Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

I Sikeres szakmunkásképzés (Tudósítónktól.) A Szegedi Postaigazgató­Bagon néhány évvel ezelőtt nagy problémát okozott a műszaki dolgozók utánpótlá­sa. Ha örömmel számolha­tunk be arról, hogy e prob­lémát nagyrészt érettségi­zett fiatalokkal sikerült megoldani. A most lebo­nyolított szakvizsgák ered­ményei azt bizonyítják, hogy a fiatalok megszerették munkájukat és méltók .arra, hogy idősebb kollegáik nyomdokain haladva öreg­bítsék a posta jó hírnevét. A napokban vizsgáztak jó eredménnyel a műszaki hír­adástechnikai hálózatszerelő fiatalok közül 14-en. Ugyan­csak sikeresen szerepeltek a vizsgákon a szakosított kö­zépfokú tanfolyam hallga­tói is. A híradástechnikai műsze­rész tanfolyamot 15 érettsé­gizett fiatal végezte el. Kö­zülük ketten az országos versenyen elért kiváló ered­mény következtében soron­kívül váltak szakmunkásokká. Jól sikerültek a vizsgamun­kák is. mintegy 80 ezer fo­rint értékben készítettek kü­lönböző működő, felhasznál­ható postai berendezést Angyal Rezső Shakespeare — mikrofilmen „Nálunk Shakespeare-t ere­detiben olvashatja" — ezt a hirdetményt tette közzé a majna-frankfurti városi és egyetemi könyvtár, amely­nek értékes eredeti Shakes­pcare-példányok vannak birtokában. Ezek a mikro­filmek igen sokba, 50 000 márkába kerültek. Napirenden: A homok ellátás A minap egy magánépít­tetó mesélte, hogy nincs az építkezéshez homok. Hosz­szú járkálás után végre si­került szereznie. De az álla­mi vállalkozásoknak nem elég egy-két kocsiderékkal. — Mikor kezdik a homok­kitermelést '? — Reméljük, a Duna ha­marosan leapad annyira, hogy útjára- indulhasson az elevátor. Valószínűleg július végén, de legkésőbb augusz­tus első napjaiban megkezd­jük a munkát. Azt tervez­— Építkezésekhez nem is zük, hogy két műszakban jó más csak a folyami ho- dolgozunk s nagy tartalék­, .,.., . . , keszletet halmozunk lel. Az mok - tájékoztatott ben- 196l második negyedévére nünket a Szegedi Folyam- szükséges 18—19 ezer köb­kotró és Homokkitennelő méter helyett szeptember Vállalat vezetője. — Fala­záshoz ugyan fel lehet hasz­nálni a Szeged környékén, például Dorozsmán és Gyá­laréten található „pocaho­mokot" is, de vakolásra már nem alkalmas. — Ha nem jó a bányaho­mok az építkezésekhez, mit használnak? — A nagyobb vállalatok időben beszerezték szükség­letüket Akkor, amikor volt még bőven. Június 15-ig 19 ezer 786 köbméter homokot szállítottak el telepünkről. — Most a magas vízállás miatt nem dolgoznak? — A Tisza és a Maros vi­zétől nyugodtan folytathat­nánk a munkát Uszályunk van, kotrónk és vontatónk is. Csak éppen az eleváto­runk romlott el. Anélkül pe­dig nem tudjuk partra tenni a homokot. — Mi történt az elevátor­ral? — Még 1964 végén fel­mondta a szolgálatot. El­avult, öreg gép volt, nem le­hetett már megjavítani. Megígérték a pesti közpon­tunkban, hogy májusra újat küldenek. De még nem ér­kezett meg, a Duna magas vízállása miatt közepéig 40—45 ezer köbmé. tert rakunk partra. Így lesz megfelelő mennyiségű ho­mok, jut bőven mindenki­nek. '.! i A homokellátás az építke­zéseken eddig, nagyobb gon­dot még nenj okozott. Ha jú­lius végén megkezdik a ki­termelést a Maroson nem is lesz fennakadás. Máskor azonban előbb kell gondolni arra, hogy megfelelő tarta­lékkészlet álljon rendelke­zésre, mert egy gép hibája sok építkezésnél hosszú munkakiesést okozhat flotta az egyetemről és első végzett növendékeiről. 