Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

Amerikai iöld alatti atomrobbantás Az amerikai atomerő-i bizottság közleménye szerint az E®esült Államok ne vadai kísérleti terepén föld alatti atomrobbantást hajtottak végre. A felrobbantott nukleáris szerkezet hatóereje 20—200 kilótonna hagyományos robbanóanyag hatóerejének felel meg. Ebben az évben ez volt az ötödik föld alatti atomfegyver-kísérlet a nevadai terepen. Ahogyan az olvasó látia Postaládák a kapu aiatt További levelek érkeztek a Dél-Magyarország szerkesztőségébe, a „Postaládák a kapu alatt" című, február 10-én megjelent cikkünkre. Az újabban érkezett véleményekből összeállítást közlünk. • Nekem is jobb lenne — írja többek között Igaz György, a Madách utca 2. szám alól —, ha hallanám, hogy mikor koppan az előszobába bedobott újság, s így pár lépés után már olvashatnám a lap friss híreit. Mégis helyesnek tartom a posta intézkedését, mert könnyíti a munkáját fi muzeális tárgyak védelme Megjelent az új múzeumi törvény végieha/tási utasítása Két évvel ezelőtt jelent ügyi miniszter javaslatot meg az Elnöki Tanács 9. sz. tehet az ilyen védett műtörvenverejű rendelete a mu- tárgyak közgyűjteményben zeális vonatkozású emlékek való elhelyezésére, védelméről. Védelem alá A végrehajtási utasítás intartoznak az olyan muzeális tézkedik az ásatásokról és tárgyak, írásos és egyéb em- a régészeti és történeti jelékek, amelyek régészeti, lentöség védett földterületörténeti, természettudomá- tekről is. A muzeális tárnyi, irodalmi, képzőművé- gyak értékbecslésére csak az szeti, iparművészeti, zene- országos múzeumok jogosulművészeti, színháztörténeti, tak. Ugyancsak az országos néprajzi, ipartörténeti, gaz- múzeumok adhatnak olyan da&ági, műszaki, tudomány- bizonylatokat, amelynek történeti szempontból kl- alapján védett tárgyakat emelkedő jelentőségűek. külföldre lehet szállítani. A törvény végrahajtási A megyében levő összes utasítása ez év elején jelent múzeumok olyan űrlapokat meg. Ee a többi között ki- kaptak, amelyeken a muzeámondja: „minden olyan ál- lis emlékeket be lehet jelenlami szerv, társadalmi szer- feni. Akiknek tehát ilyen vezet, szövetkezet, továbbá tárgyak vannak tulajdonukmás jogi személy és állam- ban, a múzeumoktól adatpolgár, akinek tulajdonában szolgáltató lapokat díjmenvagy birtokában a törvény- tesen kaphatnak. Bálint Alajos, a Csongrád megyei múzeumok igazgatója erejű rendelet védelme alatt álló muzeális tár® va® gyűjtemény van, köteles azt az e rendeletben szabályozott módon, 1965. év július hó 1. napjáig bejelenteni. Nem kell bejelentést tenni azokról a magán®űjteményekről és egyedi muzeális tár®akról, amelyeket a most kiadott törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt már bejelentettek. A múzeumok sem kötelesek anyagukat bejelenteni, s azok sem tartoznak bejelentés alá, melyek az alkotójuk tulajdonában állnak." Csongrád megye területén 6 múzeum van. Ezek mindegyike fel van jogosítva, ho® az ilyen bejelentéseket össze®űjtse, és a bejelentéseket a megye központjában levő Móra Ferenc Múzeumon keresztül ahhoz az országos múzeumhoz továbbítsa. amely a védettséget megállapíthatja. 1® például a régészeti és történeti vonatkozású anyagot a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, a képzőművészeti alkotásokat a Magyar Nemzeti Galériához va® a Szépművészeti Múzeumhoz, a néprajzi tár®akat a Néprajzi Múzeumhoz jelentik. Hasonló módon bírálja ed az Iparművészeti Múzeum az iparművészeti, a Természettudományi Múzeum a természettudományi, a muzeális értékű könyveket pedig az Országos Széchenyi Könyvtár. Be kell jelenteni a zene-, had-, sport-, mezőgazdaság- és közlekedéstörténeti emlékeket is. Amenynyiben az országos múzeumok a bejelentett tárgyakról megállapítják, hogy azok valóban védelem alá tartoznak, a tulajdonjog átruházására az engedélyt az illetékes országos múzeumok adják meg. A vásárlásoknál természetesen az államnak van elővásárlási joga. Ezt az illetékes múzeumok gyakorolják. Ha az állam nem kíván elővásárlási jogával élni, engedélyt ad a védett tárgy elidegenítésére. A múzeum nyolc nap alatt köteles elővásárlási jogával élni. Ha a védett tár® épségét veszély fenyegeti, a múzeum köteles a tulajdonost figyelmeztetni az elhelyezés, a kezelés, illetőleg az őrzési mód megváltoztatására. Ha a tulajdonos ennek nem tesz eleget, akkor a müvelödésa postásoknak, akik táskájukban súlyos terhet visznek. Bacsó Sándor, a Takaréktár utca 6. számú házból szintén arról ír, hogy a kézbesítőknek sok emeletet kell járniok, s ennek megkönnyitéséért helyes, ho® a kapuk alatt postaládák vannak. Igaz, hogy vannak betegek, öregek, akiknek nehéz a postaládához lemenni, va® egyáltalán nem tehetik ezt. De ú© gondolom, ha ezek az emberek megkérik a szomszédokat, akkor ők helyükbe viszik a leveleket, újsagokat. A szerkesztőség szükségesnek tartja megjegyezni, ho® az újságokat Szegeden nem ad az ember, akkor különösen megérdemelné, hogy „házhoz" szállítsák az újságokat, folyóiratokat. S akkor, ha nyáron elutazunk, mi történjen? Kérésünk, ho® a postától „kézhez kapjuk" a leveleket, hírlapokat. Mindennap érkezik egy-egy bérházba kéthárom ajánlott, vagy hivatalos levél. Nem értjük, ho© ezekkel együtt miért ne lehetne kézbesíteni a többi levelet is a lakásokba, illetve levelesládájukba. • Bálint Lajosné, a Bolyai János utca 1-ből azt irja levelében, hogy a kézbesítésre nem jó megoldás a kapu alatt elhelyezett postaláda. Rossz, ho® többször le kell menni a ládához és megnézni, ho® megérkezett-e az újság. Vasárnap szeretnénk tovább á®ban lenni, pihenni, s kényelmesen olvasni az újságot. De többször fáradni kell, amíg to- újsághoz jutunk. A ládából, le- mivel nagy a nyílása, a leKözérdekű kérdés A szikvíz és iidfto ital a levelkézbesítők viszik a házakhoz, har.em az ú®nevezett hírlapbetét-kézbesítők, akik a posta állományon kívüli dolgozói. Hírlapkézbesítő Szegeden 83 működik. A város néhány legkülső részére, például a Rókusi feketéíoldekre vábbitja csak a postai vél kézbesítő az újságokat velet még ki is lehet venIlyen postás mindössze né® ni. A gyerekek csintalanságból ezt tették a múlt szombaton. Kérdem, hogyan van í® biztonságban a levelünk, az újságunk? Bene Antalné, Zákány utvan Szegeden. Dr. L. T.-né a kővetkezőket is írja: A dolgozók megfizetik a levél- és az újságkézbesités ca 10. szám alatti lakos, aki árát, sőt időnként néhány — mint írja — 40 éve előíorint „borravalóval" teté- fizetője a Dél-Ma®arorzik azt. Férjemmel együtt szágnak, helyesli a posta intanárok vagyunk és jól tud- tézkedését, a kapuk alatt juk, ho® munkánkat ne- elhelyezett postaládákat, künk kell elvégezni. Ha va- Több olvasónk telefonon laki postás vagy hírlapkéz- közölte szerkesztőségünkkel, besítő lett, számolt azzal, azzal a gondolattal foglalhogy emeleteket is jarnia kell. Reggel, ha tanítani me®ünk, e®ikünknek fel kell szaladnia az újságokkozik, hogy a kapuk alatti postaládák miatt lemond az újságok előfizetéséről. A postaládák ugyanis — mint kai, mert a ládában az eset- mondották — sok bosszúsáleges levélküldemények nem got okoznak, férnek el sőt időközben té- Simon János, Kígyó utca védésből akarki ki is vehe- „ . , . ti. Nekünk havonként 106 2' szam a,attl lakos mar ha" forint értékű újság, folyó- tározott: lemondta az újsáIrat jár. Ha ennyi pénzt ki- gok előfizetését. T~!őí SZItltlUJVéW f Salamon Béla 80 éves o-oi.'/i'f/izf/i/i/t/oao* iniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Ul a Vidám Színpad társalgójában és kibicel. Mellé telepszem. Védencének jHHH! remekül jár a lapja, s odafricskáz az ellenfélnek. — Látja, ez a tudás. Könnyű mosoly az arcokon, a megszokott szivar Salamon Béla szájában, s már újabb tréfa hangzik: — Voltam az orvosnál — fordul felém. — Megkérdeztem tőle, mondja meg őszintén, érdemes nekem e® télikabátot csináltatni? Azt válaszolta: érdemes — csak ne drágát... — U®an, Béla bácsi — szabódom a vicc ellen —, maga soha nem öregszik meg. — Miért, állítatta valaki ennek az ellenkezőjét? — Igen — említem csendesen, kihasználva a derűs kérdést, e® számomra kellemetlen epizódra hivatkozva. — Ezerkilerhszáznegyvenöt márciusában abl,ak" Novotnyjára, későbSzegeden e® randevúnkra bi rádió, televízió szerepén ne®edórával később léseire és köszönti Béla érkeztem. Akkor azt mond- bácsit. Tavaly is na©on ta nekem Béla bácsi: „Fiam, várták és sajnálták, ho® e® ilyen öreg embert nem ^ újságíró—színész sportillik me®árakoztatni". En- kabaréra nem tudott eljönnek már éppen húsz éve... ni_ — Igen, emlékszem — _ fin is sajnáltam, de arca komoly is, derűs is. — majd ms6 alkalommal, De akkor, az más, a há- van még idő ború, a szenvedés öregsége Az ügyelő a másodikat csengeti. — Elnézést kell. Jöjjön be zömbe! Az ajtó nyitva marad, belép a tűzoltó és feddőn néz az itt tilos szivarra. — Csak csutak, nem ég! Kattan az ön®újtó és a mennem az öltövott. Gondolatai vissaaikalandoznak, talán korábbra is, arra az időre, amikor nem játszhatott... Budapest ostromára, a felszabadulásra ... És akkor Salamon Béla, a magyar kabaréművészet több jeles tagjával ™ tűzoltó tűzzel kípódiumra — ismét felgördült a függöny ... — Üzenek Szegedre — mondja kis szünet után —, most a kettős évfordulón. Köszönöm a városnak, hogv húsz évvel ezelőtt etetett és színpadot adott Ettől megfiatalodtam .. . — A szegedi közönség is szeretettel emlékszik alakításaira, kabarészámaira, a nagyszínházban a „Nyitott nálja a népszerű színészt Ilyen még nem fordult elő az öltözőben. Béla bácsi már-már el is fogadná, amikor az e®enruhás férfi hirtelen eloltja a lángot. — De ez száz forint büntetésbe kerülhet A tűzoltó megnevettette a na® nevettetőt. Jelenésre hívják Salamon Bélát. Hosszantartó taps fogadja. Nem harsogó, de mindig ízes és találó humora derűs hangulatot áraszt a nézőtéren, s ő szerényen, kezét széles nadrágja oldalához szorítva, a megszokott rövid, esetlennek tűnő hajlongásokkal köszöni a szinte szűnni nem akaró elismerést. Még két nap és éppen 250-edszer mutatják be táblás ház előtt a „Több nyelven beszélünk" című előadást. — Meddig megy még ez a műsor? — kérdem a viszszatérő Béla bácsit. — Salamon bölcs volt. de nem jós — feleli. — Még mindig jár hétfőnként vidékre? — Persze. A jövőimre is kell gondolnom. — Búcsúzóul még egy diszkrét kérdést: mikor me® nyugdíjba? — Majd ha megöregszem ... * Salamon Béla, a Ma©ar Népköztársaság érdemes művésze ma Bfl éves. Marknvits Tibor Tavaly nagyon sok probléma volt a szikvíz- és üdítőital ellátással. Nemcsak kevés volt a szóda, hanem gyakran nem is jött ki az üvegből. Üdítőital sem volt elegendő mennyiségben es választékban. Mire számíthatunk az idén? — ezt kérdeztük Lajos Menyhértnétól, az Anna Gyógyvíz- és Szikvízüzem igazgatónőjétől. — ígérgetésnek semmi értelme nem lenne. Inkább a tényekről beszélek. Tavaly 17 ezer 500 rossz szifonfejet vettünk át Ezeket fokozatosan kijavítottuk, s jelenleg már valamennyi üzemképes. Két ember állandóan végzi .a javításokat — Ha valamennyit kijavították, miért kell két lakatos a karbantartáshoz? — Sajno6 na©on minőségűek a szifon fejek, hamar elromlanak. — Ha folyamatosan áttér* nek az ásványvíz-gyártásra, mi történik a szódásüvegekkel? Mert elterjedt az a ®akorlat, ho® a boltokban csak csereüvegíként fogadnak el szódásüveget. Nem váltják vissza azokat. — Az üzleteknek be kell váltaniuk a szódás üvegeket Mi átvesszük tőlük valamennyit, attól függetlenül, ho® hány üveg szódát szállítottunk a boltba. — És milyen lesz az fkfttőital-ellátás? — A tavalyi 8 eaer 706 hektóliter üdítőital helyett idén 11 ezer 670 hektólitert ©ártunk- ^ K. A. Még nem múlt el az influenza-veszély Az Egészségű®! Minisztérium tájékoztatása szerint a mostani influenzajárvány február közepén Pécsett jelentkezett először hazánkban. Az iskolai hiányzások aránya a szokásos 6—7 százalékról az általános iskolákban 18, a középiskolákban 11 százalékra emelkedett. U®anebben az időben na®számú megbetegedést jelentettek Csongrád me®éből, Szegedről, főleg Szentesről. Az Egészségügyi Minisztérium a Szovjetuniótól, a Német Demokratikus Köztársaságtól és az Egészségügyi Világszervezettől kapott tájékoztatókból idejekorán értesült arról, ho® Leningrád környékén, majd Moszkvában és a Baltikumban, az NDK-ban, valamint Franciaországban nagyszámban fordultak elő influenzás megbetegedések. Ezért haladéktalanul megtették az előkészületeket e© esetleges járványra és már február 10-étől fokozottan fi®elték a hurutos, hűléses megbetegedések számának alakulását. A legtöbb megbetegedést a fővároson kívül Baranya, Pest és Szolnok me®ékből jelentették. A betegek csaknem 20 százalékát kellett táppénzbe helyezni. A korábbi járványokhoz hasonlóan az influenza főleg a fiatalabb korosztályokat és az öregeket veszélyezteti. A megbetegedések minte® 40 százaléka esik jelenleg a 14 éven aluliakra. Viszonylag a legtöbb iskolai hiányzást Törökszentmiklósról jelentették 20,8 százalékkal, ezt követi Debrecen 19, Komárom megye 16, Szeged 13—18 százalékkal. A megfigyelt budapesti iskolák diákjainak 14,8 százaléka hiányzik. Az Országos Közegészségü®i Intézet vizsgálatai kimutatták, ho® a járványt — a több európai országhoz hasonlóan — nálunk is a vírustörzsek okozzák. Egyébként az idpi influenzajárványra jellemző a betegség lassú terjedése és enyhe lefolyása. Az esetek többségében a betegek 2—3 nap alatt meg®ógyulnak. A betegek orvosi kezelésében és a gyó®szerellátásban eddig semmiféle zökkenő nem tapasztalható. Tekintettel arra, ho® az influenza főleg a legfiatalabb korosztályokat veszélyezteti, az Egészségügyi Minisztérium ú® intézkedett, ho® a március 8-ával kezdődő hétre elrendelt Sabinoltásokat későbbi időpontra kell halasztani. Ez az Intézkedés csökkenti annak lehetőségét, hogy a 3 éven aluli gyermekek tömegesen kerüljenek közös helyiségbe és esetleg fertőződjenek. Mivel hazánkban a védőoltások következtében a fertőző gyermekbénulás ®akorlatilag megszűnt, a védőoltások elhalasztása semmiféle veszéllyel nem jár. Az Egészségügyi Minisztérium felhívja a szülők figyelmét, hogy az esetleg kikézbesitett oltási Idézéseket a fentiek alapján tekintsék tárgytalannak és ez alkalommal ne jelenjenek meg ®ermekeikkel az oltóhelyeken. Az oltás új időpontjáról kellő időben értesítést kapnak. (MTI) Radnóti est a Szabad Egyetemen A TIT Szabad E®etemének immár hagyományossá vált színhelye, a Tábor utcai zeneiskola na®terme, tegnap is zsúfolásig meglelt érdeklődőkkel. Németh István, a TIT Szeged városi elnöke üdvözölte az est előadóját, dr. Ortutay Gyula akadémikust, a TIT országos elnökét, valamint Jancsó Adrienn és Bitskey Tibor előadóművészeket. Előszóként Jancsó Adrienn mondta el Radnóti: Nem tudhatom című versét, majd dr. Ortutay Gyula beszélt Radnóti költészetéről, életművének korához — s korunkhoz — való viszonyáról. A hallgatóság figyelmét elsősorban Radnóti lírájának töretlen fejlődésére, organikus egységére hívta fel. Meggyőző érvekkel cáfolta azt a kétes, mégis eléggé elterjedt vélekedést, miszerint Radnóti költészetének — s egyben életének is — utolsó szakaszában írt csak igazán maradandó, klasszikus verseket Idézte az II Tempó című lapból Quasimodo- Nobel-díjas olasz költő tanulmányát melyben — az új olasz Radnóti-fordítások alapján — Radnótit József Attila mellett a modern líra legna®obbjal közé sorolja. S végül Radnótit, mint az emberi és költői tisztaság, igényes szigorúság példáját állította a hallgatók elé. Az előadás második részében Jancsó Adrienn és Bitskey Tibor adták elő a költő legszebb verseit. Jancsó Adrienn Radnóti né® szerelmes versét mondta el ciklussá fűzve, majd a Hetedik eclogá-t, az Erőltetett menet-et és a Töredék-et. Különös fogékonysága a szavak zenéje iránt, s hangjának mesteri formálása élménnyé tette ezt a vershallgatást. Bitskey Tibor na® verskultúráról* tanúskodó, mély átéléssel előadott Radnóti-versei a Tajtékos ég és a Levél a hitveshez is nagy sikert aratott. Csütörtök, 1963. március 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 5