Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-10 / 58. szám

Húsz éve kommunista A munka tábornoka „Csapattesténél", a szegedi kenderfonó­gyár simító osztá­lyán kerestük fel. Nem számítottunk délceg tartású, lam­paszos, tölgyfalomb­galléros markáns férfiúra Mégis: túl egyszerűnek tűnt a külseje. A nyugdíjas kor küszöbéhez ér­kező, fáradt szemű, középmagas Bosnyá • kovics Dezső egy szál rövid alsónad­rágban. és a dereka­ra kötött zsákszövat > kötényben fogadott. A lábszárain fan­tasztikus hegyián- ; cokat alkottak a vastag visszerek, s amint nehézkesen járt-kelt a simító­gép körül, úgy iát- j szőtt, mintha nehe­zére esne már a munka. Pedig nem. Az üzemi párt­veretőség vélemé­nyének summája aj, hogy „Bosnyákovics Deáso egyik legjobb elvtársunk." Néhány óra múltán azon­ban elillant belőlünk a kétely, mint a kámfor. Sze­mélyében olyan kommunis­tát ismertünk meg, aki sok tízezer társával együtt a párt törhetetlen gerincet A gyárban őt tartják a szoci ali stabrigád-mozgal ím atyjának. A pártszerverettói eredt a gondolat, s Bosnyá­kovics elvtárs olyan öröm­mel kapott rajta, hogy a si­ker nem lehetett kétséges. Két brigádot is verbuvált érdemli tehát a tiszteletet kovics elvtárs szó­kimondását inkább . erényként könyve­lik el. Tény, hogy ő nem fecseg, rá­galmaz, bakafántos­kodik, hanem végzi a dolgát olyan oda­adással. ahogy az elő van írva. Felháboro­dik a visszás és káró,-, jelenségeken? Jól teszi. Ha nem ezt cselekedné, aligha lenne kommunista. A mindig mindenre rábólintó ember — rnint mondani szokás — se nem oszt, se nem szoroz, csak sűrűbben vannak ve­le egy kollektívában. Aki kommunista — különösen, aki húsz esztendeje az — an­nak már nemcsak joga, hanem elemi kötelessége is a sza­kadatlan jobbra tö­rekvés. a hibák irgalmat­lan pusztítása, tekintet nél­kül arra, hogy azok milyen rangos személyhez kötődnek. Bosnyákovics elvtárs a párt Szervezeti Szabályzata szerint él és dolgozik, meg­Bttnöztf fiatalok és a társadalom fizéles körű vita gyűrű- lönválás stb. rossz hatásúak szűkebb környezet felelőssé­^ zik a tv-ri portfilm és a serdülő gyerek szellemi és gét hangsúlyoznánk, elvisel­az utána következő nyilvá- lelki fejlődésére. Voltakép- hetőbb lenne az érvelés. De nos eszmecsere óta a fiatal- pen az ilyen környezetben csak úgy, hogy a szűkebb korú bűnözők és a társada- élő gyereknek csak látszóla- környezet felelőssége nem lom felelősségének mértéke gos az otthona, amelytől az oldhatja fel a fiatalkorú bű­körül. Két tábor alakult ki, első adandó alkalommal nözőt a felelősség alól. S ki­az egyik a társadalom fele- igyekszik megszabadulni. Va- egészíthetjük azzal, hogy az iősségét teszi hangsúlyossá lódi közösséget keres magá- a morbiditás, amely egyes és csökkenti a fiatalkorú bű- nak, ahol figyelmet és sze- családi életekben tapasztal­nözőkét, a másik meg a tár- retetet kap, amelyre annyi- ható, nem ennek az egész­sadalom felelőssége mellett ra vágyódik a serdülő kor séges életérzést, alkotóvá­a fiatalkorú bűnözőkét expo- problémáival bajlódó leány gyat, s önbizalmat sugárzó nálja. Én az utóbbihoz tar- és fiú. társadalmi létnek, szellemi­tozom. De mindjárt oda te- a negatív ténvezők igének a terméke. Sokkal szem, hogy ez a téma eltúl- Bzek d negattv tenyezok .„^kk „a R„toeá*ó zottan szerepel közvélemé­nyünk előtt, mert a fiatal­korúak bűnözése hazánkban lényegesen kisebb, mint a felszabadulás előtt volt. A nyugati országokkal történő összehasonlítás esetében száz utcagyerek élt Somo- rendszer nyomornegyeiben sincs okunk nyugtalanságra, gyitelepen. Falkában jár- nőtt gyerekek életével, ne­A társadalom szerepét nem tunk és úgy ordítottunk, veltetésével, akkor a társa­lehV k kap srin TférnaT- « elszabadult vadak, dalmirirekat ^Iraexpo­ttó -.hni hiszen a társadalom APank. anyánk munkaba, naló tábor ervei előttem na­ezer és erer modon hat ^ munka után járt. Ne- gyon satnyának bizonyainak egyénre. De a szóhasználat veretesünket jórészt a grund Hát voltaképpen miért lesz nem egészen jő, a környe- ő-feU biztos^Lat- egy fjalaIból bűnöző? Errc bűnözővé kellett volna vál- a kérdésre nem lehet kate­nunk, ha elfogadnánk egyik- gorikusan választ adni. másik okfejtést a társadal- Ahány eset — annyi külön­mat annyira pellengérre ál- ... - . .. , . , , , , ,, . , . bozoseg. A társadalmi te­SSkozrifU,ÍSésbztógeAs úen züllöttség^ körütóttünk nyezők számba vétele mel­kiegyensuly ozott, egészséges bugyborékolt A körtöltés lett szerepet játszik a fia­legkőru otthon kedvezően alján hamiskártyások zsu_ ta,korú bűnözőknél ^ al. formálja a gyereket. Ilyen gáztak, akik a munkásnak ... _ helyen a fiú és a lány apját, a heti keresetét egy fillérig kat'[ tulajdonsa*, a moral.s anyját tiszteli, példaképnek ^^k szombaton Hé,, érzek inkább azé a butaságé és el­azonban nem nevelnek fel- maradottságé, szellemi és tétlenül bűnözőt. Más indí- lelki szegénységé, amelyet tékok is közrejátszanak. Sa- örököltünk és még nem tud­ját példánkkal bizonyítom. l"nk mindenütt megszün­, , J tetni. Ha a mai viszonyokat A harmincas evekben több összehasonlítom a Horthy­utcagyerek élt Somo- rendszer zet szó pontosabb meghatá­rozást ad. Ennek nevelő, vagy rontó hatása érvénye­sül és szerepet játszik a fia­talok jellemének, erkölcsi 1959-ben, amelyek közül az egyik kerek egy esztendő alkotja. A róla kialakult múlva elnyerte a szociális­megítélések szintéziseként a munka tábornokának ne­veztük el, s az olvasó mind­járt látni fogja, hogy nem érdemtelenül. Akkor szegődött a párt katonájává, amikor meg csak bimbózott a munká­sok szabadsága. S ha most visszatekint az elmúlt húsz esztendőre, valahogy így fo­galmazza meg karrierjei: „Nem vittem semmire, még­is elértem azt, amit akar­tam. Részese vagyok a ha­lalomnak, munkámért meg­becsülnek és a szükség rvessze elkerüli az otthonom tájékát." Sehol semmi kHátás Csak be kell pillantani az életébe, máris elnémulnak a megrögzött szkeptikusok is. _ Tizennégyen voltak test­' vérek, s ez önmagában is sejteti, hogy a család egén ritkán sütött a nap. Lohol­lak szanaszét, a kegyetlen vi­lágba, megélhetés után. De­zső Pesten pincérinasnak ad­ta magát, de tízévi talpalás után az orvosok eltanácsol­ták ettől a szakmától. Nem tétovázhatott, újabb munka után sarkallta a gyomra Szegeden kitanulta a szűcs­mesterséget, de megint mel­léfogott. Évente csak három­négy hónapig vehetett szer­számot a kezébe, tehát lé­nyegében a szülei nyakán éldegélt Sehol semmi kilá­tás. Három év munkanélkü­liség következett, amikor végre 1935-ben sikerült be­jutnia a kenderfonógyárba Először a külső gyárban ke­rékhajtóként leste a napok múlását majd később a si­mító oszályra került Itt végleg megállapodott A gyárban ismerte meg, majd vette feleségül Harkai Má­ria munkáslányt, és aztán együtt küzdöttek tovább. Szedegette magába a tudást Csak a felszabadulás óta látja azonban értelmét és gyümölcsét a munkánaK. Mihelyt megalakult az üzemben a kommunista párt, ő is jelentkezett a lel­kes kis csapatba. Először propagandafelelős lett, az­tán fáradhatatlan falujáró, később meg tsz-szervező Al­sóvároson, Csanyteleken és Királyhegyesen. Mintha <ci­cseréíték volna. Nem fájt a pincérkedésben szerzett lúd­talpa, az alvás alig érdekel­te. a sok munka inkább fel­villanyozta. Mint annyi mas én csupán a kötözködés ked­kommunista, ő is tanfolya- véért soha egy kukkot sem ta címet. A kis kollektíva azóta is magán tartja a közfigyelmet, tagjai egyen­ként sem termeltek soha száz százalékon alul. 3 a minőség? Ez a legfőbb büsz­keségük. Visszajönnék Bosnyákovics Dezső di­csekvés nélkül beszél a munkasikereikről. Számára ez nemcsak természetes, ha­nem — ezt mindig hangsú­lyozza — állandó örömfor­rás is. Nem csoda ha már egész regiment kitüntetést mondhat magáénak. Ha mind a tizenkettőt feltűzi ünneplő ruhájára, olyan mint egy sok csatát járt hős tábornok. Az is. A fizikai munka frontjának legelső vonalában szerezte vala­mennyit. Szerezhetett vol­na magának íróasztalt is, de a simítógép jobban tet­szett neki. Mert néhány évig „kiemelt káder" volt: a szegedi járási ta­nács testnevelési és sport­bizottságának irányítását bízták rá. Ott szintén de­rekasan megállta a helyéti összedolgozott egy kitünte­tést — a Sport Érdemérem ezüst fokozatát — de aztán mégis bekopogott a kender­fonó igazgatójához. „Vissza­jönnék — mondta — kel­lek-e?" Hát hogyne kellett volna! Visszakapta egykori gépét és most azt mondja: akartam. Ha valami fonákul megy Talán különös, de a mun­ka tábornokát nem szereti mindenki. Sőt, alighanem haragosai is akadnak agyár­ban. Azt mondják róla, hogy szeret hangoskodni, bírál­gatni és néha türelmetlen. Ezt nem tagadja ő maga sem. így beszél erről: „Van egy rossz szokásom, az ör­dög vinné el. Ha valami fo­nákul megy. rögtön fent va­gyok a plafonon, és ilyen­kor kevésbé válogatom a kifejezéseket. Gyakran a párttaggyüléseken sem áll­hat a szám. Mihelyt meg­hallom, hogy valaki mellé­beszél, rögtön szót kérek és szenvedélyesen mondom, hogy így, meg úgy kellene csinálni. Utána lehiggadok és megállapítom magam­ban, hogy másformában is lehetett volna, de eső után késő a köpönyeg. Már ezer­szer megfogadtam, hogy tar­tom a számat, de hiába. Néha azzal vigasztalgatom magam: én csak jót akarok, Önnön hatalmunk húsz esz­tendeje tanította meg ve­lünk, hogy a kommunisták­nak hozzá hasonlóan kell dolgozniuk és harcolniuk. F. N. I. veszekedések, s végül a kü­Á fák és az áramveszteség Gallyazás tanulságokkal a 111. kerületben Csak helyeselni lehet a DAV kezdeményezését, hogy a lakosság közremü ködösé­vel lg megakadályozza az áramveszteséget, amelyet az rében levélben értesítették utcai fák ágai „lopnaik el a vezetékekből. Csak az ilyen veszteség évi 900 ezer forintot tesz ki az igazgató­ság területén. Ha a fák ve- bőrben zetékre hajló ágait szaksze- építési rűen lenyesik, akkor nem szökik el a földbe az áram, ugyanakkor a feszültségcsök­kenés is kisebb lesz. A kerületi tanácsoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a közterületen levő fák ne okozzanak problémát a DÁV-nak. Csakhogy ez a dél- erzex gyengesége, a felszí­, . . után, gyakran a ruhát is le- nes, léha élet utáni vágy, a tekinti, míg a családi eiet kártyázták róla. Nemegyszer lelki és szellemi üresség egészségtelensége kedvezőt- a csriád siralmas tengődé- Szerintem a fiatalkorli bű_ len tényezőként jelentkezik. s®t a naponta megujuló .. ,, . ... Az iszákos, vagy dologke- ökölharc tarkította a férj és "ozok zöme rendkívül pn­, feleseg kozott azokban a he- mitív ertelmileg es erzelmi­rulo apa, s a kicsapongo tekben. Körúti hamislemeze- ieg is. anya, a tettlegességig fajuló seket (itt a piros, hol a pi­ros) láttunk körülöttünk, Szerepet játszik a bün­akik a szemünk előtt fosz- tetósek enyhe mértéke tották ki a bérföld adójával is. Nem hiszem, hogy a sú­az adóhivatalba igyekvő pa- lyos, srigorú ítéletek kedve­rasztembereket. Meglett csar zöUenül hatnának. Ellenke­ladapak is fetrengtek pénte- zőleg, adott bűncselekmény­ken és szombaton rendsze- nél a súlyos börtönévek sok ­nnt hullarészegen az árok- ka! hatásosabbak, mint az ban, bűzösen, piszkosan ..., aszódi intézetben töltött idő. míg a gyerekek rájuk talál- Nem biztos, hogy e kérdés­tak és hazavonszolták őket. ben a humanitás valóban Szörnyű szekták révületbe humanitás, meredő hisztériáit hallgattuk latban nem keresték fel is­mételten a III. kerületi ta­nácsot. Elmondotta viszont, hogy a múlt év sreptembe­a III. kerületi tanács építési és közlekedési csoportját, hogy mely utcákban szüksé­ges a fák gallyazása. Októ­a kerületi tanács és közlekedési cso­portja válaszolt a levélre. Arról értesítette a DÁV-ot, hogy a szükséges gallyazást elvégeztette. Utána derült ki, hogy mintegy 60 utcában hozzá sem nyúltak a fákhoz. A többi között a tanítói kis­kertekben, a Pancsovai és Zentai utcában, valamint a gondoskodás meglehetősen Vasutas soron továbbra is foghíjas volt eddig, s a DAV nyesetlenek maradtak a fák. sem tudott a fák rendben- Ezért végülis a DÁV vette kezébe a probléma megol­dását. A III. kerületi tanács különben 6 kertészt foglal­koztat, akik az utcai fák gallyazását is végzik. Bi­zonyára a DÁV által megje­lölt utcákban is megcsinál­ták volna a népgazdaság számára oly fontos gallya­zást, ha arra utasítást kap­nak. Ez esetben tényleg meg tartásához annyi embert biztosítani, amennyire szük­ség lenne. Ezért a DÁV és a városi tanács építési és közlekedési osztálya tanács­kozott, s ez azt eredményez­te, hogy az utcai fák gallya­zásában részt vehet a la­kosság is. Csakhogy a jó el­gondolásba hiba csúszott, mert a DAV nem kereste [ vlentkezik egy másfaj­ta tényező is. Humá­sötét szobák sarkában, resz­ketve vártuk pislogó gyer­tyáknál mi is a világ végét, nusnak tartjuk, hogy a bór­Hány szomszéd köpte ki előt- tönbiintetés letöltése után a tünk vérrel együtt nyomo- társadalom befogadja a bün­rult életét, és hátrahagyott tetett előéletű embert. Való­három-négy árvát a teljes ban helyesen cselekszünk, nyomorúságban. E morbid amikor életlehetőséghez jut­társadalom hatása aló! na- tatjuk. Ezáltal megkíméljük gyon nehéz volt szabadulni, attól, hogy létfenntartása de azok a szavak, amelyek érdekében ismét bűnös esz­apánk, anyánk, tanítónk közökhöz nyúljon. De uz szájából hangzottak el szinte már nem egészen fedi eti­naponta: „Csak a tisztessé­ges, dolgos embernek van becsülete, s az életért na­kai felfogásunkat, hogy a börtönviselt embert úgy ke­zeljük, mintha mi sem tör­gyon sokat kell dolgozni" — tént volna. Lopott, sikkasz­erősebbeknek bizonyultak, tott, vagy rabolt, ezért be­mint a töltés alján vegetáló csukták, s miután kiszaba­szerencsétlen világ. dult, majdhogynem megve­K _ regetjük a vállát: „Jól van, ozulunk talán CSUK pajtás, csakhogy itt vagy, na­negy-ot lett bunozo, pozzál sokat, hogy elmúljon került börtönbe és egy a penész-színed". Ez egyál­meg ebben az ügyben a III. lett volna elégedve a DÁV, kerületi tanácsot. Vincze és nem kei-ült volna sor ar­Antal, a III. kerületi tanács vb elnöke kifogásolta, hogy a kerületben több utcában tönkre teszik a fákat a szak­ra, hegy a kerületi tanács tudta nélkül fogjanak mun­kához. A jövőre vonatkozóan vi­szerütlen, hozzá nem én-tő szont érdemes lenne jobban gallyazással, nyakazással. Szabó Sándor, a DÁV osz­tályvezető mérnöke sajnál­kozását fejezte ki, hogy a fák gallyazásával kapcso­összehangolni a DÁV-nak is és a III. kerületi tanács­nak is a fák nyesését, hi­szen a munka úgy lesz majd teljes és tökéletes akasztófára. Valamennyi tisz­tességes, dolgos emberré vált, szakmát tanult vagy segédmunkás lett, a mező­gazdaságba került..., de egy részük, sajnos, elpusztult a második világháborúban. Akik ma élnek — szinte sze­talán nem humanitás és sérti is minden tisztességes ember igazságérzetéti Hosszú bizonyítási időre volna szükség ahhoz, hogy a tolvajról, sikkasztóról be­csületes emberként nyilat­mélyes büszkeséggel írom le kozzanak. Jelenleg egyfajta Másfél százezer elsősegély Az üzemi vöröskeresztes alapszerveret 1964 végén 1780 volt, 1961-ben már 1780 üzemi egészségügyi ál­lomást tartottak nyilván, a múlt év végén 2594-et tar­tottak ezernél leket minden száznál több dolgozót foglalkoztató üzemben létre kell hozni, nagy- és középüzemekben lehetőleg üzemrészenkénti nyilván. Ezenkívül Meg kell alakítani az orvos több egészségügyi nélküli kisüzemek, ktsz-ek mokra járt, szedegette ma­gába a tudást, olvasott.. p>>­litizált, vitatkozott. Különö­sen arra ügyelt mindig, hogy a termelésben lehető­leg ne vágjon elébe senki. Ez a szokása rögződött meg legerősebben. szólnék. Csakhogy muszáj, bár tudom, hogy többeknek a füle mennyire allergiás az igazságra." . Mi azokkal a sokakkal értünk egyet, akik Bosnyá­felelős működött az üze- vöröskeresztes szervezeteit, mekben. Az üzemi vöröske- egészségügyi állomásait is, resztes szervezetek főleg a lehetőleg az egészségügyi tisztasági mozgalomban, az szakemberek, körzeti orvo­elsősegélynyújtásban, a vér- sok, ápolónők szakmai irá­adómozgalomban és az al- nyitásával. A tapasztalatok koholizmus elleni küzdelem- szerint a vöröskereszt üzem­ben fejtettek ki értékes te- egészségügyi munkájában vékenységet. Az üzemekben tavaly 156 ezer alkalommal nyújtottak elsősegélyt. A Magyar Vöröskereszt Országos Elnöksége határo­zatot hozott, hogy az üzemi vöröskeresztes alapszerveze­a legszebb eredményeket az üzemi vöröskereszt minta­szervezet mozgalom mutatja fel, ezért továbbfejlesztik. Az év végéig átdolgozzák a mozgalom irányelveit és kö­vetelményeit. (MTI) nagy szorgalmú dolgos emberek, akik példásan ne­velik gyerekeiket munkára, s kézen-közön a 18 eszten­dős legénykének is kijár az apai pofon. Ösztönösen kerültük a -— alvilági — közvélemény­ben nem is olyan nagy ese­mény a börtön, fegyház. Ma­guk közt úgy fogalmaznak: „Csak az a rossz benne, hogy nem lehet járni-kelni, ami­kor az ember akar". A libe­rális felfogás és értelmezés megtévedt, börtönviselt em- kedvezőtlenül befolvásolja bereket, talan feltünk is to- helves elvünket e tekintet­lük. Magunk között úgy beP jS_ mondtuk, hogy ezek a társa­dalom alja-népe, mert tör- A nélkül, hogy a társa­vénybe ütközőt követtek el dahni, helyesebben (nem a politikai meggyőző- környezeti tényezőket hát­désükért börtönt szenvedet- térbe szorítanánk, a fialal­tekről van szó, hanem a korú bűnözők személyes fe­közönséges bűnözőkről). Va- lelősségét megfelelő helyre jon miért kerültük őket? állítom és a büntetés mérté­Azért, mert a személyes két is az elkövetett bűncse­nyomorúságot abban a sö- lekmények arányához szab­tét társadalomban sem le- nám. (Nem azért, mintha hetett megváltani egy má- eddig nem így történt vol­sik ember megrablásával. A na, de a példás büntetések­lopottnak nincsen értéke, nek megvan a szerepe.) csak annak, amiért megdől- Szükség van természetesen gozunk. Nem tudtuk még rendkívül intenzív pedagó­ezt a kilátástalanságot le- giai, pszichológiai tevékeny­helő rendszert sem úgy el- ségre, de legjobban a mun­marasztalni, hogy a 17 éves kára nevelési-e. Csak becsü­tolvaj, vagy betörő szemé- letes munkával lehet szé­lyes felelősségét ne húztuk pen, nyugodtan élni. Az élet volna alá magunk között. nem kávéházakon, lokálokon _ - .. .. , keresztül vezet a társada­M°lomneakaZaUJ Sába í°mhoz * a boldogsághoz, varrhának^ olyasmit, ^nfért b™Tn * ^^ ÖS" a társadalom nem felelős egyértelműen. Ha még a SIKLÓS JÁNOS Szerda, 1965. március 10. DÉL-MAG TARORSZAQ 3

Next

/
Thumbnails
Contents