Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Az országgyűlés ünnepi ülése séget fokról fokra a fiata­loknak kell átvállalniok. Ezután rámutatott Do­bi elvtárs arra,, hogy a szo­cialista építés gazdasági és politikai erőfeszítései köz­ben miként sikerült népün­ket a műveltség magasabb fokára emelni. Kultúrforra­dalmunknak hatalmas ered­ményei vannak. A nép életszínvonala ál­landóan növekedik. A nem­zeti jövedelem 1938 óta meg­háromszorozódott, s nyugod­tan mondhatjuk, hogy ez most már valóban a nem­zet jövedelme. Nem kivált­ságos osztályok fényűzésé­nek, pazarlásának eszköze és nem folyik ki az ország­ból a nemzetközi tőke csa­tornarendszerén. A munká­sok és alkalmaz.ottak reál­bére 1949 óta 70 százalék­kal nőtt, s hasonlóan emel­kedett a parasztság fogyasz­tásának reálértéke. A la­kosságnak majdnem teljes egésze társadalombiztosítás­ban részesül. Rombadőlt or­szágot örököltünk, százezrek­nek nem volt a fejük fe­lett hajlék, s ma az ország népének egyötöde, kétmillió ember új lakásban él, amit már mi építettünk. Váro­saink és falvaink fejlődnek, tele vannak új épületekkel, az új otthonokban másfaj­ta az életmód, mint régen volt, igényesek az emberek ruházkodás, berendezések, kényelem. szórakozások szempontjából és az igények nagy részét már ki tudjuk elégíteni. Évente milliárdo­kat költünk közcélú építke­zésekre, ipari, mezőgazdasá­gi, közlekedési, kereskedel­mi, egészségügyi beruházá­sokra, iskolákra, tervszerűen dolgozunk holnapjaink és az utánunk következő nem­zedékek jólétének megala­pozásán. lés, a tömegpusztító fegyve­rek megsemmisítése, a vi­lág megszabadul az atomha­lál fenyegetésétől — a szo­cialista világ minden erőfe­szítése ellenére még nem váltak valóra. Bár a gyar­mati népek felszabadulási mozgalmait megállítani nem lehet, a világ különböző ré­szein látjuk az újgvarmato­sítós fegyveres és gazdasági kísérleteit. Látjuk, hogy az imperializmus vesztett, ment­hetelen pozícióiért újabb és újabb tüzeket gyújt külön­böző világtájakon. Nem szűntek meg a háborús ve­szély forrásai Európában sem. Miközben szerte a vi­lágon százmilliók éheznek, az emberiség javainak je­lentékeny részét még min­dig a fegyverkezés emészti fel. Ebben a nyugtalanító helyzetben a Szovjetunió katonai és gazdasági hatal­ma, erkölcsi tekintélye, a szocialista világ ereje, a népek egyre erősödő harca biztositéka a béke fenntar­tásának. Népünk elítéli az imperializmus lelkiismeret­len kalandnipölltikáját, ren­díthetetlenül küzd a béké­ért, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás e='­méinek győzelméért. Húsz év történetének legnagyobb tanulsága (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelettel emlékezem meg ezen az ünnepnapon a fasiz­mus ellen harcolt szövetség többi országáról és népétől is, külön kegyelettel azokról az angol, amerikai és lengyel katonákról, akik itt haltak­hősi halált, magyar földben pihennek, s csehszlovák ba­rátainkról, testvéreinkről, akik velünk egyek voltak a szenvedésben és partizán­harcaikkal a mi sorsunkon is enyhítettek. Belső rendünk és nemzetközi tekintélyünk szilárd Biztatók a jövő kilátásai Tisztelt országgyűlés! Virágzó országból, olyan életből, amelyben már igen sok a beteljesedett szándék és szépek, biztatók a jövő ki­látásai, tekintünk vissza a húsz év előtti helyzetre, a romokra, a kifosztoUságra; arra a szomorú állapotra, amit a múlt rendszertől firök­séglbe kaptunk. Íme: mek­kora munkára, telj es í tmé­nyekre képes egy felszaba­dult nép, ha egységes az épí­tés szándókában, az emberi munka és szorgalom tisztele­tében, ha hisz saját erejében, képességeiben és bízik jö­vőjében. Az újjáépítéshez a nép fo­gott hozzá: roncsokból gépet csináltak, mozdonyt építet­tek, heb ükre tették a síne­ket. fölállították a villany­póznákat, a parasztok egy lóval, tehénnel szántottak, ha az sem volt, kapával kezdtek dolgozni. Így kezdődött. A kom.munislák vezették a tömegek harcát, a népi ha­talomért, köztien munkára mozgósítottak és hirdették, hogy bíznunk kell önma­gunkban, szorgalmunk ban, tehetségünkben, két kezünk munkájában, népünk jövőjé­ben, holnapunkban és csele­kednünk is kel] érte. A poli­tikai és társadalmi harcok közepette ahogyan a nép erői fokról fokra fölénybe kerül­tek, ahogyan a hatalom át­ment a nép kezébe, úgy lett a népé a gyár, a bánya, a közlekedés, a bank, kül- és belkereskedelem is. Eköz­ben megszületett az új ál­lamforma, a Népköztársaság, megalakultak a tanácsok és megteremtődött a nép állam­apparátusa, a közoktatás fe­lelősségét a népi hatalom vállalta magára: így nyílott meg hazánkban a szocialista építés lehetősége. Ma úgy állunk a világ előtt, mint olyan ország, és nép, amely figyelemre mél­tó sikereket ért el. Hazánk belső rendje és nemzetkö­zi tekintélye szilárd, ered­ményei elismerésre méltók, jövője megalapozott és biz­tató. A Magyar Szocialista Munkáspárt okos, embersé­ges, lenini kommunista po­litikával oldja meg életünk problémáit. A hibák és té­vedések nyomai eltűnlek életünkből, a sebek In'gyó­gyultak, a párttal egységbe forr a nemzet és dolgozik a szocializmusért, a jövőért. A magyar történelemben el­ső ízben beszélhetünk za­vartalan, harmonikus, az egész nemzetre kiterjedő egységről. A termelési esz­közök társadalmi tulajdona, a kizsákmányolás megszün­tetése a szocialista ipar, me­zőgazdaság, a szocialista kulturális és tudományos intézmények létrehozása egy­séges érdekű társadalmat te­remtett, kiküszöbölte a ki­békíthetetlen osztályellenté­teket. A munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmi­ségnek egyaránt érdeke a munka, az építés, a nem­zeti függetlenség, a béke vé­delme. A nép uralkodik és kormányoz, demokratikus módon és az alkotmányban, a törvényekben biztosított keretek között gyakorolja a hatalmat és ellenőrzi a poli­tikát. Kezében vannak to­vábbi boldogulásunk összes anyagi és szellemi, techni­kai és fizikai eszközei: a szellem szabadsága, a föld minden java és termőereje, a bonyolult gépek és az egy­szerű szerszámok, a munka joga és kötelessége. Tisztelt országgyűlés! A belső rend, a biztonság, a szabad emberi élet, a gaz­dasági gyarapodás, a kultu­rális és társadalmi felemel­kedés jegyében örömmel ün­nepeljük felszabadulásunk huszadik évfordulóját. Húsz év történetének legnagyobb tanulsága, hogy egy nép, ha erőit összefogja, öntudattal, felelősségérzettel és szorga­lommal lát munkához, cso­dálatos erőfeszítésekre, törté­nelmi nagy tettek megvaló­sítására képes. A mai ünnepi megemlé­kezés felszabadulásunkról és azóta elért eredményeinkről legyen biztatás mindannyi­unknak. Adjon ösztönzést az építő munkához az egész nemzetnek, a pártnak, az or­szággyűlésnek. legyen forrá­sa dolgozó népünk további sikereinek és győzelmeink­nek. Tisztelt országgyűlés! Javaslom, hogy az ország­gyűlés fogadja el, iktassa törvényeink közé a forradal­mi munkás-paraszt kormány állal a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságával, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsával, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának Elnökségé­vel egyetértésben benyújtott törvényjavaslatot, amely megörökíti a magyar nép felszabadulásának történelmi jelentőségét. Dobi Jstván beszédét hosz­szantartó taps fogadta. A béke és a társadalmi haladás oldalán van a legnagyobb erő Eltűnt a nyomor és a szellemi sötétség Most, két évtizedes szabad­ság. sokszor nehéz és küz­delmes, de a magunk javára végzett munka eredményeit vesszük számba. Nem feled­hetjük azonban, hogy miköz­ben a nép éhezve építeni kezdett, már a felszabadulás utáni elisó időkben komoly politikai erők, nem lebecsül­hető hagyományokra támasz­kodva, egy letűnt világ szem­lélete és fogalmai szerint ter­vezték a jövőt, a múlt át­mentésén fáradoztak. Régi zsarnokságot próbáltak újjá éleszteni személyekben és intézményekben a nép nya­kára telepíteni. Ezzel próbál­koztak többször is, később is, a hatalomért folyó harc ide­jén. Reményeik 'véglegesen 1956-ban hiúsultak meg, ami­kor tapaiszlalniok kellett, hogy a magyar nép szocia­lista rendje megdönthetetlen. A kommunislák mindvégig hirdették, hogy nem enged­hetünk, nem topoghatunk egyhelyben. Különben visz­szajön a múlt és vele a nagy­birtok, a nagvtőke, a földte­lenség. a munaknéíküliség. a nyomor, a dolgoz*') ember jogtalansága és megalázása. Hinnünk kell a jövölien. A nép kél évtized társadalmi harcai közepette mind na­gyobb bizalommal fordult a kommunista párt és a vele Szövetséges. következetesen haladó/baloldali erők felé. a jobboldal, a reakció pedig döntő, történelmileg vissza­vonhatatlan vereséget szen­vedett. A legfőbb, hogv a hatalom szilárdan a munkás­osztály vezette dolgozó nép kezében van. szocialista az Ipar. a mezőgazdaság, meg­szűnt a tőkés kizsákmányo­lás. leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait. A múlt, a hárommillió kol­dus a nyomor, a munkanél­küliség, a szellemi sötétség. az urak Magyarországa örök­re eltűnt. Független Magyar­ország született, amelynek kül- és belpolitikáját nem külső hatalmak, hanem kizá­rólag a nép érdekei irányít­ják. A következőkben Dobi Ist­ván elvtárs felvázolta ipa­runk újjászületésének mene­tét, majd így folytatta: — Húsz év tapasztalatai­ban joggal látjuk annak zá­logát, hogy a munkásság, a műszaki szakemberek és a gazdasági vezetők biztosíta­ni tudják a jövőre vonatko­zó ipari terveink betelj«>se­dését is. A magyar parasztság két forradalmat éit meg a húsz év alatt: a feudális nagybir­tokrendszert felszámoló föld­osztást és a falu szocialis­ta átalakítását. Mind a ket­tő történelmi jelentőségű lé­pés volt a falu és a paraszt­ság életében. Ma már szem­mel láthatók az eredmények. A parasztok szorgalma, a földhöz, a mezőgazdasághoz való hűség, a munka sze­retette évről évre erősíti a szocialista nagyüzemi gaz­daságokat. A szövetkezeti parasztság termelőaknrata népgazdaságunk egyik nagy és megbízható erőforrása. Részletesen szólt ezután Dobi elvtárs a munkásság, a parasztság és, az értelmiség megváltozott eletéről, majd az ifjúsághoz intézve szava­it. a következőkel mondta: Ifjúságunktól azt kíván­juk. hogy tisztelje a fel­szabadulás és az utána kö­vetkező évek sokat fárado­zott idősebb nemzedékét és képességeit a népi hatalom intézményeiben szerzett, tu­dását forradalmi lendülettel fenntartás nélkül bocsássa a szocialista építés rendelkezé­sére. A jOvőért való felelős­Feladatainkról nem sza­bad megfeledkeznünk, most sem, amikor eredményeink felett tartunk seregszem lét­Jobban, olcsóbban, szerve­zettebben kell termelnünk. Gondosabban kell takaré­koskodnunk javainkkal. Meg kell becsülnünk a köteles­ségtudó dolgozókat, ébreszt­getnünk kell a társadalo­mért érzett felelősséget A jól végzett munka, a né­pért vállalat közös erőfeszí­tések az alapja a gazda­gabb életnek, szocialista ha­za nk felvirágzásónak. Tisztelt országgyűlés! IIúsz év alatt nemcsak ná­lunk történtek alapvető vál­tozások, hanem a bennün­ket körülvevő világban is. A szocializmus ma már több világrészre terjed ki és 14 országból álló világrendszert alkot. Szemünk előtt omlott össze az egykor megingatha­tatlannak hitt gyarmal világ. Helyén független ázsiai és afrikai népek, országok je­lentek meg. A Szovjetunió nagy technikái és katonai fejlődése, az egész szocialis­ta világ megerősödése, Ázsia, Afrika új országainak függetlenségi és békeakara­ta, az emberiség békemoz­galma megváltoztatta a vi­lágpolitikai erőviszonyokat Először a történelemben a béke és a társadalmi ha­ladás oldalán van a na­gyobb erő. Van lehetőség arra, hogy megakadályozzuk a világháborút. A Magyar Népköztársaság tagja, része a szocialista vi­lágrendszernek. Testvéri szö­vetségünk, szaros összefogá­sunk a szocialista országok­kal támasza a békének, nem­zeti függetlenségünknek, po­litikai és gazdasági biztosí­téka szocialista építőmun­kánk zavartalanságának. Elé­gedettek lehetünk, hogy e történelmi erő részei va­gyunk és magunk is hozzá­járulunk ahhoz, hogy az még nagyobb, még hatalma­sabb legyen. Elő bizonyság vagyunk a világ előtt, hogy egy nép mekkora teljesítményekre képes, ha síabad. szőéialista útra lép és békességben dol­gozik. A népek reményei — hogy békés eszközökkel fej­leszteni lehet a különböző rendszerű országok gazda­sági és kulturális kapcsola­tát, s lehetséges a két rend­szer békés egymás mellett élése, lehetséges a leszere­A felszabadulás jelentőségének törvénybe iktatása Az országgyűlés hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lója alkalmából a következő törvényt alkotja: Nagyra értékelve azokat a hatalmas társadalmi, gaz­dasági és kulturális eredményeket, amelyeket a magyar íiép a felszabadulás óta eltelt 20 év álatt élért, annak biztos tudatában, hogy a magyar nép odaadó munkája eredményeként, a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal testvéri összefogásban felépül hazánkban a szo­cializmus és népünk békében, boldogságban élhet, az or­szággyűlés a magyar nép felszabadulásának történelmi jelentőségét törvénybe iktatja. Az elnöklő Vass Istvánné ezután bejelentette, hogy a beterjesztett törvényjavaslathoz hozzászóló nem jelentke­zett. Szavazás kövei kezett: az országgyűlés egyhartgü ha­tározattal elfogadta a magyar nép félszabadulása tör­ténelmi jelentősegének törvénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslatot. Ezután A. I. Mikojan, a Elnökségének elnöke, a szov­Szovjetunió Kommunista jet párt- és kórmányküldött­Pártja Központi Bizottsága ség vezetője lépett viharos, Elnökségének tagja, a Szov- nagy taps közben a szónoki jetunió Legfelsőbb Tanácsa emelvényre. A. I. Mikojan beszéde Engedjék meg, hogy kö­szönetet mondjak azért a nagy megtiszteltetcsért, hogy mint a Szovjetunió képvise­lői, jelen lehetünk ezen az ünnepen, a Magyar Népköz­társaság nagy ünnepén és részt vehetünk az ország­gyűlés ülésén. Mi a Szovjet­unióból a legforróbb test­véri, forradalmi üdvözletet hoztuk, s új sikereket kívá­nunk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó ma­gyar népnek. Tudjuk, hogy cz a nap. a felszabadulás napja nyitotta meg a ma­gyar nép számára azt az utat, amely a szocializmus­hoz vezet. Mikojan ezután arról a hagyományos forradalmi ba­rátságról beszelt, amely né­peinket összefűzi, arról az internacionalista Szolidari­tásról, amelyrtek gyökerei a messze múltba nyúlnak visz­sza. Szívből hálásak vagyunk a magyar népnek azért, hogv 1917 októberében és a szov­jet hatalomért vívott harc további éveiben az Oroszor­szágban tartózkodó magya­rok közül mintegy százezren csatlakoztak a proletárforra­dalomhoz — folytatta Miko­jan. — A magyar nép jog­gal lehet büszke ezekre a fiaira. Sokan közülük éle­tüket vesztették a szovjet hatalom győzelméért vívott harcban. Tántoríthatatlanul, szívósan küzdöttek az orosz­országi forradalom ügyéért, mert jól tudták, hogy ez a világforradalom kezdetét jelzi. Kiemelkedő internaciona­lista forradalmár és kato­nai vezető volt a feledhetet­len Kun Béla, a Magyar Ta­nácsköztársaság kiváló veze­tője, aki a Tanácsköztársa­ság bukása után Oroszor­szágba érkezett. A szovjet emberek nem felejtik el. milyen nagy sze­lepet töltöttek be Szamuely Tibor, Münnich Ferenc és más magyar elvtársak a szovjet hatalom győzelmé­ért vívott harcban. Kiváló hadvezér volt Zal­ka Maté. az önfeláldozó for­radalmár, az első nemzet­kőzi ezred parancsnoka, azé az ezredé, amely a bátor­ság valóban csodálatos pél­dáját mutatta. határtalan lelkesedéssel szolgálta a for­radalom ügyét. Lenin, bár ez nem történt meg gyak­ran, sajátkezüleg ajándékoz­ta meg őt egy arany marko­latú tőrrel és karddal, hő­siességének, harcos szelle­2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1965. április 4. 4 « t

Next

/
Thumbnails
Contents