Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

ad* (eíent(üii Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) Segítünk, mert ez elveink­ből, a népek iránt érzett Segítünk azzal is, hogy ie- testvériségből, antiimperia­hetöségeinkhcz merten lista politikánkból és inter­gazdasági téren mozdítsuk nacionalizmusunkból követ­elő önálló fejlődésüket. kezik. A békés egymás mellett élés alapján Kádár elvtárs ezután ar­ról beszélt, hogy kormá­nyunk a békés egymás mel­lett élés elve alapján nor­mális kapcsolatokat teremt a kapitalista országokkal is. A legutóbbi időben magyar —osztrák és magyar—fran­cia viszonylatban voltak, közvetlen találkozók, ame­lyek során történt előreha­ladás a gazdasági és más kapcsolatok fejlesztése irá­nyában. Az osztrák—magyar találkozások keretében Pit­termann alkancellár úr, Kreisky külügyminiszter úr 1 észéről, s a mi részünkről egyaránt hangzottak el Kö­zép-Európára vonatkozó utalások, Péter János kül­ügyminiszter elvtárs pedig Párizsba érkeztekor kijelen­tette, hogy meg akar ismer­kedni az „európai Európá"­ra vonatkozó francia elgon­dolásokkal. Ez sokakban meglepetést keltett. Pedig ezen nincs cso­dálkozni való. A békés egymás mellett élés szerintünk azzal jár, hogy tudomásul vesszük egymás létét. Természetes tehát, hogy ér­dekel bennünket a másik fe­let vezető elgondolás is. Az osztályharc azonkívül nem helyezte hatályon kívül a földrajzi fogalmakat. A föld­rajzi közelségből sokirányú és hasznos együttműködési lehetőség adódik, népeink­nek pedig közös érdekeik vannak a béke fenntartásá­ban. A békés egymás mellett élés elve az egymás bel­ügyeibe való be nem avat­kozást, a szuverenitás tisz­teletben tartását is jelenti, de szerintünk az *s hozzá tartozik, hogy két fél közeledése nem irá­nyulhat harmadik fél el­len; s nem lehet a kapcsolat ára­ként előírni, hogy ki kivel, s hogyan barátkozzék. A Magyar Népköztársaság kész normális, jó viszonyt kialakítani minden or­szággal, de ezt mint a Varsói Szer­ződés szervezetébe tömörült szocialista ország, mint min­den szocialista országgal szoros kapcsolatban álló or­szág, mint a gyarmati rend­szer ellen küzdő minden nép igazi barátja teszi. Mi elsősorban a szocialista országokkal törekszünk ha­tékony nemzetközi gazdasági munkamegosztásra, kooperá­cióra — ez nem titok —, de teljesen lehetségesnek tar­tunk nemzetközi gazdasági munkamegosztást a szocia­lista és a tőkés országok között is. A gazdasági kapcsolatokat azonban ez idő szerint aka­dályozzák a Közös Piac or­szágai által bevezetett, s más tőkés országok által pe­dig fenntartott és a szocia­lista országokat hátrányo­san sújtó magas vámtételek, nem is szólva az Egyesült Államok által bevezetett és más országokra is rákény­szerít ett, mindmáig létező embargóról. Ma a tőkés országok való­ban fejleszteni akarják a kereskedelmi kapcsolato­kat, akkor ezeknek a kor­látozásoknak meg kell szűnniük és a szocialista országok szá­mára is érvényesülnie kell a legnagyobb kedvezmény el­vének a vámpolitikában. A békés egymás mellett élést szolgálja az is, ha a népek jobban megismerik egymást Ezért vagyunk hí­vei a különböző társadalmi rendszerű országok kapcso­lataiban az utazási könnyí­téseknek, a turistaforgalom­nak. Hívei vagyunk a kultu­rális érintkezésnek és vállal­juk az összehasonlítást, a versenyt a kapitalizmussal ezen a téren is. Tudjuk, hogy a vezető tő­kés országok uralkodó körei taktikát dolgoztak ki arra, hogy a békés egymás mel­lett élés viszonyai között, a különböző kapcsolatok útján „fellazítsák" a szocialista or­szágok tömörülését és a szo­cialista országok belső tár­sadalmi rendjét. Ez ugyan nem vall részükről a legbé­késebb szándékokra, de mi résen vagyunk. Csalódniok kell azoknak is, akik újab­ban arra számítanak, hogy — mint mondják — az éb­redező nemzeti öntudat fog­ja szembeállítani a szocia­lista országokat egymással és a Szovjetunióval. A nemzeti öntudatunk mindinkább szocialista öntu­dat, internacionalista öntu­dat A nemzeti érzés, a hazafi­ság ma egyet jelent a szo­cialista haza szeretetével, az ahhoz való ragaszkodás­sal. A szocialista hazafiság egyúttal szolidaritás vala­mennyi más szocialista or­szággal, testvériség a világ minden népével. Erre a nem­zeti érzésre hiába számíta­nak a szocializmus ellensé­gei. A tőkés országok veze­tő köreinek bele kell törőd­niük, hogy alakuljanak bár­hogy is a viszonyok, a tár­sadalmi fejlődés útján elért vívmányaink örökre szólóak és visszavonhatatlanok. tésének útján. Szükség van arra, hogy társadalmunk va­lamennyi szervezett erejé­nek, mind a pártnak, mind a népfrontnak, valamennyi tomegszervezetnek és az állami, néphatalmi szervek­nek belső életét, munkáját az országgyűléstől a helyi tanácsokig még elevenebbé, légkörét még szabadabbá és demokratikusabbá tegyük. Valamennyi társadalmi szervezet vezetőségének, a választott állami és népha­talmi szervek vezetőinek ko­molyan és alaposan tanul­mányozniuk kell, hogy a munkamódszerek javításával, a szervezet, a testület belső életének további demokrati­zálásával mi módon lehet még jobban aktivizálni és még jobban bevonni a kér­dések eldöntésébe a tagsá­got, az odatartozókat. Demokrácia és fegyelem Amikor a további demok­ratizálás szükségességét alá­núzzuk, egyszersmind hang­súlyoznunk kell, hogy rendszerünk nem enged­heti meg az anarchiát, át keli hatnia szocialista ál­lami fegyelemnek is. Most, hogy nálunk szocialis­ta törvényesség és szabad légkör van, akadnak olya­nok. akik csak a jogokat tartják számon, mintha so­hasem hallottak volna a jo­gokkal együttjáró, azoktól elválaszthatatlan kötelezett­ségekről. Széles körben nagy megelégedéssel emlegetik nálunk, milyen jó az, hogy szocializmusunk humánus, de azt is látnunk kell, hogy vannak, akik ezt félreértik és vissza is élnek vele. A visszaéléseket a közvéle­mény erejére támaszkodva meg kell szüntetni, és a nehéz felfogásúakat is meg kell tanítani arra, hogy joga csak annak van, aki eleget tesz kötelezettségei­nek is. Törvényeinket mindenki­nek tiszteletben kell tarta­nia. Alkotmányos Szocialista társadalmi ' rendünk elleni fellépést nem tűrünk sem­milyen oldalról. Államunk kötelességsze­rűen és ingadozás nélkül lesújtott a rendszerünk el­len támadókra. amikor a helyzet azt köve­telte. Általános amnesztiát, közkegyelmet hirdetett és alkalmazott, amikor a hely­zet azt megengedte. Ez rendszerünk szocialista és humánus jellegéből követ­kezik s helyes volt. Az ál­talános amnesztia elrende­lése idején is óvtunk azon­ban attól, hogy azt bárki félreértse. Azóta hatóságaink felfedtek néhány kisebb, rendszerellenes cselekményt elkövető összesküvő csopor­tot. Törvényesen eljártak ellenük, s a bűnösök meg­kapták a bíróságtól azt, amit törvény szerint megérdemel­tek. A közelmúltban olvas­tam • egy nyugati lapban megjelent ci leket, amely aként filozofált, hogy a fel­szabadulás 20. évfordulójá­ra ezek is amnesztiát kap­nak. Gondolom helyes meg­mondani, hogy én ebben kételkedem. (Derültség.) Akik államunk nagylelkű­ségére, az általános am­nesztiára összesküvéssel, kémkedéssel és hasonlóval válaszoltak, azok számára nincs és aligha lesz amnesz­tia. Törvényeink megvédenek minden állampolgárt, sért­hetetlen az, aki azokat tisz­teletben tartja, de lesújtunk mindenkire, aki szocialista államunk törvényes rendje, népünk érdekei ellen támad. Az ellenőrzés nem hanyagolható Hazánk nemzetközi tekintélye megnövekedett Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! A Magyar Népköztársaság külpolitikai helyzete meg­erősödött. tekintélye megnő­ve' eetétt. Az ország megnövekedett nemzetközi tekintélyének alapja mindenekelőtt bel­politikai fejlődésünk, szi'árd szocialista rendünk, azok az eredmények, ame­1). fel népünk a legutóbbi évet b n a gazdasági és kul­turális építésben elért. Társadalmunk életét a munkásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányítja. Társadalmi rendünk a po­litikailag egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró ál­lampolgárok, a dolgozó mil­liók szocialista demokráciája. Szocialista állami és tár­sadalmi rendünket, annak egyenes intézményeit nem megmerevedett, hanem élő. fejlődő rendszernek kell tekintenünk, amely állandó­an előrehalad a demokrácia elmélyülésének és kiszélésí­Szólni kívánok még né­hány, társadalmunkat érintő más kérdésről is. A szocialista építőmunká­nak velejárója, egyben nél­külözhetetlen feltétele a marxizmus—leninizmus el­méletének tömeges elsajátí­tása, a műveltség, a képzett­ség színvonalának általános emelkedése, a szocialista közgondolkodás és erkölcs kialakulása. Ügy vélem, e té­ren is érezhető és mérhető az előrehaladás. Mind a fel­nőtt dolgozók szocialista tu­datának fejlődésében, mind az ifjúság szocialista nevelé­sében látható módon előre­haladunk. Folyik a régi és az új küz­delme az emberek gondolko­dásában is; van előrehaladás, de az új. szocialista közgon­dolkodás és erkölcs érvé­nyesülése még nem kielé­gítő. Még nem tűntek el a régi burzsoá rend maradványai sem teljesen nyomtalanul, s némileg beszivárogtak a ha­lódó imperializmus bomlási termékei is. Ugyanakkor na­ponta találkozunk olyan je­lenségekkel is, amelyekre nem lehet egyszerűen rá­mondani, hogy a régi bur­zsoá erkölcs és szemlélet maradványai. Ügy látszik, a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet viszo­nyai között még újra is ter­melődnek olyan bűnöző típu­sok. amelyekről valamikor azt hittük, hogy a burzsoá rendszer megdöntésének napján, azzal együtt eltűn­nek. Ma különösen felháboro­dik minden becsületesen dolgozó, ha olyanokról hall, akik a közvagyont, a köz­Szeretném az illetékesek és a közvélemény figyelmét felhívni egy-két ilyen kér­désre is. 1964-ben 60 millió forin­tos tűzkárt szenvedett a népgazdaság. Ennek körül­belül a fele, több mint 31 millió forintnyi kár megálla­pítottan a köteiező elemi gondosság elmulasztása mi­att következett be. Most a napokban volt pél­dául egy tűzeset Baján, 10— 12 millió forint a kárösszeg. Vizsgálatot indítottak, ho­gyan keletkezett a tűz. Ügy keletkezett, hogy egy ember befűtött egy kályhát, a he­lvét elhagyta és a kályha tüze felgyújtotta az épüle­tet. Az illetőt őrizetbe vet­ték — de ka fogja ezeket a 10 milliókat megtéríteni? Üzemi balesetek következ­tében évente másfél mil­lió munkanap esik ki a termelésből. Ez baj.- A legnagyobb baj azonban az. hogy emberek ezrei sérülnek meg és sokan meghalnak. Üzemi baleset, ért 1963-ban 92 ezer embert és közülük 354 meghalt. 1964-ben a balesetet szenve­dettek száma 95 ezer volt, életét vesztette 305 ember. Az üzemi balesetek körül­belül kétharmada gondat­lanság következtében for­dul elő, vagyis nem tartják be az előírt óvórendszabályokat, könnyelműségből nem sze­relik fel, illetve nem hasz­nálják az előirt védőberen­dezést. Még inkább felelőtlenség­ről van szó a közúti közle­kedési baleseteknél, ame­lyek szemünk előtt válnak újfajta, burjánzó veszede­lemmé. Az adatok szerint a közlekedési balesetek száma a közutakon a következő­képpen alakult: 1958-ban 6500, 1961-ben 9800, 1964­ben több mini 20 ezer volt. A balesetek következtében 1958-ban meghalt 576, 1961­ben 666. 1964-ben 1100 em­ber. Sokan azt mondják er­re. növekedett a gépkocsik szánra, természetes, hogy nö­vekszik a balesetek száma is. Én pedig azt mondom, növekedett az emberek fele­lőtlensége önmagukkal szem­ben is. Az összes közúti bal­esetek 25—30 százaléka, ide­értve a halálos végűeket is. rendszerint szombat dél és hétfő reggel között; tehát a hét végi pihenő alatt törté­nik. Meg kellett szigorítani a gépkocsivezetői vizsgát, a közlekedés ellenőrzését, de úgy látszik, ez még nem elég, még többször kell al­kalmazni a jogosítvány meg­vonását is, és más erélyes és célravezető intézkedéseket kell tenni. Es nem szabad tűrni, hogy az ör»- és közve­szélyes emberek ilyen mó­don közlekedhessenek útja­inkon. Szocialista közgondolkodást pénzeket lopják, sikkasztják, herdálják el. Az utóbbi idő­ben hatóságaink leleplezése nyomán nagy és jogos fel­háborodással értesült közvé­leményünk Járay József ope­raénekes vámcsalásairól. Onódy Lajos éttermi válla­lati igazgató, valamint Ró­na Ernő textilváílalati ve­zérigazgató és bűntársaik különböző visszaéléseiről. A bűnösök részben elnyerték, részben pedig meg fogják kapni megérdemelt bünteté­süket. Ez a dolog büntető­jogi része. De Onódy is. Róna is ve­zető beosztású állami alkal­mazottak voltak, akinek visszaélései kapcsán felvető­dik másfajta felelősség kér­dése is. Hol volt az ellenőr­zés? Nálunk az ellenőrzés elmulasztását néha annyira túlzásba viszik, hogy szin­te elbagatellizálják a bűncse­lekményt ténylegesen elkö­vető bűnös felelősségét. Aki bűnös, annak felelnie kell cselekedeteiért. Szűnjék meg végre az az elég gya­kori rosszul értelmezett presztizsvédelem, amelyik oda vezet, és az egyik eset­ben is tényező volt, hogy amikor a főhatóságok fi­gyelmét felhívták a terüle­tükön elkövetett visszaélés­re. vagy valamelyik beosz­tottjuk túlságos költekezésé­re. helytelen fellépésére, az első szavuk :— szinte szabály szerint — kijelenteni, hogy ez rágalom, ahelyett, hogy kötelességük szerint végére járnának a dolognak. Ilyen esetekben a vezetőket is fe­lelősség terheli, s hogy mindezt mindenki komolyan is vegye, ennek is érvényt kell szerezni. Tisztelt országgyűlés! Mi a szocializmus építésében ér­tékeljük és alkalmazzuk az erkölcsi és anyagi ösztönző­ket, azaz a jó munka kitün­tető és nyilvános elismeré­sét. Helyeseljük, ha valaki be­csületes munkájával kere­seti pénzét megtakarítja és televíziót, hűtőszekrényt, motorkerékpárt, autót vagy bármi egyebet vesz magá­nak, utazik vagy csalédi házaf épít. De nem helyeseljük, ha valakinek az életszemlélete annyira eltorzul, hogy nem a becsülettel végzett munka emberi öröme, az annak ré­vén elnyert tisztesség adja élete értelmét, hanem fő do­log lesz számára a szerzés, a hörcsögként való gyűjtés. A korlátolt önzésnek van­nak más, súlyosabb követ­kezményei is. Az utóbbi idő­ben nyilvánosan is több íz­ben foglalkoztak a születé­sek számának nálunk az el­múlt években bekövetkezett csökkenésével, a népszapo­rulat kedvezőtlen alakulásá­val. A kiváltó okok között természetesen szerepet ját­szott mind a háború, mind az 1956-os ellenforradalmi felkelés összes következmé­nyeivel együtt, nem utolsó­sorban azzal együtt, hogy a családok százezreinek időle­ges, vagy végleges széthul­lásával jártak. Volt ebben szerepe a nagyarányú iparosításnak és bizonyos mértékig a mező­gazdaság szocialista átalaku­lásának is, mert ezek elke­rülhetetlenül együttjártak je­lentős tömegek, különösen fiatalok városba költözésé­vel. 1957 után az életszín­vonal is gyorsabban emel­kedett. Az életnívó emelke­dése — ez ismert dolog — törvényszerűen mindenütt együttjár a születési arány­szám csökkenésével. A jobb életre való törek­vés, amíg összhangban van a társadalmi haladással, egészséges, azon túl azonban a társa­dalom érdekeit sértő önzés­sé torzul. Napjainkban ez a káros önzés fiatal házasok­nál gyakran tapasztalható. A bajt tetézi az, hogy so­kan könnyelműen és ismé­telten szánják rá magukat a művi vetélésre, amely tönkreteszi a leendő anyák egészségét Az orvosi bizott­ságot arra hozták létre, hogy orvos ítélje meg, indokolt-e vagy nem, hogy a várandós fiatal nő gyermeket hozzon világra. (Taps.) Az orvosi bizottságok ve­gyék komolyan feladatu­kat! Mivel ez össztársadalmi és nem hatósági kérdés, nem tartjuk célszerűnek a ko­rábbi években alkalmazott kényszerintézkedéseket. Nyil­vánvaló viszont, hogy komo­lyan és sokoldalúan kell fog­lalkozni a kérdéssel állami szerveinknek, egészségügyi, anya- és ifjúságvédelmi szerveinknek, és társadalmi szerveinknek is. Nem utolsó­sorban a társadalmi nevelés, a korlátolt önzés elleni esz­mei harc eszközeivel kell küzdeni az egészséges nép­szaporulati arány eléréséért. Politikai, gazdasági és tár­sadalmi életünk általam érintett fontos kérdéseinek megoldásához elengedhetet­len a megfelelő közszellem kialakítása, a szocializmus, közelebbről a szocialista köz­gondolkodás, a szocialista er­kölcs terjesztése és elmélyí­tése Bizakodva nézhetünk a jövőbe A felelőtlenség ára Tisztelt országgyűlés! teken is. s ennek következ­Gvakran találkozunk tűrhe- tében a népgazdaság súlyos tétlen felelőtlenséggel, károkat szenved, sőt embe­könnyelműséggel más vo- rek tömegeinek élete és tes­natkozásban és más terüle- ti épsége is veszélybe kerül A réginél több helyet kell kapnia a szocialista eszme közvetlen és közvetett propagálásának, a tudatos harcnak az önzés, az anya­giasság, az úrhatnámság el­len, a szocialista áldozat­készségért, az önzetlenségért, a szocialista erkölcsért Mint tanú állítom, vannak pozitív hőseink. Van nekem egy újságíró ismerősöm, ilyen karakterek, jellemek, személyek leírásával foglal­kozik és ezért kér engem arra, hogy szóljak, ha érde­kes emberrel találkozom. Én csak érdekes emberek­kel találkozom. Minden em­ber érdekes. Meghívtam, jöjjön el velem egyszer egy vidéki útra, s ha én öt az úton annyiszor oldalba lö­köm, ahányszor érdekes em­berrel találkozunk. akkor csak hordágyon hozhatják haza. Egyébként él is jött j eleni vidékre, és sok érde­kes emberrel találkozott. Vannak pozitív hőseink — vannak nagyszerű dolgozó kollektívák. ilyenek például a bábolnai állami gazdaság, a döbröközi „Zöldmező", a zsámbéki „Petőfi", a nádudvari ..Vö­rös Csillag" és sok más, a legkülönbözőbb területeken dolgozó kollektívák vezetői és dolgozói. Biztosítsunk több propa­gandát a tömegesen létező szocialista munkának er­kölcsnek. életformának. Elképzelésem szerint le­hetséges lenne több helyet (Folytatás a 4. oldalon.) Péntek, 1965. február 12. DtL-MAGYAftORSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents