Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

Közéletünk hírei ÁTADTA MEGBÍZÓLEVELÉT AZ ŰJ SVÁJCI NAGYKÖVET Dobi István, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta Werner Fuchss rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Svájc új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott, melyre Dobi István válaszolt. AZ ŰJ ANGOL NAGYKÖVET BUDAPESTRE ÉRKEZETT Sir Alexander Francis Morley, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kedden Budapestre érkezett. Fogadtatására a Keleti pályaudvaron megjelent Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A búza és az időjárás MAMAIA A Román Szocialista Köztársaság köszönti felszabadulásának 21. évfordulóját. Az ünnepségeken számot adtak az eltelt több mint két évtized hatalmas eredményeiről. A román nép alkotó erejét tükrözik az országszerte folyó nagy építkezések. Egyik vívmányuk Mamaia, a Fekete-tenger partján létesült gyönyörű üdülőváros Jobb szervezés — alacsonyabb létszám — magasabb kereset , Gyakori panasz az Iparban, ho® kevés a munkaerő. Egyes vállalatok ezzel magyarazzák termelésük lassú fejlődését va® a ®ártási határidők túllépését. Viszont ritkán panaszkodnak létszámfelesleg miatt. Bizonyára azért, mert minél magasabb valahol a létszám, annál biztosabban teljesíthetők a termelési feladatok minden különösebb szervezés és erőfeszítés nélkül. Nagyrészt ennek következményeként iparunkban a munka termelékenységének szintje a fejlettebb ipari országokéhoz hasonlítva alacsony, s fejlődésének üteme sem kielégítő. Több jel arra mutat, ho® az iparvállalatok jó része a kelleténél több dolgozót foglalkoztat elsősorban időbéres munkásokból és alkalmazottakból. Ha ezek a vállalatok a ténylegesen szükséges létszámra tartanának igényt, ®orsabban emelkedne a termelékenység, s csökkenne az e®es iparágakban és munkahelyeken valóban meglevő munkaerőhiány ls. 1964 végéig ebben a tekintetben sok eredményt értünk el. Eddig majdnem minden évben minden 2 százalékos termelésnövekedést 1 százalékos, va® annál nagyobb létszámnövekedés árán sikerült csak elérni, pedig számos országban hosszabb periódusokban i* lényegében létszámemelkedés nélkül növelik a termelést. Miért dolgoznak többen a szükségesnél? A vállalati létszámfeleslegek több okra vezethetők vissza. Gyakran foglalkoztatnak embereket szociális megfontolásból: például nem nyugdíjképes idősebbeket, sportolókat, va® olyanokat, akik máshol nem tudnának elhelyezkedni. A mza munkafegyelem, a szervezetlenség is felesleges létszámhoz vezet. Ha a termelés például ütemtelen, akkor a létszámot a termelési csúcshoz kell, ho® szabják, s í® nem csoda, ha bizonyos időszakokban az emberek e® része munka nélkül cselleng. A vállalatok anyagi érdekeltsége korábban nem volt elég hatékony a munka jobb megszervezésében. az optimális létszám foglalkoztatásában. Inyagi érdekeltség a lélszámmeglakaritásban Az iparvállalatok többségénél ún, abszolút átlagbérellenőrzés van érvényben. Ennek megfelelően a múlt év végéig az átlagos kereseteket akkor sem volt szabad a tervezett szint fölé emelni, ha a vállalat a tervezettnél kevesebb munkaerőt foglalkoztatott, s ezáltal a béralapból megtakarítást ért el. (A béralap-megtakart tás akkor is növelte a nyereséget, s így a nyereségrészesedést is, ennek azonban alig volt ösztönző hatása.) Az év elején bevezetett rendszer lehetővé teszi, ho® a béralap-megtakarítás e® részét (általában felét) azokon a munkahelyeken dolgozók és vezetőik bérének emelésére használhassák, ahol viszonylag kisebb létszámmal teljesítik az előírt termelési feladatokat. Ez a rendszer tehát fokozni kivánja a vállalatok és az egyes dolgozók anyagi érdekeltségét abban, ho® csak a legszükségesebb munkaerőt foglalkoztassák. Kezdeti eredmények Azoknál a vállalatoknál, ahol az új ösztönzési rendszert megfelelően ismertették ég összekötötték a munka jobb megszervezésével, máris sikerült előre lépni. A bányászati trösztök és vállalatok például olyan megállapodást kötöttek a Nehézipari Minisztériummal, melynek értelmében a tervezettnél minte® 1 százalékkal alacsonyabb munkáslétszámma] teljesitik az előírt termelést. E®es trösztöknél a vállalt megtakarítás az átlagnál sokkal magasabb, s itt a béremelésre fordítható összegek is nagyobbak. Hasonló eredmények mutatkoznak néhány vegyipari és élelmiszeripari vállalatnál, valamint több könnyűipari üzemben, ahol az alkalmazotti létszám csökkentésére vállaltak kötelezettséget. Különösen biztatóak az eredmények a vasútnál, ahol a következetes munka eredményeképpen lehetőség lesz a megtakarítás révén néhány túlzottan magas szolgálati óraszám csökkentésére és néhány nehéz és veszélyes munkakörben a keresetek emelésére. Oktalan ftlelem Több iparvállalatnál és intézménynél attól félnek, ho® a megtakarítást a következő esztendőben „tervesitik". Ez a félelem alaptalan, mert ha a lecsökkent létszámot a kővetkező év létszámtervezésénél bázisként fi®elembe is veszik, a másik oldalon az átlagbér tervezésénél u®anú® fi®e* lembe veszik az előző év tervezett átlagbérénél magasabb kereseteket i& Vannak vállalatok, ahol azért vonakodnak a létszámmegtakarítástól, mert ú® érzik, hogy ez a régebbi gazdálkodásuk kritikája. Valóban igaz: ahol na® létszámmegtakarításra van lehetőség, ott régebben sok lehetett a létszámfelesleg. Senki sem vonhatja azonban a vállalat gazdasági vezetőit felelősségre most azért, mert bár megkésve — esetleg az anyagi ösztönzésre — felszínre hozták a felesleget és felszámolták. Az anyagi ösztönzés hatékonyságának feltétele, ho® arról minden érdekelt tudomást szerezzen. E téren még sok a pótolnivaló a vállalatoknál, s intézményeknél. Tudomásul kell azonban azt is venni, ho® egyedül az anyagi ösztönzés sem csodaszer, s tartós eredményt csak akkor hoz. ha következetes munkaszervezéssel teremtik meg a létszámcsökkentésnek a lehetőségét. BANKI PAE, Munkaü®i Minisztérium főosztályvezetője rirdekes játékot folytat JHj a természet Tavaly télen és tavasszal annyi műtrágyát szórtunk ki a vetésekre, ho® még soha ennyit. Mégis mire elérkezett az aratás, alaposan le kellett hütenünk vérmes reményeinket. A májusi, júniusi szárazság keresztülhúzta a szép számításokat. Talajaink a már korszerűnek mondható művelés következményeként nagyon hamar kiszáradtak. Emiatt lerövidült a vegetációs időszak és betöppedtek a gabonaszemek. Ezzel szemben ml történt az "idén? A tél végi fa®ok helyett szűnni nem akaró esőzések követték e®mást. Fejtrágyázni leginkább repülőgépekről lehetett volna. Repülő meg csak kettő volt Csongrád me®ében. 1® hát a nitrogén sok helyen zsákba maradt. Ráadásul a kalászosok száz- és ezer holdjait kellett tavasszal kiszántanunk a belvíz miatt Áprilisban, májusban még na®on szomorú kilátásaink voltak. S íme már mégis közölhették az újságok, (erre példa még nem volt) augusztus 20-ra Csongrád megye teljesítette éves kenyérgabona-felvásárlási tervét. A végül is learatásra került területek .nemcsak a „maguk tervét" adták meg, jól fizettek a kipusztult vetések helyett is. Ebből a párhuzambői hiba lenne arra gondolni, ho® felesleges a műtrá®a. Inkább azt kell mondanunk: mi lett volna akkor, ha rendesen tudunk műtrá®ázni is? A helyes következtetés csak az lehet: fekete, jó középkötött barna földjeink termőereje önmagában véve is olyan, ho® ha bőséges a csapadék — kiváltképp az intenzív búzákból — alaptrá®ával, „fejelés" nélkül is, eredményeink elérhetik a holdanként! 17—20 mázsát K

orabeli feljegyzések bizonyítják: ehhez hasonló eredmények a ma®ar mezőgazdaságban születtek már a századforduló környékén is. A vonóerővel akkortájt jól ellátott bérgazdaságokban „RT"ben ®akran fizetett 15—16 mázsájával a búza. Annak pedig, ho® az országos átleg egészen a felszabadulásig mégsem tudta megközelíteni a tíz mázsát e®ebek kőzött a Horthy-Ma®arország mezőgazdaságának krónikus gépi vonóerő hiánya volt az oka. Viszont ma, húsz évvel a felszabadulás után minte® kilencszer anynyi gépi eró áll a magyar mezőgazdaság rendelkezésére, mint amennyivel a hajdani uradalmak rendelkeztek. Ha ez igaz, akkor az is igaz — ide számítva a műtrá®ázás adta új lehetőségeket is —, hogy már elavultak azok a normák, melyeket néhány évvel ezelőtt elérendő célként a búzatermesztésben a mezőgazdaság elé állítottunk. Tudniillik, ho® stabilizálni kell a 10— 11 mázsa körüli kenyérgabona átlagterméseket. Feljebb tolhatjuk a mércét! Íme a szegedi Felszabadulás példája: szikesedésre hajló, szódás területeken — ahol még nem is régen az egyéni paraszti fogalmak szerint képtelenség volt jó búzát termelni —, évek óta 15 mázsa feletti eredményeket érnek el, attól függetlenül, hogy sok az eső, vagy kevés. A szintén szegedi Új Élet Tsz-ben a San Pastore 20 mázsánál na®obb termést adott az idén, más évek pedig a tízet is bicegve érték el. A változás alapvető oka: új, tapasztaltabb agronómus állt a gazdaság élére. Van azonban meg®őzőbb érv ls. A székesfehérvári Szabad Élet Tsz vezetői 1956-ban az egész ország színe előtt jelentették ki: a jövőben nem fognak 20 mázsánál kevesebb búzát termeszteni holdanként, mert szerintük ez a munka csak így lehet igazán kifizető. Azóta aszályos és vizes esztendő felváltva követte e®mást, a Szabad Élet Tsz búzatermése mégis 22—25 mázsa között stabilizálódott Ez nemcsak az optimális vetési idővel, a több vetőmaggal, a na®obb adagú kombinált műtrá®ával magyarázható. Van még egy másik fontos elem ls, ez pedig a talajok kultúrallapotának biztosítása. Egyrészt az állandó ®ommentesség, másrészt pedig az olyan talajszerkezet, melynek az okszerű művelés következtében rendkívül na® a vízfelvevő és eltartó képessége. Az Ilyen földeken bizonyos, ho® tavaszi aszály esetén sem éri a gazdákat csalódás. A

mikor tallózunk a gazdaságok gabona átlagtermései között, az első pillanatban feltűnik, ho® elképesztően na® a statisztikai szóródás. Szép számmal találunk már 17, 18 „mázsás" tsz-eket de u®anolyan va® hasonló talajviszonyokkal biró 7—8 mázsa átlag búzaterméssel rendelkező gazdaságokat is. Ha híven akarjuk teljesíteni pártunk múlt év decemberi határozatát a nagyobb termések javára összébb kell zárnunk ezt az ollót. Ehhez földjeink kedvező alaptermészetén tűi minden feltétel rendelkezésünkre áll. Kimondhatjuk bátran: az időjárás, bár fontos tényező, mégis csak másodlagos. Először a szakvezetés, a hozzáértés súlya esik latba. A fi®elő ember érdekes tapasztalatokat ®űjthetett magának az idei aratás közben is. Immár ®akorlat lett, ho® a na® termést adó kifogástalan búzák tízezer holdjait e®-két hét alatt letörlik a kombájnok, s ezután A filléreskedés forintokba került A természetben bíztak, vagy a fukarság sugallta? — maguk a megmondhatói. Tény, hogy a kisteleki Üj Élet gazdái nem vállalták a részes szőlő biztosítási díjának rájuk eső részét Hadd fizesse a közös gazdaság az egészet — í® döntött a köz®űlés. A természet az önző filléreskedésért megleckéztette a szövetkezti gazdákat. A szőlőt elverte a jég, az Állami Biztosító kifizeti a kárt. De csak annak, aki vállalta a kisebb „kockázatot", vagyis azt: díjat fizet akkor ls, ha nem vár természeti csapást A kártérítés tehát a közös kasszába kerüL A szőlők részes művelői most fogják a fejüket, hogy elvesztették a kártérítés őket illető részét. A 60 százalékot. De mi mást tehetnek? Maguk mondták ki az ítéletet önmaguk fölött A közgyűlés döntése pedig szent. Teljesebb utánpótlás szükséges Az ipari tanulók szerződtetése egyrészt fontos esemény, másrészt jelentős gond a kisipari termelőszövetkezetek számára. Augusztus derekán Csongrád megyében is befejeződött a szerződtetés. 130 fiatal lát hozzá a szakma elsajátításához s különböző szövetkezetekben: tíz százalékkal kevesebb, mint amennyire szükség volna. Van e® külön gond a ktsz-ekben az, ho® „kevés a férfi". A Csongrád megyei KISZÖV-höz tartozó szövetkezeteknél jobbára olyan szakmák vannak, amelyekre csak fiúkat tudnak szerződtetni. U®anakkor az élet azt követeli, hogy minél több lány tanulja meg azokat a munkákat amelyekről azelőtt azt tartották, ho® csak fiúk képesek megtanulásukra és végzésükre. Ez bizony nehézségeket oko2. A kétkedők azt mondják: igaz, a lányok el tudják sajátítani és végezni például a tv-szerelés belső munkálatait, de a külső munkák, javítások, szállítások esetében, amikor fogni, emelni kell a készüléket már nehezebben állnak helyt. S ha például a fiúk szabadságra mennek, betegek, va® egyéb ok miatt vannak távol, már nem lehet rájuk bízni ezeket a feladatokat. Valóban, Ilyen tényekkel számolni kell, de ho®ha a ktsz-ek jól szervezik meg a munkát, helyesen osztják el erőiket, az ilyenféle nehézségeket is át lehet hidalni. Az építőipari szövetkezetek szakmunkás utánpótlása sajnos nem rendeződött ebben az évben sem. Ugyanakkor, amikor szobafestő tanulónak sokan jelentkeztek, a kőműves és más szakmáktól mintha húzódoznának a fiatalok. Pedig éppen azokon a területeken lenne különös szükség rájuk. A ktsz-ekben végrehajtott létszámcsökkentés és a termelés átszervezése teljesebb utánpótlást igényelne. A mutatkozó hiány mindenesetre sürgeti a megoldás keresését. A fontos esemény megtörtént a megye szövetkezeteiben, a gond azonban az idei szerződtetés után is komoly s évente újjáéledő gond marad. A M. következik még 15—20 napi keserves kínlódás a rossz táblákon. A ®enge kultúrállapotban levő földeken a búza között felnő a gyom, s aki messziről nézi ezt az aratást, azt is hiheti tán kendert aratnak a kombájnok. Rigó Zoltán, a dorozsmai gépállomás sándorfalvi üzerjv egységének vezetője mondotta el, ho® az ilyen gabonában — ahol a búza ráadásul már el is rőkönyődött és lefeküdt a gaz között — naponta másfél holdat is alig tudnak teljesíteni a kombájnok. Az egész aratásban, cséplésben nem pusztul öszszesen annyi alkatrész, mint ezeken a földeken. E®es agronómusok lelkiismeretén szárad ez. akik í® vélekednek: 180 forintot kell fizetni az ilyen aratásért is, ami ezen felül marad, az már haszon. Az e®re élénkülő idegenforgalom többek között arra is jó, ho® alaposabb tapasztalatokat szerezzünk más országok mezőgazdaságaiból. Árendás Győr®, a szegedi Felszabadulás Tsz elnöke a közelmúltban tért haza Dumából. A látottakat tömören f® sommázta: „egész Dániában sincs annyi gaz, mint a mi kertészetünkben". Azt pedig magam láttam, ho® a bolgár mezőgazdaságban sincs gyom, még „orvosságként" sem. Ilyen véleménnyel tértek haza mostanában sokan Romániából is. Fáj ezt elismerni, de muszáj, mert immár közkeletű szóbeszéd: „Jelenleg Közép-Európa leggazosabb mezőgazdasága a miénk". Azért ezt se értsük félre: műveletlen földjeink alapvetően nincsennek. Szépek a kukoricások, a burgonya, a napraforgó és a cukorrépa is általában mindenütt jó termést ígér. Viszont elképesztően na®tömegű gyommag terem a majorok környékén, a szérűskertekben és az időkben itt-ott 8—10 öle szélesedett ű®ha®ott dülóu Lakon. Sok helyen csak kéthárom méter széles paréerdő sáv után találjuk meg a veteményt A tsz-ek a tanácsokra várnak, mert ezek a dülőutak a tanácsoké A tanácsoknak pedig a karbantartáshoz kevés a pénzük. Ve®ék ezt hát észre a pártszervezetek. Ha egyszer kiírtjuk a ®omokat a táblaszegélyekről és a majorok környékéről, a kenyérgabona és a kukorica újjabb ezer mázsáit nyerjük ezzel is. H

amarosan ismét vetni kell! Sokfelé azonban a kombájnszalma még mindig a tarlókon áll. Arról nem is szólva, ho® ezeket a földeket régen le kellett volna szántani. Már most újjal I

megmutathatjuk: melyik tsznek lesz jó gabonatermése jövőre, és melyiknek nem. Megwtedkeznek az agronómusok — tisztesség a kivételnek —, ho® az idén Ismét na®on sok kalászost kell vetni kalászos után. U®anis kapásnövényeink közel e® hónapos késésben vannak az éréssel a késői tavasz miatt. Nem lesz elég idő mindenütt jó, morzsalékos, ülepedett magá®at készíteni. S a gyomok is ebből eredően a vetéssel egyszerre kelhetnek ki. Az ilyen földek vezető agronómusai mindig találnak megfelelő sémát ma®arázatul: „Kérem szépen, esős volt az idő, nem tudtunk ve®szerezni". Más esetben: „Hiszen szárazság volt besült a szem". Pedig végre is be kell látnunk, ez a na® „objektivizmus" csupa szubjektív dolgokat takar. CSÉPI JÓZSEF Szerda, 1965. augusztus 25. DÍLMAGYARORSZAQ 3