Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

V ft Legfelsőbb Bíróság Együtt könnyebb a munka A vezetés A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága kedden teljes ülést tartott, amelyen a polgári kollégium beszámolt az 1964. évi működéséül. A telje* ülésen megjelent János, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr Nez•oál Ferenc igazságügyminiszter és dr. Szénási Géza legtöbb ügyész. A teljes ülés megtárgyalta a további feladatokat is. amelyeket a polgári kollégiumnak a következő időszakban — a társadalmi fejlődés követelményeit szem előtt tartva — meg kell oldania. (MTI) 1 Az élet, az elmúlt évek vállalati gyakorlata igazolta: bizonyos idő után az egy családba összevont vállalatok ereje valamilyen formában hatványozódik. A két nagy szegedi élelmiszeripari vállalat, a paprikafeldolgozó és a konzervgyár életében, munkájában is hozott változást az iparátszervezés, a trösztösítés. Több körülmény máris arra utal. hogy így együtt, egy családba tartozva gazdaságosabb a munka. Testvérek lettek Azt mondják, ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk, ítéljük meg a dolgokat, de a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál s a konzervgyárban is abban egyetért az emberek többsége, hogy a sok jó gondolat, a tett egyenként szétforgácsolva, ha hoz is eredményt, megközelítően sem olyant, mint együtt összefogva. Évekig dolgozott e két szegedi üzem. rokonként, egy iparágban. De mióta a rokonokból egy tröszthöz tartozó testvérek lettek, megerősödtek a szálak. Termékenyebb az együttmunkáikodás, s ez érvényes a vezetők tevékenységére, az osztályok, sőt itt-ott már a brigádok munkájára is. Sűrűn átjárnak egymáshoz a két testvérüzem vezetői, dolgozói, hogy kicseréljék Sok a túlóra Vizsgálat 200 vállalatnál Négy év alatt 72,2 százalékkal emelkedett az állami iparban felhasznált túlórák száma. Az élelmiszeriparban 176,9. a kohó- és gépiparban 91, a minisztériumi építőiparban 77,4, a könnyűiparban 51.5. a négy tárcánál együttvéve átlagosan 94,5 százalékos volt 1960 és 1964 között a növekedés — állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium közelmúltban lezárult 200 vállalatnál végzett együttes vizsgálata. A vizsgálatban részt vevő szakemberek megállapították: az egészségtelen emelkedésben az is közrejátszott, hogy az üzemek egy része töntos feladatok megoldása, előnyö6 szállítási kötelezettvégek teljesítése közben nyúlt a határidők megrövidítésének ehhez az eszközéhez. A műszakok megnyújtása ugyanakkor gyakran szervezetlenséget, tervszerűtlen anyagellátást, rossz kooperációt és egyéb mulasztásokat leplez. A vizsgált vállalatok egy részénél túlórák nélkül szinte elképzelhetetlennek tartják a termelési terv teljesítését. Tavaly például a felhasznált többletidő 68.8 százalékát a vizsgált munkahelyek termelési feladatok megoldására, nem egyszer az előirányzatok túlteljesítésére fordították, s a túlóráknak mindössze 16,1, illetve 15,1 százaléka jutott szállítási, rakodási munkák elvégzésére, illetve karbantartásra. A vizsgálatban részt vevő szakemberek arra is rámutattak, hogy a túlórák nem pótolhatják a tervszerű, fegyelmezett, jól szen.