Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

FELNŐTTEKNEK fiatalokról A szép szülői álmok Álmodozni a szépről, a jóról, hinni a még szebben és jobban, hozzátartozik életünkhöz. Álmok, vágyak, tervek és elgondolások nélkül sivár és egyhangú lenne az élet. De sok nagy alkotásnak és tettnek voltak már elindítói az emberi álmok, s mily sok akaratot és energiát követeltek egy-egy embertől, vagy egy-egy közösségtől, mire elérte, megvalósította az • álmokat. A tervek is álmok, megvalósításra váró elgondolások. Az emberben már igen korán felébrednek az álmok és a tervek. De. ahogy a mesevilág alapján szőtt álmok körvonalán túl kibontakozik a reális élet, s a kisemberke lassan értelmesen nézi a sorsát, már tervezni kezdi a saját életét. A tapasztalatok, az otthoni életkörülmények, a közösség, a társadalom, s a tantár® ak e®éniségére ®akorolt hatása elindítják a képzeletét. s elgondolásai születnek jövendő életével kapcsolatosan. Az „ezt szeretném", „ezt akarom" gondolatok céltudatos munkára Ja, szinte kényszeríti a gyereket, ho® közepes bizonyítvánnyal hozzáfogjon a tanulásnak. Pedig ez a szülői álom két buktatót is rejt magában. Az első: abból a ®erekbői semmi nem lesz a középiskolában, akinek nincs kedve tanulni. A midőn a szülő az első sikertelen középiskolai év után se látja be, ho® nem teljesülhet az álom. Szorgalom és tudás hiányában az idén is elég sok tanuló „bukott meg" 4—5 tár®ból. Az iskolák igazgatói őszintén elmondták a szülőknek, ho® középiskola nehéz. Szorgal- legjobb lenne szakmára admat, erős akaratot és min- nl a ®ereket. Az idén jódennapi meg-megújuló ke- val magasabb a beiskolázási mény helytállást kíván. Ah- színt, nehéz lesz e® ismétlő hoz. ho® eredményt érjünk tanulónak a sok jó tanuló el, e®magában a szülő aloa- kőzött megállnia a helyét. A rata kevés. Kettőn múlik a szülők többsége megértette. vásár: a ®erek akaratán is. A tanuló kedve és szorgalma nélkül minden szülői i®ekezet csak meddő fáradozás. A második probléma. a tanulókat a technikumba csak felvételi vizsga alapján veszik fel. Ide tehát közepes va® ennél ®engébb tanuló nem juthat be. Marad a gimnázium, s e®éb lehetőség hiányában ezt ostromolják meg a szülői álmok. De mit is mond De sokan í® érveltek: „Tanult a ®erek az esetből. Megígérte, ho® jövőre jó rendűen végzi az osztályt". (Alomnak is szép.) Va®: „Ha jó szakmát akarok a fiamnak, ahhoz érettségi kell!" (Igaz. de az érettségiért meg kell dolgozni!) I® ég ehhez hasonlóan beszélnek sokan! Érdekes, ha valakinek az orvos azt mondja, ho® operációra van szükség, nem vitatkoa gimnáziumokkal kapcsola- zik. Ha a pedagógus megtosan a Művelődésügyi Minisztérium utasítása? A köserkentik a ®ermeket, s ha vetkezőt mondja: ..Mivel az nem is teljesen körvonala- e®etemekre és a foiskolákzottak ezek a tervek, de ra elsősorban a gimnázimégiq többnyire elégségesek umokból jelentkeznek toalihoz, hogy a tanuló eldönt- vabbtanulasra. arra kell tose az általános iskola befe- rekedpi- hogy a ©mnazi- marmea iezése ideién azt hoav szakr unlokba a legjobb előmene- ^ ey aratt pecug mar meg mit választ ™kyh közéS: tdű 'a™lók kerüljenek fel- ^het tanulni e® szakmat!... mondja őszintén az igazságot, ott mindig vannak ellenvetések. Pedig érdemes elgondolkozni azon, ho® mi lesz akkor, ha az ismétlő újra elbukik? Ekkor már két év me® el az életéből! Két év alatt pedig már meg kólába iratkozik. Nem, nem minden tanulónál válik világossá, ho® helyesen felismerte-e a tennivalót. De azért van ott a szülő, aki ismeri ®ermekét, és azért van ott a bizonyítvány. amelyik mutatja az eredményt, ho® mértéket adjon a szülőnek, ho® a saját és a gyermek iskolája ítélete alapján megtervezze ®ermekével e®ütt annak sorsát és jövőjét. Na®on sok szülő igen helyesen dönt a szakma va® a továbbtanulás lehetősége között. Én azonban most azokról az esetekről szeretnék szólni, amikor nem ú® történik a döntés, ho® az helyes volna. Igen, minden szülőnek vannak álmai. Ki az, aki ne álmodna szívesen arról, hogy mondjuk híres tudós, kutatóve®ész, kiváló orvos —és f® tovább — lesz a ®ermeke? Ki ne álmodna szívesen az érettségi sikeréről, az e®etemi felvételről? Bizony mindenki. De az álmok csak akkor szépek, ha realitás ts van bennük. Bi vételre". Ha ezt az utasí- Na®on sok szülő azt hitást a gimnáziumok igazga- szi, hogy azzal, ha gyermeki végrehajtják — már- két nem adta középiskolába, pedig végrehajtják —, akkor már lemondott az érettségi vajon a sok jó tanuló diák jogáról Nem í® van. A között mi lesz e® ®enge Művelődésü®i Minisztérium tanulóval? (Különösen akkor, ha különben sincs kedve tanulni!) Ha valaki nem rendelkezik szilárd alapokkal — márpedig az általános iskolában is ®engén szereplő tanulókra ez az eset érvényes —, ho® halad az akkor együtt az általános iskolában is szorgalmasan. nagy i®ekezettel és alapossággal lókkal? — ezek. Na®on sok szülő keresi fel ilyenkor az igazgatókat. Rendszerint í® beszélnek: „Most már tanulni fog a gyerek, mert na® lecke volt számára, ho® nem vették fel sehova. Próbálkozzunk meg! Ha nem me®, félévkor úgyis kiveszem..." Szép fogadkozás. De a vége legtöbbször az. ho® marad a ®erek akkor is. ha nem zony, na®on sokszor tapasz- me® a tanulás. S md a vétalja az ember, ho® csak az álmok vannak meg, de az a képesség és az a bizonyítvány hiányzik, amelyik reális alapot adna ahhoz, ho® a ®ermek tanár, mérnök vagy orvos legyen. Nagyon sokszor találkozunk olyan esettel, amikor a gyermek szakmában szeretne elhelyezkedni, mert ehhez van kedve. De a szülő nemha®na®on helyes intézkedése lehetővé teszi, ho® azMTH elvégzése után is beiratkozhassanak — különbözeti vizsgával — a gimnáziumba. Az esti és levelező tagozatok korlátlanul lehetőséget nyújtanak a továbbtanulásra. Számtalan esettel találkozunk, ho® a tanulást lebecsülő fiataloknak néhány dolgozó tanú- év után megjött a kedvük Nehéz esetek a tanuláshoz, és szorgalmas tanulói lettek a dolgozók gimnáziumának. Sőt. később beiratkoznak, mint levelezőtagozatos tanulók az e®etemre. Közoktatásunk hallatlanul na® értéke az, ho® nincsenek zsákutcák. Mindenki megtalálhatja a képességeinek megfelelő tanulási fokot. Sxabad tehát álmodozni, de nem a fellegekbe nézve, hanem a valóság talajáról. Néha 'áj, ho® megkötik álmainkat a realitások, s kicsit „leijebb kell adni" az álmokat. De még mindig jobb í® a lehetőségekhez mérten a legjobbat akarva boldoggá tenni ®ermekeinket, mint üres fantáziát kergetve olyan útra vinni, ahol nem boldogul, ahol a felkészültség. a rátermettség hiánya előbb-utóbb csak keserű csalódáshoz vezet. ge? E® évet eltöltött hiába a középiskolában. E® év na® idő! S ki felelős ezért? A szülő, helyesebben: a tévútra vezető, nem reális talajra épülő, szülői álom. Sa'nos, vannak a szülői álmoknak még makacsabb esetei is. Ezek sorába azok a történetek tartoznak, A szegediek nem- —» / ,4 , ff bakkal, fellépésekkel csak az előadásokon, f ' L 'L * / L .iáró sok elfoglaltság hanem a városban és ( ./7.[)/TIP ClVlLHCtYl, természetesen nem már a premiert meg- k/WI\> (/1/1/ t/l/U1/ 11/ ^ jehetőeéget nyújt előző napokban is arra, ho® alaposabmegismerkedtek a más, mint otthon: kúttá ban élt, ahol ban megismerjenek West Side Storyt be- Konstantin István ci- megszokta a hasonló- bennünket. Pedig mutató angol együt- gányzenekara húzta an fűszeres főzést, és vannak, akik maguk tessel, sőt: az előadás buzgón hozzá — jó az indiai curryra em- is nemcsak ismerői, előtt hallották éne- magyarosan. Mire lékezteti a mi gulyá- hanem terjesztői kulkelni őket. néhány ismétlés után sunk. túránknak. Éppen a Igaz ugyan, ho® vége lett a dalnak, aa Mindezek persze születésnapi ünnepelt nem a színpadon és angolok is csárdás- csak afféle apró szó- — az e®ébként auszt, nem is a story dalait, ütemre énekelték, rakozások a kevésnyi rállai származású —, A West Side hadilá- Olyan sikerük lett, szabadidőben. Ezek G. Chard angliai felbon álló Cápái és hogy valamennyi mellett szinte vala- lépései során rendRakétái, Sharkok és vendég, de még az mennyien kíváncsian szeresen műsorába Jetek ezúttal békés- arrajárók is megtap- ismerkednek a város- iktat Bartók-dalokat. 6égben, „civilben" solták őket. „Csak az sal, az emberekkel, Ha már másra nem szórakoztak, illetve előadásokon se kap- a környékkel, s futja itt az Időből, ünnepeltek. Most volt junk kisebb tapso- amennyire ez lehet- akkor legtöbbjük taszületésnapja Geoff- kat!" — mondogatták séges kultúránkkal nulgat ma®arul. Azt rey Chard nak, aki a spontán siker lát- is. A napokban kis mondogatják azonBernárdót, a Cápák tán. kirándulást is tettek ban tréfálkozó elisvezérét alakítja. A A paprikás magyar Tápéra, amelynek hí- menéssel, hogy „okos jeles esemény alkal- ételek híre már ide- re felkeltette érdek- nép lehet a magyar, mából a Roosevelt utaztukban is foglal- lődésüket. Kiruccant ha ezt a nehéz nyeltén birkacsárdában koztatta a vendég- a Máriát alakító fő- vet olyan jól meg gyűltek össze, mert művészeket. Elsőként szereplő, Lucielle tudta tanulni..ök az angolok közismer- Mac Clellen színpad- Graham is és férje, még csak néhány ten szeretik a birka- mester merítette ka- Norman Mac Cann, szónál tartanak: húst. Igaz ugyan, nalát a rubinpirosan az itt szereplő angol „Köszönöm... teshogy inkább sütve, csillogó halászlébe, együttes igazgatója, sék... kéremszéde gondolták, megba- Számára legalább valamint John Gre- pen... szép Jdsrátkozhatnak a pap- olyan szokatlan volt gory rendező és fe- lány... Talán többet rikással is. Jóféle ez az étel, mint lesége Barbara Ver- is megtanulnak majd. pusztamérgesível lo- amennyire ő kelt fel- non öalettmesternő. Viszont már eddig csolgatva, meg is ba- tünést 6kótszoknyás, Kedvtelve nézegették 6em kellett nyelvisrátkoztak a számuk- csaknem kétméteres, a tápéi táncos lányo- meret, azt észrevenni; ra kissé szokatlanul hatalmas termetével, kat, akik népviselet- megérteni: Szeged elcsípő* falatokkal. A Cápavezér szerel- ben fogadták őket. ismerésre méltóan Akárcsak otthon, mét, Anitát éneklő- Az együttessel jött sokat tesz, hogy minolyan jókedvűen táncoló, csinos mű- Mifce Davis fotomű- den baráti érdeklőszállt fel aztán a ha- vésznőnek, Astra vész a fényképek déssel érkezett ven®ományos angol kö- Blairnek viszont egész sorát készítette dég otthon érezze, Jól szöntő dal: „Happy nyomban na®on íz- a kedves tápéiakról. érezze magát. birth-day to you..." lettek a ma®ar éte- A Szegeden töltött Csak a kíséret volt lek. Ő u®anis Kai- néhány nap, s a pró- Lőkös Zoltán Híres szakmák, öreg mesterek A CSIZMADIA Bánfalvi József Tömörkény István, a „szögedi nemzet" kitűnő ismerője 1915-ben „Tűnő Iparok" címmel kiveszett és kiveszőfélben levő szegedi mesterségekről írt. Azóta ötven esztendő telt el és ezalatt na®ot változott a világ a régi mesteremberek házatáján is. Érdemes felkeresni ismét a közelmúltban kihalt mesterségek még élő képviselőit és a napjainkban halódó iparágak utolsó művelőit. Vegyük talán elsőnek a csizmadia mesterséget! E kiválasztásnak nyomós oka van. A csizmadia céh ugyanis évszázadokon át egyike volt a legnépesebb és legtekintélyesebb helybeli céheknek. Erre vall, hogy a céhet nemcsak a megszokott „becsületes", hanem a „nemes" jelzővel is illették. Amellett bizonyára szép csizmákat is sikerítettek a szegedi mesterek, de erről hallgassuk meg a legidősebb szegedi csizmadiát. Kopasz Lajos bácsit. A pangli mellett Kopasz bácsi már a kilencvenedik évét tapossa, de azért amikor felsővárosi házában fölkerestem, ma is a „pangli" mellett találtam. Illlllllllllllllllllilllllllllinill Seherezádé Nem a keleti mese híres Seherezádéjáról van szó, hanem egy Dembinszky utcai asszonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletykaversenyt rendeznének, ő biztosan az első díjat nyerne. Seherez Adél. Ez az álnév azért illik olyan nagyon rá, mert legalább annyit mesél, mint Seherezádé, az ezeregyéjszaka hősnője. Csak éppen nem éjszakai, hanem délelőtti mesékről van szó, az ezeregydélelőtt meséiről. Bizony, amikor Kovácsné három évvel ezelőtt lakáscsere útján a Dembinszky utca 100/c-be ment lakni, nem gondolt arra, hogy szomszédnője, „Seherez Adél" nyu~alrrazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserítette. Már az első nap, amikor a lakásba költözött, Adél odaállt a konyhaajtó elé és mesélni kezdett. Horváthék kerültek terítékre: — Tudja, szomszédasszony, én nem szoktam pletykálni, de ami ezeknél a Horváthéknál van, az már egy kicsit sok. Az öreg Horváthné állandóan veszekszik a menyével. Külön háztartást vezetnek, de az öregasszony mindig belekanalaz a menye zsírjába. A lisztbői is elvesz. A fiatal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz .. . Képzelje, hagyja, hogy a társbérlőjük, az a színész... No, de leég a rántásom, meg a tálalásra is készülni kell. Majd legközelebb... Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol előző délelőtt abbahagyta. — Szóval, az a színész már hónapok óta csapja a szelet a fiatal Horváthnénak. Á múltkor az egész család kirándulni ment, az ifiaszszony is öltözködött, azuián egyszerre fejfájásról kezdett panaszkodni. Persze, otthon maradt és véletlenül, érti, szomszédasszony, véletlenül a színész is otthon maradt. Én nem tudom, mi tőrtént közöttük, csak a lármát hallottam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész menyasszonya és minden szó áthallatszott a mi szobánkba. Tudja, vékonyak a falak... A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képességgel vázolta, hogy mi történt a menyasszony, a színész és a fiatal Horváthné között. Mintha televíziós közvetítést látott volna Kovácsné. Negyedik nap a mamlasz Horváth és felesége veszekedéséről adott részletes beszámolót. Nincs az a rádiószpíker, aki olyan hévvel tolmácsolna egy eredményt, mint ahogy Adél a perpatvar részletelt közölte. Fél évvel később (184-ik délelőtt) Kovácsné megtudta, hogy Horváthné elvált és feleségül ment a színészhez. Másfél év múlva (549-ik délelőtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváthné visszaköltözött a házba mamlasz férjéhez, és ez így ment közel három évig. Kovácsné nem tanu'mányozta a naptárt és így csak mi, a történet krónikásai tudjuk, hogy 1001 délelőtt telt el Kovácsék beköltözése és távozása előtt. Seherez Adél mindennapos délelőtti meséi ugyanis tönkretették Kovácsné idegeit és ezért elcserélték lakásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a költözködést. Az új lakó, miközben a régiek csomagoltak, bizalmasan megkérdezte Kovácsnétól: — És mondja, drágám, de nagyon őszinén, jó ez a lakás? Kovácsné meggyőződéssel válaszolta: — Mi az, hogy jó? Mesés ... Palásti László Panglinak nevezik a csizmadiák és más bőriparosok a munkaasztalukat, ami mellett „kerekszéken" ülve dolgoznak. Csakho® Kopasz bácsi a pangli mellett nem csizmát kalapált, hanem éppen olvasott. Elődei három nemzedékre visszamenőleg szakmabeli iparosok: apja, na®apja csizmadia, apai dédöregapja szűcsmester volt Tizenhárom éves korában szegődött inasnak az apja műhelyébe. A céhek megszűnése után apja volt az ipartestületben a bőrszakosztály első elnöke, és jól emlékszik, hogy kisinas korában ő hozta be a csizmadiák céhládáját egyik inastársával a Kultúrpalotába. Arra emlékszik-e, ho® nevezték régen a csizmadiákat? A lekonyuló fehér bajusz alatt mosolyra húzódik a szája: — Hogyne! Vargának. Valamikor a tímárokat, bocskorosokat, csizmadiákat mind vargának hívták. Forgató ós harmonikaszárú Kopasz bácsi 1899-ben lett önálló mester. Akkoriban a csizmadiák a nyersbőröket még a bőrkészítő tímároktól szerezték be. — Abban az időben még oldalvarrott csízmákat csináltunk. Puhaszárúak voltak és „egyeneslábasak" vagy „forgatósak". Ezt úgy értse, hogy a két csizma fölcserélhető volt, vagyis bármelyik lábon viselhették. Szép volt a „harmonikaszárú" csizma, csizmadiák közül, akik ma ennek a szárát külön sám- ls dolgoznak? szoknak meg különleges, combtőig érő csizmát kellett készíteni. g A pangli mellertt, a sarokban több L alakú deszkalap hever egymáson. Vajon ezeket mire használhatták? — Ez a „ványoló deszka". Erre feszítettük kl az oldalvarrott és e®beszabott csizma bőrét, ho® torokban meghajlítsuk — mutatja. — A mai mesterek már nem használják ezt sem. A szép rámás, meg harmonikaszárú csizmákat a régi mesterek piacokon és vásárokon értékesítették. A 900-as évek elején a Széchenyi téri nagypiacon, a Zsótér-ház előtt né® „csizmadia utcában" nyolcvan helybeli mester árult — Ősszel jártuk a vásárokat. Az én időmben szokás volt, hogy az űj mestert mikor először ment vásárba, megkeresztelték. Ha jó vásár volt ittuk a sok áldomást, mulattunk utána. Haivenháron év a szakmában Az őszhajú, de szále®enes mester 73 esztendőt dolgozott a szakmájában. Néhány éve — mint mondja — beadta az ipart, szögre akasztotta a kalapácsot. A „musta", a falcfogó és a többi szerszám azóta árván hever a panglin s legfeljebb e®e® javításra kerül a kezébe. De az öreg csizmadia — úgy látom — legszívesebben ma is a pangli mellett, a régi kerekszéken üldögél, ahol élete Javarésze lepergett S vannak-e még a régi fán rakták kl ráncosra. A szára végén kemény „kapni" vagy ráma volt, ezért „rámás" csizmának ís nevezték. A változás a „víz után" kezdődött. Azután jött divatba a keményszárú csizma. Ez ú® készült, hogy a szár és a bélés közé „vódlit", 6—7 réteg keménypapírt ragasztottak. Olyan kemény lett a csizma szára, hogy egy könnyebb kocsi bátran átmehetett rajta ... Készítettek „asszonycsizmát" is, ezt főleg béresaszszonyok viselték. A haláA szakma legidősebbje szerint az egész városban talán hárman: a Rigó-testvérek és Köteles csizmadia, aki szintén túl van már a nyolcvanadik életévén. Fölkerestem őket ls, ho® találkozzam még dolgoző csizmadia mesterrel. Bizony, ma már csizmát csak ritkán készítenek, annál inkább cipőt, bakancsot, szandált, bőrpapucsot — mikor melyiknek van na®obb kereslete. Juhász Antal Csütörtök. 1965, augusztus 19. PÉL-MAGtARORSZÁG 7