Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-16 / 63. szám

Jó eredmények a „Vezess baleset nélkül!" mozgalomban A „Vezess baleset nélküir jesítmény 32 ezer 110 kilo- 774 kilométer. balesete vi­verseny mozgalom tavalyi ta- méter. Ugyanakkor az egy szont egyetlen kocsinak sem pasztalatairól ankétot ren- gépjárműre eső baleset 0,03 volt. dezett vasárnap Szegeden, a százalék volt. Ezeknek az Az ankéton 123 pépjár­Fegyveres Erők Klubjában a eredményeknek az alapján a művezető kapott elismerő ok­Csongrád megyei rendőr- 10-es AKÖV nyerte el a tián- levelet azért, mert példás dorzászlót. munkát végeztek, balesetük A második kategóriában a nem volt. Több vállalat, köz­Szentesi Baromfifeldolgozó tűk a 10-es AKÖV, az Alsó­Vállalat lett az első, amely tiszavidéki vízüevi Icazaató­.... 20 gépjárművel vett részt a tlszaviaeK1 vízügyi igazgató Csongrád megyei elnöke versenyben. Az egy gépjár- pénzjutalmat is adott megnyitó szavai után Szabó műre eső teljesítmény 44 ezer legjobb gépjárművezetőinek. József százados, a Csongrád főkapitányság közlekedés­rendészeti osztálya és a Köz­úti Balesetelhárítási Tanács Tövisfalvi Péter Pál, a Köz­úti Balesetelhárítási Tanács megyei rendőr-főkapitány­ság közlekedésrendészeti osz­tályának vezetője számolt be a versenymozgalom eredmé­nyeiről. Hangsúlyozta, hogy a mozgalom elérte célját a múlt esztendőben is. Szinte az egész megyére kiterjedt hatása, mert 36 intézmény több mint 3 ezer gépkocsive­zetője .nevezett be. Az ér 'kelésnél elsősorban az egy járműre eső baleset­mentes kilométer teljesít­ményt vették figyelembe. Ez azonban még mindig nem vezethet a valóságnak meg­felelő értékeléshez. A vonta­tók és motorkerékpárok ugyanis ncm érnek el annyi kilométert, mint egy gépko­csi. Éppen ezért a jövőben ezek elbírálását is külön ka­tegóriába sorolják. Tavaly két kategória szerepelt. Az elsőbe a 40 gépjármű fölött, a másodikba a 40 gépjármű alatt benevezett vállalatok tartoztak. Az első kategóriában a 10-es Autóközlekedési Válla­lat érte el a legjobb ered­ményt. RÍ 6 gépjárművel vett részt a versenymozgalomban, s az egy gépjárműre eső tel­Fűszerpaprika-termelo szakemberek továbbképzése Már több év óta rendez továbbképző tanfolyamot a fűszerpaprikatermelő gazda­ságok szakemberei részére a napon dr. Kilb Gyula, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat, Idén e hét végén — 18-án, 19-én és 20-án — kerül erre sor a Hazafias Népfront Vörösmarty utca 7. Bzám alatti előadótermében, nak vezetője, a harmadik Az első napon Bayer János, napján pedig Engi János, a a Konzerv- és Paprikaipari Tröszt főosztályvezetője, dr. Szűcs Kálmán, a Földműve­lésügyi Minisztérium szakok­tatási és kísérleti főigazga­tója és Erdei István, a Dél­Az üzemi technika hónapjának e heti programja Ezen a héten ismét több tatóiról tartanak előadást az érdekes üzemi rendezvénye AKÖV Kossuth Lajos sugár­lesz a technika hónapjának úti telepén. Délelőtt 11 órai Szegeden. kezdettel a varratnélküli Ma, 16-án a Pannónia thermithegesztés problémái­bőrruhagyárban a szalag- ról lesz előadás a MÁV szervezésről és az export Igazgatóság kis tanácstermé­irhakabátok gyártásáról, a ben. Az IKV-nál a lakóház­szegedi építővállalatnál az javítás távlati és éves ter­anyagtárolásról, az ecset- vezéséről, a kábelgyárban a gyárban az értékesítés világ- műszaki fejlesztésről, a kon piaci helyzetéről, a falemez- zervgyárban a fémek korro­gyárban a bútorlaptakaró zióvédelméről, a textilmű gyártásáról, a sütőipari vál- vekben a művezetők munká­lalatnál az újításokról, a ju- jónak megszervezéséről lesz tagyárban a Jaquard-gépek előadás. Valamennyi fél 3 működéséről lesz előadás, órakor kezdődik. Valamennyi fél 3 órakor Csütörtökön, 18-án elő­kezdődik. Este 7 órakor az adóülést rendez a MTESZ építőipari vállalat Kossuth Csongrád megyei intéző bi­Lajos sugárúti munkásszál- zottsága délután fél 6 órai iásán a nagypaneles cpítke- kezdettel a Széchenyi tér 3. zésről tartanak előadási és szám alatti helyiségben. Dr. filmvetítést Hardy Gyula kandidátus, a Szerdán, 17-én 2 órai kez- Műanyagkutató Intézet igaz­dettel a gépjárműközieke- Baiója tart előadást. A cipő­ár* ~ví „„„w-i/ri gyárban a ragasztott cipők des műszaki-gazdasagi mu- technológiájának fejlődésé­ről, az Alföldi Bútorgyár­ban az új termékek felszer­számozásáról, a kéziszer­számgyár szegedi gyáregysé­gében az egyetemes fogók minőségi megjavításáról, a fémfeldolgozóban a műszaki fejlesztési tervről rendeznek előadást fél 3, illetve 3 órai kezdettel. Pénteken, 19-én a MTESZ Széchenyi téri klubjában 3 órai ^kezdettel „Telernechani­zálási eredmények" címmel lesz előadás. Utána körülbe­lül 5 órakor filmvetítésre kerül sor a DÁV Klauzál téri művelődési termében. Szombaton, 20-án az Ecset­és Seprűgyár seprűgyári mű­velődési termében a gyárt­mányok nyugati, tőkéspiaco­kon való elhelyezéséről lesz előadás fél 3 órai kezdettel. A tiszta felesleg felét kifizetik A földművesszövetkezetek országszerte megkezdték, s a hónap végéig mindenütt befejezik az 1964. évi mér­legmegállapító közgyűlése­ket, tehát 1964. évi gazdál­kodásuk végső értékelését. A közgyűléseken döntenek a felhasználható tiszta felesleg hovafordításáról is. Az idén a felhasználható tiszta fe­lesleg 50 százalékát fizetik ^qqdtmi kanqatnmq. A szegedi és a budapesti koncentráltan és felfokoeot­tudományegyetem közötti tan hatottak, kulturális együttműködés ke- A hangversenyen a kórus retében vasárnap este hang- és a zenekar együttesen ad­versenyt adott a szegedi ta elő Bartók—Szervánszky egyetemek aulájában az Eöt- Négy szlovák népdal-át. A vös Loránd Tudományegye- sodró erejű megszólaltatás tem énekkara és koneertze- elismerést váltott ki. A kon­nekara. A hangverseny meg- cert zárószámaként előadott érdemelt sikert aratott. A Kállai kettós-e tempóban, műsorösszeállítás igényessé- ritmikában, mondanivalóban ge, változatossága és színes- egyaránt kiválóan szólalt sége, mindenekelőtt Szabó meg. Csillának, a kiváló tehetségű A koncertet Baross Gá­la a földművesszövetkezetek zongoraművésznőnek a köz- bor vezényelte. Már a nagy­reműködése méltán váltotta számú együttes összetartása ki a közönség elismerését, is különleges képességeket A háromrészes műsorban követel. Még inkább elisme­először az együttes zenekara rést érdemel a nem szakem­szerepelt. Bartók Magyar ké- berekből álló együttes olyan pek előadása után Liszt Esz- színvonalon való dolgoztatá­dúr zongoraversenyének kí- sa, mint amilyennek a va­séretével remekelt az együt- sárnap esti hangversenyen tes. Mindazt, amit egy mű- tanúi voltunk, kedvelő, zenekartól elvárha- a hangverseny legnagyobb tunk, azt — magas színvo- sikerét, egyben zeneiségében nalon, nagy tudással és mély is legmagasabb szintű pro­zeneiséggel — teljesítették, dukcióját Szabó Csilla fellé­A műsor második részében P®so jelentette. A fiatal zon­az énekkar szerenelt A szó- goI'aművésznő nagyszerű az enekKai szelepeit, A SZO- technikai felkészültségé, lamok tiszta intonációja, a mély muzikalitása, tempera­megformálás határozottsága mentumos egyénisége lenyű­és ereje, a kifejezés erőtel- gözö hatással vetítette ki jessége: ezek az együttes Liszt zenéjének monumentá­munkájának jellemzői. Külö- lis gondolatait. A produkció nősen Kodály Esti dalának tolmácsolása hatott ihletett­nek és meggyőzőnek; a mű előadásában a kórus erényei tagjaiknak a tulajdonukban levő részjegyek után és vá­sárlási visszatérítés címén. A másik felét a közgyűlések határozatának megfelelő be­ruházásokra — bolt, vagy vendéglátóipari egységek lé­tesítésére, korszerűsítésére stb. — fordítják. A közgyű­lések egyik központi témája a háztáji termelés lehetősé­geinek fokozása. Az ezzel kapcsolatos tervek megvaló­sítására is számottevő össze­geket szavaznak meg: nö­vényvédő gépeltet szereznek be, permetező anyagokat és gyümölcsfacsemetéket juttat­nak tagjaiknak, stb. Bővítik a szolgáltatási alapot, újabb kölcsönözhető háztartási gé­peket szereznek be, s a múlt évihez hasonló arányban — országosan 2—3 millió fo­rintos összeggel — járulnak hozzá a falusi könyvtárak fejlesztéséhez. (MTI) végén a közönség meleg ün­neplésben részesítette a mű­vésznőt ö. L. Alföldi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet osztályvezető­je tart előadást. A második Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet osztályveze­tője, Balogh Sándor, a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat termeltetési osztályá­feldolgozó vállalat főmér­nöke, Szikszai Miklós, a vál­lalat számviteli osztályveze­tője és Polák Zoltán, a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat igazgatója tart előadást. Gazdagon éltek A zárszámadást ünneplő — Dolgozunk! — felelte bán. A kenyér szentsége, tömegből idős embert szólí- Borbély Imre a domaszéki- akárcsak a szerződés, mun­tanak ki: Borbély Imrét. A éknek, amikor a közös gaz- kara kötelez. Aki elhagyja közgyűlés köszönti: másfél daságot szervezték. Pontosan a közösséget, a törvény előtt évtizedes hűség a tsz-hez. emléksziik a dátumra: 1949. felel... Betakarítás után Átveszi a jutalmat, az em- november 22-én lépett be a mindenki maga dönthet, berek megtapsolják, ő pedig Vörös Csillag Tsz-be. 17-en hogy marad, vagy megy. visszaül a padsorokban szo- fogtak össze, valamennyien A termést megmentette, rongó szövetkezeti gazdatár- nincstelenek voltak. Se ősszel többen kiléptek, de a sak közé. földjük, se igavonó állatuk, törzsgárda hűséges maradt A köszöntés e szerény, Borbély Imre a járási párt- és évről évre gvaraoította a tiszta pillanata észrevétle- bizottsághoz ment: elvtár- szövetkezet vagyonát, nül belesimul a domaszéki sak, adjatok földet, lovat. Rákóczi Tsz jubiláló tagjai- Kaptak. A zákányszéki A brigádfelelős leköszön nak általános ünneplésébe, határból 52 holdat hasítot­mint ahogy Borbély elvtárs tak ki számukra. Közben az Több éves brigádvezetés 15 éves fáradozása is látha- emberek szétszéledtek, mind- után, 1960-ban Borbély Im­tatlanul él tovább és mun- össze nyolcan maradtak a re leköszönt e megbízatás­kálkodik a tsz közösségé- tsz-ben. Borbély elvtárs — ról. A brigádvezetöi iskolát ben. A szövetkezeti mozga- a többi kommunisták segít- végzett Ábrahám Józsefnek lom domaszéki magvetője, ségével — elölről kezdte az adta át. Sértődöttség? Ilyet Húsz éve kommunista, húsz agitációt. Magyarázott, ér- senki sem észlelt Borbély éve a közösség szolgálaté- veit: itt a mi jövőnk. A kö- elvtársnál. Eszébe se jutott zös ellenségei haragudtak megsértődni. Az idő eljárt Borbély Imrére az „egység- felette, túl az 50-en, termé­bontásért". 1950-ben a Balla- szétesnék tartotta, hogy a kocsmánál rátámadtak. fiatalabbaknak és tanultab­— Nesze neked agitálás! baknak kell átadni a he­— ütötték, rugdosták. — Ha lyét. Régi (1945-ös) párttag­te is sarokba vágtad volna sága, évtizedes szövetkezeti a könyvecskédet, Domaszé- mozgalmi munkája fejében ban él. ,,Ha te is sarokba vágtad volna..." — Hogy élünk meg? — hányszor kérdezték a nagy elhatározás előtt. Bemula Mihály: 6. dlg esett. De előttünk felszakadozott az égbolt, kicsit világosabb lett A hajnal szürke fénye átszivárgott a sötétségen. Dombos táj volt előttünk, szőlők, gyümölcsösök. Itt-ott kis há­zikók a domboldalon. Jó lett volna bemenni mindjárt a legelsőbe. De nem mentünk. Kapaszkodtunk fel a dombra, pedig már alig volt erőnk. Nyomott hangulatban voltunk, senki nem szólt egy szót sem. Egy piros­cserepes házikó nyitott ajtaja mel­lett már nem tudtunk elmenni. Lu­kács lépett be elsőnek, Rézsó utolsó­nak. A pitvara üresen tátongott, a szobából borszag tódult ki. Három hordó feküdt egymás mellett, a felső dugó mindegyikből hiányzott. Bor volt a hordókban, az egyiknek csak kavií^esetf^vöina az allán' a másikban £élig' Andrási megtöltötte a kulacsát és ivott. Rézsó csak szagolgatta, nem tetszett neki. — Igyál — szólt rá Andrási. — No-no, nem kell elhamarkodni. — Menj a fenébe, tán azt hiszed, tettünk meg egy óra alatt. Egyszer mérget raktak bele. Bandi, kóstold valami sátorhoz jutottunk. Lukács megj te értesz a borhoz. Szökevényekj Széles volt a nádas. Megizzadtunk benne. Kezem majd kiszakadt a vál­laltiból. Derekam mintha kicsavaro­dott volna. Andrási is nehéz talajon mehetett, amikor a mocsárból kiju­tottunk, elvágódott. Kicsit pihentünk. Rézsó a kabátja alatt rágyújtott. Él­vezettel szívta a szimfóniát. Keleten még lövöldöztek. Ha ágyú szólt, meg­mozdult a föld. A torkolattűz vörösen csillant. A puskalövés csak úgy hal­latszott, mintha kavics esett volna egy bádoglemezre. Egyébként csend volt. Nem tudtuk, hol vagyunk. Az iránytű alapján indultunk tovább. Nyílt területen nem maradhattunk. Az ázott talajban csak lassan ha­ladtunk. Talán két kilométert sem megint pihenni vágyott, felhajtotta a nyílás ponyváját. Belülről valaki ke­ményen rászólt: — No was ist? Lukács megijedt. Odoszaladt hoz­zam és belemarkolt a kezembe. — Gyerünk gyorsan — suttogta re­megve, és húzott maga után. Nagy erő volt benne, akár három embert is elvitt volna. A ponyva alatt német ajtót, aztán újra lefeküdt, üteget rejtettek el. A kezelők is ott • kuksoltak. Nyilván nem gondolták, hogy szökevények nyitottak rájuk, ötven-hatvan méterrel odább majd­nem a másik ütegnek szaladtunk. Lu­kács megfordult, mint a félőrült, ha nem fogom meg. elszalad világnak. — Légy észnél, Bandikám! Fél óra múlva kikecmeregtünk a német állásokból. Az eső még min­Bandi nem felelt. A szoba sarká­ban szalmán összekuporogva dider­gett. Mi is ásítoztunk, de azért Ittunk a borból. Azután lefeküdtünk Lukács mellé. Közel feküdtünk, hogy mele­gítsük egymást. Már szuszogtunk, amikor Rézsó felkelt, elreteszelte az Egy órát aludhattunk, vagy kettőt, ki tudja. Egyszer csak valaki meg­zörgette az ajtót. Rögtön talpra ug­rottunk. Andrási a puskája után nyúlt. Rézsó leintette. Lukács fehé­redett. A füle meg az orrcimpája egészen átlátszóvá lett. Almos, ta­nácstalan szemekkel néztük egymást. A hosszú gyaloglás meg az esős éj­szaka nyomai vibráltak arcunkon. Pár pillanat múlva azonban az el­szántság vonásai éleződtek ki sze­münk körül. A zörgető türelmetlen­kedett. Kétszer, háromszor is rávert a kilincsre, aztán csendesen megszó­lalt. — Nyissák ki kérem, én vagyok a gazda. Rézsó kinyitotta az ajtót. Alacsony, zömök ember állt a küszöb előtt. Vastag, szürke kabát volt rajta, meg kalap. Élénk szemében némi félelem bujkált. — Ne haragudjanak már, ha za­varnám magukat Szabó András va­gyok. Láttam, amikor jöttek. Gon­doltam, hátha szükségük van vala­mire. Rézsó felhúzta a vállát. — Nem hiányzik nekünk semmi. — De a borából ittunk egy ke­veset. Intett a kezével. — Inkább maguk, mint az ellenség — de, hogy kit tartott ellenségnek, nem mondta. — Jó bor. — Megjárja. Sajnos a németek ,.. — Megitták, ugye? — Meg el is vitték. Meg kienged­ték a földre. Pocsékolták ... Nekik lehet. Andrási káromkodott. A gazda be­szélni kezdett. Elvitték a borjúját, a disznaját a szeme láttára lőtték le. A kislánya sírva fakadt, pisztollyal za­varták be a házba. Nincs azokban sziv, emberi érzés egy csepp sem. Soha nem szerette őket, de most meg is utálta valamennyit. (Folytatása következik.) ken nem volna közös — ki­abálták. Fenyegető irás a deszkaajtón Az első év nagyon nehéz volt. Az embereknek hiány­zott az évi kenyerük. Addig járt, míg kiutalást szerez­tek. Az állatoknak széna és abrak kellett. Miből? A kö­zös kassza üres. A földmű­vesszövetkezet 300 forinttal segítette. Borbély Imre a sa­ját zsebéből kölcsönzött 500-at. Pénztáros, raktárnok és tsz-elnök volt egy sze­mélyben. Sőt éjjeliőr is. Ideje sem volt arra gondol­ni, milyen veszély leselke­dik reá. — A felszerelést a Lodri dűlői tanyán tartottuk. Éj­szakánként úgy aludtam, ne­hogy széthordják — magya­rázza a történetet. — Égy szép reggelen átsétálok a másik tanyánkra, s látom, hogy az ajtó nyitva. Jobban szétnézek, az ajtódeszkán észreveszem a felírást: „An­nak köszönd az életedet, hogy nem találtunk itt!" A gabona nem maradhat lábon Az 1953-as szárazság meg­rontotta a hangulatot a tsz­ben. A következő év nya­rán, amikor lehetőség volt a kilépésre, a tagság fele bejelentelte távozását. Bor­bély elvtárs akkor párttit­kár volt a közösben. Mit te­gyen? — töprengett. Az évi termést mindenképpen be kell takarítani. — Emberek — mondta —, év közben, az aratás teljé­ben senki sem mehet el. A gabona nem maradhat a lá­nem tartott előjogot semmi­féle pozícióra. Becsületesen, önzetlenül dolgozott a kö­zösségért. Maga vállalta a sertés­gondozást. Az idén büszkén újságolta ez a pirospozsgás, őszülő ember, hogy egyedül 148 sertést gondoz. Decem­berben 280 darab volt! Bevallom, meglepett ez az önzetlenség, szerénység. Tsz-elnök, párttitkár, bri­gádvezető és sertésgon­dozó — íme a másfél évtizeden pályafutás lépcső­fokai. Az ív lefelé vezet? El­lenkezőleg. Emberségét, kom­munista jellemét ez az ön­zetlen közösségszolgálat emeli magasra. A bankbetét rendeltetése Férj és feleség kopogott be azon a tisztes estén a doma­széki Rákóczi Tsz irodájába, hogy egy újságíróval beszél­gessen. A zárszámadás jó hangulata, a jutalomban ki­fejezett tisztesség megörven­deztette ezt a két harcos alapító tagot. Nagy idők em­lékeit idézték fel. Mint mondták: semmi nél­kül, napszámosként kezdték az életet. Nincstelenként lép­tek a közösbe. Ma bankbetéte­sek, 40 ezer forintot rakos­gattak be. Egy nagy álom anyagi fedezete ez:' házat vá­sárolnak. Hallgattam szavaikat és azt: éreztem: gazdagon kezd­ték az életet. Gazdagon lép­tek be a tsz-be, húsz éve kommunisták. Egyszerű em­bemégük, becsületük, mun­kaszeretetük, önzetlen kö­zösségszolgálatuk igazi kincs volt és maradt. Balogh Ödön Kedd. 1965. március !«. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents