Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

A West Sí de Story előadásának műi észéti vezetői Szegeden Társadalmi vitafórummá válni Szegediek tapasztalatai az MTESZ közgyűlésén Az MTESZ szegedi intéző sokkal több gondot kell for- MTESZ-nek, a külföldi tabizottságát többtagú delegáció képviselte Budapesten, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének napokban rendezett VI. országos közgyűlésén, mely tág lehetőséget adott a tapasztalatszerzésre is. Az idő rövidsége miatt a szegedi intéző bizottság még nem foglalkozhatott a közgyűléssel, ezért kértük meg három tagját, dr, Kuraly Antalt, dr. Horvai Rezsőt é» dr. Bátyai Jenőt, hogv foglalják össze a tapasztalatokat. John Gregory és Helen Dines a (Siflis felv.) szabadtéri színpadon Csütörtökön Szegedre látogatott annak az angol stagione együttesnek két művészeti vezetője, amelynek tagjai a szabadtéri játékokon négy alkalommal adják elő Bernstein világhírű művét, a West Side Storyt. John Gregory rendező koreográfus és Helen Dines jelmez- és díszlettervező tegnap délelőtt a szabadtéri játékok irodájában találkozott Tari Jánossal, a játékok igazgatójával, Bakó József díszlettervező szcenikussal, valamint Szalatsy István karnaggyal, aki a West Side Story muzsikájának betanító karmestere lesz a szegedi zenekarnál. Az angol vendégek bemutatták a nagy érdeklődéssel várt musical-előadás magukkal hozott díszlet makettjét és tervrajzait, amelyek alapján Szegeden készítik el a díszleteket. A tervek szerint hatalmas emelvényekkel, tornyokkal építik majd körül a játékok 700 négyzetméteres színpadát. Felhőkarcolókat ábrázoló 15—20 méter magas jelképes épületek előtt a színpadot 10 méter magasságban egy 40— 50 méter hosszú híd szeli majd át. Ez lesz az alapdíszlet, amely a háromrészes darab különböző jeleneteiben változik csak meg. Az együttes szegedi vendégszereplésére lényegében teljesen új díszlettervet készítettek az angolok. Az angol művészeti vezetők ellátogattak a játékok színhelyére, a Dóm térre is, ahol a tér méreteit, a színpad nyújtotta lehetőségeket tanulmányozták. John Gregory és Helen Dines két napig maradnak Szegeden. :::::: • SBU Előtérben a minőségi munka — Számomra igen megnyugtató — kezdte a beszélgetést dr. Horvai Rezső —, hogy a közgyűlés igazolta azt a minőségi változást, amely itt Szegeden is végbement az MTESZ és az egyesületek munkájában. Az utóbbi egy-két évben ugyanis némileg csökkent a rendezvények száma és látogatottsága, de nem azért, mert az emberek ellankadtak. Mind több olyanra kerül sor, ami a magasabb képzettségy műszaki és tudományos kérdésekkel foglalkozó szakemberek ismeretbővítését szolgálja. Elég talán csupán a műanyagok felhasználásával kapcsolatos kollokviumsorozatra hivatkoznom. — Tevékenységünknek két-, sőt három irányúnak kell lennie — mondja dr. Kuraly Antal. — Továbbra is feltétlenül foglalkoznunk kell a szakmunkás-rétegekkel, nekik szól az évről évre sikerrel záruló üzemi technika hónapja is. Az úgynevezett középkáderek továbbképzése, foglalkoztatása sohasem volt vitatott feladat, de ebben is tovább kell fejlődni. ijjjjj Kérdezzék meg a szakembereket — A szakemberek számára kitűnő munkaalkalom a komplex-munkabizottságokban való részvétel. Erre nekünk az eddigieknél dítani — veszi vissza a szót dr. Horvai Rezső. — Ehhez persze megfelelő társadalmi megbízások is kellenek. — Az MTESZ társadalmi vitafórum is, sőt elsősorban talán ennek nevezhető — szól közbe dr. Kuraly Antal. — A közgyűlésen is elhangzott követelés volt, hogy minden népgazdaságikig lényeges kérdésben hallgassák meg az MTESZ szakembereit, s azután hozzanak határozatot benne. — Ez a „több szem többet iát" módszer igen hasznos, ezt tudjuk a szegedi psztalatcsere. — Végezetül talán még egy tapasztalatot mondanék — fejezte be a beszélgetést dr. Kuraly Antal. — A közgyűlésen nem arról esett elsősorban szó, hogy egyegy MTESZ intéző bizottság, tagegyesület milyen szervezeti életet él, hanem sokkal inkább arról, hogy milyen hasznos társadalmi munkát «égez a népgazdaság szolgálatában. Nem ártott volna, ha a szegedi intéző bizottság tagjai munkabizottsági tevékeny- h t adtak volna me_ ség eredményeiből is — teszi hozzá dr. Bátyai Jenő. — És még valamit a rendezvényekről: most már kialakult az a gyakorlat, hogy a nagy rendezvények, tudományos tanácskozások, vándorgyűlések, szimpozionok csak részben kerülnek Budapestre, mert a vidéki városok is megfelelő körülményeket tudnak számukra teremteni. — Ezért merült fel bennük a gondolat, hogy az Eötvös József Fizikai Társulat helyi csoportja jövőre országos tudományos tanácskozást hív össze a nálunk még gyermekcipőben járó ergonómia tárgyköréből — bizonyít dr. Horvai Rezső. Illil Hasznos társadalmi tevékenység — A közgyűlésen kapott hangot az a vélemény is —, folytatja dr. Kuraly Antal —, hogy a szövetség számszerű fejlesztése ma már szinte kizárólag csak vidéken képzelhető el. Nekünk e tekintetben még van „adósságunk": Vásárhelyen ás Makón feltétlenül folytatni kell az MTESZ-csoportok szervezését. — A számszerű és a minőségi fejlődésnek pedig együtt kell haladnia — jegyzi meg dr. Horvai Rezső. — Erre az utóbbira új lehetősége is nyílt az gyében dolgozó 3600 MTESZ-tag áldozatkész munkájáról. F. K. Új jelzőtáblák a vízi közlekedésbe/t Üj jelzőtáblák jelennek meg az ország vízi közlekedési útvonalain. Ilyenek mutatják a hajózásra kijelölt hídnyílásokat, tiltják az előzést, az összetalálkozást, a horgonyzást, a hullámverést. Az utasítások általában a hajóknak szólnak, de sok közülük közvetlenül érinti a csónakkal közlekedőket is. JÜLIUS 6-AN NYEREMÉNYBETÉTKÖNYVSORSOLÁS Az Országos Takarékpénztár július 6-án rendezi a nyereménybetétkönyvek 1965. második negyedévi sorsolását. A húzáson a június 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényben levő nyereménybetétkönyvek vesznek részt. Robbantsunk bankot •••••••••••••••a H Llj filmek ü aaaaaaaaBBaaRRU A jeles francia jellemszí- nákságok ötletes elénkteríténész, a Horgász a pácban s sével, filmszerűen ironikus A szép amerikai című fii- nevetségessétételével nyújtmekból megismert és meg- hatott volna igazán vidám és szeretett Louis de Funes élvezetes filmtörténetet Ezt hasztalan igyekszik' mindent azonban elmulasztotta, a megtenni, hogy gördülékeny filmnek egyszerűen nincs és élvezetes filniburleszkké „filozófiája", márpedig úgy emelje az egyetlen vérszegény ötletre épített, Robbantsunk bankot című szinkronizált francia filmet, csak ér valamit még ez a műfaj is, ha a nevettetés ürügyén mond is valamit a világról, az emberi relációk groteszk néhol vált ki jóízű nevetést jellegzetességeiről, a társasa nézőkből — egy-egy ügyesebben poentírozott komikus helyzet kapcsán. A valószerűtlenségek láncolatán — burleszkről lévén szó — nem is akadnánk fenn, ha valóban eredetien ötletes helyzetkomikumról s sziporkázó és csakugyan „robbanó" fordulatokról lenne szó. Ám, ahogyan a filmbeli robbanószer nem akar „szuperálni", a botcsinálta bankrabló, a nekikeseredett fegyver- és sportszerkóceráj-tulajdonos ugrifüles buzgolkodása ellenére sem, éppúgy nem akarnak „elsülni" a film jelenetei. A forgatókönyv társszerzője és a film rendezője, Jean Girault nyilván csak az emberi foMoldyqy Győző egyiptomi úlijegyietei A KÉK MfffLOS • cniiiim i ii ii t ii i iiititim it 11 mii iti iittiit M i m i it ftitiiaii völgyében A KÖZOKTATÁS HELYZETE 8

Korábban említettem már a Királyok völ• gyének egyik legérdekesebb látványát, Tuthank-Ámon sírkamráját, melyet teli aranykincsekkel még 1922-ben találtak meg angol régészek. Ama munkálatok a szenzációs lelet hatására sokáig folytak, s e pillanatban 32 fáraósírt tartanak számon a völgyben. Boldog, boldogtalan túrta a thébai hegyeket, hasonlóan a kaliforniai aranyláz éveihez. Ma már azonban csak állami engedéllyel lehet ásatásokat folytatni ezen a gazdag múltú és mozgalmas jelenű tájon. Egyiptomi ismerősöm szerint két évvel ezelőtt a lapok hírül adták, hogy újabb, a TuthankÁmon sírnál értékesebb leletre bukkantak a Királyok völgyében. Azóta azonban semmi nesz. Hallgatnak a dologról. Hogy aztán valóban mi rejlik a hír mögött, nehéz megállapítani. Lehetett hírlapi kacsa, melyet ropogósra sütve tálaltak a szenzációra éhes olvasó közönségnek. De agyonhallgathatja most már a valóságot valamiféle bölcsesség is, mely el akar kerülni egy újabb Tuthank-Ámon lázt, régészeti jelentőségre szűkítve az esetleges leletet. * Érdekes egy ilyen sírkamra elrendezése, s különböző vallási hiedelmeket igazol. Bevezető traktusa a folyosó, melynek falát hieroglifák, a halott életének eseményeit bemutató rajzok díszítik. Kezdetben csak festették ezeket a falra, később, a XIX. dinasztia idején már változott a technika és dombormű formájában jelentek meg a történések a sírkamra folyosólyának, majd magának a sírkamrának a falán és mennyezetén is. A legvégső terem közepén helyezték el általában a múmiát kőszarkofágban. Szemben, a falban mélyedés, az eltemetett fáraó szobrával, hogy feltámadás esetén a halott szelleme tudjon hová költözni. Két mellékkamra is tartozott a temetkezési helyekhez. Egyikben a fáraó használati tárgyait helyezték el, kezdve a gyermekkor játékain s befejezve azzal az asztallal, amelyen testének balzsamozását végezték. A másik kamra éléstár volt. dúsan megtöltve étkekkel, korsó italokkal, hogy a halottnak ne kelljen éheznie sem. A Királynők völgyében talált 79 sír hasonló kiképzést mutat. Csak ezeknek méretei kisebbek, mint a fáraó férjeké. * Mozgalmas nap eredménye volt ennyi látvány. A Királyok völgye, a Királynők völgye, a Hatsetszup-sziklatemplom, amit szintén megtekintettünk. Visszafelé táborhelyünkre, a luxori Savoyba, bizony fáradtan nyúltunk el a nílusi komp ülésein. De még tartogatott élményt ez a nap. A hirtelen leszakadt afrikai estében vacsoránkat várva üldögéltünk éppen a hotel teraszán, amikor valahonnan zongorahangok értek fülemhez. Messziről, szinte az égből gyöngyöztek alá a finom futamok, s nem tudtam megállni, hogy utánuk ne menjek. A hotel eldugott klubjában találtam az öreg fekete pianinóra. Egy szőke, szemüveges fiatalember ütögette, mélyen belefeledkezve a muzsikálás gyönyöreibe. A fej karaktere után svéd, vagy német lehetett az ifjú, s Saint Saenstól játszott. Furcsa boldogslgot jelentett hirtelen ez a muzsilia. Az arab világ zsivajában a jó öreg Európa üzenetét csöppentette. * A Savoy klubjában ültem le beszélgetni egy végtelenül kedves, szolgálatkész arab lánnyal, akit Helma Gümei néven mutattak be, s akiről nagyon hamar kiderült, hogy ereiben magyar vér is csörgedez. Anyai nagyapja volt magyar, aki a két háború között hagyta el hazáját. Az alig 20 éves Helma nyelvzseni. Arabul, angolul, franciául, törökül, németül, olaszul beszél. Csak magyarul nem tud egy kukkot sem. Tanítónő és egyben a Lótus Utazási Iroda tolmácsnöje. Hogy a szakmánál maradjak, elsősorban az egyiptomi közoktatás helyzetét érdeklődtem tőle. Mint megtudtam, az egyiptomi kormány igen nagy súlyt helyez a kötelező iskoláztatásra, legalábbis arra, hogy minden állampolgár írni, olvasni megtanuljon. Elvben már bevezették a négyosztályos alapiskola kötelezőségct. Elvben. Mert ezt a tervet az egyiptomi viszonyok között, amikor ezrével találni szétszórtan a sivatag szélén 10—15 sárkunyhóból álló településeket, bizony nagyon nehéz lesz realizálni. A kormány elszántságát bizonyítják azonban e program gazdasági tényezői. Mert amíg az 1953 és 1963 közötti 10 év alatt 400 millió font szolgálta a közoktatást, az idei egyetlen év alatt 60 milliót költenek az arab gyermekek nevelésére. Gondolnak a televízió iskolajellegű adásaira is Egyiptomban. Nem megvetendő fegyver, ha számba vesszük, hogy 4 év alatt, mióta tévéadás van Egyiptomban, negyedmillió készülék talált gazdára. Igen sokba kerül az államnak az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság szakemberképzése is. Egyetemük Heliopoliszban, Kairóban nem tudja kielégíteni a szakember-szükségletet, márpedig Európa nyomába akarnak szegődni. Sok fiatalt küldenek ezért állami ösztöndíjjal Európa és más kontinens egyetemeire. Hazánkba is jut az arab ifjakból, akiknek a 4 osztályos alapiskola után még 7 évet kell középiskolába járniok. E 7 évből 2 év olyan, amikor gyakorlati munkát végeznek, érdeklődési körüknek megfelelő munkaterületen. Az alapiskola ingyenes. Később tanulmányi eredményeiktől függően fizetnek tandíjat a gyermekek szülei, akárcsak nálunk. Ami még idetartozik: az egyiptomi pedagógusok egy kicsit panaszkodnak. Nem a gyerekek csintalansága, hanem a fizetés miatt. Alacsonynak találják. Valljuk be, a havi 20 font nem is sok. Egy jó szövetruhát nem lehet belőle csináltatni. A privát oktatás azonban arab barátainknál is divat, így átmenetileg megoldják e problémát. * Anyagiak tekintetében sok előnyt jelent az araboknál az öltözködés. A meleg, mely télen, s a legészakibb partvidéken sem csökken plusz 10—15 fok alá, nem sok ruhagondot okoz a fellahnak. Általános viselet falun és városon a galabia, melyet fehér vászonból készítenek gyereknek, felnőttnek egyaránt, s amely nem más szabás tekintetében, mint egy földet súroló, bő ujjú, lenge hálóing. Ehhez turbánt hordanak. Az a 15 százalék, amelyik már európai divat szerint öltözködik, bojtos vörös fezt rak a fejébe. A rangkülönbség, a gazdagság fokának kifejezője az araboknál a galabia anyagának minősége. Akinek egészen vékony, finom szőttesből van a galabiája, az legalább egy tevét és két szamarat tud portáján, 15—20 feddan föld tulajdonosa, vagy pedig hivatalbéli, esetleg gyári munkás. A durva daróc galabia a legalsóbb osztály tulajdona. Igen egyszerű a nők viselete. A lányok fehér, vagy színes hosszú ruhát hordanak, egybeszabott a felsőrész és a szoknya, a lábuk feje látszik csak ki alóla, s fejüket színes, vagy fehér hátra csüngő kendővel kötik be. A fekete ruha s fekete fátyol az asszonyság jelképe. Sokan hordanak arcukon fátylat, mely évtizedekkel ezelőtt még minden asszony számára kötelező volt. A civilizálódás azonban lassan megtöri az évezredes, vallási gyökerű hagyományokat is. Hódít férfi körben egy új divat, egy új öltözet, nyilván európai beütésre: a pizsama! Rendes utcai viseletté vált. A sűrűn lakott arab negyedekben már minden harmadik emberen ezek a hosszára csíkos, mindenféle színben pompázó, pizsamaszerű öltözetek lógnak, eléggé piszkos kiadásban. Akár a galabiát, ezt se nagyon mossák, míg magától meg nem áll a földön. Egy ötlet a magyar külkereskedelmi cégek címére: szállítsunk pizsamát az afrikai arab államoknak! Nem tréfából mondom. Olcsó, tarka kiadásban nagy piaca lenne. Következik: GRANDIÓZUS LÁTVÁNY lét visszásságairól, s nevetségessé teszi az emberi korlátoltságot, a szemléleti, életmódbeli torzulásokat. Talán csak Paul Mauirat kifejező zenéje vizsgázik ötösre a film kapcsán. Persze, az igazság teljessége kedvéért hadd jegyezzük meg, hogy még a gyengébb filmekben is szívesen látja az ember az ilyen igazán nagy művészeket, mint Louis de Funes. D. E. Egy amerikai Párizsban Felfokozott várakozással ültünk be a nézőtérre: a film, az Egy amerikai Párizsban Gershwin zenéjét Gene Kelly és Leslie Cáron táncait ígérte. A kezdet nem is volt rossz. Igaz ugyan, hogy a nyomorgó párizsi világot, ahová ez. a film visz, ezerszer is megénekelték már, regényen, színdarabban és filmen egyaránt. De az a kedvesen csipkelődés, itt-ott szatirikus hangvétel, amellyel a film indult, rokonszenves újszerűséget ad ennek a feldolgozásnak. Nem sok ez, de annyit mindenesetre nyújtott, hogy a néző — az expozíció alapján — egy kellemesen szórakoztató másfél órára számítson, s ennek reményében hajlandó elfeledkezni mindenféle szőrszálhasogató szempontról. Hanem aztán, ami ezután a rokonszenves indulás után történt, alaposan lelohasztotta ezeket a reményeket. A kezdeti friss, csipkelődő hangvétel ugyanis valami egészen sűrű és tömény érzelgősség be csapott át. Banális, sőt itt-ott bárgyú szerelmi történetet láttunk, amelyre koronát a befejezés tett: a giccsnek olyan fantasztikus tobzódását láthattuk ebben a részben, amely még az érzelgősséget kedvelő amerikai szuperprodukciókban is ritkaság. Ezért azután hiába táncolt Gene Kelly és Leslie Cáron technikai szempontból imponáló és hibátlan bravúrral, sőt fölénnyel, tehetségük és tudásuk nem érvényesült. Az émelygés, amely a nézőt ennek a szirupos giccsnek láttán elfogta, mindenféle más érzést és élményt elnyomott. Még Gershwin zenéjét is. A nyúlós, ragadós környezet miatt az sem érvényesült teljes hatásosságában. ö. L. Péntek, 1965. július 2. 0EL-MAGYARORSZA6 5