Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

Közéletünk hírei SZIRMAI ISTVÁN LÁTOGATÁSA A KABELMÜVEKBEN Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, kedden a Magyar Kábelművekbe látogatott. Találkozott az üzem pért- és gazdasági vezetőivel, a helyi tömegszervezetek képviselőivel, s tájékoztatást adott az időszerű kérdésekről. HAZAUTAZOTT A GUINEAI GAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉG Kedden elutazott hazánkból a N. Famara Keita miniszternek, a Guineai Demokratapárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével hazánkban járt guineai gazdasági küldöttség. PALAS FINN NAGYKÖVET VÉGLEG ELUTAZOTT MAGYARORSZÁGRÓL Red no F. PaJas, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kedden végleg eltávozott Magyarországról. A nagykövetet Gergely Miklós, a külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője búcsúztatta. GÉPEK ^ és építési módszerek „Jogom van...!" H< Nem is olyan régen a dorozsmai, sándorfalvi, általában a Szeged környéki falvak kubikosai, akiket építőiparban foglalkoztattak, aggódva figyelték a gépek szaporodását Kenyerüket féltették a műszaki fejlesztéstől. Ma azonban sérelmezik, ha egy-egy ház, üzem építkezésénél nincs elegendő és megfelelő gép. Az építőipar gépesítése természetesen nemcsak a kubikosok, hanem az egész iparág, sőt a népgazdaság problémája. A szakma vezetői ebben látják a termelékenyebb, gazdaságosabb építőmunka megoldásának módját, a fejlődés rugóját. 26 m llió forint gépekre A műszaki fejlesztés tervszerű munkáját ma még sok zavaró körülmény nehezíti. Ez érezteti hatását Csongrád megyében is a termelékenység növelésében. Második ötéves tervünk 1960-tól 1964ig az egy építőipari munkásra jutó termelés 16 százalékos növekedésével számolt. Négy év alatt azonban Csongrád megyében csak 9 százalék volt az emelkedés. Pedig szépen gyarapodott a géppark, lóerő értékben számolva több mint két és félszeresére nőtt. A nagyszámú munkahely miatt azonban még mindig alacsony a gépesítettség színvonala. Ez pedig lényegesen gátolja a magasabb termelékenységet biztosító korszerű építési módszerek alkalmazását. Az építőipar — a népgazdaság többi ágához hasonlóan — a második ötéves terv eddigi éveiben jelentős öszszegű beruházásokat kapott A beruházott összeg országosan elérte a termelési érték 3—4 százalékát, Csongrád megyében 1961—62-ben 5, tavaly, s az ezt megelőző évben pedig több mint 2 százalékát. A helyi építőipari vállalatok az elmúlt négy év alatt 80 millió forint beruházást kaptak és ebből 26 milliót fordítottak gépesítésre. Ennek eredményeként a megye építőipari gépparkja az elmúlt évben már több mint kétszerese volt az öt év előttinek. Jobb az országos átlagnál Az egy építőipari munkásra jutó gépi lóerő 80 százalékkal, az egy főre jutó termelés azonban csak néhány százalékkal emelkedett. Csongrád megyében önálló gépi technológiai folyamatú munkaként csak a földmunkát végzik. Az ehhez tartozó exkavátorok. földtolók, döngölök száma 2-ről 19-re, lóerő értéke 46-ról 585-re emelkedett négy év alatt Ezzel szemben a földmunkagépek kihasználása az utóbbi időben csökkent, valamivel alacsonyabb az országosnál. Megyénkben, de országosan sincs megoldva a kisterjedelmű földmunkák gépesítése. A Csongrád Megyei Építőipari Vállalatnál 1962ben 139 munkahelyen — ahol az elvégzett összes földmunka munkahelyenkénti mennyisége nem haladta meg az ezer köbmétert — a gépesítés foka csak 10,5 százalékos volt. Az önálló gépi technológiai munkafolyamatok közé számíthatjuk Csongrád megyében a téglablokk felhasználásával készülő falazást Az e munkáknál alkalmazott toronydaru kihasználása — az Ogyessza-lakótelepen bevezetett folyamatos építésszervezés és kettős mű- | derül szak eredményeként — 1964 első felében meghaladta a 40 százalékot. Ez 15 százalékkal jobb az országos átlagnál. a úgy felkérdeznénk találomra választott állampolgároktól a jogaikat, bizonyára legalább úgy fújnák, mint kisdiák az egyszeregyet. Az embernek abból az alapvető természetéből ered ez, hogy szeret mindent számontartani, amit neki szabad, ami neki jár, s szereti is ezt megkövetelni. Mert ha dolgozni tudó emberré cseperedik, de nem nyitnak neki mindjárt száz kaput, azt olvassa a társadalom képviselőinek fejére: „Jogom van a munkához!" Ha üdülni óhajt a főszezonban, de a szakszervezeti bizalmi nem tudja neki megszerezni a balatoni beutalót, bizony hogy azt is ilyenformán oktatja alapfokon: „És ezt hívják nálunk az üdüléshez való jognak!" Kilincsel a lakáshivatalban, mert nagyon szűken vannak otthon,, ott a hivatalban viszont sokszor kell ismételni a szót: nincs — s a „jog embere" tüstént rákérdez: „Jogtalant kérek talán? Nekem is jogom van egy tisztességes otthonra!" S hányszor ós hányszor mondjuk, mint egy felhúzott verkli: jogom van!... jogom van!... joglom van!... Nem akarok én emiatt elkeseredni, sem panaszkodni. Talán még inkább örömre ember, ha látja, az Nehéz az elnöknek, de... Kollár János tsz-einök a megyei népfrontbizottság legutóbbi ülésén a többi között azt mondotta felszólalásában-: A falurádió egyre csak azt hajtogatja, hogy a tagság ne tűrje el a vezetők basásfcodását. Ez rendben is van, de én hozzátenném, hogy a tagság is tisztelettudóbban viselkedhetne az elnökkei vagy a brigádvezetóvel szemben. lom. A múltkor is éjfél tájon eszembe vágódott valami. Nyomban felkászálódAzt, hogy valaki megtelel-e a posztján vagy 6em, nem egyes személyek hangutam és jegyezgetni kezdtem lati véleménye dönti el, haaz asztalnál, mire a felesé- nem a végzett munka eredgam felébredt és álmos sze- ményessége. Azért, mert vameket meresztve rám, kijelentette: — Már megint bolond vagy... Kollár Jánosnak igaza lehet a maga szempontjából. Valamiről azonban megfelaki kemény, határozott, következetesen érvényt rez a közgyűlés határozatainak, még korántsem biztos, hogy basáskodó. Ellenkezőleg: lehet kiváló, a közösség egésze számára kedvelt Hát igen, kinek ml fáj, azt ledkezik. Arról ugyanis, hogy és hasznos szövetkezeti elnök. _ —. i -1. l 1, _ Ci rr»r tTAúAl-iqviov ntimon T^/xIl í 4tapogatja. Érthető, ha valamelyik szövetkezeti elöljáró — miután napokon, heteken, éveken át töri, emészti magát a közösség érdekében — időnként „kiborul" ós eljut ahhoz a ponthoz, hogy elég volt, nem csinálja tovább. Eleven példákat is hozott fel ennek alátámasztására Kollár János. Beállított hozzá egy ember, csakúgy bűzlött a bortól, és okvetetlenkedni kezdett a néhány évvel ezelőtti alacsony munkaegység-érték miatt Hiába tette ki neki a lelkét, hogy áz akkori vékony jövedelemért a tagság is felelős, s különben is közgyűlésen vonták le annak az esztendőnek a tanulságát, az illető csak lármázott, fenyegetőzött. — Hány liter van magában? — kérdezte tőle végső elkeseredésében az elnök. — Mástfél — hangzott a hányaveti válasz, mire Kollár János dühösen kizavarta az irodából. Egy másik eset. Nyár volt és annyi munka, hogy majdnem összecsapott a szövetkezetiek feje fölött. Ebben a helyzetben egy életerős fiatalember délután 4 óra tájon — amikor a nap még alig hanyatlott meg — azzal állított oda az elnökhöz, hogy neki mára elég, megy haza. — Mi a csodának? Hogy képzeli? — Csak úgy. Van egy hatmázsás bikám, meg kell etetni, itatni. Mit tehet ilyenkor az elnök? Csak kapkodja a levegőt, mert nem leli a szavakat, s ráadásul azt is látja, hogy kinevetik, — Hát mi tulajdonképpen a basáskodás? — fordult az értekezlet résztvevőihez Kollár János. — Ha én akkor gorombán nekihajtottam volna az illetőnek (mert néha szerintem kizárt dolog a bölcs higgadtság) rossz elnök vagyok ugye. Pedig igazán nem magamért csináegy vezetőnek — éppen azért, mert arra a posztra állították — esetleg kétszer kell nyelnie addig, míg másnak egyszer, lyen tömény kerül is szembe, nem szabad elveszítenie a türelmét. Jónéhány példa tanúsítja, hogy a hozzáértés és nagyszerű szervezőkészség mellett a higgadtság a tekintély egyik Bizonyára Kollár Jánost is becsüli, tiszteli azoknak a gazdáknak a többséige, akiknek érdekében még álVagyis bármi- mában is számol, szervezés értetlenséggel kombinál. Megeshet, hogy intézkedés közben olyankor fel kell emelnie a hangját, hiszen az élet gyakran megcáfolja az ideális példákat tálaló brosúrákat Egyre azonban vigyázni kell: soha alapja. Némelyik ember — azonban vigyáznia kell: soha tudjuk — könnyen odavágja még azt is: aki nem bírja, tegye le. Hány vezető megsértődött már emiatt és félreállást, lemondást emlegetett, jóllehet a tagság zömének semmi kifogása sem volt ellene. ne sértse meg önérzetükben a munkatársait Ilyesmit nehezen bocsátanak: meg az emberek, különösen annak, akit maguknál hibátlanabbnak szeretnének látni, tudni. F. N. I. Nyolc-tíz napos késés: egymillió veszteség A mihályteleki zöldségtermesztők fóliagondja A mihályteleki Üj Élet Tsz és háztáji zöldségtermesztők már februártól ellopnak egy-egy alkalmas napot a kertészeti munka számára. Hordják a homokot a paprika ágyúsokra. E elengedő fólia? Már készítik az ablakokat amelyekkel helyettesítik. Ez azonban 8—10 napos késést jelent a növény fejlődésében, ami a gazdaságnak 100—150 ezer forint, az egész közöskorai kezdés azt _ célozza, ségnek pedig több mint 1 millió forint veszteséget jelent hogy már április első felében primőr kertészeti árukat hozzanak a szegedd piacra. A tsz 150 ezer csomó retket szeretne fólia alatt termeszteni, továbbá 200 hold fűszerpaprika ültetvényhez elegendő palántát nevélni. A háztáji földeken szintén nagymennyiségű korai zöldség- és paprikapalánta ültetési terve sürgeti a fólia érkezését. A tsz igazgatósága és szakemberei olyan híréket hallottak. hogy kevés a fólia, az idén nem kapnak megfelelő mennyiséget. Márpedig a háztáji gazdaságokban 35-—40 mázsára volna szükség, a tsz-ben fjedig 6— 8 mázsára. S ha valóban nem jut pj Folyamatos "*"" épííésszervezést! Az építőipari géppark nagy részét a vegyes kézigépi technológiai folyamatok gépei teszik kL Számuk és lóerő értékük a teljes gépállományon belül jeleátős. Igen számottevő már a beton-, habarcskeverőgépek, vibrátorok száma, de a munkahelyenkénti viszonylag kis létszám miatt a gépek kihasználtsága egyelőre bizonyos mértékig alacsony. A szak- és szerelőipari munkák gépesítése csak rövid múltra tekint vissza Csongrád megyében. E gépek száma és lóerő értéke ugyan viszonylag alacsony, de munkájuk jelentős. A szak- és szerelőipari gépekkel végzett munkák közül a vakolást, festést, meszelést — akárcsak országosan — Csongrád megyében is egynegyed részben, a parkettgyalulást háromnegyed részben végzik gépekkel. A gépesítés jó alapot szolgáltat a termelékenység növeléséhez, de csak úgy hozza meg eredményét, ha jó munkaszervezéssel megteremtjük e gépek jobb kihasználását. Ha régi, hagyományos, úgynevezett kisipari módszerekről áttérünk a korszerűbb építési módokra. Az elmúlt években az épületfalak 60—70 százaléka még mindig kisméretű téglából készült, a vasbetonszerkezetek több mint felét helyszínen, úgynevezett monolitikus eljárással készítették. Fontos a többműszakos üzemeltetés kiszélesítése, a szétforgácsoltság megszüntetése, a folyamatos építésszervezés elterjesztése. A korszerű építési módszerek bevezetése, az ilyen anyagok alkalmazása teremti meg lényegében az építőipari gépek fokozottabb kihasználásának lehetőségét, Csongrád megye állami építőiparának lényegesebb fejlődését is. Nagy Pál hogy aranyi jogtalanból, kisemmizettből tényleges jogokkal rendelkező és élő polgár vált Hogy a jogok a múlt misztikumából, a megfoghatatlanságból „leereszkedtek" társadalmunkban a mindennapok ezer és ezer életmozzanatába. Hogy a jog ilymódon ls tükrözi a változást, a fejlődést, a társadalmi előrehaladást Csak... csak éppen az nem hagy nyugton engem sem, ha azt látom, tapasztalom, hogy a, jogokat felmondó kórusban több az ember, mint a jog fedezetén buzgón munkálkodók csapatában. Mert seniki se higgye, hogy a jogok, amelyekre nap mint nap hivatkozunk, ingyen fakadnak, nőnek és sokasodnak nekünk, mint az erdei gomha! Vagy csak úgy kipattannak pihent koponyákból! Az emlegetett jogok és hasonló társaik, melyeket a dolgozó társadalom és a dolgozó emberek testére szabtak a törvényalkotó testületek, egy társadalmi, politikai cél megvalósítása közben születtek, adott gazdasági és társadalmi közegben. Egyszerűbben és hasonlattal szólva olyan dolog ez, mint a kertész munkája: ahhoz, hogy virág fakadjon az eldugott magszáron, oxigén, víz, ásványi sók kellenek meghatározott mennyiségben. Hiszen a jog is csak akkor és addig él eleven fáján, a társadalmon, amíg az táplálja, munkával, alkotó kezdeményezéssel, emberi igyekezettel. Hiszen oly egyszerű a képlet A jog egymagában alig több lehetőségnél. Proklamálhatnánk mi a munkához való jogot, ha nem építenénk meg az üzemek százait ahol ezt gyakorolni lehet; beszélhetnénk a pihenéshez és az üdüléshez való jogról, ha nem teremtenénk hozzá anyagi fedezetet; s mit érne például a tanuláshoz biztosított jog, ha sem iskola, sem tanár, sem felszerelés Országos növényvédelmi tanácskozás Kedden a SZÖVOSZ székházában a megyei tanácsok elnökhelyettesei és a szövetkezetek megyei központjainak vezető munkatársai részvételével országos értekezleten vitatták meg a házikerti és szórványgyümölcsösök növényvédelmével kapcsolatos tennivalókat. Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszéde után Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese tartott előadást. Mint elmondotta, egész gyümölcsfa állományunk 60 százaléka a házikertekben található. Egyes gyümölcsfélékből — például cseresznyéből. meggyből — a házi kerti szórványgyümölcsösök biztosítják jelenleg exportunk zömét. Nyilvánvaló tehát, hogy a házikert és szórvánvgyümölcsöeök védelme fontos népgazdasági kérdés. Beszámolt az előadó többek között az elért eredményekről is. Rámutatott, hogy az 1963. évi 83,7 millióról 1964-ben 112,4 millió forintra növekedett országosan a növényvédőszer forgalom. Mintegy 6 millió termőfaegységgel védtek többet a kártevők ellen, mint a korábbi években. Az eddigi eredmények azonban még távolról sem tükrözik lehetőségeinket. A házikerti és szórványgyümölcsök növényvédelme országosan még ma is csak mintegy 40—45 százalékos. nem lenne hozzá? Körülbelül annyira mennénk az ilyen absztrakt joggal, mint amennyire a munkás haladhat „egyenlő jogaival" a kapitalizmusban. Azt szeretném ép ezzel érzékeltetni, hogy a mindennapi munka és a mindennapi jogok között hihetetlenül szigorú összefüggés van. A jog csak tendencia marad vagy mindamellett CSÓK szerencsével párosulva érvényesülhet, amíg tápláló csatornáiban apad vagy nem emelkedik a munka eredménye, nem sokasodik a jog anyagi fedezete. S ebből az is kiderül, hogy a jogok érvényesülése nem korlátlan, hanem lehetőségeink, eredményeink, igyekezetünk szerint véges. Másrészt a proklamált jogok egyik-másika számára — éppen az említett összefüggés miatt — érvényesülési idő szükséges. Kézenfekvő például, hogy egy üdülési szezonban nem kerül sor mindenkire, néhány terv eredményeként nem tudunk lakást biztosítani mindenkinek, nincs lehetőség arra, hogy mindenki társadalmi ösztöndíjjal tanuljon stb. leordítani ls kell tehát az érmén, melynek másik oldalán ezt olvashatjuk: kötelesség! ... kötelesség!... kötelesség!... S különösen időszerű az érmének ezt az oldalát azok orra alá dugni, akik nagyon hangosak, mikor a jogokat kell felmondani, de suttogásra halkulnak a munkában. Hiszen a jogot mégsem lehet úgy felfogni, mint a napfényt, amely Ingyen jön mindenkinek, aki alá áll. A jog fényénél illő a kötelességteljesítés mértékében. sütkérezni, s így is igazságos. Vagyis mikor a jogokat mérjük, kinek-kinek saját kanala legyen a mérce, amellyel a társadalmi igyekezetben részt vesz. Húsz esztendő alatt a kollektivizmus nagy és változatos iskoláját kijártuk ugyan, mégsem tudtunk kellő erélyt és figyelmet szentelni arra, hogy a jog fáját ne bánthassa féreg és tetű. vagy a kötelesség bokrát ne hervasszák élősdi, naplopó emberek. Ezek gyakran előbb kijártak és kijárnak maguknak jogokat manapság is. mint az a dolgos ember, aki ideje és energiája nagy részét hasznos, kamatozó társadalmi tevékenységgel tölti. Szokták is mondani hasonló esetben, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. A szóbanforgó témára úgy lehetne variálni bizonyos túlzással a szólúsmondást, hogy akit túlontúl lefoglalnak és lekötnek kötelességei, csak macskaasztalt kapnak a jogok érvényesítésekor. A túlzásban mégis van valiami igazság: azokról, akik a közösség dolgában szívesebben járnak el, mint saját jogaik kiforszírozása ügyében, nagyobb társadalmi figyelmességgel kellene gondoskodni. Nem szabad hagyni, hogy elhappoljanak előlük _ természetes jogokat és járandóságokat, csak azért, mert a jogok hangoztatásában nem oly serények, jóllehet a munkában kétannyit is elvégeznek, mint a hangoskodók. l£önnyű azt kimondani; hogy valami jár — szinte rájár a szánk. De hogy mi jár s mi nem, abban az önbíráskodás nem lehet hiteles és igazságos. A közösség csalhatatlan erkölcsi és tárgyi ítélete ebben a döntő; azoknak az embereknek a sokasága, akik munkából ítélhetik meg az embert. S nem is ártana, ha a közösség a körmükre nézne a jog hangosainak éppen a munkában, ahol emberebb lehet egyikünk a másiknál. Mert, hogy úgy mondjam most már, szokás szerint: ehhez is jogurak van! S bárcsak ennek a jognak iis több szószólója lenne! SZ. SIMON ISTVÁN Szerda, 1965. február 24. OÉL-MAGTARQRSZAG 3