csőkemenság® felhasználását, hanem céjét, a mélyhűtő kompreszazt a szervezőmunkát is* szortelepet, a központi műamely a szolgáltatáson kí- szaki termet és a hatalmas vül a hálózatok vezeték- tartályparkot. Ismertették, rendszerének , építés érezze- -hogy, A hajdúszoboszlói tér" — V próbaüzemelés relésére vonatkoznéli A tanácskozás résztvevői szombaton látogatást tettek a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat hajdúszoboszlói földgázfeldolgozó üzemében. kérdése volt előtérben. Most Népgazdaságunk jelentős beaz a törekvés, hogy a gáz minél nagyobb mértékben idején — naponként 350 000 köbméter földgáz jut el Budapestre. Október közepére tervezik az üzem telj® próbáját, s attól kezdve naponta négymillió köbméjusson el a lakásokba főzési, sütési és fűtési rendeltetéssel. A külföld érték® tapasztalatairól is hallottak hazai szakembereink, mert szovjet, angol, lengyel, csehszlovák és román vendégei voltak a konferenciának. A vita alapján a szakemberek szinte egyöntetűen állapították meg: időszerű és sürgető népgazdasági feladat, hogy hazánk érték® földgázvagyonát minél jobban kamatoztassuk a lakosság érdekében. A hazai földgázlelőhelyek egyre nagyobb mértékű feltárása új lehetőségeket nyitott meg. A tanácskozás résztvevőinek határozati javaslata szerint mielőbb létre kell hozni hazánkban egy olyan gázipari központot, amely irányítaná ruházásáva! létesítették -ezt- ter földgázt hoz felszínre, a korszerű üzemet francia dolgoz fel és továbbit az orszakemberek segítségével. A szágos vezetékrendszerbe a látogatóknak bemutatták a korszerű gépiekkel és berenjúlius elseje óta próbaüze- dezésekkel ellátott hajdúmelés alatt levő üzem desz- szoboszlói üzem. (MTI) Az erdészeti és faipari újítások haszna Az erdőgazdaságok és az Országos Erdészeti Főigazgatóság irányítása alá tartozó faipari vállalatok újítási előadói tapasztalatcseretanácskozást rendeztek Sopronban. A tanácskozás előadói közölték: az idén fél év alatt az újításokból származó megtakarítások, illetve többlettermelés révén 10 711 000 forint értéknövekedés mutatkozott. Az erdőgazdaságokban. illetve a faipari vállalatoknál a második ötév® terv eddigi időszakában — tehát négy és fél év alatt — az erdészeti ós faipari újítások együttraen 109 300 000 forintnyi hasznot hoztak a népgazdaságnak. (MTI) TUDOMÁNYOS KUTATAS900HELYEN ELAPRÓZÓDOTT A SZELLEMI ES ANYAGI ERÖ — AZ IRÁNYÍTÁS ERÓSEN SZERTEÁGAZÓ— KEVÉS A NÖ A VEZETŐK KÖZÖTT Statisztikai felmérés a tudományos kutatás helyzetéről A Statisztikai Hivatal munkatársai részlet®en felmérték tudomány® kutatásunk helyzetét. Egyebek közt megállapították, - hogy hazánkban minegy 900 helyen folytatnak tudomány® kutatómunkát. A kutatóhelyek minisztérium, illetve orszá14,5 százaléka intézet, 71,9 g® főhatóság tartja kézben, százaléka egyetemi, illetve ami megnehezíti a koordinátaomogyine ieiv.) tartalékhomokjuk is. Naponta 900 köbmétert szállítanak az uszályok a kotrótól a FOKA-telepre. Ebben az évben 40 ezer köbmétert kell még kiemelniük a folyó medréből, de valószínűleg 10—15 ezer köbméterrel többet termelnek, hogy tavasszal, a zöldár idején is legyen tartalék készletük főiskolai tanszék, 13,6 százaléka egyéb, főleg vállalati kutatóhely. A kutatók és oktatók együtt® száma már 1963-ban meghaladta a tizennégyezret és a segédszemélyzettel együtt csaknem harmincötezren dolgoztak a különböző kutatóhelyeken. Az állami szektorban átlag minden századik dolgozó foglalkozik munkaidejének legalább egy részében kutatással. Figyelemre méltó megállapítása a statisztikusoknak, hogy az elmúlt esztendőkben a kutatásokra fordítható szellemi és anyagi erő túlságosan elaprózódott. E kutatók például 1963-ban kereken tizenkétezer tudomány® témán dolgoztak. Tudomány® életünk statisztikai „térképéből" az is kitűnik, hogy a kutatás irányítása erősen szerteágazó: a kutatóintézeteket és egyéb lást. 1963-ban# például az Akadémia tagjainak 87, a tudományok doktorainak 75, a kandidátusoknak 68 és az aspiránsoknak 72 százaléka dolgozott egyetemi tanszéken, illetőleg tudomány® kutatóintézetben. Ország® san majdnem minden ötödik kutatónak, a tanszékeken legalább minden negyedik kutatónak, illetve oktatónak van tudományos fokozata, vagy dolgozik annak megszerzésén. mint aspiráns. A tudományos dolgozók összetételét vizsgálva a statisztikusok megállapították, hogy minden ötödik kutató, az intézeti segédszemélyzet minden harmadik, a tanszéki segédszemélyzet minden második tagja nő. 1963 végén 2500 nő fejtett ki intézeti vagy tanszéki tudomány® kutató tevékenységet. A vezetők között azonban csak három százalékkal szerepeikutatóhelyeket tizennyolc tek. (MTI) /