Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

A Bánk bán felújítása a szabadtérin Részlet Békés András rendezői tanulmányából Amint mir híiHIl/ adtuk, a Szegedi S/.aba rtnHrj Játékuk idei műsorában felújítják Erkel Firenc operáját. A „Bánk brán" rendezője kisebb tanulmányban röRzltetie 'elképzeléseit. Tanulmányainak egy részletét — mivel a Játékok áltnlAnos művészi törekvéseiből is sok mliulent felcsillant — ezúton közreadjuk oüvasöinknak. A k d v\e I k « zrö években a Szegedi.' Szabadtéri Játékok színpadának kibővítése, korszerűsítése egjjre több lehetőséget' ad a rendezőknek, tervezőknek. ho«y látványosabb, változatosabb és a környezet meghatározott adottságait jobban kihasználható színpadképeket tervezzenek. Bár ezeket a lehetőségeket megalapozó színpadi \ munkák csak a jövő évtől kezdődhetnek fe, az' Idei előadásoktól mégis azt lehet vámi, hogy jelentősebb, előnyös szcenikai változásokká! lepik meg a közönséget. A jfeenkjgi félújítások és bemutatók rendezői-tervezői megold* ism mindenképpen újabb, sikeresebb szakaszát nyitjlélk meg a hét éwel ezelőtti újból megindított Szegődj Szabadtéri Játékoknak. A legjelentősebb színpadi változás, hogy a rendezők es tervezők közös megállapodássá! a templom bejárata elé emelt 12 méter magas vetítő- es háttérrácsot, mdnt már felesleges és a zárt színház naturális díszletigényét meghatározó elemet elhagyták a színpadi lehetőségek kombinációjából. Igyekeztek a műsoron levő darabok koncepciózus és látványos bemutatására a Dóm közvetlen adottságait — a háttérben monumentálisan magasba törő dinamizmusát és ezzel együtt a tér tág dimenzióit — eredményesebben kihasználni. Ezeknek' a — remélhetően újabb, sikeres szakaszt megindító — produkcióknak a sorát ez évben talán nem is véletlenül újból a Bánk bán nyitja meg. Napjaink megújhodó operaszínpada kiemelkedő eseményeit elsősorban azzal éri fe, hogy bizonyos műveket eddig soha nem ismert értelmezésben, vagy kifejezetten a napi ízlésnek és pszichológiai igénynek megfelelő új, divatos előadásban hoz színre. E kiemelkedő események művészi értéke természetesen attól függ: valóban a mű mondanivalóját tolmácsolta-e a rendező új, hozzánk közelebb álló megvilágításban — és ennek megfelelő meggyőző színpadi kifejezési eszközökkel — vagy sem. Számos olyan műsordarabot is ismerünk azonban, melyek újabb színpadravitele még akkor is új ruhát kíván, ha a mondanivaló nem is gazdagodhatott üj vonásokkal. Erkel Bánk bánja a mi számunkra nem kategorizálható speciális helyet foglal el. A darab egyértelműen hazafias mondanivalója, az iskolai. színházi élmények olyan igazi és mély tradíciókat jelentenek a közönség tudatában és érzésvilágában, amelytől csupán önkényes újítás miatt megfosztani a nézőt nem lehet. Ugyanakkor az is természetes. hogy az ennyire ismert történetlel. a változatlan képekben megjelenő színpadi figurákkal szemben el is tompultak bizonyos mértékig a publikum érzékei. A Bánk bán egy előadásának megtekintése sokkal inkább saját .nemzeti ügy" — mint egy nngy izgalommal várt. új „ismeretlen" utáni vágyakozás. Mindezeket végiggondolva, hogyan is láttunk neki az új Bánk bán szegcdi előkészítésének? Ismerve a közönség szeretetét a mű iránt, tudva, hogy a már ismert élmények sikeres újraíel keltése önmagában is biztosítja az előadás forró légkörét, első legfontosabb feladatunknak azt éreztük, hogy a szabadtéri színpad speciális adottságai között olyan díszletekben elevenítsük meg a történetet. amelyben másutt mint a szegedi Dóm előtt soha és sehol nem lehet eljátszani. Természetesen a mai színházi igényeknek megfelelően ebben az esetben is elhanyagoltuk