Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

Szombat, 1965. február 6. dél-magyarország 3 Szirmai István fogadta az olasz C? pártbüldötfséget Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta az Olasz Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttségét, amelyet Rossana Rossanda, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságául; tagja, a KB osztályvezetője vezet. A meleg baráti hangulatban lezajlott beszélgetésen jelen volt Aczél György, az MSZMP KB tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Köpeczi Béla, a KB osztályvezetője, és Óvári Miklós, a KB póttagja, a KB osztályvezető-helyettese. (MTI) Cj Iffideméoypzés Társadalmi ellenőrük vonatokon Amiből élünk a „... A személyszállítás társadalmi ellenőrzési rendszerét annak érdekében hoztuk létre, hogy felszámoljuk mindazokat a hiányosságokat vagy szolgálati mulasztásokból eredő szabálytalanságokat, amelyek hátráltatják vagy kedvezőtlenül befolyásolják a személyszállítást..." Így határozta meg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezete az ú.i ellenőrzési forma célját a társadalmi aktívák igazolványában. II kulturált utazáséri Az ellenőrzés rendszeres, folyamatos. Január 1-től 26 társadalmi ellenőr figyeli Csongrád megyében a személyszállító vonatokat. 14-en közülük a szegedi nagyállomáson dolgoznak. Munkájukon télül vallatták a társadalmi megbízást. — Sokan közülük vidékről járnak munkába. Naponta utaznak. Van módjuk megfigyelni a hiányosságokat — meséli Csókás! Béla főintéző, az egyik társadalmi ellenőr. — És van is mit megfigyelni. Sajnos •sok a kulturált utazást gátló tényező. Civilben vagy vasutas egyenruhában utaznak, mint a többiek. De közben előelő kerül a jegyzetfüzet és a ceruza. Nem ég a villany a kocsiban, hideg a szerelvény, piszkosak az ablakok. Valamennyi hiányosságot feljegyzik, s a végállomáson azonnal jelentik. A társadalmi ellenőrök figyelme sok mindenre kiterjed, hiszen szakmájuk a vasút. Évek óta a MÁV-nál dolgoznak. Egyikük-oktató, a másik vezénySok a kötelesség és nem Is könnyű Ne mondja senkiv hogy játszunk a szavakkal, amikor választ keresünk a kérdesre: minek tekintik a munkát üzemeinkben a művezetők, foglalkozásnak vagy hivatásnak? A termelés parancsnokainak e népes serege valóban kulcshelyet tölt be munkahelyén, s ezért nem közömbös, hogy ki miA hatáskör rögzítése , onlos^de nem elég Foglalkozás vagy hivatás? Művezetők az új kormányhalároza rút mert milyen hatáskör, jog, ha úgy tetszik, hatalom van a művezető kezében, ha nem él vele. Sok a kötelesség, s nem is könnyű valahánynak becsülettel eleget tenni. De csak annak teher, aki vaták mindenért, ami szerintük sértette érdekeiket. Volt némi igazság ebben, de mégsem ez jellemezte munkájukat, tevékenységűnek tekinti munkáját. Nem ket, betöltött szerepüket. Az lehet közömbös, nemcsak „ütközőpont" csak rossz érazért, mert kormányhatáro- telmezése a művezetői szezat mondja kí már másfél repkörnek, inkább amolyan lóban ütközőpont az üzemtalálkozási felület volt minden művezető a vállalatve- ? '9''' zetés és a munkáskollektíva ^M^XiS- PÉ ^4 között. Nem is egyszerűen III&wSl' y^lL találkozási felület, ennél jó- W Jl val több, kapocs, amely — ^ ü^lfl ha jól látták el a műveze- , tők feladatukat — hasonlí- 0 <- > Wll tott egy motor meghajtómű- wm " ' véhez. J§L * A Magyar Kábelművek szegedi gyáregységében az utóbbi hetekben megismerték a kormány néhány hete megjelent művezetők jogaival, kötelességeivel foglalkozó határozatát. Ennek ismeretében mondják most el Mihaleczki Béláék, utalva a gyakorlatra: — Űgv hisszük, ma már jó úton haladunk afelé, hogy megvalósuljon a helyes elv; a művezető a rábízott terTAR1 SÁNDOR évtizede, hogy a művezetők és a mesterek a szocialista termelés közvetlen irányítói melési egység vezetője, és kiemelkedően fontos sze- 0 is és Tari Sándor is repet töltenek be üzemeink- egyetértenek abban, hogy a ben, hanem azért is, mert fe- művezetői hatáskör rogzíté- úgy is végzik. MIHALECZKI BÉLA ben, nem pedig összekötő kapocs, ahogy a kábelgyárban mondják. hajtómű. A művezetők tevékenysége is, mint mások munkája, a mi társadalmunkban hivatás, ha lelősek a rájuk bízott kollektíva munkájáért, szelleméért és hangulatáért. Éppen ezért e munka jó ellátása a foglalkozásnál többet, hivatásszerű tevékenységet igényel. ^^ A Magyar Kábelművek se fontos dolog. De nem elég ezt csak tanulmányozni. A határozatban biztosított lehetőségekkel élni kell. — Ha a művezető helyesen irányítja a munka menetét, számba veszi a lehetőségeket és él a kormányhatározatban bitzosított joNagy Pál iőtiszt, jegyvizsgáló, asztalos, lakatos, fényező vagy villanyszerelő. Sox a Kocs rongálás — Milyen hibákra kell figyelniük? — Mindarra, amit eddig is láttak, de nem volt beleszólásuk — mondja dr. Bánsági Éerenc, az ellenőr csoport vezetője. — Hogy csak egykét példát mondjak, segítséget nyújtanak a kalauzoknak, hogy megelőzhessek a kocsdi ongálásokat. Ezek az utóbbi időben nagyon megszaporodtak. Tíz hónap alatt csak Budapest térségében 222 tükröt. 231 függönyt, 156 üléspárnát és 87 rézkilincset szergltek le a kocsikról. Egyik célunk, hogy ezeket az állapotokat megszüntessük. Figyelmeztetjük az utasokat, ne szemeteljenek a kocsikban, az állomásokon. — A jegy vizsgálókat is figyelmeztetjük, ha hanyagul, felelőtlenül dolgoznak. Az utasáramlást is ellenőrizzük: megállapítjuk, melyik vonalon, mikor a legnagyobb a forgalom, s ennek alapján egy-egy szerelvényre több kocsit kapcsolunk. — S a késések megszüntetése érdekében mit tesznek? — Ha jelzőnél áll meg a vonat, megtudjuk, miért tilos a pálya. Többször késői jelzőállítás, vagy egy tehervonat rossz irányítesa miatt várakoznak a személyvonatok. Jelentjük, s a hibát vétőket felelősségre vonják. A várakozási időket is ellenőrizzük. Személyvonatoknál ez nagyon fontos, mert sokszor állnak meg, s ha az állomásokon csak egy-egy perccel tartózkodnak tovább a megengedettnél, 15—20 perces késéssel érkeznek céljukhoz. Sorok a pénztárak eltilt — Csúcsidőben hosszú sorok állnak a pénztáraknál. Ezen nem lehet változtatni? — Ennek a megoldása is a mi feladatunk. Felmérjük, mikor utaznak legtöbben, s a felmérés alapján a legforgalmasabb időben több pénztárnál adnak majd jegyet. — Milyen eredményt várnak munkájuktól? — Önként vállaltuk a feladatunkat. Szívesen csináljuk. Ha észrevételeink nemcsak pusztába kiáltott szavak lesznek, kevesebb lesz a panasz. Mindenki kényelmesen, kulturáltan utazhat, időben célhoz érhet. K. A. IAW ár megint sokat beszéinek a termelésről, pedig ez a kutyát sem érdekli — ebben a megfogalmazásban és még sokféle formában halljuk a „vádat" olyanok szájából, akiknek lendületesen növekszenek az igényeik, szeretik a jót, a bőséget, a szépet, de közben ünneprontásnak érzik, amikor olyan „prózai" dolgok a munka fontosságát és érdekességét illetően? Próbálna csak meg az ország vagy a város vezetősége a termelekenyscg, a minőség, a takarékosság, az áruellátás problémái helyett például csak hangzatos igérelekkel, légvárak építésével, népszerűség-hajhúszással foglalkozni! Hamar megrendülne akkor a tömegek bizalma, mert ról hallanak, vagy olvasnak, egy-kettőre észrevennék: mémint például a népgazdasági zesmadzag-politikával nem tervek megvalósítása. Ez lehet tető alá hozni a szotermészetesen abszurdum, cializmust. Mert lehet, sőt valószínű, hogy a „kutyát nem érdekli", hogy milyen eredményeket mutatnak fel év végén vagy akár naponta a város üzemei, de az élet kétszerkettőA mikor év elején, negyedév végén, hét közepén 8rról beszélünk, vagy cikkezünk, hogy a tervek előírás szerinti és idöarájét jól ismerő embereket ny°s teljesítése ilyen, meg annál inkább. Minden csép- olyan fontos, illetve ezeket pet is gondolkodó ember és ezeket a hibákat meg kell tudja, hogy elsősorban az- szüntetni, akkor a munkás, osztály erdekeinek es ízlesezal kell foglalkozni, amiből nek megfelelően cselekélünk, különben csuszamlós szünk. A párt mélyen gyöhomokra épülnének szép kő- kerezik a nép különböző rétegeiben, tehát jól ismeri a nép szándékát, igényét, gondolatát, s tudja, hogy mi érA társadalomnak mindig úekli legfőképpen Lehetséges, hogy a termelesrol beszélni nem mindig és minzös terveink és egyéni gyaink egyaránt. magának kellett előállítania a létfenntartásához szüksé- denkinek jeleni szórakozást vagy kikapcsolódást. De ki állítja ezt? Csupán arról van szó, hogy egész létezésünk és boldogulásunk a szürke köznapi munkától függ. Napról napra meg kell tárgyalnunk — mint egy józan, OKOsan szervezett családban —, hogy mennyi a bevétel és ennek megfelelően mekkora lehet a kiadás. Ha fáradalmainkat akarjuk kipihenni, akkor általában olvasunk, színházba vagy társaságba megyünk, jóllehet gyakran még ilyen helyeken is akkor érezzük igazán jól magunkat, ha mai témáról, problémákról hallunk, ha a ennél izgalmasabb, ér- munkahelyen történtekről jól dekesebb? Ha csak a plety- elbeszélgethetünk. ges ennivalót, kultúrát, ruházatot és tudományt, különben menthetetlenül elpusztult volna. És mivel az értékeket még nem önműködő, tévedhetetlen mechanizmusok, hanem érzelmekkel is bíró emberek állítják elő, továbbá mert az adott életszínvonalnál mindig többre törekszünk, magától értetődő, hogy a termelést is évről évre magasabb szinten kell megújítanunk. milyen téma lehet kát, borzongató bűnügyi történeteket, szentimentális operettet, tündérmeséket kedvelőket kérdeznénk meg, akkor alighanem gúnyos mosoly lenne a válasz. Akik csak a boltok kirakatából színes kelmék formájában ismerik a gyapjút, vagy a műanyagot, azoknak talán eszébe sem jut, mennyi gonddal, yergődéssel, porral, A csak a pletykának, pikantériáknak élők szerint a számok szürkék, unalmasak, s közgazdászokon, a statisztikusokon kívül senkiben sem váltanak ki emóciókat. Ez — enyhén szólva — túlzás. Szeged ipari termelése az utóbbi négy év alatt 64 százalékkal növekedett. A Móra Ferenc Tsz tavaly 73 piszokkal jár ezeknek a fel- és fél ezer fiatal baromfit dolgozása. Aki mindig készen kapja a bőséges ebédet, a fűtött szobát, a komfortos kényelmet, az valószínűleg fanyalog és unja magát a moziban, amikor durva" munkát szemléltető adott át közfogyasztásra 1 kiló 33 dekás átlagsúlyban. A városban már 13 ezer 147 tv-készülék működik, a bejelentett rádiók száma pedig 30 ezer 230, vagyis szinte valamennyi családban megdróthúzó üzemében dolgo- gokkal, rendet, fegyelmet zik és hat hónapja műve- tart —, akkor ez a gazdazetö Mihaleczki Béla. Vele és művezető-társával, Tari Sándorral, a TMK vezetőjével beszélgettünk a fentebb említett kérdésről. Mindkettőjükkel ázót értettünk abban, hogy a „foglalkozás" és a „hivatás" értelmezése között igen nagy különbség van. Mihaleczki Béla korábbi munkahelyén, a textilművekben mint főmester többékevésbé ismerte a művezetők jogait, kötelességeit szasági eredményben is tükröződik — magyarázza Mihaleczki Béla. — Ha viszont behunyja a szemét, s nem látja meg a hibát, ha megelégszik az elvégzett munkával, s nem törődik a minőséggel, akkor nem hivatásszerűen, hanem még a foglalkozásnak is rossz értelmében cselekszik. eves tervünkben épült A győri oxigéngyáir sánte fél országrész ellátását vállalta magára felavatása után. Dunántúl üzemeinek és városainak oxigénszükségletét a legmodernebb gépekkel, berendezésekkel állítják elő. Képünkön az üzem egy részlete. Igaz, mondják mind a ketten, ha a művezető a báiyozó tizenöt "évvel ezelőtt rábízott termelési egységben megjelent kormányhatároza- biztosítani akarja a fegyeltot. Most az új ismeretében met és javaslatot tesz a dola régiről szakavatottal) gozók felvételére, elbocsátámondja el, hogy az valóban sára, vagy felelősségre vonáesak papíron volt. Ugyan sára, bizonyára tevékenyséoiztosított jogköröket, de az- ge nem mindig találkozik zal csak kevesen éltek megfelelően. Hogy miért? Erre így válaszolt: — A körülmények miatt maradt nagyobbrészt papíron a korábbi határozat. Bizony sokszor lehetett hallani, hogy a művezetők csak ütközőpontok az üzemben. Magukról azt állított ták, hogy a vállalat vezetői rájuk bízzák a népszerűtlen ügyek elintézését, aztán magukra hagyják őket Éppen ezért a dolgozók őket okolminden dolgozó tetszésével. Ezért számolni kell az esetenkénti meg nem értéssel. Ha ilyet tapasztal a művezető, akkor nem elég csak j intézkedni, magyarázni, meggyőzni, tehát segíteni, nevelni kell az embereket. — A munkaszervezés a művezető feladatának csak egyik fele — vallja Tari Sándor. — A dolog nagyobbik része abban áll, hogy szervezze az embereket is. Fegyelmet tartson közöttük, híradót pergetnek. Csakhogy található. Ezerszámra citálnem az ilyenek alkotják a hatnánk ilyesféle adatokat, társadalom derékhadát, ha- Aki emlékszik még a nníltnem a lakatosok, tehene- ra, annak ezek a számok felszek, könyvelők, szövők, ta- melegítik a szíve tájékát, nárok, vasutasok, pékek, or- hiszen mint cseppben a tenvosok, kőművesek stb. Ugye ger tükröződik bennük, miszabad őket is megkérdezni lyen nagyot haladtunk már a magunk választotta úton. Ki tudnánk-e fejezni közös munkánk eredményeit számok nélkül? Hiába beszélnénk bármennyit a polgári ízlésnek megfelelő kuriózumokról — rendőrségi ügyekről, szerelmi intimitásokról, divatirányzatokról — számok, termelési adatok nélkül igen hamar elbizonytalanodnánk, mert fogalmunk se lenne arról, hol tartunk a fejlődéssel. I1 ávol áll tőlünk azt. bizonygatni, hogy csak a termelés a fontos, minden egyéb pedig mellékes. Ha ezt tennénk, a kommunizmus lényegét tévesztenénk szem elől: azt tudniillik, hogy a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítése a legfőbb cél. De szívós, mindennapi munka nélkül ennek elérése csak jámbor, nevetséges óhaj lenne. Nyilván dőreség mindenkitől — tekintet nélkül érdeklődési körére — azt követelni, hogy ezentúl csak a termelés problematikája forogjon a nyelvén, s ebben lelje napi örömeit. A munka ma is nehéz és megterhelést jelent, a gyümölcse azonban boldogít. Csupán azt akarjuk bizonyítani, hogy | az egyén boldogságának is elengedhetetlen feltétele a népgazdaság szakadatlan gyarapítása, és mint ilyennel, szakadatlanul foglalkoznunk kell. És jó, hogy egyre többen foglalkoznak is vele. F. NAGY ISTVÁN 4