228 diplomás — a világ minden tájáról ti A „Munkácsy-kalap A híres lesto eredeti levelét őrzi egy szegedi gyűjtő A ritkaságok rendszerint kicsiség is. nekünk mégis örömet szereznek és felkel- becses, mert a Szegedi Mó­tik az ember érdeklődését, ra Ferenc Múzeumban lát­még akkor is, ha azok nem ható Munkácsy egyik főmű­valamilyen Jelentékeny ese- vének, a „Honfoglalásának ménnyel állnak kapcsolat­ban. Álttiláncs emberi tulaj­donság, hogy a ritkaságok megszerzésére törekszünk. nagy színvázlata, s a levél­tárban őrzik a város pol­gármesterének és Munkácsy özvegyének a kép átadása Pusztny Cdön szegedi asz- ügyé-ben folytatott levelezé­alo=mes.ter kedves és fél- sét Kérés Pusztay Ödön­höz: a levelet óvja továbbra »alo«me>.ter kedves és fél­tett kincse az a levél, ame­lyet Munkácsy Mihály 1882. is> s majdan ajándékozza a február zC-an Budapesten _ , , „ irt Mehlovics Béla kalapos- muzeumnak vagy a level­meslernek. A levelet Mun- tárnak, hogy a kutatók szá­kácsy saját névkezdő betűi- mára hozzáférhető legyen. vei és nemességét, rangját jelképező ötágú koronával díszített finom minőségű le­vélpapíron írta. és mindösz­sze néhány soros. A híres festő arról értesíti tisztelő­jét, Mehlovics kalaposmes­tert, hogy a neki megkül­dött mintakalapot szívesen elfogadja ajándékképp és megengedi, hogy az ugyan­azon mintára gyártott ka­lapokat Munkácsy-kalap­nak nevezzék. Munkácsy sohasem tagad­ta, hogy valamikor ő is ipa­rostanoncként kezdte. Az iparosság mindig is magáé­nak vallotta a sorukból vi­lághírnévre jutott művészt. A divattörténészek dolga, hogy kiderítsék, milyen is volt a Munkácsy-kalap és mennyire terjedt el? Meh­lovicsnak bizonyára jó üz­leti érzéke volt, amikor Munkácsynak ajánlotta fel a mintapéldányt. Pusztay Ödön bemutatta a szegedi levéltárban a Mun­kácsy-levelet. amely kétség­telenül eredeti. Ügy jutott hozzá, hogy évekkel ezelőtt a baráti szívességen kívül szép munkát adott ki a ke­zéből egy pesti megrende­lőjének, aki a festő sorai­val ajándékozta meg. Munkácsy levele a festő életének egy jelentéktelen epizódját örökíti meg csu­pán. mégis úgy véljük, hogy egy szegedi gyűjtő be­csületét növeli a neki is annyira kedves emlék gon­dos megőrzése. Bármilyen A F. Őt perc tudomány Házassági botrány A VILÁGŰRBEN Több száz millió évvel ez- vei jutnak el az égitest má­elótti „házassági botrányt nyomaira bukkantak nemré­gen a csillagászok. Alighanem a természettu­dományok egyik legszeren­csésebb névadása volt, ami­kor a csillagászok egyik bolygótéstvérünket Vénusz istennő nevével tisztelték meg; Ezt a csillagot ugyanis még mindig számtalan rej tély övezi, vrcrtag felhőtaka- i^ga^Ttóbb. rójan át mindeddig nem si­került sok, nagyon izgal­mas titkát kifürkészni. Legutóbb azonban — amint bolygó. Sok száz millió évvel ifj. Bartha Lajös, az Uránia ezelőtt a naprendszer vala­Csillagvlzsgálö munkatársa melyik nagybolygójának — elmondotta — a Iégkorsze- talán a Jupiternek — a rűbb megfigyelő ' eszközök- holdja lehetett Ebből a kel folytatott nyomozás még- „házasságból" megszökött, is meghozta a választ a leg- mégpedig a Jupiter és Mars lényegesebb kérdésre. Milyen közötti — akkor még létező sebesen és milyen irányban bolygó — Phaeton vonzá­forog e bolygótest a tenge- sának hatására. A „csábí­lye körül. tó" azonban alaposan ráfi­Eddig csak feltételezések zetett erre a „házasságtörés­voltak ezekről a kérdések- re". Miközben a Vénusz ről. A csillagászok egy ré- holdból önálló bolygóvá lé­sze 24 óra, tnásik része 225 pett elő, a Phaeton bele­nap körüli forgási időt szá- pusztult a kalandba. Köny­mitott ki. Most kiderült, nyen lehet ugyanis, hogy hogy a Vénusz pontosan 246 éppen ez a találkozás rob­földi nap alatt fordul meg bantotta