Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

Nagyok az eredmények, de a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszerének teljes kiépítése még előttünk van Fehér Lajos elvtárs előadása Budapesten a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi bizottságának politikai akadémiáján szerdán Fehér I-ajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes A mezőgazdaság három éve címmel előadást tartott. Az építők Rózsa Ferenc művelődési házában rendezett előadáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, továbbá a párt Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, politikai és társadalmi életünk számos ismert képviselője. II szocialista gazdálkodás máris bizonyít Jó három év telt el azóta, hogy befejeztük a falu szocialista átalakítását. Joggal foglalkoztatja közvéleményünket az a kérdés: a mezőgazdaság szocialista átszervezése mennyiben váltja be a hozzáfűzött reményeket, mit értünk el három év alatt a mezőgazdaság fejlesztésében, hogyan váltjuk valóra e területen a kongresszus által, ezt követően a Központi Bizottság múlt év februári határozatában kijelölt feladatokat. Meggyőződéssel elmondhatjuk — mert ez felel meg az igazságnak —, hogy fiatal szocialista mezőgazdaságunk, ha kezdeti eredményekkel is, de már bizonyít. Az átszervezés befejezése óta, 1961-hez viszonyítva a mezőgazdaság teljes termelése három év alatt 10,1 százalékkal emelkedett. Az évi növekedés 3,3 százalék. A felvásárlásé 6 százalék. Az alapvető cikkek közül a háború előtti évekhez viszonyítva a húsfogyasztás csaknem 80 százalékkal nőtt, sertéshúsból a jelenlegi fogyasztás több mint kétszerese az akkorinak, a cukorfogyasztás háromszorosára, a tojásé kétszeresére nőtt, a tejfogyasztás pedig negyedannyival nagyobb. Annak ellenére, ho® ma egymillióval több lakost kell ellátni, az e® lakosra eső fogyasztás jelenleg lisztből 136. cukorból 29, húsból 50 kg, tejből — vajjal együtt — 135 liter, zsiradékból 24, zöldségféléből 77, burgonyából 88, gyümölcsből 66 kilogramm. Ma®arország nyersanyagban szegény ország. A szocialista országokba irányuló mezőgazdasági és élelmiszerexportunk nagy része a nyersanyagok importjának ellentételeként szerepel. A fejlett tőkés országokból való behozatalunk körülbelül felét mezőgazdasági termékek exportjával egyenlítjük ki. Az össznépgazdasági exporton belül a mezőgazdasági termékek részaránya 1961-ben 19 százalék volt, tavaly 21 százalék: abszolútértékben 3,1 milliárd devizaforint körül alakul. 1964-ben mezőgazdasági exportunk 52 százaléka baráti országokba, 48 százaléka pedAg tőkés piacra irányult. Ezután arról beszélt Fehér Lajos, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel és behozatal e®enlege jelentősen aktív, s az átszervezés befejezése óta 1961-hez viszonyítva kereken 32 százalékkal nőtt. Majd rámutatott: A mezőgazdaság belterjesítésének fő célja és közvetlen feladata: az egységnyi területre jutó termelési érték növelése a nagyobb hozamok, a gazdaságosabb ráfordítások, tehát, a termelékenyebb munka révén. Igaz az, ho® a KGST-tagországok között az egy lakosra jutó mezőgazdasági teljes termelést tekintve — az 1959—62-es évek átlagos Indexei alapján — a magyar mezőgazdaság első helyen áll, az e® hektár szántóterületre jutó termelés alapján pedig a harmadik helyen. Ennek ellenére a mezőgazdasági munka termelékenységét tekintve mégis jelentős mértékben el va®unk maradva a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok színvonalától. A mezőgazdasági munka termelékenysége — különösen, ha hosszabb időtávlatot veszünk összehasonlítási alapul — lassabban fejlődik, mint az iparé. A korábbi helyzettel szemben javult és változott ez a kép a mezőgazdaság átszervezése után, amikor az egy rpari dolgozóra jutó bruttó- és nettótermelés 1961-től számítva 1964-re 13,2, illetve 12,9 százalékkal nőtt, az egy mezőgazdasági keresőre számított bruttó- és nettótermelés 21,3. illetve 18 százalékkal növekedett. Ebben benne van mindenekelőtt az, hogy a faluról való éláramlás következtében kevesebb mezőgazdasági kereső állítja elő a nagyobb termelési értéket. De a munkatermelékenység növekedésében már jelentkezik a nagyüzemi mezőgazdaságba három év alatt befektetett műszaki-anyagi eszközök és a gazdálkodás javulásának termelésnövelő hatása is. E fejlődés ellenére a mezőgazdasági munka termelékenységén állandóan és sokat kell még javítanunk. A múlt évben a szántóterület 26,7 százalékán termeltünk kenyérgabonát, s az elért 10,7 mázsás búzatermés, ha szűkösen is, fedezi az ország kenyérgabona-szükségletét az éj termésig. Ehhez hozzájárult a felvásárlás hatásfokának örvendetes növekedése: az összes kenyérgabona-termés 62 százalékát sikerült központi készletbe vinnünk. A továbbiakban az a feladat, hogy ezt az eredményt állandósítsuk. Közvetlen célunk, hogy a jelenlegi vetésterület tartásával, a búza termésátlagát mielőbb 12—13 mázsás, a rozsét hétmázsás szinten állandósítsuk. Nem alakult kielégítően takarmánytermelésünk. Főleg emiatt az utóbbi években jelentős mennyiségű abrakimportra szorultunk, és szorulunk még egy darabig. Fiatal szocialista mezőgazdaságunk ugyanis — s ezt be kell látni — 9 millió holdnál is kisebb szántóterületen mindent egyszerre nem képes megoldani. A jelenlegi vetésszerkezet változatlan ha®ása mellett van lehetőség a takarmánytermés növelésére az átlaghozamok emelésével. Ez az útja a takarmányozási gondjaink megoldásának. A kertészeti kultúrák fejlesztésének, nagy biztonságot ad a hosszú lejáratú magyar—szovjet államközi egyezmény. Ennek eredmenyeként 1970-ben friss gyümölcsből tizenegyszer annyit szállíthatunk a Szovjetuniónak, mint amenynyit tavaly szállítottunk. Hasonlóképpen jóval többet exportálhatunk más kertészeti termékekből és konzervekből is. Érdemes és szükséges beruházni BBS 1935 1855 1964 72*79 • 88 íc4^35»s80 MERTEKEGYSEGT EZER DARAB 66-102-205 SZARVASMARHA SERTÉS 3UH Az állattenyésztés Csongrád megyei fejlődését bemutató grafi kon A második ötéves tervben az eredetileg előirányzott 34,4 milliárd forinttal szemben ténylegesen — a vízüggyel és az erdőgazdálkodással együtt — 43,5 milliárd forintot használunk fel mezőgazdaságfejlesztési célokra. Az utóbbi évek nagyarányú mezőgazdasági beruházásai során közvéleményünk többször is felvetette és felveti ma is: vajon megtérül-e a mezőgazdaság fejlesztésére fordított sok milliárd forint? Vagy nem fordíthattuk volna-e ezt az összeget más, hasznosabb beruházásokra? Mélységes meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésében, az ország élelmiszerrel való ellátásában, a gyorsan fejlődő mezőgazdasági exportban az utóbbi években elért kezdeti eredmények ismeretében — minden meglevő nem kevés baj és nehézség ellenére — máris igennel lehet és kell válaszolni erre a kérdésre. A kérdést nem is lehet úgy feltenni, hogy érdemes-e, szabad-e mezőgazdaságunkba beruházni. A kérdés eleve csak úgy vetődhet fel, hogy e nagyarányú befektetések segítségével, azok teljes kihasználásával hogyan lehet olcsóbban, gazdaságosabban megtermelni a mezőgazdasági terményeket és termékeket. Továbbiakban kifejtette: világviszonylatban 25 év alatt a mezőgazdasági termelés 40 százalékkal nőtt. A modern mezőgazdaság megteremtése és az üzemeltetése nagy beruházásokat igényel. Eddigi beruházásaink nagy része még mindig a kisparaszti gazdálkodásból a nagyüzemire való áttérés költsége, amely nem jelent abszolút termelői kapacitásbővítést, hanem lényegében csak a régi kisüzemi kapacitások pótlását. Lényegében az öntözött területek növelésére, a talajjavításra, talajvédelemre, a kemizálásra, a nagyüzemi árutermelő gyümölcs- és szőlőtelepítésekre fordított összegek, valamint a gépesítésből, az építkezésekből származó agrotechnikai és technológiai előnyök tekinthetők közvetlenül termésfokozó tényezőknek. Szeretném a figyelmet felhívni arra is, hogy az átszervezés befejezése óta, 3 év alatt, a 10 százalékkal emelkedő bruttó termelési értéket, egyidejűleg a 18 százalékos felvásárlási növekedést a mezőgazdasági dolgozók számának jelentős csökkenésével értük el. A mezőgazdasági beruházások megtérülésének kérdése tehát igen bonyolult probléma. Bonyolulttá teszik a fennálló árviszonyok is, amelyek pozitív hatása és fogyatékosságai természetesen nagyban meghatározzák, milyen mértékben térülnek meg a mezőgazdasági beruházások. Az előbb elmondottak hangsúlyozását azért láttam szükségesnek, hogy közvéleményünk kellő türelemmel tekintsen a mezőgazdasági beruházásokra. Szükségesnek látom a probléma másik oldalának hangsúlyozását is. Azt, hogy a mezőgazdaság dolgozói és vezetői mindent kövessenek el a nagy népgazdasági erőfeszítésekkel eszközölt drága beruházások eddiginél sokkal jobb kihasználására. Legfőbb gazdaságpolitikai céljainkról Az elkövetkezendő években egyik fő gazdaságpolitikai célunk legyen: az elmaradt, halaszthatatlanná vált kiegészítő járulékos beruházások megépítése az istállóknál, az öntözésben, a burgonya-, a dohánytermesztésben, a nagyüzemi zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztésben. Ugyanezt meg kell építeni a kapcsolódó népgazdasági ágazatokban és a félvásárló kereskedelemben is. Halaszthatatlanná vált elmaradott mezőgazdasági gépiparunk bizonyos korszerűsítése, szükség van a hazai műtrágyagyártás és növényvédőszerek gyártásának erőteljes továbbfejlesztésére. Az élelmiszeripar korszerűsítésére tovább nem odázható feladat a felvásárlás jelentős technikai elmaradottságának megszüntetése. A népgazdaság minden érintett, a mezőgazdasággal kapcsolódó ágazatának céltudatos e®üttműködésére, összehangolt fejlesztésére, tarvkötelezettségeik hiánytalan, jó minőségben és időben történő teljesítésére van szükség ahhoz, hogy a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság a belterjes gazdálkodás útján bátran előrehaladva, eredményesen teljesíthesse az ország ellátásában, az ipari nyersanyagok megtermelésében, a baráti és tőkés exportban reá háruló növekvő feladatokat. Fehér Lajos ezután az állami gazdaságokról szólva kiemelte: Az állami gazdaságok irányítási rendszerét korszerűsíteni kell olyan értelemben, hogy növekedjék a helyi vezetők önállósága, jogköre és felelőssége. A túlzott mértékben elszaporodott tervmutatók számát csökkenteni kell, úgyszintén a felduzzadt adminisztrációt is. Ezután a termelőszövetkezetek gazdálkodásával foglalkozott. Mezőgazdaságunk teljesítőképessége döntő módon a szántóterület csaknem 80 százalékán gazdálkodó tsz-ek megerősítésétől, termelési színvonalának továbbfejlesztésétől függ. A tsz-ek ben tovább javultak a termelés növeléséhez szükséges feltételek, erősödött a vezetés, nőtt a tagság önbizalma, munkakedve, összhangja, az elvégzett munka minősége. Mindezek eredményeként a közös gazdaságok termelési és gazdálkodási színvonalának fejlődése ®orsabb az egész mezőgazdaság fejlődési üteménél. Szövetkezeteink beruházott va®ona a múlt évben csaknem 5 milliárd forintnyi gyarapodással e®ütt, jelenleg meghaladja a 31 milliárdot. D paraszti boldogulás biztos útja Bebizonyosodott, s három év távlatában a falu népe meg®őződhetett a ®akorlatban arról, ho® a paraszti boldogulás valóban biztos és legcélravezetőbb útja a szövetkezeti gazdálkodás! A gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ek fokozatos megszilárdítását kormányunk továbbra is e®ik elsőrendű gazdasági és politikai feladatának tekinti. E szövetkezetek na® része természetileg mostoha körülmények között: homokon, sziken va® hegyvidéken gazdálkodik. E vidékek termelőszövetkezeteinek azt lehet ée kell javasolnunk, ho® az eddiginél határozottabb lépéseket te®enek a termelési szerkezet egyszerűsítésére. Ennek alapján na®obb gondot kell fordítani a hagyományos növények és állatfajták termelésének fejlesztésére. Szövetkezeti gazdaságaink egészséges továbbfejlődése azon múlik, milyen a vezetés: bírja-e a tagság bizalmát, erőskezű, határozott-e, s a tagsággal e®ütt intézi-e a közös ü®eit. Erőskezű, határozott vezetés és a szövetkezeti demokrácia nincs ellentétben egymással, sőt — kiegészítik egymást. Ezután rámutatott Fehér Lajos: A vezetésnek, a tagság türelmes nevelése mellett, nagyon fontos eszköze az anyagi érdekeltség megfelelő alkalmazása. Fejlettségük mai színvonalán a tsz-ek legszívesebben és legeredményesebben az ú®nevezett kombinált munkadíjazást alkalmazzák. Nem a forma, a módszer a döntő, hanem a tartalom: az, ho® az alkalmazott módszerek a közös gazdaságok megerősödését segítsék, és a tagok is elvégzett, becsületes munkájuk alapján találják meg számításukat. A háztájival való törődés u®ancsak na® figyelmet követel a tsz-vezetéstől. Ezt a törődést rta®ban megkönnyíti és elősegíti a háztáji bizottság megszervezése. Helyes lenne, ha valamennyi szövetkezetünk megszervezné a háztáji bizottságot . R jövedelmi stabilitás fenntartása A tervezés és a felvásárlás kérdéseiről szólva hangsúlyozta: A tervszerű befolyásolás gazdaságpolitikai eszközei közül leghatékonyabbnak a felvásárlási árpolitika bizonyult A mezőgazdasági felvásárlási árrendszer rugalmasságának továbbfejlesztése mellett nagy gondot kell fordítani a jövedelmi stabilitás fenntartására. Különösen azokban az ágazatokban, amelyek a mezőgazdasági üzemektől több év alatt megtérülő jelentős befektetéseket kívánnak. Ezeknél a termékeknél célszerű fokozottabban rátérni a több éves szerződés módszerére. Tudjuk, ho® a mezőgazdasági üzemek gazdálkodására legjobban a mezőgazdasági termelői árak hatnak. De azzal is tisztába kell lenni mindannyiunknak, ho® a felvásárlási árszint növelésének határt szab az, ho® az alapvető élelmiszerek fogyasztói árát jelenleg nem változtathatjuk és nem is akarjuk megváltoztatni. A mezőgazdaság által felhasznált iparcikkek árának mérséklésében viszont az utóbbi időben született néhány jelentős intézkedés. 1® került sor a ®omirtó szerek, a takarmánykiegészítő szerek árának csökkentésére, ez év január 1-től a mezőgazdasági gépek árának 20 százalékkal való mérséklésére. Valamivel na®obb mérvű, 25—30 százalékos árszintcsökkentést, s ezzel e®ütt árarányosítast jelent a mezőgazdasági gépek pótalkatrészeinek végrehajtott árrendezése. Az árszínvonal, a hitel, az adó, az állami támogatás jelenlegi rendszere a legszorosabban összefügg egymással, sőt az egész népgazdaságban meglevő ár- és pénzü®i rendszerekkel. Szükséges e mechanizmusok továbbfejlesztése, korszerűsítése. Ezt azonban nagyon alapos tudományos vizsgálódásoknak kell megelőznie. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a tsz-ek megerősítésében vezető szerepük van a falun és a mezőgazdaság irányításában, a tanácsoknál dolgozó kommunistáknak. Pártbizottságaink, pártvezetőségeink azonban nem vehetik át a tanácsi vezetők, az állami gazdasági igazgatok, szakemberek, tsz-elnökök tennivalóit. Akkor dolgoznak helyesen, ha elsősorban pártpolitikai eszközökkel, politikai felvilágosító és szervező munkával i®ekeznck segítséget nyújtani a gazdasági vezetésnek, de nem sajátítják ki azok feladatkörét Pártszervezeteinknek is igen fontos feladatuk, ho® politikai, ideológiai és kulturális nevelőmunkával a szövetkezeti parasztság eszmei fejlődését segítsék, meg®arsítsák. Ennek a munkának egyik igen fontos területe: a termelési versenymozgalmak szervezése, a szocialistabrigádmozgalom erősítése. < A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok me®alósításának igen fontos feltétele, ho® erősödjenek a falusi pártszervezetek is. * Az utóbbi három esztendő jelentős szakasza mezőgazdaságunk történelmének. E® új fejezet lapjainak írását kezdtük el ezekben az években. Nekiláttunk a korszerű na®üzemi gazdálkodás megalapozásainak, dolgozó parasztságunk sorsa jobbra fordításának. Nem csekély eredményeket értünk el a három év alatt, de na®ok a feladataink is. Az út jóval nagyobbik része, mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi rendszerének teljes kiépítése még előttünk van. Ahhoz, ho® eredményesebben haladhassunk előre ezen az úton, szövetkezeti parasztságunk szorgalmas munkája mellett — az eddigiekhez hasonlóan — a jövőben is egész társadalmun.lt hathatós erőfeszítésére és támogatására van szükség. (MTI) 1943-100 1955 1964 CUKOQREPA 1943-100 A főbb szántóföldi növények Csongrád mc®ei termésátlag növekedését bemutató grafikon Csütörtök, 1965. február 35. DÉL-MAQr A KORSZAG 3