Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

Szovjet—jugoszláv barátsági gyűlés Moszkvában (Folytatás az 1 oldalról) tó országgal egyetemben, sürgeti a nukleáris fegyverek eltiltását és teljes megsemmisítését, olyan kezdeti intézkedések megvalósítását, amelyek elősegítik a fegyverkezési hajsza lelassítását és a nemzetközi feszültség enyhülését. A Szovjetunió és Jugoszlávia támogatja az el nem kötelezett országok kairói értekezletének javaslatát és a Kínai Népköztársaság idevágó javaslatát. — Valamennyiünket óvatosságra intő aggasztó tény a nemzetközi helyzet utóbbi időben történt észrevehető kiéleződése. Felmerül a kérdés: vajon az imperializmus agresszív akciói nem jelentik-e azt, hogy erősödnek az imperialista hatalmak pozíciói a nemzetközi küzdőtéren. Erre a kérdésre csak tagadó választ lehet adni. — A nemzetközi élet fejlődésének alapvonása, hogy növekednek a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a népek nemzeti felszabadulásáért, a társadalmi haladásért, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért küzdenek. — Üdvözöljük Kuba hős népét és a szocializmus építésében elért sikereit. Meggyőződésünk, hogy Algéria népe, amely a szocializmust választotta, továbbra is ezen az úton halad. Mikojan végül hangsúlyozta, milyen óriási jelentőségű az összes szocialista országok egysége. Az imperialista agresszió láttára minden párt f orradal miságának és a marxista—leninista eszmék iránti hűségnek próbaköve, hogy közvetlenül. tevékenyen vegyen részt az imperializmus ellen, a békéért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összeforro tságáért vívott harcban." Ezután Tito elnök mondott beszédet. "Kijelentette: „Komoly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon." — A nemzetközi feszültség kiéleződésének alapvető okait mi abban látjuk — mutatott rá a továbbiakban —, hogy az imperialista és reakciós erők a világ egyes részeiben fenn akarják tartani idejétmúlta gyarmati én egyéb pozíciójukat, értelmetlen szívóssággal arra törekednek, hogy megállítsák a nemzetek politikai és gazdasági felszabadulásának történelmi folyamatát. E politika legszembetűnőbb példája az Egyesült Államok dél-vietnami fegyveres beavatkozása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása. — Manapság erőteljes kísérletek történnek különösen egyes nyugati országok részéről arra, hogy gyanakvást. i^zeteltéréseket, belviszályokat támasszanak, aláaknázzák és feldúlják az afrikai országok annyira szükséges egységét, meggátolják haladó irányú fejlődésüket. Nekünk azonban az a meggyőződésünk, hogy az afrikai népek leküzdik az akadályokat és a nehézségeket. Tito kijelentette, hogy az európai helyzet valamenynyire javult. Hangsúlyozta, hogy a német kérdés megoldása csak a két német állam létezésének elismerése alapján lehetséges. — A békeerők mozgósítása és olyan viszonyok megteremtése szempontjából, nogy ezek az erők sikeresen tevékenykedjenek, különösen nagyjelentőségű. hogy normális mederbe terelődjék az ENSZ és főszervének, az ENSZ-közgyűlcsnek munkája — jelentette ki Tito. — Véleményünk szerint nem véletlen, hogy az ENSZ éppen akkor bénult meg, amikor a legnagyobb szükség van az ENSZ-re és a világszervezet erélyes intézkedéseire. „Sajnos — mondotta a jugoszláv elnök — akadnak olyanok is, akik azt bizonygatják, hogy nincs okvetlenül szükség a békére és az együttélésre, ezek megvalósíthatatlan dolgok és kárt okoznak a szocialismus fejlődése és a leigázott népek forradalmi harca ügyének. Mélységes meggyőződésünk, hogy hibás és rendkívül veszélyes elméletek ezek, mivel a tapasztalat bizonyítja, hogy a reakciós erőknek kedvez a nemzetközi helyzet minden éleződése." Tito hangsúlyozta, hogy az együttélés elvei „kifejezik korunk követeléseit és a ma emberének haladó törekvéseit". „Az együttélés politikájának a mindent átfogó népi kapcsolatokban való következetes és egyetemes alkalmazása vezethet csak a világhelyzet szilárd stabilizálásához, a nemzetközi együttműködés és a tartós béke biztosításához". „A nemzetközi munkásmozgalomban támadt nehézségek és különösen a jelenlegi világ alapvető problémáiról — mint például a háború és a béke kérdése — vallott különböző álláspontok és vélemények bonyolítják az múgy is súlyos nemzetközi helyzetet, bilincsbe verik a haladó erőket, amelyek hatékonyabban állhatnának ellen az agressziónak és a világhelyzet kiélezésének. Nem kétséges, hogy egyéb tényezők mellett a nemzetközi munkásmozgalomban fennálló nézeteltérések bátorították fel a reakciós erőket, hogy támadást indítsanak a világ egyes térségeiben." Tito elnök azt mondotta, hoev a Szovjetunió és az SZKP „óriási mértékben hozzájárult és hozzájárul a béke és a békés együttélés politikájához'*. ;,A szovjet kormány és az egész szovjet vezetőség nagy érdeme az a tény, hogy a nemzetközi viszonyokban nem következett be még nagyobb mérvű éleződés." Az elnök hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a jugoszláv—szovjet kapcsolatok „állandóan erősödnek az általános érdekeknek megfelelően és mindkét fél megelégedésére". Űj tartalommal gazdagodott a jugoszláv—szovjet baráti viszony és az együttműködés, — folytatta Joszip Broz Tito. — A szocialista társadalmi rendszer, amelynek fogalmába az egyenjogú viszony is beletartozik, jelenti a szilárd és legbiztosabb alapot, kölcsönös kapcsolatainkban, barátságunkban és sokoldalú együttműködésünkben a legszilárdabb köteléket. „Az önök eredményei nemcsak a szovjet emberek és az önök hazája számára lesznek jelentékenyek és hasznosak, hanem a szocializmus és kommunizmus nemes eszményeinek alátámasztása szempontjából is" — jelentette ki Tito. * A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának, Jovanka Broznak, a jugoszláv küldöttség tagjainak és a kíséretükhöz tartozó személyiségeknek, akik részt vettek a német fasiszta bitorlók ellen vívott harcban, átnyújtotta azt a jubileumi emlékérmet, amelyet a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából létesítettek. * Szerdán a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének futitkára aláírta a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot. (MTI) A% amerikaiak kombinált hadművelete aligha éri el célját Az USA a támadás fokozására törekszik — Tiltakozó tüntetés • Hanoi (MTI) Kétezer amerikai, nyolszáz dél-vietnami és a később hozzájuk csatlakozott nyolcszáz ausztráliai katona tovább folytatja a vietnami háború eddigi legnagyobb méretű akciójának beharangozott kombinált hadműveletét a Saigontól mintegy 50 kilométerrel északkeletre kezdődő úgynevezett „D"övezetben, ahol korábbi jelentések szerint a szabadságharcosok nagyobb erőit vonták össze. Az őserdősmocsaras terepen az átfésüléssel megbízott egységek igen lassan haladnak előre, harci érintkezésbe csupán ritkán kerülnek a Vietcong utóvédjeivel. Több tudósító szerint a hadmüvelet aligha éri el célját, a szabadságharcosok nagyobb erőinek bekerítését, mivel azok a dzsungel mélyébe vonultak vissza a kombinált hadműveletek megindulásakor. A partizánok sikeres ütközete A dél-vietnami szabadságharcosok „Felszabadulás" hírügynökségének jelentése szerint június 25-én a szabadságharcosok Cholon tartományban, Cau Bac mellett egy ütközetben teljesen megsemmisítették a kormánycsapatok 49. ezredének 3. zászlóalját, harcképtelenné téve 250 katonájukat és három amerikai „tanácsadót". A partizánok nagymennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Az ütközet során a szabadságharcosok lelőttek egy ellenséges repülőgépet. Politikai megfigyelők a vietnami háború új, az amerikai beavatkozást tovább növelő szakaszának kezdetét látják abban, hogy az amerikai csapatok közvetlen támadóakcióval kezdeményeztek a szabadságharcosok ellen Vietnamban. Hivatalos helyről ugyanakkor azt állítják, hogy mindez „belefér abba a keretbe", amelyet a Fehér Háznak az Londonban amerikai csapatokról szóló emlékezetes nyilatkozata teremtett meg. Mint ismeretes, a nyilatkozat szerint az amerikaiak „az őket ért fegyveres támadás", vagy „a dél-vietnami kormány kérése" alapján közvetlenül, illetve a saigoni csapatokkal együttműködve is támadásokat indíthatnak. Szerdán: 55 tonna bomba Az Egyesült Államok kormánya változatlanul elutasítja azt a gondolatot, hogy tárgyaljon a szabadságharcosokkal és ehelyett a katonai erőfeszítések növelésére törekszik. Gordon Walker, volt angol külügyminiszter, aki „félhivatalos" kiküldöttként Washingtonban tartózkodik, mind a Fehér Ház, mind pedig a külügyminisztérium részéről visszautasításban részesült, amikor azt javasolta, hogy az USA vegye fel a kapcsolatot a felszabadítási fronttal. Az amerikai harci gépek — a UPI jelentése szerint — a szerdai napon összesen 67 berepülést hajtottak végre Észak-Vietnamban és hidakat, középületeket, vasúti létesítményeket, valamint Hanoitól 220 kilométernyire délre egy repülőteret támadtak, összesen 55 tonna bombát szórtak le célpontjaikra Vonaton, autóbuszokon; autókaravánonokon, társasgépkocsikon és minden más lehetséges közlekedési eszközön özönlöttek az Egyesült Királyság minden részéből a béketüntetők Londonba, hogy részt vegyenek a „Békét Vietnamban" angol tanács által rendezett tüntetésben. Az angol közvélemény Az angol közvélemény az egész országot átfogó, iihponáló méretekben nyilatkozott meg, hogy elítélje Amerika háborús politikáját és békét követeljen Délkelet-Ázsiában. A Westminster-palota előtt rádiókészülékekkel felszerelt gyalogos, lovas és motorkerékpáros rendőrosztagok fogadták az óriási tömeget, százas csoportokban bocsátották be a Parlamentbe a küldöttségeket. Több képviselő bizottsági üléstermeket nyittatott meg, hogy látogatóit fogadhassa. A Parlament előtt várakozók kitörő éljenzéssel üdvözölték Bertrand Russelt, a 92 éves világhírű bölcsészt és tudóst, akinek személygépkocsiján ilyen feliratú zászló lengett: „Vessetek véget az amerikai mészárlásnak Vietnamban!". A zászló láttára a tömeg újabb éljenzésbe tört ki. A rendőrök elkobozták a zászlót. Aláírták az indiai—pakisztáni tűzszüneti megállapodást Üj Delhi (MTI) Üj-Delhiben szerdán aláírták a hivatalos okmányt a Kutch térségében csütörtökön hajnalban életbe lépő pakisztáni—indiai tűzszünetrőL Diplomaosztás a Liimumba Egyetemen (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Mint már közöltük olvasóinkkal, kedden este Moszkvában, a Lumumba Egyetemen ünnepélyes keretek között adták át a diplomákat az egyetem első végzős hallgatóinak. Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Alekszej Koszigin szovjet kormányfő is. Képünkön: Sz. Rumjancev, az egyetem rektora beszél. Mellette Koszigin miniszterelnök. 2 OEL-MACYARORSZÁG Csütörtök, 1965. lúlius 1 Az új algériai kormány nehéz helyzetben wan Bumedien beszédet mondott • Algír (MTI) Hivatalos közlés szerint Algírban utasítást adtak ki arról, hogy a rádióamatőrök azonnal szüntessék meg adásaikat. Buteflika algériai külügyminiszter magához kérette az Algériában működő nagyköveteket, hogy közölje velük „Algéria nem engedi meg, hogy bárki is beavatkozzék belügyeibe". A külügyminiszter által összehívott nagykövetek listája nem került nyilvánosságra, diplomáciai körökből annyit meg lehetett tudni, hogy a francia és az amerikai nagykövet nem volt jelen a figyelmeztetés közlésekor. Az algériai forradalmi tanács, amelynek összetételét eddig még nem hozták nyilvánosságra, 15 tagból áll, s ezek között 11 katona, a négy civil pedig a következő négy miniszter: Buteflika, Medeghri, Belkaszem és Bumaza — írja tájékozott forrásra hivatkozva az AFP. Hozzáteszi, lehetséges, hogy közreműködésre kérik fel Ferhat Abbaszt, az algériai ideiglenes kormány volt elnökét és Rabah Bitatot, Ben Bella első kormányának volt miniszterelnök-helyettesét. Ferhat Abbasz azonban — folytatja a francia hírügynökség — politikai feltételeket szabott közreműködéséhez, amelyek a következők: többpártrendszer és választások megtartása. Az új kormány nehéz helyzetben van, mert a burzsoázia olyan vezetőinek együttműködését, mint amilyen Ferhat Abbasz, csak az egypártrendszerről való lemondással biztosíthatja, de ha kitart mellette, ezzel egyes baloldali erőknek, elsősorban az algériai szakszervezeti szövetségnek a jelentőségét csökkentheti. Bumedien ezredes szerdán Algír Zeralda nevű külvárosában beszédet möndott csendőrtisztek oklevelének átadása alkalmából. Az APS algíri hírügynökség ismertetése szerint Bumedien főként azt hangsúlyozta, hogy Algériában nem katonai rendszer jutott uralomra, s az országban nmes „sem militarizmus, sem fasizmus, sem pedig reakciós kormányzat". Ehhez hozzáfűzte, hogy „a nép megosztására irányuló manőverek csak a reakciós erők malmára hajtják a vizet". Ben Bella volt elnökre célozva az ezredes kijelentette: „Senki sem állíthatja magáról, hogy ő testesiti meg a forradalmat". A kuwaiti nemzetgyűlés táviratban szólította fel Bumedien ezredest, hogy kímélje meg Ben Bella életét és részesítse olyan bánásmódban, amely méltó az algériai függetlenség harcosához. Befejeződött a kairói „kis csúcsértekezlet" O Kairó (MTI) Kairóban szerdán az afro-ázsiai értekezlet támogatására felhívó közös közleménnyel befejeződött Naszszer egyiptomi elnök, Csou En-laj kínai miniszterelnök, Sukarno indonéz elnök, továbbá Ajub Khan pakisztáni elnök „kis csúcsértekezlete". A pakisztáni államfőt — aki már korábban hazautazott — a szerda délelőtt megtartott utolsó tanácskozáson Bhutto pakisztáni külügyminiszter képviselte. A megbeszélés után a külügyminiszterek ültek össze, hogy megfogalmazzák a záróközleményt. A közlemény hangoztatja: a négy ország teljes támogatásáról biztosítja a november 5-ére Algírba kitűzött afro-ázsiai csúcsértekezletet. A közlemény rámutat, hogy a második afro-ázsiai értekezlet célja a Bandungban kidolgozott elvek elmélyítése és felfrissítése, azoknak az új veszélyeknek és új helyzeteknek megfelelően, amelyek 1955 óta keletkeztek. továbbá az imperializmus, a gyarmatosítás és az új gyarmatosítás elleni harc fokozása. A megállapodás értelmében a felek helyreállítják a kutchi síkságon ez év január elsején fennállt status quot, az említett területről kivonják fegyveres egységeiket és tárgyalásokat kezdenek a demarkációs vonal rögzítéséről. Abban az esetben, ha a tárgyalások során nem sikerül egyezségre jutni, a döntést pártatlan bíróságra bízzák. Időközben nyilvánosságra került az is. hogy a kutchi ellenségeskedés megszüntetésén kívül a két ország vezetői abban is megállapodtak, hogy az országhatár teljes hosszában — hátrább rendelik fegyveres alakulataikat. Így tehát a fegyverszüneti egyezmény Kasmírra is vonatkozik. A szerződést Ajub Khan pakisztáni elnök és Sasztri indiai miniszterelnök — a UPI értesülése szerint — a brit nemzetközösségi kormányfők londoni értekezletén hozta tető alá. Alig hozták nyilvánosságra a tűzszüneti megállapodás egyes részleteit, máris megmozdult az indiai jobboldal. A parlamentben 16 mandátummal rendelkező szélsőséges hindu Dzsan Szangh-párt hívei a külügyminisztérium elé vonultak, s becsmérelték a kormány tagjait. A hindu nacionalisták hazaárulásnak és Kutch „kiárusításának" minősítették a két ország közötti hosszú ellenségeskedésnek véget vető szerződés aláírását. A felvonulók közül a rendőrség ötven személyt, közöttük Atum Behari Vadzspajit, a párt parlamenti frakciójának vezetőjét letartóztatta. A hivatalos közlemény hangoztatja, hogy a kormány a letartóztatással elejét akarta venni mind a hindu, mind a muzulmán szenvedélyek felkorbácsolásának.