Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-11 / 35. szám

TANACSROZ1K Al ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás a 2. oldalról.) ség nyílik egyes területeken s túlteljesítésre. Ajtai Miklós a továbbiakban fejlődésünk egyik lényeges tényezőjével, a beruházások kérdésével és a terv néhány jellegzetes vonásával foglalkozott Koncentrálni kell a beruházások kivitelezését Az ez évi terv beruházási összege valamelyest meghaladja a második ötéves tervben az 1965 évre előirányzott. összeget A terv egyik célja koncentrálni a beruházások kivitelezését, CéLul tűztük ki. hogy a folyamatban levő beruházásokat maximális ütemben folytatjuk, annak árán is, hogy ebben az esztendőben erősen korlátozni kellett az új, induló beruházások számát. Igy érhetjük majd el, hogy a rendelkezésre álló erök ne forgácsolódjanak szét, hogy azokat kevesebb építkezésre, beruházási objektumra koncentráljuk, hogy egész beruházási munkánk hatékonysága javuljon. Az 1965-ös terv előirányzataiból világos, hogy — bár egy év tervéről beszélünk —, mégis a terv célkitűzéseinek egész sora átnyúlik a következő évekre, további fejlődésünket alapozza meg, harmadik ötéves tervünket készíti elő. A beruházások befejezésének gyorsítása csak részben érinti ez évi eredményeinket, részben már a további éveket szolgálja. Az előterjesztett költségvetéssel egyetértek és azt az országgyűlésnek elfogadásra javasolom — mondotta befejezésül dr. Ajtai Miklós. sával, mint külön-külön. Az internacionalista politika helyes alkalmazása azt jelenti, hogy figyelembe vesszük a sajátos nemzeti érdekeket, ugyanakkor erősítjük a szocialista országok közösségét és így biztosítjuk gyorsabb gazdasági fejlődésüket. Természetes, hogy nem megy máról holnapra a nemzetközi gazdasági együttműködés új formáinak kialakítása. Türelemre, körültekintésre, az egyes államok érdekeinek, szükségleteinek gondos tanulmányozására van szükség. A békés egymás mellett élés elvét követve üpró Antfff: Jobb, takarékosabb, gazdaságosabb munkával Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! — A pénzügyminiszter elvtárs által beterjesztett 1965. évi költségvetés figyelembe veszi az ország gazdasági helyzetét, a szükségleteket és a népgazdaság további fejlesztésének lehetőségeit. Az ez évi célkitűzéseink mérsékeltebbek az előző évekhez viszonyítva. Ennek célszerűségét Timár és Ajtai elvtársak már megindokolták. 1965-ben és a következő években az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a társadalmi munka hatékonyságának növelésére, a minőség javítására, az értékesebb, nagyobb hasznot hajtó munkára. — Meggyőződésünk, hogy ha az állami, a gazdasági vezetés szintjén, a minisztériumokban, a tanácsokban, az ipari és mezőgazdasági üzemekben, a termelőszövetkezetekben jobban megszervezzük a munkánkat, és eleget teszünk az 1965. évi terv és költségvetés minőségi. takarékossági, valamint külkereskedelmi előírásainak, olyan új tartalékot teremtünk, amely megfelelő alapot biztosít az 1966-ban kezdődő harmadik ötéves tervhez. A jobb, takarékosabb, gazdaságosabb építőmunkának mind a politikai. mind a gazdasági feltételei adottak. Hatékonyabb gazdasági kapcsolatok Apró Antal ezután hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolataival foglalkozott. Hangsúlyozta; — Építőmunkánk eddigi eredményei szorosan összefüggenek azzal, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi gazdasági kapcsolatai és külkereskedelme állandóan fejlődik és hazánk mind hatékonyabb, sokrétűbb kooperációt alakit ki a szocialista és a tőkés országokkal is. Míg 1960-ban 106, addig 1964-ben már 128 országgal kereskedtünk, közülük 53 országgal már nemzetközi egyezmények, 30 országgal pedig több évre szőlő kereskedelmi megállapodás alapján működünk együtt. Ezen túlmenően számos olyan országgal is bonyolítunk kereskedelmi forgalmat, amelylyel még nincs államközi megállapodásunk. Múlt évi exportunk a nemzeti jövedelemnek mintegy 35—36 százalékát, behozatalunk pedig 36 százalékát tette ki. — Fejlődésünkben alapvető a KGST-hez tartozó szocialista országokkal kialakított sokoldalú gazdasági együttműködésünk. Az országunk ipari fejlődéséhez szükséges nyersanyagok többségét a Szovjetuniótól, illetve a KGSThez tartozó többi országtó] vásároljuk. Nyersanyag-behozatalunk az 1960. évi 207 millió rubel . röl 1964-re csaknem 750 millió rubelre növekedett. Jelenleg nyersanyagimportunk mintegy 65 százalékát a kgst-országok biztosítják részünkre. Ipari termelésünk növelését — ismert nyersanyag- és energiagondjaink ellenére — az teszi lehetővé, hogy állandóan növekszik behozatalunk fűtőanyagokból, ércekből, fémekből, fából, gyapotból, valamint más, az ipar, a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges alapanyagokból. — A KGST-hez tartozó országok mint vevők is mind nagyobb szerepet játszanak külkereskedelmünkben. 1964-ben például hazánk gép- és berendezés kivitelének 88 százaléka, ipari közszükségleti cikk exportjának pedig 64 százaléka irányult a KGST-hez tartozó országokba. Külkereskedelmünk tehát döntően ezen országok piacaira támaszkodik. — Magyarország fejlődése szempontjából legfontosabb az évről évre növekvő és mind sokoldalúbbá váló magyar—szovjet gazdasági kapcsolat. A két ország között az elmúlt hat évben több mint kétszeresére nőtt az áruforgalom, s 1964-ben elérte a 880 millió rubelt. Erre az évre több mint 900 millió rubel exportimport forgalmat irányoztunk elő. A Szovjetunió erre az esztendőre is jelentős részt vállalt a magyar ipar nyersanyag-ellátásából éppúgy, mint késztermékeink megvásárlásából. Jelenleg a Szovjetunió biztosítja a magyar iparban felhasznált nyersola j 47, a vasérc 82. a gyapot 58. a fenyőfűrészáru 66. a kohókoksz 60. az ólom 89 és a réz 53 százalékát. Legfontosabb külkereskedelmi partnerünk tehát a Szovjetunió. s országunk gazdasági fejlődése sok vonatozásban szorosan összekapcsolódik a magyar—szovjet gazdasági együttműködéssel. — A növekvő magyar— szovjet árucsere-forgalmon kívül fejlődésünk szempontjából mind nagyobb jelentőségűek az ipari és mezőgazdasági termelésünket közvetlenül érintő gazdasági, termelési, együttműködési egyezmények és kooperációs megállapodások. a Szovjetuniótól. A „Barátság" kőolajevezeték megépítése a részt vevő országok egész gazdaságának fejlődése szempontjából nagy jelentőségű. Az ezen át érkező kőolaj jelentősen hozzájárul új iparágak kiépítéséhez, a vegyipar gyors ütemű fejlesztéséhez, a mezőgazdaság üzemanyag-ellátásához és a közlekedés gazdaságosabbá tételéhez, mert gyorsabban tudnak átállni a szénről a folyékony hajtóanyagokra. — Energiaellátási nehézségeinket enyhíti, hogy a Szovjetunió erőműveiből évről évre több villamos energia jut el hozzánk a KGST által létrehozott „Béke" távvezetéken. Tavaly — a nemzetközi energiakooperáció keretében — mintegy 4,5 milliárd kW/óra villamos energiát továbbítottak e vezetéken a részt vevő országokba, s ebben az energiaegyüttműködésben hazánk több mint 1 milliárd kW/órával vett részt. Ezenkívül közvetlenül a Szovjetunióból importálunk további energiamennyiséget. Ennek nagysága 1965-ben meghaladja az 1 milliárd kW/órát. A hazai termelés most: 10,6 milliárd kW/óra. — A magyar—szovjet gazdasági együttműködés újabb eredményei közé tartozik az épülő dunaújvárosi hideghengermű is. Ez egyik legjelentősebb beruházásunk — s ha késve is —, az idén üzembe lép. Évi lemeztermelése eléri majd a 350 000 tonnát. Megemlíthetem az 1970-ig szóló magyar—szovjet hajószállítási egyezményt is, amelynek alapján 123 hajót és ugyanennyi darut szállítunk a Szovjetunióba. Ez hosszú évekre munkát, piacot biztosít a magyar hajóiparnak. Szocialista mezőgazdaságunk fejlesztése, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése szükségessé teszi, hogy a növekvő belföldi fogyasztás mellett termékeink számára külföldön is sok évre előre állandó piacot biztosítsunk. Ezt segíti az, hogy 1966—70 között a jelenleginél jóval több — összesen 332 000 tonna — friss gyümölcsöt, zöldségkonzervet és egyéb konzervipari terméket szállítunk a Szovjetunióba. Az erről szóló államközi egyezményt nemrág írtuk alá. — Természetesen állandóan növeljük külkereskedelmi forgalmunkat a Szovjetunió mellett a többi szocialista országgal is. Ezt kívánja fejlődő iparunk és mezőgazdaságunk, amelynek mind több olyan nyersanyagra és gépre van szüksége, amelyet itthon nem lehet, vagy nem gazdaságos előállítani. Ugyanakkor iparunk és meaőgazdaságunk termékeinek elhelyezésére szilárd és állandó piacot kell biztosítanunk. Ezért helyes mind szorosabb és egyre fejlődő gazdasági kapcsolatokat kialakítani minden szocialista országgal. Közös vállalkozások Energiagondjainkon is segít a Szovjetunió Apró Ánthl ezzel kapcsolatban beszélt a magyar— szovjet timföld-alumínium egyezményről, valamint a ^Barátság" nemzetközi olajvezetékről. A „Barátság" kőolajvezetéken hazánk az idén mintegy kétmillió tonna olajat kap. A „Barátság" olajvezeték gazdaságosságál mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hazai szakaszának 137,5 millió forintos építési költsége már a múlt évben teljesen megtérült. Jelenleg újabb tárgyalásokat folytatunk egy második olajvezeték építéséről, dS így az előzetes tervek szerint Magyarország 1970-tól már évi 4 millió tonna olajat kap A szocialista országokkal állandóan bővülő külkereskedelmünk mellett mind nagyobb jeleniőségűvé válnak nemzetközi kapcsolatainkban a szocialista gazdasági együttműködés egyéb módszerei és formái. Igen nagy fontosságot tulajdonítunk az olyan két- és többoldalú vállalkozásoknak, amilyen a Csehszlovákiával, Lengyelországgal, a Szovjetunióval, az NDK-val és Bulgáriával közösen létrehozott Intermetall kohászati és a golyóscsapágyipari egyesülés. A közelmúltban — kétoldalú együttműködés keretében — magyar—bolgár közös vállalat létrehozását határoztuk el, az üzemen belüli anyagmozgatás és a szállítás, valamint a gyümölcs- és zöldségtermelés fokozottabb gépesítésére. Ezek az űj vállalkozások természetesen még csak kezdeti lépésnek tekintendők. A magunk részéről arra törekszünk, hogy további, számos újabb együttműködési formát, szervezetet hozzunk létre. — A baráti szocialista országok közötti új gazdasági együttműködési formák kialakulását nagyban elősegítették az 1964-ben megtartott kétoldalú felsőszintű párt- és kormánytalálkozók és tárgyalások. Kormányunk az elmúlt évben is tevékenyen kivette részét a KGST munkájából. Mint ismeretes, a KGST tanácsa éppen a napokban tartolta meg Prágában XIX. ülésszakát, ahol megvizsgálta: milyen utat tett meg a KGST a tagállamok párt- és korm a n y vezetői részvételével az 1963. nyarán tartott értekezlet óta és meghatározta a soron levő új feladatokat — A KGST egyik fő tevékenysége ez évben is az 1966 —70 évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetése lesz. Ezt a munkát % baráti országokkal 1965 közepén fejezzük be, majd megkötjük az új hosszú lejáratú —, a harmadik ötéves tervre vonatkozó — külkereskedelmi megállapodásokat. A miniszterelnök-helyettes ezután megemlítette, hogy a közelmúltban kezdte meg működését a KGST-országok közös bankja és a közös vasúti tehervagonpark. — A KGST tevékenységének további szélesedését mutatja a legutóbbi ülésszak határozata, amely szerint Jugoszlávia a jövőben szorosabban fog együttműködni a KGST-vel és aktívan részt vesz majd egy sor nemzetközi ágazati bizottság munkájában. Az eredmények mellett természetesen akadnak problémáink is. Igen sok a tennivalónk az együttműködés minden területén. A KGSTben is megvannak a hétköznapok gondjai. Felmerülhet a kérdés: egyetértésünk ellenére miért fejlődik viszonylag lassan a nemzetközi munkamegosztás? A nehézségek részben abból adódnak, hogy eltérő az egyes KGST-országok gazdasági színvonala, részben pedig abból, hogy a termelés szakosítása és összehangolása területén nem mindig sikerül azonnal kimutatni: mit eredményez egyik, vagy másik kooperációs javaslat a részt vevő országok számára. — Meggyőződésünk, hogy eredményesebben oldjuk meg a fejlődésünk szempontjából fontos gazdasági feladatokat az erők összefogáElvtársak! — A magyar kormány a békés egymás mellett élés és a békés gazdasági verseny politikáját követve arra törekszik, hogy fejleszsze gazdasági, külkereskedelmi és egyéb kapcsolatait a nem szocialista országokkal is. A második ötéves terv időszakában eddig hatvan százalékkai bővült külkereskedelmünk ezekkel az országokkal. — A fejlett tőkés országokból származó behozatalunkban jelentősen növekedett a beruházási javak részaránya. A gyorsütemű technikai haladás következtében napirendre kerültek számos nyugati partnerünkhöz fűződő kapcsolatunkban is a munkamegosztás, a műszaki és kereskedelmi kooperáció kérdései. E téren figyelemre méltó kezdeményezések és kezdeti eredmények születtek. Fejlődik a szellemi javak — a találmányok, gyártási eljárások — exportja és importja is. 1964-ben a gépipar, a vegyipar és más iparágak számára jelentős nyugati licenceket vásároltunk és számos esetben mi is kötöttünk megállapodást magyar licencek nyugati értékesítésére. Kapcsolataink Ausztriával kielégítően alakulnak. A két ország vezetőinek találkozásaiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy gazdasági kapcsolatainkat töfeb területen jelentősen bővíthetjük. A kereskedelmi forgalom növelésén kívül lehetőség van ipari kooperációra, a műszaki tudományos együttműködésre és a nemzetközi piacokon való együttműködésre is. — Fejlődik kereskedelmi forgalmunk Olaszországgal is. Pozitívan értékeljük azt a részleges liberalizációt, amelyet Anglia biztosított exportunk számára. Reméljük, hogy ezt az első lépést továbbiak fogják követni és más országokkal — gondolok itt elsősorban Franciaországra — szintén ebben az irányban haladhatunk előre. — A gazdasági körök pozitív törekvéseit azonban nemegyszer gátolják a nyugati országokban hozott kereskedelempolitikai intézkedések és a Közös Piac diszkriminatív politikája. Ennek megfelelően az elmúlt években a Közös Piachoz tartozó országok részaránya külkereskedelmünkben csökkent és az átlagosnál gyorsabban nőtt a szabadkereskedelmi övezet országaival lebonyolított árucsereforgalmunk. Ez tükröződik forgalmunk kedvező alakulásában Finnországgal és a skandináv országokkal is. — Bár az NSZK-val 1963 novemberben — megkötöttük az első kormányszintű hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodást, a gazdasági kapcsolatok fejlődése nem tekinthető kielégítőnek, mert a megállapodások realizálását számos, a magyar exportot korlátozó intézkedés nehezíti. Az USAval nagyon szerény a kereskedelmi forgalmunk s a fejlődést akadályozzák azok a gazdasági diszkriminációk, amelyeket az USA velünk szemben alkalmaz. A további fejlődés attól függ, hogy milyen konkrét intézkedéseket tesz az Egyesült Államok kormánya a hozzánk fűződő kapcsolatok normalizálására. — A Magyar Népköztársaság kormánya nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati sorból felszabadult és az önálló fejlődés útjára lépett országokkal kialakult kapcsolatai sokoldalú továbbfejlesztésének. Mind a nemzetközi fórumokon — így legutóbb a világkereskedelmi konferencián is —, mind kétoldalú kapcsolatainkban szerény erőnkhöz képest aktívan támogatjuk az újonnan felszabadult országokat elmaradt gazdaságuk fejlesztésében. — Az Egyesült Arab Köztársasággal és Indiával már tradicionálisnak mondható sokoldali gazdasági kapcsolataink vannak. Emellett tovább fejlődtek kapcsolataink más ázsiai és különösen a nemrég felszabadult afrikai országokkal. A műszaki segítségnyújtás keretében a fejlődő országokba növekvő számban küldünk szakembereket, akik munkájukkal megbecsülést szereznek hazánknak. Ezen kívül mind több szakembert fogadunk továbbképzésre ezekből az önállóvá lett ázsiai és afrikai országokból. Érjük el a világszínvonalat! Apró Antal a továbbiak1ban rámutatott: rendkívül fontos, hogy mind az iparban. mind a mezőgazdaságban műszaki vonalon elérjük vagy megközelítsük a világszínvonalat Különösen számítunk e tekintetben — folytatta — a magyar tudósokra. mérnökökre, technikusokra, a szocialista brigádok ezreire, amelyek már eddig is sokat tettek népgazdaságunk fejlesztéséért. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tudományos- kutató munkában, a műszaki fejlesztés területén sok még a kihasználatlan lehetőség, és számottevő az elmaradás. Számos helyen tapasztalhatjuk, hogy az elmélet és a gyakorlat között nincs összhang. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai például az utóbbi három évben több mint 3500 új termék prototípusát készítették el, azonban ezeknek hatvanhárom százaléka nem került sorozatgyártásra. Ugyanakkor a már jóváhagyott termékeknél is indokolatlanul hosszú az úgynevezett átfutási idő. Világosan látnunk kell, hogy a szocialista ós a kapitalista piacon ma is, de a jövőben méginkább csak akkor leszünk versenyképesek, ha minél több és jobb új terméket állítunk elő és fokozott gondot fordítunk termékeink korszerűsítésére, a határidők pontos betartására. A kifogástalan minőség, az exportra felajánlott termelési eszközök és fogyasztási cikkek választékának bővítése a külkereskedelem fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele. — Népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése, fizetési mérlegünk kedvezőbbé tétele. az életszínvonal és a munkakörülmények javítása érdekében nagyobb befolyást kell biztosítani a tudománynak, a műszaki fejlesztésnek már a tervezés stádiumában is. A tervhivatalban és a minisztériumokban Pedig az illetékeseknek ismerniük kell a világviszonylatban legfejlettebb, leggazdaságosabb megoldásokat. Apró Antal végezetül javasolta. hogy az országgyűlés a beterjesztett költségvetés-tervezetet fogadja el. Csütörtök, 1965. február 11. QU-MAGYARORSZAG 3