Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

Frei—De Gaulle tárgyalások • Párizs (MTI) De Gaulle francia köztársasági elnök csütörtökön délelőtt másodszor is fogadta Eduardo Frei chilei elnököt. Az AFP tudósítója szerint a két államfő nemzetközi problémákról, elsősorban latin-amerikai kérdésekről tárgyalt. A tudósító utal De Gaulle elnöknek a szerdai vacsorán elhangzott kijelentésére, amely szerint „Franciaország és Chile a jövőben együtt kíván működni nemzetközi síkon, mégpedig nem epizodikusan és ötletszerűen, hanem állandóan és szervezetten." Frei négy napot tölt Franciaországban. Onnan Angliába és Nyugat-Németországba utazik. Megérkezett Vietnamba az elsö ME«Y>ÍH a* OSZSZSZK parlamentjeitek ulese új-zélandi katonai alakulat • Saigon (AFP) A dél-vietnami kormány és az amerikai hadvezetőség szempontjából nagyon nehézzé vált a helyzet a közép-vietnami fennsíkon. A UPI jelentése szerint a Vietcong csütörtökön is számos sikeres ütközetet vívott. Minden jel arra vall, hogy hamarosan be kell vetni azt a nyolcezer amerikai tengerészgyalogost is elíenük, akit szerdán Da Nang-ban szállítottak partra. A kiéleződött helyzetből katonai megfigyelők ismét arra következtetnek, hogy a mostani monszunos időszakot a DNFF valószínűleg felhasználja arra, hogy Dél-Vietnam északi és déli részét elválassza egymástól: elvágja az ország „darázsderekát". Kedden éjjel elesett Dak To, amely valamivel több mint 30 kilométernyire fekszik Kontumtól. Amerikaiakkal megerősített dél-vietnami kormánycsapatokat küldtek a helyőrség felmentésére. Az egy zászlóaljnál valamivel kisebb egység azonban csütörtökön délelőtt, Saigontól hatvan kilométernyire északnyugatra az egyik partizánegység csapdájába rohant és az AP jelentése szerint a háromszáz főnyi dél-vietnami alakulat szinte teljes egészében megsemmisült. Négy amerikai „katonai tanácsadó" is a zászlóaljjal tartott. Sorsuk ismeretlen. Déltájban a DNFF nagyszabású akciót indított Binh Duong tartományban, Xom Dua helyőrség ellen. Aknalövedékek csapódtak Trim Tam helységre is. A kormánycsapatok és az amerikaiak veszteségét még nem közölték. A nap folyamán a Bien Hoa-i légitámaszpontra befutott az első új-zélandi katonai alakulat — jelenu az AFP. Bumedien rövidesen benrutatja új kormányát • Algír (MTI) Bumedien ezredes, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke valószínűleg csütörtökön vagy pénteken mutatja be új kormányát — jelenti a Reuter tudósítója jól értesült körökre hivatkozva. Az értesülések szerint Buteflika továbbra is külügyminiszter marad és Medegri ideiglenes belügyminisztert véglegesítik hivatalában. Ben Belláról továbbra is csak kósza hírek keringenek. A hatóságok szerint jó egészségnek örvend, tartózkodási helyét azonban hivatalosan mind máig nem közölték. Megbízható algíri körökben csütörtökön „merő kitalálásnak" minősítették a US Weekly News című amerikai lapnak azt a hírét, amely szerint a volt elnököt sivatagi börtönéből átszállították a főváros egyik kórházának idegosztályára. Hasonlóképpen semmi értesülés nincs Ben Bella 70 éves édesanyjának sorsáról, aki fia letartóztatása idején Algírban tartózkodott. Egyesek tudni vélik, hogy súlyosan megbetegedett, sőt, szívrohamban meghalt. Túlzsúfoltak as Imbert-junta börtönei 0 New York (MTI) számol arról, hogy június Az Amerika-közi „emberi 4-én ellátogatott a rendőri jogok bizottsága" szerdán börtönbe. Itt egy nagy cella nyilvánosságra hozta előze- annyira zsúfolt volt, hogy a tes jelentését a Dominikai bebörtönzöttek szorosan egyKöztársaságban tapasztalt más mellett feküdtek a kőbörtönállapotokról. A jelen- padlón, s annyi helyük sem tés mind az imbertista jun- volt, hogy saját testük nagyfát, mind a Caamano-féle ságának megfelelő helyet elalkotmányhú erőket elma- foglalhassák. A bizottság rasztalja, de rámutat: a leg- érezte a cellából kiáramló nagyobb problémát az lm- bűzt és jól hallotta a „vizet, bert-junta kezén levő köz- vizet kérünk" kiáltásokat, porti rendőri börtön túlzsú- Az Amerika-közi „békefoltsága okozta. fenntartó erők" arról paSok embert némely hiva- naszkodtak, hogy az alkottálnok személyi gyűlölkö- mányhú csapatok csütörtökdése vagy részrehajlása mi- re virradó éjjel géppisztolyalt börtönöztek be, másokat tüzet nyitottak a hondurasi, pedig azérl, hogy családjuk brazil és nicaraguai csapatok megfélemlítésére túszként állásaira. A jelentés szerint tartsák őket fogva. A jelen- félóráig tartott a lövöldözés, tés elismeri, hogy sok be- sebesülés mégsem történt, börtönzött eltűnt, s azt ál- Az AFP tudósítója szerint litja, hogy az eltűnés leg- az imbertisták ugyanakkor lőbb oka „az egyik börtön- tűz alá vették az alkotbői a másikba való átszállí- mányhú erők által elfoglalt túsuk" volt. övezetet és két spanyol paA háromtagú bizottság be- pot megsebesítettek. O London A Guardian washingtoni levelezője politikusok nyilatkozatainak és lapvéleményeinek bőséges idézésével mutatja ki: mind sűrűbbek és mind hangosabbak a panaszok, hogy Johnson elnök ingerlékeny, indulatos, rosszkedvű, nem túr bírálatot, se független véleményt. túlérzékeny, erőszakos, arrogáns és végtelen megbeszéléseinek célja saját biztonságérzésének és személyes befolyásának alátámasztása. £ Rostock Rostockban csütörtökön megnyílt a balti országok, Norvégia és Izland munkásainak VIIII. nemzetközi értekezlete. A kétnapos tanácskozáson. mintegy 600 küldött vesz részt az NDK, az NSZK, Lengyelország, a Szovjetunió. Finnország, Svédország. Norvégia, Dánia és Izland dolgozóinak képviseletében A megbeszélések alkalmával a békeharc. a társadalmi haladás és a szakszervezeti együttműködés problémáit vitatják meg. Egy sajátságos indokolás Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti Washingtonból: A Fehér Ház szerdán sajtóközleményben elutasította Gerald Ford képviselő, a képviselőház republikánus kisebbsége vezetőjének javaslatát, amely szerint az Egyesült Államok légierejének haladéktalanul bombáznia kell a VDK légvédelmi rakétaegységeinek állásait. A Fehér Ház sajtóosztálya hangoztatta, hogy Ford „kizárólag magánemberként" beszélt. Az elutasítást azonban egy esti tvkommentár úgy minősítette, hogy az „adott pillanatra" vonatkozik, s a katonai helyzet alapján az elnök módosíthatja döntését. Ford azzal a sajátságos indoklással követelte a Hanoi és Haiphong védelmére szovjet segítséggel létesített légvédelmi rakétakilövő helyek bombázását, hogy azok „veszélyeztetik az amerikai katonai személyzet életét", de természetesen .nem foglalkozott azzal, hogyan kerül , .amerikai katonai személyzet" a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe? A republikánus vezető kijelentette, a katonai parancsnokságnak kell döntenie, hogy egy ilyen támadás hagyományos, vagy nukleáris fegyverekkel történjék-e, s szavai szerint még az esetleges nagyobb szabású összecsapás veszélyét is vállalnia kell az akció érdekében. Washingtoni politikai megfigyelők egy része úgy látja, hogy a republikánus követelést, amely egyébként egybevág a Pentagon bizonyos köreinek véleményével, elsősorban a közvélemény ellenállása, s a nagyobb méretű délkelet-ázsiai háború veszélyétől való félelem miatt utasítják el. A republikánusok esetleges parlamenti lázadása azonban nehéz helyzetbe hozhatja a kormányzatot néhány, a szenátus, illetve a képviselőház előtt fekvő, s presztízskérdést jelentő törvényjavaslat elfogadtatása során. Márpedig Ford korábban ilyen „lázadással" fenyegetőzött. E megfigyelők szerint lehetséges, hogy részben a parlamenti támogatás megnyeréséért, részben pedig azért, mert az eddig alkalmazott katonai stratégia nem vezetett eredményre, a kormány egy későbbi időpontban teljesiti a republikánusok egyes követeléseit. A reggeli lapok utalnak arra, hogy a saigoni amerikai parancsnok, Westmoreland jelenlegi tárgyalásai Sharp tengernaggyal ennek előjátékát jelenthetik. A Washington Post értesülése szerint „az Egyesült Államok a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai erők jelentős kiterjesztését tervezi". A lap szerint a McNamara hadügyminiszter által bejelentett 75 ezres létszám megkettőzéséről is szó lehet # Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön megkezdte munkáját az oroszországi föderáció (OSZSZSZK) parlamentjének ülésszaka. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetői. A csütörtök délelőtti ülésen Valentyin Gyakov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese számolt be a kereskedelem és a közétkeztetés megjavításának kérdéseiről. Valentyin Gyakov egyebek között elmondotta, hogy hat év alatt (1959—1965) negyven százalékkal emelkedett a kiskereskedelmi forgalom volumene. Ebben az évben kétszer annyi közszükségleti és kultúreikket hoznak forgalomba, mint 1958-ban. Különösen nagymértékben emelik a hűtőgépek, motorkerékpárok, bútorok és zongorák gyártását. Gyakov megemlítette, a falusi áruforgalom rohamos emelkedését. A parasztcsaládok közszükségleti és kultúrcikkvásárlásai a hétéves terv időszakában 69 százalékkal emelkedtek. Hangsúlyozta, hogy a háztáji gazdaságok indokolatlan korlátozásának megszüntetése már érezteti kedvező hatását a piacokon. Több mezőgazdasági termék kerül a piacokra és csökkentek az árak. A miniszterelnök-helyettes elmondotta, hogy a hétéves terv időszakában csaknem hárommilliárd rubelt fordítottak a kereskedelenv fejlesztésére. Erőfeszítések a Közös Piac válságának leküzdésére 6 Brüsszel (MTI) Walter Hallstein profeszszor az Európai Gazdasági Közösség bizottságának nyugatnémet elnöke csütörtökre virradó éjjel Bonnba repült, hogy a nyugatnémet fővárosban folytassa a Közös Piac megmentésére irányuló erőfeszítéseit. Utazásának hivatalos célja előadást tartani a nyugatnémet Keresztény Demokrata Unió (DU) düsseldorfi gazdasági értekezletén. A Közös Piac bizottságához közelálló körök azonban rámutatnak, hogy Hallstein profeszszor feltételezhetően tárgyalni fog Erhard kancellárral és a jelenleg Bonnban tartózkodó olasz vezetőkkel, Giuseppe Saragat elnökkel és Amin tore Fanfan i külügyminiszterrel. Közlemény a belga pártküldöttség szovjetunióbeli látogatásáról # Moszkva (TASZSZ) lálkozón kidolgozott értékelést. Ernest Burnelee-nek, a A közlemény hangsúlyozBelga Kommunista Part el- za? hogy még inkább tömörínokenek vezetesevel az teni kell valamennyi demokSZKP Kozponti Bizottságá- ratikus és haladó erőt, mert nak meghívására június 25-e ezt követeli meg az amerióta belga pártkúldöttség tar- kal imperializmus agresszív tózkodik a Szovjetunióban, irányvonala és a NATO kaA küldöttség tagjai megbeszéléseket folytattak Leonyid Brezsnyewel, Mihail Szuszlovval és Borisz Ponomarjowal. Az eszmecserék alkalmátonai tervei, a nyugatnémet militaristák és revansisták részéről megnyilvánuló fenyegetés és a nemzetközi helyzet rosszabbodása. Az SZKP és a BKP képvival ismét bebizonyosodott, selői kijelentették, hogy égehogy a két párt teljes egé- tőén szükség van a nemzetszében magáévá teszi a nem- közi kommunista és munkászetközi helyzetről a márci- mozgalom egységéért vívott usi moszkvai konzultatív ta- harc fokozására. Lángok Harlemben Mint fentebb kitűnt, a statisztikai tények önmagukban is megdöbbentők, dehát ezt látni kell. Látni kell a nyitott szemétkannák és játszadozó gyermekek között surranó patkányokat, a szűk folyosókon rajzó svábbogarakat. Érezni kell az orrfacsaró bűzt, a hőségtől és gyűlölettől áttüzesedett falak melegét. A nyár itt még sokkal elviselhetetlenebb, mint a tél. Az a sárga korong ott Harlem felett nem az a barátságos nápolyi nap, amely segít elviselni a szegénységet — ez megnehezíti, kibírhatatlanná teszi azt. Félelmes, szennyes közeg gőzölög ilyenkor. A szenvedélyek elszabadulnak láncaikról és az újságok riadtan írják, hogy Harlemben — újra meg újra — „long, hot summer", hosszú, forró nyár várható. „Ide a pénzt" Ilyenkor zúdulnak rá Harlemre a kétségbeesett lakbérsztrájkok is. Rendszerint valamilyen konkrét követeléshez fűződnek: irtsa ki a háziúr a patkányokat, tataroztassa ki az omlatag házakat, mert hullik a vakolat, akkor majd fizetnek. Volt rokonszenvező fehér újságíró, aki bement Harlembe, hogy írjon egy ilyen lakbérsztrájkról. A sztrájk szervező bizottságát kereste, de eltévedt és egy kapualjban találkozott három fiúval. Kattant a rugóskés, hegye az újságíróhoz ért és az egyik teenager a négerek mély, jellegzetes torokhangján azt mondta: — Ide a pénzt! A riporter odaadta. Akadt — persze, hogy akadt— lap amely diadalittas gúnnyal nyugtázta „négerek háláját." A kifosztott azonban a torkukra forrasztotta a szót. Értelmet, célt, hivatást kell adni azok kezébe, akik megtámadtak engem — irta — és akkor undorral eldobják a kést. így azonban semmi csoda nincs abban, hogy Harlemben kétszer akkora az ifjúsági bűnözés, mint az egészében is hatalmas New York-i átlag. Sehol New Yorkban nem olyan általános az otthon hiánya, mint itt. A törvénytelen szülések számaránya a fehérek között egy az ötvenhez, Harlemben — a szegénységből fakadó rendezetlen körülmények miatt — egy az öthöz. A nemi betegek aránya a „kintinek" hatszorosa és pontosan ez a szorzószáma a gyilkosságoknak is. A harlemi 18 éven aluliaknak csaknem a fele egy szülővel él — vagy eggyel sem. New York munkaidőben lázasan lüktet, zakatol: dolgozik. A legtöbb környéken ilyenkor csak a gyermekeiket sétáltató anyák ráérősek, különben mindenki siet, sőt rohan. Itt viszont legalább minden sarokra jut egy izmos fiatalemberekből álló, szemmel láthatóan időmilliomos csoport. Az ifjú, magukkal mit kezdeni nem tudó őgyelgők jelensége nemcsak a harlemi, hanem az egész amerikai négerkérdés egyik legsúlyosabb problémája. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy rengeteg a rendőr Harlemben. Legalább kettesével járnak, egyedül sohasem. Ez persze szorosan összefügg az őgyelgők látványával, ami hatásában kétségtelenül rendőri kérdés is, eredetében és megoldásában azonban semmiképpen. Beteg közösség ez és halálosan dühös. „Hála" a társadalomnak, amely kivetette magából, Harlem sok mindent nem tud, de azt pontosan tudja, hogy kisemmizték, hogy a minden amerikai polgár számára egyenlő jogokat és egyenlő lehetőségeket ígérő alkotmány a számára írott malaszt. Nem tanították meg kulturáltan élni. így hát megtanult egyedül — gyűlölni. Gyűlöli a rendőröket, akiknek a 85 százaléka fehér és akikben az átkozott kinti világ legközvetlenebb képviselőit látja. És hogyan várhatnánk a bűnösen általánosítottaktól, hogy ők ne általánosítsanak? — gyűlöl minden fehért. Mint a célozva elhajított kövek, felénk sziszegett átkok surrognak a forró levegőben. — Go home, Whitey! Hey, white bastard! (Menj haza fehérke! Hé, fehér fattyú!) Vigyázz, ember! De ezzel korántsem merült ki a fehérek megszólításának gazdag skálája. Mr. Charlie, Zsíros és — ez a fekete felsőbbrendűséget és fizikai erőszakot hirdető, kétségbeesett haragjában a négerek ügyének sokszor ártó fekete Muzulmánok formulája — Kékszemű Fehér Ördög. A legdrámaibb azonban mégis a legegyszerűbb elnevezés: MAN. Ember. MAN. Ennek a három betűnek az iszonyú présében kompresszálódik Harlem egész tragédiája. A fehér: MAN, vagyis ember. És ez annyit jelent, hogy a fekete — nem az. A rendőrnek gyakran azt mondják: — Vigyázz, Ember! Másutt még megteheted, de itt már nem üthetsz bennünket büntetlenül. — Menjetek haza — morogja a rendőr kelletlenül — na mi lesz, menjetek már. — Menjünk haza? — kérdik vissza a deltás, szélesvállú suhancok. — De bébi, te tréfálsz. Hiszen mi otthon vagyunk... Alaktalan, minden irányban sokszor vakon gomolygó, de mind gyakrabban szervezett formákat öltő gyűlölet az. Olyan mindent betöltő alapérzés Harlemben, amely megtermtette a bűn, a sérelmekért visszavágó bűn különös, torz nimbuszát. Tudom, hogy a hasonlatok mindig sántítanak. De annak, ahogyan a 125. utca valamelyik sarkán őgyelgő néger kamasz néz, egy a szakmában már némi nevet szerzett bankrablóra, van valami köze ahhoz, ahogy egykor a magyar paraszt nézhetett Rózsa Sándorra és legényeire. Amikor a néger teenager olyat tesz, amit tiltanak a törvények, úgy érzi, valamit törleszt annak a társadalomnak, amelytől semmi jót nem kapott, amely gazdagságával körülöleli, szegénységbe zárja és összeroppantja őt. Harmat Endre Következik: Dick Gregoryt felhívják Délről. 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1965. július 9.