Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

Két hónap — két bemutató Beszélgetés Cserhalmi Imrével Rrerfcflencszázhatvanban a — Milyen cselekmény horPécsi Nemzeti Színházban dozza ezt a mondanivalét? új színpadi szerzőt avattak. — A darab cselekménye Cserhalmi Imrét, aki „Har- nagyon egyszerű. Nem is tömadik nélkül" című darab- rekedtem jávíS mutatkozott be először. 1961-ben újra találkoztunk vele, ő írta a „Cédula a telefonkönyvben" című ívűimet. Aztán évekig tartó csend következett. Míg az idén újra — alig egy hónapnyi időközzel — két darabjának bemutatója követi egymást. Március 12-én „A reggel kajáért ta. A színház azonban olyan szerencsésen válogatta össze a munkatársakat, hogy a közös platform a minden áron világnézetben, mondanivalóvaló különlegességre. Olyan ban és ízlésben egyaránt történetre volt szükségünk, igen gyorsan létrejött közötamelynek valószerűsége és tünk. A darab zenéjét a fiavalószínűsége minden ma- tal Stark Tibor írja, a rengyar városban aggályok nél- dezés pedig az ugyancsak kül feltételezhető — A musical köztudomásúan kollektív műfaj. Azaz, az író, zeneszerző, dalszövegíró, koreográfus, munkájának közös fiatal Sándor Jánosra vár. — Mik a tervei a két bemutató után? — Egy indiai népmese rendező nyomán írtam szövegkönygyümöl- vet Vántus István készülő mindig visszatér" című drá- cse. Mik a tapasztalatai az egyfelvonásos operájához, és máját mutatja be a Békés első ilyen közös munkával megyei Jókai Színház, áp- kapcsolatban, rilis 17-től pedig a Szegedi — Őszintén szólva egy kl- mem folytatását is, amelyNemzeti Színház tűzi műsor- csit féltem tőle. Megszok- nek forgatását nyáron kezdi ra „Szerinted egyszerű?" cf- tam, hogy amit csinálok, mű jazz-musicaljét. S ez a azért egyedül nekem kell két bemutató is bizonyítja, vállalnom a felelősséget. És hogy az utóbbi évek csendje most egyszerre két-három mert a nem a tétlenség, hanem az emberrel kell olyan erős retek beszélni, anyaggyűjtés, a témaérlelés gondolatközösségbe kerül- mindig csupán nőm, hogy vállalni merjük a felelősséget egymás munalkotó csendje volt. Erre vall mindkét darabjának témaválasztása is. Mai életünk lényeges kérdéseit veszi írói bonckés alá. — Eddig csak prózai darabokat írt, a Szegeden bemutatandó darabja pedig musical lesz. Hogyan szánta rá magát ennek a megírására? — Túl azon. hogy felkértek a megírásra, engem őszintén és nagyon érdekel ez a műfaj. Meggyőződésem, hogy sajátos kifejezési formái alkalmassá teszik újszerű mondanivaló hordozására la. — S mi az a mondanivaló, amit a Szerinted egyszerű? kifejez? — Elsősorban azt sseretr.énk elmondani, hogy fiatalnak lenni sok ellenkező híresztelés dacára sem mindig egyszerű, * a fiatalokat megítélni szintén nem egyszerű! Természetes, zenés darabról lévén szó, arról is szó kell essék, hogy szeretni sem egyszerű. De a darabmegírtam már a Cédula a telefonkönyvben című tv-filMihályfi Imre rendező. Ezek persze már elkészült írások, azért említettem ezeket, tervekről nem' szeA tervem annyi: dolgozni. W. K Olvasóink irják Óvjuk a fiatal fenyőfákat! A tavaszias idő és a napsugár kicsalta az embereket az utcára. A Tisza-parti Móra Ferenc sétányon gyerekek játszottak. A padokon felnőttek üldögéltek. A gyerekek felmásztak a Sajtóház előtti fiatal fenyőfák tetejébe. A zsenge fenyők hajladoztak a vandál kártevés miatt, egynek ta ta tört a teteje. Mindebben az a legszörnyűbb, hogy a padon ülö felnőttek a legnagyobb lelki nyugalommal „élvezték" a fiúk kártevését Kérem a felnőtteket, vigyázzunk valamennyien a fiatal fákra, a parkokra, hogy városunk míéltó legyen jó hírnevéhez. Ben kesl Lásitáné a tanácsnak. De lenne kéré- , . . sünk is nekünk, Székely sóban őszintén szeretnénk be- baknak. Tapasztalataink szerint az újszegedi Székely sor Idegenforgalmi szempontból is számottevő, Kérés a Székely sorról örömmel tapasztalom, vendég keresi tel. Az üt és hogy Szegeden sok helyen a járda rossz, sőt világításfolynak az út- és járdaépí- sal is gyéren állunk. Kértési munkák. Köszönet ezért jük az illetékeseket hogy a környéken levő építkezések befejezése után — ha mód szélni arról ta, hogy vílá gunk, mely az ifjúság számára minden tekintetben nagy lehetőségeket teremt, ugyanakkor — épp e lehetőségek árnyékaként, vagy következményeként — nagy veszélyeket is hordoz. E veszélyeket kikerülni, vagy azok sötétebb útjait is megjárva ismét tisztán, hittel, fiatalosan tovább élni és dolgozni, a társadalom megbecsülését kivfvni és egyáltalán élni megtanulni — ez sem olyan egyszerű. hiszen különösen a szabadtéri játékok alatt igen sok rá — a Népkert mintájára hozzák rendbe Székely sort ta. H. J.-né Székely sori lakos Huszonötévi szolgálat Szeged-állomás dolgozói között minden évben többen vannak, akik elérik folyamatos szolgálati idejük 25. évét, s ezzel együtt kiérdemlik egyhavi illetményüket, mint hűségük szerény jutalmát Az idén 22-en töltik be 25. szolgálati évüket a vasúti állomási szolgálat minden területéről. Dr. Bánkfalvy Gyula TIZENÖT PERC a nemtörődömségre Sok kellemetlenségnek voh aztán nyugodtan sörözhetett ratlanul tulajdonosa, H. M. már okozója a nemtörődömség. Az emberek saját tulajdonuk védelmére olykor kevés figyelmet fordítanak. Így van ez akkor is, amikor kerékpárt, kismotort lezáratlanul hagynak az utcán, üzletek előtt. Óvatlan volna. Rákóczi utcai lakos. B. L. Lomniczi utcai la- - Csak éppen beszaladkos is elővette a zsebéből tam egy küo husert a hena lánccal egybe kombinált teshez - mondta szabadlakatot, mintegy bizomysá- kozva az őrmesternek, aki gul, hogy 6 nem feledékeny már elő us vette asebeből a általában, csak most az csekkfüzetet, egyszer volt az. F. I. Fara- — El lehet ám lopm a gó utcai lakos 20 forintért, lezáratlanul hagyott kismokapott tort is — mondta a tulajvolna lakatot a kerékparjá- dánosnak. Az csak hümmöra. A figyelmeztetés bizo- gött, csóválta a fejet, s vépillanatban — miután alka lom szüli a tolvajt — bárki helyre bírságolták, ráteheti a kezét ezekre a járműveikre, s tulajdonosaik aztán bottal üthetik a nyo- nyára hasznos lesz, elvégre gül igazat adott az érmesmát. Legtöbbször italboltok, a rendőrök kötelessége térnek. kisvendéglők, éttermek előtt hagyják lezáratlanul, őrizetlenül a kerékpárt. S amíg bent megisznak egy pohár sört, egy fröccsöt, gazdát is cserélhet a kerékpár. S a lezáratlanul hagyott rékpárokra vigyázni. A Rózsafa vendéglő előtt kerékpármegőrző ta van. aztán szaladgálnak utána, Mégis a túloldali platánfáiéi jelentést tesznek őrségen. Az URH-kocsival ladvu mindössze 15 fordítottunk a nemtörődöm- tizenötszörösét Bég lemérésére. A MEGA ét- A lezáratlanul — Hiába, én vagyok a hibás, s ezt a kis tandíjat valóban megérdemeltem. Csak nemrégiben vásároltam a kismotort a még nem szoktam hozzá a lezárásához, de majd ezután vigyázok rá. S köszönöm is „a beszédes" a rend- hoz támasztotta a kerékpárját Sz. J. Újszeged, Gyapjas figyelmeztetést — mondta Pál utcai lakos, aki sajnálta mosolyogva. ha egy kicsit a megőrzésért az 1 forintot fanyar szájízzel ta. kteza- viszont a vendéglőben en- •MBNIB percet nek a* összegnek éppen a fogyasztotta. NaP mint nap rerdszere„ hagyott ke- 800 ellenőrzik, hogy a venterem "előtti 'fánál "3-4* ke- rékpóroin'"rajta' volt egy zsák déglők, éttermek előtt ki rékpár is fához volt tá- kukorica ta. Bárki eltolhatta hogyan répa le a kerekparmasztva. Egyik sem volt le- volna a kerékpárt a kukori- * feledekenyseget el rendőrörmester cával együtt, hiszen a tulaj- lehet kerülni, s akkor nem kerék- donosa a vendéglőből oda f°PJak„ a kerekpárt, mo sem látott a fához. Érthe- ^ S eímarad az olyan emberek jelenség ta, kárukon uendonség zárva. A úgy szólítgatta ki a pár tulajdonosait az étteremből, s helyszíni bírságot tetten, hogy az rótt ki rájuk. V. P. Római mindig a saját mint amikor a talált tárgyak körúti lakosnak ott volt pe- akarnak tanulni. Ebben az os^ál>ra ho£7 az igádig a kabátja zsebében a lakat, csak rá kellett volna kattintani, hogy vele a villát a esetben ta így történt A Mar* téri fodrászüzlet összefogja előtt egy Sinvpson segédmoküllővel, • tor kerékpárt hagyott lezáaolt tulajdonos ezt vagy azt a kerékpárt vegye át, mert itt és ekkor elhagyta. L C. Kis boltok - bő áruválasztékkal Látogatás móravárosi élelmiszerüzletekben Móraváros több élelmiszer- A raktárban a zöldségfélék a napi árnál. A tanács keresüzletébe látogattunk el Ku- ládákban, szellőzetlen helyen kedelmi osztályának képviseruez Árpáddal, a városi ta- állnak. Á rend, általában a nács kereskedelmi osztályá- tisztaság, higiénia erősen kinak áruforgalmi főelőadójá- fogásolható. val. Kíváncsiak voltunk: vajon kielégítő-e az áruellátás a III. kerületnek ebben a részében. A Kálvária téri 32-es önkiszolgáló, minden tekinCsiszár Gyula üzletvezetőhelyettes a látottakra nem tud elfogadható magyarázatot adni. Pezsgő, habzóbor és égetett italok sorakoznak a tetben modern élelmiszer-üz- polcokon, palackozott bor vi ,, „ . letben arról győződhettünk szont nincs. Egy vásárló szó- Í^'T0™' "aguk is restellője mindezt beírja az ellenőrző naplóba, közben telefonon felhívja a látottakra az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat figyelmét is. Röviddel ezután megérkezett Csikós János, a kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályának vezetője, Martinecz Pál meg, hogy itt mindent meg- vá teszi, hogy már megint kaphat a vásárló. Feltűnő az nincs választék mirelit-árukárubőség, viszont az is fel- ból, noha a raktári jegesben tűnt, hogy a gyümölcsnek és a zöldségárunak nem túl nagy a becsülete. A burgonyáról, a fejeskáposztáról látszik, hogy régóta áll a ládában, a torma és a zeller agyon van száradva, a sárgarépában s az almában sok a romlott sertéspörkölt, lecsó, szalontüdő, máj, zöldbab paradi- találkoztunk a csom és marhaporkőit bosegesen található. Árdrágítással ta találkoztunk. A tojás darabját 10 fillérrel. a vöröshagyma kilóját Sfl fillérrel adták drágábban MÁRTA • Mnapbui helyezték el Lehotay Arpádné Kamrait a budapesti farkasréti tetoetS kolumbiriumában. Legyen ez az Írás pir szál virág urnája elOtt... ügy halt meg, olyast csöndesen és egyedül, ahogyan élt. (A konyháiban kinyitotta a gázcsapot s mire rátaláltak, halott volt.) Amióta térje, Árpád, örökre elhagyta, valami furcsa ködsáerűség lebegett felette, csakúgy, mint szegény Árpád felett élete utolsó évében. Ügy emlékszem vissza rá, mintha tegnap történt volna, amikor a felszabadulás után Szegedre jöttek. Árpád színházat csinálni a romokon, Márta meg, mint férjének hűséges árnyéka — a „privát" művészfeleség. Ott laktak Angyal Mária védőnőnél a Dugonics téren. Az áldozatos, jó szívéről akkoriban Szegeden közismert Mária megosztotta velük kétszobás lakását s minden kis holmiját, amivel otthonosabbá tudta varázsolni a kibomházott művész-házaspár részére a szegedi tartózkodást. Mennyit nevettünk azon, hogy Árpád női hálóingben aludt, mert hálóköntöse sem maradt a nagy világégés után. S ugyanilyen élesen emlékszem utolsó találkozásunkra Budapesten, a Pilvax-közben. Árpád az utca másik oldalán haladt. Szép, napfényes idő volt és nyakát meleg sálba burkolta. Amikor meglátott, átjött hozzám és alig hallhatóan köszöntött. Sutto^a beszélt. Hallottam már róla a fájdalmas hírt: dallamos, férfiasan zengő hangja örökre elcsitult: a borzalmas kór éppen *>tt támadta meg, ahol a természet legbőkezűbben bánt vele... — Örülök, hogy látom, Árpád — kezdtem a beszélgetést — Ez azt jelenti, hogy már jobban van... Fájdalmas kis félmosollyal legyintett egyet és Madáchcsal szólt: — En a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam ... Mit mondhat ilyenkor egy jóbarát? Próbáltam ellenkezni, hogy sok szép szerep vár még Árpádra, majd ha meggyógyul ő kínlódva wkae-tt a szemembe és folytattam — Tudom, hogy gégerákom van. Ckák nem mondják meg nekem ... — Ugyan, Árpad, rémeket lát! — dadogtam erőltetett mosollyal. — Hiszen olyan jó színben van ... Legyintett s nagyon halkan, szinte esak magának suttogta: — Kérem, ne vigasztaljon, Piroska! Tudom hogy még néhány hét... talán néhány hónapom van még hátra... A legborzalmasabb vég vár rám Hiszen egyszer mindenkinek meg kell halnia... De... mi lesz Mártával? Ki törődik majd vele... ha én már... Elcsuklott suttogó hangja, szája elé emelte a kezét s én megrendülve láttáin, hogy könny csillog a szemében. Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, köszönés nélkül ott hagyott az utcán. — Ki törődik majd Mártával?l — dobolt fülemben a suttogó hang. És akkor, ott nyomban feltettem magamban, hogy törődünk majd vele. Jómagam is, meg Angyal Mária is s a Szegedről elszármazott többi jóbarát: Magyar LászJóék, Cserzy Mihályék s a budapestiek ta: Kömives Erzsi, Csortos Gyuláné, Dajbukát Ilona és mások... És talán a nagyobb emberi közösség is... Mindazok, akik évtizedeken keresztül ünnepelték a színészt, aki most az utolsó felvonás fináléjához érkezett el... Nem így történt. Próbáltunk ugyan törődni Mártával az egymásra hulló évek során. Egyszer a Duna-parti korzón esti sétájára kisértük el. máskor a Margit-szigeten jártunk a rózsaillatú napfényben, majd együtt járkáltunk a parlament előtt nyári alkony hűs csöndjében. Imittamott összekerültünk s elbeszélgettünk. Anyagi gondjai nem voltak. Az életakarása tört ketté, gerincében, gyógyíthatatlanul. — Nem lehet azt. életre kényszeríteni, aki maga sem akarja ... Többnyire ez volt a rezümé, amikor Mártáról baráti körben beszélgettünk. De azért mindig újra és újra megkíséreltük, hogy életrekeltsük, eloszlassuk a ködöt, amely Árpád halála óta ránehezedett. Utoljára a Rózsa-dombon látogattam meg. a József Attiláról elnevezett ideg-szanatóriumban. Jó színben volt, már „gyógvuloban"... A nyar őszibe hajlott s a Rozsadomb valamennyi késői taragí felénk ontotta illatat Lábuz.ü alatt s esodálatos panoráma, a Duna ezflst csíkja: épületek. hidak, nyüzsgő embertömeg, mint a hangyaboly, „Lelkére beszéltem" ahogy mér ilyenkor szokás. — Márta, néza körűi s meglátod *z élet diadalmas lüktetését. Lásd, ez az élet értelme, amit keresel. A lenyugvó nap aranyíve a Duna tükrében, a búcsúzó nyár rózsaillata, a csend és béke s az emberek szeretete, ami körülvesz. — S gondolj azokra a napokra, amikor Szegedre jöttetek Budapestről. Az üszkös romokkal éktelenkedő, szétdúlt, égő városból... Látod, az élet nem állt meg akkor sem. S azóta ta egyre folytatótik, halad előre. Mindig csak előre kell nézni, édes Márta sohasem vissza ... — Rajtam nem tud segíteni senki... — mondotta ugyanazon a kétségbeesett, suttogó hangon, mint utolsó találkozásunkkor szegény Árpád. — Dehogyis nem! Mi törődünk veled, nem hagyunk magadra! Majd elfoglalod magad munkával s akkor nem leszel egyedül soha! Ezt is megígérte s azt is, hogy kiveri a fejéből a kínzó gondolatokat, hogy őreá már nincs szüksége senkinek, ő már céltalanul él a világban, amióta Árpád meghalt. Legjobban tenné, ha véget vetne mindennek . .. Megkíséreltem, hogy elhesegessem lelkéből az öngyilkosság gondaltát. „Ráijesztettem": — Ilyen gondolatokat ne emlegess az orvosok előtt, mert akkor megtörténhet, hogy becsuknak a rácsok mögé, a „zart" osztályra ... Verd ki a fejedből egyszer s mindenkorra. Megígérte. — De ugye. törődni fogtok majd velem? — Hát persze, hogy törődünk. Hiszen Arpadnak is megígértem . . . Nem törődtünk vele eléggé!... Mindnyájan futottunk a saját kis napi gondjaink után. Mindnyájunkat annyira lefoglalnak a napi élet ezerféle teendői, zaklatottsága, rohanása és kicsinyes emberi önzése. Nem törődtünk eléggé Mártával s — a többi Mártákkal sem... 0, nem kell már sokáig törődnünk a Mártákkal! Lassan kivesző, múltba hulló, időszerűtlen asszonyfajta ... Csak regénybe, vagy nekrológba való . .. Olyan asszony, akinek kicsúszott a talaj a lába alól, amikor "a férje örökre lelépett az élet színpadáról CSAKYI PIROSKA kedtek, hogy korszerű üzletben, tapasztalt kereskedők nem tudnak bánni az áruval. Mindennek ellenkezőjével Csáktornyai utcában levő 2-es élelmiszerüzletben. Két asszony árusít itt, tartja példásan rendben az üzletet és a raktárt. Mindössze egyetlen panasszal találkoztunk: az üzletben nincs kávédaráló. Ha lenne, akkor havonta nem 12—15, hanem 30—35 kiló kávét adnának el. A Szél utcában, a 22-es élelmiszerüzletben párját ritkító a tisztaság és az árubőség. Ha valami fogyóban van, Rejtő Lajos üzletvezető és kiszolgáló azonnal rendel. Ilyen kereskedő kellene a Kálvária téri 32-es üzletbe is. A következő külvárosi élelmiszerüzlet a 83-as, a Katona József utcában. Ábrahám István és felesége dolgozik az üzletben, amelyről ugyanazt állapíthatjuk meg mint az előző kettőről. A dicsérő bejegyzés nem is marad el. Találkoztunk azonban egy szépséghibával: mikor ott jártunk, fél 12 óra volt, s az aznapi kenyérrendelést még nem szállították le. Ábrahám István elmondotta, hogy ősztől tavaszig, amikor szinte járhatatlanok voltak a külvárosi kocsiutak, a nyitást követó másfél óra múlva ott volt a napi kenyérmennyiség 40 százaléka, ahogyan ezt a fennálló rendelkezés is megköveteli. Most viszont, amikor közlekedési nehézség már nincs, a kenyérrel rendszerint a déli órákban érkeznek meg a szállítók. Nyolcan-tízen vártak most is a kenyérre. A várakozó vevőket természetesen ki kell szolgálni 12 óra után is, noha a nyilvántartás szerint 12-től 2-ig bc kellene, zárni az üzletet. Ebédidő, pihenés az üzletvezetőnek is jár. Az is kifogásolható, hogy a reggeli péksüteményért is az üzletvezetőnek kell bemennie és kiszállítania, mert máskülönben csak 10 óra körül jutnának a vásárlók friss süteményhez. L. F. Csütörtök, 1965. április 1. &&L~MA<iYÁRORSZAQ 5