Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

/ AZ ARATÁSSAL EGY IDŐBEN jól halad a másodvetés Az okos gazda a sok kárt okozó esős időjárástól most veszi meg a maga vámját. A talaj sok csapadékot tar­talékolt, ami igeft kedvező feltételt teremtett a másod­vetések számára. Szervezetből jelet Kevés tsz-ben vetik be oly gyorsan a tarlóföldeket, mint a szegedi Üj Élet Tsz­ben. A kombájnok után azonnal összegyűjtik a szal­mát és szántanak, vetnek. Jellemző, hogy mintegy 360 hold megtisztított gabonate­rületüket fel ls szántottók. A vetőgép is hamarosan megjelenik a friss szántáso­kon. 137 hold silókukorica. 65 hold mohar mér mag­ágyban várja a serkentő nyári esőt. Nemsokára el­ültetik 45 hold tarlóburgo­nyájukat. Az Üj Élet példás mun­kaszervezésére jellemző, hogy a kombájnok még vág­ják a búzát a földeken, ez­zel egyidőben azonban ekék és vetőgépek dolgoznak a földeken, hogy a talajvíz miatt keletkezett takarmány­veszteséget így pótolják. Már főidben a második „aratás" A Rúzsai Napsugár Tsz gazdái szintén bevetettek 170—180 holdat aratás után. Hamarosan földbe kerül 30 hold tarlóburgonya is. Már egy hete végeztek 1087 hold kalászosukkal. Kü­lönösen a kaszapárok dol­goztak szorgalmasan és sza­porán. Több mint ezer hol­dat vágtak le egy hét alatt. Jelenleg 3 erőgép és 20—25 fogat hordja szérűre a ke­reszteket Két gép csépeli a szövetkezeti gazdák gaboná­ját. Ugyanakkor 3 erőgép tárcsázza a tarlóföldet ed­dlk mintegy 130 hodlat por­hanyított fel. Egy traktor meg a szőlők sorközeit tár­csázza. Augusztus elején megkezdik a kevefőszántást, 1300 hold őszi vetés mag­ágyát kell gondosan előké­szíteniök. Száztíz vagon őszibarackot vettek át a MÉK-telcpekcn hl őszibarack termés vala­mivel gyengébb a tavalyinál. Ezt azonban nem érzi meg a vásárlóközönség, hiszen a homoki tsz-ek nagy tételek­ben szállítják ezt az ízletes gyümölcsöt, a felvásárló te­lepekre. Eddig 110 vagon ko­rai barackot vettek át a MÉK-telepeken. Mo6t szál­lítják az Amstor- és az Alekszamder-fajtákat. A sár­gabarack gazdái már jogo­san panaszkodnak, a termés mindössze 20—30 százaléka a múlt évinek. A MÉK mindössze 15 vagonnal vásá­rolt fel, melyből elsősorban a belföldi fogyasztást elégí­tik ki. A kedvező árpolitika meg­hozta a termelői kedvet, pa­radicsomból és paprikából egyaránt. Szentes térségéből naponta mintegy 300 má­zsás nagyságrendben érkezik e két zöldségféle a felvá­sárló telepekre. Paradicsom­ból 15 vagonnal, paprikából 10 vagonnal vetitek át a MÉK telepein. Döntőbizottság előtt az Orkán Miért nem gyárt hazai piacra esőkabátot a Szegedi Férfiszabó Ktsz? Néhány hónapja eltűntek a kirakatokból a hazai gyárt­mányú Orkán és Pille szin­tetikus anyagból készült eső­kabátok. A vevőt a boltok­ban az elárusítók sajnálko­zóan vagy gúnyos mosoly­lyal fogadják: nincs Orkán, nem is tudják mikor lesz. Vihar az Orkán körül Itt Szegeden a Férfiszabó Ktsz késziti mór több mint két éve az Orkánokat, hoz­zájuk fordultunk, hogy meg­tudjuk, hova tűntek az eső­kabátok? Gáti Gyula műsza­ki vezető válasza meglepő volt: a raktárakban most is 1800 darab porosodik az annyiszor hiába keresett cikkből. A vásárlók, a bel­kereskedelem várja az Or­kánt és a konfekcióipar sem a raktár polcaira akar gyár­tani. Érthető érdeklődéssel vártuk tehát a magyaráza­tot. Előkerült az ügy egyre vastagodó dossziéja, és az utasítások, levelek lapjairól összeállt az Orkán viszon­tagságainak története. Június elején értesült a szövetkezet arról, hogy az Nehéz lépést tartani igényekkel 0 Árukészlet a I ÜZÉP-nél 0 Az esőzések hátráltatták a téglagyári munkát 0 Előny az árvízkárosult házak újjá­építésére A magánépíttetők száma a múlt évhez viszonyítva az idén növekedett Szegeden és a környező községekben. Ta­valy 350 magán- és társas­házépíttető kötött szerződést építőanyagokra a TÜZÉP rókusi telepével. Most vi­szont mar eddig 580 szerző­dést írtak alá az idén meg­kezdett építkezésekhez. Százhúsz körül van azoknak a száma, akik kisebb javí­tást, toldást végeznek el ma­ginházukon, vagy kőkerí­tést húznak a portájukon. MarőU Sándor, a TÜZÉP rókusi telepének vezetője el­mondotta, hogy az építtetők igényének kielégítésével igyekeznek lépést tartani. Igaz, az építtetők számának ekkora növekedésével egyik évről a másikra nem szá­moltak. Éppen ezért Időn­ként problémák adódtak az építőanyagok zavartalan biz­tosításában. S ezt a kedve­zőtlen időjárás is tetézte. A nagy esőzések a téglagyá­rakban tönkretették a fél­kész, égetésre váró anyagok egy részét. A TÜZÉP Csong­rád megye városainak ellá­tására az idén több mint 22 millió téglát biztosított. Eb­ből a szegedi keret 3 mil­lió 553 ezer kisméretű, 450 ezer B/30-as és 697 ezer ma­gasított tégla volt. Ezt a mennyiséget a TÜZÉP róku­si telepe már ki is adta az építtetőknek. Ennél viszont —- az igényeket ismerve — sokkal több kellene. Ha az évi keretet 9—10 millió da­rab téglára növelnék, akkor tudnák a szükségletet ma­radéktalanul kielégíteni. Rontott a zavartalan énítő­anvae-ellátáson a súlvos dunai árvíz is. Az összedőlt vagv súlvosan megrongáló­dott házak újjáépítésére előnyt kell biztosítani a kárt szenvedett családoknak. A téglagyárak kapacitását te­hát ez a nem vért körülmény is erősen Igénybe veszi. — Várhatóan — mondot­ta Maróti Sándor telepveze­tő — az év utolsó negye­dében újabb téglaszéllítmá­nyok enyhítenek majd a jelenlegi nehézségeken, s a megkezdett, illetve a jövő­re áthúzódó magán- és tár­sasház-építkezésekhez ele­gendő téglát tudunk biz­tosítani. Mész-, cement-, gipsz- és betonáru kiadásával nem volt Jelentősebb fennakadás eddig. Elégséges kályha­csempét viszont nem tud­tak biztosítani. Kályhacsem­péből kicsi a TÜZÉP rókusi telepének kerete. Negyed­évenként mindössze 60 kály­hára való csempét kapnak. Márpedig minden építtető cserépkályhát akar rakatni új háza szobáiba. Ha az épí­tési anyagokra kötött eddigi szerződéseket tekintjük, ak­kor a TÜZÉP rókusi telepé­nek egész évi kerete sem elégséges, hogy az új építte­tők mindegyike cserépkály­hához jusson. Ugyancsak több áru kellene különböző azbesztféleségekből is. Kály­hacsempéből újabb szállít­mányt Romániából várnak. Az azbesztáru-ellátáson pe­dig Csehszlovákiából érke­ző szállítmány javít majd. Szállítási nehézségek okoz­ták, hogy eddig nem állt elegendő kőpor az építtetők rendelkezésére. A TÜZÉP friss értesülése szerint a kö­zeli napokban nagvobb tétel kőport indít útnak Szeged­re a Kőbánya Vállalat. zett hajópadlóból viszont az igényeknél kevesebb állt rendelkezésre. Üjabb szállít­mányt Kaposvárról és Kecs­kemétről várnak. A nyílás­záró szerkezetek közül ese­tenként a kétszárnyas és a bejárati ajtóból volt keve­sebb a szükségletnél. A többi ajtótípusokból zavar­talan a vásárlás. A nyílászá­ró szerkezetet Óbudáról szerzi be a TÜZÉP. Ott vi­szont minden típust szériá­ban gyártanak. Egyik típus kibocsátását követi a má­sik. S megesik, hogy eseten­ként a szükségletnél keve­sebb kétszárnyas ajtót gyár­tanak, az újabb szalagokon viszont mér más típusokat bocsátanak ki. Az ismétélt átálláshoz és az árukészlet­hez viszont idő kéli. Eseten­ként ez okozza a zavart a szükséglet szerinti ellátás­ban. Az építtetők az utóbbi idő­ben nagyon megkedvelték a kitűnően bevált farostle­mezt, amelyet sok mindenre fel tudnak használni. Ko­rábban ebből alig-alig vásá­roltak, szinte úgy kellett az építtetőket rábeszélni. Most viszont nem tudnak annyit szállítani, amennyit azonnal el ne vinnének a vásárlók közvetlen a vagonokból. Ezt az árut Mohácsról kapja a TÜZÉP, s várhatóan egyre többet. Mindent egybevetve: egész évre vonatkozóan a TÜZÉP rókusi telepe — ha kisebb­nagyobb fennakadásokkal is — biztosítja az építtetőknek a szükséges anyagokat. A jö­vő évi keretszámok tervezé­sénél viszont figyelembe ve­szik ma.id a magánépíttetők számának idei rohamos emelkedését, hogv kielégít­sék a vásárlók igényrit. I*. F. átvételt a belkereskedelem május elsejével visszamenő­leg beszüntette. Az indok: az Orkánok vízáteresztése a megengedettnél nagyobb, színtartásuk nem megfelelő, s az anyag túlzottan tapad. Az üzletek pultjairól persze már régen elkapkodták az összes fellelhető példányt. Kétféle ellenérzés Az ügy Idáig rendbenle­vőnek látszik, hiszen a fo­gyasztó minőségi védelme igen fontos, de olyan kérdé­sek vetődtek fel, melyek a közvetlen káron túlmenően tovább nyugtalanítják a szö­vetkezet vezetőit. Elsősorban érthetetlennek látszik, miért csak két évi folyamatos gyár­tás után derült ki, hogy az anyag esőkabát céljaira al­kalmatlan? Lehetséges, hogy a ma­gyar Orkán anyaga valóban hibás. Bár a tapasztalat sze­rint éppúgy bevált, mint az eredeti angol vagy olasz márka, könnyű tetszetős anyaga csak futóeső ellen véd, erős záport bizony nem visel el átnedvesedés nélkül. A szövetkezet vezetői szerint nehezen egyeztethető össze a belkereskedelmi átvétel megszüntetésével az a meg­lepő tény, hogy a minőségre kényes, többnyire magas mércét állító export-partne­reink továbbra is szívesen vásárolják az Orkánt, kül­földről kifogást nem emel­tek. A vásárló a vesztes Ügy látszik, bizonyos ese­tekben nem elegendő a mű­szeres vizsgálat, a vásárlók igényeit, a használat tapasz­talatait is figyelembe kellene venni a minősítésnél. És fő­képpen időben kellett volna figyelmeztetni a konfekcio­náló üzemeket, hogy állja­nak le a gyártással, ne érez­zék utólag a hiába végzett munka keserűségét. Persze a fogyasztó is jobban járt vol­na, ha az anyagot és a kész­terméket ellenőrző nagyobb összhangja lehetővé teszi, hogy elkerüljék ezt a ki­esést. A szövetkezet az átvétel megtagadása miatt beperelte a megrendelőt, a Dél-Ma­gyarországi Textilnagykeres­kedelmi Vállalatot, ahonnan azt az értesítést kapta, hogy az Orkánokra továbbra ls szükség van, ha a letiltást feloldják, minden további nélkül átveszi. Az ügy most már a döntőbizottság előtt van, de bármi legyen a dön­tés, bárki bizonyuljon fele­lősnek, a konfekcionáló ipar és az ellenőrzés nem megfe­lelő kapcsolatának minden­képp a vevő látja a kárát. W. P. Az eszközök nem csodaszerek o A tetőszerkezethez, illetve az ezt kiegészítő faanyagok­hoz eddig minden építtető hozzájuthatott a TÜZÉP ró­kusi telepén. Az úgyneve­Ellenőrzik a szállításokat Júliustól december végéig valamennyi megyében népi ellenőrök százai kísérik fi­gyelemmel a második fél év szállítási feladatainak meg­oldását. Tanulmányozzák, hogy a különböző irányító szervek és a munkában részt vevő vállalatok, egységek kellőképpen felkészültek-e a múlt évinél csaknem 8 szá­zalékkal nagyobb kötelezett­ségek teljesítésére. Arra is kiterjed figyelmük, hogy a megrendelők jól átgondol­ták-e igényeiket, s minde­nütt kiaknázzák-e a rendel­kezésre álló eszközöket, le­hetőségeket. A megyei népi ellenőrzési bizottságok ezekben a na­pokban elsősorban a betaka­rítással kapcsolatos szállítá­sok sorsát kísérik figyelem­mel. ]\Jéhány évvel ezelőtt még pedagógusaink többsége sem tudott valami sokat a korszerű audio-vi­zuális eszközök oktatásbeli felhasználásáról, a különbö­ző oktatógépekről és nyelvi laboratóriumokról, a progra­mozott oktatásról. Ilyen te­kintetben messze elmarad­tunk a nagyvilágtól, a kapi­talista és a szocialista orszá­goktól egyaránt. Ma már né­miképp más a helyzet. El­maradásunk ugyan még ko­rántsem szűnt meg teljesen, de az elmúlt években olyan jelentős, tudományos és pe­dagógiai fórumok foglalkoz­tak a problémával, mint pél­dául a Nyári Egyetem Sze­geden. Ennek nyomán a probléma pedagógusaink ér­deklődésének középpontjába került. Nyugodtan mondhat­juk, hogy a pedagógusok többsége ma már tájékozott ezekben a kérdésekben, s az is tény, hogy már vannak egészen korszerű, modern technikai eszközök, mint a tanárképző főiskola nyelvi laboratóriuma vagy a rókusi általános iskola ipari televí­ziója. S ez a fejlődés a leg­közelebbi jövőben még to­vább folytatódik. Az új tanév kezdetén például nyel­vi laboratóriumot avatnak a Radnóti gimnáziumban. E kétségbevonhatatlan és letagadhatatlan fejlődést azonban nyugtalanító jelen­ségek is kísérik. A kezdet kezdetén a pedagógusok többsége őszinte érdeklődés­sel — nem kevés lelkes szenvedéllyel — tanulmá­nyozta ezt az új problémát. Kutattak, kísérleteztek. Ez a rajongás alapjában véve rokonszenves volt; feltétle­nül hivatástudatból, ügysze­retetből táplálkozott. De né­melyeknél volt benne bizo­nyosfokú naivitás is; sokan csodaszert láttak a techniká­ban. Azt hitték, alkalmazá­suk megoldja majd az okta­tás összes problémáit. Ami­kor aztán kiderült, hogy ilyesmiről szó sincs, ezek a kezdetben szenvedélyesen lelkes pedaigósusok elkedvet­lenedtek, kiábrándultak. Be­széltem néhány Ilyen peda­gógussal. Legyintettek, ami­kor szóba kerültek az audio­vizuális eszközök vagy a programozott oktatás. Ez az slkedvetlenedés tulajdonkép­pen visszahúzódást jelent. Pedig most mindenekelőtt kísérletezésre, új utak kere­sésére, új lehetőségek felis­merésére van szükség. Az audio-vizuális eszközök ok­tatásbeli felhasználásának kérdése ugyanis, mint isme­retes, új probléma a peda­gógiában. Metodikája jó­részt még kialakulatlan, nin­csenek lezárt eljárásai, ki­csiszolt, további módosítá­sokat, tökéletesítést nem igénylő módszerel. Ha nem kísérleteznek pedagógusaink, ha nem gondolkodnak újabb, jobb eljárások kialakításán, a fejlődés eddigi lendülete megakadhat, s a korszerű technika jó hatásait nem tudjuk gyümölcsöztetni. Itt van például a film. Nem valami új dolog, tulaj­donképpen az oktatás ha­gyományos kelléktárához tartozik. A filmet azonban jól és kevésbé jól is fel le­het használni az órán. Ré­gen általában az volt a szo­kás, hogy az iskolai oktató­filmeket egész órán át vetí­tették; voltak külön „vetitő­órák". A korszerű audio-vi­zuális eszközökkel foglalkozó pedagógia azonban már meg­tanította a pedagógusokat arra, hogy a filmek vetíté­sének nem ez az egyetlen, sőt nem is ez a legjobb mód­ja. Ennek megfelelően a szegedi Ságvári gimnázium­ban például már nem is így mutatják be a filmeket; nin­csenek vetítőórák. Illetőleg vafinak, sőt sokkal több van, mint régen. Csakhogy most a filmeket részekre bontva vetítik, s minden egyes be­mutatott részt ott az órán, rögtön a vetítés után, meg­beszélnek és azután újabb filmrészleteket mutatnak be, szintén megbeszéléssel, érté­keléssel együtt. Azt mond­ják, az eredmények egészen meglepőek, a vártnál job­bak. Kétségtelen, nem könnyű a korszerű technika iskolai alkalmazásának legjobb módszereit megtalálni, kikí­sérletezni. Még a film, ez a mindenki által jól ismert, hagyományos szemléltetési eszköz is mennyi gondot okoz. Hát meg a többiek. A rádió, a tv, a magnetofon, s a még modernebb eszközök. A rókusi Iskola ipari televí­ziója például. Első pillantás­ra úgy tűnik, a világon semmire sem lehet ezt a be­rendezést használni. Minek egy iskolába ilyen hatalmas apparátus? Mit közvetítse­nek rajta? Először az iskola pedagó­gusai sem tudták ezt, aztán kiderült, hogy kitűnően le­het hasznosítani ezt a tévé adó-vevő készüléket például az úgynevezett bemutató elő­adások közvetítésére. Régeb­ben ebben az iskolában ls úgy tartották a bemutató órákat, mint másutt; az egész tanári kar összegyűlt az osztályban és figyelte a tanítást. Most már azonban nem az osztályban, hanem a tanári szobában a tévé kép­ernyőjéről nézik végig a ró­kusi iskola pedagógusai a bemutató tanításokat. A gye­rekeket a sok pedagógus je­lenléte így nem zavarja, s láthatóan, hallhatóan felsza­badultabban, természeteseb­ben dolgoznak, beszélnek, mozctgnak az órán. S ez még csak egy lehetőség. Van másféle, több ls; ezeknek bevezetését szeptembertől kezdi meg az iskola. V/"annak olyan pedagógu­sok, akik pedagógiai gyakorlatukban és elképze­léseikben is egy kissé előre szaladtak, elszakadtak a va­lóságtól. A technikai eszkö­zökkel akartak megoldani mindent; a visszazuhanás ál­talában ilyen esetekben kö­vetkezett be. Az előreszala­déstól óvnunk kell pedagó­gusainkalt. Nemcsak azért, mert technikai eszközeink a világszínvonalhoz képest vég­eredményben szűkösek — merész dolog lenne mindent tőlük várni —, hanem azért ls, mert alkalmazásuk ala­pos, tervszerű, meggondolt és hosszú időn át kikísérle­tezett munkát kíván. Az audio-vizuális eszközök se­gédeszközök. Az a szerepük, hogy kiegészítsék, szemléle­tessé tegyék a tanítási óra anyagát, a tanár magyaráza­tát. Aki figyelemmel kísérte a szegedi iskolák technikai el­látottságának fejlődését, el­ső pillanatban nem láthatott benne szigorú tervszerűsé­get. Nyelvi laboratórium itt, ipari tévé ott, egymástól el­térő jellegű és feladatú is­kolákban, intézményekben: mi ebben a tervszerűség? Tudnunk kell azonban, hogy itt nemcsak egyszerűen terv­szerűségről, méghozzá szi­gorú tervszerűségről, hanem egy nagyszabású pedagógiai program megvalósításáról van szó. A városi pártbizott­ság évekkel ezelőtt foglal­kozott az oktatás korszerűsí­tésének kérdéseivel. Minden, ami etekintetben azóta tör­tént és a jövőben történni fog, e határozatok megvaló­sítását, végrehajtását jelenti, i a legfontosabb ezek­ben a változásokban? A pedagógusok szemléleté­nek alakítása, módosítása. Annak elérése, hogy a peda­gógusok megértsék a kor­szerű technikai eszközök al­kalmazásának jelentőségét. Hogy tudják, világosan lás­sák: ezek az eszközök nem csodaszerek, de nagyon hasz­nos és eredményes segítői a tanári munkának, általában bz oktatásnak. Mindent tő­lük várni épp olyan hiba lenne, mint lemondani ró­luk. De hogy jól használhas­suk őket. ahhoz az kell. hogy kísérletezzünk velük, s meg­találjuk a legíobb módsze­reket. Kapkodás, meegondo­latlanság itt sem basznál Alapos, tervszerű munkával lehet csak elérni, hogy e korszerű technika segítse az oktatás, tanítás és a tanulás nagy munkáját. Ökrös László Csütörtök, 1965. július 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 ¥

Next

/
Thumbnails
Contents