Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

Közéletünk hírei MAGYAR DELEGÁCIÓ DR. ADOLF SCHÁRF TEMETÉSÉN Az Elnöki Tanács és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány képviseletében magyar delegáció vesz részt dr. Adolf Scharf osztrák köztársasági elnök március 5-i temetésén. A delegációt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára vezeti, tagjai: Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és Sebes István, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete. A MAGYAR PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG KRAKKÓI LÁTOGATÁSAI A magyar parlamenti kül- a városi tanács elnöke vadöttség Krakkóban meglá- csorát adott a küldöttség mn3^3 N?Wv "w*®! tiszteletére. A magyar parmn Kohaszati Kombinátot, a . . mezőgazdasági főiskolát, a Iamentl küldöttség ma este Wawelt és Krakkó más tör- érkezik vissza a lengyel főténelmi nevezetességeit. Este városba. A MAGYAR SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG JEREVÁNBAN A Szovejtunióban tartóz- opera- és balettszínházban kodó magyar szakszervezeti rendezett, küldöttség Brutyó Jánosnak, A találkozót nagyszabású a SZOT főtitkárának veze- hangverseny zárta be. tésével részt vett azon a A magyar szakszervezeti baráti találkozón, amelyet küldöttség tegnap este hataz örmény Szakszervezeti Tanacs a jereváni állami szatért a szovjet fővárosba. Idén 520 fsz-üzemegységet villamosítanak A Magyar Villamosművekhez most beérkezett öszszegező jelentések szerint a múlt évben nagy lépéssel haladt előre a mezőgazdaság villamosítása. Az áramszolgáltató vállalatok 730 termelőszövetkezeti üzemegység villamosítását kapták feladatul. A tervet azonban túlteljesítették:' 790 üzemegységbe juttatták el az elektromos energiát, 810 kilométer nagyfeszültségű vezeték, 14 kilométer kisfeszültségű bekötővezeték és 889 transzformátorállomás megépítésével. A túlteljesített program végrehajtásához a Földművelésügyi Minisztérium 127 133 forintot bocsátott az áramszolgáltató vállalatok rendelkezésére. Az idén 100 millió forintot irányoztak elö a termelőszövetkezetek villamosítására. Ebből az összegből 570 kilométer nagyfeszültségű, 10 kilométer kisfeszültségű vezetéket, 500 transzformátorállomást építenek. Így 520 termelőszövetkezeti üzemegységben gyulladhat ki a villany és használhatnak elekromos gépeket. Az 1965. évi program végrehajtásával az előírás szerint 3079-re szaporodik a második ötéves tervben villamosított termelőszövetkezeti üzemegységek szama. Ezt a tervelőirányzatot azonban az áramszolgáltató vállalatok előreláthatólag túlteljesítik. (MTI) Mezőgazdasági szakm unkásképzés A mezőgazdasági szakmák, szakmunkás-továbbképzési szakok és a betanított munkás-munkakörök képzési jegyzéke 16 mező- és erdőgazdasági szakmunkát tarHűséges munkatársam, a gép A vetélő, szemmel alig kö- te. — Ezeket a gépeket — vethető gyorsasággal suhan mutat rájuk — már megszokát a láncfonalak között, s tam. A termelésben is jobtompa kattan ás sai jelzi, hogy ban haladok velük átért az ellenkező oldalra — — A kedve is jobb annak * vetélöszekrénybe. Csúcsos- a szövőnőnek, akinek álra csiszolt fém vége befúró- landó gépei vannak — kezdi dik a pikkelybe, egy pillanat Kiss Mihályné. — Aki ismeri töredéke alatt „kipiheni" a a gépét, az könnyen észrevegyors iram fáradalmait, hogy szí rajta a „hibát", javíttatni a kar gyors, lökésszerű biz- is jobban tudja a mesterrel, tatására megismételje és Érdekem, hogy jó „karban" folytassa útját tartsam, hogy állandó tisztaCsattognak a vetélők. üte- ság és rend legyen a portámes zajuk dallamától kísér- non. hiszen ha elhanyagove, ahogyan sokasodnak az lom ezeket a tennivalókat a egymáshoz simuló millimé- termelésemen, és a kereseteterqk nő, hosszabbodik a kenderponyva. Az újszegedi gyár szövötermében 359 gép szúját' „második énemmé vált" — Az a „bajunk", hogy minden gépen egyformán tudunk dolgozni. Ezért azután ha a szükség úgy kívánjaminket „öregeket" tesznek a kényesebb munkára De az új helyen csak nem keresek rok és hengerek összessége annyit — pedig nem tartom a szövőgép. Élettelen; méret magamat utolsó munkásnak Ábrahám Györgyné azért nem panaszkodhat. 1940 óta jön „kedvenceihez" minden műszak kezdetén. — A megszokott gép olyan, mint az ember saját végtagja — vallja és vigyáz is rájuk féltő gonddal, mint a maga egészségére. — A gépemnek lelke van! Egy munkapad az ember második énjévé válik. Ügy tartom tisztán a gépeket, meg azok környékét, mint az otthonomat. Ábrahám Györgyné 25 men láthatom a gépek „bosz- évet töltött a most is általa hajtott" gépek mellett. Né— közte vagy negyven típus — veri a munka ütemét szövi a szövetet ha kiismerem szokásait..." Élettelen vasból farmált idomok, fából faragott kaés szabványszerint összerakott test — amelybe „életet" az emberi kéz „lehel". A gép pedig hűséges, mintha megértené g szándékot, követi a munkás akaratát, engedelmeskedik mozdulatainak. Ügy ránézésre nagyjából egyforma valamennyi. Egyik szélesebb, a másik meg keskenyebb árut sző. van amelyiken a vékonyabb fonállal haladósabb a munka, a másik meg szőnyeg, vagy ponyva készítésére alkalmas. De funkciója mindegyiknek egy: szövetet „szül" valamennyi. — Egyformák valóban? — Nem. Mindegyiknek más-más a beállítottsága — mondja Szél Ferencné. — Én már dolgoztam néhány helyen itt ebben a munkateremben. Tudom, hogy mindegyik gép más-más, mindegyiknek meg kell ismerni a fortélyát. Akkor lesz hűséges segítőtárs a munkában. — Ha kiismerem a gép , /szokásait" könnyebben, jobban dolgozom. Ha csak egy-egy napra kerülök mellé nem tarthatom biztosan a kezemben irányítását. Ilyenkor mégegyszer olyan erővel dolgozom vele. — Szél Ferencné már ötödik éve gazdája két gépnek. — Sokszor a „hangjukból", mozgásuk üteméből, a vetélőcsapódás zajából érzem, hogy valami „baja" van. „érdekem, hogv rendben tartsam" — Már elmúlt az az idő, s így sokat felejtettem az akkori mindennapos „kínlódásokból", de azt tudom, hogy roppant rossz érzés, ha valakinek nincs állandó, megszokott gépe. — Juhász Mária három év távlatából emlékezhet vissza arra az időre, amikor még nap mint nap a hiányzók gépeit kezel— mint a megszokottan. — ha „beszélget" is velük — elpanaszolja nekik bánatát, s azt is „megérzi" ez a két „munkatárs", ha öröm éri — s ha nagy gondok gyötrik megnyugszik a közelükben. ... mert a munkásnak olyan a gépe, mint a jó barátja. Segítőkész, ha érzi, hogy megbecsülik a munkában, az első és legfontosabb „munkatárs!" Méry Éva talmaz. Mezőgazdasági gépszerelőket ezentúl iparitanuló-intézetekben és szakközépiskolákban, növényvédő gépészeket pedig csak szakközépiskolákban képeznek. A mezőgazdasági szakmunkásképzés 2 gépészeti — növénytermesztő és öntözéses növénytermesztő gépész —, továbbá 7 állattenyésztési, 4 kertészeti és erdészeti szakmára terjed ki. A felnőtt dolgozók az állattenyésztési és kertészeti szakmák mindegyikét egyéni tanulással is elsajátíthatják. Intézményes továbbképzést 9 szakmán belül 21 szakon szerveznek. Így például a növénytermesztő gépészekből lehet többek között mezőgazdasági gépkarbantartó-szerelő, vagy vetőburgonya-termesztő, a zöldségtermesztő szakmunkásokból pedig dohány-, hagyma-, fűszerpaprika-, dinnye-, kertimag- vagy gombatermesztő, illetve magvizsgáló. A mezőgazdaságban eddig csak a traktorvezetők számítottak betanított munkásnak Most 30 további munkakört jelöltek ki, amelyeket a mezőgazdasági dolgozók erre a célra szervezett tanfolyamon, munkacsapat- vagy brigádfoglalkozáson, illetve egyéni tanulással sajátíthatnak ri. A képzési jegyzék meghatározza a képzés megszerzésének alsó korhatárát, ami a legtöbb munkakörnél 16, egyeseknél 17, illetve 18 év. (MTI) CSÍRÁZIK A BURGONYA (Somogyiné felvétele) A háziasszony vigyáz a gumókra, mint a hímes tojásra, nehogy egynek is letörjön a fakadó csírája. Ügyel arra, hogy mindegyik láda egyenletesen melegedjék Kisbodri Bélával, a tiszaszigeti Búzakalász Tsz foga tusával kocsiztunk a határban, s ő említette először: — Ha jó lesz az idő, most olyan sok korai krumplit termel Tiszasziget népe, amennyi talán még sosem volt. A készülődésekből gondolom ezt. Minden házban dugig van már a kiskonyha, a nagykonyha, néhol még a tiszta szoba is krumplis ládákkal, csíráztatják a vetőmagot. Mondom: szeretnék egy ilyen fényképet. — Hiszen megcsinálhatják akár minálunk is. Édesapám háztájijával együtt másfél holdat akarunk vetni. — Az öreg Kisbodri háza szomszédos a fiáéval. A fényképből azonban nem lett semmi, mert olyan sok krumpli volt a konyhában, hogy be sem fértünk a géppel. Ifjabb Kisbodriéknái is csak a vetett ágy tetejéről sikerült lencsevégre kapni a ládahalmok egy részét. Körbe a kemence mellett tucatjával a ládák. A fiatalasszony meg a nagymama is — özv. Hali Jánosné — naponta talán százszor is átnézik a ládákat. S ha az egyikben avatatlan szemnek láthatatlan módon lasabban fejlődik a csíra, azt azonnal magasabbra, melegebb helyre teszik. Amelyik gumó pedig vékony cérnacsírával hajt, azt egy kettőre kidobják a többi közül. Mert ez betegség jele. — Most már erősen fűtünk a magra — mondja a fiatal gazda. — Három hét múlva — ha a talaj kicsit már felmelegszik — vetni akarunk. Tiszaszigeten egyébként már nagy múltja van a korai burgonya termesztésének. Ezt a nagyszerű termelési hagyományt fejlesztik most tovább. S erre nagy szükség van: a burgonya az ország második kenyere. Minden párttag agitátor gyakran emlegetjük, hogy az üzemekben, hivatav lókban, az élet legkülönbözőbb területein milyen nagy szükségünk van a dolgozó emberek aktivitására. Aa újszegedi szövőben, a több mint 3 millió négyzetméter jó minőségű len-kenderszövet készítéséhez, a ruhagyárban; a kétrészes munkaruha és a munkaköpeny gyártásának gépesítéséhez, a szalámigyár rekonstrukciójának az első félév végéig történő befejezéséhez stb. Aktivitásra van szükség a szakszervezeti mozgalomban, a dolgozók ügyesbajos problémáinak intézésében, a balesetelhárításban, a szocialista munkaversenyben. Nincs szebb és nemesebb kommunista feladat, mint szüntelenül szítani az aktivitás lángját, hogy csapjon minél magasabbra, s adjon lendületet e napokban felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak. Mégis gyakran megesik, hogy üzemi termelési tanácskozásokon; szakmai értekezleteken csak kevés szó esik politikai kérdésekről. Igaz, ma jól dolgozni annyit jelent, mint helyesen politizálni, mégis mintha a pártszervezeti vezetők viszolyognának az agitáció hallatától. Üzemi gyűléseken többnyire a felsőbb pártszerv küldöttétől várják, hogy konkrétabban szót ejtsen a politikáról. Vannak, akik mindent érthetőnek tartanak, s azt mondják: elvégzi az agitációt a sajtó, a rádió, a televízió. Mások az agitáció fogalmát színehagyott jelzővel illetik, s azt mondják, régen megkopott. Rossz csengése van ennek a szónak, különösen ha párttagok szájából hallja az ember. Nem a szót sérelmezem, hanem e fontos párttevékenységgel kapcsolatos értelmezését. Az agitáció ma sem színehagyott, kopott. Legfeljebb évekkel ezelőtt egyes merev formái, s a célt tévesztett módszerek koptak ri, váltak alkalmatlanokká. Elvetettük a kinevezett agitátorok, a népnevelő csoportok szisztémáját. Egyes pártszervezetekben azonban, mintha a csoportformával együtt elvetették volna a népnevelés magasztos munkáját is. Elvetettük a pártban a merev agitációs formákat, de viszont alapelvvé tettük, hogy minden párttag eszméink terjesztője, a párt politikájának hirdetője, környezetének nevelője. Más szóval, minden párttag agitátor. Ma a kommunista kötelesség teljesítéséhez, a népnevelő munkához senkinek sem kell külön megbízólevél és nem is kap népnevelői igazolványt Minden párttagnak, tagjelöltnek, valamennyi kommunistának a párt szervezeti szabályzatából adódó kötelessége az okos, vitázó, sokoldalú, elemző politikai eszmecsere a környezetében levő pártonkívüliekkel. De nemcsak arról, amit mi akarunk mondani az embereknek, hanem arról is szót váltva, ami őket foglalkoztatja, hogy elősegítsük a tisztánlátást, az öntudat gyarapodását. Ki ne emlékeznék arra az időszakra, amikor a napi munkát csoportos újságolvasással kezdtük. Elvetettük ezt a szegényes „agitációs" módszert. Ha Szegeden ma az újsággal kapcsolatban valamilyen magyarázatra van szükség, rendszerint azt kell tisztáznunk, miért nem kapják az emberek időben kedvelt napilapjaikat. Biztatás vagy buzdítás nélkül is szívesen olvasnak az emberek napilapot, folyóiratot. Ennek ellenére sem valt és nem is válik feleslegessé a mindennapi rendszeres beszélgetés a dolgozó tömegekkel. Párttagjainknak ma is feladata, hogy rendszeresen megbeszéljék a politikai kérdéseket az emberekkel, azokat is, amelyek az újságokban láttak napvilágot. Nem felolvasásra, hanem politikai tájékoztatást elősegítő, nézeteket kialakító beszélgetésekre, ha úgy tetszik vitákra van szükség. Ezek a beszélgetések nem az előre megszervezett erőltetett társalgást jelentik. Márcsak azért sem, mert a közelmúlt évek politikai fejlődésének eredményeként az emberek általában igénylik az aktív politizálást. Ritka az olyan eset, hogy üzemrészekben, műhelyekben egyesek azt sem tudják, ki a párttag. Ha akad ilyen, az nemcsak a tájékozatlanság jele, hanem azt is jelzi, hogy a párttagok nem vetették észre magukat Tévedés ne essék, nem a hivalkodó, szerénytelen magatartásra, a mindenáron való feltűnésre ösztönözzük a kommunistákat. Ne a feltűnösködés, a tudálékosság, hanem a bátor szókimondás, a nagyobb szakmaismeret, a segítőkészség és mindenkori szerénység jellemezze a párttagot. De ne szégyellősködjék senki a bemutatkozásnál. Jó dolog, ha az emberek tudják, hogy közvetlen környezetükben kik a párttagok, kikhez fordulhatnak bizalommal, kiktől várhatnak és' kaphatnak kommunista segítségnyújtást. Cok és változatos eset tükrében bizonyíthatnánk, ^ hogy vannak dolgok, amelyeket tulajdonképpen soha sem szabad „kipipálni" a pártmunka eseménynaptárából. Ezek közé tartoznak a beszélgetések, az emberekkel való eszmecserék. Ha kevés is a párttagok száma egy üzemrészben, a folyamatos beszélgetés feltételei adottak. S van is miről beszélni, magyarázni az embereknek nemcsak a leegyszerűsített igazságokat. Segítsünk tisztázni a részletkérdések keltette gondolatokat. Fakadhatnak-e gondolatok az új munkaügyi rendelet alapján hozott intézkedésekből, a normakarbantartásból. Ezekről se úgy beszéljünk, hogy csak ók hallgassanak bennünket, hanem mi is hallgassuk meg őket, tanuljunk tőlük. Nekünk, kommunistáknak nincs érdekesebb és íontosabb dolgunk, mint a pártmunka, amelynek lelke a munkatársainkkal való eleven kapcsolat. Ebben részt venni nemcsak szép dolog, hanem minden kommunistának kötelessége is. Természetesen politizálni sokféleképpen lehet. Minden esetben okos szóval, s csak úgy, hogy példát mutatunk a munkában. Jól politizálni azt is jelenti, hogy minden alkalmat megragadunk a termelő munka javítására, az előttünk álló feladatok sikeres megvalósításának elősegítésére. Jelenti azt is, hogy tudásunk, tehetségünk maximumát adjuk közös céljaink megvalósításáért. A z elmúlt évek, az üzemi élet sok-sok ténye számos nagy horderejű párthatározat sikeres megvalósítása beigazolta a párttagok előtt a helyi öntevékenység erejét és fontosságát. Most a párt decemberi határozata, s az ennek nyomán született kormány- és minisztériumi határozatok, rendeletek valóraváltásában is nagy kommunista öntevékenységre van szükség. Ha minden párttag teljesíti kötelességét, elevenebb lesz a pártmunka, minden munkahelyen a politikai aktivitás, a köz érdekében végzett felelősségteljes tevékenység. Ez pedig nemcsak egyszerűen záloga, hanem motorja is a nagyobb erőfeszítést követelő feladataink megvalósításának. 1 NAGY PÁL Péntek, 1965. március 5, QtL-MAG TARQRSZAG 3 \