Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

Miről tárgyal a most kezdődő ülésszak ? Beszélgetés Vass Istvánnéval, az országgyűlés elnökével A Népköztársaság Elnöki Tanácsa február 10-re, szerdára összehívta az országgyűlést. Ez az ülésszak nagy.ából a mostani parlamenti ciklus munkájának félidejét is jelzi. Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke az elmúlt két év képviselői munkájáról, a küszöbön álló ülésszakról, s a további tervekről a következőket mondotta a Központi Sajtószolgálat munkatársának. Kétezer fogadónap — A legnagyobb fejlődés ebben az időszakban: a képviselők aktivitásában volt. Különösen 1964-ben vált elevenebbé, közvetlenebbé és szorosabbá a képviselők és választóik kapcsolata. „Házon kívül" tehát az ülésszakok közötti időben a képviselők több mint kétezer alkalommal tartottak fogadónapot, amelyeken közérdekű és egyéni kérések, problémák ezrei merültek fel. — A közügyek iránti érdeklődést tanúsítják a népes képviselői beszámológyűlések. E találkozásokon két év alatt több mint félmillióan vettek részt. A beszámolókat a legtöbb helyen eleven vita követte, s a gyűlések eredményeként alaposan megszaporodott a képviselőkre bízott helyi vagy országos ügyek listája. A képviselők — ha helyi és országos érdek konfliktusáról, ütközéséről van szó — éppen nagyobb áttekintésük révén felismerik, hogy a helyi, a megyei érdeket összhangba kell hozni az országossal és ezt őszintén meg is mondják választóiknak. A tapasztalatok azt mulatják, hogy az ilyen nyílt állásfoglalás nem csorbítja a képviselők tekintélyét Ha az országgyűlési képviselő alkalomadtán bátran vállal közérdekű — de első pillanatban esetleg népszerűtlen — feladatot is, tevékenysége nagyban hozzájárulhat ahhoz, hegy a látszólag népszerűtlen ügy közérdekű, a megye, az ország szocialista előrehaladását egyaránt szolgáló jellegét a lakosság felismerje, s igy megoldását aktívan támogassa. Jelenlegi, a gazdasági építőmunkában előttünk álló feladataink megoldásában is akkor adnak a képviselők maximális segítséget ha ott vannak „az első vonalban". Ha okos,.értő szívvel és szólal segítenek a gyorsabb előrehaladásunkat gátló akadályok elhárításában — az országgyűlésben és megyéjükben, választó kerületükben egyaránt. — A képviselők mindinkább megismerik a megyei és az országos szervek mechanizmusát, azt hogy egy-egy konkrét jogos ügyben hol kell kopogtatniok. Maguk is többségükben felelős posztokon dolgoznak. Igy többnyire szakszerűen érvelő, vitatkozó partnerei a hivatali vezetőknek és sok esetben sikerül eredményt elérniök. — A képviselők, a választók is jól tudják, hogy a törvényhozói megbízatás nemcsak arra a néhány ülésszakra szól, amelyet az Elnöki Tanács egy-egy évben összehív. A képviselők a parlamenten kívül éppen olyan felelősen foglalkoznak választóik problémáival — kisebbekkel és országos jelentőségűekkel egyaránt —, mint amikor az országházban törvényt alkotnak. Mindenképpen előremutató az is., hogy a képviselők az ülésszakok között figyelemmel kísérik és segítik az általuk alkotott törvények végrehajtását Hasznos javaslatok Az ülésszakok közötti időben a képviselői munka fontos fórumai az országgyűlési állandó bizottságok s a megyei képviselőcsoportok ülései is. Ezekre rendszeresen meghívják az érintett kerület párt- és állami vonalon felelős „gazdáit" is. Sok figyelemre méltó javaslat, hasznos elképzelés született és indult el már a képviselő csoportok vagy az állandó bizottságok üléseiről a megvalósulás útjára. De sok ezernyi családlátogatás, termelőszövetkezetben, üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson tartott összejövetel és egyéb tanácskozás is jó alkalmul szolgált képviselőinknek arra, hogy választóikkal szót értsenek, s így közös gondjaik megoldását előrevigyék. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a képviselői ciklus hátralevő két esztendejében is fokozottan így lesz. Napirenden: a terv, költségvetés, takarékosság — Az esztendő első ülésszakának — köztudomásúan fő napirendi pontja az elmúlt népgazdasági év tanulságainak számbavétele és az új év állami költségvetési tervének megvitatása, majd törvényerőre emelése. Bizonyos vagyok benne, hogy országgyűlésünk e tevékenysége most is nagy felelősséggel párosul. A képviselők érzik kötelezettségük súlyát, s figyelmük elsősorban arra irányul: mit kellene jobban s mit lehetne jobban és olcsóbban megvalósítanunk 1965-ben. — Költségvetési vitáink hagyománya szerint ez alkalommal sem csak pénzügyi értelemben lesz tanácskozásunk központjában a költségvetés. Szigorúbb takarékosságról, a termelékenység növelésének módozatairól, az építkezések jobb koncentrálásáról, sok szakszervezeti és műszaki tennivalóról lesz szó. Vitánkban azonban nem csupán az objektív tényezőkszerepeinek majd. Apellálunk az emberi öntudatra, a közösség, hazánk érdekeire és sok olyan tényezőre is, amelyek együtt kovácsolják szorosabbra dolgozó népünk egységét, viszik sikerre a szocializmus építésében előttünk álló feladatokat — mondotta befejezésül Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke. Hazaérkezett a Szovjetunióbad járt mezőgazda ági küldöttség Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes vezetésével kedden hazaérkezett Moszkvából a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége. A delegáció aláírta a két ország szakminisztériuma, valamint az MTA és a Lenin Mezőgazdasági Tudományos Akadémia együttműködésére vonatkozó 1965. évi jegyzőkönyvet. (MTI) Manolisz G'ezosz látogatása a Pariizánszövets égben • Manolisz Glezosz görög újságíró, ismert békeharcos kedd délután a Magyar Partizánszövetségbe látogatott. A kedves vendéget Gábor István, a szövetség főtitkára üdvözölte, majd Manolisz Glezosz szívélyes, baráti beszélgetést folytatott a partizánszövetség vezetőivel. Plasztikus történelemkönyv Látogatás az Országházban a Parlament lépcsősora (MTI foto — Seidner Zoltán felv.) Távolodott az ágyúzaj, aztán teljesen megszűnt. Budapesten vége volt a háborúnak. Kétszázötven aknatalálat, 300 gyújtóbomba, húsz nagy belövés súlyos károkat okozott az Országház épületén. A házimű helyek dolgozói már az első napon munkához láttak: takarították a romokat, megkezdték az újjáépítést. A rendbehozott képviselőházi ülésteremben már szeptemberben megtarthatta első ülését az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Csodálatos műemléképület A teljes pompájában újjáépült Országház 694 helyisége közül néhányat .kísérőnk, Hannig Miklós, az Országház főmérnöke mutat be. A Kossuth Lajos téri főkaput két ikőorcszlán „őrzi". Innen jutunk a puha piros bárs.ony szőnyegekkel borított lépcsőn a márvány falburkolatú diszlépcsőcsarnokfoa, ahol kétoldalt nyolc hrj-j talmau gránitoszlop sorakozik. Megragadja figyelmünket a sokszínű márvány burkolat, a aús aranyozás — amelyre 40 kiló 22 karátos laparanya, használtakfel —a monumentális falfestmények a mennyezet három allegorikus festménye — Lotz Károly művei — az ólcmfoglalatú színes ablakok, és a színes fémkandeláberek. A lépcsősor középső pihenőjénél az építész. Steindl Imre bronz mellszobra — Stróbl Alajos alkotása — vele szemben bronz emléktábla áll. A hatalmas kupolacsarnok Az egész épület középpontja a tizenhatszögű, ragyogóan színes térhatású csarnok. Itt rendezik az állami fogadásokat, itt adják át a Kossuthdíjakat, karácsonykor pedig mintegy nyolcezer úttörő találkozik a 17 méter magas karácsonyfa alatt. A díszlépcsősorok tengelyében haladva a Vadászterembe érkezünk. A terem déli oldalát Attila és Buda mátrai bölónyvadászata, vele szemben pedig az északi falat a Halászat a Balatonon című, XV. században készült falfestmény díszíti. Tölgyfakeretes mennyezetén* az Aratás. a Bőség és a Szüret allegórikus képei, belső oldalfalán népköztársaságunk címere. A Vadászteremből .nyíló gobelin-terem falán a Pusztaszeri eLső nemzetgyűlést látni. A társalgóteremben gótikus ívek kötik össze az oszlopokat, amelyeken aranyozott baldachinok alatt 32 foglalkozási ágat ábrázoló színes pirogránit szobrokat látunk. A dongaboltozat falfestményei itt a pogány korról regélnek. E terem tükörképe a kongresszusi társalgóterem. A képviselőházi ülésterem Képviselőink itt alkotják — a dolgozó nép megbízásából — törvényeinket. A több emelet páholysorok a jó akusztikát is elősegítik. Patkóalakban helyezkednek el a képviselők ülőpadsorai, névjegyekkel ellátott íróasztalkákkal. A patkó tengelyében emelkedik a magasba az elnöki, előtte az előadói emelvény. Mögötte falmező a népköztársaság címerével, ennek két oldalán Vajda Zsigmond történelmi tárgyú festményei. A terem mennyezetét festett intarziák díszítik, a második emeleti karzat magasságában pedig horganyöntvény szobrok jelképezik a Jótékonyságot, a Hitet, az Erőt, a Kritikát, az Igazságot, és a Tudományt. Az üléstermet hármas osztású hatalmas ablakok, este pedig öt csillár és a karzatokon körbefutó rózsakoszorú több mint 600 izzólámpája világítja meg. A híres Munkácsy-terem az elnöki dolgozószobából nyílik. Nagy falsíkján Munkácsy Mihály festménye, a Honfoglalás. E teremben fogadja az Elnöki Tanács elnöke a megbízólevelüket átadó külföldi diplomatákat. Nagy nemzetközi kongresszusok színhelye a kongresszusi ülésterem, amely méreteiben, beosztásában hasonló a képviselőházi ülésteremhez. Az épület kívülről is olyan, mint egy plasztikus történelemkönyv, homlokzatain nagy történelmi alakok 90 szobra, a főpárkány alatt régi városok kőből faragott címerei. Felnézünk kőcsipkés, neogótikus tornyaira, amelyek a felfelé törekvést jelképezik, mintha alkotójuk a jövőbe látott volna V. A. Villanófényben ©

Ismert fogalom a nyelvtanban a jelentésváltozás: a nyelvfejlődésben bizonyos idő alatt egy-egy szó tartalma megváltozik, új jelentése fejlődik. Ez megszokott valami. Furcsább azonban, amikor pontosan fújják emberek egy-egy szó, kifejezés jelentését, de a gyakorlatban mégis másképpert értelmezik. Legutóbb is a mostani címszó alatt írtam e sajátos jelentésváltozásról, amire ezúttal is rávetődik a villanófény. Itt van mindjárt ez a szó: demokFOnák rácia. Nálunk ma már a gyerekek . , . is tudják, hogy népuralmat jelent demokracsa A legtöbben tudják azt is, hogy van polgári és szocialista demokrácia Mi ez utóbbit tartjuk igazinak, mert ez jelenti a dolgozók hatalmának megvalósítását, jogaik kivívását és a kizsákmányoló osztályok uralmának végleges megszüntetését. A világért sem akarok jogpolitikai részletekbe bonyolódni a demokrácia togalmát illetően. Annyi azonban bizonyos, hogy a szónak valódi jelentése napjainkban igen sokszor nemcsak elhomályosul, hanem visszájára fordul. „Minek hajtod magad, öregem?..." — „Nem értem, mit dirigál ez itt nekünk? ..." — „Ne szívd mellre a dolgot, úgysem csinálhatnak semmit!..." — „Csak merjen engem utasítani, majd meglátja, mit fog kapni—" — j,7. efféle nyegle vagy kevésbé fennhéjázó, de hasonló kijelentések után mindig ugyanaz a refrén: „elvégre demokráciában élünk..." De hol van mindez a demokráciától? Vajon a lógás, a semmittevés jelenlené a demokráciát? Vajon a vezetők liberalizmusa, elnézése, túlzott engedékenysége jelentené a demokráciát? Ha így volna, már régen megbukott volna ez a társadalmi rend, polgári és szocialista formájában egyaránt. De nem is szabad hagynunk, hogy ilyen fonák értelmezés gyengítse nálunk erejét. Maholnap ez az önkényes jelentésváltoztatás olyan fegyelmezetlenségeket szül némelyik üzemben, amelyeket kapitalista üzem talán el sem bírna. A tőkés tulajdonos mindenesetre egy napig sem nézné el. Nem tőkés viszonyokat kívánunk hazánkban meghonosítani ilyen téren sem. A legelemibb jól felfogott érdekünk azonban, hogy amikor közös javainkat gyarapítjuk, magunk élvezzük munkánk gyümölcseit, akkor legalább úgy — ha nem jobban, odaadóbban dolgozzunk — mint ahogyan a tőkés követeli meg gyáraiban a saját haszna, profitja érdekében. Miféle esztelenség fordíthatja fonákjára éppen a demokráciát, amely szocialista kiteljesedésében a legszebb példája annak, hogy — a munkásosztállyal az élen — a dolgozó nép öntudata, önereje, okossága, fegyelmezettsége miként virágoztathatja fel az országot, teremtheti meg az általános jólét sohasem ismert feltételeit. Nagyon is érthető, hogy a magyar dolgozók túlnyomó többsége csak örömmel fogadta a bevezetett új intézkedéseket, a Munka Törvénykönyvének új rendelkezéseit, amelyeket éppen e fonákul értelmezett demokrácia káros szelleme ellen alkottak meg. A becsületes tömegek már torkig vannak a demokrácia helyenkénti meghamisításával, mert tudják, hogy engedékenységnek, a lazaságoknak ők isszák meg a levét. a demokrácia adta jogoktól elválaszthatatlanok a kötelességek, amelyek egyben e jogok érvényesülését biztosítják. Öntudatos, becsületes, tisztességes munka és ezzel párosult határozott vezetés, felelősségre vonás, erélyes irányítás... Ez éltetője szocialista demokráciánknak. Ne fosszuk meg tőle! Határozott vezető I

Szocialista demokráciánk határozottságot követel minden vezetőtől — éppen az előbbi sorokban igyekeztem ezt is leszögezni. De vajon — teljesen világos-e, egyértelmű-e ez a fogalom, hogy határozott vezetés. Nemrégiben egy tekintélyes szegedi ipari vezetőnk szájából hangzott el arra illetékes fórumon, hogy akadnak művezetők, akik még mindig tartanak tőle, nem lesz-e következménye határozott fellépéseiknek. Kétfajta bizonytalanság is rejlik ebben. Az egyikről a fentiekben szóltam: ez a demokrácia fonák értelmezéséből ered és a határozottsággal a dolgozók demokratikus jogait véli megsérteni. A másik fajta bizonytalankodás a határozott vezető fogalmának félreismeréséből fakad. Sokan emlékeznek ugyanis olyan esetre, amikor a „határozott" fellépésnek felháborodás lett a következménye, sőt némelyik esetben lapunk vagy más lapok is megírták és a felsőbb szervek is eljártak az ügyben. Csakhogy ez nem határozottság volt, hanem annak ugyancsak fonákja, félreértelmezése: parancsolgatás vagy éppen durvaság. Ma már törvényes rendelkezések biztosítják, hogy a jó intézkedéseknek érvényt lehessen szerezni. Határozottan és következetesen. A becsületes munkások csak örülnek annak, ha szigorúan fellép — művezetőtől az igazgatóig — bárki a lógósokkal, a munkakerülőkkel, a rendbontókkal szemben. Csak örülnek, ha érvényt szerez az üzemvezetés szavának, intézkedéseinek a közös termelési célok érdekében, mégha néha ez áldozatot, keményebb helytállást követel is. Nem örülnek azonban a becsületes munkások annak, ha egy kalap alá veszik őket a lógósokkal és velük is ugyanúgy beszélnek, velük szemben is ugyanúgy fenyegetőznek. A becsületes ember bizalomra bizalommal, jó szóra jó szóval válaszol. Persze könnyebb parancsot kiadni, mint magyarázni. De nem nagyobb-e annak a munkának az eredménye, amelyet nem parancsszóra ímmel-ámmal folytatnak, hanem megértve, meggyőződésből visznek végig? S nem is mindegj', hogy milyen hangulat uralkodik az üzemben. Nem mondom én, hogy most már reggeltől estig magyarázgassanak a művezetők és felsőbb vezetők az üzemekben. Tréfának is rossz volna. Viszont minden esetben magyarázzák meg intézkedéseiket, röviden értessék meg az emberekkel és attól kezdve a legnagyobb határozottsággal követeljék meg a végrehajtást. Ez a határozott vezetés lényege — és még valami. Ez a személyes példamutatás. Annak a vezetőnek van igazán tekintélye, azt tartják határozott vezetőnek, aki maga jár élen a feladatok teljesítésében, a követelmények megvalósításában. Szép számmal vannak már ilyen igaz értelemben vett határozott vezetők és ezentúl is ilyenek kellenek. Őket várják, követik és becsülik a dolgos, tisztességes emberek, őket kívánja közös boldogulásunk. GLfy Szerda, 1965. február 10. DÉL-MAGIARORS2A6 3