Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-03 / 52. szám

Gépesített kooperáció az építőiparban Az Építésügyi Minisztéri­um építőipari főigazgatósá­gának több szakembere, Papp Aladár mérnök, vala­mint Mutter Béla és Tóth. Tibor technikus érdekes újí­tást dolgozott ki. Az építke­zések alvállalkozói munkái­nak összehangolását, a kooperációt gépesítették és egyszerűsítették az ügyvitelt. Az új módszer szerint a vál­lalatok lefényképezik az építmények programját és a sokféle papírmásolat he­lyett csak 200—300 felvétel­ből álló, de egyetlen filmte­kercset készítenek. A negatí­vot megkapja az ÉM Számí­tástechnikai és Ugyvitelgé­pesítési Vállalat, amely a filmen közölt adatokat lyuk­kártyagépeken dolgozza fel. A gépesítés csaknem 1 millió forinttal csökenti a költsé­geket. MTI Foto — Bereth F. felv. Negyvenezer hold új szántóterület" 1966-ra tervezik // A földvédelmi törvény ér­telmében ez év végéig az ország egész területén felül kell vizsgálni a földek ren­deltetésszerű használatát. Ezt a munkát az erre a célra lé­tesített bizottságok 1962-től a múlt év végéig 2500 köz­ségben, összesen több mint tízmillió holdon végezték eh A felülvizsgálat már ed­dig is sok eredményt hot aott a mezőgazdaság, s így az egész népgazdaság számára. A bizottságok sok helyen megállapították, hogy az ésszerű földhasználat érde­kében meg kell változtatni a művelési ágat s ezeknek a különböző változtatásoknak a következtében összesen 40 000 holddal növekedett, il­letve növekszik a szántóterü­let Az új szántók legna­gyobb része eddig rét vagy le­gelő volt A bizottságok ja­vaslatai alapján aa illetékes szervek csaknem 30 000 holdnyi parlagföld megmű­velését rendelték el. Ezek a parlagterületek főleg az északi megyék dombos vi­dékein, a nagyobb ipartele­pek környékén fekszenek, s művelésüket évek óta elha­nyagolták. Egy részüket most erdősítik, a többin pedig a helyi körülményeknek meg­felelő művelési ágat alakíta­nak ki. A felülvizsgálat során a bí­zottságok azt is megállapít­ják, hogy hol lehet talajja­vítással, illetve talajvéde­lemmel fokozni a föld ter­mőképességét. Talajjavítást 360 000, talajvédelmi intéz­kedéseket 270 000 holdra ja­vasoltak, pontosan meghatá­rozva az alkalmazandó mód­szereket is. (MTI) az uj A Pamutnyomóipari Vál­lalat egyik üzeme: a Gold­berger Textilművek 2-es számú telepén 30 iparmű­vész tervezi az új textilmin­tákat. A minták választéka az utóbbi időben szükség­szerűen gyarapodott, mert 80 ország vásárlóinak ízlését kell kielégíteniük. Az ipar­textHMintákat művészek kezéből az elmúlt cvben 700 henger és film­nyomásra alkalmas minta került a kollekcióba. Jelen­leg már 1966-ra tervezik az új textilmintákat. Képünkön Fábián Etelka textiltervező az 1966-os kollekcióhoz film­nyomásra alkalmas mintá­kat tervez muszlinanyagokra. Nem fér a ..keretbe ff ,,Szóbeli felmondását elfogadtuk" A Munka Törvénykönyve módosított rendeletei csak néhány hete láttak napvilá­got. A születését megelőző várakozások, találgatások „zaja" még alig ült el. Volt, akinek csalódást okozott — általában elégedettek voltak az emberek. Szükség volt az új rendeletekre, a szigorítás­ra, ezt vallja mindenki, aki becsülettel teljesíti a rábí­zott feladatot, aki szívén vi­seli vállalata, üzeme sorsát. Melyek az első hetek tapasz­talatai? fl rendeletek ismertetése etán A Csongrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalattól a múlt év januárjában 134-en léptek ki. Közülük 27-en ön­kényesen váltak meg mun­kahelyüktől. Februárban 124­Hétszázezer forint nyereség a népgazdaságnak „Szocialista üzem" címért versenyeznek a szőregi zöldségtartósító és szeszfőzde dolgozói A MÉK szőregi zöidség­tartósitó üzemének és szesz­főzdéjének dolgozói Kossuth, Gagarin és Hámán Kató né­ven alakítottak szocialista brigádokat Eddig minden­ben eleget tettek a követel­ményeknek. A 66 tagú mun­káskollektíva nagy szorga­lommal teljesítette társadal­mi munkavállalásait is. Iga­zi szocialista családdá ötvö­ződtek össze. A Gagarin szeszfőző bri­gád például lelkiismeretes jó munkájával terven felül 700 ezer forint nyereséget biz­tosított a népgazdaságnak. Tervükben 25 ezer hektoli­ter szeszfok szerepelt, s ugyanazzal a termelőberen­dezéssel 44 ezer 186 hektoli­ter szeszfoknak megfelelő 88 ezer 372 liter pálinkát főz­tek. Az elmúlt szezonban összesen 120 vagon hulladék­gyümölcsöt dolgoztak fel, s ebből a lelkiismeretes mun­ka révén 1004 literrel több pálinkát adtak át a keres­kedelemnek, mint amennyit a kihozatali normák előírnak. Hasonló sikerek dicsérik a Hámán Kató-brigád asszo­nyait és lányait is. 7500 má­zsa minőségi hordóskáposzta helyett ugyanazon idő alatt 8 ezer mázsát gyártottak. Ecetes paprikából és ecetes uborkából is 100 mázsával készítettek többet a fogyasz­tók számára. ízlésesen cso­magolták az árut. A Kos­suth szocialista brigád pe­dig a sokezer hektoliternyi hordóállomány jó karbantar­tásában jeleskedett. Példa­ként említhető az is, hogy 8 esztendő alatt — bár nagy a vagonforgalom — a válla­latnak még egyetlen egyszer sem kellett fekbért fizetni. Felszabadulásunk 20. év­fordulójára á brigádnaplók­ban vállalt kötelezettségeken felül külön társadalmi mun­kavállalást tett a két üzem kollektívája. S mint Szabó Ferencné párttitkár és So­mogyi Aladár telepve­zető beszámoltak er­ről; máris teljesítették. Mun­kaidőn túl többek között 25 kertipadot, 20 darab nagy­méretű virágosládát és 60 darab különféle virágáll­ványt készítettek, amelyek üzemük udvarát és környé­két díszítik majd. Az igazgatóság is tőle tel­hetően segíti a szőregi szo­cialista brigádokat, hogy áp­rilis 4-én kitűzhessék üze­mük kapujára a megtisztelő „Szocialista üzem"-címet. en vették ki munkakönyvü­ket, 46-an az „önkényesen* bejegyzéssel. Az új munkaügyi rendele­tek értelmében nem lehet „megkötni" a munkást. Eltö­rölték az önkényes kilépést, aki felmond, akár azonnal is — nem kötelezhető a két hét felmondási idő letöltésé­re sem — elengedik. A rendeletnek ezt a pont­ját — és a kilépéssel járó következményeket — az épí­tőipari vállalat szakszerveze­ti bizottsága is ismertette dolgozóival termelési tanács­kozásokon, a munkásszállá­sokon tartott röpgyűléseken. Mi lett az eredmény? A rendeleteket ismertető tájékoztató után hirtelen megnőtt a kilépők száma. Az év első hónapjában 103 — közülük 16-an nem töltötték le a két hét felmondási időt sem — munkás mondott fel a vállalatnak. Február 20­ig pedig 156. (Ebből a szám­ból 36-an katonának mentek, 11 létszámfeletti alkalmazott és kisegítő állományú dolgo­zónak mondott fel a válla­lat) lói fizettek a tsz-ekben Kik mennek leginkább? Főként a kubikosok és a segédmunkások adják be fel­mondásukat, részint írás­ban, de nem ritka eset, hogy csak úgy szóban. Távozásuk miatt különösebb okokat nem emlegetnek — hiszen aki menni akar, azt így is, úgy is engedni kell. „Szóbeli felmondását tu­domásul vettük" — írják a levelet, s az illető, ha akar, mehet azonnal. De hová? Ebben az évben jól fizet­tek a környékbeli termelő­szövetkezetek. Érkeznek a levelek a hírrel, meg amikor szombatonként hazautaznak az emberek a családhoz, lát­ják, hogy otthon is megtalál­ják számításukat. Mert a ki­lépők többsége — ők így mondják — termelőszövet­kezettel köt szerződést, csak aránylag kis százalékban he­lyezkednek el más építőipa­ri, vagy ipari üzemnél, vál­lalatnál. S hogy nemcsak mondják, hanem többségük valóban a termelőszövetkezetbe mehet, annak bizonyítására nézzük meg a múlt évi hasonló idő­szak, s ez év első két hónap­jában belépő dolgozók szá­mának alakulását. A múlt év januárjában 99, februárjában pedig 208 fel­vételt tartanak számon. En­nek az esztendőnek az első hónapjában 116-an kezdtek az építőipari vállalatnál munkához, februárban azon­ban ez ideig csak 64 űj dol­gozót vettek fel. Jelenleg nincsen Szegeden olyan üzem, ahol tömegesen hir­detnének munkásfelvételt. Éppen ezért valóban az a helyzet, hogy sokan vissza­térnek a földműveléshez. Okvetlenül észre kell venni Ha az új rendelet ismer­tetése ilyen következmények­kel jár, akkor az .annyit je­lentene, hogy nem felel meg eredeti rendeltetésének, nem hozta meg gyümölcsét? Nem vált volna be? Ebből a néhány számadat­ból hirtelen és helytelen vol­na ezt a következtetést le­vonni, de néhány fontos do­logra okvetlenül felhívja a figyelmet. Az első talán az, hogy az emberek zöme első hallásra annyit értett meg az új ren­delet-halmazból: „mindenki felmondhat, s mindenkit el kell engedni". A vándorlók — mert jelenleg is belőlük adódik a kilépők zöme — azonnal reagáltak erre a szá­mukra szimpatikus mondat­ra. A következmények ... ? Egyelőre a legfájdalmasabb pont az, hogy az új munka­helyen tel évig nem adnak munkaruhát. Ahhoz még túl kevés idő telt el, hogy a töb­bi szigorítást is lehetett vol­na érezni. És ebből követke­zik a másik megszívlelendő tanulság. Kicsit többet kelle­ne magyarázni, elbeszélni az embereknek ezeket a szigorí­tásokat; a Munka Törvény­könyvének módosított ré­szeit. Emellett szól az a kis tör­ténet is, amit az építőipari válalaitnál meséltek el. Egy főépítésvezető csodálkozott, hogy elengedték egyik mun­kását, beleegyezése nélkül. A munkaügyin magyarázták meg neki, hogy erre már másfél hónapja nincs szük­ség Ha a közvetlen vezetők — művezetők, főművezetők — sem biztosak a rendele­tek ismeretében, hogyan le­hetnének a munkások azok? És egy harmadik dolog: régi tapasztalat, sok példa szolgál bizonyítására, hogy az első, a hirtelen felbuzdu­lást a legtöbb embernél ha­mar követi a megnyugvás. Aki menni akar, az most megy, de hamar. Azért van itt a munkaügyi osztályon naponta 8—10 felmondás. Amikor ezek a felbuzdult emberek elfogynak — min­den jel arra mutat — stabi­lizálódik az üzemek létszám­helyzete is. Méry Éva Ma szélesebbköiű önállóságot biztosit a párt és a kor­mány az ipari üzemek vezetőinek. A minisztériumok általában csak a terv előírásait, a termelés és gazdálkodás főbb mutatóit szabják meg. Ezek a mutatók keretet adnak, s lényegében könnyebbé teszik az üzem termelékenységi fokának, önköltségi helyzetének, anyag- és bérköltség, vagy készáru tervének ellenőrzését. Egy-egy tervszakasz lezárása után nyitott könyvként tájékoztatják a felsőbb vezetést a vállalat vezetőinek, dolgozóinak munkájáról, az anyagi javakkal való gazdálkodásáról. A nagyobb önállóság eredményszámlájára könyvelhet­jük el azt, hogy vállalataink többségénél a terveknek meg­felelően alakult a termelés 1964-ben. Csak két vállalatunk nem teljesítette éves termelési feladatát, s ezzel a lemara­dók száma az előző évhez mérten a felére csökkent. Az eredmények elismerése mellett azonban helyes felhívni a figyelmet: a terveket nemcsak mennyiségben, tonnában, darabszámban kell teljesíteni, hanem jobban kell törődni azzal is, hogy nőjön a munka termelékenysége, és csök­kenjen az önköltség. Az eddigieknél sokkal takarékosab­ban kell bánni a ránk bízott javakkal, mert általában nem csökkent, hanem nőtt az anyag-, üzemi- és általános költ­ség. Másszóval drágábban, nagyobb önköltséggel ter­meltünk. A költségek alakulásának sok összetevője van. Néha nem tudjuk elkerülni a többlet kiadást, különösen ha a népgazdaság érdekében meg akarjuk szüntetni az éveleji elmaradást. De csak drágítja a termelést a plusz kiadas, ahol a túlórákat jórészt az üzem- és munkaszervezés, konkrétabban a vezetés hibáinak elkendőzésére használják. Több vállalatnál csak aránytalanul magas negyedik ne­gyedévi termeléssel, tehát év végi hajrával teljesítették az éves tervet. Sajnos ebben a nagy hajrában megengedték a technológiai fegyelem lazítását, az anyagpazarlást. a rossz­minőségű munkát. Vállalatainknál e napokban készítik az elmúlt év gaz­dasági mérlegét. Még néhány hét és mindenütt számok | mutatják: hogyan gazdálkodtak. A mérlegismertető tanács­' kozásokon bizonyára elmondják majd a tényeket, számo­kat Régi szokás, hogy többnyire csak az eredményeket, a pluszt a nyereséget jelző számokat ismertetik. Ahol keve­sebb lesz a nyereségrészesedés, minit tavaly, kisebb összeg jut igazgatói alapra, a gazdálkodás eredményétől függő jövő évi keretekre, bizonyára megkérdezik majd: miéit csak annyi? Vajon mit mondanak, mi okozta a gazdasági mutatók elégtelenségét, a készletnormák túllépését, a gyár­tásban megmutatkozó krónikus ütemtelenséget? JTontos a valódi okok helyes és következetes feltárása, hogy az idén elkerülhessük azt, ami tavaly megká­rosította az üzemet, a népgazdaságot. Ne elégedjünk meg az objektív okokra való hivatkozással, őszinte és alapos elemzésre van szükség, hogy tiszta vizet öntsünk a „költ­ségek poharába". A MAV szegedi igazgatósága területén például 1964-ben több mint 16 és fél millió forint kocsi­álláspénzt fizettek vállalataink, 4,5 millióval többéit, mint egy évvel korábban. Ennyivel nőtt a szállítási költségük. S ha megkérdezik, miért, vajon erre is azt mondják: ob­jektív okok miatt? Nagyobb hiba nem lehet, legalább nem lesz gondunk a tervteljesítéssel — mondják sok vállalatnál —, ha minél jobban feltöltjük raktárainkat anyagokkal és egyéb kész­letekkel, ha kissé túllépjük a kereteket. Sajnos ez az „elő­relátó nagyvonalúság", helyi érdekből kifizetődőnek látszó álláspont eléggé általános. Pedig ez a szemlélet nemcsak a népgazdaság, hanem a vállalatok szempontjából is káros és tarthatatlan. A forgóeszköz növekedés a nemzeti jöve­delem mind nagyobb részének lekötését jelenti. De terheli a vállalati kasszát is, az eszközlekötési járulék formájában. Ezért helyes, ha erről is részletes elemző magyarázatot kér­nek üzemi dolgozóink, a mérlegismertető tanácskozásokon. Távol áll tőlünk, hogy a nagyobb önállóság szülte eredmények mellett emlegetett hibák okait keresve bár­kiben is élesztgessük a már véglegesen felszámolt — ko­rábban súlyos károkat okozó — nézetet, miszerint a hibák mögött keressük a szándékosságot, s bizalmatlanságot, gyanakvást tápláljunk. E hibákról szólva azonban figyel­meztetni akarunk: ne essünk a másik végletbe, olyan en­gedékenységbe, amely kezdeti formájában még csupán úgy jelentkezik, hogy mindent az objektív hibák számlájára írunk. TVem filléres dolgokról van szó, ha itt-ott valóban csak forintok csurognak el a könnyelműen gazdálkodók ujjai között. Elég csak arra utalni, hogy a termelési költ­ségek csupán egytized százaléknyi csökkentése népgazda­sági méretekben mintegy 200 millió forinttal növeli a nemzeti jövedelmet. Illetve ennyivel lesz szegényebb az ország, ha könnyelműsködés. felelőtlenség miatt akárcsak egytized százalékkal elmaradunk a kitűzött céltól. Az ön­költség alakulása nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is érinti a borítékot, a munkáskeresetet, hiszen a nyereség­részesedés elsősorban ennek eredményeitől függ. Ezért nem haszontalan dolog az okok elemzése, a vezetők beszámol­tatása, mert minden üzemben világosan megmutatkozik — a nyereségrészesedés nagysága elsősorban attól függ, mennyit takarít meg a kollektíva a termelés költségeiből, mennyivel termel olcsóbban, mint az előző évben. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a magunk üzemében elért megtakarításoknak látjuk hasznát. Más üzemek megtakarításai is fontosak számunkra. A magas önköltség viszont a mi zsebünket is terheli. Mint fogyasz­tók bizony ráfizetünk arra, amit más drágán, vagy rossz minőségben termelt. Érdekünk, hogy mások is gazdaságo­sabban termeljenek, ezért helyes és jó dolog, ha a mások hibáit is szóvá tesszük. Általában ebben nem is fukarkodunk. Sok üzemben árad a panasz, például a kooperáló társvállalatokra. Hely­telen lenne megtiltani a panaszokat, de éppoly hiba lenne, ha csak a társvállalatokat okolnánk, a másik szemében lát­nánk a szálkát, s a miénkben a gerendát sem. Először is a magunk portáján teremtsünk rendet. Az üzem kommu­nistái akkor teszik a legjobb szolgálatot, ha szembeszáll­nak a csak a gyárkapun kívülre tekintgető szemlélettel és nyíltan megmondják: nem jó az. ha csak a szomszédok hibáit picézzük ki. Tegyünk rendet a magunk portáján, ez az elsőrendű vállalati érdek, s így lesz erkölcsi alapunk bírálni másokat. r­J^rdemes és szükséges pontról pontra felülvizsgálni a tervteljesítés és az önköltségcsökkentés valamennyi feladatát, a termelés minden kényes és kritikus pontját Nézzük meg, hol léptük túl a kereteket és miért. A valódi okok és tények megállapítása, a tanulságok levonása után a hibák megszüntetésével lépjünk tovább. Hagyjunk el minden olyan sallangot, gátló körülményt, hibát, ami nem fér a „keretbe". NAGY PAL ' Szerda, 1965. március 3. 0tL.MAgrAno^2M 3

Next

/
Thumbnails
Contents