a jelenetek naturalista, „a valóság illúzióját" igénylő színpadias megoldásait. Olyan drámai teret igyekeztünk szerkeszteni, amely mindenekelőtt maximálisan biztosítja a mű cselekményének megértését és a színpadi figurák jellembeli viszonyait vizuálisan is magától értetődővé teszik. Kihasználjuk a szabadtér nagyobb dinamir kai lehetőségeit és ahol szükséges és lehetséges nagy, látványos, szabadtéri élményt is adunk, olyat, amilyet zárt színházban nem lehet kapni. Mib«n áll konkrétabban ez a törekvés? Miután nem kötötte igyekezetünket II. Endre várának naturális vagy akár stilizált utánzata, miután az előadás hatását nem abban látjuk, hogy történelmi hűséggel bonyolódjék a cselekmény egy történeti színhelyen, módunkban van o figurák pszichológiai drámájára irányítani figyelmünket és úgy alakítani a színpadi teret, hogy annak dinamikája a cselekmény súlypontjaival essen egybe A díszletet szorosan összeépítettük a templommal, felhasználva annak román elemeit, mely a mű történelmi stílusával kifejezetten egybeesik. Ügy szabtuk meg a díszletelemek méretarányait, hogy azok a templom dekoratív és építészeti arányaival pontosan megegyeznek vagy kifejezetten követik azokat. így o cselekmény a szegedi Dóm téren játszódik és nem egy eléje tapasztott, ' festett világban, mely már nem kelt megfelelő illúziót a közönségben. Ugyanakkor mégis a nagyvonalú elemek jellegzetességei, stílusjegyei a kor hangulatát árasztják magukból a szabadtér látványos és meghökkentő arányaiban. Ilyen módon templom és dísáet — és még a színpad szükséges építménytartozékai is — egy zárt egységet mutatnak, mely sem templom, sem vár, hanem Bánk tragédiájának a szegedi Dóm előtt bemutatott története. Ugyanez a szempont vezetett bennünket a kosztümök elkészítésénél is. Természetszerűen nem akartunk elszakadni attól a tradicionális hangulattól és azoktól a tradicionális elemektől, mely egy a Bánkkal, mégis igyekeztünk a megszokott jelmezeket minden, ma már fölösleges sallangtól megszabadítani. Nagyobb vonalú, inkább egyéni karaktert adó jelmezeket terveztünk. melyeken a nemzeti jelleg inkább tájékoztató jellegű, mint legfőbb célkitűzés. Általában az egész darab szemléletében igyekszik a rendezés a művet úgy tekinteni, mint egyikét azoknak a XIX. századbeli romantikus daraboknak — legyen az akár olasz, német cseh vagy ebben az esetben magyar —, melyek nagy nemzeti pátosszal magasra repülő hősök megrázó egyéni tragédiáját mutatják be. A rendezés néhány közismert helyzet megváltoztatásával ebben az irányban szeretne az előbbi nagysikerű Bánk rendezések tanulságaihoz hozzájárulni — megpróbálja Bánk személyi tragédiáját a történetben megmutatkozó „helyzet" tragédiájává szélesíteni, melyben a mi szemünkben legszerencsétlenebb Bánk alakján felül, szinte minden szereplón beteljesedik megoldatlan helyzetének szomorú végzete. A szegedi játékok százezrekre tehető közönsége az előbbi Bánk bán előadásban a Magyar Állami Operaház legkiválóbb művészeit már megismerhette. Most az új rendezés, új díszlet új kosztümök-adta keretében szeretnénk módot adni arra, hogy szinte kivétel nélkül ij szereplökkel a szabadtéri közönségnek módja legyen a budapesti operaház jól ismert művészein kívül a szegedi, pécsi, debreceni operaegyüttesek legkitűnőbb énekeseit is megismerni. Szinte szimbólumnak is szánjuk ezt hogy a Bánk bán jelenlegi felújítása egyben az egész jelenlegi magyar operajátszás színpada, találkozója legyen. DEÁK B. FERENC: A FASIZMUS VÉGNAPJAI A