szét Ma már min­tengelye körül. A Nap kö- denesetre csak apró töredé­rüli keringésének időtarta- kei járják az egykori boly­ma pedig 225 nap. így egy gó régi útját miközben a Vénusz év alatt a bolygónak Vénusz sokmillió kilométer­szinte állandóan ugyanaz az nyire lebegett el mindkét oldala néz a Nap felé. Csak hűtlenül hagyott „áldozatá­nagyon hosszú idő eltelté- nak" pályájától. A Lumumba Egyetem első magiszterei Sz.V. Rumjancev rektor nyilatkozata ötéves az idén a Lumunv állami vizsgabizottság által nyei is, márpedig a vizs­ba Népek Barátsága Egye- adott érdemjegyek mutatják, gáztatók az adott szakterü­tem. Az évforduló egyúttal ezek a fiatalemberek jó let legkiválóbb szovjet mű­f:z első végzett növendékek felkészültségű szakembe- velői voltak. Kitűnt, hogy kibocsátásának esztendeje rekkent hagyjak el a Lu- a hallgatók egytől egyig is. Ezzel kapcsolatban Sz. mumba Egyetem falait, széieskörű és mély elméleti V. Rumjancev, az egyetem Hadd em'usem meg néhá- tudásra, gyakorlati icmere­rektora az alábbiakat mon- nyukat név szerint is. tekre tettek szert, képesek — június 21-én rendkívül az önálló kutató munkára, színvonalasan védte meg a elméleti tevékenységre. Ez kvantummechanika tárgy- a magyarázata annak, hogy körében írott szakdolgoza- a most oklevelet kapott tát a nigériai Khaleb Nuan- hallgatók többsége egyúttal kuo. J. Terleckij professzor elnyerte a magiszteri címet — Minden egyetem életé- volt a vezető tanára, aki- is. ben fontos esemény, ami- nek irányításával olyan _ M sok f_ kor szárnyukra bocsátja munkát terjesztett a vizsga- .. . „ «atal hallgatóit. A mi számunk- bizottság: eléamely-messze ^Xk^kto tud­ra ez az esemeny annál is meghaladja egy egyetemi ., ha_áiukban foelai jelentősebb, mert most első hallgató dolgozatának ken> JSJ^SS­ízben keriilt rá sor 228 Ha- tett. területükön állítják őket tol szakember kapott diplo- — A ghanai James Er- , nvl] kiie_ mát a világ n.-inden tájáról, nest PrőVancal, Nyikoláj gvo^anbL - Az afrikai fiatal fejlő- Prosztakov protess^r vére- gJJ**- ^SSTSS dó országok 38 küldötte vé- készttette el »ak- munkár s képegek lesznek gezte el egyetemünk bo- dolgozatát: ,,2,5-d>ametyl-4- erejükhöz mér­nyolutt és igen telített anya- benal-pindm nyea-se e hozzájáruljanak hazájuk gát a kfilönoöző szaktud >- s^nte.sei-'cimmel. Ghanai fejlődéséhJez mánvok felületen, s mint az diákunk kituno és tehette- "úiooese ges kutatónak ígérkezik, — A Lumumba Egyete­akinek diplomadolgozata en- tnen egyébként jelenleg több nek megfelelően igen jó mi- mint háromezer hallgató és nősítést kapott. több mint száz aspiráns ta­— Külön szeretnék szólni nul. Két éven belül azegye­a dahomey-i Augustin Ayg- tem eléri a maximális négy­bede Autegbeye szakdolgo- ezres hallgatói és kétszázas zatáról. Dahomey-i diákunk aspiránsi létszámot, az egyetem mezőgazdasági karának hallgatójaként a Mi egyesíti őket? biokémia növénytani alkal- . , . . mazásával foglalkozott, szá- — esztendeje, amikor mos érdekes -referátumot 32 egyetem megkezdte mu­tartott a tudományos diák- kedését, a nyugati sajtó konferenciákon, s szakdol- raár eleve elparentálta. Az gozatának védésekor is ala- élet azonban szertefoszlatta pos elmeleti felkészültség­ről tett tanúságot. Az álla- azt a védelmet, hogy egy mi vizsgabizottság tagjai nemzeközi egyetem nem egyöntetűen a legjobb ér- működhet eredményesen, demjeggyel nyugtázták szak- ö(éves gyakorlátunk. éppen dolgozatai, s a hallgatót to- ,, , 7 ' jj; vábbi tudományos munkára ellenkezőleg, azt bizonyítja, ajánlották. hogy a különböző országok­— Igen sok nevet említ- ból jött hallgatók igenis hetnék még, számos afrikai exedrnényesen ostromolhat­diakunk van, aki kituno ... szakdolgozatot írt Adjari íak a tudomány magasla­Darko, aki Ghánából jött ta:t, még altkor is, ha kü­egj'etemünkre, ezt a diplo- lönbözo a politikai és val­matervet választotta: „Ten- !áj>i meggyőződésük, mert gen naszádok motoreptté- _ ... , se." A mauritániai Koita e8yesíti öket a beke és a Fodie hazája fővárosának barátság esizméje. eredeti rekonstrukciós ter- _ Az egyetem megnyitá­vét dolgozta ki. A nigériai , ..... Shegoon Odunuga összeha- sakor a Szovjetunio azt a sonlító nyelvészeti tanul- feladatot tűzte maga elé, mányt irt a yoruba nyelves hogy Ázsia, Afrika és La­az orosz nyelv igeidő- és tin-Amerika fiainak és lcá­mód-rendszererol. De a sort . , , - .... még tovább folytathatnám, nyalnak korszerű muvelfcse­get adjon, s képzett szak­Allják a versenyt embereket neveljen belőlük, — Talán még korai mér- ak;k eredményesen munkái­leget készíteni a Lumumba kodhatnak hazájuk sajátos Egyetem első öt esztendeje- körülményei között, a hazai nek munkájáról, bár ketseg- ., , , telen. hogy jó felkészültsé- igények ^ a nemzett gaz­gű szakembereket képez- daságfejlesztési távlatok tünk, akik kiállják a ver- legmesszebbmenőbb szem senyt akár a többi szovjet, előtt tartásával. Már ma akár a nyugati egyetemeken elmondhatjuk, hogy ezt a végzett kollégáikkal. Erre feladatot sikeresen teljesít­vallanak a vizsgák eredmé- jük. sik oldalára a Nap sugarai. Különösen izgalmas azon­ban az a megállapítás, hogy a Vénusz ellenkező irány­ban forog tengelye körül, mint a Föld és a többi Nap-, bolygó. Ennek a „különös viselkedésnek" a magyará­zatát még nem sikerült megtalálni. Sokféle elmélet van. Eezek közül az egyik nagyon érdekes, s talán a Eszerint a Vénusz tulaj­donképpen nem is igazi Bodó Béla: kőfalon tűi, hogy kitekinthessen az utcára, amely ebben az időben tel­jesen elhagyatott volt. Hogy máskor milyen az utca, nem tudom: először jártam arra életemben. Lépéseimet meglassítottam, hogy sokáig és jól lássam az alakot, meg Óbudán jártam ezekben a napok- > "éz£m Viseltes fekete ^ fejkendő rajta, állon osszecsomozva. Arca szelíd, ősz lehet a haja a ken­dő alatt. Vállán fekete kendő, a A szobor iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin ban, ebben az öreg városrészben. Így, ahogy van, műemlékké kellene nyilvánítani, hangulatával, romanti- .,,,,, , , kájával - a Krúdy-járla kocsmákkal, viUlak keskenyek' anyavallak, a latin cirkusz kőmaradványaival; a • kezek átolehk' magukhoz városrész elé tábla illene: gyertek, «»>rítjak. Arca csupa ranc. Tudom: szerelmesek, sétáljatok erre, a töpö- ^emberi ráncok kozt van kulonb­rödött házak, az öreg, dúslombú fák seg' Sfokat ra'zal az oregseg, de sok közt. Félrebillent háztetők, apró ab- rancot rajzoU ha-'dan a gond- a új­lakok, tágas-mély udvarok vén fák­kal, friss bokrokkal, nyíló virágok­kal. Legyen az egész műemlék, per­sze lakni csak az új részben laknék, dehát ez más dolog. Ahogy barangoltam, már messzi­ről megláttam a magas kőfalat, el­borították a kúszó zöld növény apró levelei. Mintha csak díszletből lett volna idetéve ez a kőfal, mögüle gesztenyefák terebélyesedtek, piros­lott a futórózsa, távolabbról egy megroggyant kis fakapu, nagy feke­te kilinccsel. Mivel alkonyodott, az alkony rózsás színei tovább festet­ték a kőfalat, most már határozot­tan olyan lett, mint egy színházi díszlet, csak igazi volt, igazi kőből, igazi levelekből, igazi futórózsák­kal. Hogy közelebb jutottam, egy öreg Ha elemezni kellene: a szarkalábak a szemek alatt akkor sűrűsödtek, amikor... de mit soroljam fel a ré­gi idők keserveit, a szegényemberek bajait. Közelebb érek, látom a né­nike szemét, szelídkék, de mintha a nézése merev lenne, aggódó egyben, mintha valakit várna, itt a kőfal­nál. De nemcsak a tekintet merev, a nénike is mozdulatlan, — köze­ledem, nem fordíjta felém sem ma­gát, sem a nézését, mintha cipőm orrvédő vasa sem csengene a macs­kaköveken. Nézem a mozdulatlant, a homlokomon tűi érő kőfal felett, már nem is lépek, csak csosszanok lassan előre, hogy tovább nézhes­sem: merev a tekintete, mint a szobroké. Megtámad varázsával az alkonyat, a hangulat, valahonnan a hársfa néni arcát pillantottam meg a kő- mézillata is érkezik, megtorpanok, fal mögött, vagyis inkább egy öreg- Talán nem is élő a szelíd nénike, asszonyt vállig. Valamin állhatott a talán ittfelejtett, furcsa merev szo- lépéseimet az elmúlt időben, mert bor. Talán fafaragás, ismeretlen mester nagy műve, gondosan kidol­gozva rajta a kendők drapériás hul­lása, a ráncok részletessége a ked­ves arcon, a középkori szabrászis­kolák mesterei faragtak ilyen meg­döbbentően élethű, teljes részletes­ségű műveket, ki is színezték őket, — most az alkony rózsaszín fényt dob a mozdulatlan öregasszony-arc­ra. Megállok a pillanatnyi varázsban, — most már szobor nekem a moz­dulatlan nénike: remekmű, nagy mester alkotása. Kőfal, futórózsák, egy nénike szobra, — különös játék ez. Arra gondolok, akárki lehetett a kedves szobor modellje, valamikor fiatal leány volt; nem lenne jó a szobor, nem lenne remekmű, ha nem őrizné kívül-belül a volt fia­tal nőnek, modelljének lényegét. Itt élt tehát a modell és ebben az óbu­dai képben, — megy a macskaköves utcán, formás lába, üdén ringó, dús keble, arcán kis gödör, ha nevet, ré­gi mosolyát most is őrzi öregkori szobrának szelíd kedvessége. Valaki átölelte annak idején a gesztenyefák alatt, lehet, hogy azt mondta neki: — Te vagy a legszebb lány... Átölelte a vállát, hogy magához húzza, aztán elment, talán át Pestre, a gyárba, vagy kivándorolt Ameri­kába, ahogy abban az időben, sze­génységben annyian. A lány pedig felállt a kőfal mö­gé, várt, várt, — így lett belőle né­nike, vagy szobor. Most már a varázslat eltéveszti vagy ott lett belőle szobor az időt­len várakozásban, vagy a szép haj­dani modellt faragta meg így a mű­vész, hogy megéreztesse művével az idő kérlelhetetlen múlását, egyben az igazi várakozás szerelmes konok­ságát. — Visszajössz estére? Vissza­jössz-e valaha? Valaki áll és vár, így várnak az igazi szerelmesek, egy percig, éve­kig — halálig, mint a veronai Júlia. Nézem aggódó muzdulatlanságát, most már teljesen értem a művészt: igen, igen, a várakozás szobra az öreg nénike, a mű ezt mondja a szemlélőnek: Szerelmesét várja a lány; — visz­szajössz-e estére? Fiát az anya: visz­szajössz-e valaha? Micsoda várakozás a hallgatag homályban. micsoda várakozás, szembeszegülés az idővel, a múlás­sal, szoborrá válik, aki így vár: — Visszajössz-e? Nagy művet látok, ezt érzem, csak nagy mű ejti így hatalmába az em­bert, keresem a kőfalon a mester nevét. A megoldás milyen művészi, — a kőfal, omló voltával. A vi­lágból kirekesztem magam, mondja a kőfal, mert nincs másom, mint a várakozás. Rád várok a végtelen­ségig. Az utca végén ekkor pufók kis­fiú bukkan elő. Kezében labda, foci. Messziről kiált: — Olyan jól játszottunk, nagyma­ma, azért maradtam ilyen sokáig. A szobor megszólal: „Gyere már, a vacsora régen kész. Finom vacsora..." 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1965. július 13. t

Next

/
Thumbnails
Contents