Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

A VIT-tárgysorsjáték nyereményei Lapunk tegnapi számában közöltük az 1905. évi VIT-tárgysorsjáték gyorslistája alapján a főnyeremé­nyeket. Olvasóink azzal a kéréssel fordultak szer­kesztőségünkhöz, hogy közöljük a húzás többi eredmé­nyét is. A kérésnek teszünk eleget, amikor — főnye­remények nélkül — a többi nyereményeket közöljük. II. OSZTÁLYNY EREMÉN YEK Az itt felsorolt számokkal megegyező számú sors­jegyek 001—050-ig számozott valamennyi osztályban nyer­tek. A nyeremény megállapításánál tehát a sorsjegy pi­ros színnel nyomott „osztály "-számát figyelmen kívül kell hagyni. a. Tárgynye remények 07 050 6 sz. evőeszközkészlet 45 424 zsebrádió 09 341 zsebrádió 45 836 kerékpár 00 606 zsebrádió 49 680 zsebrádió 10 399 filmfelvevő gép 52 271 fényképezőgép 13 577 zsebrádió 52 681 zsebrádió 14 031 6 sz. evőeszközkészlet 53 423 zsebrádió 15 545 táskarádió 17 218 zsebrádió 18 333 zsebrádió 21 320 ágyneművásárlási utalvány 21 630 porszívó 24 850 AT 550-es televízió 54 476 zsebrádió 63 162 Calypso magnetofon 64 472 120 1 Lehel hűtősz. 65 717 zsebrádió 68 900 mosógép 70 003 6 személyes evőeszközkészlet 33 947 zsebrádió 72 273 Doxa karóra 35 290 6 sz. evőeszközkészlet 75 917 világvevö rádió 39 458 Carmen televízió 77 305 zsebrádió 42 573 6 sz. evőeszközkészlet A fenti tárgynyeremények közvetlenül a Corvin Bu­dapesti Nagyáruházban válthatók be személyesen vagy levél útján. b. vásárlási utalványok Az alábbi táblázat a vásárlási utalvánnyal kihú­zott nyertes sorsjegyszámokat számsorrendben tartal­mazza. Az 1000, 500, 200, 100 és: 50 megjelölések a vásárlási utalványok értékét jelentik Ft-ban. Az itt fel­sorolt számokkal megegyező számú sorsjegyek a fenti­ekhez hasonlóan valamennyi osztályban nyertek. Tehát a piros színnel nyomott osztályszámot figyelmen kívül kell hagyni. Szám: Nyeremény: Szám: Nyeremény: Szám: Nyeremény: 91033 100 28546 50 62019 100 91319 50 29371 50 62947 50 01456 50 29599 50 63360 50 01977 02470 50 200 30215 50 65178 50 01977 02470 50 200 30259 50 66201 100 02613 500 30272 200 67158 200 02670 50 30543 100 67271 50 02844 50 33287 50 69048 100 03006 100 35740 50 69064 100 03583 100 35954 500 69990 50 03585 50 36381 50 70141 100 04098 50 36413 500 70287 200 04525 50 36539 200 70351 100 05333 500 36687 50 70481 100 05505 50 36715 50 70776 100 05689 500 37163 200 71122 50 05812 50 37284 50 72320 50 05834 100 37547 100 72541 50 06010 50 38417 50 72899 100 06191 200 39215 50 73119 100 06649 100 39905 50 74313 50 07092 50 41146 50 74377 50 07136 50 42140 100 74873 200 08220 50 42927 50 75696 50 08239 50 43518 100 76128 200 08403 50 44432 50 76443 50 08571 50 44769 100 76553 50 10027 50 45611 50 76584 50 10691 200 45759 100 76597 50 10740 50 45916 500 76659 50 11678 50 46683 50 77249 50 11953 100 46746 50 77403 50 13381 100 46817 200 79513 200 13450 50 47103 100 79592 1000 14338 50 47382 50 79892 500 14817 50 48009 50 79965 50 15934 50 48037 50 80696 50 16069 16103 16885 50 50 50 48098 48381 48770 48920 51394 51525 51600 100 50 50 100 100 100 200 81179 81949 82023 50 50 100 18406 18656 18786 18850 19122 50 50 100 50 50 48098 48381 48770 48920 51394 51525 51600 100 50 50 100 100 100 200 82139 84264 84808 86660 86689 100 50 50 50 100 19732 100 51714 200 17150 200 19737 100 52005 100 88233 50 20002 500 52134 50 88440 500 20240 500 52376 500 88490 50 20311 50 52199 50 88849 50 20791 500 53515 50 89118 50 20945 50 53779 500 89450 50 21155 100 53816 £.00 89795 500 21660 50 54444 50 90151 50 22771 50 54488 50 90271 200 22884 50 54853 200 90593 50 23741 50 54872 50 90690 200 24226 50 55537 50 91393 50 24436 50 55695 50 91861 100 24651 100 55738 50 92461 100 24658 50 55776 50 92801 200 24693 50 55975 200 93684 500 25149 50 56786 50 95926 500 25378 50 56820 50 96823 100 25385 50 57035 100 97393 50 25695 200 58677 50 97525 200 25843 200 59116 50 98210 50 25847 50 59161 50 98247 500 25893 100 59444 50 98491 50 25940 50 59543 100 98814 100 26692 100 60308 50 98913 50 27708 200 61112 100 99040 100 27981 100 61213 500 99144 500 28490 200 61874 100 99700 100 A törvény Két amerikai egyete­mista, John Kremper és Hal He lton kérésére, hogy engedélyezzék ne­kik a Hold Béke-tenge­rének térségében a tu­dományos kutatást, sza­bályos szövegű választ adtak: „Az USA törvé­nyei szerint csak abban az esetben kaphatják meg a kutatási enge­délyt, ha előtte hat hó­napig a helyszínen tar­tózkodnak." Praktiku­sabban : először váltsák ki az útlevelüket, kér­jenek vízumot a Hold­követségtől s utána várják meg az első me­netrendszerű rakétát. Ha kevés a pénzük, másodosztályú személy­rakétával utazzanak. Ötévi várakozás eletráé Régebbi jogászhit szerint ahol senki sem hibás, ott mindenki az. És ez fordítva is lehet. Ebben a néhány szóban le­hetne összesűríteni a Lenin körút 52. szám alatt (nem) épülő emeleti lakások törté­netét, ahol hosszú, ádáz vita folyik az érdekeltek között. Mentségek félmilliós bírsággal Adott esetben a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat, a Szegedi Tervező- és a Csong­rád Megyei Építő Vállalat között lehetne egy vétkest találni, ha nem bizonygatná mindegyik meggyőző módon Újra Szegeden Beszélgetés Moldován Stefániával, a Bánk bán Melindájával Amikor a Bánk bán pró­bája szünetében lekísérem a színpadról, régi barátok kapják körül, s addig nem tágítanak, amíg meg nem ígéri, hogy az ő körükben is eltölt egy szegedi estét. Aho­gyan a nézőtér felé lépege­tünk, minduntalan régi kol­legák állnak elénk: a zene­kari. helyek közelében Varga Róbert köszönti, akivel tíz esztendeje a szegedi színház Bánk bán-előadásain együtt énekelt — a másik oldalon az akkori és egyben a mos­tani Petur: Szabady István integet neki kedvesen, és megállítja pár baráti szóra. Másnap délelőtt, ahogyan a szegedi utcákat rójuk, „is­meretlen" ismerősök állnak elénk, hogy egy-két szót válthassanak vele s megszo­ríthassák a kezét... A szegediek nem felejtet­ték el Moldován Stefániát, a mostani szabadtéri elő­adás kivételes hangú Melin­dáját, aki mögött ma már nemcsak a pesti operaelő­adások sikerei sorjáznak, hanem nemzetközi elisme­rést is kivívó fellépések: legutóbb az olaszországi be­mutatkozás. S aki mégis megmaradt annak az egysze­rű, póztalan, melegszívű em­bernek, akinek a szegediek ismerték, amikor pályáját kezdte e város színházának falai között, mint a Bohém­élet Mimije, s folytatta, mint Melinda, Tatjána, Leonóra, Amália, Aida, Agátha, mint a Székelyfonó leánya — hogy csak néhány kiragadott példával idézzük emlékeze­tes szegedi szerepeit. — Puccini Köpenyét s az Otellót szerettem tán leg­inkább — jegyzi meg séta közben —, s mindenekelőtt a Fideliót, mely nem csu­pán művészként jelentett fordulópontot számomra, ha­nem életem egy-egy fordu­lópontja is sajátos módon mindig ehhez az operához kapcsolódik. Már a Fidelióval kap­csolatos, első operaházi fel­lépés . is különös, nem min­dennapi módon kezdődött: Vaszy Viktor igazgató az egyik — 1958-as — Álarcos­bál előadása közepén, a ku­lisszák mögül szólt be a színpadra: az Operaházban kellene „beugrani" másnap este a Fidelio előadásán — vállalja-e? Moldován Stefi, csak bó­lintani tudott a színpadról — éneklés közben —, hogy igen, vállalja... Másnap hajnalban Pestre utazott, s nagy szívdobogással, hallat­lan izgalmak között lépett az Operaház színpadára Székely Mihály hangja ol­dotta meg lelkében a gör­csöket: mikor fölcsendült mögötte Rocco hangja, ez a bársonyos-meleg férfihang, a világ egyik legszebb basszu­sa, mely magasságában, kö­zéphangjaiban és legmé­lyebb regiszterében is párat­lanul kiegyenlített tudott lenni — mintha „elvágták" volna a fiatal művésznő iz­galmát: nyugodtan, felsza­badultan, tisztán csengő hangon énekelt. Székely Mihályé mellett a Bánk bán rendezőjének. Bé­kés Andrásnak a neve is „kabala" volt s maradt szá­mára: a Békés rendezte Otellóval búcsúzott Szeged­től Moldován Stefánia — s most a Békés rendezte sza­badtéri produkción léphet ismét a szegediek elé. — Művészi számadásféle lesz a Bánk-előadás — mondja a Liszt-díjas mű­vésznő —, számadás Sze­gednek és a dirigáló Vaszy Viktornak, hisz az előadás gárdájának fele az ő nevelt­je. összetett, nehéz feladat Melinda szerepe, amolyan Wagner-hősnőszerű alakot kell megszólaltatnom, tele lírával, érzések $ indulatok hullámzásával, s ki kell fe­jeznem, hogy Melinda katharzison, lelki megtisztu­láson esik keresztül azzal, hogy a Tisza habjaiba veti magát. Dér Endre Ipari nagyvállalat alkalmaz nagy gyakorlattal ren­delkező GÉPÉSZMÉRNÖKÖT és ÉPÍTÉSZTECHNIKUST Részletes írásbeli ajánlatokat „gyakorlott 279" jel­igére a Sajtóházba kérjük. x K. 279 Kőműveseket és segédmunkásokat alkalmazunk mórahalmi, kisteleki, szőregi munka­helyeinkre, villanyszerelőket szegedi munkahelyre. Jelentkezés a pincészetek vezetőinél és Szeged, Tábor utca 3. Pincegazdaság. x K 287 Az 50, 100, 200, 500 és 1000 Ft-ot nyert sorsjegyek közvetlenül beválthatók személyesen vagy levél útján az ország összes földműves szövetkezeti boltjaiban, va­lamint a Szegedi Állami Á ruházban. A sorsjegyek beváltási határideje: 1965. augusztus 31. Elveszett, megsemmisült vagy 1905. augusztus 31-e után bemutatott nyertes sorsjegy alapján semmilyen igény nem támasztható. Tehenészeket veszünk fel gépesített istállóba, lakást biztosítunk, fizetés megegyezés szerint. liszaszigeti Búzakalász Mg. Tsz. a maga ártatlanságát. Hall­gassuk csak meg őket: az IKV-nál kezdjük, ahol el­mondott mentségeket el le­hetne fogadni, kivéve azt a szépséghibát, hogy a városi döntőbizottság két esetben marasztalta már el a válla­latot, összesen félmilliónyi forint bírságra. Erre magya­rázatul azt kaptuk, hogy minden csak a hibás tervek és a munkaterület késedel­mes átadása miatt történt. Az egyik bírságot, dr. Lász­ló Gábor vállalati jogász sze­rint, a tervek kissé felületes felülvizsgálása, a másikat pe­dig a kevés váltólakások mi­att kapta. Hasonló értelem­ben tájékoztatott Bátori Já­nos művezető is, aki látható­lag végig arra törekedett, hogy gyorsan és zavartalanul fejeződjék be az építkezés. Dr. László Gábor méltatlan­kodva jegyezte még meg: „Mi fizettünk a kivitelező­nek egy félmillió forintot — semmiért. Ez minden. De eb­ből jelentős részt visel majd a tervező vállalat is." A tervező vállalatnál Sze­bellei Mihály igazgató és Bol­dis Pál osztályvezető a fel­tett kérdésre kijelentette, hogy ők nem hibásak, mert köztudott a szakmában, mi­lyen nehéz — szinte vak mun­ka—a tervezés régi épületek esetén, amikor nem lehet elő­re tiszta statikai képet kapni. — Könnyű az ilyen munká­ban hibát találni — mondot­ták. Pedig a hiányosnak ta­lált és méltányosan kiigazí­tott új tervek segítségével további öt új lakás épülhet az emeleten. Fogadjuk el igazoltnak a késedelemért a tervezőt is, aki szerint az előbb készült műszaki tervek birtokában már el lehetett volna kezde­ni teljes kapacitással a mun­kát, függetlenül attól, milyen mértékben változhat az épít­kezés végső összege. A bír­ságot illetőleg Boldis Pál sze­rint esetleg él ls kerülhette volna az IKV, ha őt mint be­avatkozót perbe hívja, de sajnos nem tette. A két esettel kapcsolatos elmondottakat tovább ele­mezni természetesen nehéz lenne. Szűkül a kör Utána a kivitelezőt keres­tük fel, hogy tovább haladva végül is rátaláljunk valakire, akinek nem lévén mentsége, magára vállalja a késedelem okának legalább egy részét. Ott Heim János főmérnök rengeteg érvényes jogsza­bályra hivatkozva magabiz­tosan jelentette ki, hogy az ő vállalatéhoz a gyanúnak még csak az árnyéka sem férhet hozzá. Mert minden­ben korrektül járt el. Mint a vele folytatott hosz­szabb beszélgetés pozitívumát említjük meg azt a kijelen­tését, hogy idén mintegy két és félmillió forint értékű munkát fordít a kérdéses emeletráépítésre és 1966 őszén átadja mind a 27 la­kást. Ez kissé későn érkezett, so­vány öröm, de jóval több, mint az IKV részéről eddig a lakóknak hangoztatott te­'makkal mérdek ígéret. És ami a leg­fontosabb: bízni lehet ben­ne. Ez itt a pokol Utána — nem lévén más hátra — a lakókhoz fordul­tunk. Talán ott végül is elosz­lik a még mindig sűrűnek tűnó homály? Közülük első­nek dr. M. J. orvost hallgat­tuk meg. ö is elmondotta, hogy évekkel ezelőtt befizet­te már az épüló lakás költ­ségeinek magára vállalt ré­szét, de még ma sem tudja, hogy mikor költözhet be. Közben lakott már olyan kül­városi ház padlásfeljárója alatt is, ahol télen éjszakán­ként ujjnyi vastag hó lepte el az ágyát. Jelenleg rokonok­nál meghúzódva élt a család­jával és már remélni sem tud semmit. Utána dr. M. Máriával be­széltünk. örült a kivitelező ígéretének. — Én még akkor reméltem beköltözni a lakásba, amikor még csak útba volt a ma már „öreg" óvodás fiam. Az­óta is albérletben lakom — kínos az életünk. Azonos a többi lakásra vá­rakozók sorsa is, felesleges részletezni elbeszéléseiket. És hátra van még a kiszemelt ház lakóinak többi része, el­sősorban azok, akiket évek­kel előbb, rövid időre költöz­tettek át váltólakásokba. A Szent István tér 2. szám alatt T. Ernőné panaszolta el sor­sát: — Ez itt a pokol! — mon­dotta. Valóban az is lehet, hiszen hármas társbérlet a háromszobás váltólakás, amelyben nappal még csak könnyebben megvannak, de ha tekintetbe vesszük, hogy a három családnak 14 tagja van, elképzelhető, milyen perceket élnek át reggelen­ként, munkába vagy iskolába indulás előtt, az egyetlen la­kásra méretezett mellékhe­lyiségekben. — A kályhában csak lyukak vannak — mondotta, az ajtó­kon és az ablakokon pedig úgy jön be a hideg mintha a szabadban volnának. Panasz­kodtunk ezért már sokszor az IKV-nek, ahol mindig azt hangoztatták, hogy már csak nagyon rövid ideig kell ott maradnom. A másik két csa­lád sem tud egyebet monda­ni, hagyjuk őket békében. Itt a hibás! A sor végén találtunk rá arra, akinek nem lévén ment­sége, hajlandó magára vál­lalni a késedelmes építkezés minden ódiumát. Ez nem más, mint egy olyan koordi­nációs rendelkezés, amely a jelenleg fennálló építkezési jogszabályok kiegészítésekép­pen egymás mellé — és nem szembe — állíthatja az ér­dekelteket. Hogy közös neve­zőre helyezve őket, együttes erőfeszítésre buzdítsa a ka­pott feladatok optimális meg­oldására. Ezzel egyidejűleg azonban az igényeknek ép­pen annyira szükséges határt szabni, mint a munka előre­látható kapacitásának. Ez esetben szükségtelenné válik majd a teljesítmény és az idő versenyfutása. O. J. K. 284 Nemzetközi yita a tv-filmről Kedden a Magyar Televí­zió Szabadság-hegyi stúdió­jában megkezdődött a népi demokratikus országok tele­víziós játékfilm alkotóinak találkozója. Negyed ízben kerül sor ilyen jellegű ösz­szejövetelre, az elmúlt év­ben Moszkvában a nagy já­tékfilmalkotók, Budapesten az elsőfilmes rendezők, Ber­linben pedig a televíziós szakosztályok találkoztak egymással. A budapesti ösz­szejövetel után is folytatódik a népi demokratikus orszá­gok szakembereinek már ha­gyományosnak tekinthető összejövetele, ugyanis még ez évben Prágában az új el­sőfilmes rendezők, Varsóban pedig a nagy játékfilmek al­kotói mutatják be alkotásai­kat és beszélik meg problé­máikat A kedden megnyüt buda­pesti találkozón hét ország — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Német Demokratikus Köz­társaság, Szovjetunió és Ma­gyarország — küldöttségei mutatják be legújabb televí­ziós játék- és riportfilmjei­ket. Az idei vita fő témája a filmművészet és a televízió, azaz, hogy miben különbö­zik a tv-játék és a tv-film a mozikban vetítésre kerülő já­tékfilmektől. Pénteken rendezik meg a vitát, amelynek referátumát Szinetár Miklós, a Magyar Televízió főrendezője tartja. (MTI) <í«ombat, 1965. július 83. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents