Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

fóruma BESZELGETES * az egyénről, közösségről Bírósági ítéletek SIKKASZTOTT — MÉGIS ÜZLETVEZETŐ LETT A szegedi Kossuth Halá­szati Tsz Roosevelt téri csár­dájában előbb üzletvezető­helyettes, majd üzletvezető jogviszonyt megállapíthas­sák. Nagy körültekintéssel kell azonban vizsgálni, hogy a közeli rokonok közötti munkaszerződés valódi mun­kaviszony létesítésére irá­nyult-e, s nem színleges iután a bátorság, szerelem, a magatartás, az esz­£ " mény kérdéseit igyekeztünk már megtárgyalni be­szélgetéseinken, most — mintegy bezárva a sort — az efyén és a közösség szerepét, egymásra hatásét boncol­gattuk néhány órán át az újságíróklubban. A vita részvevői közül néhányan már jelen voltak a korábbi összejöveteleken is, úgyhogy még a „kötelező" hallga­tási időt se kellett nagyon kivárni, máris benne vol­tunk á témában. ez a abban leményt alkotott a közösség, közösséggel. S hogy az bizony nemigen ugrándo- tévhit szertefoszlott, zott. Az igazság gyakran nagy szerepe van társaim­fájni is szokott. Nem vitás, nak, akikre nem hatott a egy-két emberre szabályosan kívülállók véleménye. „rászántunk", de meg is lett a foganatja. GYÖNGYI: Az én pálya­választásommal is összefüg­GYÖNGYI: En ezt sokkal gésben van az a közösségi jobb, sokkal hasznosabb ne- érzés, amely bennem kiíej­velési módszernek tartom, lődött. Nagyon szeretek em­X mint amilyenről Béla szá- berekkel foglalkozni, megfi­„-r „ . , , , „ , molt be. Még akkor is, ha gyelni rejtett tulajdonsá­BÉLA: Azért merek első- Nekem, sajnos, más a vé- ^ .g bevált" egyszer Az gaikat is. Ügy gondolom, nek megszólalni, mert ha leményem. Már negy eve , ugyanis sohasem sza- ezt adottságomat legin­valaki tudhatja, nekem fel- vagyok ifivezető az úttoro- kadhat ki a közösségből s kább mlnt orvos, ídeggyó­tétlenül tudnom kell, hogy ben, s mi is megpróbálkoz- a közosségnek nem is sza- — a közösség mit jelent az tunk ezzel a módszerrel. Azt ^ kitasznással próbálkoz­egyén számára, s az egyén tapasztaltuk, hogy ha min- nja Kétélű fegyver az ilyes­akkor nincs mi, igen könnyen előfordul­mint foglalhatja el légin- denki „Jani", kább helyét a kollektívá- aki elvégezze a munkát. hab hogy végképp eive,szít­ban: hét éve lakom kollégi- Mert ugye, parancsolni még- jük azt_ akivel szemben umban, intézetben. Máskép- iscsak könnyebb, mint enge- jlyen nitgtorlást próbálunk pen el sem tudom képzelni delmeskedni. használni a t^«bc.nte1Srkfbtétt KATALIN: Még * ide" L. KATALIN: Nem is szól­sz zá a mivé váU Mert ne ig "F ,f,c,eJten? el> hogy va róla, hogy többnyire meg hi^c ^nki holv a kolleté »leegtunk tevaly> amlkor sem valósítható, hiszen min­v élit elszüVkhPaz emS " elöadas utón bgy akad egy-két ember, ba­e1®4 fia bozzaszoló sem akadt, rát> barátnő, aki pártját fog­' JUlU trlN lít P®dig épP«i ellenőrzést kap- Ja,\ meg-szegi a blokádot set, szerintem, semmi nem lunk a^^ a hozzászólá­segítheti annyira elo mint sokclt iselőre kiosztjuk, hogy a barati, őszinte, elvhu kő- felkészülhessenek rá. zosseg, melyben mindenki ÉVA: És ez jó megoldás? gyász fejleszthetném ki ÉVA: Akárcsak Gyöngyi, én is az orvosi hivatást vá­lasztottam. Ahogy mondom, a hivatást! Előbb az orvosi szakot végezném el, utána a biokémiát, hogy onkológus lehessek. Béla: Ügy látszik, most mindannyian úgy mutatko­zunk be, hogy elmondjuk legszebb vágyainkat, terve­inket. Na jó. Én a kémia szerelmese vagyok. Nemrég, BÉL A: Mi sem akartuk amikor a külföldi ösztöndíj végképp kitaszítani említett megpályázásához szükséges tudja, érzi szerepét. Fontos­ságát és kötelességét is. N. KATALIN: Éppen ez az: vajon mindenki érzi kö­telességeit is a közösséggel társunkat, s nem is tettük meg. Csupán csak megijesz­tettük. Abban tökéletesen igaza van Gyöngyinek, hogy ez nem m'ndig használ. Ná­felvételi vizsgára készültem, ismét tapasztalhattam, mit jelent az egyén számára a közösség. Társaim naponta érdeklődtek, biztattak leve­leikben, bent az intézetben pedig a kisebbek elvégezték helyettem az én közösségi munkámat is. zösségnek, a közösségért lett volna ilyen egyértelmű az elhatározás, ha csak attól dolgozni. Azok is többnyire tertottunk vol hogy a kö. a vezetosegi tagok kozul k^ származik ""í"* •• ..£yakran véglg buta elszólásából, máskülön­lllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllM volt Ficzere Mihályné Sze- megállapodás-e. ged, Szent László utca 23. Az adott esetben — álla­szám alatti lakos. Több hó- pította meg a Legfelsőbb napon keresztül úgy kalku- Bíróság — a felperes család­lálta a halételekhez szük- jávai együtt M. J.-ék ház­séges nyersanyagok árát, tartásában és lakásában él, hogy a regi árakat vette M. J.-né vezeti a közös ház­aiapui. Ezzel közel 35 ezer tartást, s mint anya, illetve forinttal károsította meg a nagyanya gondozza a gyer­fogyasztókat. De nemcsak a mekét, s az unokáját. Több burkolt áremelés miatt ke- mint három évig ellenszol­rült a bíróság elé; sikkasz- gáltatást nem kapott, s ma­tott is. A szabadtéri játé- ga sem tekintette tevékeny­kok idején a csárda előtti ségét úgy, hogy munkavi­téren árusított egy pavilon- szony alapján végezte. A ja is a halászati szövetke- felperes — állítása szerint Zetnek. A bevételt Minik — csak azóta fizet az anyó­Imre pavilonvezetőnek min- sának havi 000 forintot, den este fel kellett volna amióta őt a térsadalombiz­adnia postán a szövetkezet tosítási szervnél bejelentette, címére, Ficzeréné azonban A Legfelsőbb Bíróság rá­elkérte tőle a pénzt, s el- mutatott: a felperes és anyó­sikkasztotta. sa életkörülményei azóta Most derült ki, hogy Fi- sem változtak meg. Ha a czeréné korábban, mint a felperes fizet is azért, mert vendéglátóipari vállalat al- az anyósa a közös háztartás kalmazottjá, a rábízott üz- ellátása miatt másutt nem letben is megkárosította a léphet munkaviszonyba, ez társadalmi tulajdont. Ezért nem jelenti azt, hogv vejé­akkor 6 hónapi szabadság- nek biztosításra kötelezett vesztésre ítélték, de bünte- háztartási alkalmazottja lett, tése letöltését próbaidőre mert ennek a per adatai felfüggesztették. Erről tu- ellentmondanak. Viszonyu­dott annak idején a halá- kat nem lehet munkavi­szati tsz vezetősége, mégis szonynak tekinteni, mert en­alkalmazták Ficzerénét üz- nek jellegzetes ismérvei: a letvezetőnek. A csárdában függőség, az alárendeltség elkövetett bűncselekménye- a személyi lekötöttség és á kért most 1 év és 2 hónapi munkaviszonnyal kapcsola­szabadsagvesztésre ítélte a tos széleskörű utasítási jog Csongrád megyei bíróság, s nincsenek meg. Az sincs le kell töltenie a korábban megnyugtatóan bizonyítva felfüggesztett 6 hónapot is. hogy a felperes valóban fi­A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG aet-e munkabért az anyósá­HATAROZATA nak- Ilyen körülmények kö­KÖZELI ROKONOK zött jogszerű volt a társa­MUNKASZERZÖDÉSÉRÖL dalombiztosítási szerv határ Sz. F. budapesti lakos az rozata. anyósát M. J-nét háztar- LEÁNYKÉRÉS tási alkalmazottkent bizto- im«ivmi sításra bejelentette ASZÓT HUSÁNGGAL társadalombiztosítási főigaz- A rendőrség előtt jól is­gatósága a bejelentést ha- mert garázda állt a bíróság tálytalanftotta, mert azt ál- előtt Laczkó János sándor­lapította meg, hogy az asz- falvi lakos személyében. Ko­szony nem munkaviszony, rabban még mint fiatalkorú hanem rokoni kapcsolat bűnösnek kellett felelnie alapján vezeti vejének ház- azért, hogy anyját és apját tartását és gondozza gyer- súlyosan bántalmazta, ami­mekét. Emiatt Sz. F. pert ért azok nem adtak neki indított a főigazgatóság el- italra pénzt. Ezért 6 hónapi len. szabadságvesztést ítélték, s A Legfelsőbb Bíróság tör- ebből 2 hónapot elengedtek vényességi óvás alapján fog- neki. lalkozott az üggyel. Határo- Alig szabadult ki a bör­zatában a társadalombizto- tönből, máris újabb bűncse­sítási jogszabályokra utalva lek meny t követett el. Éjnek megállapította: a betegségi idején és ittasan betörte biztosítás — bizonyos kivé- Sándorfalván Szalma Mi­telekkel — kiterjed minden hályné házának kapujut, munkaviszonyban álló dol- maJd egy husánggal ütötte­gozóra, aki a munkáltatója verte a lakás ajtaját. Be­részére munkabérért munkát val'ása szerint mindezt azért végez. Jogszabály nem tilt- tette' h°Sy feleségül kérje ja munkaviszony létesítését Szalmáné leányát, közeli rokonok között. An- A dühöngő leánykérőt 8 nak sincs akadálya, hogy ilyen hónapi szabadságvesztésre esetben a betegségi biztosítási ítélte a megyei bíróság BÉLA: Én kétleim, hogy célravezető-e igazain. ÉVA: Anmál is inkább vi- lunk is vo't o^an akit szemben? Mondd csak, Béla, tatható célszerűsége, mert v,egul,,™eg .32, ra^-elbol is nálatok nincsenek olvanok, ritka az a gyerek, aki ilyen el kellett tavoliteni. De hat akik képtelenek elvégezni a módszemek beadja derekát, "elsősegek mindig elofor­rájuk háruló munkát? Igaz, hogy most két szélsősé- aulnaK­BÉLA: Hazudnék, ha azt Padára hivatkozom, de N KATALIN: Hogy a kö­mondanám, nincsenek. Hát ** olym *f van, z^ég miként hathat az nersze hoev vannak Volt síkit sem széP szóval, sem egyenre. arra én magam is Il^l'van tórsunT if'aki azt méS szebb szóval nem bír- Példa vagyok. Pedagógus ISe val^Mv melratnáltó tunk megváltoztatni, jobb -szeretnék lenni. Azért is, ISt rá belátásra bírni éveken át. Az mert családunk szinte „pe­téztünk, de azután^ két egyikre mindent ráhagynak dagóguscsalád" és azért is, szalmaszálat sTm volt otthon a szülei, ezért azután mert m nden vágyam, hogy szaimas^idi sem . nk : ieDerea róln magam is formaihassam a már hajlandó kereszt- a mi szavunic is lepereg roi«. , , icllr>mét arculatát he rakni Csakhoev a közös- A másik pedig szinte meg- *ozosseg jenemet., arculatai. rée^Irlem azadolfia hoS magyarázhatatlan eset: ami- BRIGITTA: Én is a taná­^n^cSTon az ilven rt- közénk került, csendes ri pályát választottam. En­^^^ MinAhink. volü mo pedig akár elmo- nek ürtigyén elmesélj irtás nevelőotthonban olvan hetne prédikátornak ts. hogy r°lam egj- időben azt ^ TörT ^kl^nyrat BÉLA: Néha sikerül a neve- mondták, hogy bajom van a alakult kir hogy kivétel nél- '«> "eha nfm. E mondok egy kül mindenkinek jut vala- esetet, amikor sikerült. Egyik X milyen hasznos feladat, ami- ^^^Tktó k™^ Ha már ilyen sok mindent elárultak magukró1 3 ben. hogv ugy mondjam, ha- Sf n™ ArtpttLk vril beszélgetés ifjú résztvevői, teljes nevük sem ma­tásköre van, amit neki kell ^ üy"; radhat homályban. Tehát a lányok: Fritz Brigitta IV/C-s, megcsinálnia. Ha pedig eset- ^Uf szívókkal érez- Lakatos Katalin ni/C~s, Miksi Éva, Nagy Katalin IV/A-s leg elhanyagolna munkaját, "j™?*114 .f3^1és Sisák Gyöngyi III/D-s a Tisza-parti gimnáziumból. A mindig akad önkéntes vál- fotó1 , fiúk ugyanonnan jöttek: Rózsik Béla IV/B-s, Lonkai Gábor lalkozó, aki elvégzi helyette. aa ^. »• ni,T)-s. Gyöngyi az iskolai KISZ-bizottság titkára, Béla az L. KATALIN: Na látod, • o v^iLiUl A hatás iskolában alapszervezeti, az intézetben bizottsági titkár, ha a ti fegyelmezett közös- N Na De a többieknek is mind van felelős KISZ-funkciója. régetekben is előfordul a így hát az egyénrő1- közösségről szóló vita is véget rendbontás, akkor mit esi- Vf1®. , ",eggoaGPrat"SS ért. S mint a bevezetőben említettük, ez a sorozat be is náljunk mi, amikor nálunk J" , fejeződik ezzel. Az talán mégsem felesleges, ha mind a 30-40 fiatal közül legfel- Ebbo£ a ^ ^n négy beszélgetés tartalmának és tanulsagainak összefog­jebb 10-15 hajlandó a kö- UlTUZU jNG^ lalásával még egyszer jelentkezünk. L. KATALIN: Csatlako­zom az előttem felszólaló­hoz: én is vegyésznek készü­lök. Most aztán minden szem afelé irányul, aki még nem nyilatkozott. GÁBOR: Is, is, is. Magyart és franciát akarok tanulni, elvégezni a KÖJÁL techni­kusi tanfolyamát, vagy ha nem sikerül, akkor sem esek kétségbe: megyek dolgozni a kábelgyárba, lehetőleg a műanyag-részlegbe. F. K. kell könyörögni a gyereke­ket, hogy valaki vállalkoz­zon közülük például a kül­ben igazat adunk neki. GÁBOR: Igein, ez érdekes politikai beszámolóra. Á vá- és fontos következtetés. Kö­lasz rendszerint az, hogy zöttünk is él egy fiú, akinek miért éppen én?" a gondolkodásmódjával, ma­N KATALIN: Nyilván at- gatartásával sehogysem ér­tói is függ, mikor csináljá- tünk egyet. De hiába mond­tok ezeket a beszámolókat. íuk neki, hiaha akarjuk el­A túlsók értekezlet szintén hallgattatni, nem bírunk ve­nagy tehertétel, utóvégre fe- Valószínűleg a csalódban nap mint nap csak nem le- uralkodó légkör az oka az het bent maradni az iskolá- ellenallasnak. ban KISZ-munka miatt. L. KATALIN: Vigyázzunk L. KATALIN: Ez igaz. de csak! Tizennyolc éves korá­ié is tudod jól, hogy kifő- ban már nem szabad csupán sasokért sem megy a szom- a családra hárítani a felelős­szódba sok fiatal! „Én rossz séget. Lehet, hogy otthona tanuló vagyok nekem tanul- rossz hatással van ra, de ő ni kell'' - mondja az egyik, már észrevehetné ezt, merle­/Megy a vonatom" — veti gelhetné, hogy hol az igaz­ellen a másik. „Otthon kell ság, s ebben segíteni is le­segítenem délutánonként" — hetne neki. szabadkozik a harmadik, GYÖNGYI: Könnyű ezt amikor megkérjük, hogy esi- mondani! Hiszen végig sem náljon meg valamit N. KATALIN: Csakhogy ti azt is tudjátok, kinél jo­gos a kifogás, kinél nem. Tehát könnyen vitába száll­hattok velük. Igaz? hallgat bennünket. GÁBOR: Higgyétek el, már nem is akarjuk meg­győzni. Kár az erőlködésért. L. KATALIN: Lehet, hogy akiről ti beszéltek, olyan r KATA11N- Tpar raak kivételes eset hogy nektek L LL ir van igazatok, amikor szin­^Sj S te lemondtatok arról, hogy effele vitatkozas. a közösség tagjává tegyétek. ÉVA: Már megbocsássatok, Általában azonban más a ha egy kicsit más vágányra helyzet. Nagy segítség ilyen terelem a beszélgetést, de én szempontból, hogy bevezet­vissza szeretnék kanyarodni ték a magatartás és a szor­Béla egyik megállapítására, galom külön osztályozását. Azt mondta ugyanis, hogy a A félévi osztályozó konfe­közösség számára sokat je- rencia előtt nyíltan megtár­lent, ha mindenkinek van' gyaltuk egymás „viselt dol­pontos beosztása, feladata, gait". S akiről lesújtó vé­G. Riklin: Az cWá szeletem Lehet, hogy nem hisznek majd nekem, mégis elmondom, amit aka­rok. Aztán ki-ki vonja le a követ­keztetéseket. Egyik megbecsült intézményünk­ben közgazdászként dolgozik, korá­hoz illő fiatalos hévvel, Csungucsi­kov eltárs. Soha senki nem mondott róla semmi rosszat. De egyszer hir­telen kicsúszott lába alól a talaj. Ügy tűnt neki, hogy a földgolyóbis meg­gyorsította forgásét. Ügy érezte, még a járdák aszfaltjából is ibolyák dug­ják ki a fejüket, s minden ember — még a társbérlő is — egész nap mo­solyog. Röviden szólva, a köagazdász sze­relmes lett. Először életében. Először! Nincs ebben semmi különös, köztu­dott dolog, hogy legalább egyszer — beosztásától függetlenül — minden­kit elér a szerelem. Zontyikovával a főigazgatóság egyik kibővített ülésén találkozott. A leánynak a termelési hulladékok ésszerű felhasználására mondott fel­szólalása lángra lobbantotta a szívét. Csungucsikov tüstént, ott az ülésen, munkaidőben, elvesztette a nyugal­mát. Néhány nap múltán rászánta ma­gát, levelet írt a lánynak. Nem vers­ben, prózában. Prózában írta. de csaknem versnek tünt. Kiváltképpen az alábbi mondat sikerült: „Nem ta­lálom helyemet, Csunguncsikov ma már nem az, aki volt". A modern Rómeó nem ismerte Jú­liájának lakáscímét, s ezért a főigaz­gatósághoz küldte a levelet, ahöl a lány dolgozott. Ott a levelet félreér­tésből iktatták. Az iktatóból pedig a főnök kék dossziéjába került. A főigazgatóság vezetőjének sem ideje, sem lehetősége nem volt arra, hogy minden levélben tüzetesen el­mélyüljön. Egy pillantást vetett a levélre, s nyomban tudta, miről van szó. Igen, valaki munkahelyet keres, de nem talál. Panaszkodik. Kire? Nos, itt a név: Csunguncsikov. A fő­nök piros ceruzával rávezeti: „Intéz­kedés végett lássa Csunguncsikov". Amint ez várható volt, a lángoló szerelmi vallomás az iktatóba kerül­ve hivatalos irattá vált, s a No. 734 47. számot kanta. A főigazgatóság vezetőjétől Galina Szemjonovna titkárnőhöz került. A precíz titkárnő bejegyezte az akta számát saját nyilvántartó könyvébe és továbbította az iratot ahhoz a szektorhoz, ahol a szerelmes közgaz­dász, Csuguncsikov dolgozik. A No. 734/47. ügyirat tíz nap múl­va Csuguncsikovhoz került. A köz­gazdász a No. 734/47. számmal ellá­tott szerelmi vallomására pillantva elsápadt és ... ... és nem sokat gondolkozva rajta — pedig jól meg kellett volna gon­dolnia! — széttépte a hivatalos ak­tát és a papírkosárba dobta. Röviden szólva, szörnyű hibát vé­tett és tiszta életrajzára sötét folt került, ö azonban egyelőre még semmit sem gyanított. Másnap megnyugodva leült, hogy új levelet írjon Zontyikovának. Egyet­len sort vetett még csak a papírra, amikor megszólalt a telefon. Galina Szemjonova, a főigazgató­ság vezetőjének precíz titkárnője igen udvariasan emlékeztette: — Csuguncsikov elvtárs, önnél van a No. 737 47. számú ügyirat. A fő-, nök várja a választ. öt nap múlva újabb telefonhívás: — A főnök várja a választ. Egy hét múlva az iktatóból jött a sürgetés. Kiderült, hogy az egész fő­igazgatóság óriási izgalomban vaji) hol a No. 734/47. számú ügyirat? Ml lesz a válasszal? Hol a válasz? A főnök várja ... Hiába várja ... Csuguncsikov kije­lentette: — Az ügyiratot elvesztettem. — Micsodaaa? — Elvesztettem. — Felháborító! írásbeli magyará­zatot kérek. A szerelmes közgazdász egyelőre félretette a Zontyikova számára meg­kezdett levelet. Most nem ért rá. Sür­gősen jelentést kellett írnia a főnök számára. Néhány nap múlva aztán megér­kezett az utasítás: „Csuguncsikov közgazdászt a fon­tos hivatalos okmányok hanyag ke­zeléséért szigorú megrovásban része­sítem". Ma szakszervezeti gyűlés lesz a főigazgatóságon. A napirenden ez a pont szerepel; „A dolgozók levelei­nek kérdése — Csuguncsikov elvtárs ügye". Feltétlenül elmegyek erre a gyű­lésre. Később majd beszámolok róla hogyan ért véget. Ám előre tudom, hogy Zontyikova heves kifakadásra készül Csuguncsikov ellen. ..Lehetetlen dolog, elvtársak — fogja mondani izgatottan —, lehetet­len dolog, hogy valaki elveszítse a dolgozók leveleit! Talán abban a le­veiben, amelyet Csuguncsikov elvtárs elveszített, valami nagyon komoly dologról volt szó?! Talán egy ember sorsa függött tőle . .." Fordította: Dosck Lajos Szombat, 1965. március 6. DÉL-MAGYARORSZÁG 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents