Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Vasárnap, 1963. május 9. 06í:MÁGYAROR5ZÁG 3 A GYŐZELEM NAPJÁN Örömharangok zúgtak, diszsortüzek dördültek, rögtönzött zenekarok játszottak vidám dalokat azon a húsz esztendővel ezelőtti május 9-én. Fővárosok, országok, földrészek népei ujjongtak áradó szívvel, mert a világ első számú közellensegét jelentő fasizmus sorsa végre megpecsételődött. Ezen a napon oroszok és lengyelek, bolgárok és románok, jugoszlávok és magyarok, csehszlovákok és osztrákok zengték a győző Szovjet Keltei tábornagy aláírja a kapitulációs okmányt Zsukov marsall aláírja a Németország teljes és feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumokat Hadsereg dicsőségét, amely megmentette az emberiséget attól a veszélytől, hogy szoiganéppé züllessze egy ..felsőbbrendűnek" kikiáltott faj. A Reichstag homlokzatára tűzött sarlós, kalapácsos vörös zászló selymébe belekapott a szél. jelképezvén, hogy a mérhetetlen sok könny, pusztulás és szenvedés után felragyogott a béke várva-várt napja. Soha többé háborút, soha többé fasizmust! — harsogták a koncentrációs táborok borzalmaiból megmenekültekkel együtt a felszabadult országok és a kapitalista államok népei egyaránt. A mi kommunista pártunk is rögtön élére állt az ocsúdó élniakarásnak és népünk a háborús romokon SZEGEPRE ÉRKEZETI A BUDAPESTI CSEHSZLOVÁK NAGYKÖVET — MA: KOSZORŰZÁSI C N N E P S fe G E K Megkezdődtek a leszerelési hetek Moszkva, 1915, május 9-én. LÖKÖS ZOLTÁN A treptowi parkban A nemet népnek a fasiszta elnyomás alóli felszabadulása 20. évfordulója alkalmából a Kossuth Könyvkiadó ..Ezt láttuk az NDK-ban" eímmel kötetet jelentett meg magyar irók, újságírók élménybeszámolóiból. Az alábbiakban — emlékezésül a győzelem napjára — a kötet egy fejezetéből, I.ókös Zoltán: „Német emberek" című írásából, közlünk részletet. Európában bizonyosan, de talán az •gész világon sincs olyan felnőtt ember, aki ne látta volna már képen Berlin Treptow parkjának híres, monumentális emlékművét. A fasizmus feleti győzelem hirdetője, s egyben a német nép felszabadításának és szovjetbarátságánajs szimbóluma. Körülötte a hála és a tiszteletadás emlékkertje. Párás, késő őszi délutánon, német és magyar újságíró-kollégák társaságában jártam tavaly itt. Olyan vasárnapon, amelyen Nyugat-Berlinből ezrével jöttek át — az NDK kormányának ismeretes engedélye alapján — rokonok, barátok, de még turistacsoportok is. Az emlékkert bejáratához autóbuszok gördültek, s velük nemcsak németek, de szép számmal amerikaiak, «»golok, franciák és talán más nem zetiségűek is érkeztek. Őket is ide vonzotta valami. Sűrű csoportokban lepték ei a látogatók a park sétányait. Jöttek és nézelődtek. Kíváncsi arcok, megilletődött tekintetek, közömbös arcvonások, megrendülten állók, némán figyelők ... Kattognak a fényképezőgépek, hangosan magyaráznak az idegenvezetők: „A szobor főalakja ennyi és ennyi méter, a park területe ..." Röpködnek a számok, adatok — a párába tűnő távolban pedig ott őrködik a toronymagasságnyi szovjet katona kemény, mégis lágy vonású ércalakja. Hatalmas kardjával szétzúzza az undok horogkeresztet, szabad karjában pedig gyengéden hozzásimuló kisgyermeket szorít óvón magához. Jónéhány száz méternyire állunk vele szemben, éppen annak a szobornak a lábánál, amely talán kevésbé ismerős, kevesebb kép készült róla. A gyászoló, fájdalmas anya szobra. Csodálatosan kifejező alkotás. Magábaroskadó, a szívet tépő szomorúságtól elgyötört arcú nő, aki mégis tudatos biztonsággal viseli a sorscsapást, öltözete orosz asszonyt mutat: a sok-sok százezernyi szovjet anya egyikét, aki legdrágább kincsét, a fiát adta a népek szabadságáért. De nézzünk az arcára, s a világ minden anyjának tekintete pillant vissza ránk. Ilyen a német munkásanya, a francia parasztasszony, a magyar proletárasszony, s minden más asszony is a világon, aki gyűlöli a háborút, s életben akarja látni azt, akinek életet adott. Ök öltenek kőtestet is csakhamar megindult a boldogulás útján. Az elmúlt húsz év alatt a többi szocialista ország népe is megsokszorozta a termelést és megalapozta magának a szocializmust. A békét, amely a hatalmas alkotómunkához és az új társadalom építéséhez kellett, a felszabadító Szovjetunió hatalmas nemzetközi tekintélye és roppant katonai ereje biztosította Mert — bál-mennyire szerettük volna — a kardokból a hitlerizmus szétzúzása után sem lehetett ekevasakat kovácsolni. A kapitalizmus. az imperializmus ugyanis — noha a második világháború következményeként még szűkebb területre szorult vissza — tovább létezik, és amíg létezik, háborúval fenyegeti az emberiséget. Az agresszív német fasizmus dicstelen szerepét ma az Egyesült Államok vállalta magára. Az elmúlt két évtized során többször és több helyen próbálkozott népeket leigázó, gyarmatosító háborúval, s csak a békéért küzdő erők kényszerítették meghátrálásra. Néhány hónappal ezelőtt megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, repülőgépei gázbombákat dobálnak békés vietnami falvakra. A napokban pedig amerikai katonai alakulatok hívatlan vendégként szálltak partra Dominikában. Mint ahogy a fasiszta Németország ellen, ugyanúgy összefognak a békeszerető népek az amerikai imperializmus ellen is. Az összefogás pedig — a húsz évvel ezelőtti május kilencedike figyelmeztet rá — az agresszor csúfos vereségét eredményezi. benne, ök szólalnak meg e némán is beszédes ajkakról. Állunk, s nem szólunk egymáshoz. Az emberek jönnek, mennek. Hangosan magyaráznak az idegenvezetők.. . Kattognak a fényképezőgépek ... Arrébb egy német család. Ruhájukról manapság nehéz megítélni munkás-e, hivatalnok, vagy mivel keresik a kenyerüket. Nem is fontos. Az apa negyven körülinek tűnik, hozzáillő korú feleséggel, velük 13—14 éves kislány, s egy kisebb fiú. Állnak, szótlanok. A szülők magukbamélyedtek. Közel hozzájuk egy kis csoport. Csupa férfi. Ök is némán, távolbanézőn tekintenek az emlékműre. Emitt hallgatják az idegenvezetőt: az állkapcsok a megszokott rángásukat járják. Őrlik a rágógumit. Kurtapipás, hideg tekintetű ember néz hol a magyarázó szájra, hol a szoborra. „Well, wel..." s lépdel tovább. Űjabb csoport érkezik egy autóbusszal. A busz oldalán nyugatberlini turistairoda emblémája. Fiatal lányok. Nevetgélnek. Odaállnak a szobor elé, s egy udvarias fiatalember elrendezgeti őket, aztán kattan a fényképezőgép blendéje. Német kollégám csak most szólal meg. Szinte föl sem tűnt, hogy milyen régen hallgatunk. Ö is egy adatot mond. Illetődött halksággal csak enynyit: — Negyvenezer szovjet katona nyugszik itt... Ennyi lehet Szeged. Miskolc vagy pécs férfilakossága. Negyvenezer áldozat, negyvenezer szovjet, katona, negyvenezer ember. A sétányon jönnek és mennek, Kattognak a fényképezőgépek. „A szobor főalakja..." Május 9-e, a fasizmus leveréséinek 20. évfordulója előestéjén tegnap, szombaton megkezdődött a leszerelési heteik gazdag programja Szegeden. Délután 5 órakor a Tisza-parti városba érkezett Frantisek Pisek, a Csehszlováik Szocialista Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és dr. Andrej Durej, a budapesti csehszlovák nagykövetség titkára. A vendégeket a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának székiházában ünnepélyesen fogadták. Jelen volt dr. Biczó György, a szegedi m. j. városi tanács vb elnöke, Sipos Géza, a Szeged városi pártbizottság titkára, Katona Sándor országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, dr. Kedvessy György professzor, az Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, az Országos Béketanács tagja. dr. Bozó Sándor, az MSZBT megyei elnöke, a Csongrád megyei tanács vb titkára, s többen mások a népfront megyei és Szeged városi elnökségének tagijai. A Tisza Szálló hangversenytermében Oltvai Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottsága elnökségének _togja meleg szavakkal üdvözölte az est vendégeit, akik között Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, továbbá dr. Andrej Durej nagykövetségi titkár is megjelent; majd dr. Kedvessy György egyetemi tanár, az Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, az Országos Béketanács tagja mondott megnyitó beszédet. „Az emberiség válaszút előtt áll" — mondotta. Beszélt a nukleáris háború veszélyéről, s méltatta az országosan és világszerte kibontakozó békeoffenzíva jelentőségét. A hangversenyen a Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai közül Mocsay Pálné, Szalai Miklósné és Sztanics Béla, a Zeneművészeti Szakiskola részéről Joó Csilla, és Deák Tibor működte!, közre. * Ma, vasárnap a Győzelem Napja alkalmából koszorú (Bálint Gyula felv.) A népfront városi bizottságán ... Képünkön balról jobbra: Sipos Géza. dr. Biczó György, Frantisek Pisek és Lacsán Mihályné munkásnő, országgyűlési képviselő, a népfront szegedi városi bizottságának elnökhelyettese A csehszlovák vendégeket Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára köszöntötte. Ezt követően Frantisek Pisek mondott pohárköszöntőt A szívélyes testvéri eszmecsere után a budapesti nagykövetség képviselői is részt vettek a Tisza Szállóban rendezett békehangversenyen. Május 9-től egy honapon át „A békéért, leszerelésért" jelszóval békegyűlések sorozata kezdődik hazánkban. A „Leszerelési Hónap" megnyitása alkalmából tegnap este 7 órakor nagyszabású békehangversenyt rendezett a Hazafias Népfront Szegedi Városi Bizottsága. zási ünnepségek lesznek Szegeden. A Szeged városi pártvégrehajtóbizottság, a szegedi m. j. városi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöksége délelőtt » órakor rendezi a koszorúzás i ünnepséget a Széchenyi téri szovjet hősi emlékmüveknél. Szintén ma, az Aradi vértanúk terén lévő lidicei emlékmű koszorúzására délelőtt 10 órakor kerül sor, a népfront városi bizottsága elnökségének, a KISZ Szeged városi bizottságának, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnökségének rendezésében. A koszorűzási ünnepségeken részt vesz Frantisek Pisek és dr. Andrej Durej is. Magyar államférfiak üdvözlő távira-a csehszlovák vezetőkhöz Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intéztek Antonin Novotny elvtárshoz, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárához, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökéhez és Jozef Lenárt elvtárshoz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökéhez. A táviratban Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulója alkalmából pártunk, kormányunk, egész népünk, valamint saját maguk nevében baráti üdvözletüket és elvtársi jókívánságaikat küldték a csehszlovák államférfiaknak és a testvéri csehszlovák népnek.