Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

KÉT LEVÉL Voltaképpen Börcsök András élete nem mutat föl meghökkentően érdekes esztendőket. „Csak1' dolgozott, egészen nyugdíjáig. De ahogyan dobozott, az mindig érdekes volt, először saját magának és azoknak, akik munkája nyomán boldogultöK. Karbantartó művezető volt az .újszegedi kendergvárban. Segített a háború után a lebombázott gyár építésében, a Tiszába szalajtott gépek munkába állításában, új üzemrészek gépesítéseben. és a megromlott gépek gyors kijavításában: amiért a szövőnők hálás köszönetét kapta cserébe. Hiszen minden elveszett munkaóra pénzveszteséget jelentett. Börcsök András nagyon jól tudta ezt és azért is biztatta csoportját szép szóval, gorombán, oktatgatva és néha egy kis fülhúzással is a rakoncátlan suhanc tanonc pillanatnyi keserűségére, és mégis javára. Nem kérkedő ember. Kommunista meggyőződését belül hordja, s csak akkor mondogat oda, amikor már torkig van. — Mert mindennap jobbat akartam és mindig jobbat, többet, mirrt tegnap — mondja mostan a csöndes kis konyhában. Ez a kis ház élete munkájának a jussa, szobakonyha szépen berendezve, no meg a kert. — Tudja, nem szeretik azt az embert, aki a hiba és igazságtalanság láttán mindjárt szól — próbálja fogalmazni negyven esztendőnyi munkástapasztalat^t. — Nem is ez a fontos, önmagunkkal, a lelkiismeretünkkel legyünk jóban. Akkor nincs baj. De ha belül bomlik meg valami, akkor hiába szeret bennünket a világ. — Ez igaz — hagyja jóvá a véleményemet. Kis kávé kerül az asztalra, meg néhány levél. — Elköszöntem mindazoktól, akiket tiszteltem — forgatja a leveleket. — Ott a cukor, tessék venni — igazít útba Börcsök András felesége. — Köszönöm. Nézem a leveleket. Érdekesek, mert hangjukból őszinteség és a nyugdíjas lakatos iránti becsülés kiérződik. — Valamennyien válaszoltak, akiknek írtam — szól halkan. — Látom, hogy kicsit meghatódott, frissek még ezek a levelek. — Mert tudja, tőbb az emberekben a jó, mint a rossz. — Több — erősítem egészséges meggyőződését —, s ha ezt nem hinnénk, akkor nem is volna célja az életnek. Kezében tart egy fehér borítékos levelet. — Kádár elvtárs írta — mondja hivalkodás nélkül. — Szép emlék — s nyújtja. hogy olvassam el. Közben megtudok részleteket is. Valamikor a Váci út és a Teve utca környékén találkoztak, s évtizedekkel később azután Börcsök András fia — aki minisztériumi vezető tisztviselő — 1956-ban ott a kormány körül dolgozott. 5iklös ján0s i id&v h<j/iÁ£ Néhány esztendeje, hogy Kádár elvtárs az újszegedi kendergyárban járt, felismerte Börcsök Andrást a bemutatkozás alkalmával. — Csak fiatalabb kiadásban — nevetett a miniszterelnök a találkozáson. — Kétszeresen igaz. Akkor ő is fiatalabb volt, most meg a fia a fiatal. Szép ievélben köszönt el a kormányelnöktől is Börcsök András, és őszinte, együttérző levelet kapott válaszul. Most másik levél után nyúl. — De ez aztán nem együttérző. Tanácsi végzés, másodfokon is elutasítottak. Szabályos elutasító határozat, megokolva megfelelő rendeletszámokkal, paragrafusokkal. — Pedig úgy szeretném fölépíteni ezt a konyhát. Utolsó éveimre kényelmesebben laknánk itten. Lenne helye a fiamnak, unokámnak. amikor nyáron megjönnek. Előkerülnek a tervrajzok is, több variációban. A jelenlegi konyhából szoba lenne és a tervek szerint egy konyha ragasztódna a ház végéhez. A gyártól elegendő bontási téglát kapott, megvolna a tetőféleségre is a pénz. Fölajánlották segítségüket a gyári lakatosok. Szóval minden megvolna, csak az engedély hiányzik. -— Mert nincsen meg a föld színétől a 75 centiméter — magyarázza. — A ház csak 45 centiméter magas padlózatú. De nem építhetem magasabbra a konyhát, mint amilven a szobák magassága. fditéle dolog az, hogy a szobából lépcsőn járjak föl a konyhámba. — Pedig a tanács helyesen járt el. Törvényesen. — Tisztában vagyok vele, de ez a törvény merev. — Lehetséges — hagyom helyben a véleményt. — Itt vannak ezek a há- I zak százával. Terv nélkül, sőt kőműves nélkiil épültek, | de még 200 év múlva is há- ! zak lesznek. — De valamiképpen még- j is szabályozni kell az épít- ; kezéseket. Ha ezt építészmérnök hallaná, biztosan kivörösödne a nyaka a méregtől. Még hogy terjeszkedni építkezésben, amikor az egész világ az ég felé építkezik. Nálunk különösen fontos ez, hiszen egyre fogy a szántóföldünk. — Rendben van, de ne úgy kezeljük ezt, mintha már a kommunizmust építenénk. Egy ólat, kéményt, ajtót is csak tervvel és engedéllyel építhet az ember manapság. Alig tudok szólni. Úgy látszik, az építkezéshez mindenki ért Magyarországon, de mindenki a maga módján ért hozzá. Sajnos valójában igen kevesen értik. — Nagyon bántja magát ez a konyha? — Nagyon, mert én törvénytisztelő vagyok. Akik meg fütyülnek a törvényre, vígan építkeznek, a kutya se ugat utánuk. — Ez helytelen, ha rájönnek, úgyis lebontatják velük. — Tudom én, azért jártam a hivatalos utat. Mit tanácsolhatnék most? Igaza van a nyugdíjas lakatosnak, hiszen nagy életvágy áll a megvalósulás előtt. Számára nincs nagyobb a világon, mint ez. De igaza van a törvénynek is. — Elmegyek a miniszterhez — segít ki zavaromból. — Engedélyért? — Azért is, meg a rendelet miatt. Nagyon sok még a magánház, meg a tanya... Jobban nézzék meg ezt a rendeletet, mert így nem célszerű, sújtja a kisembert. — Hát menjen el, Börcsök elvtárs, hátha segíthet magán. — Ha nem is segítek, de a lelki nyugalmam miatt alighanem megteszem. Későre jár. Elköszönök Börcsökéktől. Még mindig szemerkél az eső. Sebesebbre fogom lépteimet, de eszem csak visszajár. Sajnálom Börcsök Andrást, mert nagyon emészti magát. Törvénytelenül csak nem épít, egyenesebb ember annál. Valóban fölmegy az építésügyi miniszterhez? Nem tudom. (Következik: ember.) A gombás NORMA Bellini operájának szegedi bemutatója Minden elfelejtett opera felújítása veszéllyel jár. A premieren kiderülhet, hogy a produkció, a szó valódi értelmében, nem színházi előadás, azaz nem olyasmi, amihez a mai nézőnek köze van, amelynek drámai kifejletében valahogyan érdekelt, hanem csak egyszerű zenetörténeti óra. Ezt lehet érdeklődéssel figyelni, tanulni is lehet belőle, -5t mág szórakoztat is. A legfontosabb, a színház lényege, a bekapcsolódás élménye azonban hiányzik belőle: nem érezzük, hogy a drámai folyamatban rólunk is szó van. Hogy Bellini Magyarországon negyven éve nem játszott operájának szegedi premierjén nem ez történi, vagyis, hogy a produkció igazi színház, s nem zenetörténeti óra volt, az mindenekelőtt a zenének köszönhető. A szövegkönyv, a librettó ma már és számunkra teljesen érdektelen. Egészében és sok részletében is. Ahogyan például Adalgisa bevallja Normának a prokonzul iránt érzett szerelmét, ahogyan Felice Románt, a librettó írója hosszadalmasan elnyújtja, megszerkeszti ezt a jelenetet, az annyira elavult és mesterkélt. hogy hasonlót ma még a legmaradibb szerző se merne leírni. Bellini zenéje azonban ma is él és hat. Él, még annak ellenére is, hogy a mi ízi® sünk szerint szokatlanul nincs szinkronban a librettóval. A cselekmény fordulópontjain például vad szenvedélyek lángolnak, az ég és föld készül összeomlani. világvége előtt állunk, s ebben a forró hangulatban a szereplők, akiknek életéről — haláláról vari szó. mézédes dallamokat énekelnek. Ezeken az ellentéteken, a mondanivalónak és a kifejezésnek e hatalmas szakadékain a nézőknek tulajdonképpen (Siflis felv.) Norma (Alpár Mária) és Pollio nr (Vadas Kiss Lás/.ló) az opera második felvonásában. mosolyogniok kellene. De nem mosolyognak. Ezek az édes dallamok ugyanis nagyszerűek. Varázslatos elegan=ciéjukkal elbűvölik a nézőt, aki ilyenkor nyilván nem a drámára figyel, hanem átadja magát a zene áradásának. hagyja, hogy ez a szén muzsika elsodorja és fölemelje. Annál is inkább, mest a szegedi előadás magas színvonalon adta vissza ennek a zenének a szépségeit. Bellini bársonyos melódiái fényiettek és ragyogtak ebben a produkcióban. A szereposztás ideális. Minden énekes a tőle telhető legjobbat nyújtotta, a zene interpretálásában nem volt zavaró mozzanat. Vas~y Viktor stílusos zenei vezetéke teljes pompájában adta viszsza Bellini muzsikájának tarka színességét, romantikus áradását. Markáns, határozott ritmusformálása pedig külön Hurrá, nyaralunk! 1 °>1 Ij tantárgy a gimnáziumokban A gimnáziumok részére órák és a testnevelés tankészült új közismereti, illet- terve mind a négy évfolyamve szakmai reformtantervek ban. már elhagyták a nyomdát. Az új oktatási reíorm-doA világnézetünk alapjai új kumentumokat a pedagógutantárgy lesz a gimnázium- sok még ebben a hónapban ban. Ennek tantervével a kézhez kapják. (MTI) természet- és társadaiomtu- _________________ domány-szakos tanárokat látják el, ugyanis ez a tantárgy hivatott arra. hogy már az első osztálytól megalapozza. a természet- és társadalomtudományi tantárgyak oktaUsát. A gimnáziumok új tanterveit fokozatosan vezetik be. Az első ütemben — az 1965—66-os oktatási évben — életbelép a magyar nyelv és irodalom, a történelem, az orosz nyelv. a kémia, a földrajz az első osztályban, továbbá az osztályfőnöki Nagy kár lenne, ha ez a film is a néhány évvel ezelőtt bemutatott Elmentem a nap után című hasonló témájú és hasonlóképp kitűnő szovjet film sorsára jutna, amelyet az illetékes műsorbeosztó szervek csupán egy-két napig Játszottak, s az országos sajtó is*— enyhén szólva — agyonhallgatott Abban a filmben is a gyerekek szemével láttuk a vijágot, a felnőtti világot, amiben annyi a szokássá merevült értelmetlenség, a gondolkodás nélkül elfogadott konvenció. Kálik filmje a szépséget, a tisztaságot ásta elő a felnőtti világ konvencióhalmaza mögül; különös, filmen addig még alig látott költőiséggel. A Hurrá, nyaralunk! című most bemutatott szovje film rendezője, Elem Klimov hatsonlóképp a gyermeki szemmel sokkal tisztábban és egyértelműbben felfedezhető igazság bemutatására vállalkozik. Ö azonban a költőiség helyett a szatíra sajátos eszközeivel láttatja a kiválasztott világot. A kiválasztott világ ezúttal egy úttörőtábor, ahol néhány száz kisiskolás pionír élvezné a nyári szünidő megérdemelt örömeit. A feltételes mód ebben az esetben fontos minősítő szerepet játszik: a filmben ugyanig mindenre alkalmuk nyílik a beutalt úttörőknek, csak a nyugodt, gondtalan pihenésre nem. A tábor Ha felmegy a vásárra, ne felejtse magával vinni... mindenható parancsnoka — Dinyin elvtárs — ugyanis katonás rendet tart a nebulók között. Homokórával mérik a pihen©3, a fürdés idejét, grafikont vezet, a beutaltak gyarapodásáról, politikai előadásokon okítja őket a rekkenő melegben. Jelszavak, parancsok, előírások közlött telnek a napok, s a gyerekek mit tehetnek egyebet, jelentenek, énekelnek, masíroznak s lelkesednek — parancsra Talán az egész vakációjuk így telne el, ha nem akadna köztük egy — Kosztya Inocs* kin —, aki nem tudván megérteni a parancsnok által annyiszor és oly lelkesen magyarázott tábori törvényeket, rebelissé válik: kiúszik a kijelölt fürdési területről. Lázadását méltó megtorlás követi — eltávolítják a táborból. Azaz csak eltávolítanák, mert Inocskin — félve a nagymamai fogadtatás következményeitől — inkább vállalja a visszatérés nehézségeit és — illegalitásba vonul. Inocskin illegalitása, az illegalitáá leleplezése, majd leleplezése megannyi kitűnő lehetőséget kínál a néző megnevettetésére. Ez a megnevettetés azonban mindig az igazi szatírák nyomán feltörő kettős érzésseí jár: nevetünk a vidám látványon, a ..járványbeszerzés'' céljából csalánba ugráló pucér gyerekekon. de ugyanakkor egyre fokozódó szégyenkezés is eltölti az embert, hogy igen, egy kicsit mindnyájan ilyen regulázó parancsnokok, mindent fertőtlenítő orvosnők, folyton evő gondnokok vagyunk, akiket bizony már alaposan a markába kerítettek a felelőtlenül felvett, s pózból vagy más gyengeségből utánzott konvenciók. A filmnek talán ez a legfőbb érdeme, hogy az emberi gyengeségeket mint társadalmi termékeket mutatja be. Azt láttatja — ok-, okozat szerűen —, hogyan csap át önmaga ellentétébe az öncélúan megkövetelt rend, hogyan válik nevets® gessé a nap mint nap kényszerűen szajkózott jelszó. Szatirikus erejét ez a nagyfokú társadalomhoz-'kötődés adja. Rengeteg apró ötlet, kitűnő megfigyelés teszi színessé E. Klimov filmjét, amelyet Anatolij Kuznyecov a film szelleméhez igazodva, még annyi képi humorral is fűszerez. A film semmitmondó címéről már épp eleget írtak a lapok. Sajnos az ilyen ötlettelen címek egyre gyakrabban tűnnek fel a filmvásznon. A. L. Vooatősszeutközés Almáslíizítőn Vasárnap hajnalban az almásfüzitői állomáson egy indulásra készenálló teherszerelvénybe Budapest felől beleszaladt egy tehervonat. Az összeütközés következtében az egyik villanymozdony és hat teherkocsi megrongálódott. Személy sérülés nem történt. A felelősség megállapítására vizsgálatot indítottak. is kiemelkedő vonása imponálóan biztos vezénylésének. Az opera címszerepét Alpár Mária, a színház fiatal művésznője énekelte. A szerep hálás, egyike az operairodalom leghatalmasabb és legbravúrosabb szoprán szerepeinek; kitűnő alkalom és lehetőség egy énekesnőnek a mennybemenetelre. Alpár Mária énekben, hangban, előadásmódban tökéletesen megfelelt a szerep követelményeinek. Hangjának rendkívüli szépsége és drámai ereje, előadásmódjának könynyed természetessége méltán ragadtatta el a premier közönségét. Sikere — az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere a szegedi operában — teljesen megérdemelt. Ez a meleg elismerés nyilván még nagyobb lett volna, ha a művésznő színészi játéka képes énekesi teljesítményének kiemelkedően magas szintjét elérni. Ez persze rendezési problémákat is felvet. Versényi Ida rendezését ebben a produkcióban egyébként is kissé fáradtnak éreztük. Nem mintha a mű színpadra állítása nélkülözte volna a kötelező gondosságot, alaposságot. De Versényi Ida rendezései az elmúlt években annyi újszerűséggel, izgalmas, elgondolkodtató megoldással lepték meg és kápráztatták el a nézőket, hogy hozzájuk képest a Norma színpadra állítása bizony, sajnos, halvány produkció. Egyrészt az újszerűséget hiányoljuk, másrészt sokalljuk a már bevált megoldások sablonos, mechanikus ismétlését. A nagyratörésnek az a szenvedélye hiányzott ebből a rendezésböl„ ami a korábbi előadásokat olyan magasra fölemelte. Az opera másik nagy szerepét. a prokonzul tenorszólamát Vadas Kiss László énekelte. Nagysikerű alakítás volt ez is. Melódiavezetése biztos és határozott, s jól ötvöződtek benne a lírai és drámai elemek egységgé; az énekesi teljesítmény értékét növelte a művész karakterisztikus színészi játéka. Adaglisa szerepében Harmath. Évát láttuk. A fiatal művésznő évek óta nem énekelt premier-operában. Most örömmel üdvözöltük a színpadon; kellemes hangja jól érvényesült az egyéniségére szabott szerepben. Különösen a második felvonás kettősében tetszett. Oroveso szerepét Sinkó György tormálta meg. Énekben és játékban egyaránt sikerült monumentálissá növelnie a druida főpap alakját. Az opera két kisebb szerepének alakítója — Kemény Klió kultúráltan előadott Clotildeje és Réti Csaba Flaviója — az együttes teljesítményének szintjén mozgott. A kitűnően énekelhető fordítás Szabó Miklós munkája. A romantikus hangulatú díszleteket Sándor Lajos tervezte. A kórus magasszínvonalú munkájáért Szalay Miklós karigazgatót illeti dicséret. A stílusos jelmezeket Fekete Mária tervezte. Ökrös László Kedd, 1965. május 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5