Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

H Riportsorozatunk témát, = szereplői — mint mondani = szokták — az élet valóságá= ból ellesett történetek. V»H lóban megtörtént esemé= nyek. /7 SIKLÖS JÍNÖS» (JfköÁm^e^kú/m A körtöltésen kívül, Petófitelepen is úgy esett az eső, mint a városban. Sáros a járda, a kocsiúton a mély pocsolyákban megsüllyed a kerék. Ilyenkor födél alá húzódnak a gyerekek, csak az jár-kel. akinek valamilyen dolga akad. Nem szép a tavasz mostan, csúnyán búcsúzott az április. összekúszálódnak a verssorok a szoba félhomályában. Ady szimbólumait nem fejtem tovább. Félreteszem, s közben irigylem azokat, akiket megáldott a szerencséjük, meg a természetük, hogy az irodalom históriájából vájhatják elő a múltat: néha pontosabban, mint az adatszerű történelemből. De én ezzel már elkéstem. Húsz évvel korábban kellett volna fejtegetni a tartalmat és a formát, az embert és a kort. Hüvöi, nyirkos az idő. A kertekben virágosak a fák, csudálatosan szépek, de most olyanok, mintha könynyeznének. Fehér, rózsaszín köntösükön átcsillan a víz. A színes lombok alatt jégverte virág terül, mintha puha, ritka hó volna a kertek alján. Rozoga, öreg kerítéseket ráz az esti szél. nyekeregnek a pudvás lécek, meg-meg csikordulnak a korhadt riglifák. Kis gyászkeretes hír az egyik deszkakapun, meghalt a családfő: megölte gyomrát a rák. — Jobb neki — mondja a fia a köszönés után, és én semmi részvétet nem érzek a hangjában. — Lehet — hagyom rá, mert mit is mondhatnék. öregek a házak, az utcák, meg a járdák. Valamikor fiatalok voltak, mutatósak, nagyobbacskáknak látszottak, de a múlt három-négy évtizede kicsit megaszalta a telepi panorámát. Nyugdíjba kalauzolt az idő sok fiatal, vidám embert is. Megöregedtek. mint a telep. Régi emlékek nem motoszkálnak, visszhangtalan marad egy utca. ismerős kapu, a fölszántott „focipálya" a kispusztán. Évekkel ezelőtt ide futottam, zajos, bajos keserű napok végén, és az ismerős környezet, tiszta lelkű emberek rendbe billentették elnyúzott idegeimet. Sok volt a barát, szomszéd, ismerős, ami még a nagy egymásrautaltság történetében alakult közöttünk. Egybevert bennünket közös sorsunk: nem volt titkunk, bűnünk egymás előtt. Most valahogyan zárkózottabbak a szivek, gondolatok és zártabbak a kis porták is. Vajon miért? Ezen tűnődtem a pocsolyás járdák tetején, de megfejteni biz' nemigen tudtam. Csak találgattam. Lehet, hogy az én gyerekes naivitásomban él így a múlt és akkor is volt zárkózottság, gőg és harag, gyűlölködés. Az is lehet, hogy az akkori javakorbeliek mostani életkora hozza magával a kerítéslécig tartó érzéseket. Azelőtt mégiscsak bemehetett a gyerek a másik gyerekes házba, szívesen látták, ha éppen úgy jött. egy karéj kenyeret neki is a kezébe nyomtak. S aztán, ha valahol baj akadt — ilyesmi bőven volt —, az őszinte segítés soha nem maradt el. Pedig nem járt érte egyéni előny, személyes érdek sem lapult meg sehol, az egymásrautaltságból fakadó tisztesség diktálta az őszinte segítőkészséget. Most meg olyasmit is hallok, úgy temetik el a szomszédot, hogy alig-alig lézengenek a koporsó körül. — Kicserélődött a telep, az emberek nem ismerik egymást — fejtegetik oknyomozva néhányan az idősebbek közül. A munkások nagyobbik vésze a körtöltésen belülre ment. Itt kinn éltek több évtizedet, most városiasabb körülmények közé kerültek. A háború idejének serdülői is 6zéjjelszóródtak az országban, az akkor katonakötelesekből a fronthalál is elvitt néhányat. A régi házak új lakóinak többsége a tanyavilág tengeréből érkezett: a gyevi, tápai és a tápairétá földekről. Más volt a tanyai ember életformája, mint a városias munkásé. A tartós elzárkózás, a nagy távolságok, úttalan utak, egyéni termelés stb. a tartózkodóbb, nehezebben barátkozó, keveset beszélő ember formálódósának kedvezett. Életérzésükben a magárautaltság dominált, a közösségi, mozgalmasabb életforma még nem oldotta föl egészen ezt. Az egyéni termelési módot felváltotta a közös termelés. A tanyai magányt felváltotta a zárt település, a napi emberközelség állapota. Azoknál is, akik beljebb jöttek a tanyavilágból, de hátat fordítottak a földnek, és a szegedi üzemekben vállaltak munkát. Ez a többrendbeli változás, s a benne való meggyökereződés nem egykét esztendőbe kerül. Persze igen örvendetes, hogy ilyen erőteljes ütemben folyik a régen pusztulásra érett tar.yavilág összezsugorodása. Ennek legfontosabb mozgatórugója a tanyai ember vágya a kulturáltabb, egészségesebb közösségi életért. Lehet ilyen vágya, mert ez a társadalom lehetőséget nyújt e vágyhoz: ezen a megszabadulási lehetőségen sarjadt ki az elvágyódás a tanyavilág tengeréből. Egy hegyesszemű kutatónak érdemes volna vizsgálni ezt a telepet, fontos, társadalmilag szükséges tudományos megállapításokhoz juttatná az itteni változások alaprugóinak felkutatása. A telepi lakosság egyik része az iparból él, ezeknek egy része eredetileg is munkás volt, de egészük a földtől elpártoltakból rekrutálódik. S ez a megoszlás a szakmára, kereső foglalkozásra érett fiatalokra is vonatkozik. Itt abszolút mértékben az ipari foglalkozás dominál. A lakosság másik része a mezőgazdasághoz kötött, főleg a baktói Felszabadulás Termelőszövetkezethez. ök az üzemi munkásoknál szakszerűbben hasznosítják a 240 —250 négyszögöles kerteket. Kétszer vetnek: a primőr vetés május végére lemegy, s újabb vetésre kerül a kert. Hasznot hajtó aprójószág, sertéstenyésztés (saját szükségletre és kisebb mértékben a piacra) egészíti ki a fő jövedelmet. Egészen kevés azoknak a száma, akik szellemi pályán működnek. Olyan változás is tapasztalható, amiről már természetességénél fogva is felesleges beszélni a telepen. Végleg eltűnt a kis konyhákból az éhséges nincs. Ha nem is mindenkinél egyformán, de mégiscsak eltűnt ez a rettenetes rém. amely a háború előtti években szinte mindenütt otthonra lelt. Igaz, az efféle töprengésnél többet ér a tudományos kutatás. Aki meg az emberekre kíváncsi, az nézzen be a kapuk mögé. üljön le az asztal mellé beszélgetni. Én inkább ezt teszem. Abban a reményben irom le — pici riportjaimban — amit elmondanak, hogy talán nem is lesz érdektelen. Válogatás nélkül teszem, ahogyan következnek egymásután a beszélgetések, új és régi történetek. Mert érdekes, ízes emberek az itteni munkások. (Én csak azoknak a „belsejéből" látok valamicskét.) Nem kertelnek a véleménynyilvánításnál, úgy mondják, ahogyan érzik és gondolják. Különösen előttem, hiszen úgysem lehetek próféta közöttük, gyerekpöndölös korom óta számon tartanak. Talán jobban, mint én őket. Például csak mostanában tudtam meg — pedig évekkel ezelőtt történt —, hogy a Gyurik Eta a férjével együtt hazajött Budapestről. Azért, hogy az akkor nagybeteg anyját ápolja. Otthagyta lakását, állását, mert az anyja érdeke, a gyermeki szeretet így kívánta. S a nagybeteg asszony azóta egészségesen morzsolja a napokat és az éveket. Újra szemerkél az eső. Most már nagyon sok volt belőle. Már egészen sötétedik, kigyulladtak az utcai lámpák is. Ügy látszik, lassacskán elszáll telepi-nosztalgiám utolsó foszlánya is. Nem a teleppel vagyok gondban, hanem az elfutott évekkel. Hiába keresem az ismerős utcákban, szomszédaim arcán a gyerekkort, még az emlékek is megsápadtak. Az idő meg könyörtelenül megy tovább. Most már nagyon esik, surrognak a sűrű esőcseppek a járda menti árok bő vizén. (Következik: Két levél) A tanyaiak szószólója Nagyszemű, piro6 meggyhez hasonló retkeket csomóz az asszony a verandaszerű előszobában. — Az idén szerződtünk először kétezer csomóra. Sok vesződség van vele, de megérte. — Közben szaporán jár a keze, s mikor felnéz, látom, hogy a fekete fejkendő alatt eleven kék szem cáfolja korát. Az ember hamar visszatér a belső szobából és óvatosan kigöngyölíti az újságpapírból az okiratokat. A legfrisebb 1965. áprilisi keltezésű: Emléklap a 20. évforduló alkalmából. Jó munkájáért kapta a szegedi járási pártbizottságtól... A többi irat: megbzólevelek. Tóth II. Géza ugyanis több mint tíz éve tanácstag. Németh Ferenc, a mórahalmi tanács vb elnöke azt mondta: — A legjelesebbek egyike a tanyai körzetben. Távol Mórahalomtól, zöld mező magányóban áll takaros tanyai lakásuk. A tiszta, rendezett udvar, frissen meszelt ház gondos gazdára vall. — 1937-ben költöztem ide. Akkor nősültem. A házat már korábban megvettem, elhagyatott állapotban volt. se istálló, se kerítés az udvaron. Sokat dolgoztam, míg lakhatóvá tettem. Földje egyesével gyarapodott. Egy hold a házzal jött, egyet édesanyja után kapott, egyet a felesége hozott, egyet meg maguk vásároltak. Ez a szám emlékezteti a nagyapai juss kegyetlen fösvénységéle. — Mikor megházasodtam, nagyapám. akinél 24 éves koromig dolgoztam, egy kenyeret, egy liter zsírt, egy kiló szalonnát és 10 kiló rozslisztet adott. Ez volt a jussom sok évi munkámért. Pedig neki 40 lánc földje volt. Tóth II. Géza eleven mozgású, eleven észjárású ember, akin nem fogott ki a nehéz sors. Dolgozott és megélhetést, megbecsülést szerzett magának. A tanyai szomszédok ügyes-bajos dolgaiban régen is gyakran felkeresték, kikérték tanácsát. © Ezért választották-e tanácstagnak? — nem bizonyítható. Évtizednél több, hogy a tanyasi emberek érdek® ben szól a községi tanácsnál. S ha olyan tennivaló akad, amit maguk erejéből is elvégezhetnek. társadalmi munkára hívja fel az embereket. — Legutóbb a Zsombószéle nevű dűlőutat tettük rendbe. Papp József tanácstag társammal megbeszéltük, s közösen hívtuk össze a környéken lakó gazdákat. Évek óta sürgetik a mórahalmi szikes út je'ítását ls. Ügy véli Tóth elvtárs, az Idén sem rendezik. Egy kis bolt létesítését kéri a tanyai lakosság. Most a nagyszéksóstói iskolánál vásárolnak, messze van ez az élelmiszerüzlet. Az érdekelt tanácstagok beszéltek a földművesszövetkezet vezetőivel. Eredménytelenül. Tóth Géza a Móra Ferenc Tszcs tagja. Sőt vezetőségi ember. — Most ősszel „nősülni" akarunk — jegyzi meg mosolyogva —, a Virág2ó Tszcs-vei szándékszunk egybekelni. Van három traktorunk, 110 hold közös telepítésű szőlő- és gyümölcsös. A Virágzó ls hozza a magáét. így, közösen csak jobban gyarapodhatunk, csak előbbre jutunk. Balogh Ödön A panasz9 a panasztevő és az érdekeltek A Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat hamarosan új, hatalmas, impozáns raktárépülettel gazdagodik. A népgazdaság viszont szegényebb lett azzal a 3180 forinttal, amibe az új raktárépület 170 darab betört ablakának újracsináltatása került De menjünk sorba! Kiverik az ép üveget „Nem sok közöm van az egészhez — írja szerkesztőségünknek címzett levelében Balogh Jenő dohányárus —, csak annyi, hogy húsz éve élek népi demokráciánkban." Ügy érzi. hogy az 6 pénze is pusztul, ha bármit veszni hagynak az állam pénzéből, a nép vagyonából. Márpedig ő — cAz őfaaió u ja Köszönet a kedves megemlékezésért A Gutenberg utcai általános iskola negyedik osztályának 37 úttörője a napokban igen kedves, szép műsort rendezett nekünk, anyáknak. Meghatottan vettünk részt a kedves ünnepségen, ahol virágot adtak át, majd a műsorral szórakoztattak bennünket. Szép volt a műsor, volt abban vers, dal, tánc, muzsika és minden csak nekünk anyáknak szólt. Nekünk dolgozó anyáknak és nagymamáknak nagyon jólesett az is, amikor az egyik pajtás beszédében megemlékezett arról, hogy nemcsak rosszalkodni, de komoly munkát is tudnak végezni és csak pici töredékét adják annak így is. amit mi rájuk áldozunk. Nagyon szép volt ez az egy óra és mi mind a 37 úttörőnek köszönjük, amit nekünk nyújtottak anyák napján. K. Józsefné Zudás-itáinU ítyáU, Árvizek Jugoszláviában A szerbiai Leszkovécon emberemlékezet óta nem volt olyan nagyméretű árvíz, mint most. A megáradt Veternica kiöntött és mintegy ezer ház került víz alá. A szombatra virradó éjjelt az iparváros lakosságának nagy része a háztetőkön töitőtte. A mentőosztagok erejük megfeszítésével igyekeznek segíteni a lakosságon. A mentési munkálatokra kivezényelték a hadsereg egys® geit is. A folyócska vize még mindig árad, s egyre több lakóházba tör be. Dél-Szerbiában a többi folyó is árad. Délkelet-Szerbiában két nap óta megállás nélkül esik. A földeken megszűntek a mezőgazdasági munkálatok. A folyók ezen a területen is kiöntéssel fenyegetnek. Kiöntötték a folyók Koszovo-Metohija tartományban is. A Binacska Morava hatalmas szántóterületeket öntött el. Donja Budriga fa'u víz alá került, lakosságát kitelepítették. A Vitina— Klokot közötti autóút egy szakasza járhatatlan. Az eső ezen a vidéken is szakadatlanul — napok óta — esik, s még nagyobb áradások várhatók. (MTI) TELJESÍTETTÉK A VÁLLALÁSOKAT A MÁV Távközlő és Biztosító Berendezés Fenntartási Főnökség dolgozói a felszabadulási munkaversenyben igen szép eredményeket értek el, gazdaságosan dolgoztak, s csupán az előírt termelési érték teljesítésétől maradtak el némiképpen. Vállalásaiknak eleget tettek: áthuzalozták a röszkei vasútállomás egyik váltókészülékét, kicserélték az algyői Tisza-híd vasúti biztosító berendezésinek emeltyűjét, a vásárhelyi Népkert-állomás blokkelemét. Az előírt m® réseket ls határidőre befejezték. Tótka Károly TANÁCSKOZÁSOK A LAKOSSAGGAL A Hazafias Népfront Szeged II. kerületi bizottságának tevékenységét kevesen ismerik, pedig nagyon élénk, termékeny munka fémjelzi működésüket. Békegyűléseikre, beszámolóikra szívesen mennek el a kerület dolgozói. A bizottság tagjai javaslataikkal is részt kérnek a kerület problémáinak megoldásából. Hasznos kezdeményezés például, hogy a tanácsülések anyagát eljuttatják a dolgozók széles tömegeihez, így a választók egyrészt közelebbről ismerhetik meg az ott végzett munkát, másrészt segíthetnek a felmerülő kérdések megoldásában. Egy-egy megbeszélés során bebizonyosodott, hogy val® ban érdekli a választókat; a kerület sorsa. Jól bizonyítja ezt a nagyon lelkesen végzett társadalmi munka s az aktív gyűlések. Fodor László trafikja szemben lévén az új raktárral — látta. hogyan üvegezték be ősszel a négy ablaksort, aztán azt is látnia kellett, hogyan vakultak egyre-másra az ablakszemek, hogy szinte már számlálni sem győzte őket. „.. . a keretekből naponta 10—15 táblaüveget „pucolnak" ki kalapáccsal. Ki és milyen indokot tud arra felhozni, hogy teljesen ép és sértetlen üveget is ki kell ütni a sok betört mellett? Ki itt a felelős?" Melyik a drágább? Ahogy közeledik az épülethez, mind bizonyosabbá válik, hogy sehol sincs egyetlen betört ablak sem. Eszerint már megcsináltatták. Azt azonban sejteni lehet, hol voltak néhány nappal ezelőtt: a festékes, piszkos üvegek között fényesen, tisztán ragyognak az új ablakszemek. — Novemberben csak ideiglenesen üvegeztettük be az ablakokat — feleli kérdésemre Madurka György építésvezető. Csak azért, hogy a munkások tudjanak bent dolgozni, hogy elvégezhessék a tél folyamán a belső vakolást. — És olcsóbb volt az „ideiglenes" üvegezés? — Nem, ugyanaz az ár . . . Mondom, a belső vakolást végezték. Ennek során, s a tavasszal végzett külső vakolás alkalmával igen sok ablak megsérült. — Tehát Csak a sérült ablakokat ütötték ki? — Igen, természetesen. Azt a trafikos nem láthatta jól onnan az utcáról. Nem ls engedtük volna, hogy ép ablakokat betörjenek. Annak ellenére, hogy — bármenynyire hihetetlennek is tűnik — még mindig gazdaságosabb egy piszkos ablak újjáüvegezését megfizetni, mint a takarítási munkálatokat. No. ez különös elmélet. — A 170 ablak ára? Szoroz a logarléc: 3180 forint. Gazdamód fáj Most hát kinek van igaza? Lehet, hogy mindkettőjüknek, csak másképp. Mert más Igazság annak a kisembernek az igazsága, aki nem tudja szó nélkül nézni, hogy egy valamire kétszeresen költsön a népgazdaság, és megint más az, hogy a munka során óhatatlanul betörhetnek ablakok, amiket aztán újra kell üvegezni. De ennyi ablak! Az a meggyőződésem, hogy felelősebb gondolkodással legalább negyedére lehetett volna csökkenteni a kárt. Lám, van akinek olyan területen is gazdamód fáj a károsodás, ahol nem közvetlenül érdekelt. De ennek a több milliós beruházásnak, úgy látszik, sem az építővállalat, sem az építtető gyár nem volt elég jó gazdája ahhoz, hogy a forintok elcsurgására figyeljen, felfigyeljen. Pedig a naptár 1965-öt, a takarékos, okos gazdálkodás évét mutatta mindenkinek. Simái Mihály Javult a vegyipari termékek minősége Egyenletesen javult a vegyipari termékek minősége, állapította meg a Nehézipari Minisztérium minőségellenőrző vizsgálata. A minőséggel szorosan összefügg, hogy a vegyipar minőségellenőrző szervezetének műszerezettsége az utóbbi években száí inottevően fejlődött. A k® olajipar több mint 5,5 millió. az alumíniumipar több mint 5 millió forintért vásárolt új vizsgálati műszereket és meo-laboratóriumaink műszaki színvonala ma már megfelelő. A termékek minőségének továbbjavítása azonban megkívánja a meózás hatékonyságának fokozását. ezért valamennyi vegyi Iparágban tovább kell gyarapítani az ellenőrző műszerparkot. A minisztérium felszólította a vegyipari trösztöket, országos vállalatokat, hogy május közepéig dolgozzanak ki intézkedési tervet a minőségellenőrző szervezett továbbfejleszt® FELHÍVÁS! Az 5/1962. (II. 7.) FM számú rendeletben biztosított hatáskörömnél fogva SZEGED VÁROS EGESZ TERÜLETERE szarvasmarhák és sertések legeltetési tilalmát továbbra is elrendelem A fenti tilalmat megszegők ellen szabálysértési eljárást indíttatok. MG oszt. vezető. K123 Vwanwp. IW5. május 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 5