Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
ÜURIJ ZOLOTARJEV Közös téma G rigorlJ FillppovicsTye- ben, a gyomorhurutról már lenocskin, a vállalat nem la bemélve. Ha az tervosztályának veze- igazgató tüdejének bal csúItóje szomorúan ismerte be c»án megjelent egy sötét magában, hogy milyen m*«z- folt, akkor megjelent a* ő saae áll a vállalat igazgatóié- tüdején is. Egyszer a tüdőtói. Pedig lépten-nyomon ar- gyulladás mellett még vara törekszik, hogy közelebb lami másban ls „meg akart iéfkőizék hozzál De hiába, betegedni", de az már nem A főnök, mint egy nagyon magas szirt: megközelíthetetlen. Kulkovval még szinte senki sem találta meg a közöe nyelvet. Nyers, komor, epés ember, ül foteljében és folyton csak azt fújja: — Kész a jelentés? Nna, mutassa... Jól van. Elmehet Tyetenocskinnak nem akaródzott sikerült. Kulkovot ugyanis beutalták az egyik gyógyfürdő helyre. Tyelenocsklnt ez nagyon megijesztett*: „ne adj isten, még meggyógyul!" De ugyanakkor meg is nyugtatta magát: „Attól nem kell félni, Elvégre orvoeok is vannak a világon! Én bízom bennük, hiszem, hogy azonban nem hagynak cserben.'' elmenni. — Csak az a baj — köSzeretett volna még valami zölte Kulkov sóhajtozva és elismerő, magasztos dolgot nyögdécselve Tyelenocskin mondani ennek a barátságtalan, fölényeskedő embernek. Megértetni vele; milyen hűséges és odaadó is az ó beosztottja. Csak azt nem tudta, hogyan kezdjen hozzá mindehhez? Az ismerősök tanácsolták: Puhatold ki, milyen témák érdeklik a főnöködet, miről társalog a legszívesebben." Persze, van olyan téma! Csak ismerni kellene. Tyelenocskln tapogatódzott igy is, úgy is. Célozgatott az operára, a futballra, a kártyára és a filmekre.u Kulkov türelmesen végighallgatta a tervosztály nai —, hogy ki kell majd állítani a kórlapot. Rengeteg herce-huroa. Vérvétel, gyomornedvvizsgálat, atb. Tudja, én nem bírom az ilyesmit. — Valerij Petrovies — szólt Tyedenocadtln —, én mindent megteszek a főnökömért. Tűzön-vízen, orvosi vizsgálaton keresztül megyek érte, ha kell. Én majd elintézek mindent. — Nem értem. Hogy gondolja? — Nagyon egyszerűen, Adja ide a beutalót, majd én elmegyek a vizsgálatra. Hiszen magát nem Ismerik, SZEGEDI KÖLTÖK MARKY IMRE Álltam a gát tetején ö»é/«tra/zj töredék Nagy Cicero, pawossoz lelked keserű habokat hány Tullia torsa felett; „A kötelességekről" mily remek értekezést irts, Marcusodért remegőn. Mit kötelesség rám kiszabott: igyekeztem elérni; Hű szaladás: rideg út. Más fecsegő kerepel seregély-csapatat riogatni, Őrzöm a titkokat én. Délceg apámat, e Jókai-hőst be rajongva csodáltam! Néha haragja szilaj. Drága anyám csupa SJÍV « türelem, ki becézte családját, Kék szeme égi-szelid. Mesteri nyelvek igét kenetére a szomjam epedvén: Gyújtja, meg oltja tudás. Kétszer avat fel a doktori címre az ősi Kolozsvár; Nyílik a pálya hamar. Állami szolgálat kenyerét bizakodva haraptam. (Nem patyolat, sa kalács!) Stílusom ékköveit ragyogókra csissolío gyakorlat. (Ugrik a szürke szamár!) Sirtam a földi szamárság mennyei könnyeit én is: Könnyeidet, szerelem! CSóktüzes asszonyi száj kapatott zamatos szerelemre: Mámora még muzsikál! Láncaiból szabadult iszonyat levadítja a Rémet; Hősi halottakat ül. Állva kemény rohamot, talián zivatar dübögését: Alltam a gát tetején! Fölleges