Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

Szerelés, tervezés „világszínvonalon" Ismereteim szerint a súly- Tegnap még 80 éves gépe­talanság állapota három he- ken dolgoztak a munkások, lyen volt található eddig: leekorszerűbb automa­laboratóriumi körülmények ma a legkorszerűbb automa között a Szovjetunióban és takon. S a nyersanyagrak­az Egyesült Államokban, tár! Az maga a csúcshiper­természetes jelenségként a SZUper-modernség! Hogy mi­ért? Talán, mert bálafelvonó világűrben. De hogy a súly­talanság nagyüzemi előállí­tását is megkísérelték már, elevátor, csuzda, lift, elekt­mégpedig nem is külföldön, romos targonca teszi feles­hanem Magyarországon, nem iegessé az anyagok kézi ra­iSedendttPtetna kendTrfonT «át azért is. igen, gyár új csarnokában — ezt de van ott ennél nagysze­nem gondoltam volna. rűbb dolog is. Elnézést az A dolog lényege a követ- illetlenségért: az illemhely, kezó: szerelj fel porelszívó Minden emeleten, minden berendezést, ám a ventillá­szinten. S mivel a gépesí­torokat úgy szabályozd be, hogy több levegőt szívjanak tés következtében alig ot ki, mint amennyit befújnak, ember ha dolgozik majd a Kezdetben csak az ajtókat nyersanyagraktárban, vala­nem lehet kinyitni a lég- . , , nyomásbeli különbség miatt mennyinek jut belőle kulon, (a kísérlet jelenleg itt tart), szinte névre szólóan, de szerencsés esetben ké- Ehhez fogható modernség sóbb előállhat a súlytalanság nincs sem Angliában> sem állapota is a légritka üzemi ... . . , . , , . Svédországban, sem Hollan­kozegben. A kísérlet végre­hajtóit már ki sem kell lőni diában, még Svájcban sem. a világűrbe, remélhetőleg Ide kell hozni mind a Sze­elegendő körülöttük az zűr, amit okoztak 1 Dér Endre geden járó külföldieket: hadd lássák, milyen a csúcs­* hiperszuper világszínvonalú A szemünk előtt születik tervezés — csődje. Újjá a vén kenderfonógyár. F. K­Szegedi művészek Alpái Mária 1982-ben még csupán egyet- vetkeztetni, hogy szereti len szerepre szerződött Sze- munkahelyét, s nem vágyik gedre — a Turandot fősze- el Szegedről... repét énekelte az évad má- — Nyilvánvalóan nem le­sodik felében — az 1962— het előre tudni, hogy egy 63-as évad operalátogató operaénekesnek hogyan foly­közönsége azonban már tatódik az élete, s hol „köt többször találkozhatott ne- ki" végül is. Mindenesetre, vével a műsorfüzetekben, s Szegedet nagyon megszeret­hallhatta hangját a színpad- tem, mert úgy tapasztalom: ról. A Szicíliai vecsernye, A értő, zenerajongó közönség­végzet hatalma szerepeit a nek énekelünk. Fidelio, a Tosca. a Danton — Hogyan pihen egy-egy halála, a Varázsfuvola című szereplés után? operákban vállalt főszerepek — A színházban pihenem követték — eléggé gyors ki magam: prózát nézek — egymásutánban. A szegedi főleg Pesten — és olvasok, közönség egyre sűrűbben olvasok ... hallhatta fölcsendülni a fia- — Legkedvesebb élő Írója? tal Alpár Mária hangját, ezt A válasz irónikusan szel­a kellemesen telt, erőt au- lemes; mintha nem csupán gárzó, ugyanakkor hangulati a nagy lángész iránti tisz­finomságokat ls kifejezni ké- teletét, hanem némi szegedi pes érzelemgazdag énekhan- paprikát is a szavakba ve­got. gyftene: — Szokványosán lettem — Legkedvesebb élő íróm: énekessé — jegyzi meg rao- Shakespeare. solyogva —, már a középis- —Példaképé? kólában zongoráztam, éne- Eme mar elkomolyodó keltem, s mindenki — taná- arccal válaszol: raim, osztálytársaim, hozzá- — Callas. O ma a csúcs ... tartozóim — természetesnek és rendjénvalónak találta, hogy érettségi után a Zene­akadémiára jelentkezzem. Csajkovszkij Voltam fűszál­ját énekeltem a felvételin, megfeleltem, s elóbb Hoór Tempis Erzsébet, majd Lendvay Andor irányításá­val tanultam meg mindazt, amit egy leendő, terveket dédelgető operaénekes-jelölt­nek el kell sajátítania. Mert dédelgetett álmom azért ne­kem is volt, különösen a diplomavizsgára való felké­szültemben ... Ugyani.® épp a Norma egyik áriáját kap­tam feladatul — akkor épp Vaszy Viktor vezényelte ne­künk az operának ezt a fi­náléját —, s nekem minden vágyam az volt azóta, hogy egyszer az egészet is eléne­kelhessem, Bellini operájá­nak címszerepét... — S mind a szegedi szín­ház látogatói, mind a tele­vízió nézői előtt bebizonyí­totta — vágunk közbe —, hogy nincsenek teljesülhe­tetlen álmok: mostanában többször végigénekli a Nor­mát, nem is akárhogyan, ha­nem — a szakértők vélemé­nye szerint ls kiválóan. S most is Vaszy Viktor vezé­nyel ... — így van, s hadd tegyem hozzá: ő országosan is pá­ratlanul és példamutató mó­don ambicionálja a fiatal művészek képzését. Nagyon sokat köszönhetek neki, és Posszert Erzsébetnek, aki a főiskola befejezését köve­tően tanárom lett, s mind­máig maradt. — Mindez arra enged kö­A jövő számára is gyümölcsözzenek a zsombói gyümölcsösök Dúsan virágoztak idén a bizottságának elnökhelyette- kapott számos dulőutat zsombói gyümölcsösök, a se azonban tényekkel bizo- társadalmi munkával javí­születő kis falu és kiterjedt nyitotta, hogy maguk az el- tottak meg. Megfelelő üzlet­oázishoz nökök sem a legpéldásabbak hálózat, ipari szolgaltatas a közös vagyon gyarapítása- épült ki. Pár éven belül ilyenkor „súg művelődési otthon, majd kéttantermes iskola létesí­_ tését tervezik, melyre már­is 1 millió 300 ezer forint Mindezért elsősorban a községfejlesztési alapot tar­az emberek "szemiéletében Ts Helyi vezetők a felelősök, talékoltak. Mindez elisme­érződik valamilyen elzárkó- Farkas István, a szegedi ja- rést érdemel. Az emberek rási tanács vb elnöke elma- nevelésében, a politikai rasztalta a községi tanács munkában azonban hátul tanyavilága üde hasonlít. A kertek szép ba rack- és szőlőtermést ígérnek, ban. Persze, a házak és az udvarokban a tagság" álló személygépkocsik jómó­dot sejtetnek. E gazdagság árnyoldala csupán az, hogy zott „oázis"-jelleg. A szűklá tókörű, önös gondolkodás. A szegedi járási tanács végre- végrehajtó bizottságát, ami- kullognak Zsombón. A pa­ért nem tartotta kezében a rasztgazdák a tszcs-k „bás­tszcs-k állami irányítását, tyáiból" inkább egyéni jus­Nem ellenőrizte következete- sukra lesnek, minthogy a sen az alapszabály betartását. szociaiista módon élő, szo­hajtó bizottságának tagjai egész délelőtt a házakat, ta­nyákat járták és elbeszél­gettek az emberekkel, mi rs&.nsa®'*® *•»- s— ját értékelték. Így született ság és a tszcs vezetői együt- Zsombó jovojen munkal­meg ez a vélemény. S mint tesen munkálkodjanak a kö- kodnának. ahogy az élő vizsgáló orvos testrészre koncentrálja szervezetet z°s alap gyarapításán, is a beteg Sajnos, a zsombói tanács végrehajtó bizottságának ép­Balogh Ödön Szemüvegkeret A szemorvos azt mondta 1 dioptriás szemüveg kell. Az OFOTÉRT-nál a kiszolgáló kisasszony így fogadott: — A hétötvenes keretbe nem érdemes beletenni az üveget. Érdeklődésemre, szégyen­kezve nyúlt bele egy öblös fiókba és az asztalra rakott egy marékkal a típuskeretből. Valami nyúlékony műanyag­ból készült, ízléstelen kivitel­ben. De mit ls akarok hét öt­venért? — Egy kicsit szeb­bet, mert az nem kerül pénz­be és ha jobb is, fizetek rá, mondjuk húsz-harminc, eset­leg negyven forintot, addig jó lesz, amíg a százötven­kétszáz forintos keretre futja. Tekintve, hogy időnként én is takarékoskodom... B. Z. fi­gyelmét, úgy összpontosult Pen az egységes működés a e téma köré a gvűlés meg- gyengéje. A járási szakem­annyi hozzászólása. Ki- berek többnapos búvárko­mondatlanul is abban szin- dás, véleménykutatás után tetizálódott a járási tanács megállapították, hogy a he vb ülésének mondanivalója: a zsombói Virágzó Gyümöl­lyi tanács határozatainak gyakran azért nincs gyakor­csös Tszcs és a Gyümölcsös- lati eredménye, mert végre­kert Tszcs vezetői és tagsága hajtásáért csupán az elnök, a jövő számára is evümöl- a titkár s egy-két szakigaz­csöztesse kincseit. gatási szerv vállal felelőssé­M get. A vb nem függetlení­Sok ténnyel bizonyították ^ff m» -- hosv hár nacslagok. a tomegszerveze­naavüzemi tek vezet°i nem segítik cse­,<._r?llekvően a tanácsi munkát. a jelenlevők, szépen fejlett szőlő- és gyümölcstelepítése- ÁTünT'dr" Bertfeki JánóT ik vannak — mindkét tszcs- Amint dr' BeiCzk4 János, ben érvényesül a kisparasz­járási tanács vb a titkára ti gondolkodás visszahúzó P0™* » laaácsi ereje. Faragó István, a kfay ég Jfal™ £ dala zsombói tanács vb elnöke sinyu meg... ,ezt\, niRzen -„(Un- „ rendszeresen ülésezik a köz­nyíltan megmondta, hogy a t„„á„„ „ „a^u^a két gazdaság azért hiúsult meg, mert a •óvecüW ségi tanács és a végrehajtó egyesuiese bizottsóg de a határozatok­gazdák a magasabb típusú kal SStotof S tut lottók -k érvényt ^zerezríT azok­gyanitottak mögötte. Glem- nak A h/lyi tanács végre_ ba Pál, a járási tanács vb elnökhelvettese elmondta. hajtó bizottságának legfon­^„T - aTtóiAtó- K _ •tótóí: tosabb teendője a tömeg­hogy a delelotti beszelgete- . . . , _ WiHeríiu. a kapcsolat kiépítésé es a ha­Negyven liter gyógyító vér K. Gy. lánya megbetege- A vállalatnál komolyan dett. Megtudták ezt az új- vették a véradást. A vezetők szegedig szövőgyár^ dolgozói, példát mutattak. A váLlalat főmérnöke és az üzemveze­tők is feltűrt ingujjal álltak a vérvételkor az orvos előtt, mint a szövőnők, fonónők, lakatosok, adminisztrátorok. — Még így sem voltunk elegen. A dolgozóknak csak 10 százaléka jelentkezett. De minden évben többen ós többen jönnek. Négy éve, s egymás után mentek az üzem vöröskereszes titkárá­hoz, s a szakszervezeti bizal­miakhoz: ha kell, adunk vért, hogy segíthessünk. A lányt nem sikerült megmenteni, hiába volt az akarás, a jó­indulat. De másokat, sok em­bert igen. © Amikor a véradó állomás , , , amikor először jártak ná­dolgozó, megjelentek a gyar- lunk véradó 6nomástól> sekből kiderült: a zsombói gazdákat nem „zavarja" a szomszédos községek mező­gazdaságának nagyüzemi fej­lődése, ők majd utolsóként is ráérnek... A kisparcel tározatok ellenőrzése. végrehajtásának Kétségtelen, a járási ta­nács vb ülését a kritika lás telepítés hívei — sőt a hangja uralta. Arról beszél­Virágzó Gyümölcsös Tszcs gettek a résztvevők, ami ellenőrző bizottsága is — Zsombó előrelépését késlel­ezért ellenezte a nagyüzemi teti, gátolja. Akadt itt di­telepítéseket. Sokan egyéni- csérnivaló is. Nagy Sán­leg „fekete telepítést" végez- dor, a balástyai Móra Fe­tek. Ezért csűrik-csavarják renc Tsz elnöke és Molnár a százalékos befizetést. A Imre. a tiszaszigeti Búzaka­két tszcs elnöke, Thurzó lász Tsz főagronómusa, a já­József és Vass Zoltán kissé rási vb tagjai őszintén di­méltatlankodva hallgatta, csérték a közös telepítésű hogy hanyagságot séget olvastak a holott ők mindent elkövet tek. Dr. Ábrahám Antal, a járási tanács végrehajtó gyenge- gyümölcsösöket. A község­fejükre, fejlesztésben is vannak eredmények, sok szép csaló­ban, alig győzték a sok je­lentkezőt megvizsgálni. Kö­zel kétszáz idős és fiatal em­ber jelentkezett, önkéntes véradónak. 151-et találtak alkalmasnak arra, hogy vé­rükkel segítsenek beteg em­bertársaikon. — Voltak olyan fiatalok is közöttük, akik még nem töltötték be a 18. életévüket, ezért nem adhattak vért. Má­sokat pedig nemrégen ope­ráltak, s nekik is szükségük volt az erőre. De a 151 em­ber 40 liter vért adott — mondja a vállalat vöröske­resztese, Mára Péterné. © — Miért jelentkeztek ilyen sokan? — Tudják mit jelent a gyó­di ház épült, az orvosi ren- I gyógyászatban a vér. Életet delő újabb két helyiséget I ment. nagyon hamar végeztek. Most fél napnál is tovább tartott a munkájuk. — És addig kl volt a gépeli mellett? — Ügy szerveztük meg, a véradást, hogy egyszerre csak egy-két ember hiány­zott az üzemből. Egymást ér­tesítettük. © — Vannak-e rendszeres véradóik? — Igen. Árval Sándor, Arany Antal, Papp Lászlóné, Bekker Béláné, ifj. Meggyesi István és Rózsi Károlyné már négy éve minden alka­lommal jelentkezett. Az emberek itt is szívesen adják a vérüket az életek megmentéséhez. K. A. NÉMETH FERENC: R sztár — Mondják, éjszakás volt. Délutánfelé megyek el hozzá, hadd aludja ki magát. Délután csakugyan fölkerestem. Néhány éves épületben laktak, a második emeleten. A lép­csőházban gyerekek játszottak a megrozzant — No, akkor is meggondolom. Most ez jó lecke volt nekem. Biztos-e ez? Tűnődöm. Körülnézek a lakás­ban. Otthonos. A bútorok nem a legmoderneb­bek, kissé már használtak, de otthonos. Kis idő korlát tövében. A falakon is látszott a sok gye- múlva bejön a kislány. Másodikos. Áz anyja — Cs. átlagon felüli szakmunkás, de megette a fene — mondja lakonikusan a művezető, összekulcsolja szögletes, szikár kezeit az asz­talon, s kipillant a kalicka ablakán át a mű­helyre. Olyan, mint egy némafilm, ahogy a gé- leten, ahol az előszobaajtón nincs üveg. Ügy pek körül sürgölődnek az emberek. Cs. gépe van bedeszkázva. rek nyoma. Egy asszony jött ki a földszinti ajtón szemetes vödörrel. Tőle érdeklődtem, mer­re találom meg őket. — Cs. Milyen ügyben? Kitértem a válasz elől. Gyanakodva, gúnyo­san mért végig. — Ismeri azokat mindenki! A második eme­mellett is áll egy ember. — Nézze, akit oda állítottam a helyére, ko­rántsem olyan ügyes kezű, találékony, mint ő. De benne megbízhatok. Nekem már ez többet ér. Ide jutottunk. Hallgatok. Ha kérdeznék, felelne. De csak arra felelne, amit kérdeznék. Várom, hogy ki­buggyanjon belőle a másik ember lénye, az a töblet, amit a válaszok tárgyiasságukban elkerülnének. Ahogy benne él a másik. Nagy­sokára meg is szólal. — öt éve ismerem. Azóta van itt. Szerettem, mert bármit rá lehet bízni. A leggyorsabb, mindenben föltalálja magát. De időnként meg­bolondult. Nem tudom másként felfogni. Nem iött be két-három napig. Aztán mindent meg­ígért, iparkodott. Kölcsön is adtam neki. Meg­adta. Egyszer, karácsony előtt berohan a fele­sége sírva, hogy nincs annyi pénzük, amiből a gyereknek ajándékot vennének. Megsajnáltam, adtam pénzt. Pár nap múlva hallom a szaktár­saktői: a halászcsárdában mulattak aznap este. Az ajándék elúszott. Nem egyszer volt. Szóval én már meguntam. Semmit se változik. Pár percig hallgat, majd megjegyzi: — Legalábbis én ilyennek látom. Ismeri? — Nem. Az anyjával beszéltem. — Az anyja rendes asszony. Be is jött hoz­zám. Mi van a fiával? Nem volt az ilyen, míg föl nem került Pestre tanulónak. Különben az apját magam is ismertem, mikor még inas voltam, abból az időből. Meghalt., tudja? Tébés volt. Sose ivott. Na és vele nem akar beszélni? Csakugyan, rögtön felismertem az ajtót. Csengetésre csinos fiatalasszony jelent meg. Pongyolában, hátközépig érő hullámos fekete hajjal. Jobb kezével hátra simította a haját, a pongyola ujja visszacsúszott a karján. Kreol bőre volt. — Az uram? Alszik. De mindjárt felkeltem, úgyis ebédelnie kell már. Szabadkoztam, de már nyitotta is a szobaajtót, szólt az urának. A rekamién feküdt. Felkönyökölt, dörzsölte az ál­mot a szeméből. — Mit akar? — kérdezte közömbösen. Mondom, a hiányzások miatt érdeklődöm. Meg most ez a fegyelmi ügy. Szóval a vere­kedés. — Ja — nevet —, nem volt itt verekedés. Csak egy kicsit adtam az asszonynak. Hazajö­vök reggel, éjszakás voltam épp. nincs itthon. Hol az istenben lehet? A presszóban. Erre én, mert éppen iött egy haver, fogtam magam, el­mentem azzal a kocsmába Jövök egy óra múl­va, nincs reggeli. Na megállj! Én. kérem, na­gyon nyugodt ember vagyok, de akkor bepörög­tem. Ittam is egy kicsit, meg bepörögtem. Ilyenkor aztán nm nézek se istent, se embert. Hát a szomszédoknak volt egy kis ingyen­cirkusz. — A rendőrség jött ki magáért, úgy tudom. — Azt is hallotta már? A fene essék a plety­kálós szájukba! Hát úgy volt. Bevittek. Most aztán nyugton is maradok. Igaz, kocsmába se mehetek fél évig, feügyelet alatt vagyok. — S ha ez letelik? bemutatkoztatja, aztán eldicsekszik: tavaly je­les volt, most, sajnos, valamivel rosszabb. A napközit szidja, nem foglalkoznak eleget vele. — Maga hol dolgozik? — kérdem. — Nem dolgozom — mondja. — Azelőtt dol­goztam. Szövőnő vagyok. Most nem lehet. Csodálkozom: miért nem lehet? Az ember válaszol: — Én neni( engedem! Keresek annyit, hogy ne dolgozzon a feleségem. Legyen itthon, mikor ne­kem tetszik. Különben is, ez a magánügyem, nem? Vallat vonok. — Ha akar, nem beszél. — Nem azért mondtam — hátrál. — De csak­ugyan jól keresek. A három mindig megvan. Hát akkor? — De csak maguk is gyújtenének valamire, valami cél... — próbálkozom. Nevet. — Próbáltuk már, de odáig sose értünk. A vége előtt elment. Igaz, most egy kis motort szeretnék ... — Meg is lesz — fogadkozik az asszony. — No de többet úgyse lehet keresni! Akkor meg minek? Ráverek én, ha kell, de amikor nincs kedvem, minek menjek be? Szerintem nincs igaza a vállalatnak. Ha ledolgozom a magamét, sőt többet, megnezheti a százalékom, aztán minek hajtsak? Én többet tudok produ­kálni, mint az átlag ... — Cgy gondolja, akkor többet is engedhet meg magának? — kérdem. — Miért ne? Na hallja' Ha szükségük van rám. De nehogy megírja! Különben, mit faggat annyit. Hagyjon. Éjszakás vagyok, aludni aka­rok. Hát aludjon. Nem zavarom. Csak azon töp­rengek a lépcsőn lefelé: mit tanult ez az em­ber a legutóbbi esetből? Azt mondja, hogy ta­nult. Nem hiszem. Sztárnak képzeli niagát, aki­nek senki sincs fölötte. Kár érte. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG 1965. Júmu. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents