Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

Péter János interjúja a bécsi televízióban A bécsi televízió szombat esti műsorában sugározta azt az interjút amelyet Péter János külügyminiszter bécsi látogatásának befejeztével adott dr. Helmuth Zilknek, az Osztrák Televízió riporterének. Péter János többek között kijelentette: teljes mértékben elégedett az osztrák kormány képviselőivel folytatott tárgyalásaival, amelyek nyomán tovább gyarapodnak majd a két ország kapcsolatai a gazdaság, a kultúra és az idegenforgalom területén. I személves kapcsolatok hasznosak Josef Klaus osztrák kancellár hét végi rádióbeszédében hangoztatta: meggyőződésünk, hogy Péter János külügyminiszter látogatása nagyban hozzájárult az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok megjavításához és elmélyítéséhez. Az államférfiak közötti személyes kapcsolatok rendkívül hasznosak, mert a személyes beszélgetésekkel elősegíthetjük a még megoldatlan problémák tisztázását — mondotta többek között az osztrák kormányfői. (MTI) Gazdaságosabb acélgyártás Beszélgetés Budapesten az Intermetall Központjában Először január 3-án csak a melegen hengerelt acél- gyelemmel kíséri munkójunéhány ember kereste fel a áruk, csövek, valamint a hi- kat Eddig a magyar kohábudapesti Bajza utcai iro- degen alakított acélok gyár- szati üzemek többezerféle dát, melynek kapujára táb- tását. Részletes választék kohászati terméket gyártotlát szereltek: Intermetall szerint egyeztessük a terme- tak. A többi tagállam vasIroda. Köztük volt Osztatni lési terveket. koordináljuk gyáraiból is hasonlóan sok Mihály kohómérnök is, akit a beruházásokat. Lehetőség cikk került ki. Az Intermeaz első budapesti nemzet- van apra is, hogy az érde- talltoan részt vevő országok közi szervezet igazgatójának kelt országok kohászatának gyárainak ezentúl a nemzete neveztek ki. negyedéves terveit az eddi- közi munkamegosztás lesz — Hogyan „született" az gieknél sokkal gazdaságo- a jelentősége. Egy-egy terIntermetall" sabban készíthessük eL A mékfajtát egy gyár állít elő :— gépeket eredményesebben, nagy sorozatban, s az ott — Az ötlet magyar szak- termelékenyebben használ- készülő árukból elégítik ki emberé volt 1962-ben java- juk feL Ha szakosítjuk a valamennyi tagállam szüksoltak eloszor, hogy a KGST termelést, azonos áruból na- ségletét. országokon belül teremt- gyobb sorozatot gyárthat Nagyobb sorozat, folyamasük meg a vaskohászati egy-egy üzem. Kevesebb lesz tosabb termelés, kevesebb együttműködést, a közös a hengercsere, csökken az gépállás, gazdaságosabb vasbazist. 1962-ben a ánási idő. Ezzel 8—10 szá- acélgyártás. Ezt hivatott Vaskohaszati Állandó Bi- zalékkal lehet növelni a biztosítani a nemzetközi zottsag lengyelországi — gli- KGST országok kohászaté- szervezet. Az új szervezeti ™ - úlesén ismét tar- nak teljesítményét Vagyis: formával lehetőség nyílik a gyalták a magyar javasla- minden tizedik hengermű választékok bővítésére és a tot. 1964. junius lo-en pe- beruházási költségét megta- nyugati államokkal folytadig Moszkvaban, három or- karíthatjuk, ami nem kis tott kereskedelem kiszélesíösszeg: egy-másfél milliárd lésére is. szag, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország megkötötte az Intermetallegyezményt. Ezután csatlakozott a szervezethez a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária is. — Mi a feladata az Intermetallnak? — A cél, hogy nemzetközi méretekben szakosítsuk Miért előnyös szerforint, — A gazdaságosabb termelést mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy pélvezet? dául a magyar konzervipar . , . , „ — , évente 20 ezer tonna import Az Intermetall Iroda ónozott lemezt használ fel. átfogja Krakkó, Katowice, Ostrava, a kelet-német iparvidék, a borsodi acélgyártó üzemek, a bolgár hengerműA technika mai színvonalán viszont csak akkor gazdaságos ennek az árunak a termelése, ha évente a magyar Sok öröm, nagy változások a sárga falakon belül Elrepül az idő. Észre sem \ eszi az ember, s húsz év lepereg a történelem homokoráján. De húsz év alatt mi minden történik. Gyárak, új városok születnek, acélóriások emlik az ég felé karjukat. S ott talán áll az élet, ahol a külsőségek alig változtak? Ha végig megyünk a Római körúton, elsétálunk a cipőgyár épülete előtt, alig látunk újat Mindössze annyit, hogy a gyár homlokzatára vörös csillagot szereltek, s a régi felirat helyett szolid tábla hirdeti: Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregysége. ki a bel- és külkereskedelem azt a 60—70 fazont, amelyet gyártottak. Állandóan fejlődöEt az üzem, kisebb-nagyobb viták és örömök tarkították az utat. 1962-ben megszerezték az élüzem címet. Aztán 1963ban újabb változást jegyeztek fel a vállalat krónikáskönyvébe. vek és a szovjet vaskombi- szükséglet négyszeresét natok hatalmas területét, fi- gyártjuk. Ezért az a gyár — amely az Intermetallban részt vevő országok üzemei közül az ónozott lemezt gyártja — nemcsak a magyar, hanem más tagállamok konzervgyárainak igényeit is kiszolgálja. Nem is beszélve arról, hogy az utóbbi időben a vegyipari saválló acélok és az építőipari nagy szilárdságú betonacélok iránt óriási a kereslet. Ezt is csak együttműködve, közös erővel tudjuk jól kielégíteni. létszám 1948 óta aégy és félszeresére nőtt A kereset pedig három, három és félszerese az akkorinak. 1950hez képest hatszorta nagyobb a beruházásuk is. A dolgozók összetétele is megváltozott A munkások több mint 60 százaléka né. Centralizálják a rakat, s néhány hasonló profilú üzemmel együtt megalakult a Minőségi Cipőgyár. A két kis üzem a női cipődivat diktátor, „monopólium" tagja lett. A tervező részlegük már nemcsak a ban húsz év alatt? A részié- két gyárnak, hanem az orteket leírni szinte lehetetlen, szágos üzemnek is készített Szeretik a munkahelyüket Erről tanúskodik, hogy cipőgyá- sokan itt kezdték a munS ml történt ebben a gyárOly sok apró öröm, nagy változás zajlott le a sárga falakon belül. Eleinte egy-egy új gép szenzáció számban ment. Aztán már megszokottá vált, hogy modern berendezésekkel dolgoznak. Először idegenkedtek a munkások az új masináktól, azután azért harcoltak, hogy ki kerüljön a modernebb gépek mellé. 1945-ben még két cipőgyár volt Szegeden: a Déma és a Szegedi Cipőgyár. A műhelyekben öreg transzmissziós meghajtású gépek voltak kusza összevisszaságban. Többségük idősebb volt a vele dolgozó mesternél. - Ember volt a talpán, aki megtalálta hol, melyik munkafolyamatnál van a cipő. De a munkasok dolgoztak, termeltek. Naponta 355 pár cipő került ki az üzembőL Gyártottak mindent, férfi-, női s gyermekcipőt Ami éppen kellett a kereskedelemnek. Az üzem dolgozóinak alig 40 százaléka yott nő. új fazonokat S a jól működő vállalatok szövetségéből egy még jobban dolgozó alakult. „Korszerűtlen a mai gyártási módszerünk" — mondták a vállalat vezetői 1964ben. „Nem maradhatunk le a többiektől". — S megszükát, s nem is vágynak máshova. A munkások 13,5 százaléka több mint 15 éve, 20 százaléka 10—15 éve, 34 százaléka pedig 5—10 éve dolgozik az üzemben. „Az üzem neve változik, a munkamódszer változik, de mi maradunk" — mondogatják. Ezt a húsz év változását mi, külső szemlélők természetesnek tartjuk. Az is. De a harcokról, ahogy a változások megvalósultak, csak azok tudnának teljes, hű képet adni, akik végig élték, végig dolgozták. A mun— Mikor kezdődött a ben pedig már csak „összeszerelik" a „topánkákat". A régi szalagot, ami eddig a Démá-ban dolgozott, áthozták az új helyére. Most két „szerelőkör" működik a központi telepen. így megvalósították a legkorszerűbb munkaszervezést ami a cipőgyártásban létezik. Nem aprózzák el a munkát, csökkentik az anyag útját S az eredmény: míg 1949-ben 20 —21 nap kellett, hogy az első munkafolyamattól eljus. „, „ ^.. son a cipő a csomagolóig, ma 1949-ben államosították a elkészülnek két üzemet. Üj gépek érkéz- B~~9 ^ aiatt elkészülnék tek, korszerűek, modernek, vete. De a két gyár külön-külön termelt. 1955-ben aztán egy üzem lett, két telephellyel. S ekkor indult meg a rohamos fejlődés. Megkezdték a munka átszervezését. Az eddigi csoportos termelésről áttértek a szalagrendszerre. Igaz, hogy csak „csúsztatóval" további- száma tizenötszörösére tották a cipőket, de már meg- kött A termékeik 50 letett az ötlet: a régi Déma kasból lett igazgató, Szőiősi csak előkészíti az anyagot, Sándor, Bánfi Károly termekiszabják a felső- és alsó- lési programozó, Bozóki Főrészeket, a közponis. üzem- renc MEO-vezető, Greminger Dezső főmérnök, s a többiek, akik a munkapadból indultak, hogy tanulva, nagyobb tudást szerezve irányítsák, az ő gyárukat, mindannyiójuk gyárát... Kovács Attila szüntették a régi anarchiát. Később mechanikus szalagokat állítottak feL 1960-ban áttértek a női ragasztott luxuscipők gyártására. Saját tervező részlegük 300—400 tervéből választotta Hatalmas fejlődésről tanúskodnak a statisztikai adatok is. 1964-re 8 és félszeresére növekedett a termelés. Ma már naponta 2900 pár női cipő készül eL Az exportra gyártott cipők szöszázalékát viszik keletre és nyugatra, Európa majdnem minden országába. S ez nem látszik kívülről, csak a munkaidő befejeztekor, amikor hazaindulnak az emberek: a munkás? A MÁV felkészült a várható nagy húsvéti forgalomra Április 15 és április 20-a között a hivatalos menetrendben előre meghirdetett 102 ünnepi többletvonaton kívül — ha szükséges — további 160 mentesítő vonatot indít, összesen tehát 262 többletvonat közlekedik. A szokottnál nagyobb szerelvények várják az utasokat. A nyíregyházi és a békéscsabai vonalon egyes, viszonylag kisebb befogadóképességű motorvonatok helyett gőzmozdonnyal vontatott személyvonat viszi az utasokat. A teherforgalomból 11, egyenként 2000 lóerős dieselmozdonyt irányítanak át személyszállításhoz, az ünnepek előtt és az ünnepek alatt 110 vonatot dieselmozdony vontat. közös tevékenység? — Az Intermetall Iroda január 3-án 59 kohászati szakemberrel, kisegítő személyzettel megkezdte a munkáját. A 25 külföldi munkatárs közül — akik a magyar szakemberekkel együtt dolgoznak majd ebben a nemzetközi szervezetben — 15-en már megérkeztek Budapestre. Most folyik a létszám feltöltése is. De már a megalakulás! gondok mellett termelési kérdésekkel is foglalkoznak. Megkezdték a munkatervben előírt feladatok végrehajtásának előkészítését. Jelenleg két fő témával foglalkoznak. A kohászati termékcsere megszervezésével és a hengersorok nemzetközi programozásával, szakosításával. Ez lehetővé teszi minden tagállamban a hengersorok termelékenységének növekedését, s azt, hogy a modern technikai eljárásoknak megfelelő, nagy sorozatokat gyárthassanak. Nemsokára kihal a Bajza utcai ideiglenes iroda. Április 15-én a Cházár András utcába költöznek, s a pesti peremkerületi utca új színfolttal gazdagodik. A 9-es számú házba — ahová régebben a postás legények jártak bálozni — most egy nemzetközi szervezet székel majd: itt lesz az Intermetall Iroda központja, ahol termelési, kooperációs, műszaki és közgazdasági osztály kezdi a munkát. A. K. ?5S Legnemesebb kötelességünk zedí a munka felesle- munkavédelemnek társadalges áldozatait..." — mi felügyeletét E másfél emberek így kezdte szavait a Rostkikészítő Vállalat egyik dolgozója, amikor néhány hete három szállítómunkás közül kettő életét vesztette, mert a nagylaki munkásszálláson nem a kályhával, hanem az építésnél használt kokszkosárral fűtöttek. Kétévtized alatt az egészségének megóvására fordított milliók és milliárdok összeszámlálása hosszadalmas feladat lenne. Hasonlóan annak az állhatatos és szenvedélyes munkának számbavétele is, amelyet e társadalmi munka követei rv ségtelen, hogy az üzemi bal- végeztek. Ezt tudva, sxenveesetek a békés munka felesleges véráldozatai, de nem lennénk hűek az igazsághoz, ha mindezt természetesnek, elkerülhetetlennek fogadnánk el. Tavaly a felesleges áldozatok listáján Csongrád megyében 10 emberélet és 3749 ember balesete szerepelt Ezer főre 1964-ben több mint 36 baleset jutott Kimondani, leírni sem lehet megdöbbenés nélkül! Hát még az özvegyek, árvák panaszát tolmácsolni, vagy őket vigasztalni. S lehet-e vigasztaló bármilyen részvéttel teli szó, amely csak együttérzést fejez ki, de nem tudja visszaadni a családfőt az apát vagy az anyát esetleg a gyermeket szeretteinek? Ha elfogadnánk és természetesnek vennénk azt hogy a munka szedi áldozatait, kimondva vagy kimondatlanul azt a téves nézetet táplálnánk* hogy baleset mindig volt és nem lehet semmit tenni ellene. Ez a szemlélet éppen olyan káros, mint amikor vállalati vezetők azt állítják, hogy ha minden óvórendszabályt betartanának, le kellene állítani a termelést Bizonyára ilyen gondolatoktól vezérelve vonta felelősségre beosztottját egy budapesti válla- liberalizmus *A balesetek vadélyesebben kiáltjuk: nem a munka, hanem a felelőtlenség szedi a felesleges áldozatokat. em nézhetjük karbatett kézzel, hogy egyesek, vagy többek nem teljesítik legnemesebb kötelességüket nem védik, óvják az emberek egészségét, testi épségét. Határozottabban kell szembeszállnunk minden lazaságot megengedő nézettel, s azzal is, ha valakivel baleset történik, mert könnyelműsködött vagy fegyelmezetlen volt, megkísérlik eltussolni a felelősségre vonást, s valami álrészvétnyilvánítással azt mondják: elég baja van szegénynek, ne bántsuk. Ha a baleset miatt vezetőket kell felelősségre vonni, gyakran találkozunk a részvétnek egy másik fajtájával: elég volt egy baj, ne okozzunk gondot másoknak is. Sohasem szabad elmulasztani a felelősségre vonást, mert ellenkező esetben azt a szellemet tápláljuk, amely azt tartja: „Vigyázzon magára a munkás, mert a felelősség csak őt terheli". E nézet élesztője mindenütt a lat szegedi telepének vezetője, mert nem engedélyezte az újonnan munkába állított gép működtetését, míg lódi okainak feltárását nehezíti a kártérítési kötelezettség teljesítésétől való idegenkedés is. Ennek elkefel nem szerelték védőszer- rülésére előforduli hogy inkezettel. „Mi az, nem egyfelé húzzuk a termelés szekerét?" —i kérdezte ez a gazdasági vezető. Kik húzzák a szekeret, kinek az érdekében? Azt is kérdezhetnénk, kinek a rovására? Az kább a dolgozót teszik felelőssé a balesetért Az okok megjelölése között ma is gyakran szerepel a véletlen, vagy a „senki sem felelős" bejegyzés. Bakson, az Űj Élet Tsz elnöke pedig egyeilyen emberek kizárólag nesen sértésnek vette, hogy csak a termelési mutatókat kivizsgálták egy 15 éves fiú nézik és elhanyagolják a balesetét, akinek jobb alsó gondoskodást a dolgozókról, lábszárát szakította le ajárEzek — lehetnek bár jó mű- vasilózó gép. „Minek ebből szaki, gazdasági vezetők — ügyet csinálni?* — monegyik kezükkel adnak a tár- dotta. sadalomnak, de másikkal Egyetlen balesetre sem tevisszaveszik, ha nem törőd- hetünk pontot anélkül, hogy nek a dolgozók egészségéveL „ügyet" ne csinálnánk be^Mindent az emberért" — mondjuk, s nem szabad megengednünk, hogy írott malaszt maradjon e szép elv. lőle. Nem azért, hogy bűnbakot keressünk, hanem azért, mert nem mindegy, hogy a felelősség megállapíCéljaink, törekvéseink, tör- tósat milyen intézkedés köténelmi feladataink termé- veti- Az elmúlt évben a balszetéből következik jelszónk eseteket követően Csongrád és gyakorlatunk: a legfőbb megyében 98 műszaki, 66 érték az ember. Mi ezt ko- szervezési intézkedést hozmolyan gondoljuk és erőnk- tak- igen szembetűnő, hogy höz mérten a lehető legtöbbet tesszük nemes jelszavunk valóraváltására. Évente sok millió forintot kölugyanakkor 2 ezer 856 esetben csak a munkások ismételt kioktatására hoztak intézkedést. Vajon véletlen-e tünk munkavédelmi beruhá- ^ va§y a felelősség elkenzásokrá. Tizenöt éve már, hogy pártunk és kormányunk a szakszervezetekre bízta a munkások egészségvédelmének, a balesetelhárításnak és Magyar segítség a banditatámadások áldozatainak Egy hónap alatt kilenc és fél millió forint értékű szolidaritási bélyeg talált gazdára hazánkban. A tízmillió forintos értékben kibocsátott bélyegsorozat nagy része napok alatt elfogyott Az ország minden részéből eddig másfél ezer ajándékcsomag érkezett a Magyar Vöröskereszthez. Ebből ezret a Nemzeti Felszabadítási Front útján a dél-vietnami kisdiákok kapnak meg. A szolidaritási bélyegek árának jó részét a déi-vietnami nép támogatására fordítják. Gyógyszereket, kötszereket, orvosi műszereket, ruhákat és különböző közszükségleti cikkeket vásárolnak és juttatnak el a banditatámadások áldozatainak, a lebombázott falvak lakóinak, a harcoló hazafiak hozzátartozóinak. dőzése? S

űrűn jutnak ilyen megoldásra, hogy ezzel is igazolják a baleset okát. Mert nem lehet felelőssé tenni a munkást és utána műszaki intézkedéseket hozni. Az utóbbi ugyanis elismerése lenne a vezetők, vagy a vállalat felelősségének. Mindenütt fel kell lépni az ilyen jelenséggel szemben. Nem mulaszthatjuk el a számonkérést, mert nagyrészt rajtunk múlik a veszélyforrások elhárítása. A felelősségteljesebb munkától függ a balesetek számának csökkenése. Csak akkor tudunk lényeges javulást elérni, ha sikerűi mindenki szívügyévé tenni a munkásegészségügy feletti "réntelen őrködést NAGY PAL mm. im i* UM^ypmSSáB £ >