-ezett munkát. A túlórák számának tetemes növekedéséhez az is hozzájárult, hogy a túlóráztatás nem befolyásolja hátrányosan a különböző vállalati mutatók alakulását; épp ellenkezőleg: előnyökhöz juttatja az üzemeket, elősegíti a negyedévi és évvégi prémiumot, A minisztériumok és más felügyeleti szervek nem egyszer maguk is hibásak, mert a különböző soronkívüli feladatoknál vagy egy-egy határidő megrövidítésénél műszaki és egyéb segítség helyett is engedélyeznek túlóra-felhasználást. Hiba, hogy ritkán élnek a felelősségrevonás eszközével, jóllehet — mint a vizsgálat is bizonyította — a kellő szigor a legtöbbször eredményes. Diákok — válaszúton Száznegyven heten érettségiznek idén a szegedi Tömörkény István gimnáziumban. Kilencven diáknak a jelentkezési lapja már ott van az igazgató — Diós József — asztalán. Érdekes. •— ahogy a jelentkezési lapokat nézegetjük —, nincs divatszakma". Reálisan oszlanak el a felvételi kérelmek a felsőfokú intézmények között Ül Az orvosi egyetemre, ahová az előző években ebből az iskolából 10—'15-en jelentkeztek, most csak öten szeretnének bejutni. A tanárképzőbe 12-en, a József Attila Tudományegyetem bölcsészkarára 19-en, természettudományi karára 8-an adták be felvételi kérelmüket A műszaki egyetemre 4-en, zeneművészeti tanárképzőbe — mivel az iskolában zenei osztály is van — I3-an, zeneművészeti főiskolára pedig 4-en jelentkeztek. A „divatszakmák" tehát kihaltak. Még a jogra is csak 4 jelentkező akadt. De vannak mostoha szakmák is. Felsőfokú mezőgazdasági technikumba hárman — két lány és egy fiú — jelentkeztek. A Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumba pedig csak ketten. Tanítónő mindössze 2, óvónő 1, védőnő 1 lány akar lenni. Ez viszont elgondolkoztató; azokra a pályákra, ahol a legtöbb emberre van szükség, kevesen jelentkeznek. — De ba még sem sikerül? — Ha az idén nem vesznek fel az egyetemre, a gyors- és gépíró iskolát szeretném elvégezni. Egy év múlva aztán újra megpróbálom — magyarázza Mara Rozália. — S akkor már gépelni ls tudok. — Én műszerész szeretnék (lenni, ha az egészségügyi szakiskolába nem sikerül bejutnom — mondja Bene Márta. Faragó Ibolya kémiaszakra készül, de ha nem kerül egyetemre, mái- elhatározta: fényképész lesz. A geológusnak készülő Simon Magdolna Üllésen szeretne dolgozni, ha csak később sikerül az egyetemi felvételije. Kókai Katalin műszaki egyetemre jelentkezett. de ha nem lesz eredményes a vizsgája, esztergályozni akar megtanulni. — Egy jó mérnöknek gyakorlati tudásra is szüksége van — mondja. A lányok „érettek" az érettségire. Minden eshetőségre számítanak. A céljukat nem adják fel. Ha sikerülne most. az lenne a legjobb, de később újra nek i rugaszkodnak. lányoknak, fiúknak egyaránt lehet választani. Akik nem akarnak tovább tanulni, azoknak még nincs késő. Gondolkozhatnak rajta. hová menjenek dolgozni. Az „elit" szakmák — mint a valóságban kiderül —nem is olyan elitek. Szépek, de nem szebbek, mint a többi. És pályaválasztáskor arra is kellene gondolni: ki adja el az árut a boltokban, ki készíti el azokat stb.. ha mindenki „irányítani" akar. Legjobb esetben tervezni. Ma már komoly szaktudás kell a modern gépek kezeléséhez is. Nem szégyen érettségizett főve) gyárban dolgozni. De csak akkor nem, ha jól dolgozik az ember. Ezt viszont a szakismeret megszerzéséve) lehet elérni. S ha érdeklődnek, valószínű, hogy más szakmák is megtetszenek, s újabb munkaterületek kerülnek az „elitek" sorába. Kovács Attila tapasztalataikat. A vállalat j vezetői néhány napja szövő- • gették a két üzem együttes j távlati fejlesztési tervét, Azt kérdezték egymástól és tőlük a felsőbb szervek, hogyan tovább, külön-külön erősebb kapcsolatokat teremtve. vagy teljesen eggyé válva? Szóbeszéd tárgya Az. együttmunkálkodas gondolata, terve az üzemélet minden mozzanatában érezteti hatását, és bizony szóbeszéd tárgya is. Mindéin szó,, tanácskozás, eszmecsere hasznos lehet, ha az segít tisztázni a gondolatokat, ha lelkesít, előbbrevisz, aktivizál. A félhivatalos tájékoztatás vagy alkalmi értesülés hatása viszont itt-otl visszahúzók. Ezt nem lehet annyiban elintézni, hogy majd mindent megérlel az idő. A döntés előkészítéséről hivtaiosan szólni lehet és kell is nemcsak a vezetőkhöz, a beosztottakhoz, hanem a munkásokhoz is. Április elseje óta már eggyé vált a két vállalat termeltetési részlege. Egy osztályt alkotnak a 7143 katasztrális hold fűszerpaprikatermelő és a 4725 katasztrális hold konzervipari növényeket termelő terület ipari gazdái. Igaz. ugyan, hogy ma még külön-külön lépegetnek, de már egy osztályvezető) ük van. Előreláthatóan május végére pedig össze is költöznek. Munkájukban az idén marad még némi kettősség. A szerződéseket ugyanis különkülön kötötték. Ezért két ember munkálkodik egy-egy körzetben külön felelősréggel, ki-ki a maga növényféleségeiért. Jövőre azonban már minden körzetben mindenki mindenért felelős lesz. Egyformán hárul rá a fűszerpaprika, a konzervipari növények termeltetésének gondja. Közös távlati terv Ez az együttmumkálkodás bizonyára érezteti majd hatását a termeltetésben, hiszen eddig külön-külön egymástól függetlenül tanácskoztak a termelőgazdaságokkal. Nem ritkán azért vetélkedtek, hogy az ő vállalatuk részére termeljenek többet. Nem csoda, ha a tsz-vezetők nem tudták kire hallgassanak, most már a két vállalat részéről egyöntetű az állásfoglalás. Tovább szőtte és erősítette az összekötő szálakat a két üzem között a közös távlati terv, a termeltetési osztályok egyesítése. így igazítják egymáshoz lépteiket a paprikafeldolgozó vállalatnál és a konzervgyárban dolgozók. De lépéseik bizonytalanok, mert nem látják, nem tudják biztosan milyen az előttük lévő út, hová is vezet. Jó lenne ezt mielőbb tisztázni, hogy a konzervgyártási szezonban figyelmük, akaratuk erre a termelésre összpontosuljon. N. P. demokratizmusa ..Dolgozni csak pontosan szépen. Ahogy a csillag megy az egen, Cgy érdemes". J

ózsef Attila sokszor hallott, szép sorai minden emberi munkára vonatkoztathatók. De talán semmire sem annyi indokoltsággal, mint a vezetők munkájára. A gazdaságvezetőnek meghatározó szerepe var, minden gazdasági alakulatban a társadalom előrehaladása szempontjából, hiszen a vezetés javulása eredményezheti leginkább a termelőmunka hatékonyságának növekedését. A kizsákmányoló társadalmakban a gazdasági vezetők a vezetéssel kapcsolatban korábban lényegében két módszert alkalmaznak. Az elbocsátástól való félelmet és a pénzt. A munkáltatók a dolgozókat a profitszerzés eszközeinek, a gépek kiszolgálóinak tekintik. Ma már a polgári közgazdászok nagy része felismerte, hogy e gyakorlatnak a maga leplezetlenségében való fenntartása a tőkések számára káros, s ennek egyik következményeként született például az a vezetési elmélet — humán relations —. mely szerint nem az embert kell mindenáron hozzáidomítani a gépekhez, hanem a munkahelyi feltételeket kell összhangba hozni. Ennek az elméletnek bevezetése egyes tőkés cégeknél igen érezhető javulást hozott a munkateljesítményben. A munka megszerettetése és kényszerű rosszból fontos életcéllá való átváltoztatása természetesen csak a szocialista társadalomban valósulhat meg. A szocializmusban minden más társadalmaktól eltér a vezetés tartalma, hiszen egyrészt a központi irányítás lehetővé teszi a társadalmi méretekben értelmezett előrelátást és vezetést, másrészt megváltozik a vezető és vezetett közötti kapcsolat. Megszűnvén az ellentétes osztályok, a vezetők és vezetettek viszonya már nem tükröz a termelési eszközökhöz való ellentétes viszonyt. Az irányítás nem válik külön, nem idegenedik el a munkástól, hiszen a vezetők és vezetettek célja közös, boldogulásuk, javuló életkörülményeik szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Ahhoz azonban, hogy ez az általános társadalmi igazság a mindennapok gyakorlatában is érzékelhető legyen, szükséges, hogy vezetőink szocialista módon éljenek és vezessenek. A vezető feladata, hogy vezetése gyakorlatával minLegyen-e pihenő munkaidőben? 3| S Ha nem is elegen, de mar néhányan felfedezték, hogy nemcsak a tanári, az orvosi és a jogász pályára kellenek értelmes, jól képzett emberek. Vannak vállalkozó szellemű ..úttörők", akik megpróbálnak az eddig ..mostoha" munkaterületeken érvényesülni Azok. akik egyetemre készülnek, vajon számot vetettek-e azzal, hogy sikeres felvételi vizsga kell a bejutáshoz? — Készülünk a felvételire — mondják. — No. meg az érettségire is. Ez az eredmén v ir számít a felvételinél. Az „elit" szakmák, a fodrász, műszaki rajzoló, fényképész.. illetve a műszerész. Kereskedelmi pályára például egy tanuló sem megy az iskolából. Pedig van bő választék az olyan munkaterületekben, ahová már szükséges az érettségi. A Szeged városi tanács munkaügyi osztályának kiadványában közel százféle szakma szerepel. S azok közül Kedden délelőtt a Technika Házában az üzemek gazdasági és műszaki vezetői, valamint a munkaélettan, a munkalélektan és az üzemi szociológia szakemberei arról tanácskoztak, hogy milyen hatása van egyfelől a dolgozó emberre, másfelől a ) termelésre annak, ha a nyolcórás mnkaidő alatt néhányperees, legfeljebb negyedórás pihenőt, vagy pihenőket rendszeresítenek. Az ankétot a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének ipargazdaIsmét árad a Duna Az áradás folytatódik, mert még az ausztriai szakaszon sem tetőzött a folyó. Rajka és Vének között az időnként feltámadó szél miatt rőzseszőnyeggel védték a hullámveréstől a gátak oldalát. Budapesten csütörtökön az újabb árhullám hatására megkezdődik a víz emelkedése. A becslések szerint a fővárosi szakaszon a hét végén éri el az árhullám a legmagasabb szintet, a 720—730 centiméter körüli vízállást. A Duna magyar szakaszán kedden 850 vízügyi dolgozó ós 260 polgári személy, valamint 98 gépjármű vett részt az árvízvédelmi készültség munkájában. (MTI1 sági bizottsága és a SZOT munkavédelmi osztálya hívta össze. A tanácskozást elsősorban annak a 30 hazai vállalatnak a tapasztalataira alapozzák, amelyeknél már rendszeresítették a munkaközi pihenő valamilyen formáját. Ezek a tapasztalatok éppen úgy, mint a kérdéssel kapcsolatos hazaj és külföldi kutatások arra mutatnak, hogy nyolc órán át teljes intenzitással dolgozni nem lehet. Egyes munkafolyamatok, például az öntés, a hengerlés stb, mai- eleve magukkal hozzák a munka és a pihenés rendszeres váltakozását, ezeknél tehát különösebb tennivaló, nincs. Másutt viszont a technológia nyolcórán át elvileg megszakítatlan monoton munkát követel meg. Az ilyen munkafolyamatoknál a műszak közben előbb vagy utóbb ellankad a figyelem, bekövetkezik az elfáradás: a teljesítmény csökken, viszont megnő a baleseti veszély. Az ilyen munkaterületeken több szocialista országban jogszabályok írják elő, a kapitalista országokban viszont jogszabályok nélkül is alkalmazzák a munkaközi pihenőket. Azt természetesen csak esetenként lehet eldönteni, hogy mikor, a műszak melyik órájában, milyen időtartamú és mozgással, tornával, sétával, vagy esetleg éppen szinte mozdulatlan nyugalomban eltöltött pihenő-e a legcélszerűbb. A munkaközi pihenők rendszeresítése nem megy ellenállás nélkül. Nemcsak a vezetők egy része látja benne a termelés mennyiségi visszaesésének veszélyét, hanem a dolgozók is félnek teljesítményük és így jövedelmük csökkenésétől. Pedig már eddig is és nálunk is a kedvező tapasztalatok egész sora cáfolta meg az ilyenfajta, aggályokat. A mostani ankét rendezői elsősorban az üzemek vezetőinek a figyelmét kívánták ráirányítani a munkaközi pihenők rendszeresítésében rejlő előnyökre. (MTI) den különösebb magyarázat nélkül is értésére tudja adni a dolgozóknak, hogy céljaik közösek. Ennek pedig legkézenfekvőbb módja, ha megosztja a gondjait. Éppen ezért a szocialista vezetőnek azonkívül, hogy megfelelő szakmai, politikai, szervező, vezető képességgel rendelkezik, valamint maximálisan kihasználja a szakterületén a tudományos eredményeket, értenie kell ahhoz is. hogy a dolgozókat rendszeresen bevonja a gazdasági egység vezetésébe, felszabadítva ezáltal a vállalati közösségben rejlő sok-sok kezdeményező. alkotó erőt. Volt idő, amikor az egyszemélyi vezetést sokan úgy értelmezték, hogy a vezető döntse el — feletteseivel való tanácskozás után — vállalata, üzeme összes problémáit. S bár sokat beszéltünk a demokratikus centralizmusról, mint a szocialista gazdasági vezetés nélkülözhetetlen elvéről, mégis e tanítás nem vált akkor a gazdasági munka irányításának mindennapos gyakorlatává. S

okan abban látták a vállalati demokrácia háttérbe szorulásának okát. hogy a mi gazdaságunkban a vállalati igazgatók is felülről kapott utasítások, direktívák alapján dolgoznak, s az utasítások végrehajtása nem teszi lehetővé az üzemi demokrácia kiszélesítését. A túlcentralizálás a helyes vezetési gyakorlat kialakításában okozott valóban nehézségeket, de a központi irányítás — a szocialista építőmunka során — mindig feltételezte a különböző határozatok és utasítások végrehajtásának demokratikus megszervezését, a központi gondolatok megvalósítóinak alkotó hozzájárulását. Hogy a felsőbb irányítás és az üzemi demokrácia mennyire egymást feltételező dolog, azt talán a legutóbbi időben kiadott munkaügyi rendelkezések végrehajtásának tapasztalatai bizonyítják legjobban. A Munka Törvénykönyve új rendelkezései, a létszám szükséges mértékre történő leszállítása csak azokban az üzemekben valósult meg különösebb zökkenő és probléma nélkül, ahol e rendelkezések végrehajtásába bevonták a dolgozpk legszélesebb rétegeit is. Ahol nem a munkaügyi osztályok íróasztalai mellett próbálták összeállítani a nélkülözhető dolgozók listáját, hanem a nehezebb utat választva a legkisebb egységekben is megvitatták a tennivalót, és alulról felfelé készültek a javaslatok, nem okozott za! vart a létszámcsökkentés, hanem jelentősen erősítette az üzemvezetés tekintélyét. Hiszen a munkások láthatták: a vállalat valóban azokra nem tart igényt, akik az ö véleményük szerint is a leginkább nélkülözhetők voltak. M

ind a gazdaságirányítás fejlesztése, mind az új módszerek keresése a vállalati vezetés hatáskörének, fontosságánál) növelését igényli és feltételezi. Az új. magasabbrendű vezetési követelmények kielégítése nem könnyű feladat. Ehhez a vállalati igazgatók sehol sem találnak annyi segítséget mint éppen saját üzemüKben. E segítséget azonban csupán akkor kaphatják meg, ha a vezetési funkciót a legszélesebb körű üzemen belüli demokráciával párosítják. Csak az egész üzemi kollektíva együttes erőfeszítése eredményezheti azt a pontos, szép munkát, amelyet a munkásosztály nagy költője megálmodott. GARAM JÓZSEF Szerda, 1965. május 1». DU M AGYAKORi/áC 3