Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-22 / 94. szám

Odaítélték az 1965. évi Lenin-díjakat # Moszkva (TASZSZ) A Lenin-díj Bizottság Odaítélte az 1965. évi .tudo­mányos technikai, művészeti és zsurnalisztikái Lenin-dí­jakat. Kiváló tudományos mű­vekért és technikai alkotá­sokért tudósoknak, mérnö­köknek, az ipar különböző területein dolgozó szakem­bereknek összesen 16 Le­nin-díjat ítéltek oda. A töb­bi között kitüntették Jurij Zavadszkij színpadi rende­zőt, Grigorij Kozincev film­rendezőt, Nyikolaj Mordvi­non és Innokentyij Szmok­tunovszkij színészt, Leonyid Kogan hegedűművészt, Szer­gej Szmirnotí írót és a há­rom „Kukrinyikszi" közös elnevezés alatt ismert mű­vészt: Mihail Kuprijanovot, Porfirij Krilovot és Nyiko­laj Szokolovot. A Lenin-díjakat minden évben április 22-én, Lenin születésnapján ítélik oda. Egy páratlan alkotóközösség Az a három művész, aki Immár negyven esztendeje Kukrinyikszi néven a maga nemében egyedülálló alkotó­közösségben dolgozik, az idén méltán nyerte el a Le­nin-díjat. készíti a maga vázlatát, majd elfogulatlan elemzés után a legjobb vázlatot alapként elfogadják, a má­sik kettőből pedig átveszik a legsikerültebb részleteket. A mű végső kivitelezését . „ .. „ .. aztán rendszerint az egyik Mihail Kupri/anov Poifi- Qyé önkénte,en vállal„ rij Krílov és Nyikolaj Szo- Ja_ ját. A műteremben ki-ki el- tenek. Így például a Cse­hov-elbeszélésekhez készí­tett illusztrációik óriási népszerűséget szereztek ne­ki*. kolov jelölését a Lenin-díj­ra sok neves szovjet mű­vész lelkesen támogatta. Ki­emelték Kukrinyikszi alkotá­sainak óriási társadalmi visszhangját, bölcs egysze­rűségét, művészetük igazsá­gát és demokratizmusát, szatirikus jellemzéseik pon­tosságát és élességet. Kup­rijanov, Krilov . és Szokolov a húszas évek közepén ta­lálkozott Moszkvában. Kö­zép-Oroszország és a Volga­vidék különböző városaiból jöttek fel tanulni. Az 1925­ben megjelent első közös karikatúrájuk sikere a mű­vészek további sorsát el is döntötte. Azóta sohasem váltak el egymástól. Krilov jelenleg 62 éves, Kuprijanov és Szokolov pe­dig 61. Mindhármuk nagy­apa. A művészek ugyanabban a házban laknak. Naponta délelőtt tíz órakor ugyan­azon a helyen találkoznak és együtt mennek műter­mükbe. Útközben megvi­tatják űj alkotásuk témá­lgy dolgozik évtizedek óta napról napra * három mes­ter, aki immár nemzetközi hírnévre tett szert és ugyan­ekkor megőrizte természe­tességét és igényességét sa­ját munkájával szemben. A művészeket a mérték­tartás jellemzi. Humoruk sohasem torzul vigyorrá, lí­raiságuk pedig mentes a szentimentalizmus tói. Kuprijanov, Krilov és Szokolov külön-külön ta­lán csak tájképeket készít. Ezen a téren kissé eltér­nek egymástól. Krilov a kö­zép-oroszországi természe­tet, Szokolov a Volgát, a volgai távlatokat szereti, Kuprijanov az Azovi-tenger szépségének költője. Tájké­peik gyakran megjelennek a tárlatokon. A három mű­vész mindegyike azonos szá­mú művet szokott kiállíta­ni. Hét évvel ezelőtt a mű­vészetben jelentkezett az új A Lenin-díjra karikatű- Kukrinyikszi-nemzedék. Na­ráikat terjesztették fel. Mű­vészetük fő, bár távolról sem egyetlen oldala a poli­tikai szatíra. Emellett azon­ban lírai, gyengédséggel és szomorúsággal teli akvarel­leket és rajzokat is készí­tasa Kuprijanova, Andrej Krilov, Mihail Szokolov „Mikrokükszi" néven, alkotó közösségre léptek; mint apáik, de ők már inkább külön-külön szeretnek dol­gozni. Jogos ítélet Évek óta nem tárgyaltak a Csongrád megyei bírósá­gon olyan, vagy ahhoz ha­sonló bűncselekményt, mint amelyet dr. Szigeti János rendelőintézeti fogorvos, Új­szeged, Egressy Béni utca 28. Oltxai&ink írják NE TEGYÉK TÖNKRE Néhány éwed örömmel tapasztalhattuk, hogy a ta­nács a város forgalmasabb utcáira szemétgyűjtőket ra­katott Sajnos néhány hónap múlva sok szemétgyűjtő már csaknem használhatatlanná vált, mert sok fiatal ezen próbálta ki erejét. Jó lenne, ha az illetékesek, amikor A SZEMÉTGYŰJTŐKET! az említett szemétgyűjtők felújításáról gondoskodnak, megoldást keresnének, hogy a szemétgyűjtők még erőseb­bek legyenek, hogy jobban ellent tudjanak állni, a ron­gálóknak. A pusztítókat pe­dig felelősségre kell vonni! Szabó Zsigmond A MEGCSONKÍTOTT SZOBOR Tudom, hogy az illetéke­sek többször rendbe hozat­ták már a szegedi Dankó Pista szobrot- Most azonban vandál kezek újból letörték a szoborról a hegedű nyakát. Mivel az élénkülő idegen­forgalommal a Hungáriában, s így a szobor előtt sok vi­déki és külföldi megfordul, jó volna ezt a szoborhibát ismét megszüntetni. Sz. J. VIGYÁZZUNK PARKJAINKRA! Az Április 4. útja váró- vaslom, hogy úgy mint mái? sunk egyik legszebb utcája, a vasúton városunkba érkező vendégek 80 százaléka meg­fordul itt. Nem közömbös, hogy ennek az utcának a parkosítása milyen képet lenne, ha a mutat. A parkosított részt hazamenetelük úgy látom rendszeresen gon­dozzák, mégis különösen a széleket gyakran az arra­járók letapossák. Ezért ja­vároeokban, itt is négy milli­méter vastag huzalból két­soros kis kerítést húzzanak. Ez megakadályozná a fű és a virágok letaposását, sót jó pedagógusok előtt figyel­meztetnék a tanulókat: ne tegyék tönkre a parkot. Sajbcn Sándor A KÖSZÖNET HANGJÁN A nagy nyilvánosság előtt de nem találtam. Eszembe mondok köszönetet az Anna­kúti csemegeüzlet dolgozói­nak és vezetőinek, akik nagy becsületességet és figyelmes­séget tanúsítottak­A napokban élelmiszert vásároltam az üzletben és pénztárcámat — amelyben 850 forint volt — véletlenül a bevásárló táskám mellé tet­tem, így az leesett a földre. Sirva kerestem mindenhol, jutott, hogy jó volna meg­nézni az Anna-kúti cse­megeüzletben is, de már nem is reménykedtem, hogy a pénzemet megtalálom. Le­írhatatlan volt az örömöm, amikor a boltban az üzlet­vezető hiánytalanul átadta részemre a megtalált pénzt és tárcát. S. Józsefné NEM MINDEN VEVŐ EGYFORMA? Április 16-án délután 5 óra katot, csak másnap Hiába tájban bent jártam vásárol- volt minden további kérés, a ni a Kárász utcai 55-ös szá- vezetőnő hajthatatlan ma­mű édességboltban. Ez idő radt. alatt bejött egy asszonyka ü(Jy adódott hogv este fél vásárolni es mivel az üzlet- ? ta'jban ismét vásároltam az szám alatti lakos és felesége követett el. A Szigeti család jó anyagi körülmények kö­zött élt, s Bácsalmásról nem­rég költöztek Szegedre. Itt házat vettek, s nyaralójuk is volt a Balaton partján. Anyagi jólétükhöz az is hoz­zátartozott, hogy külföldet láthassanak. Dr. Szigeti ön­magának, feleségének és há­rom gyerekének turista út­levelet kért és kapott a nyu­gat-európai államokba, s még a múlt év októberében elutaztak. Bejárták Ausztriát, Olaszországot s végül a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban kötöttek ki. Idehaza ismerőseik és ba­rátaik úgy tudták, hogy Szi­getiék egy hónapig turistás­kodnak külföldön. A haza­küldött üdvözlő lapok is er­ről tanúskodtak. Később azonban Szigeti három hó­nap szabadságot kért mun­kahelyétől, a szegedi rende­lőintézettől. Ezt azonban nem kapta meg. Hamarosan kibújt a szög a zsákból, mert Szigeti egy levélben közölte itthoni ismerőseivel, rokonaival és munkahelyé­vel, hogy Nyugat-Németor­szágban telepednek le. Á három hónap fizetésnél­küli szabadság alatt min­denesetre meg akarta kóstol­ni az ottani életet, ezért nem határozott azonnal. Mi­előtt elindultak volna, „be­biztosította" magát. Köz­jegyző előtt hitelesített meg­hatalmazást hagyott hátra anyjának, amelyben minden ingó és ingatlan vagyonát rá­hagyja, illetve rendelkezhe­tik vele, eladhatja, s távol­létükben ügyeiket képvisel­heti. Fogorvosi gépét min­denesetre az utazós előtt még értékesítette. A turista útle­vél tehát csak ürügy volt Szigetiéknek ahhoz, hogy új „hazát" keressenek. Hazatérés megtagadása büntette miatt a szegedi já­rásbíróság Szigetiék távollé­tében folytatta le a tárgya­lást és hozott ítéletet. Dr. Szigeti Jánost három év és hat hónapi, a feleségét pedig három év és két hónapi sza­badságvesztésre ítélte. A bí­róság az ítéletben azt is ki­mondotta. hogy Szigetiéknek elkobozzák minden ingó és ingatlan vagyonukat. LÉDA Krleza drámája a Szabadkai Népszínház vendégjátékán Különös, rég a történelem ködébe beié­foszlott alakok vergődik végig groteszk vi­tustáncukat Miroslav Krleza színműveiben. A mai jugoszláv irodalomnak ez a — már életében klasszikussá nőtt — „nagy öreg­je", az Areteus című, nagy háborúellenes dráma, a Zászlók című, világsikert ara­tott, önéletrajzi jellegű regény, és sok más nagysikerű irodalmi mű megalko­tója kiválóan ismerte a századeleji ma­gyar társadalom életét, mind a nagy- és kispolgárságét, mind a dzsentrirétegét — s a velük lélektanilag erősen rokon Glembay-kör, a horvátországi patríciusok halálraítélt világát., melynek pánikos vég­vonaglását épp dráma-trilógiája harmadik részében, a Szabadkai Népszínház művé­szei által bemutatott, Léda című dráma­szatírájában ábrázolta. A dráma-trilógia — külön-külön is egységes egészet álkotó — első két részét, a Glembay urak és az Agónia című drá­mákat mar előzően megismerhettük. Az Agóniá-ban döbbenetes alakítást nyújtó Ajtay Andor érett művészetében, s Tol­nay Klári ég Bessenyei Ferenc árnyalt szerepformálásában épp a közelmúltban gyönyörködhettünk: a TV képernyőjén láthattuk a darabot. Nos, az 1913-ban el­indított történet 1925 táján fejeződik be, az utcán, egy farsangi tivornya végak­kordjaival — és Itt, a Lédá-ban nemes, nemzetes Szlougán Melitta, azaz Klan­fárné széthulló, összekuszált szerelmi kap­csolatok hínárjában rángó alakja — gro­teszk jelképpé formálódik a néző szemei előtt. Saját társadalmi rétegének jelképé­vé, melynek determináltan el kell pusz­nia, végérvényesen el kell tűnnie a tör­ténelem színpadáról. Már az sem segít rajtuk, hogy végső kísérletként újgazda­gokat hálóznak be s parnevű férjek kar­jára fonódnak folyondárként, — hisz er­kölcsi tartásuk már semmilyen te­kintetben sincs, s hasonlatosak ahhoz a rothadt narancshoz, melyet a Léda című darabban művészetét vagyonszerző eszköz­zé züllesztő művész, Aurél fest vásznára ... A finom lélektani nüanszokkal dolgozó, szatírás hangvételű „komédia" (Inkább tán: tragikomédia) szereplői közül minde­nekelőtt a remek orgánummal rendel­kező, férfias Pataki László (a blazírt úri svihák, „vitéz" Urbán Olivér figurájának megformáló ja) és a vályogvető fiából iparmágnássá emelkedett Klanfár megsze­mélyesítője, Fejes György tetszett. Mind­ketten kiemelkedően tehetséges jellem6zí­nészek; kár, hogv Pataki a valóban el­sődleges „fapotaságot" nem motiválta gyakrabban komikus mozzanatokkal. Fe­jes György kiválóan érzékeltette a figura karakterét: tudott szögletesen nyers és — halott anyjára gondolva — emberien megrendült is lenni. A feleségeket alakító Heck Paula és Tóth Éva és Pataki László a szfnmű egyik jelenetében Tóth Éva rokonszenves, tehetséges művé­szek. Kettejük közül Tóth Éva alakítását éreztük összetettebbnek, drámaibb hevü­letűnek. Különösen ott lehetett tudatos el­mélyültséget, intellektuális erőt érzékelni játékában, ahol önmagával kell tusakod­nia Klárának — bukását megelőzően. Virág Mihály rendezése átgondolt, mér­téktartóan pontos, a figurák jellemét plasztikussá tevő apróságokra is kiterje­dően gazdag munka. Nagy kár, hogy az első részben nem hangsúlyozta eléggé aa ironikus mozzanatokat és helyenként bi­zonytalankodott a darab ritmusát illető­en; így az első percek vontatottaknak ha­tottak. A díszlet- és jelmeztervező Dusán Jericevié kifogástalan munkát végzett. A kedves, meleg hangulatú színházi est emlékezetes mozzanataként Vaszy Viktor érdemes művész, igazgató és Miklós Klá­ra Jászai-díjas művésznő gratulált a ven­dégtársulatnak a Szegedi Nemzeti Színház képviseletében. Dér Endre ÚJRA SIKERÜLT Külsőleg nagyon keveset A napi munka mellett ta- szerint még udvariasabbak változott egy év óta Szege- nulnak is. Az új üzletvezető, lesznek a vendégekkel, den a Széchenyi tejivó. Ki- Szögi Józsefné, azután Pálfi S hogy a brigád egy nagy festették a falakat, s éppen Józsefné és Molnár Istvánné család, ez náluk nemcsak olyan tisztaság fogadja a üzletvezetői tanfolyamra jár. szó. Mi sem bizonyítja job­vendégeket mint azelőtt. A többiek szemináriumokra, ban, mint az, hogy az idő­Csak a pulton változott a Még meg sem kapták a sebbek anyai szeretettel fog­rend. összébb szorultak a szocialista címet szimboli- lalkoznak az üzletben dol­poharak. hogy helyet adja- záló zászlót s a jelvényeket, gozó kereskedelmi tanulók­nak egy piros zászlónak, amikor már összeültek. Vál- kai. Tanácsokat adnak, se­Aranyhimzés a közepén: lalták, hogy az üzlet festése gítséget. S mind a három ellenére teljesítik a negyed- tanuló szívesen megy be az éves tervet, maguk végzik el üzletbe. Ilyenkor is haza­a takarítást, kimossák a mennek, függönyöket, s a lehetőségek . K. A. szocialista brigád. Zójáék — ez a neve a brigádnak — a zászló mellé újat akarnak szerezni. Pedig amit ezért tettek, hogy har­madszorra is elnyerjék a cí­met, az sem volt könnyű. Naponta két, két és fél ezer vendéget szolgáltak ki. Egy év alatt 3 millió forint ér­tékű árut adtak ei, amely­nek nagy többsége alig 3—4 forint értékű tételből adó­dott. Naponta egy mázsa fagylaltot mértek ki, 2 és fél dekás gombócokban. A kis konyhában rekkenő a hőség. Hatalmas lábosok­ban készül a túróscsusza, túrógombóc. Sül a palacsin­ta és a rántotta. Még télen is izzad az ember, ha öt percig a szakácsnők biro­dalmában van. A munka végeredménye, hogy a tervüket 109.7 száza­lékra teljesítették, s azok­ból az ételekből, melyeket maguk készítettek, 10.9 szá­zalékkal többet adtak el, mint amennyit terveztek. ben bent már nem volt cso­koládé nyuszi, szerény udva­riassággal arra kérte a ve­zetőt, hogy a kirakatban lé­vő csoki nyuszit vegye be, mivel az egész városban nem lehet már kapni. Erre a bolt­vezető nyersen kijelentette, nem bonthatja meg a kira­üzletben. Ugyanakkor bejött egy láthatóan jó ismerőse a boltvezetőnek, s az most már az első szóra mosolyog­va kivette a kért csokoládé­nyuszit a „másnapig felbont­hatatlan" kirakatból. Dr. Dávid Lajosné Felvételre keresünk KÖZGAZDÁSZT, aki közgazda­sági egyetemet vagy technikumot végzett és több éves gyakorlattal rendelkezik, valamint ipari mérlegképes képesítéssel rendelkező, vagy mérlegképes tanfolyamra járó és gyakorlattal rendelkező ipari KÉPESÍTETT KÖNYVELÖT. A jelentkezést írásban vagy személye­sen a Rostkikészítő Vállalat személyzeti osztályára kérjük. Szeged. Béke utca 11—13. K 94 A „lelkes99 ember ..A Dél-Magyarország Ol- terre eső utcák állapotával is törődik. Nemcsak a pos­tás, mi sem találtuk. A Petres utcában ugyanis 17­es számú ház nincs, s még a „házhely helyén" sem le­hetne építkezni, mivel ott a rókusi tó vize nyaldossa a partot. Mivel ilyen lakcímű Dobó Lajos nem létezik, talán egy kis „angyalka"' volt az, aki ezt. a levelet írta? Mivel ea nem lehetséges, arra vol­tunk kénytelenek gondolnij hogy egy „tréfás kedvű" ol­vasónk írt, s mozgatott meg több hivatalos szervet. Sem a tanács, sem szerkesztősé­günk nem restellte a fárad­ságot, s reagált a levélíró lelkes ajánlkozására. Közöl­tük az ajánlkozást, és a ta­nács intézkedett. Most nekünk lenne egy javaslatunk. Mielőtt >i Pa­csirta utcát „megjavítaná" Dobó Lajos, arra kérjük, őt, a „lelkes" embert: először a saját portáját tegye rend­be! K. A. vasóink írják'' című rova­tában Dobó Lajos, Petres utca 17. szám alatti lakos a Pacsirta utca gyalogjárdá­jának rossz állapotát teszi szóvá, s felajánlja. hogy azt társadalmi munkában megjavítják. Ezzel a szöveggel kezdő­dött a II. kerületi tanács végrehajtó bizottságának le­vele, melyben arról is érte­sítettek. hogy a Dobó Lajos által kért anyagot a járda­javításhoz biztosítják. Érte­sítették a kérelmezőt is, hogy a kerületi tanács épí­tési- és közlekedési csoport­jánál megkaphatja az anyag kiutalást. El is ment a levél, a pos­tás kereste a Petres utca 17-es számú házat. Végül Dobó Mihályhoz vitte be a levelet, aki, ha nem is a Petres utcában lakik, de a környéken, s az ügyről nem tudott. Elindultunk mi is, hogy felkeressük azt az embert, aki nemcsak a sa­ját környékével, de a tő­lük körülbelül egy kilómé­Csütörtök, 1965. április 32. DÍL-MAGTARORSZAG 5

Next

/
Thumbnails
Contents