Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

M

ezóvárosokban, tisztes kézségekben manapság is megadják a lakodalomnak, ami dukál. Manapság sincs úgy, hogy összeverődik a násznép, aztán neki az asztalnak! Mifelénk még életerős a hagyományos szokásrend, s az esküvő utáni ünnepi lakoma rendszerint a vőlegény házában, avagy rendezésében folyik le arra alkalmas helyiségben, s a menyasszony külön vendégserege elébb a lányos háznál gyülekezik egybe, s akkor megyen értük a vőfély, pei-sze ma már motoron, vagy taxin, gyakran a tsz kocsiján, avagy az állami gazdaság valamelyik rangos járművén (revizorok, ezt nem kell észrevenni!), és elvezeti őket a lagzi színhelyére. Ezt a külön vendégkoszorút hívják hérésznek, hírtsznek, olykor herésznek. már ahogyan szép magyar szavainkat ejteni szokás hazánk különböző égtájain. A szülöttem föld országos nevezetességű állami gazdaságának egyik fiatal agronómusa, bizonyos Kangyal László elérkezvén a komoly huszonhatodik esztendejéhez az egyik szombat déltájban az anyakönyvvezető helyettes elé vezette Gyaraki Zsuzsika tanítónőt, aki ugyan a város szívóben levő II. számú ált. iskola lelkes pedagógusa és úttörő-csapatvezetője, szülő- és lakhelyét tekintve viszont a városi kerteket beszegő Magyar sorbeli. Egyszóval városszéli leány. Apja, Gyaraki Gergely, feles földekkel kínlódott, amíg olyan világ járta, most meg az Űj Élet Tsz-szel bajlódik, főként is annak vezetőségével, mivel nem éppen beletörődő, halk szavú ember. No, nem ez a lényeges, egészen más... Kangyal J,ászló ugyanis nem akart lakodalmnzni a Magyar soron levő lányos háznál. Nem árulta el nyíltan, hogy nem tetszik neki a százeves vályogház, csak kötötte magát a karóhoz: lagzizzanak odakint, a sárréti állami gazdaság központjában, az új agronómus házban, amit fél éve rittyentettek az 6 kedvére. „Ott fogunk úgyis élni, édes!" duruzsolta a menyasszonya fülébe, akinek erre persze eszébe villant: hogy fog ő onnan naponta motorkerékpáron bejárni a II. sz. ált. iskolába, de mert Kangyal Laci szeme oly sokat ígérő volt, csókja pedig mézédes, és mivel Gyaraki Zsuzsika is rémségesen unta már az örökös visszautasítást (tudta 6 jól, hogy csakis ezzel fogta meg magának ezt megyeszerte ismert, sokat próbált mezőgazdasági Donjánost!), tehát a vőlegény plánuma szerint következett el a lakodalom szent szombatja. Az esküvő olyan volt, hogy egyenesen újságba kínálkozik. Mucsi Jóska anyakönywezetó-helyettes remekelt Maga Kangyal Lehel járási főállatorvos vitte kl a fiatal párt a majorba saját Opeljén, a férjuram vidám cimborái, valamint egy dzsesszegyüttes a megyeszékhelyi Kuckóból taxin, avagy saját Trabantocskán utánuk. Gyaraki Gergely és neje, született Harmados Katalin pedig csendesen hazasétáltak a Magyar sorra, kis ideig könnyeztek, aztán hamarosan leszállt az este, s gyülekezni kezdett a menyasszony násznépe, a hérész. Mert az egyezség úgy szólt, hogy hét órakor jön az Opel a mamáékért, valamint a gazdaság fakarusza a hérészért, s kirepíti őket a vacsorára, meg a hajdaládéra... Manapság — mint köztudomású — már igazán nem a potyaevés tereli össze az embereket Elvégre egy ilyen lagziba vinni, küldeni is kell a nyersanyagot! Sokkalta jobb vonzerő az összegyülekezhetnékség! Anynyi dolga akad manapság az emberiségnek, hogy nehezen tud összeszaladni még a tisztes és egymást kedvelő rokonság is! De most eljöttek. Már fél hétkor telisded teli volt a kis Magyar sori „nagvház". És talán nem ls felesleges, ha név szerint bemutatom a hérész érdemlegesebb tagjait... Elsőnek természetesen Harmados Eszter érkezett. Makra Sándor özvegye, aki az örömanya húga. öt követte mindjárt Szita Flórián kötélgyártó mester és ktsz-tag. aki a néhai harmadik Harmados-lánynak, Ételnek volt hitesura, most pedig kérkedően özvegyember, és hangoztatja: újra is csak Harmados-lányt hajlandó elvenni. Persze, Eszter özvegyi magányának felszámolására céloz ezzel, de F.szter szóra sem méltatja, mivel szemében fecse-locsa, pöndölkovács, nyakaseb ember, a hátaközepének sem kell. Több más jelentéktelen öregember és öregasszony között figyelmet érdemel még Vízharapó Menyhért sógor, gátőr, aki az örömapa Gyaraki Gergely húgának, Zsuzsa néninek a férje, s hozta magával Varga Imre egyéves asszonyiságában hájat eresztett leányát, Zitát, és karikalábú kajla orrú, vigyori szájú, gyakran a markába röhhintő vejét, Ajtósi Imre tanító urat Körben ültek az ágyak előtti székeken, s illedelmesen beszélgettek a rakétákról, a száj- és körömfájásról, a televízióban ki mit látott, s időnként lopva meg-megnézték az öreg órát a falon: meddig kéli még várni. Nyolc órakor végre beállított egy álmos sofőr a gazdaságból (aznap megjárta már Pestet is, s szombaton este szeretett volna odahaza tisztálkodni!), s egy céduláról felolvasta: őt Gyaraki Gergely elvtárs és felesége kiszállítása végett küldték ide. „Ha jelen vannak az elvtársak, jöjjenek, mert én ám- nem várok" — mondta, s eredt is ajtónak. Szita Flórián azonban nem hiába Iparos ember, leghamarább feltalálta magát. Utána kapott az atyafinak: — De szaktársam, a kötélverő hétszázát! Arra nem jött üzenet, hogy mi lesz a hérésszel? — Mivel? esudálkodott vissza az ajtóból a borostás pilóta, de gondolta, elsimítja a dolgot. — Jaaa. Azzal az, hogy tessék várni. Az örömszülők persze kisiettek, hogy mihamarabb lássák kislányuk boldogságát Az itthonhagyottakat erősen vigasztalták: amint kiérnek, küldik majd a kocsit, türelemmel legyenek már addig, nem lesz több az egész, mint fél óra Jgy aztán várakoztak megadással. Ahogy belemelegedtek a szóváltásba, a nagy asztal köré telepedtek át, és folyt áradt, kunkorodott a beszéd fonala Szóba került az űrhajósok népe, a fejtrágyázás, hogy mennyien lehettek a szegény Ladányi Ferenc színész temetésén, meg hogy: miért erőlteti az Üj Élet élére a járási tanács annyira Szabó Gábort, amikor senkinek ae kell, aztán; hogy lehet a lottón legkönnyebben négyes találatot elérni, meg a chilei földrengés, és meglesz-e nyárára a szabadtéri színpad a tyúkpiac helyén, meg aztán milyen alaposan megcsinálták a megyeszékhelyen a főtéri szökőkutat, mert egyre elszökik belőle a víz, kár is volt beléölni a községfejlesztéslt, meg hogy miért nem éri meg a parasztembernek a babtermelés. Egyszóval annyi mindenről szó került, hogy akár egy vasárnapi újságot tele lehetne tölteni vele, de a fakarusz sehogy se talált ide... Már elverte a kakukkos óra a tizenegyet, amikor Vízharapó Menyhért gátőr hangosan letette az öklét az asztalra. — Halljátok testvérek, én valahogy fertelmesen megéheztem. Délben is alig ettem, de már megbocsásson a világ, ami sok, az csak sok ... Neje, Gyaraki Zsuzsanna odaszólt nászasszonyának: — Hallod, Eszti, nézz már szét Kati testvéred kamrájában. Mit lehetne adni ezeknek a szegény emebereknek? H

armados Eszter szót fogadott. Lelt is egy kis bödön kacsazsírt, meg egy frissen sütött házi kenyeret. Odatette az asztalra. „Vegyétek, egyétek" mondta, aztán fitetett tovább. Az almáriomban viszont talált egy csattos, zöld üveget, egészen hátul, elrejtve. Megszagolta, s kiderült: abban bizony szilvapálinka leledzik. Szó ami szó, neki láttak a kenyérnek, kacsazsírnak, meg a másfél liter szilvapálinkának, és éjfélre bepucolták az egészet. Derekas kedvük ís kerekedett. Ajtósi Imre tanító úr már kizárólag Böszörményről beszélt és hortobágyi nótákat énekelt, mivel onnan verte a tanítói hivatás a mi vidékünkre, Szita Flórián pedig megboldogult neje testvérét, Harmados Esztert akarta megforgatni, csak úgy, nótaszóra. Hanem Vizharapó Menyhért áll. gátőr megint meglelte Amerikát. — Tudjátok, mit! Küldjünk ki deputációt a sárréti majorba. Leckéztessék meg a jónépet, s hozzanak be valami járművet. — Ügy van, úgy van! De olyan emberek menjenek, akik tisztességtudóak. akik nem fogadnak majd el ételt, italt, lekenyerezést., hanem megmondják ott a magukét, az úri embereknek, aztán máris fordulnak vissza ... Harmados Eszter így vélekedett, s hogy szavait félre ne értsék, merően máris hátat fordított Szita Flóriánnak. Így aztán gyorsan meg is választódott Vízharapó Menyhért és veje, a folyton vigyorgó Ajtósi Imre. El is kocogtak, hangos beszélgetés közepette; taxit fogadtak, s kihajtattak a gazdaságba. Micsoda zeneszó, kurjongatás, sarkig tárt, kivilágított ablakú lagzi fogadta őket. Hanem a küldöttek szigorúan mentek a főasztalhoz, egyenesen a menyecskével meghitten farkasszemet néző Kangyal Lászlóhoz, és udvariasan. ám erős népi szavakkal figyelmeztették a hérész elhozatalánál elkövetett mulasztására, az ebből következő megorrolásokra, s vegye tudomásul, hogy a rokonság ... Kangyal László viszont mindezt nem fogta fel valami tragikusan, inkább nagyúri bőkezűséggel intett: — Ugyan, mit nyavalyogtok, gyerekek! Unom az efféle nagy traktálást. Ha akartak volna, kijöhettek volna. Szerencsétekre nektek eszetek volt, kijöttek. Tessék, üljetek le, egyetek, igyatok, kérlek szépen, s teljen meg a hasatok ... Vízharapó előtt ugyan még felködlött nejének arca, aztán a Harmados rokonság, meg a régi erkölcs, de Ajtósi Imre nem sok értelmét látta a íennköltségnek, hanem máris rángatta apósa kabátját — Odaüljünk, apám! Ott van minden ... Persze, Vízharapó gátőr se volt fából, telepedett le máris, gztán végigettek minden lehető eledelt, tortát, behozták a taxist is, azt is megtömték, vedelték a bort, pálinkát, sert, ami jött. Csak később, a családos sofőr sokalta meg, valamint didergett a számla kifizetésének várható bonyodalmaitól is, így két óra után betuszkolta őket a kocsiba. Gyerünk vissza a Magyar sorra. Vaksötétség fogadta őket. Harmados Eszter ott volt ugyan, de felöltözve aludt. A ház pedig üres, csak az asztalon a fekete, kenyérhéj, az üres kacsazsíros bödön, a felborított zöld csattos üveg. Ügy álltak ott, mit a hiába megtért tékozló fiak. A sofőr bátorkodott szólni a számla irányában, mire Vízharapó gátőr módon káromkodni kezdett. Ám a pilóta tapasztalt vezető volt, magával hozta a kurblivasat, és amikor felmutatta, Ajtósi Imre tanító úr belenyúlt zsebébe, s félhavi fizetéséből még kapott is vissza. R

eggel a rendőrkapitányság éjszakai jelentésében randalírozó huligánok büntette! szerepeltek: kerékhányó cölöpök kihúzása, kapuk levétele éj tetőre emelése, cégtábláit összecserélése, a főállatorvos villanycsengőjének egész éjjel berregtetése, s a többi. Nyomozás indult a nyilvánvaló huligán csoport felderítésére. Hadd áruljam még el: a huligánságokat a hakafelé tartó Vízharapó Menyhért és veje követték el. Szellemes bosszút akartak állni a nagyvilágon a hérész hoppon maradásáért. Honnan is tudták volna, hogy a taxis veje véletlenül a rendőrkapitány helyettese ... PABLO PICASSO ANYAI ÖRÖM DEVECSERI GÁBOR Jelvény Kapunk jelvényt a-repülőn: legyen a repülőn ülőn jelvény, hadd tudja, hova tartozik már égre kelvén, Gépünknek apró mása ez, s nem figyelmeztet másra ez, mint arra, hogy mi jelvényként ütünk az islent gomblyukában, mígesak repülünk; s gombl'yukunkban a jelvény angyal-magasságból az ember-földet dicséri — mely ily vígan s messze fölvei — angyalok nyelvén. BOZSÚ JOZSEF Éjszakai utazás álmosan csattognak a kerekek az álmos síneken s mipd álmosak az emberek, míg én a taktust verem a beszéd morajlássá halkul majd csendes szuszogásra vált s a lehanyatló fej puha párnát mindég egy más vállán talált. Almos a masiniszta fent arca kormos, fekete, a szemafor dühösen, pirosan néz farkasszemet vele, a sötétség szétnyílik egy percre, húsába vág a lámpa és a korom fekete vércseppként hull vissza az éjszakába ... A dolog bonyolultan kezdődött. Moziban ültem, egy új magyar filmben gyönyörködtem, amikor a szomszédom felzokogott. Tekintettel arra, hogy vígjátékot mutattak be, ebben nem lett volna semmi feltűnő, de a zokogás oly görcsös és fájdalmas volt, hogy megsajnáltam a töpörödött anyókát — szomszédnőmet: — Mi baj van, drága öreganyám, talán segítségére lehetnék ... — Hogyne lehetnél, édes fiam — sóhajtotta a szegény lélek —, az ég szerelmére, már másfél órája ülök itt, egy kukkot sem értek a filmből. Mivel annak idején a szanszkrit nyelv lektora voltam Rejkjavíkban és az okkult tudományok tudora a sülysápi egyetemen, néhány szóval elmagyaráztam a film tartalmát. Az anyóka örömtől csillogó szemekkel hallgatott, a kezem szorongatta, majd hirtelen kirohant a ruhatárba, kiváltotta két szárnyát, azokat felöltötte, egyébként is hirtelen ragyogó fiatal angyallá változott. — Jó tett helyébe jót várj — mondta édes hangon —, kérj tőlem bármit, teljesítem. Éppen a ruhatár előtt álltunk, a szokásos népek csatája zajlott le. csak modernebb fegyverekkel, mint Lipcsében. Egy termetes aszszonyság fültövön vágott, és csodálatos basszus hangon megkérdezte: — Nem tud vigyázni?... — majd gúnyosan folytatta: — persze, nincs hátul szeme... elég baj I Ekkor világos lett előttem, mit kérjek a tündértől: — Ö, te csodatévő, szeretném, ha hátul is volna szemem! NADASS JÓZSEF Hátul is van, — Csekélység — legyintett a varázslatos lény és attól kezdve hátul is volt szemem. Nem akarom részletezni, hogy ennek milyen következményei voltak. Persze, kellemes állapot volt észrevenni és Idejében kikerülni az autót, amint hátulról el akar gázolni. Jó volt hirtelen fordulattal elugrani, ha valaki hátulról belém akart rúgni. Ám azért, kedves felebarátaim, ne irigykedjetek. Hátulsó szememnek volt hátulütője is. Például kiderült, hogy nemcsak elöl, hátul is rövidlátó lettem. És az SZTK két pár ' szemüveget nem adott. Meg aztán. Találkoztam Mártonnál. Lacival és Ibolyával. Áradoztak, hogy ilyen a regényem. meg olyan. Stendhal óta nem írtak ilyent. Szerénykedem, hogy talán az a Tolsztoj meg a Dosztojevszkij meg Proust, mégis, hát igyekeztek a szerencsétlenek. de ők ragaszkodtak, hogy Stendhal óta senki. Na jó, mit haragítsam magamra a barátaimat, az ember ne legyen csökönyös, rendben van, Stendhal. Elbúcsúztam tőlük, Ibolya megcsókol, Marci és Laci megölel. Megyek tovább, 6k hátrább maradnak. Hát látom, hogy nyelvet öltenek rám és hasukat fogják, úgy röhögnek! Hát láttak jnár ilyent? Persze csak az, akinek hátul is van szeme! Aztán az az átkozott hátsó szemem meglátta, miként legyintett a szerkesztő, amikor kéziratom átvétele után kiindultam a szobából, miként ásított Mucika, az asztal szomszédom — aki az előbb még rámmosolygott —. amikor a másik oldalra fordultam. Mennyi keserűség, mennyi csalódás ért, minek soroljam! Még egy hete sem volt hatul is szemem és már elhatároztam. hogy vége — ezután szüntelenül csukva, zarva tartom. És azóta szorgalmasan eljárok minden új magyar filmhez, hátha megint szomszédom lesz a drága tündér, akivel n-.egint jót teszek és aki hálából megteszi velem a csodát — ezúttal azt: megszabadít a kínos állapottól, hogy hátul is van szemem. Ám azért nem vagyok hős. Amikor a moziban ülök, néha nemcsak a hátsó szememet hunyom le — az elülsőket is! 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Yas&rnas HKfl. rímin- 6.