Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

Ünnepi párttaggyűlések A kenderfonoban Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a szegedi kenderfonógyár­bsn tegnap délután kibőví­tett ünnepi párttaggyűlést tartottak. Az ünnepség kez­dete előtt sokan nézték meg a hatalmas terem falai mentén elhelyezett írásos, képes dokumentációs anya­gokat, melyek a szabad két évtized országos és gyári eredményeit mutatják be. Az Üttörőház fúvószene­kara eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, majd Rubin Szilárd Találkozásom az első szovjet katonával című versét Bajnóczy Lász­ló, a gyár dolgozója szaval­ta el. Nagygyörgy Mária elvtársnő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának póttag­ja. a kenderfonógyár igazga­tójának megnyitója után Győri Imre elvtárs, a Csong­rád megyei pártbizottság el­ső titkára tartott nagy fi­gyelemmel kísért ünnepi beszédet. Átnyújtotta az MSZMP Központi Bizottsá­gának emléklapját annak a Lmél QocUiUt (Liebmann B. felv.) Kartyenov elvtárs (balról) az 19 45. március 15-1 gyűlésen Dénes Leó elvtárssal. Szeged akkori polgármesterével és Hajtovlcs al­ezredes elvtárssal, Szeged akkori katonai parancsnokával. Nagyon sokan emlékeznek Szegeden erre a névre: Kar­tyenov. Az elmúlt hónapok­ban, Szeged felszabadulásá­nak tavaly október 20. évfor­dulóján különösen sokszor szóba került a neve, s egy­kori barátainak, ismerősei­nek népes tábora felidézte kedves, mosolygós arcát, köz­vetlen egyéniségét. Vajon hol lehet most az egykori szegedi szcvjet katonai parancsnok­ság helyettes vezetője? Andrej Kartyenov alezre­des elvtárs 1944 decembertől 1946-íg tartózkodott Szege den, s most hosszú évek után hazánk felszabadulásának jubileumi évfordulóján le­vélben jelentkezett Gorki városából, ahol most éL A levelet a szegedi városi ta­nács vb elnökének küldte az­zal, hogy adja át nagy ünne­pünk alkalmából jókívánsá­gait a szeretett Szeged egész lakosságának. A levélben egyebek között ezeket írta: „A mi szocialista hazánk, a Szovjetunió száz és száz fia, lánya adta életét a magyar nép boldogabb és szerencsé­sebb jövőjéért, Szeged város felszabadításáért. A hős ma­gyar nép hálából az elesett szovjet hősöknek a város fő­terén emlékművet állított, a temetőben pedig testvérsíro­kat. Kérem Önöket, szegedi elvtársaim, ha ellátogatnak ezekre a szent helyekre, ró­ják le tiszteletüket az én ne­vemben is, az elesett honfi­társaim előtt Forró üdvözle­temet küldöm a város lakos­ságának és a környező falvak lakóinak. Mindenkinek jó egészséget kívánok és telje­sítsék, teljesítsék túl az or­szág, a város terveit, fejezzék be sikeresen a szocializmus építését a Magyar Népköztár­saságban." 31 gyári kommunistának, aki 20 éve, vagy már több mint két évtizede tagja a pártnak. A gyár munkásőrei közül 9-en kapták meg a Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága által adomá­nyozott Munkásőr Emlékjel­vényt és elismerő oklevelet, a munkásőrségben teljesített ötévi szolgálatért. A gyár dolgozói nevében Horváth Károlyné virágcsokorral kedveskedett Nagygyörgy Máriának, aki 34 esztende­je tagja a pártnak. Az ünnepi párt napon a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést és oklevelet négyen kapták meg: Süszler Margit fonónő, Selyem Fe­renc kötélgyári dolgozó, Hó­di Józsefné fonónő és Agó­csi Béla, a cérnázó vezető­je. A Szakma Kiváló Dol­gozója jelvényt és okleve­let a gyár 65 dolgozójának nyújtotta át Nagygyörgy Mária. Gratulált a gyár újabb kiváló dolgozóinak az ünnepi párttaggyűlésen je­lenlevő Tóth László, a Ken­derfonó- és Szövőipari Vál­lalat vezérigazgatója is. A kábelgyárban Ünnepi pártnapon emlé­keztek a Magyar Kábelmű­vek szegedi gyáregységének dolgozói is. Osskó Lajosné, az üzemi pártszervezet tit­kára köszöntötte a megje­lenteket, majd Bódi László, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja, Csongrád megye or­szággyűlési képviselője mon­dott ünnepi beszédet A felszabadulás 20. év­fordulója tiszteletére kezde­ményezett munkaversenyben kitűnt dolgozóknak kitünte­téseket, jutalmakat adtak át. Halász Árpád, a gyáregység vezetője átnyújtotta Juhász Jánosné műanyagüzemi dol­gozónak a Kohó- és Gépipar Kiváló Dolgozója kitünte­tést. Hat szocialista brigád vezetője, illetve e munkás­kollektívák tagjai vették át a szocialista cím elnyeré­seként a kitüntető oklevelet és zászlót. Kiváló Dolgozó oklevelet 22-en, jelvényt 14­en kaptak. Több mint 20-an kaptak törzsgárdajelvényt, s végül az üzem 700 dolgozó­ja vette ót elmúlt évi jó munkája jutalmát, a 7 és fél napi keresetnek megfe­lelő nyereségrészesedést. Negyven gyermek második otthona Átadták rendeltetésének az Ogyessza lakótelep bölcsődéjét Tegnap délelőtt 11 óraikor került sor Újszegeden, az Ogyessza lakótelepen fel­épült bölcsőde megnyitására. Az ünnepélyes átadáson megjelent Agócsi Sándorné, az Egészségügyi Miniszté­rium anya- és csecsemővé­delmi főelőadója, Árvái Jó­zsef, a városi tanács vb el­nökhelyettese, Horváth Lász­Ióné, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának munka­társa, és a szülők képviselői. Megnyitó beszédet mondott Korek Józsefné dr., az I. ke­rületi tanács vb elnökhelyet­tese. Beszédében megemléke­zett felszabadulásunk 20. év­fordulójáról, majd köszöne­tet mondott a bölcsőde épí­tőinek a szép kivitelű mun­káért, valamint a Kazinczi utoa és az Április 4. sugárúti bölcsőde dolgozódnak társa­dalmi munkájáért, akiknek nagy részük volt a sikeres átadásban. A szülők nevében Szom­batfalvi Lászlóné köszönte meg a tanácsnak, s a bölcső­de dolgozóinak a segítséget, amellyel negyven gyermek­nek létesítettek korszerű má­sodik otthont. Ezután a nem­régiben átadott Ogyessza la­kótelepi óvoda gyermekei versekkel, majd virággal kö­szöntötték az ünnepség részt ­vevőit A bölcsőde vezetője végül bemutatta a jelenlévőknek a több mint 2 millió forintos beruházással épült bölcsőde helyiségeit, minden követe'­ményt kielégítő berendezé­seit Tájértekezlet Szegeden A mai magyar irodalom tanításának helysetéről A Művelődésügyi Minisz­térium, az Országos Pedagó­giai Intézet és a Csongrád megyei tanács rendezésében négy megye — Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szolnok — valamint Szeged város irodalom szakos fel­ügyelőinek, tanárainak rész­vételével tájértekezletet tar­tottak tegnap Szegeden, a mai magyar irodalom okta­tásának helyzetéről a me­gyei tanácsháza székházá­ban. A tanácskozáson meg­jelent dr. Benczédy József főosztályvezető, Miklósvári Sándor főosztályvezető-he­lyettes, Pálmai Kálmán fő­előadó, a Művelődésügyi Minisztérium képviselői, és Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács vb elnökhe­lyettese. Egységes véleményt A tanácskozást Döme Mi­hály, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője nyitotta meg, majd Bácskai Mihály megyei szak­felügyelő tartott előadást A mai magyar irodalom ok­tatásának helyzete Csongrád megye és Szeged város isko­láiban címmeL Bevezetőül a többi között hangsúlyoz­ta, hogy a tanuló ifjúság­ban a szocialista eszmék meggyőződéssé válása nem képzelhető el a mai magyar irodalom tanítása nélkül. tiltanak elég gondot az importanyagok csökkentésére. Ma fő követelmény mindenféle anyaggal, különösen pedig s tőkés eredetű importanyagokkal, alkatrészekkel való takarékosság, s ahol lehet, ezeket szocialista importból, hazai termelésből származó anyagokkal kell helyettesíteni. A takarékosság a mi körülményeink között egész rendszer, mégpedig átfogó, sokrétű rendszer, amelynek kidolgozása és elsajátítása sok munkát és elmélyülést követel. A takarékosság módszereit meg kell tanulni. O Alapvető a takarékosság módszerei között a terv­szerűség. Állandóan szem előtt kell tartani, hogy az anyaggal, a géppel, általában a termelési eszközökkel ós munkaerővel — összefoglalóan: a munkaidővel — való takarékoskodást alapvetően a tervszerű elosztás jelent­heti. A tervszerűséget pedig a tervek szigorú betartásával, következetes tervfegyelemmel kell biztosítani. O A tervezésnek, s egyúttal a takarékoskodásnak alapját szolgáltatják a normák. Rendkívüli jelentő­ségűek az anyagtakarékosságban a normák. A termelés akkor nyugszik szilárd alapokon, ha minden cikkről tud­juk, hogy elkészítéséhez milyen anyagból milyen meny­nyiségek szükségesek. Ez természetesen nemcsak a nyers­anyagokra, hanem bizonyos módosítással a termeléshez szükséges segédanyagokra, fűtőanyagokra és villamos energiára is vonatkozik. Takarékossági mozgalmunknak már tervezéskor arra kell törekednie, hogy az üzemek­ben a tényleges anyagfelhasználás a norma alatt marad­jon. A munkaerő-gazdálkodásban a teljesítménynormák­nak hasonló szerepük van, mint az anyaggazdálkodásban az anyagnormáknak. Természetesen a munkaerő-gazdálko­dás' tervezéséhez nemcsak a teljesítménynormák szolgál­nak alapul. Helyes arányokat kell kialakítani az üze­mekben a termelő, műszaki és adminisztratív létszám­ban. © Különösen fontosak a gépkihasználás normái, ame­lyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy hol vannak még gépeinkben rejtett tartalékok, hogyan le­het gépesítésünket fokozni új gépek gyártása vagy kül­földről való behozatal nélkül. © A normák helyes megállapítása, a tervezés, a ta­karékosság megköveteli, hogy nagyobb gondot for­dítsunk az üzemi statisztika, számvitel és könyvelés rendszerére, amely pontos, megbízható és hű képet ad a termelés és az adminisztráció költségeiről, a termelés­ben felhasznált anyagokról, a raktározás helyzetéről, a félkész- és készáruról. Az önköltségszámítás a takarékos­sáp nélkülözhetetlen segédeszköze. O A takarékosság eredményessége természetesen visz­szatükröződik a vállalat jövedelmezőségében is. Ezért azok az eszközök, amelyek a vállalat jövedelme­zőségének emelkedését előmozdítják, egyúttal a takaré­kosság rendszerének fegyvertárához is tartoznak. De ide tartoznak a különböző terv- és pénzügyi fegyelmet biz­tosító rendelkezések, a munkabéralap betartása, eszközle­kötési járulék stb. A takarékosság ilyen átfogó rendszerének, tudomá­nyosan kidolgozott módszereinek alkalmazása csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a termelőerők társadal­mi tulajdonban vannak. Vagyis: ennek az egész rend­szernek alkalmazása csak a szocializmusban, vagy a szocializmust építő társadalomban lehetséges. A" mi tár­sadalmi rendszerünk megteremti a takarékosság objek­tív előfeltételét, lehetőségét, de a lehetőség még nem va­lóság — hogy valósággá váljék, számos szubjektív fel­tételtől függ, mindenekelőtt a vezetéstől, a termelés irá­nyításától, a termelésben részt vevő munkásoktól, azok szemléletétől. A TAKARÉKOSSÁG nemcsak nem vesző el jelentő­ségét a szocializmusban, hanem éppen ellenke­zőleg, fokozott jelentőségre tesz szert. Marx szavai­val: sokkal nagyobb mértékben válik törvénnyé. Tehát helytelen az olyan felfogás, mely a takarékosságot le­egyszerűsiti, kampányfeladatnak tekinti, olyanképpen, hogy „az 1965-ös év átmeneti — takarékossági év"; és helytelen az is, hogy a vállalatok intézkedési tervében — sajnos sok helyen — általánosságban beszélnek a taka­rékosságról, például így: „takarékoskodni az anyaggal minőségromlás nélkül", de nem beszélnek arról, hogy milyen anyaggal és hol, mit kell ennek érdekében az üzemben tenni, milyen lehetőség van a megtakarításokra forintértékben. A feladatok megjelölésekor az eddigiek­nél bátrabban támaszkodjunk a munkáskollektívákra. Kérjük ki véleményüket, és a párt, a KISZ és a szak­szervezet segítségével mozgósítsuk a dolgozókat a ta­karékossági célkitűzések megvalósítására. Helyes, ha a vállalatok takarékossági tervet készítenek, konkrét, sok­oldalú célkitűzésekkel. A kommunisták — a dolgozó tö­megekre támaszkodva — lépjenek fel a helytelen szem­lélettel szemben, amely a takarékosságot lebecsüli, át­meneti intézkedésnek tekinti. A szocializmus építése hazánkban egész dolgozó né­pünk legbensőbb ügye. A szocializmus építése közvet­len feladatként az 1965. évi terv sikeres teljesítését állít­ja elénk. Ez az a feladat, amelyrlek szolgálatába kell ál­lítani a takarékossági mozgalmat A feladat nem könnyű. Az idei népgazdasági terv 4,5 százalékos termelés- és 8 százalékos exportnövekedést ír elő. Jelentős mértékben növelni kell a termelékenységet, az önköltség csökkenté­sét, a termékek minőségének, valamint az egyéb minő­ségi mutatók javítását Ez megfeszített munkát követel mind a vezetőktől, mind a munkásoktól. De nemcsak a termelésben, hanem a kereskedelem­ben, az államapparátusban, a közigazgatásban is hatnia kell a takarékosságról szóló határozatnak. A takarékos­ság a gazdasági-állami élet minden területére érvényes. 4 TAKARÉKOSSÁG a mi követelményeink között azért érhet el nagy eredményeket mert a széles dolgozó tömegek mozgalmává válik. Az egész nép ügye, de a vezetőknek, a munkásoknak elöl kell jár­niok, példát kell mutatniok a takarékosságban. Meggyő­zéssel, tanítással, példamutatással kell a dolgozók figyel­mét a takarékosságra irányítani. El kell érni: a takaré­kosság gazdasági és állami életünkben törvénnyé vál­jék, hogv már ebben az évben hathatós segítője legyen fejlődésünk meggyorsításának, az 1965. évi terv teljesíté-, sének, a harmadik ötéves terv előkészítése megalapozásá­nak. Az is célja és feladata az irodalomtanításnak, hogy alapot adjon az iskolákból kilépő tanulóknak a később olvasandó művek megfelelő elemzéséhez, értékeléséhez. Az előadó ezután röviden áttekintette a Horthy-kor­szak és a felszabadulás utá­ni irodalomtanítás történe­tét, majd rámutatott, hogy a tanárok között a mai ma­gyar irodalom tanításának kérdésében még ma sincs egységes vélemény. Nem ritka a végletes állásfogla­lás; némelyek szerint a mai irodalom „nem alkalmas" tanításra, másik viszont a régi irodalom oktatását hagynák el szívesen. A to­vábbiakban megállapította az előadó, hogy se az általá­nos, se a középiskolában ta­nított mai magyar irodalmi anyag nem alkalmas ennek az irodalomnak a megsze­rettetésére és ezért a tu­datformálásnak sem eléggé hatékony eszköze. lzléavizggálatok és tanulságaik Ismertette az előadó azoknak az ízlés vizsgálatok­nak az eredményeit, ame­lyeket több megyei iskolá­ban folytattak. Ezekből ki­derült, hogy a megkérdezett tanulók 70 százalékának a szentimentális, érzelgős stí­lus és előadásmód tetszik a legjobban. Kedvenc mai író­juk: Berkesi András. A helyzet tehát nyugtalanító. De a tanárok között végzett hasonló felmérések sem tel­jesen megnyugtatóak. Egyet­len adat is szemléletesen mutat rá erre: a tanárok legkedvesebb mai írója Sza­bó Magda. A tanulók kö­zött folytatott vizsgálatokból kitűnt, hogy a fiatalok fő­ként az etikai, morális prob­lémák iránt érdeklődnek. Állásfoglalásuk szenvedélyes és sokszor helyesebb, szilár­dabb, mint némely lagyma­tag erkölcsiségű mai irodal­mi alkotásé. A továbbiakban megálla­pította az előadó, hogy az irodalmi órák kevés száma miatt ezeken nincs lehető­ség a mai magyar irodalom megfelelő tanítására. A lel­kesebb és ügyszeretőbb ta­nárok ugyan még erre is találnak lehetőséget, de a mai magyar irodalom taní­tásában az órán kívüli ne­velési lehetőségeknek külön­legesén nagy szerepük van. A tanárok túlterhelése A tanulók olvasóvá neve­lésével kapcsolatban rámu­tatott az előadó, ennek egyik legfőbb akadálya, hogy nem egy tanár — sok elfoglaltsága miatt — nem képes együtthaladni irodal­munk fejlődésével. Sőt né­ha saját tanítványaival sem tud versenyezni még az ol­vasásban sem. Arról nem is beszélve, hogy sok diák többet jár színházba, mozi­ba, többet néz televíziót, mint jó egynéhány tanár. Pedig a tanárok mindent megtesznek, hogy ne marad­janak le a követelmények ­tőL Az elmúlt félévben pél­dául 72 Csongrád megyei és szegedi irodalomtanár átlag 700 forint értékben vásárolt könyvet. Csakhogy sajnos ezeknek a könyveknek nagy része olvasatlanul kerül a könyvespolcokra az évek óta ott halmozódó és szintén ol­vasaüan könyvek közé. Nem csoda hát, ha a tanulók irá­nyítása ilyen szempontból nem mindenütt és nem min­denben megfelelő. Befejezésül az előadó ja­vallatokat tett a mai ma­gyar irodalom elmélyültebb, hatékonyabb tanítása érde­kében. A többi között indít­ványozta, hogy a tanárkép­zésben, az egyetemi oktatás­ban kapjon nagyobb szere­pet ez a téma, s azt is ja­vasolta, hogy létesítsenek egy középiskolai irodalmi folyóiratot Az érdekes, tartalmas elő­adást élénk vita követte, majd az értekezlet résztve­vői délután megtekintették a Móra Ferenc Múzeum iro­dalmi kiállítását. Békegyűlést tartottak a Csongrád megyei protestáns lelkészek Szegeden most tartott gyű­lést a Csongrád megyei pro­testáns lelkészek békebizctt­sága Munkácsy György re­formátus esperes elnökleté­vel. A gyűlésen megjelent Radnai Ferencné, a Hazafias Népfront megyei titkárságá­nak munkatársa és dr. Kai­kat János egyházügyi főelő­adó is. A gyűlés szónoka Im­re Ernő szentesi lelkész volt, aki megemlékezett hazánk 20 évvel ezelőtti felszabadulásá­ról. Bevezetőben felidézte azoknak a szovjet katonák­nak emlékét, akik életükkel fizettek felszabadulásunkért és testük itt porlad hazánk drága áron felszabadított földjében Az elmúlt húsz esztendőt így méltatta: — Hazánk évszázados el­maradottságából emelkedztt ki e két évtized alatt. Nem­zetközi viszonylatban tekinté­lyünk megnőtt, hazánk bei­só életét a törvényes rend, a növekvő jólét, a párt és a kormány iránti bizalom jel­lemzi. Ezt követően a jelenlevők határozatot hoztak, amely­nek értelmében a magyar nép hű fiaiként támogatják nemzetünk érdekeit, társadal­munk egységét, dolgozó né­pünk felemelését, valamint az egész nemzet céljának megvalósítását: a szocializ­mus felépítését. Végül tiltakozásukat jelen­tették be az Országos Béketa­nácshoz a vietnami polgári lakosság ellen vegyi -nyagak­kal végrehajtott támadások ellen, megbélyegezték az amerikai agresszoroknak a vietnami háború kiterjeszté­sét célzó törekvését és kérték: külföldi erők ne gátolják a Vietnami Demokratikus Köz­társaság békés fejlődését, es egyben tegyék lehetővé, hogy a dél-vietnami nép a függet­lenséf keretei között dönt­hessen jövőjéről. Péntek. 1965. április a. DiL-MAGYARORSZAú 3

Next

/
Thumbnails
Contents