Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

Ünnepi röpgyűlések VIT-műszak a Szegedi Ruhagyárban építkezéseken A szegedi üzemi fiatalok közül a ruhagyáriak elsőként csatlakoztak a textilművek KISZ-bizottságának felhívásához, amelyben a IX. VIT jegyében versenyre hivták Szeged valamennyi üzemének fiataljait. A ruhagyárban is egyhónapos műszakot tartanak. A nemes vetélkedést az ifjú műszakiak szocialista brigádja kezdeményezte. Vállalták, hogy a műszak ideje alatt a fiatalok egyéni normáikat 100 százalékra teljesítik és újabb két reszorton tanulnak meg dolgozni. A minőség javítása érdekében pedig azt vállalták, hogy naponta háromnál nem lesz több belső visszavetés. A műszak időszakában a KISZszervezet rendszeresen értékeli a vállalás teljesítését és erről tájékoztatják a hangoshíradón keresztül a vállalat dolgozóit. A legjobbak neveit elhelyezik a dicsőségtáblán is. A versenyben legszebb eredményt elérő fiatalokat nógrádverőcei jutalomüdülésre küldik és tárgyjutalomban részesitik. Az üzemben eddig 200 fiatal csatlakozott az ifjú műszakiak szocialista brigádjának kezdeményezéséhez. Árvízvédelem Régi harcokra, az egykori sztrájkokra, az építőipari dolgozók munkásmozgalmi tetteire emlékeznek ünnepi röpgyűléseiken a szegedi építőipari munkahelyek dolgozói. Mint munkásünnepen szokás, számba veszik mai munkájuk eredményeit, a holnap tennivalóit is. Csütörtökön délben három helyen tartottak ünnepi röpgyűlést. © Az Oskola utcai építkezésnél ez év harmadik negyedében 116 lakás építését fejezik be. A röpgyűlésen az építkezés közel 100 dolgozója vett részt, köztük Lórik György, az Építők Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának tagja, aki szintén ide tartozónak vallja magát, hiszen a házak tervezésében részt vett. Csala János, a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat osztályvezető-helyettese, a vállalat szakszervezeti bizottságának tagja köszöntötte a munkahely dolgozóit. Hangsúlyozta, hogy az építők 20 év alatt az ország sok városának, falvának képét változtatták meg és a dolgozók tízezrei kaptak korszerű otthont. Ma már az építőipari munkások nemcsak a menynyiségre törekszenek, hanem úgy dolgoznak, hogy minőségben is elérjék a többi szocialista ország színvonalát és mielőbb túlszárnyalják a kapitalista országok eredményeit is. Az első negyedévben a vállalat 107,9 százalékra teljesítette tervét, ezen belül a termelékenységi tervet 108,6 százalékra. A cél az, hogy ezt a szép teljesítményt a következő negyedévekben is tartani tudják. Ezt segítik elő a 46 munkahelyen tartott termelési tanácskozásokon elhangzott észrevételek, javaslatok. Felszólalt a röpgyűlésen Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Tolmácsolta a megyei párt-végrehajtóbizottság üdvözletét, s köszöntötte a munkahely dolgozóit. A továbbiakban meleg szavakkal köszönte meg a szorgalmas, áldozatkész munkát, a tervek teljesítését s kérte a dolgozókat, hogy a továbbiakban is az építőmunkások fórraTiszaiak a Duna mentén A bosszú ideig tartó, a Dunán egymás után levonuló árhullámok, a viszonylag tartósan magas vízállás erősen igénybe veszi a folyó gátrendszerét. A védekezési munkálatok azonban egy percre sem szünetelnek. A-/ Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi készenléti osztaga a Mohácsisziget veszélyeztetett szakaszain, Homorúd község határában teljesít szolgálatot. Az árvízvédelmi készenléti osztag munkájáról Orlóczi Istvántól, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság helyettes vezetőjétől kaptunk tájékoztatást a helyszínen. Elmondotta, hogy az árvízvédelmi osztag 52 emberből all, teljes önellátásra épített szervezet. Alapvető feladata, hogy a veszélyeztetett területeken a rendelkezésre álló gépek, szerszámok és anyagok segítségével megerősítse, védje a gátrendszert, megakadályozza a gátszakadásokat, átszivárgásokat. Az osztagban villanyszerelők, ácsok, hajósok, kubikosok, sőt még szakácsok is vannak, s így az árvízvédelemmel kapcsolatos valamennyi összetett feladatot el tudnak végezni. I veszélyeztetett gátszakaszon Az árvízvédelmi osztagot május 24-én éjszaka riasztották és a 10. sz. AKÖV 16 tehergépkocsijának és egy autóbuszának a segítségével szállították a Duna által veszélyeztetett gátszakaszra. Mint Erdélyi István gépkocsivezető, oszlopvezető elmondotta. a 10 sz AKÖV dolgozóinak és a vízügyi igazgatóság árvízvédelmi Készenléti osztagának kapcsolata, együttműködése kifogástalan. — Együtt riasztottak bennünket és együtt végezzük a munkánkat — mondja. A mi feladatunk az, hogy üzembiztos kocsijainkkal minden esetben rendelkezésére álljunk az árvízvédelmi készenléti osztagnak. Iz átszivárgás A készenléti osztag egyik fele a községi tanácsházában levő szálláshelyen pihen. Suti Pál. az osztag egyik szakácsa már négy esztendeje tagja a készenléti osztagnak, tizennegyed magával vesz részt Algyőrő! az osztag munkájában. Az osztag másik fele kint dolgozik a gáton. Mint Rácz László, az osztag vezetője elmondotta, eddig már három különböző, a víz által veszélyeztetett helyen, mintegy 250 méter hosszúságban verték le a vasszád lemezeket a gát megerősítésére, az átszivárgás megakadályozására. Jelenleg a Mohácsról hajóval átszállított homokzsákokkal erősítik, terhelik meg a gátakat. Itt dolgozik Tatár István 23 éves tápéi gépkezelő is, aki ez» mondta munkájukról: Erdélyi István gépkocsivezető, a 10. sz. AKÖV oszlopveze tője — A szolgálat eleg nehéz. Az ellátás azonban jó. Három éve vagyok a készenléti osztagnak a tagja az a feladatom, hogy a kompresszorok, légkalapácsok és a tömlők minden pillanatban üzemképes állapotban legyenek. Segít a helikopter is A nagy zajtól alig hallom a nangját. Dübörögnek a kompresszorok és a légkalapácsok, a gáton egymást érik a tehergépkocsik, földet, követ, homokzsákot szállítanak és felettük köröz a figyelőszolgáló repülőgépe, helikoptere. Az árvízvédelemnek ezen a részén kézi szerszámot alig láttunk. Hatalmas technikát sorakoztattak íöl a víz megfékezésére. Mérői Sándor, az osztag egyik munkása ezt mondotta: — Az a feladatunk, nekünk, ácsoknak, hogy a létraállványokat felállítsuk, a betétlapokat elkészítsük. Elég régen tagja vagyok már a készenléti osztagnak és több társammal már több árvízvédelmi munkában részt vettem. Nem tagadom, félünk a víztől, a nagy víztől, az árvíztől. De az ember legyőzi a félelmét és akkor legyőzi a folyót is. Jól öszszeszokott emberekből áll az osztag és ez erőt. bátorságot ad nekünk. Hozzáértők a szegediek Vidács István algyői roesóvezetővel a Dunáról is megtekintettük a védelmi munkálatokat. A szegediek munkahelyétől északra a Kecskeméti Autóközlekedési Vállalat tehergépkocsijait láttuk, még feljebb pedig a budapesti árvízvédelmi osztag áll készenlétben. A víz az utóbbi napokban apadt, azonban az előrejelzések szerint újabb árhullám várható. Végig a gáton gépek és emberek vigyázzák a levonuló árhullámok útját. A gáton túl nyugodtan élnek, dolgoznak az emberek, mert tudják, ha szükség van rá, az emberek és a gépek erejük, igyekezetük maximumát adják, hogy megmentsék az embert és az ember által termelt értékeket az árvíztől. Ezt mondotta Molnár József is, a Homorudi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára és még hozzátette: — Rendes, igyekvő, szorgalmas, hozzáértő emberek a szegediek. Községünk köszöni a munkájukat. Oravec János dalmi hagyományaihoz méltóan dolgozzanak és küzdjenek az élvonalban az új, a szocialista rend érdekében. Hangsúlyozta, az ország, a párt sokat vár az építőmunkásoktól és nyugodtan számíthat rájuk. O Bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg az építők napjáról az újszegedi egyetemi kollégium építőmunkásai. A Csongrád Megyei Építőipari Vállalat műszaki tájékoztatás-előadója, Benárd Tibor rövid beszédben méltatta az ünnep jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az építkezés dolgozói jó eredményeket mondhatnak magukénak. Ezután Csádon Gyula, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa a párt üdvözletét tol mácsolta az építőknek. Kifejezte azt a reményét, hogy az építőipari vállalat dolgozói nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik éves vállalásukat. A 320 fős egyetemi kollégiumot a januárban tett felajánlás értelmében e hó végére. de legkésőbb július 10, ig tető alá hozzák. Az ünnepség után Szögi László építésvezető elmondta, hogy első negyedévi tervüket 103,7 százalékra teljesítették. Abban, hogy ilyen eredmény szül® tett, jelentős szerepe van Csúri Mihály szocialista kubikos-brigádjának, a kőművesek közül pedig a Rácz- és a Szetei-brigádnak. Az építkezésen jó a szakmunkás-ellátottság, de fiatalokban sincs hiány — a mintegy 30 ipari tanuló ;s kiveszi részét a munkából. A munkálatok gyorsítására és könynyítésére géppel vakolnak. A jövendő egyetemi kollégium műszaki átadását 1966. január 31-re tervezik. © Több munkahely dolgozói találkoztak ebédidőben a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat élelmiszeripari technikum melletti felvonulási épületében. Az autóbuszállomás, a kenderfonógyári gőztávvezeték, s a közeli emeletráépítések munkásait Heim János, a vállalat termelési osztályának vezetője köszöntötte az építők napja alkalmából. Majd Vecsernyés Lajos, a tervosztály vezetője mondott beszédet. Elismeréssel szólt a vállalat dolgozóinak idei eredményes munkájáról és kérte a gyűlés résztvevőit, hogy tanácsaikkal, javaslataikkal, jó munkájukkal segítsék házaink, üzemeink építését Elmondotta, hogy az építőipar dolgozói is magukénak érzik a pórt által kitűzött célok megvalósítását, ezért fogadják ünnepükön, hogy legjobb tudásuk kamatoztatásával fáradoznak valamennyien a szicializmus építésének sikeréért. Testvéri szolidaritás Újabb tiltakozó gyűlések Üjabb szegedi üzemekben, intézményekben tartottak békegyűleseket. Ezeken a dolgozók kifejezték testvéri szolidaritásukat a vietnami néppel, s mélységesen elítélték az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresszióját, amely az egész emberiség békéjét veszélyezteti. A gyűléseken követelték, hogy vonják ki az amerikai csapatokat Dél-Vietnamból. s az USA szüntesse meg Észak-Vietnam barbár bombázását. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének mintegy 650 dolgozója tartott röpgyűlést, s tett liitet aláírásával is, a vietnami nép iránti szolidaritásáról. A Csongrád Megyei Húsipari Vállalat vágóhídi üzemének munkásai röpgyűléseken írták alá a tiltakozó leveleket, melyeket az Országos Béketanácshoz juttattak. Szolidaritási gyűlést tartottak a Szegedi Rendelőintézet orvosai, dolgozói és a szegedi járási tanács dolgozói is Papírbarikádok L

apulhat feltépett uteakövek között tucatnyi géppuska, s nem olyan veszélyesek, mint mai közéletünk láthatatlan papírbarikádjai, melyek sűrűn útját állják gazdasági, politikai és kulturális életünk gyorsabb fejlődésének. Most csak egy példát arról, hogy a szegedi járásban miként lassul le a termelőszövetkezeti mozgalom forradalmi lendülete a papírbarikádok előtt. A szegedi járás újabb szövetkezeti beruházásaira 1964-ben 121 millió 341 ezer forintot terveztek. A Magyai Nemzeti Bank szakemberei bizonyítják: az említett őszszegből 112 millió forint hitelt mór az év első felében megnyitottak. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen a beruházások feltételei megvoltak. Mégis az év végén kid® rült, hogy 37 millió forint megmaradt, nem tudták beépíteni a járás mezőgazdaságába. Ha megvolt a falazáshoz a tégla, akkor kitűnt, hogy nincs mész. Ha már minden előkerült, akkor meg felfedezték (több hasonló eset történt), hogy összeállt a cement a zsákokban, mert nem takarták be azokat az eső elől. Nem ritkán csak azért áll le egy-egy építkezés hosszú hónapokra, mert hiányzik néhány tucat ácskapocs. Mik ezek? — kérdezhetjük a beruházóktól. „Mi megrendeltük a kereskedelemtől, de nem küldte. Itt az írás!" A kereskedelem: „Írásunk van; ekkor meg ekkor feladtuk a rendelést a gyárnak, de..." A gyár: „Bizonyítjuk, hogy a kapacitásunk akkor már foglalt volt..." Ilyen hát a papírbarikád Akik mögéje húzódnak, szinte megfoghatatlanok. Tudjuk, fiatal szocialista társadalmunk gyermekbetegsége ez. Mint az influenza előbbutóbb elmúlik, mégis, ha nem harcolunk ellene követk® zetesen, nyomokat hagyhat maga után. S ha most vizsgáljuk a helyzetet, úgy tűnik, hogy tán még rosszabb, mint egy évvel korábban volt. A népgazdaság reális lehetőségeit figyelembe véve 1965-re 101 millió forint értékű összberuházást terveztek a járás tsz-eiben. Ebből 11 millió forint a sajáterős munka, a többi állami hitel. Ebből az összegből május l-ig 70 millió forint hitelt már megnyitottak, viszont a felhasználás — tehát a beépített érték — csak 6 millió (!) forint. Néhány részlet: Az egyéb beruházások címén szerepelnek például a szőlő-gyümölcs telepítések, s ezek járulékos beruházásai. E célokra 45 millió forintot szándékozunk költeni az idén, s öt hónap alatt csak 3 millió forint értékű munkát sikerült elvégezni. Tipikus eset a sok közül: a sándorfalvi általános ktsz-t jelölték ki, hogy építsen fel 522 ezer forint értékben gyümölcstárolót a csengelei Aranykalász Tsz-ben. Ugyanitt 107 ezer forintért készítsen műtrógyaraktárat. továbbá permetlé-tornyot, melynek 119 000 forint a költsége. A forráskúti Haladás Tsz-ben ugyancsak a sándorfalviaknak kellett volna felépíteniök 262 ezer forintért egy másik gyümölcstárolót és a csengeleihez hasonló műtrágyaraktárat. Kálmán János, a Magyar Nemzeti Bank csoportvezetője mondotta el, hogy a ktsz először vállalta az 1 millió 200 ezer forint körüli munkát. Ennek megfelelően a Csongrád megyei Beruházási Iroda elkészítette a költségvetést és a szükséges terveket. Viszont a ktsz az utolsó percben visszavonta vállalását. Az ügyet hamarosan a bíróság tárgyalja. Kinek lesz igaza, még nem tudhatjuk. Az ítélet biztosan igazságos lesz, de az is bizonyos, hogy az öt fontos létesítmény már nem épül fel az idén. A rúzsai Juhász Gyula Tsz-ben 1963 óta készül egy mindössze 215 ezer forintos gyümölcstároló, s még mindig messze a befejezés. Az évek során a gyakori fel- meg levonulás már eddig 30 ezer forinttal növelte a terven felüli kiadásokat. Állítólag a tsz vezetősége a hibás, mert nem gondoskodott a szükséges anyagokról. Viszont a Magyar Nemzeti Bank szerint az is igaz, hogy az itt elvégzendő szakipari munkák normái olyan rosszak, hogy az építők a „sóra, paprikára valót" is alig kereshetik meg ezekkel. Szükség van-e az ilyen takarékosságra? A dolgozóknak jogos kérésük, hogy ezen az építkezésen is kereshessenek annyit, mint átlagosan a vállalat más munkahelyein. S

zó nélkül hagyhatjuk-e, hogy csupán egyetlen esztendő alatt a járásunkban 62 olyan mezőgazdasági beruházás maradt félbe, melyek átadási határideje december 31-én lejárt. A 16 átmenő beruházás sincs időarányosan a megfelelő készültségi fokon. Például a szőregi új tojótelepen egy hónap múlva már meg kellene kezdeni a termelést, de a bank szerint a szükséges munkáknak eddig csak a 45 százaléka készült el. Tehát már biztos, hogy egy esztendő kiesik a termelésből. S ez legalább 4 millió tojást jelent. Nem készült el 33 gépszín sem. (Értékes gépek állnak a szabad ég alatt!) Természetesen számos jó példát is elmondhatunk. A szegedi Móra Ferenc Tsz „csirkegyára" az eredeti határidőnél egy évvel előbb kezdte meg a termelést. Ez 9 millió forint forgalmat jelent a közösség részére. Szili Antal, a tsz elnöke ugyanis nem nyugodott bele, hogy „ez nincs, az nincs". Amikor kellett, heteken át úton volt, s végül az építők nagyszerű „kiszolgálást" kaptak. A kőműves, lakatos és az ács dolgozni, keresni akar. S hogy néha mégis vékonyak a borítékok, annak az az oka, hogy még sok szakvezető, tsz-elnök úgy véli, az is elegendő, ha gondosan irattározza az akadályközlő leveleket, melyekben azt írják, hogy „elfogyott a sóder". Ez lesz ugyanis a perdöntő bizonyíték arra, hogy nem rajtuk múlott... „Érdekes", hogy viszont jónéhány gazdaságban általaban minden elkészül határidőre. Benépesülnek az új istállók, megjönnek a gépek is. Más helyeken pedig néha már vérlázító a lassúság. Ahol jól haladnak a beruházások, ott mindenütt megtaláljuk a kommunisták, a pártszervezetek jó munkáját. Nem elég csak olykor beszámoltatni a tsz-elnököt az építkezés állásáról. Ettől még nem lesznek változások. A kommunisták váljanak a beruházások gyorsításának motorjává. Leleményesség, forradalmi munkalendület kérdése ez. Nincs kerítéshez való betonoszlop, mert az állami vállalat nem győzi a gyártást? Napok, hetek múltán akár a helyszínen gyárthaljuk' Gazsovics József, a csengelei Aranykalász Tsz elnöke sehol sem kapott kerítésnek való dróthálót. De azért nem várta be a bajt, ami a 100 holdnyi új gyümölcsös pusztulásával fenyegetett. A szegedi Felszabadulás Tsz-ben szakembert talált, aki megszőtte a dróthálót. S végül még a beruházás 90 ezer forinttal olcsóbb is lett. U

tunkban állnak a bürokrácia papírbarikadjai s lassítják a munkát! A szegedi járásban a tavalyi és az idei tapasztalatok alapján három év alatt több mini egy évet vesztünk! Pedig éppen itt lenne a legnagyobb szükség a beruházások gyorsítására, a határidők betartására. A szegedi tsz-ekben ma már minden szántóegységre 10 ezer 418 forint értékű állóeszköz, megvalósult beruházás jut. Egész megyei szinten 4 ezer 500 forintot mutat a tsz-ek szántóegységenkénti állóeszköz-ellátottsága. A legrosszabb a helyzet a szegedi járásban. Jelenleg csak .3 ezer 360 forinttal tudunk számolni. Még a legjobb tsz-ek ellátottsága is csupán 4 ezer 308 forintig emelkedett. S hogy ez átmenetileg így van, nem a párt s nem a kormány hibája. Le kell dönteni végre a „minél nagyobb fizetésért a legkisebb felelősséggel" talajára épült papírbarikádokat! CSÉPI JÓZSEF Péntek. 1965. június 4. OÉL-MAGYA*ORS?AG 3