Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

I Az ünneplő Szeged Díszünnepség a Szegedi Nemzeti Színházban Hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulója alkalmából tegnap este 7 órakor az MSZMP Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága, a Csongrád megyei ta­nács és a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága rendezésében diszün­11 épségét tartottuk a Szegedi Nemzeti Színházban. A díszünnepség elnökségében foglalt helyei Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első tit­kára, Nagy Dániel, az Elnöki Ta­nács tagja, országgyűlési képvi­selő; Török László, a Csongrád megyei tanács vb elnöke. Rózsa István és Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának titkárai, Perjési László, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára, Kelemen Miklós ezredes, a BM Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Szilágyi Júlia, a megyei párt­bizottság osztályvezetője, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagjai; dr. Biczó György, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának tagja, a szegődi m. j. városi tanács vb elnöke; Agócsi János szegedi munkásmozgalmi ve­terán, Bakacsi Júlia, a szegedi textilmű­vek kormánykitüntetett munkásnője, Bán László, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának tagja, a munkásőrség Csong­rád megyei parancsnoka. Bíró Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának tagja, a KISZ Csongrád megyei bizottsá­gának titkára, Boros József, az MSZBT Csongrád megyei titkára, Csong­rádi János, a Szegedi Falemezgyár kor­mánykitüntetett brigádvezetője, dr. Csukás István, az MSZMP szegedi városi bizott­ságának tagja, a Szegedi Tanárképző Fő­iskola igazgatója, Földházi Imre, a makói városi tanács vb elnöke, Gudmon Mihály, a szegedi helyőrség parancsnoka, I gaz Lajos makói munkásmozgalmi veterán. Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára, Kispil János, az újszemtiváni Üj Elet Tsz kormánykitüntetett traktorosa, Kurucz Márton, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának lagja, a sventesi járási párt­bizottság elsó titkára* Mágori Sándor, a Szocialista Munka Hűse, a makói Üttörő Tsz Kossuth-díjas elnöke, Nagygyörgy Mária, az MSZMP Központi Bizottságá­nak póttagja, a szegedi kenderfonógyár igazgatója, Nagm György, a szentesi vá­rosi tanács vb elnöke, dr. Németh Lajos, az SZMT mb vezető titkára, Oláh Mihály, hódmezővásárhelyi munkásmozgalmi ve­terán, dr. Szabó Zoltán, a József Attila Tudományegyetem rektora. Szántai István, szentesi Kossuth-díjas pedagógus, Szönyi Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának tagja, a makói járási párt­bizottság első U'ukára, dr. Tóth Károly, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rek­tora, Tóth Is'vánné, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának tagja, a Nőtanács Csongrád megyei titkára, Török József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak tagja, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Varga József, a csongrádi városi tanács vb elnöke, Várt Ernő, az MSZMip hódmezővásárhelyi bizottságának első titkára. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet a hazánk felszabadításáért küzdött szovjet harcosok Csongrád megyébe ér­kezett küldöttségének tagjai: A. J. Ja­kovlev altábornagy, a Hadi Akadémia tan­székvezetője, F. Sz. Kolcsuk nyugalmazott vezérőrnagy, Sz. V. Fedotov,' a Szovjet­unió Hőse, ezredes, jelenleg a Szovjet­unió Honvédelmi Minisztériuma levéltárá­nak parancsnoka, V. M. Gluskov alezre­des, P. I. Kopylov, a Szovjetunió Hőse, tartalékos százados, A. V. Kijalvin tarta­lékos szakaszvezető. A magyar és a szovjet Himnusz elhang­zása után Katona Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára mondott meg­nyitót, majd Török László, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a Csongrád me­gyei tanács Vb elnöke tartotta meg ün­nepi beszédét. Török László elvtárs ünnepi beszéde A megjelentek üdvözlése után Török László elvtárs rámutatott arra: a magyar nép soha nem felejti el, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg verte ki hazánk­ból a hitlerista seregeket és adta kezünkbe a legnagyobb kincset, amit egy nép kap­hat, a szabadságot. — Most. felszabadulásunk 50. évfordulójának ünnepén is meghajtjuk a hála zász­laját a szovjet nép hős fiai előtt, meghajtjuk a kegye­let zászlóit a szovjet hősi halottak előtt, akik legdrá­gább kincsüket, életüket ál­dozták a magyar nép sza­badságáért Török elvtárs a követke­zőkben rámutatott annak jelentőségére, hogy egy nép évezredes történetében húsz év igen rövid idő, de történelmi idő, ha húsz év alatt megoldja a demok­ratikus fejlődés évszáza­dok alatt meg nem oldott feladatait és fokozatosan végrehajtja a történelem legnagyobb társadalmi-for­radalmi átalakulását, a szocialista forradalmat. Dolgozó népünk a párt ve­zetésével megoldotta ezt a nagyszerű feladatot. Miután visszapillantást tett Török elvtáns az elmúlt 20 évre, megállapította, hogy megyénk lakossága büszke lehet az elért eredmények­re. jóllehet., ez az út küz­delmes, fáradságos és ne­héz volt. — Sikerek és kudarcok, emelkedők és buktatók vál­tották egymást. Volt idő­szak. mint 1956-ban. amikor a külső és belső ellenség, kihasználva gyengeségcinket és hibáinkat, a szakadék szélére sodorta a munkás­hatalmat. De népünk az új­jászervezett párt vezetésé­vel, a Szovjetunió, a szocia­lista országok, az egész vi­lág haladó erőinek támoga­tásával úrrá tudott lenni e nehéz helyzeten, megvédte és megszilárdította a prole­tárdiktatúrát. — Megyénk dolgozói is, a munkások, parasztok, ertet­miségiek, magukénak vall­hatják e két évtizedet, an­nak sikereivel és kudarcai­val, emelkedőivel és bukta­tóival, mert az elkövetke­zett hibák tanulságul szol­gáltak, az eredmények pe­dig — melyek jellemzőek az elmúlt 20 évre — továb­bi harcra, céltudatos mun­kára, még jobb munkára serkentették és serkentik a megye lakosságát. Hangsúlyozta a továbbiak­ban Török László elvtárs, hogy a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság óta most van olyan államunk, amely valóban a dolgozó népé. Népünk a párt, a kormány irányításával, vezetésével élt is ezzel a lehetőséggel, hogy minden hatalom a dolgozó nép kezébe került, és az or­szág gazdasági erőforrásai többé nem a tőkések és a földesurak kezében vannak, hanem a nép, a proletárdik­tatúra állama birtokában. — A történelem arany­könyvébe aranybetűkkel le­hetne írni, hogy a nép ho­gyan szerezte vissza jogos tulajdonát, a bányák és a gyáripar, a bankok, a ke­reskedelem államosítása út­ján, hogy az agrárproletá­rok. a kisparasztok hogyan jutottak jogos jussukhoz, a földhöz, amelyért évszázado­kon keresztül hiába harcol­tak. Ma már kézzelfogha­tóak azok a nagy társadal­mi, gazdasági változások, amelyek lezajlottak az el­múlt húsz esztendőben. — Lenin, a forradalom vezére többször hangsúlyoz­ta; a győztes forradalom fő és legnehezebb feladata az építés; az, hogy kiépítsük az új gazdasági viszonyo­kat. elérjük a munka leg­magasabb termelékenysé­gét. Ezt a lenini igazságot húsz év alatt itt, megyénkben is megtanultuk. Megtanultuk, hogy szocializmust építeni óriási társadalmi és egyéni erőfeszítéseket jelent. — E küzdelmes évek alatt a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség ki­tartó munkájával nemcsak újjászületett az ország, ha­nem megváltozott egész nép­gazdaságunk szerkezete is. Hazánk az elmaradott agrár­ipari országból fejlett ipar­ral rendelkező ipari-agrár országgá vált. Emlékeztetett arra Török László elvtárs, hogy a mun­káshatalom tervei alapján új iparágak, új ipartelepek, új városok születtek ha­zánkban. Az ország ipari ter­melése 20 év alatt közel hat­szorosára emelkedett, s a nemzeti jövedelemből va­ló részesedése elérte a 64 százalékot az 1938. évi 37 százalékkal szemben. — Az ország iparosítása kedvezően hatott megyénk­re is. A felszabadulás előtt megyénk ipara főleg kis- és kézműipar volt. 1938-ban mindössze 8 olyan ipari üzem működött, amely száznál iöbb létszá­mot foglalkoztatott. Ma a megye szocialista ipará­ban 54 000 fő dolgozik. 26 ezerrel több, mint 15 év­ve! pzelött. A párt, a kormány vidéki ipartelepítési politikájának helyességet megyénkben is egy sor új gyár, felújított és kibővített üzem igazolja: olyanok mint a szegedi Gu­migyár és Kábelgyár. a szentesi Kontakta, valamint a Ruhagyár, a hódmezővá­sárhelyi Kötöttárugyár, a a csongrádi Építőgépjavító Vállalat, a makói Redőny­gyár, a nagylaki pozdorja­üzem. — Húsz évvel ezelőtt a megyének lényegében nem volt építőipara, ma az építő­ipar 7000 fővel dolgozik, s az elmúlt 12 év alatt ter­melését 2 és félszeresére nö­velte. — Az új és felújított üze­mek nem pusztán több el­helyezkedési lehetőséget, ha­nem azt is eredményezték, hogy a megye szocialista ipará­nak évi termelési értéke nm már meghaladja a 6 milliárd forintot. — A második ötéves nép­gazdasági terv célul tűzte az ipari termelés 48—50 száza­lékos emelését. Ipari dol­gozóink munkája eredmé­nyeként megyénk ipara 1964 végén már 55 százalékos nö­vekedést ért el; az ez évi tervek teljesítésével el fog­juk érni a 70 százalékos nö­vekedést — Ünneprontás nélkül, de mégis megemlítem, hogy az eredmények ellenére sok ja­vítanivalónk van, szinte a megye egész ipari területén. Több üzemünkben még ala­csony a munka termelé­kenysége, magasak a ter­melési költségek, sokszor igen gyenge minőségű ter­mékeket gyártunk, nem tartjuk be a határidőket, nemegyszer elmaradnak az export tervteljesítések, sok helyen anyagpazarlás fo­lyik. Megyénk ipari dogozói­nak, vezetőinek további gyorsabb előrehaladásunk érdekében fel kell figyel­niök e jelenségekre. A következőkben rámuta­tott Török László elvtárs, hogy a párt VII. kongresszu­sa a szocializmus gyorsabb építése érdekében a dolgo­zó parasztságnak a szocia­lizmus útjára lépését tűzte ki célul. — Az ország dolgozó né­pe és a dolgozó parasztság is magáévá tette a VII. kongresszus által meghatá­rozott feladatot. S így Központi Bizottságunk a VIII kongresszuson már jelenthette dolgozó né­pünknek, hogy a mező­gazdaság szocialista át­szervezésével egész nép­gazdaságunkban osztatla­nul uralkodóvá váltak a SÍ.I cialista termelési viszo­nyok. Befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, a ma­gyar nép a szocializmus tel­jes felépítésének korszakába lépett. — A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, amely megyénkben 1961-ben feje­ződött be. megváltoztatta a niegyi mezőgazdaságának ar­culatát. — Az eltelt évek és az át­szei-vezett mezőgazdaság ter­melési eredményei kézzel­foghatóan bizonyítják, hogy helyes volt e lépést meg­tenni. A nagyüzem adta le­hetőségek. a technika, a tu­domány felhasználása, a kö­zösben rejlő erő és a tarta­lékok kihasználása lehető­vé tették, hogy az egy kh­ra eső termelési átlagokat 1961 és 1964 között az 1931 —1950-es évek átlagához vi­szonyítva megyei szinten 30 —40 százalékkal növeljük. Ezt a növekedést talán leg­jobban érzékelteti az. hogy amíg a teljes átszervezés előtt. 1958-ban egy ka­tasztrális hold mezőgazda­sági területről mindössze 1700 forint értékben, ad­dig 1964-ben már megyei átlagban 2909 forint érték­ben tudtunk felvásárolni. Török elvtárs adatokkal bizonyította a továbbiakban; A DÍSZÜNNEPSÉG ELNÖKSÉGE népünk politikai és gazda­sági sikerei lehetővé tették, hogy munkája eredménye­ként jobban és kulturáltab­ban éljünk. Ezt bizonyítja megyénk kiskereskedelmé­nek áruforgalma, mely 1958-hoz Viszonyítva 66 szá­zalékkal nőtt; ez 1,5 milliár­dos növekedésnek felel meg. A vendéglátó vállalat for­galma 10 év alatt 158 szá­zalékkal, azaz 316 millió fo­rinttal növekedett. Ugrás­szerűen megnövekedett a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt is. Mindehhez hozzá kell számítanunk, hogy 1961-ben befejeztük valamennyi községünk villa­mosítását, 25 000 család szá­mára háztartási gáz áll ren­delkezésre. a lakosság 98 százaléka élvezi a társada­lombiztosítás előnyeit. A kö­zépiskolások száma két és fél­szeresére növekedett, felső­oktatási intézményeinkben 10 000 fő tanul. — Az országban, me­gyénkben elért eredmények­re büszke lehet minden dol­gozó, alkotó ember. Azon­ban azt is meg kell mon­dani. hogy (Somogyim1 felvételei a szocializmus teljes fel­építése hazánkban még nagyon sok munkát, tár­sadalmi és egyéni erőfe­szítést kíván. A megyénkben elért törté­nelmi fejlődés és az ered­mények nem homályosíthat­ják el továbbhaladásunk gondjait, nehézségeit. Erő­sítenünk kell minden terü­leten a gazdasági alapokat, korszerű színvonalra kell emelnünk ipari és mezőgaz­dasági termelésünket, amely alapját képezi a dolgozók életkörülményei további ja­vulásának. — Meggyőződésem, hogy ebből a munkából és az elkö­vetkezendő évtizedek fel­adataiból a megye vala­mennyi dolgozója méltó­képpen kiveszi a részét, s a jövőben is teljesíti a reá háruló feladatokat. Török László elvtárs ün­nepi beszédét, a Szovjetunió hős népén- és pártjának, szocialista hazánknak és a Magyar Szocialista Munkás­pártnak éltetésével feiezte be. A. J. Jakovlev altábornagy felszólalása Török László beszéde után A. J. Jakovlev altábornagy, a Hadi Akadémia tanszékve­zetője, a Szegedre érkezett szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Átadta a szovjet nép, s a Magyarország fel­szabadításáért küzdött harco­sok küldöttségének meleg, testvéri üdvözletét Csongrád megye és Szeged ünneplő dolgozóinak, legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4. alkalmából. A küldötlség ne­vében kifejezte örömét, hogy a testvéri magyar néppel együtt ünnepelhetnek. Felelevenítette a két évti­zeddel ezelőtti magyarorszá­gi felszabadító harcokat, majd arról bészélt, hogy —1 amint most személyesen meg­győződhettek róla — a húsz év alatt nagy eredményeket ért el a szocializmust építő magyar nép. ök, a küldött­ség tagjai a fasiszta serege­ket űzve, a harcok idején jártak a magyar vidékeken. Azóta húsz év telt el és a magyar nép az iparban, me­zőgazdaságban és a kulturá­lis életben nagy sikereket tudhat magáénak. Kiemelte, hogy a magyar nép eredmé­nyeivel nemzetközi tekintélyt, vívott ki magának. A. J. Jakovlev altábornagy méltatta a szovjet és a ma­gyar nép széttéphetetlen test­véri barátságát. Végül továb­bi sikereket, új eredményeket kiránt a magyar népnek. A hosszan tartó tapsokkal fogadott felszólalás Utan Ka­tona Sándor zárószavaival és az Internacionálé hang­jaival ért véget a díszün­nepség első része. Művészi műsor A szünet után a Szegedi Nemzeti Színház zenekara Vaszy Viktor vezényletével Liszt: Les preludes-jével nyitotta meg az ünnepség művészi műsorát. Ezután Garai Gábor „Űj kor nyi­tánya" című költeményét Mádi Szabó Gábor, a szín­ház Jászai-díjas művésze mondta el, majd Szalma Ferenc, az Állami Operaház Liszt-díjas művésze Olinka: Ivan Szuszanyin című ope­rájából énekelt. Kodály Há­ry Jánosá-ból a toborzót énekelte Szabady István, a színházi zenekar és balett­kar közreműködésével; ve­zényelt: Szalatsy István. Miklós Klára Jászai-díjas művésznő Váci Mihály „Sza­badság, tégy gazdaggá min­ket!" című versét adta elő. Bódás Péter zongoraművész Rahmarúnov- és Chopin­műveket játszott. A színhá­zi balettkar a zenekar kí­séretével Hacsaturján Gaja­ne-balettjéből mutatott be feszíttet; vezényelt: Várady Zoltán. A tetszéssel kísért músort részlet fejezte be Verdi: Nabucco című operá­jából a színházi ének- és zenekar előadásában. Szólót Szalma Ferenc énekelt, ve­zénvell Vaszy Viktor A műsort Rartha Mária kon­ferálta és Szász Károly rendezte. Vasárnap, 1965. április 4. OÉL-M AGYAROASZAG 5 A

Next

/
Thumbnails
Contents