Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

Szegedre látogatotl a Burmai Unió magyarországi nagykövete U-Ba Saw, a Burmai Unió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki hazánk felszabadulásá­nak 20, évfordulója alkal­mából érkezett Moszkvából Magyarországra. tegnap, szerda délelőtt Szegedre lá­togatott. Budapestről elkí­sérte Nyitrai Béla, a Kül­ügyminisztérium első titkára. A nagykövet látogatást tett dr. Biczó Györgynél, a Sze­ged m. j. városi tanács vb elnökénél, majd találkozott egy burmai diákkal, aki Sze­geden. az orvostudományi egyetemen tanul. A délutáni órákban U-Ba Saw ellátoga­tott az újszegedi Haladás Termelőszövetkezetbe, ahová elkísérte dr. Bic2Ó György. A tsz látogatás után a burmai nagykövet megtekin­tette a város nevezetességeit, majd este visszautazott Bu­dapestre 4 tudomány segítsége a szegedi kender fonóban A Budapeiti Műszaki Egye- óráról hatvan percre csőik- gyár, valamint a szegedi ken­tem textiltechnológiai tan- ken. A szárításhoz szükséges derfanó szakembereinek is. székénele kutató szakemberei gőzt az erőműből kapják A Kenderfonó- és Szövő­nagy segítséget nyújtottak a majd távvezetéken. ipari Vállalat számos szege­szegedi kenderfonónak a vi- Az újfajta, elektromos ve- di és fővárosi egyetemi, illet­zesfonal-gyártás tökéletesítő- zérlőpultról irányítható szá- ve egyéb tudományos kutató­séhez, jelentős megtakarítást rítóberendezés mór megórke- intézette] áll kapcsolatban, eredményező egyszerűsítésé- zett a kenderfonóba. Előállí- s jelenleg is 15 féle műsza­hez. A sikeres kutatások tásában, illetve az új eljá- ki-technológiai probléma eredményeként a vizesfonási rás kidolgozásában a tudo- megoldásán munkálkodnak eljárás műveletei küzül egy: mányos kutatókon kívül ré- együttesen a vállalat szakem­a mairingoláis elmarad, s ez- szűk van a Csepeli Fosztó- berei és a kutatók. zel nagy mun.kaeaő-megtaka­rítást érnek el. | Homokon is növelhető a kukoricatermés Időszerű tanácskozás Szegeden Pedig csak három ember kellene • • • A vizesl'onógépekröl leke­rült nedves fonalat korábban, megfelelő gépeken, úgyneve­zett matringokká alakították, hogy utána, a szárítógépek­ben száradjanak. Ez a mü­velet az új módszer szerint elmarad. Ehelyett a vizesfonó­gépről lekerülő fonal különle­ges. perforált csévékre kerül, amelyek alkalmasak arra. hogy rajtuk a nedves fonal könnyen megszáradjon. Ugyancsak különleges, újtí­pusú szárítógépet is szerkesz­tettek. amelynek lényege: a szárításra felhasznált meleg levegőt kétfokozatú ventilá­tor segítségével arra kény­szeríti, hogy a nedves csöve­ken áthaladjon. Ezáltal a szá­rítás ideje a korábbi több Hazautazott a szovjet veteránok küldöttsége Tegnap délelőtt elutazott Társaság Elnöke, Czinege La­Budapestről az a mintegy 150 jos vezérezredes, honvédelmi főnyi szovjet. küldöttség miniszter, az MSÉMP Politi­amely a Magyar—Szovjet Ba- kai Bizottságának póttagja, ráti Társaság meghívására valamint a kormány és a tár­részt vett a fővárosban és a sadalmi élet más képviselői, vidéken rendezett felszabadó- Az elutazók nevében G. lási ünnepségeken. A delegá- Ny. Bocskarjov, az SZKP ciót - köztük a Magyaror- Központi Bizottságának mun­szág felszabadításában részt katársa mondott köszönetet a vett magas rangú tiszteket, a nálunk töltött néhány nap partizánharcok hőseit, az el- kellemes élményeiért, a ba­esett szovjet katonák család- ráti vendégszeretetért, majd tagjait — a Keleti púlyaudva- Czinege Lajos honvédelmi ion ünnepélyesen búcsúztat- miniszter búcsúzott szívélyes iák. szavakkal a delegációtól. A Az elutazásnál jelen volt szovjet küldöttség vonata a Rónai Sándor, az MSZMP Rákóczi-induló hangjai mel­Politikai Bizottságának tag- lett gördült ki a pályaudvar­ja, a Magyar—Szovjet Baráti ról. (MTI) A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Csongrád me­gyei szervezete, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osz­tálya és a TIT megyei szer­kos területeken a termésát­lag holdanként tíz mázsa alatt van, eltekintve néhány közös gazdaságtól, ahol szak­vezetőnek agrár-szakosztálya szerű, jó talajelőkészítéssel, kukaricatermesztési tanács­kozást és tapasztalatcserét rendezett tegnap délelőtt Szegeden, a megyei tanács­szókház nagytermében. Erre a rendezvényre a megye kö­zös gazdaságainak elnökeit, agronómusait és brigád veze­tőket, valamint tanácsi szak­embereket és a termeltető vállalatok szakembereit hív­fák meg. Megjelent Barna György is, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa. Paczuk István, a megyei tanács vb­elnökhelyett esőnek megnyi­tója után dr. Förgeteg Sán­dor. a Dél-alföldi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet igaz­gatója. a megyei párt-vógre­haj főbizottság tagja tartott ritaindító előadást Ezt követően Takács Fe­renc, a Békés—Csongrád me­gyei Állami Gazdaságok Igazgatósága fóagronómusá­nafc előadását hallgatták meg a rendezvény résztvevői. trágyázással és jó agrotech­nikával már jobb eredményt értek el. (Mint például Zá­kányszéken.) A továbbiakban a talaj előkészítésről és a trá­gyázásról, majd a sor- és növénytávolségról és az opti­mális vetésidéről szólt rész­letesebben. Előadását köve­tően Sas Béla, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának vezetője az anyagi ösztönző módszerek hatásá­ról számolt be a kukorica átlagtermésének alakulására. A vitában igen sokan fel­szólaltak. Szirmai Islván elvtárs fogadta az egyiptomi újságiró.kfildöttséget A Külügyminisztérium a kukorica öntözéses ter- sajtóosztályának meghlvásá­mesztéséről. Majd dr. Antal ra hazánkban tartózkodott József, a Dél-alfödi Mező- egyiptomi újságíró-küldöttsé­eazdasági Kísérleti Intézet get fogadta Szirmai István, igazgatóhelyettese a homoki , az MSZMP Politikai Bízott­kukoricatermesztésről beszélt, i s ágának tagja, a Központi Hangsúlyozta, hogy- a homo- ' Bizottság titkára. Újfajta teleíon/sinór A Magyar Kábelművek sze­gedi gyáregységében meg­kezdték az újfajta, úgyneve­zett rugózó telefonzsinór so­rozatgyártását. Külföldön már évek óta készítenek ilyenfajta zsinórt, de azt mondják, a szegedi sokkal tökéletesebb, mint külföldi elődei. Rugalmasabb és télen hideg helyiségben is használ­ható PVC szigetelese elle­nére. A telefongyár Pest me­gyei telepe több ezer tele­fonkészüléket exportál, a töb­bi között a Szovjetunióba is. Mivel hidegebb tájakra is el­jutnak ezek a készülékek, a külföldi megrendelők igényé­nek megfelelően olyan PVC szigetelésű zsinórt kellett gyártani, amely mínusz 10—15 sőt 25 fok hidegben is meg­rartja rugalmasságát. Ezt az igényt sikerült kielégíteni Detkovits Gyuláné sütőbe rakja az acélpálcára csévélt zsinórt amely a ..sütés' után kapja meg rugalmasságát Séndorné csomaggá sra készíti elő a zsinórokat. A rugózó zsinórral felszerelt telefonkészülék kezelése, használata praktikusabb. 4 gazda, akinek a háza tüzet fogott, fellármáz­ta a szomszédokat, riasztot­ta a tűzoltókat, és aztán a kocsmába ment. Ugye ab­szurd szituáció? Az értelem oly annyira tiltakozik ellene, hogy elsőre felszisszen: „Ez nem lehet, ilyen nincs!" Pe­dig van. Analóg eset nem egy, de száz is előfordul, s számlálhatnánk napjainkban is. Legfeljebb nem égő há­zak vagy elszabadult folyók kapcsán, hanem a munka és a közélet kisebb-nagyobb dolgain. Hiszen közönsége­sen arról van szó, hogy a hibát, a bajt manapság már mindenki a kommunizmus polgárának öntudatával für­készi, annak biztonságával veszi észre s egy forradal­már harcosságával jelzi, je­lenti. Nincs is ebben semmi lesújtó, elszomorító — csak utána ne tennének úgy, mint az aposztrofált háztu­lajdonos. De az emberek na­gyobb része úgy érzi, hogy ba megír egy levelet a rá­diónak, felszólal a népfront­ban, vagy bejelentést tesz a népi ellenőrzésnél, minden erkölcsi kötelességet lerótt az ügyben. Legfeljebb még kétszer megsürgetjük a dol­got telefonon vagy egy má­sik helyen is eldörögjük, hogy „kérem, én megmond­tam, megírtam, s máig sem történt semmi... pedig csak három ember kellene egy órára, ásóval, lapáttal..S már tíz, húsz meg harminc ember beszél a dologról, to­vább jelent öt más helyre, pedig csak három kellene egy órára ásóval, lapáttal... Elsiet a vállalati anyagbe­szerző a pártbizottságra és jelenti, hogy baj lesz a tervvel, mert nem kapják időben az anyagot; a ku­tató feljegyzésben jelzi, hogy nem lesz meg időre a várt kísérlet, mert sok sürgős, praktikus fontosságú munká­val terhelték meg az inté­zetét; bankban és tanács­nál házal a szövetkezeti fő­könyvelő, s felhívja az ille­tékesek figyelmét az előleg­osztást fenyegető gazdálko­dási nehézségekre —, de sa­ját illetékességét ma még kevés ember állapítja meg. ]\agy gyám a mi rend­1 * szerünk. Mindenki az oltalma alá vonhatja magát minden gond, baj és veszély ellen. Hát nem ugyanez jut kifejezésre az említett ti­pikus esetekben is? Ügy do­báljuk egymásnak a köteles­ségek, a tennivalók labdáit, mintha majálison szórakoz­nánk. Jelzünk, jelentünk, s azután a legnagyobb lelki békességben várunk, hogy újra, immár felháborodot­tabban és türelmetlenebbül protestáljunk. Hányszor szá­nunk több energiát arra, hogy valamit másokkal el­végeztessünk, mint amennyi­re a dolog megoldásához egyáltalán szükség volna! Sokszor csak egy tízméteres árkot kellene megásni, ahe­lyett hogy beadványok tu­catjait szerkesztjük; máskor egy százkilométeres utazás, utánajárás megtenne egész társadalmi apparátusok fel­papríkázása és megbolyga­ssa helyett. Mégis inkább jelzünk. Sokat gondolkoztam, s má­sokat is gyötörtem a kér­déssel: mi ennek az oka? A személyes utánajárás gond­ját és fáradságát miért he­lyettesítjük inkább mások mozgósításának erőkiadásá­val? S eközben kiderült hogy nem egyszerűen ké­nyelmességből. lustaságból fakad er a magatartás. Hi­1 szen ugyanazok az emberek, akik jelezni nem restek, sokszor megfogják a szer­szám nyelét a társadalmi munkán is. önbiztositás len­ne akkor? Van ennek a ma­gatartásnak olyan indítéka valóban, hogy „majd meg­mondják, mit kell tenni, s ha azt tesszük, amit monda­nak, nem illet bennünket szemrehányás". Csak ez meg ott sántít, hogy saját dolga­ink, egy utca, egy városrész, egy közösség dolga mégis­csak az ott élő emberek ter­he. Nem, a bürokrácia az oka mindennek — mondja egy másik vélemény. Az, hogy három ásó föld kiveté­séhez, egy vízelvezető árok megásásához, egy utcai vi­rágágy kijelöléséhez közel olyan okiratok kellenek, mint egy utca teljes rekonstruk­ciójához. S a túlzásokat le­számítva, ebben is van igaz­ság. A hatáskörök elég bo­nyolultak és korlátozottak, így a bürokrácia pókhálója sokszor ráavasodik egy-egy közérdekű ügyre. Igenám, de felülről csak könnyebb a bürokrácia, meg a tehetetlenség ellen har­colni! — szól közbe ismét a józanság. De ez ismét olyan, mint a Janus-szobor. Ha egyszer lent szorít, itt talán jobban neki kell vetni a vállakat! Vagyis, ha az én házam óg, én öntsem rá az elsö vödör vizet, s ne vár­jam, ne nézzem, hogy má­sok nyelik a füstöt, mások locsolják a lángot! Társadalmi öntevékeny­ségnek nevezzük, ami a jelzések és jelentések dömpingje helyett gyorsab­ban és hatásosabban vezet­hetne célra. Csak az utóbbi években kicsit elpuhultunk, szívesen kölcsönadtuk a fe­lelősséget. Nagyobb vetület­ben oly módon is érzékel­hető ez, hogy már-már min­denre magasabb párt- és ál­lami szervek .áldását" kér­jük. Sokan operatív irányí­tást igényelnek a lefeapróbb dolgokban is, s ezzel önma­gukat fosztják meg a gon­dolkodás, az önállóság jogá­tól, de egyúttal elhárítják a felelősséget is. Vannak, akik azt mond­ják, belefáradnak az utána­járásba, sokallják azt a har­cot, amit egy-egy jó ügyért, egy-egy hiba megszüntetésé­ért a szocializmus körülmé­nyei között is meg kell vív­ni. Ügy volna természetes, hogy az ilyen törekvés gáncstalanul érvényesüljön mindig és mindenütt. Csak­hogy ez elég mesebeli felfo­gás. Naivitásra, idealizmus­ra vall annak a gondolatnak a dajkálása, hogy a dolgok természetes rendje szerint minden eligazodik magától. Nem csúfoljuk meg a szo­cializmust azzal, ha meg­mondjuk róla, hogy jó ideig tovább élnek benne bizo­nyos régi polgári, kispolgári beidegződések, melyek egy­úttal magatartásban Is je­gyeket hagynak. De ezek el­len — minthogy a hibák jó része e tőről fakad, e gon­dolkodásmód élteti őket — naponta harcolni kéli, s el­fáradni sem szabad közben, Mondjukmeg őszintén: a jel­zés puszta ténye nem érté­kelhető többre kispolgári elégedetlenségnél, bosszúság­nál. A szocializmus embere aktív, cselekvő ember, nem­csak gondolatban tiltakozik a hibák, a szocializmustól idegen jelenségek ellen, ha­nem két kézzel tépi a gyo­mot. ahol feltalálja. Amivel egyedül nem bír, ahhoz se­gítségei kér, arra elvtársak­kal, munkatársakkal szövet­kezik, de a tétlenség, a kö­telessóglerázás ismeretlen az életelvében. Amihez három ember kell, ahhoz egyikként odaáll, s éppen cselekvésé­vel sürget másokat lenn is meg fent is. 4k aoktuk mondani: mi­előtt hevesen nekiug­ranánk valaminek, igyunk meg egy pohár vizet. A szó­ban forgó esetekre úgy le­hetne alkalmazni ezt a tö­mör ás bölcs igazságot, hogy mielótt leadjuk társadalmi jelzőrakétáinkat, a magunk és környezetünk cselekvő­készségére apelláljunk. Az­zal ugyanis mindig társul a társadalmi megértés. SZ. SIMON ISTVÁN Csütörtök, áprtlk 8, OÍL MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents