Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

Köszöntjük Illés Bélát Olvasóinak népes tábora köszönti a hetvenéves Illés Bél i-t. Köszöntik őt a munkások és értelmiségiek, parasztok és tisztvielők, magyarok és nem magyarok: kösíöntlk őr a világ minden tájáról a szocializmus és az ii .dalom Hívei. És ezen a széles táboron bélül is elsősorban azok, akik Illés Bélának személyes hívei lettek, még ha nem ismerkedtek is meg az. íróval személyesen. Mert Illés Béla sajátos varázsa talán éppen abban van, hogy rendkívül gyorsan kerül emberközelségbe olvasóival; előadói modora mintha jelenlevő hallgatósaghoz, s nem távollevő olvasókhoz idomulna. Ennek az előadói modornak első jellegzetessége egy mély és harcos humánum, amelyen szigorú helyzetek szorításában is ott csillog a derű; a nagy élet leszüremlett bölcsessége; az élet kedvesebb oldala iránt előzékeny írói figyelem. A másik jellegzetesség az a szuggesztív személyiség, amely az író személyét — legtöbbször nevét rejtve — mindig odaállítja művel középpontjába vagy a középpont közelébe. Egész táguló életművének van egy önéletrajzi ihletettsége, s már az is rokonszenves Írásaiban, ahogy ezt a személyessége a féligleplezés darabos-célszerű mozdulataival eligazítja. illés Béla a Nyugat hasábjain indult el írói pályáján, Ady Endre biztatására. Hamarosan bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s már 1918-ban a forradalmi katonatanács tagja. A Tanácsköztársaság idején Űjpesten végez pártmunkát; a bukás ti tan Bécsbe emigrál, Kérpáttlkrajnában dolgozik a mozgalomban, letartóztatják, kiszabadul, — a kommunista mozgalom hullámverése hajtja városról városra, országból országba. Közben íróvá érik, s amikor Ausztriából is kiutasítják, 1923-ban a Szovjetunióba megy. Tevékeny részit vesz a szovjet írók és a külföldi kommunista írók szervezeteinek munkájában: neve és munkássága eüválftszthatatlan a proletárirodalorrmak ettől a harcokban és sikerekben gazdag szakaszától. Illés Béla Irodalmi-közéleti szereplése is külön „életmű", de ennek a szerkesztői, elnöki, titkári, társasági tevékenységnek a rangját és tartalmát szépírói munkássága biztosította. Illés Béla három nagyregénye a magyar szocialista irodalom három jelentős fegyverténye. Az Ég a Tisza (1929), a Magyar Tanácsköztársaság küzdelmeinek, belső harcainak, szép lendületének és elkövetett hibáknak széles ölelésü, átfogó igényű, expresszív erejű művészi képe. Olyan ez a regény, mint az író, a mozgalom, a forradalom fiatalsága: hitében rendíthetetlen és szertelen, dinamikus és nyugtalan, friss tekintetű és lehetetlent nem ismerő. Még non kiforrott írói munka, de már ott látjuk benne a jelentőssé növő író művészi formátumát. A csúcsot a Kárpáti rapszódia jelenti (1939); itt már felfénylik minden. ami Illés Béla írásművészetének erénye: az érdekes előadás, a pártos népszeretet írói megszólaltatása, a széles eszmei alapon felvázolt kép részleteinek anekdótikus kedvcsségű és közelségű megjelenítése, a lebilincselő mesél ókedv, a valóság realista művészi megközelítésén belül a romantikus motívumok gazdagsága. De jelentós ez a regény az Irodalomtörténet összefüggései között vizsgálva is. A magyar széppróza modern fejlődésének azt a vonalát képviseli, amely a mikszáthi előadásmód hagyományalt ötvözi bele a szocialista világlátásba, a szocialista realizmusba. Évekkel a felszabadulás után adta ki Illés Béla harmadik jelentős regényét, a Honfoglalást (1954). Ebben a könyvében a felszabadító harcoktégigm | ... í / -mmm ilsfwffls M LŐDI FERENC n Tavasz-Magyarország Ügy hívták akkor: Tavasz-Magyarország, s a fáradt bakák arca felderült — gyárt-tépte munkás, megtöretett Dózsák gyönyörű harci rendje seregült. Tavasz volt akkor csoda-indulóban, s rügyet fakasztó nótás szél dalolt soha még szebben, sose siratóbban, s az is felérzett rá, ki sírba" volt. Vörös lángoktól részegült a Föld w, végsőnek szánt lőportól gyulladott — • VUT I vég: Az életért a fáradt baka ölt is, győzött és halt és újra támadótt És szép szivében készült már a béke, . rendezve benne álmodásait, hogy múlt, jelen és jövendő is értse: emberibb ember születik ma itt. • ügy hívták akkor: Tavasz-Magyarország, hajszolt és féltett édes föld-anyánk, ki szétosztotta fiaira csókját, hogy ki ne hűljön soha az a láng.,. ban résztvevő író írja meg a szemtanú hitelességével és az élénk képzélőerejű művész emelkedettségével azt a történelmi fordulatot, amely urak országából a dolgozó nép hazájává tette Magyarországot. A regény számos pontján zavaróan hatóit a személyt kultusz nyomása, megnehezítve a történelmi események minden vonatkozásának kimunkálását De a nehézségek, akadályok ellenére ls fontos és sikeres a horthysta magyar hadsereg vezetőinek maradandó értékű ábrázolása, az úri vezérkarral szembeállított hadifogoly-tömegek képe, a huszönötéves elnyomás és butítás ájulásából ébredező emberek rajzai — mind ez nemcsak Illés Béla helyes és igaz látásmódját, hanem írói megjelenítő erejét is dicséri. S a regények mellett ott tarkáilik novelláinak, anekdótáinak színes szőttese. Az aranylibától, a Tötrénelmi leckéig, a Háztöznézőtől a Szásáig, a Sámson és DeliIától a Válaszú ton-ban szereplő elbeszélésekig: egy ötletekből, élményekből mesélő kedvből soha ki nem fogyó fró önti vonzó szellemi kincseit S emellett az anekdóták, emlékezések, „találkozások" végeláthatatlan sora. Ne azt nézzük most, hogy ezek között a kis írások kőzött akadnak halványabbak, könnyebb tollal írottak ls, ne azt kutassuk, hogy mi helyett született meg az anekdóták dús sora Arra mutassunk rá, hogy ezek az írások a novellákkal, sőt a regényekkel együtt is egy nagy emberi célt, egy nemes írói szándékot szolgálnak és érvényesítenek: Illés Béla a legnehezebb években is arra törekedett, hogy felcsillantsa írásaiban a szocializmus emberi derűjét, hogy megmutassa a kizsákmányolás nélküli társadalom humanizmusát, igazát S ha ezt az új humanizmust ideig-óráig beárnyékolták is a személyi kultusz felhői, Illés Béla szocializmusba vetett ^hite, humánus bizakodása igazolódott: az elmúlt időszak fellegoszlató volt Az író hetvenéves. A folyóiratok és hetilapok új és új írásait közlik: nemcsak alkotóerejéről adnak hírt ezek az elbeszélések, hanem Illés Béla emberi erejéről ls, amellyel leküzdi a betegséget Magunknak azt kívánjuk, hogy még sokáig olvashassuk ülés Béla új meg új írásait, az írónak pedig azt hogy töretlen akarattal folytassa művészi munkáját hogy tíz esztendő múlva, nyolcvanadik születésnapján, ismét nagypohárral koccinthasson olvasóival arra, hogy a kilencvenedik születésnapon is éltető bor csillanjon serlegében. K. P. Nagyon jól tette, nagypapa, hogy fölutazott legalább kicsit kikapcsolódik. Csak pihenjen, szórakozzék, itt kényelmesen meglehet. Nem kell segítenie, azért van nekünk gépesített háztartásunk, a technika minden áldásával, hogy az ember csak ülhessen, a gép dolgozzék helyette. Nem, köszönöm, legfeljebb a létrát tartsa egy kicsit amíg ezt a csengőt megreperálom, mert zárlatos lett Tetszik látni, itt van ez a csengő. Nem nagy dolog, ugye, mégis, milyen más, mint maguknál a tanyán. Ott kiabálni kell, meg verni a kaput amikor be akar jutni valaki. Ugatnak a kutyák, az ember a saját szavát se hallja. Itt, csak meg kell nyomni a gombot és mindjárt tudom, akármelyik szobában, hogy vendég érkezett... Kiverte a biztosítékot Na nem baj, mindjárt azt is kicseréljük. Fogj lik meg a létrát oda a villanyórához, nagypapa... Hát itt nem kell vakoskodni, nem fogy ki a lámpából a petró, meg nem füstöl... Igy ni! Na, dugja csak be oda a konnektorba azt a vasalózsinórt hadd lássuk! Füstöl? ... Ejnye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, na, de egykettőre helyreütjük, micsoda beszéd az ... Addig töltsön magának egy pohárral, nagypapa, ott van a szifon is. ha akar hozzá szódát. Nem mondom, ugye, néBalra tessék csavarni, csak bátran! No csak, elfelejtettem az este bekapcsolni, most várhatunk reggelig, mire megmelegszik, az ördögbe is. Nagypapa, ugorjon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyavalyás vasalót. ha rázni kell, na de maguknál kilométereket biciklizhet egy üveg szódáért itt viszont pillanatok alatt megvan .., Ügylátszik, nincs benne víz... Sebaj, lecsavarjuk a fedelét eresszen bele másikat a csapból, rögvest csinálok szódát Itt kérem, nem kell a kútról hordani a vizet Csak megcsavarja az ember, és kész. Nem jön? Tudja, kissé magasan lakunk itt a félemeleten, néha kicsi a nyomás... Annyi baj legyen, legfeljebb iszik egy teát nagypapa, ott a boylerben a forró víz. Nincs tűzrakás, sparhelt meg üstcipelós, ott a kész forró víz fürdőszobában. a hozzon egy üveg szódát meg egy csomag harmadosztályú kávét! Írja föl, nehogy elfelejtse, ott a golyóstollam az asztalon. összekente az ingét! Golyóstolt csak folyik kissé. Hogy a fene!... Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosógépbe, kitisztítjuk az Ingét addigra a vasaló is meglesz. Bújjon bele a köntösömbe. Ott a kapcsoló, lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A tanyán enynyi idő alatt a tekenőt se hozzák elő a fészerbőt igaz-e? Most láthatja, menynyivel jobb itt nálunk, sokkal kényelmesebb ... Mi ez az égett szag? Hű, a hétfűzfánfütyülőjét... leégett a tekercselés... Persze, víz nélkül nem mos a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfeledkeztünk . Ez* is szerelhetem, a ragyogóját... Csak ez a nyűves vasaló lenne meg már, aztán kapjuk magunkat és elmegyünk körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi... Na szóval... Csengő, vasaló, mosógép, szifon és még bekapcsolom a gépet mert az asszony megkért, hogy hámozzam meg a krumplit... Sajnos előbb meg kell néznem ezt itt, mert hámozás helyett passzírozza a krumplit... Mindjárt leülünk szusszantant csak bekapcsolom a srifont megtekercselem a golyóstollat kivasalom a mosógépet és megdarálom a boylert... Hogy mondja? Fölrobbant a porszívó? Azonnal, csak kimosom a csengőt.Ez ráz! ... Na tessék, most sötét lett! Alighanem a hálózati transzformátor... Hogy azt a szánkázó, jégen kopogó rézangyalát!... Látja, nagypapa, menynyivel könnyebb maguknál otthon!... Kaposy Miklós Fvíi Dénes Géza MEGJÖTTEK a Qófyák A Csígéjék kútgémjire gólya készül leszállani. Lóbál néhányat a szárnyával, s valósággal rá ugrik a gémoszlop végire, a rozoga tavalyi fészekre. Ide-odakap, innen gallymeg ezfilmacsomót húz ki és rakja oda, ahol ritkás a fészek alja, oldala. A Csigéjék portája mögött Zsupposék udvarán, virágbaborult barackfa mosolyog vis&sza a felhőtlen égre. A fán méhek zümmögnek. Egy-egy szirmon négy-öt is tolakodik, hogy bedughassa hosszú csápját a szép sárga virágporhoz. Szemben, a tornác széltől védett részén is megelevenedtek a legyek, hangyák, bogarak, dongók. A tornác mellett végig, a szőlőlugas indái nyújtogatják nyakukat a jó meleg égi kályha félé. Itt kezdődik a kert: íó nyilasnyi, tégla alakban húzódik le, egészen Csigéjék kerítéséig. A kertben felgyűrt ingujjú, csupa izom, olyan harmincas férfi hajladozik: fürgén tapossa ásóját. Jó főd vam alatta, csak szikkadt. Néha ásójára támaszkodik, megtörli izzadt homlokát. Kevés esőt kapott ez a jó föld az ősszel nehezen vágja az éles ásó is. Zsuppas János az ő tisztességes neve. övé a kis tornácos házzal együtt a barackos udvar, a lugas, a kert. meg a mellette játszadozó alig ötéves, pufók arcú kis szöszke lányka, aki a frissen ásott földből csigákat, bábukat, apró köveket szed egycsomóba. Azért is jó néha arra az ásóra támaszkodni, mert könynyebb úgy válaszolgatni a gyerek kérdéseire: — Édesapám! Miért vitte el édesanyámat az a két csúnya bácsi a fehér autóval? — Jót akarnak azok, kislányom. Meggyógyítják. — Édesapám! Mikor jön haza édesanyám? — De sokat tudsz karattyolni. Majd hazajön nemsokára, kedves. — Jaj de jó lesz! — tapsol a gyerek ugrálva, ragyogó arccal A kert a zöldkerítéses elsőudvar, a falu. a határ, az egész természet olyan modt, mintha mindjárt kiáltana a mérhetetlen boldogságtól. Talán a hangyák, az ébredező bogárbábuk. a gubódc, a szárnyait próbálgató pillangók, a szőlőindák is kiáltanak? Csak má nem halljuk? Mint ahogyan ők se hallják a kis szöszke lánykát, aki a kert végibe szalad* dtt megállapodik a Csigéjék kerítésénél, a nagy bodzabokor tövében és ütemesen kiabál a kútgém felé: — Gólya-gólya vaslapát. Hozzál nékem kisbabát. Éles kis hangjával felveri a környéket: már a harmadik, a negyedik szomszédban is felhangzik a versike: — Gólya-gólya vaslapát, Hozzál nékem kisbabát Az utcán porfelhő száll az égnek, nyomában motorai gás, dudálás, ami éppen a kiskapunál elhallgat. Zsuppos János kezében megáll az ásó. A kiskapu felé figyel. A lélegzete is eláll, ö az. Megjött. Ugrik a bodzabokorhoz, ölbekapja a kis szöszkét és szalad vele. A kiskapu kinyílik és megjelenik benne egy sápadt arcú fiatalasszony, karján pólyával, mögötte két egyenruhás mentős. — Virágszálam, hát megjöttél? — borul az asszonyka nyakába a férfi, majd kissé szégyenkezve mosolyog a mentősök felé. — Édesanyám, hát megjöttél? — szalad a kis szöszke is anyjához, boldogan kapaszkodik a szoknyájába, de inkátob a két idegen bácsitól való félelmében. — Hált oszt, mi lett? — kérdi a férfi kíváncsi ttirelmetlenségigeL — Fiú! — szól az asszonyka, férje szemébe nézve, azzal a halk, suttogó hangjával, amit akkor szokott használni, ha a másiknak örömet akar szerezni. Az ember meg is örül, felcsillan a szeme, de csak egy pillanatra Mert a férfiember az olyan, hogy amint bánatát is elrejti, örömét se mutogatja, különösen nem két ilyen idegen egyenruhás előtt Esetleg a kocsmában, ott nem szégyen, ott vagy azért iszik az ember, mert bánata van, vagy azért, mert öröme van. Kezet is fog nagv igyekezettel a két egyenruhással, mikor azok elköszönnnek. s elporoznak a fehér autóval, hogy aztán megkönynyebbülten átkarolja az asszonyka rég öfelt. puha derekát a kis szöszkét is kézenfogja, s meginduljon velük az utcai „tisrinszobába". Hát milyen is a szeme, szája, kire hasonlít az a gyerek? Nemsokára a díványon rugdossa az eget a kis vörös élet Ahogy megszabadult minden ruhadarabtól, ráncos kis kezével megragadja egyik rózsaszínű lábát és dugná a szájába. — Most már magam is látom, hogy fiú — s az apának a szíve a büszke örömtől majd kiugrik a helyéből. A kis szöszke is megszólal: — Édesanyám, ugye most már nékem is van kistestvérem, akivel játszhatok? Az asszonyka összecsapja a kezét: — Jaj, hogy én téged eddig észre se vettelek, ebben a nagy örömbe, kis Zsuzsikám, pedig de sokat gondoltam rád a kórházban. Gyere már ide anyádhoz. — Azzal magához, kapja, szorítja, csókolja a gyereket, hogy az szinte nyög belé. — Hogyne játszhatnál a kistestvéreddel, a tiéd is. Érted? A tiéd. Majd csicsitgathatod eleget a nyáron, a szőlőlugas alatt. Itt féktelen zsivaj szűrődik be az utcáról: — Gólya-gólya vaslapét, Hozzál nékem kisbabát. A kis szöszke kiszabadítja magát anyja karjaiból. Legalább két utca gyerekei ott ugrálnak, kiabálnak a kiskapu előtt, az ő kéményükre mutogatva. Mert most már az ő kéményükön rendezgeti fészkét egy gólya. A kis szöszke büszkén kihúzza magát: — Nékünk mán hozott a gólya egy igazi alvósbabát, olyat, amelyik sír is. meg a lábával is úgy fog. mint. a kezeivel. Az. enyém és játszhatok vele a lugas alatt Ha nem hiszitek, gyertek, nézzétek meg. S utánatódul a gyereksereg az utca' szobába. A kéményen a gólya most hátára fektet' hosszú piros csőrét és hangos kelepelésbe kezd. Fent az égen. a kémény felett, gólya kering kitérített szárnyakkal. Lustán, szinte nyomasztó csendesen írja a köröket. A kelepelésre mind lejjebb ereszkedik, majd néhány szárnycsapással párja mellett terem a kéményen. Nemsokára valahány gyermekes ház van az utcában, mindnek kivágódik a kiskapuja és sivító gyermekhang viszi haza a hírt: — Édesanyám! Édesapám! Zsupposékhoz most mán ténvleg meglőttek a gólyák!! 6 DÍI.MAGYARORSZÁ9 Yasitaan. MNk mí*ciw> 7* .4 i