Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Szovjet és vietnami szakszervezeti Szegediek készülődése TÖbbre VfillalkOZtók, (ifi... küldöttség Szegeden a VIT-re A nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepe, május l-e alkalmából hazánkba érke­zett külföldi szakszervezeti delegációk tagjai közül szerdán Szegedre látogattak L. M. Kurzin, kemerovi körzeti szakszervezeti tit­kár, P. Sz. Arcibaszov, a Leningrádi Hajógyár dolgo­zója, Z. Casanova, az Azer­bajdzsáni Csőgyár brigád­vezetőnője, valamint Ngu.ve­on Cong Khoa, a Vietnami Szakszervezetek Országos Vezetőségének tagja és Phan Gia Chat. a Vietnami Szak­szervezetek Országos Veze­tősége nemzetközi osztályá­nak munkatársa. A vendégeket Csongrád megye határán a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának képviselői fogadták. A kül­döttek délután részt vettek az SZMT elnökségének ülé­sén, amelyen megjelent Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács vb elnökhe­lyettese. Koszorús Ferenc. az MSZMP Csongrád me- j gyei bizottságának munka­társa. Az elnökségi üiésen Juhász Nagy Antal, az SZMT szervezési bizottságá­nak vezetője tájékoztatta a vendégeket: a megye szak­szervezeti mozgalmának helyzetéről, Csongrád me­gye gazdasági életéről, a munkások, a termelőszövet­kezeti tagok munkájáról. Ezután a vendegek kérdése­ket tettek fel, amelyekre az elnökség tagjai közül a szakszervezetek megyei bi­zottságainak titkárai vála­szoltak. Ma délelőtt a textUmü­vekbe látogatnak a szak­szervezet vendégei. Délután 3 órakor a Juhász Gyula Művelődési Otthonban szak­szervezeti aktíva gyűlésen vesznek részt. A vendégek tiszteletére rendezett aktíva­gyűlés második részében az ÉDOSZ népi együttese szórakoztatja majd a részt­vevőket. YIT-műszak a textilművekben Yáitozatos program A magyar fiatalok is — mint a világ valamennyi országának ifjúsága — lel­kesen készülnek az Algír­ban megrendezendő Kilen­cedik Világiíjúsági Találko­zóra. A szegedi fiatalok KISZ­taggyűléseken méltatják a nemzetközi összefogás jelen­tőségét. Kulturális összejö­veteleket, fejtörőket rendez­nek a világifjúsági találko­zókról, szolidaritásukat fejezik ki a még elnyomatásban élő országok fiataljaival. Az el­következendő hónapokra gazdag programot állítottak össze. A Magyar Honvédel­mi Sportszövetséggel és a sporttanáccsal közösen bé­ke- és barátság sportünne­pélyt rendeznek. A nemzet­közi gyermeknapon is meg­emlékeznek a világifjúsági találkozóról. A 600-as és a Az újat építők között ŐK AZ „ÚJAK Ki félszegen, ki hetykén, ki nyugalmasan, de mind­egyikük várakozással lép o.da az első kézfogásra. Némelyik egész addigi életéből nem mond el akkor többet, csak a nevét — hogy aztán ké­sőbb megoldódjon a nyelve és cigarettázás közben vagy este a munkásszállóban el­mesélje a történetet is. amely annyira egyedi, hogy csak vele eshetett meg és mégis annyira általános, hogy bárkivel megtörténhe­tett volna. Nagy válaszát es — Ő egy igazi riportalany lesz — vélte Joós István, a munkásszálló gondnoka Hor­váth Péterről. S már kalau­zolta is hozzám a szikár, ba­rázdált arcú bácsit egy kis beszélgetésre. — Horváth Péter esete szokványos is meg rendha­gyó is. Otthon, a Békés me­gyei Almáskamráson dolgo­zott eddig a szövetkezetben Három hete jött ide, nem egyedül — az öt gyermeké közül hármat magával ho­zott. Illetve úgy is mondhat­nánk, hogy a legnagyobb, 30 esztendős fia hozta, hívta magával őket, Péter bácsit es az ikreket. — Most itt lakunk a szál­láson. És a gondnok elvtárs megígérte, hogy mihelyt al­kalom adódik, egy szobában helyez el bennünket — mondja, mint akinek a csa­lád együvé kerülése a leg­fontosabb. — Hogy fogadták az új munkahelyén? — kérdezem. Horváth bácsi a maga mód­ján fogalmaz, azt mondja, amit a leglényegesebbnek érez az uj körülmények kö­zölt. .— Még nem volt ott, ké­rem, egy vezető se, senki, aki gorombán szólt volna a munkásokhoz. Mind k négyen segédmun­kasok. Együtt dolgoznak — Horvóth-brigádnak nevezik őket. Jobb is így, mert a két felnőtt — az 54 és a 30 éves — így jobban tud segíteni az igyekvő, de mégiscsak gyön­gébb ikreknek. Szép össze­tartó erő van ebben a csa­ládban. A legidősebb azért hagyta ott a szakmáját, munkahelyét — gépkezelő volt —. hogy együtt dolgoz­hassanak Ogyessza-városrész­ben. Az építkezésen jó becsü­letük van a Horváthoknak. Sokszor hallani, amikor em­ber kell valamire: — No, én nem fogok kö­nyörögni senkinek, add a Horváth-brigádnak, majd ők... És ha Péter bácsi megy a három fiával, akkor már biztos, hogy az „ő katoná­juk", amibe belefognak. Mert az a véleményük, hogy mindenütt becsülettel helyt kell állni abban, amit az em­ber elvállalt, még ha nem szereti is Horváth Peter ugyanis nem szereti, vagy még nem szereti ezt a munkát. Életé­ben mindig a mezőgazdaság­ban dolgozott, a földet szere­ti és különösen a lovakat. A tsz-ben is azokat gondozta, míg össze nem veszett az egyik vezetővel. Most még nem döntött. ..Kóstolgatja" az építőipart. hátha jobb lesz. Szeretne szakmát adni a fiainak. Vissza is vágyik az asszonyhoz, aki maga ma­radt otthon a kisunokával, meg szegedi házvételen is gondolkozik. Nagy válaszút ez: nem könnyű dönteni. A lka hnas — nem alkalmas Ketten toppannak be az irodába. Elkeseredett ember a szentesi Dékány György. Meg csak nyolc napja dolgo­zik segédmunkásként, s mosl került sor a kötelező orvosi vizsgálatra. „Kiszűrték." A sárga papíron ott a doktor beírása: másfél centiméteres szívnagyobbodás, építőipari munkára alkalmatlan. Az alacsony, furcsa moso­lyú Szabó István bácsi Dé­kány György földije és mun­katársa vigasztalgatja a ko­máját. Arcán jól látszik a belső öröm: őt, bár szemre gyengébb fizikumúnak lát­szik, alkalmasnak talalták Tovább dolgozhat a kőműve­sek mellett, IJveges kékség, kékes üvegek — Pulics János vagyok — Hány éves? — Tizenkilenc. — És 190 centi? — Nem csak 184 Piros-fekete keresztesi­kos pulóver, barna arc. Ma­gas, erőteljes legény Pulics János, ö is messziről került ide. Battonvai. Annak ide­jén üvegező tanulónak vette fel a battonyai ktsz. Mikor otthon nem sok munka akadt már, hallotta, hogy Szegeden keresik az üvege­zőket. Április 5-én eljött, felvették. Most éppen nagyon szép munkát végez. Fenn az üve­ges kékség ben, a kékes üve­gek tetején dolgozik — a megyeháza üvegfedelét ja­vítja többedmagával. Abban a korban van, megkérdem hát, ' hova jár szórakozni. — Itt töltöm az estékei a szobában, a klubban. Szombatonként hazautazom Battonyára, olyankor jólesik elmenni ide-oda.. — Meg aztán ott van a kislány is. ugye? — Igen — válaszol moso­lyogva —, éppen most írtam neki levelet, szabad szombat lesz, pénteken megyek haza. 4 legkeményebb szakmában A 27 esztendős Rácz Lász­ló a legkeményebb szakmá­ban dolgozik, vasbetonszere­lő az előregyártó telepen. Örülök, hogy idejöttem — mondja lelkesedéssel. S nem­csak azért örül. mert szegedi születésü és egy kicsit haza is érkezett, mikor Komlóról idehozta a vonat Főként a gépesítés magas foka tetszik neki. Ilyen korszerű telepet ugyanis még sehol se látott. Szereti a brigádot amelybe került. Jó szaktársként fo­gadták fiatalok, idősebbek egyaránt. 118,5 százalék a teljesítményük, ennek meg­felelően a keresettel is meg van elégedve. Aztán szó esik érzelmi okokról is. Még komlói la­kos korában megboszorká­nyozta szemével egy szege­di kislány. Most. hogy ide került végre sűrűbben ta­lálkozhatnak. — Komoly a dolog? — kér­dezem, de az arcáról is le­olvashatnám a választ. Vég­tére 27 esztendős korában az ember már nemcsak mások­nak akar otthont építeni — azt tervez magának is. Szobafestő, aki az NB III-as Szegedi Építők-ben futballozik és el akarja vé­gezni az építőipari techni­kumot. A mezőhegyesi cukor­gyártól vezetett Kiss László útja az ogyesszai építkezés­hez. Mint mindenkinek az újak közül, neki is volt va­lakije, aki ajánlotta az ide­jövetelt: a bátyja. — Nehéz lesz a felvételi? — Készülök rá, remélem menni fog. A legnehezebbje azután jön: négy éven át minden szabad időt ráfor­dítani a tanulásra. Hallom az előbbi csoportból is so­kan lemorzsolódtak. Kiss László azonban, úgy érzem, nem fog erre a sors­í-a jutni. Nem olyan „fájó­nak" látszik. Meg aztán kell a technikumi végzett­ség. művezető szeretne lenni a szobafestőknél. Szép és fontos az építők munkája Az ő sorsuk vala­miképp összekapcsolódik mindenkiével. Ezért is külön öröm az újak kézfogását látni a szaktársakkal, az építkezéssel, ezért fontos mindnyájunk számára, hogy ez a kézfogás tartós szövet­séget pecsételjen meg. Simái Mihály 624-es Iparitanuló intézet diákjai járőrversenyt szer­veznek. Jól halad a VlT-sorsje­gyek értékesítése is. Több alapszervezet már eladta a ráeső részt, s vannak olya­nok is, akik újabb sorsje­gyeket igényeltek, hogy ez­zel is hozzájáruljanak a VIT gazdasági alapjának megterem téséhez. A szegedi textilmüvek KISZ-bizottságán megszüle­tett az elhatározás: a Kilencedik Világiíjúsági Találkozó tiszteletére má­jus 20-tól július 30-ig VIT műszakot tartanak. Elhatározták, hogy a VIT jegyében javítják a munka minőségét, növelik a terme­lékenységet, csökkentik a hulladékot, megszüntetik a késéseket, hiányzásokat és a brigádokon belül az eddi­ginél is jobb szellemet ala­kítanak ki. A KlSZ-bizott­ság felhívásához más a tex­tilművek | 29 KISZ-brigadja — közel 590 fialal — csatlakozott, de részt akarnak venni a versenyben a vállalat többi ifjúsági brigádjai is A textilművek KlSZ-bi­zottsága felhívással fordul a szegedi üzemekben dolgo­zó fiatalokhoz, csatlakozza­nak ők is* a VIT-müszak­hoz. A saját munkaterüle­tükön segítsék üzemüket, s a munkapadok mellett is lelkesen álljanak helyt. Ezzel is fejezzék ki inter­nacionalista érzelmüket, s a béke utáni vágyukat. Fogadás a szovjet sajtó napján A szovjet sajtó napja al­kalmából Á. M. Karpacsov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének titkára, sajtóattasé és a Budapesten akkreditált szovjet újságírók szerdán este fogadást adtak a nagykövetségen. A szívé­lyes hangulatú fogadáson részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Népszabad­ság főszerkesztője, Darvasi István, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága agit.-prop. osz­tályának helyettes vezetője, Naményi Géza, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hivata­lának vezetője. Siklósi Norbert, a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének főtitkára is. A közösségért cselekszik, a tanácstag, a népi ülnök, a munkásőr és általában mindazok az emberek, akik a különféle állami és társadalmi szervekben a la­kosság képviselőiként tevékenykednek. Jellemzőjük, hogy szívvel, tiszta szándékkal vállalják és teljesítik a többet, a társadalmi boldogulásért. A helytállás a munkahelyen mindenkitől követelmény, mert az nélkülözhetetlen fejlő­désünkhöz, és ezért — nyilvánvalóan — egyéni és köz­érdek. Azok, akik a napi nyolc órát becsülettel meg­dolgozták a gyárban, szövetkezeti gazdaságban, értelmi­ségi poszton és utána indulnak állami, társadalmi fel­adatokat végezni, megbízatásuknak eleget tenni, éppen ezzel adják e többletet örömeink gazdagításához, gond­jaink csökkentéséhez. Fárasztók a munkaidőn túli — és természetesen fi­zetség nélküli munkatöbbletek —. de ezért egyáltalán nincs panasz. Amiatt, azonban többfelé, hogy akadnak gazdasági vezetők, akik keserűséget okoznak a társa­dalmi munkásnak, a tanácstagnak. Sőt: falat emelnek vállalt kötelessége elvégzése elé. Arról van itt szo, hogy — maradjunk most a tanácstagoknál — évenként né­hányszor tanácsülésre, vagy állandó bizottsági ülésre kell inenniök. Főleg a tanácsülések délelőttiek, a munkaidőre esnek. Ilyenkor „ferde szemmel" néznek a köz érdeké­ben értekező tanácstagra, sőt olykor élcelődő megjegy­zésekkel is illetik. Előforult az is. hogy egyszerűen nem engedik el a tanácstagot a tanácsülésre. Az is előfordult, sajnos még ma is találkozni vele. hogy a tanácstagot és a munkásőrt is megszokott munkahelyéről máshová osz­tották, osztják be. „népgazdasági" érdekből. Valójában azért, hogy X vagy Y gazdasági vezető megmutassa: ,,én vagyok az úr". Ez a „kiemelés" a régi, megszokott és begyakorolt munkakörből többnyire hátránnyal is jár. Erről is panaszkodtak néhányan. Egy kerületi tanácstag kertelés nélkül elmondta: „Választóim ügyes-bajos dol­gában mindig eljárok munka után. Az emberek jól is­mernek és gyakran a lakásomon is felkeresnek. A tanács­ülésekre viszont nem mindig megyek, mert ha munka­helyemről elkérem magam, akkor kurtán-furcsán beszél­nek velem. Hát ezt érdemlem ? !... A kerületi tanácstag altal közöltekhez tartozik: a kerületben a végrehajtó bizottság érthetően a tanácsülésekről távol maradók kö­zött tartja nyilván. így két malomkő is őrli: — mások hibájából. Egy városi tánacstag a városi tanács végrehajtó bi­zottsága tisztségviselőjének panaszkodott, hogy munkahe­lyének vezetője többszöri kérése ellenére is gátolja meg­bízatása teljesítésében. Ahogyan kell, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának tagja beszélt az illető munkahely vezetőjével is. Ezután látszólag minden rendbejött. Van azonban a dolognak nem elhanyagolható tartalmi velejá­rója, amit az érintett városi tanácstag így fogalmazott meg: „Amióta hangot adtam panaszomnak, kifogást emeltem, azóta a főnököm rossz • előjellel, igen meg­különfoöztteett figyelemmel van velem szemben". A szórványos esetek figyelmeztetnek, s nem békül­hetünk meg velük. Nem jelenthet egyetlen munkahelyen sem hátrányt a tanácstag, népi ülnök, munkásőr és más közérdekű tisztség, megbízatás! Nem tűrhető, hogy a nép­hatalom alkotmányos alapelvén, munkajogán foltot ejt­senek, kedvét szegjék és csalódást okozzanak azoknak, akik egészségüket, szabad idejüket nem kímélve, tiszte­letet és megbecsülést parancsolóan többre vállalkoztak mtem arról van szo. hogy bárki is előnyöket követel­je jen a tanácstagoknak, népi ülnököknek, munkás­őröknek. társadalmi aktivistáknak. Maguk is szé­gyellenék ezt, eszükbe sem jut ilyesmi. A munkájukat sem akarják rosszabbul végezni, hiszen közismerten és túlnyomóan a munka után teljesítik különféle állami, társadalmi tevékenységüket. Ha azonban ülésre, tanács­kozásra, szolgálatba kel] menniök, akkor ezt vezetőik­nek kötelessége elősegíteni. Magától értetődő, hogy a közhatalmi és más kötelességek teljesítését segíteni kell. mert ez fontos tartozéka szocialista demokratizmusunk­nak is. Annak, hogy a lakosság képviselői útján cselek­vően intézze a közügyeket. MORVAY SÁNDOR Újdonságok a BNV szovjet kiállításán A Budapesti Nemzetközi Vásár leglátogatottabb kiállí­tása minden évben a Szov­jetunió pavilonja, ahol kül­kereskedelmünk legfőbb ke­reskedelmi partnerei, a szov­jet vállalatok bemutatják exportra ajánlott újdonsá­gaik széles választékát, A Szovjetunió kiállításának előkészületeiről Fjodor Sza­harov pavilonigazgató az MTI munkatársának a kö­vetkező nyilatkozatot adta: A mostani vásáron a tava­lyi tizenhattal szembein ti­zennyolc szovjet kiállító je­lentkezik. Először képviselte ti magát a SZUDOIMPORT külkereskedelmi vállalat, amely Diesel-motorokat és különböző elektromos beren­dezéseket mutat be. Szintén új kiállító az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó bizottság es az atomfizikai eszközöket, műszereket exportáló TEH­SZANBEXPORT. együttesen 50 olyan berendezést mutat­nak be. amely mind az' atomenergia békés célokra szolgáló felhasználását szemlélteti. Megismerkedhet­nek a látogatók a Lenin atomjégtörő hajó modelljével. A vásárlátogató számára igen érdekesnek ígérkezik az építészeti bizottság kiállítá­sa is, ahol a lakásépítési, városrendezési terveket mu­tatják be makettek tormájá­ban. — A BNV korábbi kiállítói közül a MASPIROBOKIN­TORG ezúttal újti'pusú tv készülékeket tranzisztoros rádiókat filmfelvevőket, fényképezőgépet, órákat kül­dött a vásárra. Kiállítási anyagában megtalálható a Zorkij 10 típusú fényképező­gép és a Lada elnevezésű filmfelvevő is — mindkettő aranyérmet nyert az idei ta­vaszi lipcsei vásáron. A RAZNOEXPORT főkénl a háziasszonyok körében kelt majd érdeklődést villamos háztartási felsze­reléseivel, köztük az új típusú mosógé­pekkel. hűtőgépekkel. Az autóexport külkereskedelmi vállalat legnagyobb érdeklő­désre számottartó kiállítási tárgya AR 408-as típusú Moszk­vics személygépkocsi, amely mái meg is érkezett. Ez a válla­lat egyébként először állítja ki a BNV-n a garázsfelsze­relési cikkeit is. A SZTAN­KOIMPORT, a TRAKTOR­EXPORT. a MASINOEX PORT vállalatok sokfélt automata és félautomata szerszámgépet, mezőgazdasá­gi és útépítő gépeket, hegesztőberendezéseket es építőipari munkaeszközökéi sorakoztatnak fel ezen a kiállításon. Az új géptípu­sok közül említésre méltó az óriás erejű DET 250-es Dicsei— elektromos trak­tor. amely a buldózer éE trak­tor kombinációja, s alkal­mas útépítésre, erdőirtásra is. A CE 780-as betonkeve­rő berendezés az építőgép­gyártóipar egyik újdonsága, amely óránként 15—20 köb­méter beton előállítására ké­pes. A MEOEXPORT az or­vosi műszerek széles válasz­tékát tárja az érdeklődók elé. a SZOJUZPUSNYINA vállalat pedig a híres szovjet szőrméket, szőnyegeket mutatja be. — A Szovjetunió pavilon­jában ezúttal mintegy háromezer fele termék kap helyet. Az ' aru jelentós része már megérkezett. Csütörtök, 1905, május OÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents