Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

Szerelés, tervezés „világszínvonalon" Ismereteim szerint a súly- Tegnap még 80 éves gépetalanság állapota három he- ken dolgoztak a munkások, lyen volt található eddig: leekorszerűbb automalaboratóriumi körülmények ma a legkorszerűbb automa között a Szovjetunióban és takon. S a nyersanyagrakaz Egyesült Államokban, tár! Az maga a csúcshipertermészetes jelenségként a SZUper-modernség! Hogy miért? Talán, mert bálafelvonó világűrben. De hogy a súlytalanság nagyüzemi előállítását is megkísérelték már, elevátor, csuzda, lift, elektmégpedig nem is külföldön, romos targonca teszi feleshanem Magyarországon, nem iegessé az anyagok kézi raiSedendttPtetna kendTrfonT «át azért is. igen, gyár új csarnokában — ezt de van ott ennél nagyszenem gondoltam volna. rűbb dolog is. Elnézést az A dolog lényege a követ- illetlenségért: az illemhely, kezó: szerelj fel porelszívó Minden emeleten, minden berendezést, ám a ventillászinten. S mivel a gépesítorokat úgy szabályozd be, hogy több levegőt szívjanak tés következtében alig ot ki, mint amennyit befújnak, ember ha dolgozik majd a Kezdetben csak az ajtókat nyersanyagraktárban, valanem lehet kinyitni a lég- . , , nyomásbeli különbség miatt mennyinek jut belőle kulon, (a kísérlet jelenleg itt tart), szinte névre szólóan, de szerencsés esetben ké- Ehhez fogható modernség sóbb előállhat a súlytalanság nincs sem Angliában> sem állapota is a légritka üzemi ... . . , . , , . Svédországban, sem Hollankozegben. A kísérlet végrehajtóit már ki sem kell lőni diában, még Svájcban sem. a világűrbe, remélhetőleg Ide kell hozni mind a Szeelegendő körülöttük az zűr, amit okoztak 1 Dér Endre geden járó külföldieket: hadd lássák, milyen a csúcs* hiperszuper világszínvonalú A szemünk előtt születik tervezés — csődje. Újjá a vén kenderfonógyár. F. KSzegedi művészek Alpái Mária 1982-ben még csupán egyet- vetkeztetni, hogy szereti len szerepre szerződött Sze- munkahelyét, s nem vágyik gedre — a Turandot fősze- el Szegedről... repét énekelte az évad má- — Nyilvánvalóan nem lesodik felében — az 1962— het előre tudni, hogy egy 63-as évad operalátogató operaénekesnek hogyan folyközönsége azonban már tatódik az élete, s hol „köt többször találkozhatott ne- ki" végül is. Mindenesetre, vével a műsorfüzetekben, s Szegedet nagyon megszerethallhatta hangját a színpad- tem, mert úgy tapasztalom: ról. A Szicíliai vecsernye, A értő, zenerajongó közönségvégzet hatalma szerepeit a nek énekelünk. Fidelio, a Tosca. a Danton — Hogyan pihen egy-egy halála, a Varázsfuvola című szereplés után? operákban vállalt főszerepek — A színházban pihenem követték — eléggé gyors ki magam: prózát nézek — egymásutánban. A szegedi főleg Pesten — és olvasok, közönség egyre sűrűbben olvasok ... hallhatta fölcsendülni a fia- — Legkedvesebb élő Írója? tal Alpár Mária hangját, ezt A válasz irónikusan szela kellemesen telt, erőt au- lemes; mintha nem csupán gárzó, ugyanakkor hangulati a nagy lángész iránti tiszfinomságokat ls kifejezni ké- teletét, hanem némi szegedi pes érzelemgazdag énekhan- paprikát is a szavakba vegot. gyftene: — Szokványosán lettem — Legkedvesebb élő íróm: énekessé — jegyzi meg rao- Shakespeare. solyogva —, már a középis- —Példaképé? kólában zongoráztam, éne- Eme mar elkomolyodó keltem, s mindenki — taná- arccal válaszol: raim, osztálytársaim, hozzá- — Callas. O ma a csúcs ... tartozóim — természetesnek és rendjénvalónak találta, hogy érettségi után a Zeneakadémiára jelentkezzem. Csajkovszkij Voltam fűszálját énekeltem a felvételin, megfeleltem, s elóbb Hoór Tempis Erzsébet, majd Lendvay Andor irányításával tanultam meg mindazt, amit egy leendő, terveket dédelgető operaénekes-jelöltnek el kell sajátítania. Mert dédelgetett álmom azért nekem is volt, különösen a diplomavizsgára való felkészültemben ... Ugyani.® épp a Norma egyik áriáját kaptam feladatul — akkor épp Vaszy Viktor vezényelte nekünk az operának ezt a fináléját —, s nekem minden vágyam az volt azóta, hogy egyszer az egészet is elénekelhessem, Bellini operájának címszerepét... — S mind a szegedi színház látogatói, mind a televízió nézői előtt bebizonyította — vágunk közbe —, hogy nincsenek teljesülhetetlen álmok: mostanában többször végigénekli a Normát, nem is akárhogyan, hanem — a szakértők véleménye szerint ls kiválóan. S most is Vaszy Viktor vezényel ... — így van, s hadd tegyem hozzá: ő országosan is páratlanul és példamutató módon ambicionálja a fiatal művészek képzését. Nagyon sokat köszönhetek neki, és Posszert Erzsébetnek, aki a főiskola befejezését követően tanárom lett, s mindmáig maradt. — Mindez arra enged köA jövő számára is gyümölcsözzenek a zsombói gyümölcsösök Dúsan virágoztak idén a bizottságának elnökhelyette- kapott számos dulőutat zsombói gyümölcsösök, a se azonban tényekkel bizo- társadalmi munkával javíszülető kis falu és kiterjedt nyitotta, hogy maguk az el- tottak meg. Megfelelő üzletoázishoz nökök sem a legpéldásabbak hálózat, ipari szolgaltatas a közös vagyon gyarapítása- épült ki. Pár éven belül ilyenkor „súg művelődési otthon, majd kéttantermes iskola létesí_ tését tervezik, melyre máris 1 millió 300 ezer forint Mindezért elsősorban a községfejlesztési alapot taraz emberek "szemiéletében Ts Helyi vezetők a felelősök, talékoltak. Mindez elismeérződik valamilyen elzárkó- Farkas István, a szegedi ja- rést érdemel. Az emberek rási tanács vb elnöke elma- nevelésében, a politikai rasztalta a községi tanács munkában azonban hátul tanyavilága üde hasonlít. A kertek szép ba rack- és szőlőtermést ígérnek, ban. Persze, a házak és az udvarokban a tagság" álló személygépkocsik jómódot sejtetnek. E gazdagság árnyoldala csupán az, hogy zott „oázis"-jelleg. A szűklá tókörű, önös gondolkodás. A szegedi járási tanács végre- végrehajtó bizottságát, ami- kullognak Zsombón. A paért nem tartotta kezében a rasztgazdák a tszcs-k „bástszcs-k állami irányítását, tyáiból" inkább egyéni jusNem ellenőrizte következete- sukra lesnek, minthogy a sen az alapszabály betartását. szociaiista módon élő, szohajtó bizottságának tagjai egész délelőtt a házakat, tanyákat járták és elbeszélgettek az emberekkel, mi rs&.nsa®'*® *•»- s— ját értékelték. Így született ság és a tszcs vezetői együt- Zsombó jovojen munkalmeg ez a vélemény. S mint tesen munkálkodjanak a kö- kodnának. ahogy az élő vizsgáló orvos testrészre koncentrálja szervezetet z°s alap gyarapításán, is a beteg Sajnos, a zsombói tanács végrehajtó bizottságának épBalogh Ödön Szemüvegkeret A szemorvos azt mondta 1 dioptriás szemüveg kell. Az OFOTÉRT-nál a kiszolgáló kisasszony így fogadott: — A hétötvenes keretbe nem érdemes beletenni az üveget. Érdeklődésemre, szégyenkezve nyúlt bele egy öblös fiókba és az asztalra rakott egy marékkal a típuskeretből. Valami nyúlékony műanyagból készült, ízléstelen kivitelben. De mit ls akarok hét ötvenért? — Egy kicsit szebbet, mert az nem kerül pénzbe és ha jobb is, fizetek rá, mondjuk húsz-harminc, esetleg negyven forintot, addig jó lesz, amíg a százötvenkétszáz forintos keretre futja. Tekintve, hogy időnként én is takarékoskodom... B. Z. figyelmét, úgy összpontosult Pen az egységes működés a e téma köré a gvűlés meg- gyengéje. A járási szakemannyi hozzászólása. Ki- berek többnapos búvárkomondatlanul is abban szin- dás, véleménykutatás után tetizálódott a járási tanács megállapították, hogy a he vb ülésének mondanivalója: a zsombói Virágzó Gyümöllyi tanács határozatainak gyakran azért nincs gyakorcsös Tszcs és a Gyümölcsös- lati eredménye, mert végrekert Tszcs vezetői és tagsága hajtásáért csupán az elnök, a jövő számára is evümöl- a titkár s egy-két szakigazcsöztesse kincseit. gatási szerv vállal felelősséM get. A vb nem függetleníSok ténnyel bizonyították ^ff m» -- hosv hár nacslagok. a tomegszervezenaavüzemi tek vezet°i nem segítik cse,<._r?llekvően a tanácsi munkát. a jelenlevők, szépen fejlett szőlő- és gyümölcstelepítése- ÁTünT'dr" Bertfeki JánóT ik vannak — mindkét tszcs- Amint dr' BeiCzk4 János, ben érvényesül a kisparaszjárási tanács vb a titkára ti gondolkodás visszahúzó P0™* » laaácsi ereje. Faragó István, a kfay ég Jfal™ £ dala zsombói tanács vb elnöke sinyu meg... ,ezt\, niRzen -„(Un- „ rendszeresen ülésezik a köznyíltan megmondta, hogy a t„„á„„ „ „a^u^a két gazdaság azért hiúsult meg, mert a •óvecüW ségi tanács és a végrehajtó egyesuiese bizottsóg de a határozatokgazdák a magasabb típusú kal SStotof S tut lottók -k érvényt ^zerezríT azokgyanitottak mögötte. Glem- nak A h/lyi tanács végre_ ba Pál, a járási tanács vb elnökhelvettese elmondta. hajtó bizottságának legfon^„T - aTtóiAtó- K _ •tótóí: tosabb teendője a tömeghogy a delelotti beszelgete- . . . , _ WiHeríiu. a kapcsolat kiépítésé es a haNegyven liter gyógyító vér K. Gy. lánya megbetege- A vállalatnál komolyan dett. Megtudták ezt az új- vették a véradást. A vezetők szegedig szövőgyár^ dolgozói, példát mutattak. A váLlalat főmérnöke és az üzemvezetők is feltűrt ingujjal álltak a vérvételkor az orvos előtt, mint a szövőnők, fonónők, lakatosok, adminisztrátorok. — Még így sem voltunk elegen. A dolgozóknak csak 10 százaléka jelentkezett. De minden évben többen ós többen jönnek. Négy éve, s egymás után mentek az üzem vöröskereszes titkárához, s a szakszervezeti bizalmiakhoz: ha kell, adunk vért, hogy segíthessünk. A lányt nem sikerült megmenteni, hiába volt az akarás, a jóindulat. De másokat, sok embert igen. © Amikor a véradó állomás , , , amikor először jártak nádolgozó, megjelentek a gyar- lunk véradó 6nomástól> sekből kiderült: a zsombói gazdákat nem „zavarja" a szomszédos községek mezőgazdaságának nagyüzemi fejlődése, ők majd utolsóként is ráérnek... A kisparcel tározatok ellenőrzése. végrehajtásának Kétségtelen, a járási tanács vb ülését a kritika lás telepítés hívei — sőt a hangja uralta. Arról beszélVirágzó Gyümölcsös Tszcs gettek a résztvevők, ami ellenőrző bizottsága is — Zsombó előrelépését késlelezért ellenezte a nagyüzemi teti, gátolja. Akadt itt ditelepítéseket. Sokan egyéni- csérnivaló is. Nagy Sánleg „fekete telepítést" végez- dor, a balástyai Móra Fetek. Ezért csűrik-csavarják renc Tsz elnöke és Molnár a százalékos befizetést. A Imre. a tiszaszigeti Búzakakét tszcs elnöke, Thurzó lász Tsz főagronómusa, a jáJózsef és Vass Zoltán kissé rási vb tagjai őszintén diméltatlankodva hallgatta, csérték a közös telepítésű hogy hanyagságot séget olvastak a holott ők mindent elkövet tek. Dr. Ábrahám Antal, a járási tanács végrehajtó gyenge- gyümölcsösöket. A községfejükre, fejlesztésben is vannak eredmények, sok szép csalóban, alig győzték a sok jelentkezőt megvizsgálni. Közel kétszáz idős és fiatal ember jelentkezett, önkéntes véradónak. 151-et találtak alkalmasnak arra, hogy vérükkel segítsenek beteg embertársaikon. — Voltak olyan fiatalok is közöttük, akik még nem töltötték be a 18. életévüket, ezért nem adhattak vért. Másokat pedig nemrégen operáltak, s nekik is szükségük volt az erőre. De a 151 ember 40 liter vért adott — mondja a vállalat vöröskeresztese, Mára Péterné. © — Miért jelentkeztek ilyen sokan? — Tudják mit jelent a gyódi ház épült, az orvosi ren- I gyógyászatban a vér. Életet delő újabb két helyiséget I ment. nagyon hamar végeztek. Most fél napnál is tovább tartott a munkájuk. — És addig kl volt a gépeli mellett? — Ügy szerveztük meg, a véradást, hogy egyszerre csak egy-két ember hiányzott az üzemből. Egymást értesítettük. © — Vannak-e rendszeres véradóik? — Igen. Árval Sándor, Arany Antal, Papp Lászlóné, Bekker Béláné, ifj. Meggyesi István és Rózsi Károlyné már négy éve minden alkalommal jelentkezett. Az emberek itt is szívesen adják a vérüket az életek megmentéséhez. K. A. NÉMETH FERENC: R sztár — Mondják, éjszakás volt. Délutánfelé megyek el hozzá, hadd aludja ki magát. Délután csakugyan fölkerestem. Néhány éves épületben laktak, a második emeleten. A lépcsőházban gyerekek játszottak a megrozzant — No, akkor is meggondolom. Most ez jó lecke volt nekem. Biztos-e ez? Tűnődöm. Körülnézek a lakásban. Otthonos. A bútorok nem a legmodernebbek, kissé már használtak, de otthonos. Kis idő korlát tövében. A falakon is látszott a sok gye- múlva bejön a kislány. Másodikos. Áz anyja — Cs. átlagon felüli szakmunkás, de megette a fene — mondja lakonikusan a művezető, összekulcsolja szögletes, szikár kezeit az asztalon, s kipillant a kalicka ablakán át a műhelyre. Olyan, mint egy némafilm, ahogy a gé- leten, ahol az előszobaajtón nincs üveg. Ügy pek körül sürgölődnek az emberek. Cs. gépe van bedeszkázva. rek nyoma. Egy asszony jött ki a földszinti ajtón szemetes vödörrel. Tőle érdeklődtem, merre találom meg őket. — Cs. Milyen ügyben? Kitértem a válasz elől. Gyanakodva, gúnyosan mért végig. — Ismeri azokat mindenki! A második ememellett is áll egy ember. — Nézze, akit oda állítottam a helyére, korántsem olyan ügyes kezű, találékony, mint ő. De benne megbízhatok. Nekem már ez többet ér. Ide jutottunk. Hallgatok. Ha kérdeznék, felelne. De csak arra felelne, amit kérdeznék. Várom, hogy kibuggyanjon belőle a másik ember lénye, az a töblet, amit a válaszok tárgyiasságukban elkerülnének. Ahogy benne él a másik. Nagysokára meg is szólal. — öt éve ismerem. Azóta van itt. Szerettem, mert bármit rá lehet bízni. A leggyorsabb, mindenben föltalálja magát. De időnként megbolondult. Nem tudom másként felfogni. Nem iött be két-három napig. Aztán mindent megígért, iparkodott. Kölcsön is adtam neki. Megadta. Egyszer, karácsony előtt berohan a felesége sírva, hogy nincs annyi pénzük, amiből a gyereknek ajándékot vennének. Megsajnáltam, adtam pénzt. Pár nap múlva hallom a szaktársaktői: a halászcsárdában mulattak aznap este. Az ajándék elúszott. Nem egyszer volt. Szóval én már meguntam. Semmit se változik. Pár percig hallgat, majd megjegyzi: — Legalábbis én ilyennek látom. Ismeri? — Nem. Az anyjával beszéltem. — Az anyja rendes asszony. Be is jött hozzám. Mi van a fiával? Nem volt az ilyen, míg föl nem került Pestre tanulónak. Különben az apját magam is ismertem, mikor még inas voltam, abból az időből. Meghalt., tudja? Tébés volt. Sose ivott. Na és vele nem akar beszélni? Csakugyan, rögtön felismertem az ajtót. Csengetésre csinos fiatalasszony jelent meg. Pongyolában, hátközépig érő hullámos fekete hajjal. Jobb kezével hátra simította a haját, a pongyola ujja visszacsúszott a karján. Kreol bőre volt. — Az uram? Alszik. De mindjárt felkeltem, úgyis ebédelnie kell már. Szabadkoztam, de már nyitotta is a szobaajtót, szólt az urának. A rekamién feküdt. Felkönyökölt, dörzsölte az álmot a szeméből. — Mit akar? — kérdezte közömbösen. Mondom, a hiányzások miatt érdeklődöm. Meg most ez a fegyelmi ügy. Szóval a verekedés. — Ja — nevet —, nem volt itt verekedés. Csak egy kicsit adtam az asszonynak. Hazajövök reggel, éjszakás voltam épp. nincs itthon. Hol az istenben lehet? A presszóban. Erre én, mert éppen iött egy haver, fogtam magam, elmentem azzal a kocsmába Jövök egy óra múlva, nincs reggeli. Na megállj! Én. kérem, nagyon nyugodt ember vagyok, de akkor bepörögtem. Ittam is egy kicsit, meg bepörögtem. Ilyenkor aztán nm nézek se istent, se embert. Hát a szomszédoknak volt egy kis ingyencirkusz. — A rendőrség jött ki magáért, úgy tudom. — Azt is hallotta már? A fene essék a pletykálós szájukba! Hát úgy volt. Bevittek. Most aztán nyugton is maradok. Igaz, kocsmába se mehetek fél évig, feügyelet alatt vagyok. — S ha ez letelik? bemutatkoztatja, aztán eldicsekszik: tavaly jeles volt, most, sajnos, valamivel rosszabb. A napközit szidja, nem foglalkoznak eleget vele. — Maga hol dolgozik? — kérdem. — Nem dolgozom — mondja. — Azelőtt dolgoztam. Szövőnő vagyok. Most nem lehet. Csodálkozom: miért nem lehet? Az ember válaszol: — Én neni( engedem! Keresek annyit, hogy ne dolgozzon a feleségem. Legyen itthon, mikor nekem tetszik. Különben is, ez a magánügyem, nem? Vallat vonok. — Ha akar, nem beszél. — Nem azért mondtam — hátrál. — De csakugyan jól keresek. A három mindig megvan. Hát akkor? — De csak maguk is gyújtenének valamire, valami cél... — próbálkozom. Nevet. — Próbáltuk már, de odáig sose értünk. A vége előtt elment. Igaz, most egy kis motort szeretnék ... — Meg is lesz — fogadkozik az asszony. — No de többet úgyse lehet keresni! Akkor meg minek? Ráverek én, ha kell, de amikor nincs kedvem, minek menjek be? Szerintem nincs igaza a vállalatnak. Ha ledolgozom a magamét, sőt többet, megnezheti a százalékom, aztán minek hajtsak? Én többet tudok produkálni, mint az átlag ... — Cgy gondolja, akkor többet is engedhet meg magának? — kérdem. — Miért ne? Na hallja' Ha szükségük van rám. De nehogy megírja! Különben, mit faggat annyit. Hagyjon. Éjszakás vagyok, aludni akarok. Hát aludjon. Nem zavarom. Csak azon töprengek a lépcsőn lefelé: mit tanult ez az ember a legutóbbi esetből? Azt mondja, hogy tanult. Nem hiszem. Sztárnak képzeli niagát, akinek senki sincs fölötte. Kár érte. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG 1965. Júmu. 1.