árnyak alól sugaras kikötőbe hajóztam, Rigtam a béke ölén. Ringtam a hitves ölén is. Égünk nász-csillaga; három, (Irgalom, egy lezuhant!) Színezi terv a jövőt; be korán nyugalomba vonultam: Furdal a késel vád. Balga virág a remény, mivel újra virulni merészel; Kapzsi kezek letörik. Megnehezült az idők suhanó járása felettem: Bú lakomázza borom. Kedvem apad, de a gond dagad,,. És a kovász hogyan erjeszt? Könny savanyít kenyeret. Násfa, kösöntyű nem cicomázza Enyéimet ékül; Díszük: alázat, ima. Mostoha sors sanyarún szenvedteti balkezes átkát: Áldom a sir-nyossolyát. PAPP LAJOS vezetőjének lelkes szódrada- neltem meg valóságos »zótát, s elnézve a feje fölött mondta: — Kész a Jelentés? Nna, rendben van. Elmehet. „Átkozott tökfilkó!" — gondolta Tyelenocskln. — Semmivel sem lehet a kegyeibe férkőzni. Talán csak a nők érdekelnék?" És Tyelenocskln egyszer erre ls rászánta magát. Titokban kacsintott, csettintett és sokat mondóan mutatott aa ajtóra: — Szemre való kis nő a titkárnője, Valerij Petrovies I , . Még az ujjait ia megnyalná w^nt WJ«» egészséges utána az emberi vagyok. Nem utalnak sza-Hdny éve nő. maga. natórlumba, üdülőbe küldeTyelenocskln elvtárs? - ^hhezmit szól? kérdezte a főnök. ~ ^fyon örüli*«W- Majdnem tizenkét éve. _ - OrülJI - ripakodott - Nna, jól van. Gyerekek XZ^^L^r ...7 vannak? rakozást jelent, ha saját véremet éa gyomornedvemet adhatom aa Igazgatóm érdekében. — Jó lenne. Kényelmetlen, de,,, . — Semmiség. Hiszen a betegségünk ls szakasztott ugyanaz. Hol van a beutaló? Már megyek is! Emim gy héttel később hivatta Kulkov Tyelenocskint, a papírjaira nwredvo alig hallhatóan mondta: — A vizsgálat eredménye — Van három, mint a... — És tekintélyes családapa létére fiatal nőkre fent a fogát, mint macska a tejfelre? Elmeheti Szóval örül. Rendben van. Elmehet, Végérvényesen elmeheti Érthető? Tyelenocskln nagynehezen hazavánszorgott és lerogyott a díványra. Érezte, hogy most igaaán megbete„Roménytelen eset — mo- sedett Életéb<m eIÖMÖr. rogta bánatosan Grigoríj Fi- Fordítottallppovics. - Ha már a nők BARATÉ ROZÁLIA som érdeklik!...'» M ár teljesen feladta a f™" ^^m^m reményt, amikor — a sorom következő jelentés beadása előtt — teljoVeronika Egy éves lett kislányom észrevétlen. Gt/ertyácska lángja egyet llobban. ÉlmúU ez az év szinte titokban. Nézem: mint nyúl apróbb vágyai közül már új szavak-világok után. Egyformák vagyunk Kis-Veronlkám. így próbáltam sokéig ügyetlenül a beszédet én is a szépség nevében. S fölsírt bennem a kétség. De mert költő volnék; a csodák hite olthatatlan tűzként ég, hevít lelkemben. Mint ha tavasz közelit, S reméységem húsvéti bárányairól mesélek majd. Sorsom mát feldőlt. Nyújtsd a kezed, mint lebbend kendőt. VIXCZE ANDRÁS; JEGYESEK SIMÁI MIHÁLY Ballada Csillag vízi fürtjeiben hullámzik elsüllyedt szivem... Kéz, remegő, kereső! Elkésett evező! Hol van ö? Hab hattyúi mély vállamon: hajam többé be nem fonom, — hináros-zöld a szalagom,.. Kéz, remegő, kereső! Elkésett evező! Hol van ö? Hináros-zöld a szalagom, őröl görcsös hullám-malom. Egyik szememből másikba tükörképed most csorgatom... Kéz, kéz, feketedő, éjtöl-Jajtól remegő! Hol van 0? Zokogj tovább, evező! DÉNES GÉZA • sen véletlenül, minden különösebb célzás nélkül igy szólt Kulkovhoz: — Remélem, holnap