mai nappal vége a türelemnek. Nem nevet rajtam többé senki. Megírom az egészet az illetékeseknek, hogy végre is nem máriáshuncut az ember. A főnököm, Rögönyei, megnézheti magát, ha egyszer nekiülök annak a levélnek, mert én itt hiába beszélem rojtosra a számat, csak akkor van fogangüjg a bírálatnak, ha fölülről rádörögnek, vagy még jobb, ha fegyelmit kap, meg is érdemli az ilyen szemellenzős bürokrata. Hetekig hajtogathatnám, hogy a másolatokra fölösleges pecsétet rakni, azok úgyis az irattárba kerülnek, és soha többé nem keresi őket senki, Rögönyei mégis ragaszkodna az összes példány lestemplizéséhez, mert neki csak szenteltvíz a dolgozók munkaideje, és mit számít neki a beosztottak ésszerű foglalkoztatása és £ festékpárnák élettartama. Na de most véget vetek ennek a pazarlásnak és tüstént feljegyzést küldök a dolgokról a felügyeleti hatóságoknak. Majd azok megtanítják Rögönyeit kesztyűbe dudálni. Nem azért építjük a szocializmust, hogy a Rögönyeik pocsékolhassanak, hanem hogy figyelembe vegyék a dolgozók bekossági javaslatait, több szem többet lát, több fórum többet intéz. Majd megtanulja Rögönyei, hány kalács két kalács, ha a tanácstól jönnek, tudom, megbánja, hogy PANASZOS LEVÉL jelentéseit, é6 minden panaszt töviről-hegyire megvizsgáljanak. Éppen ezért nemcsak a felügyeleti hatóságnak írok, hanem i népi ellenőrzésnek is, annál biztosabb a dolog. Akad az igazságnak ilyen lánglelkű apostola, aki behatóan tájékoztatja őket az ügyek állásától. Talán szemrehányást is kapnék, ha éppen őket nem értesíteném. Persze nem lehpt tudni, hátha ott is akad egy ilyen Rögönyei, és ráül a beadványomra? Mindenesetre küldök példányt a kerületi tanácsnak, jobb, ha az ember körültekintően terjeszti föl takarésemmibe vette a tömegek hangját Erről jut eszembe, a sajtót nem ártana értesíteni, végeredményben az az igazi, ha kiszerkesztik a vaskalaposokat, hogy az egész ország lássa: mire jutnánk, ha mindenki Rögönyei módra forgácsolná szét az erőtartalékokat. Várjunk csak, hány napilapunk van? Sajnos, nem lesz elég az indigóm, lem baj, legföljebb a hetilapokhoz és folyóiratokhoz külön irok, annyi példányt úgyse üt át az Írógép. így aztán jut a szakszer vezetnek, az i perigazgatóságn ak és a Minisztertanácsnak, plusz egy másolat az irattárba, természetesen bélyegzővel, mert itt ilyen fölös munkákka' terhelik agyon az embert, de már nem sokáig. Józsi bácsi, itt van huszonhat darab ajánlott levél, kérem vigye a postára, de rögtön. Ügy ni, ezek meg is volnának, tudom, áldanak majd a kollégák, amiért levettem vállukról a fölösleges adminisztrációt. — Jó reggelt, Rögönyei kartárs! Értem, értem, szóvaj ezentúl nem kell lepecsételni az irattári példányokat? Nagyon jó. Tulajdonképpen én már régen akartam szólni emiatt de nem gondoltam, hogy így házon belül el lehet intézni. Na mindegy. Azt a kimutatást, amiről tegnap beszéltünk, sajnos, nem tudom határidőre megcsinálni, ugyanis attól tartok, alaposan földuzzad a napokban a levelezésünk. Tetszik tudni, hogy van az: százfelől is ráfirkálnak az emberre, sokszor, ugyanabban az ügyben!. Kaposy Miklós VIDOR MIKLÓS Két randevú Kis köröket rajzolgatott maga elé a cukrászda négyszögletes asztalára. „Igen, húsz percet nem késik, r.z biztos. Ha nem zuhogna az eső, nyugodtan el is mehetnék, mire várnék még?" Kemény ajka apró. fanyarkás mosolyba rándult. Tulajdonképp semmi indulat nincsen benne — egy kis csalódottság legföljebb. Valaha nehezen sikerült volna idegességét palástolnia, már kétszer is fölugrott volna asztalától. hogy a bejáratból végigkémlelje az utca hosszát, nem bukkan-e föl a jól ismert, sietős léptű nőalak. Meg rémképeket rajzolt volna maga elé: idegen férfiarcok ködlöttek volna föl előtte, utcai baleset, bámészkodó csoportosulás, rendőr... Mi minden érhette! Ma már tudja, hogy semmi. Semmi különös. Holnap Ciélelött megcsendül majd a telefon és minden szépen kitisztázódik, mert a valóság egyszerűbb, mint a szabadjára eresztett képzelet Igen, negyvenkét éves korara az ember már mérlegel és megért. Átmegy a barátaihoz, eltölt viliik egv lazára fogott, gondtalan estét, ejj ott vacsoráznak. Tcki rte.tc a szomszédos asztalra tévedt. Kedves, összebújt fiatal pár. Ketten együtt lehetnek vele egyidősek. Eljátszogatott arcukkal, mozdulataikkal, tulajdon emlékeivel töltötte ki a hézagokat. A fiú diák lehet, egyetemista. A lar.y? Tisztviselő, vagy elárusítónő? Milyen elmélyülten magyaráz neki a fiű! Még szentül hisz benne, hogy éppen ez a fitoska, huncut szemű szőke az, aki legrejtettebb gondolatainak igazi értője! Hogy esik odakinn! Ez már őszt ígérő, kitartó eső, eimossc a nyarat. Ha valami bosszantotta, inkább ez. Várni kell. Nem a találkozóra többe, csak arra, hogy az eső elálljon. S mert jobbat úgysem tehet, hát oda-odapillant a szomszédos asztalhoz. Mondjuk, ez a fiú az ő helyében már nem lenne ilyen megbocsátó, szenvedélyes fajtának látszik Olyannak, aki elsírja magát, ha túlfeszítik az ic,egrit. Es ahhoz talán nem is keli nagyon sok. A iany persze élvezi az ilyen jeleneteke!, titokban meg is tervezi őket előre — nsir p.onotzst gbr'l. csak. hogy aztán annál édasebb legyen a kibékülés. Előttük még a k.ürült kistányér. Egy-egy sütemény hártygpapírosa tekergőzik rajta üresen, kimúltam £'s a két pohárban 9 félig kiivott í'al. Most elkapta a fiú pillantását. Nem volt neki szánva, inkább oldalról érte csak, amint körülkapta a ífjet és szemében megvillant valami. Gyanakvó tekintet volt, a pult felé irányult, ahol a kiszolgálónö várta, míg megrakják a tálcáját. A lány beszélt épp. Mellékesen, kötetlenül, a maga csevegő módján, ahogy köznapjaik morzsáját szúrjak egymás elé a fiatal szerelmesek — hiszen minden érdekes, ami a másikkal történik. De o fiű mintha egyre .fogyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart körpillantásai sűrűbbé váltak. Mintha föbekólintotta volna egy orv gondolat, hogy egyszeriben belesápadt. Aztán kettejük közt tévelyeg tekintete a márványasztalon. A két kistányéron fut át s megáll a poharakon. A fekete ruhás, fehér kötényes kisasszony a szemközti sarokban számol el, s bocsánatkérő mosollyal közeledik a következőhöz. — E'nézést... váltásunk van... Inkább a mosolyából, mozdulataiból olvasta ki a megszokott szavakat. Es sorra előkerülnek a tárcák, apró számlácskák zizegnek, aprópénz csörren az asztalon. A fiú itt a szomszédban, idegesen a hajába túr. már nem is hallja, amit a lány mesél. Most most rögtön megkérdi majd tóle a kis fitos. — Mi bajod van? — És ó az ősi. buta férfigőggel feleli majd: — Ugyan, semmi, semmis .. —, s közben veríték üt ki a bőrén, viszketőn, csípőn és egyetlen árva meotőötlet utrn kutat hasztalanul. Mert ide most nem üttet kellene, hanem . . . Meg két asztal van bátra, mindjárt odaér hozzájuk a fizetőpincér. ö csak aztán kerül sorra. Szegény gyerek! Erzi, amint megcsapja a régi, hetyke nekilendülés. Ó, ez még onnan való, a maga húszéves korából. És azért annyira nem öreg még. hogv bosszút ne álljon a sorson a tulajdon félrecsúszott randevújáért. Legalább a másikét megmenti. Jnt is a fiúnak, aki mgga sem érti. mit akarhat tőle az idegen, deres halántékú férfi, de azért tétován fölkel, odalép hozzá. Hogy mit mondjon neki? A szavak annyira mellékesek. A fő a rejletten odacsúsztatott pénz, meg a biztató mosolygás: — Mulassanak jól! Odakinn, az ablakon túl már el ic alít az eső. 4 OÍL-MAGYARORSZA6 Vasárnap, 1965. június 13.