Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

FIATALOK A „legmeredekebb" hónap FÓRUMA Nem váratlan, hiszen év­ről évre visszatér, mégis mindig új, mindig isméret­ien, mindig izgalmas a vizs­ga. Beszámoló, kollokvium vagy szigorlat — szinte mindegy: Jól fel kell ké­szülni rá, hogy sikerüljön. A város valamennyi részé­ben. parkokban, albérleti szobákban, kollégiumokban tanulnak a diákok. A vizs­gaidőszaknak hangulata van, s e hangulat alól a város sem tudja kivonni magát, hiszen Szeged az ezernyi fő­iskolásé, egyetemistáé is. A vizsgák előtt együtt izgul­nak, a vizsgák után együtt örülnek — vagy szomorkod­nak — velük a szülők, a házinénik. a diákotthoni gondnokok, a barátok, az is­merősök, az egész város. Mintha mindannyian vizs­gáznánk! Júniusi séta a vizsgaláz körül Még egyszer a légfűtéses cserépkályhárot ..Szigorú tanító ez az élet nagyon ..." dúdolja egy csl­kospulóveres fiú az egyete­mi könyvtár lépcsőjén föl­lépkedve, hóna alatt zilált jegyzetköteggel. Két lépcsö­vei lemaradt társai nevet­nek, s miután eképp megbí­rálták sorsukat, beletörőd­nek: beülnek ők is az olva­sóterembe. Az „anyaghegyen" keresztül A könyvek; a füzetek; a lehajtott és tűnődve föl­emelt fejek; két szomszéd halk suttogása a jegyzet fe­lett; az, ahogy az érkező fiúk éppencsak átfutják a Népsportban az eredménye­ket, s máris neki a tanulás­nak, a komolyra ráncolt homlokok — minden a kol­lokviumi időszakra vall a hatalmas teremben. Tanulnak: az egyetemi könyvtár folyosóján, egye­dül, kettesével, csoporttár­sakkal konzultálva. Az egyik asztalnál fiú-lány tanulópár. Bizonyos, hogy nemcsak ta­nulásra szól a szövetségük, de az is tény, hogy most nem kedves szavakat suttog­nak összebújáskor. Szinusz, koszinusz, ekvivalens... — ilyen és hasonló „szépeket" mond a fiú, és a lány sze­méből látszik, sikere van az „udvarlásnak" — igen, érti. A Rákóczi téren nagy kő­oszlop tövében látom a má­sik part. Ülnek a füzetek mellett és a füzeteken, ne­vetgélnek, összehajolnak. Forduljunk el. itt alighanem rövidke csókszünet követke­zik. Titokzatos ajtó A villamosmegállónál fe­ketébe öltözött lány borul egy másik lény nyakóba: „Jelesre menteeem!" Az Irinyi kollégiumnak a 1/17 A ÍJDIIKIT Belépés előtt már nem sokat cr a tanulás, jegyzetekre, r«*i/Ufti/nonn könyvekre itt már nincs szükség. A gvógvszertani inté­zet folyosóján várakozó. Izgul! negyedéves orvostan­hallgatók inkább csak szokásból nézegetik a kezükben szorongatott, gyűrött feljegy­zéseket, míg rájuk nem kerül a sor A nagy finisben Az ötödéves orvostanhall­gatók helyzetét nehéz meg­határozni. Az egyetemtói már elbúcsúztak, de nem­csak az az öt szigorlat tartja őket mégis a megszokott fa­lak között, amit ebben a vizsgaidőszakban kell leten­niük, hanem a még hátra­levő hatodik, a szigorló év is. A ballagás után vannak már, de a nagy finis előtt. Az igazi hőstett Kindl Imre és Hómann Já­nos szerdán jutottak túl második, illetve harmadik szigorlatukon. Azóta már bizonyára kipihenték magu­kat, sőt nekifogtak a követ­kező tárgy tanulásának Is, de aznap még nagyon friss volt az élmény. — Először az igazságügyi­orvostanból, ma közegészség­tanból mentem le — mondja Kindl. — Sikerült mind a kpttő, bár igazságügyből a négyessel meg kellett elé­gednem. Előtte volt a balla­gás, no meg — egy pillanat szünetet tart — megnősül­tem. Hát ez igazán hőstett! Az öt szigorlati tárgy mellé ön­ként vette fel a hatodikat. Vajon melyik lesz a legne­hezebb? — És még csak nem is húzta fel a gyűrűjét a vizs­gához — szól közbe nevetve Hómann János. — A lányok ugyanis sokszor gyűrűt húz­nak. mégha nem asszonyok vaev menyasszonyok ls, hátha meglágyítják vele a vizsgáztató szívét. Cím- és ranggyujtő Mire az ötödik év végéhez eljutott annyi címet és ran­got gyűjtött össze magának Herczeg János, hogy azt bár­ki megirigyelhetné: a Sem­melweis Kollégium titkár­helyettese, az évfolyam KlSZ-títkáia, állami ösztön­díjas és a „summa cum laude" várományosa. — Talán még korai erről beszélni — mondja —, bár eddig még minden vizsgá­mat sikerült Jelesre leten­nem. Most is? — Igen. Az igazságügyi­orvostan és a tüdőgyógyá­szat szigorlat is ötös lett. Most a közegészségtan, az urológiai és a fül-, orr-, gé­gegyógyászat következik. A tanügyi reform annyiból érintett bennünket, hogy az igazságügyi-orvostan és a közegészségtan azelőtt állam­vizsga tárgy volt, most „csak" szigorlatozni kell be­lőle. „Szerzetes barátok" — Máskor igyekszünk el­kerülni a „szakbarbárságot", olvasunk, sportolunk, szóra­kozni is el-eljórunk — meséli Pesztenlehrer István —, de most, mint a középkori szer­zetes barátok, ki sem mocca­nunk a kollégiumból. Hiszen, ha el nem rontunk valamit, akkor június 25-el elkezdőd­het számunkra is a nyári szabadság. — Az utolsó teljes nyári szabadság az életben — teszi hozzá Herceg János, egyál­talán nem letargikus hang­súllyal. — Ezért is érdemes megdolgozni. F. K. főiskolára néző ablakaiban < fürdőruhás lányok könyv- i vei, arcukat a nap és a tu- j domény felé fordítva. Egyi- j kük még a haját is becsa­varta, hogy maradéktalanul felhasználja az időt. A főiskola tanszékein, a „titokzatos" ajtók elótt a fe­szültség, az Izgalom bűvös körében várakoznak a kol­lokválók. Aki kilép, az az ünnepelt, a csodálatos, a nagy. mindenki ót kérdezi — kivéve egyet, azt, aki ez­alatt szerényen surran be az ajtón, rekedtes hangon köszön a professzornak, az­tán — természetesen bal kézzel — választ valamit a tantárgy rejtélyes „étlapjá­ról". Csemegét vagy fekete­levest? Hej, sok függ ettől a mozdulattól! Van, aki egész nyáron át „sziesztá­zik" egy nehezen emészthető tétel után. A Petófi Sándor fiúkollé­gium régi lakója. Faragó Gábor harmadéves matema­tika-fizika műszaki-szakos elkalauzol szobájukba, a 210-esbe. A 210-es lakói A szobában mindenki ta­nul. Honti László elsőéves matematika-rajz szakos az analízist „kérdezi vissza" magától, füzete tele van le­vezetésekkel ; Oláh Ferenc harmadéves matematika-fi­zika-ének szakos az etika­jegyzetbe mélyed gondter­helten. Az elsőéves matema­tika-fizikus Bartha Kálmán lélektani szigorlatára készül, jelenleg fekve, mert már minden pózban végigpróbál, ta a tanulást ma délelőtt. Időnként, ha valaki belép a szobába, refrénként kérdezi állandóan ugyanazt: nem láttad a „pedlélektanomat"? Nem te vitted el? Jönnek, mennek a fiúk. Magas, vékony fiatalember lép be. sötét ruhában, borús arccal. Nem hiszik el neki, hogy „elhúzták". Félévkor négyese volt analitikus geo­metriából. r- Először ment, aztán belezavarodtam — mondja keserűen a részvéttől körül­vett szobatárs. — Bandi mit kapott? — Nem tudom, most ment be utánam. — Most mivel vigasztaló­dik? — kérdeztem a geo­metria mai áldozatát. — A következó tantárgy­gyal — feleli, nyakkendőjét oldozva. — Hiába, nagyon sok a tananyag, nem lehet kihagyni egy napot sem. Meg aztán ... szeretném újra elérni a félév! négyes átlagomat. Slmai Mihály Néhány hétlel ezelőtt „Már a feltételezés is meg­éri a fáradságot" címmel foglalkoztunk lapunkban Tö­rök József tápéi kályhás­mester légfűtéses cserépkály­hájának ügyével. Visszaidézve a cikk mon­danivalóját: az illetékesek­nek el kellene dönteniük, végre, használható-e ez a cserépkályha vagy sem. Ha igen, gondoskodjanak elter­jesztéséről, ha nem, ezt kö­zöljék Török Józseffel, hogy megnyugodjék, ne higgye azt, hogy ő is a „nehéz em­berek" sorába tartozik. Cikkünkre három nagy súlyú országos szerv vála­szolt. Az Országos Találmá­nyi Hivatal elnöke, Tasnádi Emil levelében közölte, hogy az OTM iparjogvédel­mi tanácsa még 1962 no­vemberi ülésén foglalkozott Török József szabadalmaz­tatási kérelmével, de az elő­írások értelmében kénytelen volt elutasítani: A kályhát ugyanis már a bejelentés előtt több helyen nyilváno­san használatba vették, ezért a rendelet értelmében nem számít újdonságnak, nem szabadalmaztatható. A Fő­városi Bíróság másodfokon is elutasította a kérelmet. Mindebből megállapítható, hogy a légfűtéses cserép­kályha nem lehet talál­mány. A megoldás jósága önmagéban nem jelent sza­badalmazhatóságot, ha a megoldás nem új. De jó-e egyáltalán a kályha? A Bel­kereskedelmi Minisztérium TÜZEP főigazgatósága hő­energia-felügyeletének mű­szaki vezetője. Kaszó Lajos is válaszolt cikkünkre. A válasz az általuk 1963-ban kiadott szakvélemény máso­latát tartalmazza, amiből cikkünkben bőségesen idéz­tünk. Ezek szerint a hő­energia-felügyelet fenntartja korábbi álláspontját, mely­nek értelmében a Tőrök-fé­le cserépkályha kivitelezése ugyan még nem tökéletes, több munkaráfordítást és anyagot ls Igényel, mint a szokványos, de szélesebb körű bevezetési lehetőségé­nek megállapítása céljából előbb gazdasági számitások elvégzésére lenne szükség. Ezeket a számításokat, s ezt megelőzően, a szükséges vizsgálatokat az EM Orszá­gos Szakipari Vállalat vé­gezte el, amely állandó dön­tőbizottsági szakértő cserép­kályhák ügyében. A Török­féle cserépkályhával elő­ször, mint újítással foglal­koztak, de 1963-ban kelt határozatukban nem fogad­ták el. Amint most a vál­lalat igazgatójának, Tátrai Jánosnak leveléből értesül­tünk, 1964 júniusában fe­lülvizsgálták korábbi dönté­süket. A helyszíni vizsgála­tot végző bizottságban a szakipari vállalaton kívül részt vett az Építőipari Mi­nőségvizsgáló Intézet szak­értője is. Végeredményben megállapították, hogy a Tö­rök-féle cserépkályha ' nem rossz, valóban tüzelőanyagot lehet vele megtakarítani. De a bizottság a légvezetékes cserépkályha általános el­terjesztését mégsem javasol­ta, mivel a fűtőteljesítmény növekedése a szokványos cserépkályhák által előállít­ható hőmennyiséggel szem­ben nem annyival nagyobb* hogy a légfűtéses cserép­kályha építéséből eredő munkabér és anyagtöbblet országos használatbavétel esetén megtérülne. összefoglalva a vélemé­nyeket: Török József lég­vezetékes cserépkályhája, melyből Szegeden és a vá­ros környékén több száz működik, jó. Használóik va­lóban szenet takaríthatnak meg vele. Építőjük is nyu­godt lehet, nem „nehéz em­ber" ő. akit nem akarnak meghallgatni vagy megérte­ni az illetékes szervek. Ja­vaslatát. kályháját jól meg­vizsgálták, s a döntés ala­pos megfontolásból szüle­tett. F. K. A „Magyar Mezőgazdaság" ankétja a szegedi újságiróklubban /[ IS ADU FI FITT JeIkéP és valósig egyszerre: a természettudományi kar rét l ' ' épületének bejárata előtt, az Aradi vértanúk terén csa­lllllllllllllllllllllllltlllllllllllllilllt llllllllllll patosan-esoportosan tanulnak a kar diákjai. Lányok és fiúk, valamennyi évfolyam hallgatói. Hogy tavasz van? Lehet, de kl ér rá észrevenni? A Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei szervezetének állattenyész­tési szakosztálya és a Ma­gyar Mezőgazdaság szerkesz­tősége pénteken író—olvasó ankétot rendezett az újság­író klubban. Az ankéton tsz­elnökök, agronómusok, állat­tenyésztők. állatorvosok, ta­nárok, az állattenyésztési fel­ügyelőség dolgozói, valamint tanácsi szakigazgatási szer­vek vezetői. munkatársai vettek részt. Az ankétot B a 11 a b á s Sándor, a Csongrád megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség igaz­gatója nyitotta meg. majd d r . C z a k ó József, a Bu­dapesti Állattenyésztési Ku­tatóintézet tudományog osz­tályvezetője a legkorszerűbb szarvasmarha-tenyésztési el­járásokról tartott előadást. Bevezetőben beszélt a szarvasmarha-tenyésztés helyzetének alakulásáról a nyugati országokban. Hang­súlyozta. hogy ezen a területen is foko­zódik a marhahús fogyasz­tása. s ez nekünk export­lehetőségeket jelent. Bemutatott néhány tábláza­tot, prognózis számításokat, hogyan alakult a nyugati or­szágokban a szarvasmarha­állomány. Itt is előtérbe ke­rült a vegyes hasznosítású maj-ha tenyésztése. A továb­biakban a magyartarka faj­ta szarvasmarha tulajdonsá­gait Ismertette, mely mind a kétirányú szükségletet, vagy­is a tej- és hússzükségletet egyaránt kielégíti. Az istál­Iózásról elmondotta. hogy nehéz olyan istállótípusok ki­alakítása. amelvek minden szempontból megfelelnek. Ki­emelte. hogy a termelés szempontjából a hőmérsék­let nem alapvető dolog. A takarmányozás dönti el, hogv milyen legyen az is­> tallózás. Majd feltette a kérdést: mi­lyen legyen a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésének irá­nya? Véleménye szerint a tejtermelő képesség fokozása a döntő, ugyanakkor a hús­termelés csökkentését nem szabad megengedni. Foglal­kozott a borjúneveléssel. Ki­emelte. hogy különösen a mesterséges készítmények felhasználása fogja csökken­teni a tenyésztés önköltségét. Az előadás után d r. Fe­hér Károly, a Magyar Me­zőgazdaság szerkesztője is­mertette a folyóirat célját és feladatait. Elmondotta* hogy a lap igyekszik tudo­mányos cikkeket közölni* ugyanakkor a tsz-vezetőknek is hasznos tanácsot és olvas­mányt is kíván adni. A Ma­gyar Mezőgazdaságot az egész országban egyre töb­ben olvassák. A lap tábora szélesedik. És éppen ezért szükséges, hogy időnként az olvasókkal megvitassa a leg­fontosabb feladatokat. A megjelentek közül töb­ben felszólaltak és többek között javasolták, hogy a lap tsz üzemszervezés) kérdésekkel is foglalkoz­zon, adjon tanácsot a ház­táji állattenyésztőknek, ismertesse a mezőgazdasági szakomberekkel, a lap olva­sóival a legújabb kutatási eredményeket és a legjobb tenvésztési módszereket. A szatymazi földmüvefszö­vetkezet azonnal) hatály­lyal alkalmaz gyakorlattal rendelkező kisvendéglői felszolgálóba* és élelmiszerbolt! eladókat Jelentkezni lehet a szaty­mazl földművesszövetkezet központi Irodájában. k. 4368 Szombat, 1965. június 5. Dél-Magyarország 7

Next

/
Thumbnails
Contents