mái be tudom adni. Ha... ha nem leszek beteg. Kulkov felkapta a fejét ét. érdeklődve tekintett. — De vigyázok ám, nehogy beteg legyek — tette hozzá sietve Grlgorij Fillppovlcs. — No, azért ne hajszoljn magát — szólalt meg váratlanul a főnök. — A betegséggel nem jó tréfálni. Ml a baj? — Ö, csekélység. Talán csak gyomorrontás •.. — Ahá! — mondta Kulkov és barátságosan megveregette Tyelenocskln vállát. — Üdvözlöm, kedves sorstársam t Nekem is ugyanaz a bajom. Most együtt fogunk betegeskedni. Ejnye, ejnye, mondja csak, hol fáj? — „Megvan!! — örvendezett Tyelenocskln. — Megtaláltam a közös témát!" V égre boldog volt. Órákig elüldögélt a főnök irodájában. Gyakran „betegeskedett" és majdnem mindig a gyomrával volt baja. S minél többször játszotta a beteget, annál kedveltebbé és rokonszenvesebbé vált főnöke szentében. Nyugodtan mondhatjuk, ezek a színlelt betegségek tették Tyelenocsklnt olyan hirtelen főmérnökké. Mindig ugyanazzal a bajjal küszködött, mint H főnöke. „Szenvedett" légcsőhurutban, torokgyulladásban, gyomorsav-túltengésKulcslyuk — Tudok valamit, amit te nem tudsz. a roller egyik, másik a másik kormányét fogta Ugyan ml lehet a?, amit a lányok Jobban tud- meg, s csendeson, de annál nagyobb boldogságnak — gondolta Pityu és szörnyen kíváncsi lett: gal szívükben ballagtak a Játszótér felé. — Na, mondd! * — Anyukám máma sírt. — Kl kente be ezzel a vacak festékkel a Ezt mondta a kis Zsuzsika, és lebiggyesztette kulcslyukat? — kiabált másnap reggel az ©lőa száját. szobában Zsuzsika apukája. — Zsuzsika, gyere — Szabó bácsi, mit csimttae? Pityu szeme kikerekedett- csak. Te voltál, ugye? Pityu leugrott a rollerről és kíváncsian fi- — Micsoda? Felnőtt emberek nem szoktak A kis Zsuzsika büszkén megállt apja előtt; gyei te az öregembert, amint egy fadarabbal fos- sírni. — Igen, én voltam, meg Császár Pityu! így tékes fazeka tartalmút kevergette. — Apu nem is — mondta Zsuzsika —, csak legalább megtalálja apu éjjel a kulcslyukat, — Mázolok. anyu. De igazi könnyeket ám. amikor úgy forog előtte az ajtó. többet nem — Mit? — Hogy lehet az? fog sírni anyukám se. — Az ajtón a kulcslyukat. Pityu furcsán érezte magát. __ És... honnan Jött ez a gondolatotok? s — Minek? — Anyukám máma Margit nénivel beszélt honnan vettétek a festéket? Az öreg Szabó letette öléből az edényt, pisz- telefonon — magyarázta Zsuzsika —, és neki — Pityu találta ki. Mert tetszik tudni, Szabó kos kötényébe megtörölte a kezét, hátradőlt a mondta, hogy apukám éjszaka, mikor hazajön, bácsi ls befestette az ajtajukon a kulcslyukat, falnak és úgy mondta: nem találja a kulcslyukat, mert.., hogy is mert András bácsi is későn jár haza, mert éj— Hogv világítson. Mert ez a festék sötétben mondta, olyan érdekes volt... igen, azért nem szaka is kell neki az autókat vezetgetni, mert világít. Es András, tudod, későn jár haza és találja, mert az egész ajtó ide-oda mozog előtte, tetszik tudni... bizony sokszor nem toláUa meg a kulcslyukat. És amikor ezt anyu Margit nénniek mondta,hát A kis Zsuzsika boldogan mondta a magáét, — És mért jön későn haza? Mért nem ta- sírt. Nagyon sírt. ' apukája pedig azon gondolkodott közben, hogy tótja meg a kulcslyukat? Pityu meglepődése csak pillanatokig tartott. Szabó András is éjszaka jár haza, de a munAz ajtó előtti köre leesöppent festék széles Zsuzsikóhoz hajolt: kától fáradtan, s azért nem találja a sötétben foltként terjedt. — Te Zsuzsi, én tudok valamit! Szabó bá- azt a kulcslyukat. — András gépkocsivezető. Neki éjjel is sokat csinak van olyan festéke, amelyik a sötétben * kell eloldoznia. világít. Ha bekenem a kulcslyukat, hát az egész — Pityu! — Huj, az remek — vágott közbe Pityu. — világít majd éjszaka apukádnak. Érted? Biz- A kisfiú a hinták felé nézett, onnan jött a Ugye olyan nagy, recsegő teherautója van? Ha tosan ad majd abból a festékből Szabó bácsi. hang. Zsuzsika hintázott ott a játszótéren. Gyormegnövök, én is az leszek. — Félrevágta a fe- — Igazán? san odarugtatott a rollerjával. Ott a kislány jét. mert az udvaron kis barátnőjét pillantotta — Egész biztosan. Hiszen ő a legjobb bará- egészen közel hívta magához, úgy suttogta: meg. — Rohanok, Szabó bácsi, mert vár az ud- tom a felnőttek között.. — Amióta bekented a kulcslyukunkat, azóta varon Zsuzsika. Szia, Szabó bácsi. Felugrottak a rollerre és már száguldtak is anyukám nem sir. És tudod, tegnap ls beszélt Az öreg Szabó hosszan nézett Pityu utón, visszafelé. anyukám telefonon Margit nénivel, és hát... majd megmártotta kis fazékjában ecsetjét és * Jaj, képzeld, mit mondott: azt mondta, hogy... óvatosan körülmázolta a festékkel a kulcslyu- Szabó bácsi már nem volt a folyosón De az . az uram már nem Iszik, teljesen megváltozott, kai. Aztán egy ronggyal feltörölte a kőre csöp- ajtó mellett ott álldogált a festékes doboz. Fel- mer azok a gyerekek új embert faragtak bepent festéket, kapták, hogy senki ne lássa, ráakasztották a rol- lőle". És képzeld, még azt is mondta anyukám, * ler kormányára és ahogy csak erővel bírták, hogy,.. jaj, még most ls nevetek, ha rágondo— Zsuzsi! Zsuzsika! Várj meg! — kiáltott rugdosták alattuk a rohanó földet. Két perc lok. Szóval azt mondta anyukám Margit néniPttyu a kislány után, nagyokat evickélve a rol- múlva már a Zsuzsikáék ajtaja előtt lihegtek. nek, hogy „az a kis világító festék nemcsak a lerével. A kislány megállt — Gyere Játszani — hívta Pityu kifulladva. Zsuzsika a fejét rázta: — Nincs kedvem — mondta szomorúan. Pityu csak állt, nézte a kislányt. Hej, ezek a lányok. Legalább csak egy fiú lakna itt a közelben. Zsuzsika fontoskodva közelebb ment PityuI * ÍZ Nem is olyan nagy dolog ez a festés. Az ecse. kulcslyukat, hanem az uramnak az eszét ls tet nem kell mélyen a fazékba mártani, csak megvilágította". így mondta, éppen így mondta, éppen hogy... s lám, még fényes nappal is Hát én ezt neked most meghálálom, Pityu, — csak úgy virít az a fényes, aranysárga festék a Megfogta a fiú kezét, húzta maga után. — kulcslyuk körül. Gyere, ülj a hintára, és én lökni foglak. Mint eltévedt pillangók, ide-oda dobálódzva, A fiúcska felült, a kislány pedig hátul namegfáradva értek vissza Szabó bácsi ajtaja elé uyokat lökött rajta. Pityu büszkén kihúzta a a festékes fazékkal. Visszatették az ajtó mellé mellét és önérzetes tartással megszorította ola rakomónyt, s mintha tűzből menekülnének, dalt a két kötelet, úgy szállt pirosló arccal mind kifutottak az udvarra. Ott meglnssúdtak. Egyik feljebb és feljebb, a magasságos kék ég felé. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. J»W. Július ti.