Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-04 / 29. szám

Levelek és emberek Szakkörök az iskolákban Bonyodalom egy cserépkályha körül Egy szülő fájdalma Segítséget kérő levéllel for- az lett, hogy a mama megdűlt szerkesztőségünkhöz Pe- unva a sok zaklatást, saját tőfitelepről T. A., egy nem- lakásának konyhai részét régen épült családi ház tu- leválasztotta magának, a lajdonosa. A nagy gonddal szobát pedig átadta a fiának, és áldozatvállalással emelt Ezután kérte, járuljon hozépületben ugyanis még ja- zá a háztartásához, segítse nuár első felében sem volt őt annyival, mint.testvére, a kályha. T. A. pedig még jú- másik fiú. P. K.-ék ezt is r.ius közepén megállapodott megtagadták, mondván, hogy Sz. J. cserépkályhakészítő ott lakik velük, s akkor nem mesterrel, hogy október má- kell fizetniük. A vitát végül sodik felében felrakja a cse- a bíróság döntötte el, köterépkályhát. A kályha helyett lezte a fiút 250 forintos szüazonban — többszöri sürge- lőtartás fizetésére. Más sem tés ellenére — csak ígéretet kellett a fiataloknak, minkapott. A hideg lakás T. dent elkövettek, hogy a maA.-t arra késztette, hogy felkeresse a KIOSZ szegedi járási csoportját, s elpanaszolja, mennyire félrevezette Sz. J. A KlOSZ-ban felvették a panaszt, s figyelmeztették a kisiparost: tegyen eleget vállalt kötelezettségének. A KLOSZ-hoz egyébként M. I. és F. N.-né is elment problémájával, azzal a panasszal. hogy Sz. J. nekik sem rakta fel időben a kályhát. A KIOSZ intézkedett az ügyben, s a panaszok tisztázására beidézte a kályhásmestert. ö azonban nem tett eleget a felszólításnak, semmibe vette a felügyeleti szerv kérését. A KIOSíZ ekkor az ügyet átadta az illemét kiüldözzék a lakásból. S a szegény néni végülis — távollevő másik fia tiltakozása ellenére — a szociális otthonba ment. Ott is volt kilenc hónapig, de közben megoldották a lakáskérdést úgy, hogy a mama kicserélte saját helyiségét ugyanabban a házban, az udvari épületben lévő kis lakásra. A néni nyugalma most már viszonylag biztosított. A ház többi lakói, főleg a közvetlen szomszédok azonban sokat szenvednek P. K.-ék viselkedésétől. A fiatal házaspárral tőrtént beszélgetés után az a vélemény alakult ki, hogy mindketten hasznos tagjai társadalmunknak, hiszen tékes III. kerületi tanács üzemük megbecsült dolgozói, ipari osztályának, hogy most jó volna azonban, ha mar törvényes úton lépjenek fel a munkáját hanyagul végző kisiparossal szemben. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy T. A. most végre megkapta az októberre ígért kályhát, s a kisiparos megígérte, hogy addig nem vállal újabb munkát, amíg a tavalyi összes kötelezettségeinek eleget nem tesz. „Tűrhető-e manapság olyan eset. hogy egy lakó már másodszor akarja kiüldözni lakótársát ugyanabból a lakásból"? — teszi fel a kérdést szerkesztőségünkhöz intézett levelében Á. F.né Remény utcai lakos. Az ügyet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy sajnos, még most is előfordul ilyesmi. Sőt: az esetet súlyosbítja az, hogy P. K.-ék saját édesanyjukkal tették meg. Látogatásunkkor megtudtuk, hogy P. F. néni együtt lakott egyik fiával. A fiú megnősült és édesanyja lakásába hozta az új asszonyt. Az öreg néni vezette a háztartást, takarított, mosott, megkönnyítette a két fiatal életét. Ez eddig rendben is volt, a baj akkor kezdődött, amikor a fiatal pár követelte a mamától, adja nekik azt a pénzt, amit havonként a másik fiától kap. P. F.-né úgy gondolta, azzal, hogy a fia háztartását vezeti, megdolgozik az élelmezéséért, megtagadta a pénz átadását. S fájt és fáj ez a bánásmód. Vita vitát követett, s a vége az együttélés szabályait nemcsak munkahelyükön, hanem legszűkebb otthonukban is betartanák. Barát János Az első iskolai szakköröket nem sokkal a felszabadulás után szervezték, azzal a céllal, hogy a maguk sajátos eszközeivel hozzájáruljanak a tanulók önálló munkára való neveléséhez. Az azóta eltelt időben ezek a szakkörök — mint a Művelődésügyi Minisztérium nemrégiben megállapította — értékes segítséget nyújtottak az iskolák oktató- és nevelőmunkájához. Hogyan állunk e tekintetben Szegeden? Erről tanácskozott a városi pártbizottság mellett működő köznevelési bizottság. A vita alapjául szolgáló jelentés megállapította, hogy Szegeden — a technikumokat nem számítva — az általános iskolákban, a gimnáziumokban és az úttörőházban összesen mintegy 3500 taggal 175 szakkör működik. Ehhez kell számítani azt a 24 sportszakkört is, mely egyenkint átlag húsz taggal tevékenykedik. A fejlődést bizonyítja, hogy 1963ról 64-re mintegy harmincöttel nőtt a szakkörök és négyszázhetvennéggyel a tagok száma. Jellemző adat az is, hogy gimnáziumok tanulói közül jóval többen vesznek részt a szakköri munkában, mint az általános iskolákban. Ennek az az oka, hogy a 14 éven felüli fiatalok érdeklődési köre kiforrottabb és erőteljesebb, mint az általános iskolásoké. A hibák között említette a tanácskozás, hogy a technikai jellegű és mezőgazdasági szakkörök nem fejlődtek kielégítően. Ez mindenek előtt az általános iskolákra vonatkozik, a gimnáziumokban és az úttörőház szakköreiben kedvezőbb a kép. A tanácskozáson javaslatként elhangzott, hogy az általános iskolák szervezzenek építőipari szakköröket is. Ennek munkája, akárcsak a többi technikai szakköré, jó irányban befolyásolná a tanulók pályaválasztását is. A szakkörök tartalmi munkája azokon a helyeken, ahol felismerték ennek jelentőségét, jó és színvonalas. Többek között a Ságvári gyakorló általánosban, a Gagarin és a Madách iskolákban a munka tervszerű, s nagymértékben a tanulók öntevékenységére épül. Néhány helyen viszont nem áll többől a szakköri munka, mint a tananyag unalmas ismételgetéséből. Általános hiba, hogy a szakköri programok csak egy évre szólnak. A legtöbb helyen hiányzik az anyag négyéves, fokozatosan bővülő és egymásra épülő terve. A fejlődést gátolja az is, hogy a szakkörvezető személye igen gyakran évenként változik. A köznevelési bizottság ülése foglalkozott az iskolai KISZ-szervezetek és a szakkörök kapcsolatával is, s megállapította, hogy ez gyakran csak formális. A szakköri munka még nem mindenüti vált a KISZ-tevékenység szerves részévé. A tanácskozás megállapította, hogy a szakkörök tevékenysége nem mindenütt kapja meg a szükséges nyilvánosságot. Pedig ez növelné a tanulók aktivitását. Éppen ezért a jövőben törekedni kell arra, hogy a szakkörök kiállításokat, nyilvános bemutatókat rendezzenek. Jobb fogászati ellátás Az Egészségügyi Minisztérium tervei szerint az idén 1200-zal növelik a napi szakorvost munkaórák számát. Idén az egyetemekről 180 fiatal fogorvos kerül a rendelőkbe és ezzel különösen a falvakban bővül a fogászati szakellátás. Az Egészségügyi Minisztérium az illetékesekkel oJcsón és gyorsan megépíthető fogorvosi rendelő lakás típustervét dolgoztatta ki. A rendelő-lakásokat részben állami hozzájárulásból, részben a községfejlesztési alapból építik fel. A rendelők felszereléséről, a szükséges fúrógépekről, fogászati székekről a minisztérium gondoskodik. (MTI) AZ EMBERI TEST — képtelenségekkel A közelmúltban jelent meg vaskos tévedést tartalmaz. Kontra György—K. Bócz István Az emberi test képekben című könyvecske. A könyv az Athenaeum Nyomda dolgozóinak jó munkáját dicséri. Sajnos, ez már nem Nézzünk ezek közül néhányat „A fej hossza egyenlő a vállszélességgel" — állítják a szerzők. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a fejhossznak mondható el a szerzőkről. Ez több, mint kétszerese a vállaz ismeretterjesztés igényével szélesség. Egyébként a melléfellépő és főként antropoló- kelt rajz is helytelenül szemgiai szemléletű munka sok A gyógyítás közkatonái — Nővérke, kedves, igazítsa meg a párnámat! Nővérke, legyen szíves, hozzon egy kis vizet! Jaj, nővérke, szóljon a doktornak, nagyon rosszul érzem magam — hangzik a nap minden órájában, sőt percében a kérés a szegedi kórházakban.. S a nővérke szalad, mintha nem is két keze lenne, annyi helyen tesz eleget. Ezt csinálja a Szegedi I. sz. Kórházban immár több mint öt éve Kiss Szabó Istvánné, ez a kedves, mosolygós arcú, fiatal asszonyka. S amikor felhangzik a szokványos kérdés, hogy miért lett ápolónő, a sokszor elhangzott feleletet halljuk, de ezúttal azt érezzük: a szavak mögött igaz, mély emberi érzések vannak. — Hivatástudatból, emberszeretetből — így mondja egyszerűen. Hisz van-e szebb dolog, mint beteg embereken segíteni, s nagyobb öröm, mint gyógyultan látni azt az embert, akit néhány héttel azelőtt súlyos betegen hoztak be a kgrház sebészeti osztályára? Az ápolónők munkája nem könnyű. Sokakat elriaszt a három műszak, a betegekkel való foglalkozás, s a szerény Alulmaradt az óceán Az „Atomani" tengerészeinek helytállása Az „Atomani" szovjet halászhajó tengerészei az elmúlt 24 órában emberfeletti harcot folytattak hajójuk megmentéséért. A Beringtengeren váratlanul orkán támadt, de tízméteres hullámok nem is jelentettek akNemzetközi tudományos ülésszak a főiskolán Március 22—27 között — tanárai, oktatói tartják: dr. Geréb György, dr. Zentai Károly, Drien Károly, dr. Tóth Ferenc, dr. Megyeri János, Bor Pál, Kelemen Jánosné és dr. Szabó László. A konferencián részt vesznek az Uzsgorodi Állami Egyetem, a Potsdami Pedagógiai Főiskola és a Nyitrai Pedagógiai Fakultás képviselői is. A külföldi vendégek korreferátumokkal vesznek részt az ülésszak munkájában. A tanácskozáson elhangzó előadások téziseit a résztvevőknek előre megküldik, a felszólalásokat pedig azonnal négy — orosz, német, szlovák és magyar — nyelvre fordítják. Az ülésszak idején nyílik meg a- Horváth Mihály utcai képtárban a főiskola művésztanárainak kiállítása. A főiskola női kara pedig hangversenyt ad a Tisza Szálló nagytermében. hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére — nemzetközi tudományos ülésszakot rendeznek a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Tegnap délelőtt dr. Csukás István igazgató és dr. Nagy István igazgatóhelyettes tájékoztatta az ülésszak programjáról és előkészületeiről a szegedi sajtó képviselőit Az ötnapos tudományos tanácskozáson — az oktatási reformhoz kapcsolódva — a tanárképzés pedagógiájának elvi és gyakorlati kérdéseit vitatják meg. Nyolc előadás hangzik majd el, a többi között a hallgatókon végzett pszichológiai vizsgálatok tanulságairól, a kommunista pedagógus személyiségének formálásáról, a világnézeti nevelés problémáiról és módszereiről, a modern technikai eszközök alkalmazásáról. valamint a levelezőoktatás problémáiról. Az előadásokat a szegedi főiskola kora veszélyt, mint a zord hideg. A hőmérő mínusz 20, majd mínusz 25 fokot mutatott. A hajó hamar jégpáncélba öltözött, s a páncél súlya óránként 15—20 tonnával növekedett. A tengerészek és halászok megállás nélkül törték a jeget, de a harc egyenlőtlen volt. A gépészek a fűtőolaj átszivattyúzásával próbálták ellensúlyozni a veszélyes dőlést. Az emberek alig álltak mór a lábukon, a jobboldali fedélzet víz aló került. A pusztulás elkerülhetetlennek látszott. Ekkor hárman a jeges vízbe vetették magukat és részben vía alatt dolgozva, igyekeztek megszabadítani a hajó oldalát a hatalmas jéggombáktól. A vállalkozás sikerült, az „Atomani" kiegyenesedett. Az orkán közben lényegesen veszített erejéből, s a hajó folytatni tudta útját. (MTI) Magyar filmbemutatók Gíianában Hazánk felszabadulásának közelgő huszadik évfordulója tiszteletére accrai nagykövetségünk egyhetes kiáljitássíil egybekötött magyar filmbemutató sorozatot rendezett Észak-Ghana több középiskolájában. A diákok körében nagy sikere volt az Alba Regia című játék-, valamint a Magyar rapszódia című zenés dokumentumfilmnek. fizetés. De Kiss Szabó Istvánné, s a vele együtt dolgozó Szauer Jánosné ápolónő mindezt szívesen, érzéssel végzi. 5253 — A legnehezebb a délelőtti műszak. Ilyenkor kell a betegeket előkészíteni műtétre, egyik vizit követi a másikat, a gyógyultak mennek, s az új betegek jönnek — magyarázza Szauer Jánosné. — Egy-egy ápolónőre mintegy 15—18 beteg gondozása jut. S ez igazán nem sablonmunka. Minden beteggel másként kell beszélni, bánni. Egyik érzékenyebb, másik vidámabb. Néhányan mindenért megsértődnek, de nekünk nem szabad érzékenykedni, az a fontos, hogy a beteg meggyógyuljon. És szerencsére az orvostudomány segítségével a nagy többség gyógyultan távozik kórházunkból. — Vannak betegek, akik heteket töltenek a kórházban. Megismerjük hozzátartozóikat, gondjaikat, bajaikat — mondja Kiss Szabó Istvánné. — Együtt izgulunk velük, sikerül-e a műtét, s utána a gyógyulás. S a betegek többsége hálás. Igen gyakran kapunk köszönőlevelet, de nem ritka az sem, hogy virágcsokrot küldenek a kedves betegek. Legutóbb például húsz szál vörös rózsát kaptam egy előzőleg súlyos betegségben szenvedő betegemtől, aki legnagyobb örömünkre teljesen gyógyultan távozott. De sajnos vannak szomorú emlékek is. Nehéz kötelessége is van néha az ápolónőnek. Felváltva elevenítik fel az emlékeket, felvillan egy-egy beteg esete, gyógyulásának története, s a két ápolónő arca valósággal ragyog, amikor ezekről az életnek megmentett emberekről beszélnek. Ök biztosan nem fogják „anyagként" kezelni a betegeket, hanem továbbra is mindenkor meglátják bennük az érző, betegséggel, gondokkal viaskodó embert. S ha egy kicsit úgy érzik, hogy odaadó gondozásuk hozzájárult a gyógyuláshoz, ez új erőt ad a további nehéz, fáradságos, egész embert kívánó munkájukhoz. Horuczi Mária lélteti ezt a viszonyt. Ugyan ezen az oldalon a kisgyermek rajza inkább karikatúrának, mint a viszonyokat hűen visszaadó ábrának fel. Más helyen ez olvasható: „Az egyenlítőtől a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb az átlagos testmagasság". Ennek cáfolatát maguk a szerzők adják meig a következő oldalon, mikor ezt írják: „A pigmeusok rendkívül alacsonyak, annak ellenére, hogy közel laknak a másik törzshöz." A 18. oldalon egy „állcsúcs nélküli" ember arcélét tüntették fel. Ehhez csak anynyi megjegyzést, hogy a mai ember (Homo sapiens) egyik legjellemzőbb vonása az, hogy a többi élőlénnyel szemben állcsúcsa van. Állcsúcs nélküli ember tehát nincsen! A 20. oldalon „hosszúfejű ember koponyája" jelöléssel egy állat koponyája van feltüntetve! Olyan koponya, mint amilyen a rajzon látható, embernél nincsen. A „kultikusan torzított ősi koponya" rajza teljesen hamis. A torzított koponyák alakjáról konyv ta, amelyre jellemző nőknél a szteatopigia (fartáj megnagyobbodása), de ha ilyen névvel illetjük ennek az emberfajtának a képviselőit, akkor ez legfeljebb a nőkre lenne helyes. És a férfiakat akkor hogyan nevezzük? A következő oldalon két jellegzetes „mongoloid arc" képe látható. Ezek nem mongoloidok, hanem mongolidok! Tehát ennek a nagyrassznak jellegzetes képviselői. Monfogható goloidok legfeljebb a magyarságon belül lehetnek, tehát olyan emberek, akik elsősorban europid jellegeket tüntetnek fel, de a keleti származás bizonyítékaiként a mongolid nagyrassz egyes jellemvonásai is felismerhetők náluk. Egyébként az europid nagyrassz képviselőjeként feltüntetett férfi és europid és nem europoid. Ügy gondolom ez a pár példa éppen elég ahhoz, hogy alátámassza azt a megállapítást: sajnos, ez a munka a tudományosság szempontjait mellőzte, s csupán a népszerűségre való törekvés nyomait tünteti fel. Ez természetesen felveti a szakmai ellenőrzést végző Ákos Károly felelősségét is. A természettudományos világnézet kialakítása szempontjából nem teljesen mindegy, hogy a laikus ember asztalára milyen könyvet teszünk le. Újabban egyre több antropológiai vonatkozású közlemény jelenik bárki meggyőződhet a Szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti kiállításában. Egyébként ez nem az „ősökre" volt jellemző, hanem a népvándorláskori népeknél fordult elő s éppen Szeged környékén elég gyakori volt. Legutóbb a tápéi ásatásnál került elő egy példány. Az emberfajták elterjedésénél feltüntetett „szteatopgid" emberfajtáról most szereztem tudomást. Az igaz, hogy a negrid nagyrasszon belül van egy khoisanid fajmeg, és sajnos, gyakran laikus, hozzá nem értő emberek közreműködésével. Éppen a tudománytörténet igazolja, hogy a hozzá nem értő emberek „tudományossága" nemcsak a szakterület, hanem az emberiség számára is milyen szomorú következményekKel járhat. Ezek ellen a tudománytalan megnyilvánulások ellen kötelességünk fellépni. Dr. Farkas Gyula, a József Attila Tudományegyetem Embertani Intézetének adjunktusa A Nőtanács jubileuma Ezerkilencszáznegyvenötben alakult meg az MNDSZ, a mai Nőtanács elődje. Az első nőszervezet Szegeden 1924ben alakult, a Maros utcai munkásotthonban. Alapító tagjai közül például Bah,r Jánosné, Fábián Albertné, ö. Lengyel Jánosné ós Schwarcz Lipótné még min? dig aktív tagjai a rókusi Nőtanácsnak. Példát mutatnak a fiataloknak ügybuzgalmukkal, munkaszeretetükkel. 1945 előtt mostoha körülmények között dolgoztak a nőszervezet tagjai. A Szegedi Gyermekbarát Egyesület gyűjtési akciói segítségével néhány szegény gyereket felruháztak. Amikor a Horthy-korszakban betiltották a gyermekek szerepeltetését, a szegedi nőbizottság és a színjátszók segítették a gyermekbarát egyesületet. A szegedi nőszervezet munkáját egy évre szakította meg a német megszállás. A felszabadulás után azonban hamarosan újra erőssé, szervezetté vált a nőmozgalom. A Nőtanács megalakulásának 20 évfordulója alkalmából a Kossuth Lajos sugárúti művelődési otthonban a rókusi Nőtanács és a népfront közös vacsorán emlékezett meg az elmúlt időszak harcairól, feladatairól, eredményeiről. A vacsorán megjelenteket kedves meglepetés fogadta: a Vasútforgalmi Technikum diákjai hangulatos műsorral köszöntötték őket. Waltner Mihály Csütörtök, 1965. február 4. MLtMAGTARORSZÁG 5