Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-03 / 79. szám

ÖZGAZDftSZ SZEMMEL flz új munkaügyi rendelkezések és a takarékos létszámgazdálkodás Ismeretes, hogy a közelmúltban több új munkaügyi rendelkezés látott napvilágot. E rendelkezések egyaránt érintik a munkahelyükhöz hűséges dolgozókat, a törzsgárda tagokat és „a vándormadarakat" ii>. Természetesen kinek-kinek érdeme szerint jut az előnyökből vagy a hátrányokból. Az üzemek számára a termelékeny, jól szervezeti munka lehetőségét tárják fel, a népgazdaság erőforrásainak az eddiginél tökéletesebb felhasználását. Ezekről a kérdésekről hívott össze megbeszélést a Dél-Magyarország szerkesztőségének ipari rovata. A vitában részt vett. Balog István, a városi pártbizottság osztályvezetője, Berta l6tván, a pártbizottság munkatársa, Eperjesi Júlia, a városi tanács vb munkaügyi osztályának vezetője, Kiss Lajosné, a tanács ipari osztályának közgazdásza, Váradi József, az ipari osztály munkaügyi előadója. Pintér István, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat munkaügyi osztályvezetője, Szilágyi István, a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztályának dolgozója, Wagner Lajos, a Rostkikészítő Vállalat főrevizora. O

tudják az illetékesek, hogy a statisztika világosan kimutatja például: elegendő munkaerő van Szegeden. Tavaly januárban 966, az idén 1208 dolgozó jelentkezett a tanács munkaügyi osztályán. A kapkodásra, idegeskedésre tehát e tekintetben semmi ok sincsen. Az a baj, hogy 1964-ben körülbelül 20 ezer ember — jó néhány ezen belül többször is — munkahelyet változtatott, holott a vállalatok állományi létszáma mindöszsze 4500-zal növekedett. Ennek az idén nem szabad megismétlődnie. A felesleges és káros munkaerővándcrlás jelenleg csökkenő tendenciát mutat, de korántsem kielégítő módon. Egy reprezentatív jellegű felmérés szerint száz találomra kiválasztott munkavállaló közül 66 egyszer, 10 már kétszer otthagyta munkahelyét 1965-ben. de — a Munka Törvénykönyvének módosításait is figyelembe véve — csupán negyed részük vitt magával hátrányos következményeket, a fele úgy került új munkahelvére. hogy egyenlő jogokat élvez az állandó dolgozókkal. Hogy ez miként lehetséges? Ügy, hogy rendszerint éppen a „vándormadarakat" foglalkoztatják a vállalatok szerződéses alapon. A szerződés megszűnése pedig nem jár hátránnyal a dolgozóra nézve. Sajnos, még mindig uralkodik az a nézet, mely szerint a szerződéses munkaviszony a vállalat és a dolgozó számána is előnyös, mert nem jár megkötöttségekkel. Nyilvánvaló, hogy idénymunka, vagy rendkívüli munka esetén jogos a dolgozók szerződéses foglalkoztatása, de semmi értelme sincs, sőt káros ott alkalmazni, ahol a próbaidő elegendő annak eldöntésére, hogy a munkavállaló megfelel-e a követelményeknek? Néhány szegedi üzem mégis állandó jelleggel foglalkoztat szerződéseseket, s ahogy az előző szerződés lejár, nyomban megköti az újabbat. Talán nem túlzás. ha azt állítjuk, hogy ez a módszer szinte kijátszása a Munka Törvénykönyve új rendelkezéseinek! Korántsem a teljesség igényével említjük fel, hogy ilyen helytelen értelmezés szerint alkalmaz szerződéses munkásokat Szegeden a textilművek. a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat és részben az építőipar is. A bevezetőben említett munkaügyi rendelkezések lényegében négy csoportra oszthatók. Anélkül, hogy értékrendet akarnánk felállítani közöttük, ide számít a munkanormák felülvizsgálata, amely nem tévesztendő össze általános normarendezéssel. Csupán arról van szó, hogy ott, ahol elhanyagolták a normák kezelését, ahol hónapok, évek óta nem fordítottak rájuk gondot, nem igazították őket a mindennapi munka szükségleteihez, ott most körültekintően, megalapozottan, de minél hamarabb meg kell teremteni a helyes normákat. Egy másik ilyen intézkedés a takarékos létszámgazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat. Arra, hogy egy emberrel se foglalkoztassanak többet, mint amennyi a termelés szempontjából elengedhetetlen. A vállalatok nagy részét kötelezték, hogy munkaerő szükségletüket a tanács vb munkaügyi osztályának közvetítésével szerezzék be, vagy legalább is állandóan tájékoztassák e szervet a létszám alakulásáról. Köztudomású, hogy a Munka Törvénykönyvének néhány előírása megváltozott. A módosítások azt a célt tűzik ki, hogy a becsületes, egy munkahelyen kitartó dolgozók elónyösebb helyzetbe kerüljenek azokkal szemI ben, akik csupán egyéni érdekeiket tartva szem előtt, Indokolatlanul és gyakran változtatják munkahelyüket. A munkaügyi döntőbizottságok felállítása is tulajdonképpen ezt segíti elő. hiszen az eseileg felmerülő viták gyors és érdembeli intézése is a munkaerkölcs egészséges fejlődését szolgálja. Kevésbé ismert az az intézkedés. amely lehetővé teszi, hogy a tervezett létszámhoz képest elért megtakarításból nyert béralap egv részét az átlagbérek emelésére fordíthatják a vállalatok. A felsorolt rendelkezések eélia egyértelmű és világos: a múlt években meglazult létszám- és munkafegyelem megszilárdítása, a körültekintő létszámgazdálkodás, a törzsgárda megbecsülése úgy kamatozik a társadalom számára, hogy javítja a termelés gazdaságosságát, növeli termelékenységét. tehát a népgazdaság erőforrásait teszi teljesebbé. Alig néhány hónapja láttak napvilágot az új munkaügyi intézkedések, úgyhogy konkrét eredményeket számonkérni tőlük még korai lenne. Ezek az intézkedések nagyon időszerűek voltak már, mégsem változtathatták meg egy csapásra az évek során kialakult helytelen gyakorlatot, téves szemléletet. Most a lehetőségek felmérésének időszakában vagyunk — bár tagadhatatlan, hogy egy s más már történt a végrehajtással kapcsolatban —, hatását még nem lehet végleges mértékkel rögzíteni. Egyáltalán nem korai azonban a munkához hozzáfogni és „tisztába tenni" 8 tisztázsüaz kérdéseket. Jé, A vállalatoknak most máikötelessége, hogy létszám változásait, a munkába lépőket és a kilépőket, a belépések és a kilépések okait pontos kimutatásban vezessék, s ezt a tanács vb munkaügvi osztályának megküldjék. Ezzel nincs is baj. A jelentések általában hűek és időben meg is érkeznek. De mire jók ezek a statisztikák. ha a vállalat vezetői nem elemzik őket, ha a bennük szereplő adatokat csak az összeállító ismeri? Az adatok gyűjtése és rendszerezése megteremti a létszámgazdálkodás egyik fontos kellékét. De a cél nam az, hogy a vállalatok elbocsájtsanak és felvegyenek munkásokat, alkalmazottakat és műszakiakat, hanem hogy az igényekhez mérten gazdálkodjanak velük. Természetesen az igazgatótól nem lehet megkövetelni, hogy minden egyes kilépni szándékozó dolgozóval személyesen beszéljen — bár kisebb üzemeknél ez sem elképzelhetetlen —, mégis kell hogy legyen, aki foglalkozik, törődik ezekkel az emberekkel! Legyen, aki észreveszi, hogy a vállalat számára a látszat ellenéi-e sem előnyös a szerződések alkalmazása. Legyen, aki gondol rá, hogy a nyári csúcsidőben nincs elég férfi munkavállaló Szegeden, s már most jóelöre gondoskodik a megoldásról. Vagy belső átcsoportosítással olyan módon, hogy a nők számára is megfelelő beosztásba nem helyez férfiakat. Vagy esetleg diákokat toboroz arra az időre. Különösen a helyiiparban lenne szükség idén is efféle előrelátásra. A munkaerőgazdálkodás, a helyes szemléletmód hiánya mutatkozik meg gyakran azoknál a vállalatoknál, melyeknél a létszám némi csökkentése vált szükségessé. és a könnyebb ellenállás irányába hajolva a szerződéses dolgozókat küldték el, olykor pedig a nyugdíjkorhatárt elért szakembereket, ezáltal elszalaszották az alkalmat arra. hogy a fegyelmezetleneket, a lógosokat, csak a béréit, s nem a munkáért rajongókat, tegyék kívül a kapurí. Pedig a becsületesen, tisztességesen dolgozó munkások ezt várták volna el! A munkaügyi rendelkezések szellemének meg nem értéséből fakad, hogv az alkalmazotti létszám megtartására törekednek ott is, ahol azt csökkenteni lehetne, vagy inkább tartják feleslegesnek a takarító, a konyhai személyzet egy-egy tagját, mint aki adminisztrációs munkakörben van. Annál is inkább hiba ez. mert az ügyvitellel kapcsolatos munkák csökkentése bizonyos fokig a vállalatoktól függ. Tehát jobb munkaszervezéssel az adminisztrációs létszámmal is lehet takarékoskodni. Országos tapasztalat szerint az etbocsájtott dolgozók többsége — a szegediek is — igen hamar elhelyezkedtek ismét. Ez a tény szintén azt mutatja egyébként, hogy míg egyes vállalatoknál létszám-tartalékok voltak és vannak, másutt nagy szükség van a munkáskezekre. Végül ehhez a témakörhöz kívánkozik a „bújtatások" kérdése is. Néhány üzemben a műszaki beosztásban tevékenykedő dolgozókat előszeretettel helyezik munkásállományba, mintegy elbújtatják őket. Előfordul, hogy megegyező munkakörben dolgozik a segédművezető, munkás és alkalmazott is. Ilyesmi tapasztalható például a textilművekben, ahol a műszaki állományú blokkmester és a munkásállományban levő blokklakatos munkája között semmi különbség sincs. A körültekintő, tervszerű és takarékos létszámgazdálkodás lehetőségét a rendeletek biztosítják, a siker attól függ, miként aknázzák ki az. előnyöket. Több jelenség arra mutat, hogy az ulóbbi hetekben helyes törekvések alakultak ki a szegedi üzemekben A DÁV és a textilművek például megállapodtak abban, hogy nem ..happol" el egymás elől munkásokat. A textilműveknek bármennyire is szüksége van villanyszerelőkre, nem a DAV létszámából fedezi a hiányt. Hasonló megegyezés született a Kender£ A rendelkezések célja egyértelmű 0 A szerződéses munkaviszony hátrányai £ A statisztika el?mzés nélkül mit sem ér Q Helyes törekvések a szegedi üzemekben fonó- és Szövőipari Vállalat és a Rostipari Vállalat között is. Nyilvánvaló, hogyha az üzemek lemondanak a „minden áron" való tervlel jesílésről, ha nemcsak a maguk érdakeit tartjak szem előtt, akkor hamarosan helyr reáll a létszámgazdálkodás egyensúlya, és a „vándormadaraknak" idejében végképp befellegzik. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat eleve 26 fővel kevesebb létszámot tervezett, mint amennyit a minisztérium engedélyezett volna, de még az így kapott keretet sem szándékozik feltölteni. A kenderfonógyárban 40 fős „olló" marad, vagyis ennyi munkást csak akkor vesznek fel, ha a termelés szempontjából elengedhetetlenül szükségessé váiik. Vállalták tízfőnyi alkalmazotti létszám csökkentését is. Már az új szemléletmód elői etörését jelzi például, hogy a fémfeldolgozóban négy kiléoni szándékozó dolgozót sikei ült meggyőzni elhatározásuk helytelenségéről. A Munka Törvénykönyvének módosítása messzemenő előnyöket biztosít azok számára. akik hűségesek munkahelyükhöz. A -tapasztalatok szerint azonban nem ismerik eléggé ezeket a rendelkezéseket. Még leginkább azzal vannak tisztában a dolgozók, hogy bizonyos feltételek között a törzssár-' da tagjainak szabadságánál az eddig be nem számított éveket is figyelembe veszik. De hogy csak egy ellenpéldát hozzunk fel: igen kevesen tudják, hogy az elvesztett jogokat vissza is lehet szerezni. Az elhangzott vélemények szerint- a törzsgárda tagjaira egyelőre jobban hatnak az új intézkedések, mint a többiekre, ők valóban meggondolják, érdemes-e feleslegesen munkahelyet cserélni? Első lépésként ez máiszép eredmény. Hogy a hatás mint terjed tovább minden egyes dolgozó gondolkozására, magatartására, abban sok múlik egyrészt a közvetlen műszaki vezetőkön, akiknek kötelessége, hogv az előírásokat megismertessék és foglalkozzanak velük. Másrészt a társadalmi szerveken, melyek politikai erővé tehetik, a rendelkezések hatását. Kár, hogy a vállalatok eddig nemigen vették igénybe azt a lehetőséget. hogy a létszám-megtakarításból eredő béralap egy részét a bérek javítására lehet fordítani, holott korábban a máshonnan jött dolgozóknak gyakran fizettek magasabb bért. mint régi dolgozóiknak. Most itt lenne az alkalom a hiba kikorrigálására. Az elmondottakból kitűnik. hogy a munkaügyi feladatokat tulajdonképpen neim szabad kiszakítani a termelési feladatok összességéből. Tervszerűség és minőségi munka, műszaki fejlesztés és munkaszervezési gazdaságos és termelékeny munka nélkül helyes munkaerőgazdálkodásról sem lehet beszélni, hiszen kölcsönhatásban állnak egymással. Ahol viszont, jó termelési feltételeket teremtenek és megbecsülik érdemük szerint a dolgozókat, az új munkaügyi intézkedések magától' értetődően illeszkednek az üzemi élet többi szabálya közé és hatásuk is hamar érvényesül. r. K. \HiU« íu UiÍHÍUÁiÁbál iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit Tűztenger Gomolygó füstöt, szikraesőt kavart a viharos erejű jeges szél Rudabányácskán, a Fő utca felett. Kevéssel később a harang vészjelébe kapott, s a riasztó hangokkarhatalom, rendőrség, munkásőrség, a sátoraljaújhelyi üzemek dolgozói és a község felnőtt lakosságának mintegy 70 százaléka, összesen közel 500 fő harcolt a tűz kai együtt zsaratnokot repí- tovaterjedésének megakadátett a Lőtér utca irányába. Mire a kis község lakói felocsúdtak, már tűztenger tombolt a Fő utcán, a Lőtér utcában. Néhány perccel később a Kárpát utcaiakat ejtette rémületbe a pusztító elem, majd a Templom utcában és a Névtelen utcában csapott magasra a láng. Tizennyolc perc alatt 6000 négyzetméternyi területen — 17 porta 39 építményén — pusztított a tűz, s váltott ki óriási pánikat a lakosság körében. A riadalmat az okozta, hogy a vészjelzés nyomán alig indultak el az emberek a Fő utca irányába, máris száz méterekkel arrább, ellenkező irányban ütötte fel fejét a veszedelem, hogy nem sokkal később megint csak száz méterekkel távolabb jeI lezze a pusztítást. Ilyeníori mán — ha kellett, ha nem — mindenki mentette a magáét. Még inkább fokozta a rémületet, hogy amit az előbb még biztonságban hittek, az a következő percekben már lángokban állott... 9 Csak 8 perccel később... A veszedelmes tüzet 1937. december 2-án, 11 óra 42 perckor a Fő utca 85. számú ház szabadtüzelésű kéménye okozta. Az ebből kipattanó szikra gyújtotta meg a 83. számú porta szalmafedésű istállóját, s terjedt tovább rohamos gyorsasággal az irányát minduntalan változtató szélben. Súlyosbította a helyzetet, hogy az elsőnek beavatkozó helyi önkéntes tűzoltóság is csak nyolc perccel később — a harang félreveréséből — értesült a tűzről, amikor már kialakulóban volt az egész | kárterület. Szerencsére, ezt megelőzően — a keletkezés után 3 perccel — a hegyoldalban levő, s így a Fő utcát könynyen áttekintő postaügynökségről Sátoraljaújhelynek telefonon jelezték a tüzet, s az ottani állami tűzoltóegység első fecskendője 12 órakor már a helyszínre érkezeti, és a visszajelzés után beavatkozott. Ezt követően drámai küzdelem kezdődött az egész községet veszélveztető tűz megfékezésére. Egymás után étkeztek a közeli és távolabbi állami egységek, a környező községek önkéntesei, sőt — miután a postaügvnök a csehszlovák tűzoltóktól is segítséget kért — Csehszlovákia három szomszédos községéből is befutottak az önkéntes tűzoltórajok. » Hét és fél órás küzdelem Fél három után öt perccel 13 tűzoltóegység, a határőrlyozásáért, a veszedelmes tűzgócok felszámolásáért. Hét és fél órás megfeszített munkával sikerült a felszabadulás óta eltelt időszak egyik legnagyobb kiterjedésű területtüzet megfékezni. Mindezt mínusz 10 fokos hidegben, 20—40 kilométeres sebességű, irányát állandóan változtató szélben, és rendkívül nehéz vízszerzési viszonvok között (a község 123 közterületi kútja közül mindössze 9 volt alkalmas tűzoltásra; a patak vize befagyva, s ígv az oltóvíz-utánpótlást Sátoraljaújhelyről, ingajárattal kellett biztosítani), s ami még súlyosbította a helyzetet: a község akkor 180 lakóházából 80 zsupszalmával fedett volt (a tetőfedésnek ez a módja egvékként „hagyománynak" számított ezen a vidéken, sőt a deszkából épített kéményt is mindenki természetesnek vette), a lakóházak és gazdasági épületek padlásán — a tilalom ellenére is — sokhelyütt szénafcleségekej tároltak. és a portákon nem egy helyen 80—100 mázsa szalmát és 70—150 mázsa szénát zsúfoltak az amur is közel levő épületek közé ... » Oz emberi gondatlanság Rudabányácskára. erre a Tokaji hegylánc nyugati lankáin települt községre akkor az emberi gondatlanság szabadította rá a veszedelmet, csakúgy mint két év leforgása alatt Pácinra és Ács községekre. Kiterjedt terülrttüze a tűzoltás hazai , történetének egyik legnagyobb eseménve, az ötvenes évek második felének sajnálatos „szenzációja" volt. Kárértékben ugyan közel sem a .legjelentősebb, e tekintetben a felszabadulást követő tűzesetek között eltörpült a Neményi Papírgyár, a Szerszámgépgyár, a Kispesti Remiz vagy a Ganz Hajógyár tüze mellett —, hogy csak néhányat emiitsünk az akkori időszak tűzeseteinek legnagyobbikái közül. (A későbbiéi', ről most nem beszélünk, bár azok egyike-másika — különösen ha a közelmúlt néhány nagy tüzét vesszük — jóval túlhaladja az azidőtá'jt legnagyobbat is). Ha viszont a rudabányácskai területtűz körülményeit tekintjük, méltán sorolhatjuk azok közé, amelyek leginkább próbára tették a magyar tűzoltóság' t az elmúlt két évtized során. Beszteri Lajos FELHÍVÁS! Felhívjuk a szegeoi ingatlantulajdonosok figyelmét, hogy a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat 1965. április hó 5-től megkezdi a belső vízellátó berendezések és azok tartozékainak (vízmérőakna, udvari kifolyó stb.j egészségügyi és műszaki ellenőrzését Amennyiben vízellátó berendezéseiknél szabálytalanságot, vagy egészségileg kifogásolható állapotot találunk. úgy a vétőkkel szemben vízellátás és közegészségügy veszélyeztetés címén hatósági eljárást indítunk. Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat x K 67 Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 4.) felvételre keres 5 év feletti gyakorlattal általános mérnököket hosszabb gyakorlattal bíró, egyetemi végzettséggel rendelkező TERV- ES BERUHÁZÁSBAN JÁRTAS ELŐADÓKAT, valamint 5 év feletti gyakorlattal STATISZTIKUST. Jelentkezés írásban vagy személyesen a személyügyi vezetőnél, részletes önéletrajzzal. Bérezés a 113 1962. Mü. M. sz. együttes utasítas alapján. K 64 townbat, 19«5. április *. DÉL-MAGYARORSZÁG 7