Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

(Souwgyini lelv.) Gyürkőzni és cselekedni •laráti társaságban ültek együtt a közéleti férfiak, s egyikük dohogva szóvá tette: sok a hiba, a meg­gondolatlanság, a vétkes kárt okozás. El is mondta, a közeli l'olyó árterében kutat mélyítenek egy tervező iroda tervei alapján. Mikor ő ott járt, a dolgozók nevettek-bosszankod­tak, mert tudták, azt a területet minden évben elönti az ar... „Küzdeni kellene az ilyen tervező tevékenység ellen" — merengett a közéleti férfi, s igen meglepődött, amikor azt a következtetést vontuk le, mindenki küzdjön a maga területén, a maga tapasztalatai szerint. Ha ő hibát, vétket lát, ne maradjon meg közöttünk sopánkodásával, hanem cselekedjen, a tervező irodáig is vigye el felháborodása. Hibás rendelkezések, meggondolatlan tervek, s az ezek­ből fakadó károk ugyanis nem az égből hullanak le jégeső gyanánt. Nem a természet vak erejéből, hanem emberi gyengékből születnek — hozzá nem értés, tájékozatlanság, a valóságos problémáktól való távolság jellemzi az ilyen és hasonló példák okozóit. Az ilyen esetek nem a szocia­lizmusra, hanem a szocializmust építő társadalom össze­tettségére jellemzőek, amelyben bőven ott élnek még a bí­rálandó és megszüntetésre érett negatív vonások, de az azok ellen harcoló emberek is ott szorgoskodnak. Am mintha ezeknek a negatív vonásoknak néha na­gyobb teret adnánk, mint a tapasztalatcserére érett tettek­nek, jó példáknak. Nemrégen az ideológiai offen­zíva feladatairól tanácskozott egy nagyobb kollektíva. Mint ez ilyenkor lenni szokott, a bölcs és értelmes gondo­latok közé bőven beszűrődtek a gondok; ez is, az is, beru­házás is, intézkedés is kellene a tudatformáláshoz, a népi­nemzeti egység kialakításához, a kulturális forradalom újabb sikereihez stb. Egy járási vezetővel beszélgettem a szünetben, aki — mintegy zárjelben — felvázolt egy rövid és győzelmes harcot A járási székhelyen — bár területükre az állattenyész­tés a jellemző — állandó volt a húshiány, s a vásárlók elégedetlensége. Terveztek ezért egy tsz-húsboltot, amely­ben kiselejtezett tenyészállaok húsát hozták volna forga­lomba. Közbeszólt azonban egy rendelet amely szerint olyan községben, városban, ahol állami húsbolt van — noha sokszor és gyorsan kiürül — ott nem lehet tsz-boltot nyitni. Ha belenyugodnak, máig sem szűnik meg az elége­detlenség. ök azonban megkeresték a szabályos kiskaput, a piacon építettek ideiglenes, de szilárd téglaépületet — s máris megoldották a helyi kereskedelem legnagyobb gond­ját. Kérdeztem: s tudnak erről a lehetőségről más járások is? Nem, nem beszélt róla senkinek, ott helyben, a nagy kollektív tanácskozáson sem. Terjesztem kellene pedig az ilyen vértelen csaták örömét, hiszen a győzelmi hírek még a háborúban is lelkesítették a katonákat. Márpedig békés csaták voltak, vannak, s lesznek a jö­vőben is. Itt mondjuk el, bár más megyében történt, az egyik modern, vígeposzba kívánkozó példát — a jó munka „büntetéséről". Az ötéves terv egyik fontos nagyberuházá­sáért összefogott minden helyi erő, s az a tervben meg­szabottnál fél évvel hamarabb el is készült, belépett az energiahordozó anyagok termelésébe. S ekkor valahonnan elindult egy bürokratikus hadjárat; fegyelmit kell adni a tervfegyelem megsértéséért Hogy elemezni kellene a jó munka összetevőit? Hogy kí kellene számítani a fél év nyereség várható népgazdasági hasznát? Hogy terjeszteni kellene a szocialista kooperáció helyi eredményeit? Ezek a gondolatok meg sem fogamzódtak a bürokrata agyában. Szerencsére a megyei politikai vezető szervek vették azt a bátorságot, hogy az ígért fegyelmi helyett dicséretben ré­szesítették az arra méltóakat Szivattyús kút mélyítése, tsz-húsbolt létesítése, beru­házások elkészülte — egy szüntelenül épülő ország erőfe­szítéseit jelképezik. Dicséretes erőfeszítéseket, amelyek ser­kenthetik a milliók tettvágyát, így vagy úgy befolyásolhat­ják hangulatukat, alkotó kedvüket is. Ha nem megy simán, majd megy nagyobb határozottsággal és eréllyel. Meg kell szoknunk, hogy az év minden szakában, s a munka min­den területén felkészüljünk a várható küzdelmekre — amelyek az átalakuló emberi társadalomban is természe­tesek. A tervteljesítés számadatai mindenütt telítve vannak erőfeszítésekkel, s ezt követően az emberi akarat diadalá­val. Elavult rendeletek vagy lelketlen betűrágók ideig-óráig vethetnek csak gátat az áradó kezdeményezésnek — a fejlődés végül is törvényszerű és állandó jellegű. Nem si­ránkozni kell, mint a népmesei család, amely a nehéz ká­posztáskőtől féltette a még meg sem született gyermeket, hanem gyürkőzni és cselekedni, de mindenütt! Legyen erőnk és hitünk hozzá, hogy a terméketlen dohogást min­denütt felváltsa az eredményeket szülő tettrekészség JURMICS LÁSZLÓ Ü] FÉNYEK GYÚLNAK Tovább korszerűsítik Szeged közvilágítását Az utóbbi években jelen­tősen fejlődött, korszerüsö-1 dött Szeged közvilágítása. Erre a célra az idén is nagy összegeket fordít a tanács. Üj fények gyulladnak a bel­ső városnegyedekben, s ezzel együtt a külső városrészek­ben is több lámpa szórja su­garát. Az idén befejeződik a Nagykörút villanyvilágításá­nak korszerűsítése. Jelenleg is dolgoznák a szerelők, hogy a körút ostornyeles és a sétányok mentén búrás díszvilágítást kapjon a Csongrádi sugárúttól egészen a Felső Tisza-partig. Ez a munka az év végére elké­szül. Ez egyben a nagykörút közvilágításának teljes re­konstrukcióját jelenti. A most folyó munkálatok 783 ezer forintba kerülnek. Üjszegeden — mint la­punkban jelentettük — nem­régiben készült el a Főfasor aszfaltozása. Itt több száz­ezer forintos költséggel már meg is valósult a korszerű közvilágítás. A II. kerületben szintén javítják a közvilágítást — közölték ezt is a városi ta­nács építési és közlekedési osztályán. Az idén modern lámpákat szerelnek fel a Jó­zsef Attila sugárút külső szakaszán: a textilipari technikumtól a körtöltésig. A Felső Tisza-parton a Nagy­körúttól az új gimnázium irányában ugyancsak mo­dern, higanygőzös lámpákat szerelnek fel. Még az idén sor kerül Béketelepen a fő bekötőút j valamint a Tapolcsányi és a Rengei utcák világításánál, javítására. Itt is higanygő ' zös lámpákat szerelnek majc fel, akárcsak a belvárosban A közvilágítás korszerűsítő sére a II. kerületben 25? ezer forintot fordítanak. A III. kerületben is vilá gosabb lesz több utca. Sű­rítik a közvilágítási lámpa kat: az idén összesen száz ötvenet helyeznek el. Eddig már 55 új lámpával több vi­lágít a kerületben. A Petőfi Sándor sugárútor, a Nagykörúttól a körtöltésig szintén modern, higanygőzös lámpák adják majd a leszál­ló estében a világosságot. A szerelési munkák egy részét már elvégezték itt, s az év végére be is fejezik. A londoni szín A párizsi forradalmi jelenei 55. évfolyam, 180. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1985. augusztus L VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKi Igazi iesztiváínap Szegeden Hétezer látogató érkezett sas Háromezer külföldi S Szeged vendége Konsztantyin Szimonov is © Zsúfolt nézőtér Az ember tragédiája bemutatóján Az eddigi idei legszebb fesztiválnap ígérkezett szom­batra — rekord az ide­genforgalomban és a sza­badtéri játékok nézőinek számában. Az idegen­forgalmi hivatal jelentése szerint ugyanis tegnapra hétezer vendég érkezett Sze­gedre az ország minden me­gyéjéből, és külföldről. Nem volt szünet a rösz­kei határátkelő helyen sem, autókkal, motorkerékpárok­Ital és vonatokkal mintegy kettőezer-ötszáz vendég jött át Szegedre. A szállodák nyilvántartása és az idegen­forgalmi hivatal adatai sze­rint szinte minden európai országból tartózkodtak Sze­geden turisták szombaton: így igazi fesztivál volt és igazi nemzetközi bemutató. Este a téren az ünnep a Madách-dombormű megko­szorúzásával kezdődött. Az Bizottság titkára; Szurdi István, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára; Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese; Gyenes András, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese; Hollai Imre, a Magyar Népköztársaság athéni nagy­követe; Csongrád megye és Szeged város párt- és álla­mi vezetői. A feleségével megtekintet­te Az ember tragédiája be­mutatóját Konsztantyin Szi­monov ötszörös Állami dí­jas szovjet író, költő is, aki hazánkban tölti szabadsagát A bemutató iránt élénk volt a színházi élet képvi­selőinek érdeklődése is. Ott láttuk a tegnap esti né­zők soraiban Major Tamást, a Nemzeti Színház főrende­zőjét, Ruttkai Ottót, a Ma­dách Színház igazgatóját és Honthy Hannát, a Magyar Népköztársaság Kossuth-dí­jas, kiváló művészét is. A hét és fél ezres közön­ség látványos, monumentá­lis Tragédia-előadás tanúja lehetett Erre bizonyság volt a hosszan tartó forró taps, amellyel a nézők a művé­szeket — Nagy Attilát. Rütt­kai Évát, Gábor Miklóst, Bessenyei Ferencet —, Vá­mos László rendezőt, Vaszy Viktor zeneszerzőt Bakó József díszlettervezőt és az előadás teljes művészi gár­dáját ünnepelte. (A bemu­tató kritikai méltatására la­punkban visszatérünk.) A Szegedi Szabadtéri Já­tékokon a tegnapi bemutató után ma este ismét Puccini Aczél György (középen) és Deák Béla, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője a tegnapi bemutató szü­netében (t.lebmann B. felv.) operája, a Turandot szere­pel műsoron, külföldi ven­dégművészekkel. Rónai Sándor elvtárs a Já­tékok nézőterén Konsztantyin Szimonov és felesége Győri Imrével, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkárával (középen) ember tragédiája bemutató­ja alkalmából Tari János, a Szegedi Szabadtéri Játé­kok igazgatója helyezte el a tisztelet és megbecsülés koszorúját a kivilágított em­léktáblán, a pantheonban. A közönség hét órától szünet nélkül ömlött a be­mutató színhelyére. Fél nyolckor már nem volt üres hely a nézőtéren. A vendé­gek között helyet foglalt Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja; Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi

Next

/
Thumbnails
Contents